Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-10 / 291. szám
1961. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kettőn áll a vásár Miután gazdaságunk — a Palotási Állami Gazdaság — teljesítette őszi mélyszántás! tervét, a szomszédos társgazdaságok segítségére sietett Jelenleg hat gazdaságban dolgoznak traktoraink. Nemrég a Néplapnak adott nyilatkozatában a Puszta- bánrévi Állami Gazdaság egyik vezetője megemlítette, hogy ott dolgozó traktorosaink teljesítménye kevés. Minap brigádvezetőnk ellenőrzése során beszélt traktorosainkkal, s megállapította, hogy teljesítményük valóban elmarad a gép napi normájától. Ugyanakkor azonban megállapította azt is, hogy a traktorosok elszállásolása sok kívánnivalót hagy maga után. Helyiségük szellős, tüzelőt nem kapnak. Sem megfelelő tartalékalkatrészt, sem szerelő nem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy gépük mielőbb üzemképes legyen. Mindezek befolyásolják a traktoros munkakészségét és teljesítményét. Ha a gazdaság vezetősége jobban gondoskodnék a dolgozókról, ha jobb munkafeltételeket biztosítana — úgy a palotási traktorosok „idegenben” is jobb eredményekkel tudnának helytállni. Garai Lajos igazgató. FELHÍVÁS Az oktatási reform végrehajtásában fontos feladatok hárulnak a napközi otthonok vezetőire is. Munkájuk támogatására a művelődés- ügyi minisztérium összegyűjti és közreadja a napközi otthