Szolnok Megyei Néplap, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-09 / 6. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NEPLAl 1962. január 9. „OAS ne passera pás” (Folytatás az 1. oldalról) kézben is készek megvédeni a köztársaságot, visszaverni a fasiszták minden próbálkozását. Az OAS fasisztáinak két szer is meg kell gondolníok, mielőtt új kalandba bocsátkoznának. Párizsban újabb puccs lehetőségét emlegetik a kósza hírek. „Sálán már Belgiumban vgn!” — mondják. A francia—belga határon De Gaulle csendőrei megszigorítják az ellenőrzést, Franciaországban mozgósítják a rendőröket. Az ilyen „biztonsági intézkedéseknél” azonban végtelenül hatásosabb az, ahogyan a Francia Kommunista Párt mozgósítja a köztársaság híveit, a munkásokat, a francia falvak népét, az értelmiség legjobbjait s az ifjúságot. „OAS ne passera pás!” — hangzott a három évtizedes antifasiszta jelszó új változata a párizsi utcákon: az OAS nem törhet át, nem juthat diadalra! Sűrű köd Nyugat- Európában, a vihar és havazás Amerika északi részében okozott több szerencsétlenséget vasárnap AMSTERDAM (MTI) Amsterdami jelentés szerint a sűrű köd miatt több hajószerencsétlenség történt. Összeütközött a hollandiai partoknál a „Rize” török teherhajó és az „Aldebaran” nyugatnémet teherhajó. A mentési munkálatokat megindították. A „Richar 3” névű holland ércszállító hajó a „Wer- rastein” nyugatnémet hajóval ütközött össze és elsüly- lyedt. Legénységét megmentették. MONTREAL Az amerikai félteke északi részéből is zord téli időjárásról érkezett jelentés. A kanadai Montreal vidékén a több miht harminc óráig tartó havas esővel kísért erős vihar jégpályává változtatta az országútakat és lehetetlenné tette a közúti forgalmat. Az eljegesedett vasúti sínekről kisiklott három mozdony és több vasúti kocsi. CHIKAGO Az Egyesült Államok középnyugati és keleti területein a Kanada felől érkező vihar az országútakon képződött hóakadályok megbénították a forgalmat. Az ítéletidő nyolc ember halálát okozta. Az Egyesült Államok atlanti-óceáni partjai mentén a tengert takaró ködben zátonyra futott, a. „Leif Viking” norvég kőolajszállícó tankhajó. SANTO DOMINGO Santo Domingoból érkezett jelentés szerint a Dominikai Köztársaság fővárosában vasárnap — egymást félórás időközökben követő — két földlökés több épületet megrongált és zavarokat okozott a villanyáram-szolgáltatásban. (MTI) ndnézia ú'abb lépései Merénylet Sukarno ellen Djakarta (MTI). Sukarno elnök négynapos délcelebesi látogató körútja után hétfőn délután visszaérkezett Indonézia fővárosába. A nyugat-iriáni kérdéssel kapcsolatos tárgyalások lehetősége még mindig bizonytalan. Az AP hírmagyarázata szerint magasrangú indonéz tisztviselők vasárnap este adott nyilatkozatukban nem tartják valószínűnek, hogy Sukarno elnök az idők végtelenségéig várna holland —indonéz tárgyalásokra. A tárgyalások halogatása a katonai műveletek megindítására késztethetik az indonéz államfőt. Hozzáfűzi az angol hírügynökség, hogy Djakartában a helyzet általában nyugodt és helyi, valamint külföldi megfigyelők most érdeklődéssel várják Sukarno elnök legközelebbi lépéseit. A UPI tudósítója diplomáciai forrásokból úgy értesült, hogy Sukarno az elkövetkező három hónapon belül adja ki a parancsot Nyugat- Irián katonai felszabadítására. A UPI rámutat, hogy Sukarno elnök legutóbbi beszédeiben türelemre inti népét. Az amerikai hírügynökség szerint senki sem vonja kétségbe az indonézek halálosan komoly szándékát Nyugat- Irian felszabadítására. Mint az AP jelenti, vasárnap este Makassarban bomba robbant azon az útvonalon, amelyen Sukarno elnök és kísérete gépkocsin a Sportstadionba hajtatott, — hogy beszédet mondjon. A robbanás az útvonal mentén felsorakozott tömegben három embert megölt, huszonötöt megsebesített. A bomba alig párszáz méterrel Sukor- no gépkocsija mögött robbant fel. t Saiazar nem hallandó ENSZ megfigyelőket engedni Angola és Katanga határára Párizs (TASZSZ): Az AFP lisszaboni tudósítójának jelentése szerint a portugál kormány elutasította U Thantnak, az ENSZ ügyvezető főtitkárának azt a javaslatát, hogy Angola és Katanga határán helyezzenek el . ENSZ-megfigyelőket. A portugál kormánynak ez az elutasító magtartása arról tanúskodik, hogy a portugál gyarmatosítók épp úgy, mint angol és francia szövetségeseik, segédkezet nyújtanak Csőmbe zsoldos bandáinak felfegyverzéséhez. (MTI) „A berlini falak miatt nem fogunk háborút viselni“ Berlin (MTI). Amióta az NDK kormányának intézkedésére vasbetonfallal zárták le a berlini határt, a nyugatberlini szenátus azon fáradozik, hogy minél több külföldi közéleti személyiséget láthasson vendégül. Az angol vendégekkel azonban megjárták. Gaitskell, az Angol Munkáspárt elnöke nem beszélt a szenátus szája- íze szerint, sőt az NDK bizonyos fokú de facto elismerését javasolta. Szavait „engedékenységnek” minősítették, Hateserhétssáss gyilkosság? egy faluban három nap alatt Moszkva, (MTI). Mint az Ogonyok című szovjet folyóirat közli, a náci megszállók 1943. március 1-én, 2-án és 3-án Heusinger tábornok utasításainak megfelelően felégették Korjuko- vka ' ukrán nagyközséget, majd nemre és korra való tekintet nélkül agyonlőtték 6 700 lakosát; A lap fényképes riportja szerint december végén a faluban lezajlott gyűlésen több szemtanú mondotta el a tömeggyilkosság történetét. Az SS-legények petróleummal leöntötték, majd felgyújtották a házakat. A falu sok lakosát a főtérre terelték, sorba állították a vendéglő előtt, majd kis csoportokban bevezették őket a vendéglőbe. Itt egy vértől megvadult, részeg fasiszta hóhér a pohárszéken állva géppisztolyai terítette le a védtelen embereket. A holttesteket szintén petróleummal égették el. A gyűlésen felszólalt Mihail Mirosnyicsenko, a község lakosa, aki testében több golyóval, csodával határos módon életben maradt. Házának kertjében sírdomb emelkedik: családjának hat tagja és öt szomszéd van itt eltemetve. Mirosnyicsenko családját a házban lőtték agyon. Amikor magához tért, holtan találta feleségét és öt gyermekét: Ivánt, Andrejt, Olgát, Innát és Tamarát. Ö maga a szomszéd faluba menekül1-, ahol végülis felgyógyult sebeiből. Anatolij Szkrippka nyomdász elmondotta, hogy 16 éves volt, amikor a nácik betörtek a faluba. „Autón érkeztek házunkhoz és rögtön tüzeltek. Mi ki tudtunk ugor- ni a házból és futásnak eredtünk. A hitleristák géppisztollyal lőttek utánunk. Mi, Valódi angol, különböző színű teODVBER és gyapjúkabát-anyagok érkeztek, a VÖRÖS CSILLAG RUHÁZATI KTSZ női szalonjaiba. Szolnok, Beloiannisz út 23. és Ságvári út 9. akik életben maradtunk, az árokba vetettük magunkat és a szomszéd kertjében a pincébe bújtunk, ahol már több asszony, öregember, gyerek rejtőzött. A nácik azonban autóval bejöttek az udvarba, körülvették a pincét és ránk- p a raii csórtak, hogy jöjjünk elő. Mikor kibújtunk, sorbaállítottak, majd géppisztoly- lyal tüzelni kezdtek ránk. Én anyámmal együtt megint csak futásnak eredtem, de egy golyó utóiért és lábamon talált. Elestem. Anyámat mellén érte a golyó, ő rámzuhant. Egy náci katona a pisztolyával agyonlőtte anyámat, de én életben maradtam.” A falu lakosai még sok hasonló történetet mondtak el.1 Valamennyien követelték, vonják felelősségre Adolf Heusingert, a korjukovkai mészárlás értelmi szerzőjét. s most a nyugat-berlini lapok vezércikkeikben oktatják ki angol politikust Ugyancsak megkapta a magáét a vasárnapi vezércikkekben Calow, Coventry város főpolgármestere is, amiért a pénteki sajtóértekezleten az NDK-val való kapcsolatok mellett tört lándzsát és Willy Brandt jelenlétében bejelentette, hogy ő például februárban a drezdai polgármester meghívására Drezdába látogat. A betonfalról szólva pedig finoman ugyan, de mégis érthetően szemrehányást tett Willy Brandtnak, hangoztatva: „ha Nyugat-Berlin és Kelet-Ber- lin polgármesterei időben tárgyaltak volna egymással, bizonyára nem lett volna szükséges falat húzni”. Callow szombaton tovább ment egy lépéssel: nem törődve a vendéglátók sértődöttségével, átment a demokratikus Berlinbe és a magisztrátus székházában barátságé-; légkörben informatív jellegű megbeszélést folytatott Waldemar Schmidt városi tanácsossal, a főpolgármester állandó helyettesével .ismét.ihangoztátya a kapcsolatiak fontosságát. Nem csoda hát, hogy elszontyolodtak Willy Brandt a végső kockázatot is vállalni” koncepciójának hívei, hiszen ma már Brandt Vendégei is ki merik jelenteni, amit például elutazása előtt Gats- kell így fogalmazott meg a tempelhoffi repülőtéren: „a berlini falak miatt mi nem fogunk háborút viselni”, majd a szélsőséges megoldás híveire célozva, hozzátette: „valakinek egyszer mégis csak meg kell változtatnia álláspontját”. (MTI) És mi lesz az ENSZ-szelL, Az úi esztendőre mindenki megkapta a nekijáró jókívánságokat. Táviratok jöttek és mentek, az államférfiak titkárságai bontogatták az üdvözlő leveleket, válaszokat fogalmaztak. Az esztendő fordulóján nyilatkozatok is hangzottak el, ki-ki vérmérséklete és hangulata szerint készült a jövő fogadására. De az idén valahogy a nyugati vezetők mostohán bántak egy valamivel: az ENSZ-szel. Pedig a washingtoni, londoni és párizsi nyilatkozatokban szinte — már hagyománnyá vált minduntalan ismételni a frázist: „arra törekszünk, hogy a világszervezet jövő- re eredményesebben tölt- hesse be hivatását, hatékonyabban szolgálhassa a megértés és az egyetemes béke ügyét”. 1962 beköszöntésekor a szokásos mondat elmaradt. Helyette kesergéseket hallhattunk. Stevenson, az amerikai ENSZ-képviselö drámai szavakban fakadt ki: „lehet, hogy megkezdődött a világszervezet haldoklása”. Lord Home angol külügyminiszter éles szavakkal bélyegezte meg az ENSZ-et, s azon már nem is csodálkozhatunk, hogy a portugál kormány és Ver- woerd délafrikai miniszter- elnök egyenesen megátkozta. Mert a nyugati ke- sergések, szidalmazások, borúlátó nyilatkozatok — egyetlen okra vezethetők Vissza: a tagállamok többsége ma már, a szocialista országok mellett, fiatal, függetlenségét nemrégen elnyert ázsiaj és afrikai ország, s ezek szavazataikat a gyarmati rendszer ellen adják le. Stevenson ezért temette el az ENSZ-et, mert Goa ügyében nem az amerikai NATO-szövetsé- ges, Portugália mellett állt ki. Az angol külügyminiszter azért haragos, mert a kongói kérdésben az ENSZ nem a „brit demokrácia jóbarátját”, Csombét támogatja és ezzel nem jár a londoni nagytőke kedvében. Arra már alig érdemes szót vesztegetni, hogy a délafrikai miniszterelnök szerint a világszervezet akkor állna hivatása magaslatán, ha lelkesen üdvözölné a fajüldöző terrort, a négerlincseléseket. Ez a korszak azonban valóban véget ért az ENSZ- ben. S nemcsak haldoklik, hanem már meg is halt az az ENSZ — amelynek egykori imperialista többsége teljesen mellőzte az ázsiai és afrikai százmilliók érdekeit, minden kérdést a gyarmattartó hatalmak szemszögéből vizsgált. Elismerjük, hogy ez kellemetlen és kiábrándító Ste- venson-nak, Lord Hornénak és Salazarnak, de annál jobb a világszervezetnek. amely csak most kezdett elindulni azon az úton, amely igazi hivatásának betöltéséhez vezeti. Csőmbe idegenbe csempészi Katanga aranykészleteit Elisabethville (MTI). Csőmbe és társai a katan- gai bábistndszer csődjétől tartva külföldre viszik a tartomány aranykészleteit. A szakádárok mintegy hatmillió fontsterling értékű afany- rudat csempésztek ki Katan- gából és helyeztek el egy rhodesiai bankban — jelentik a nyugati hírügynökségek. Ugyancsak rhodesiai bankba került többszázezer fontsterling értékű ipari gyémánt, amelyet korábban szállítottak át Dél-Kaszaiból Katangába. „Amikor a kongói központi kormány birtokába veszi Katangát, már csak üres államkincstárt fog találni” — írja ezzel kapcsolatban a Daily Mail tudósítója. (MTI) . Egy hír ' Japánból Tokio (TASZSZ). Az amerikai megszállás évei alatt Japánban — írja a Jumiuri — az amerikai katonák garázdálkodása következtében négyezer ember halt meg és ötezerötszáz vált nyomorékká. A megszállók szégyenletesen sovány kárpótlást fizettek az áldozatok hozzátartozóinak. (MTI) Harmincmillió — atomhalálra amely atombombát tud1 a célpontba juttatni. Az NSZK kormánya már hosszú évek óta évente 30 millió márkát költ a stuttgarti kutatóintézetre. A lap közlése szerint Bonn elhatározta, hogy egyetlen pfenniget sem költ békés, vagy „platonikus” kutatásokra, amilyeneket Senger szándékozott megvalósítani. A Welt című liberális hamburgi lap közli, hogy Nyugat-Németországban 1962-ben teljesen elkészül a földalatti rakétakilövő-bázis amely teljes egészében német tisztek kezében lesz. Amint állítják, ez lesz a második ilyen típusú bázis a világori az Okinawa szigetén levő amerikai kilövő pálya után, amely a kínai partok ellen irányul. Ez a német bázis hivatalosan, mint „NATO-bá- zis” fog szerepelni, hogy ne keltsen túlságos rettegést azokban, akik félnek a német militarizmus'ól. A valóságban azonban kizárólag német támaszpont lesz és a Bundeswehr fog rendelkezni felette. A bázison amerikai rakétákat f gnak felállítani addig, amíg Bonn képes lesz saját erejéből is rakétákat gyártani. A Welt közlése szerint egyébként a nyugatné- me- hadsereg speciális egységeit már régóta oktatják az amerikai rakéták kezelésére, (A Paese c. római lavból) hető előrehaladás a katonai jellegű kutatások irányában. Nemrégiben azonban a bonni és a párizsi kormány elhatározta, hogy intenzívebbé teszi koordinált erőfeszítéseit a nukleáris rakétafegwerek gyártása területén. Ennek sz elhatározásnak az első áldozata Senger professzor volt, akit Strauss hadügyminiszter utasítására távolítottak el az intézet éléről. Senger félreállítását kommentálva, a Frankfurtban megjelenő Westfälische Rundschau azt írta, hogy a bonni kormány nem tűrhet a stuttgarti kutatóintézet élén olyan embert, mi t Senger, aki hosszú id" óta pacifista kijelentéseket tesz és egészen odáig megy, hogy demilitari- zált és semleges Németországot követel. A lap szerint Sen gém ek ezek a nézetei szolgáltattak okot váratlan félreállítására: a bonni vezetők meggyőződése szerint ilyen emberrel nem lehet titokban teljesíteni a Nyugat- Németország és Franciaország között létrejött megállapodásban előírt katonai kutatásokat. Más szavakkal, nem lehet megvalósítani a franria—német középhatósugarú rakéta előállítását* kulisszák mögötti oldalát abban a megállapodásban kell keresni, amely 1957-ben jött létre, Bonn és Párizs között a nukleáris és rakétakutatások közös feljesztése céljából. E megállapodás értelmében a Senger vezetése alatt álló intézetnek és a Saint-Louisban (Elszász) levő francia központnak égyidőben és összehangoltan kellett munkálatokat folytatnia. Nyugatnémet katonai szakértők és tudósok segítettek a franciáknak atombombát előállítani, ugyanakkor francia tudósoknak kellett Senger intézetében dolgozniok nukleáris töltet továbbítására alkalmas rakéták kidolgozásán. Azonban Sengemek nem tetszett a feladatok ilyen megosztása a francia és a német militaristák között. Amint a Neue Rheinzeitung című kölni lap írja, Senger a vele szemben támasztott követelésekre válaszolva, kijelentette: „Egész életemet új fegyvertípusok kikísérletezésére vesztegettem. Most már elegem van ebből: utolsó éveimet a békés munkának akarom szentelni”. P gy idő óta a régebbi “ irányban fejlődnek az események. Stuttgartban nem történt semmilyen észreveA bonni kormány titkos határozatot hozott, hogy olyan rakétákat fog gyártani, amelyek kis atombombák hordozására alkalmasak. Ezzel a döntéssel megsértette a brüsszeli egyezményt, amely megtiltja Nyu- gat-Németországnak, hogy a NATO keretein belül nukleáris fegyvert és hordozásra alkalmas eszközt gyártson és alkalmazzon. Ez a következtetés abból a különös eseményből ered, amelynek középpontjában egy neves tudós, Senger áll. Senger 1954-ben Stuttgartban megalapította a fizikai és rakétakutatások nemzetközi intézetét, melyet az Adenauer- I kormány pénzelt. Sengert a ! közeli hetekben csendben megtorpedózták és felülről kiadott utasítás alapján félreállították az általa alapított intézet vezetésétől. A stuttgarti rakétaközpont vezetését átadták a légierők kutatóirodájának. A nyugatnémet sajtó közleményeiből kitűnik, hogy Sengert azért váltották le, mert elhatározta: nem folytat katonai jellegű kutatásokat, s kizárólag békés kutatások felé orientálja a stuttgarti intézetet. Ennek az ügynek a í
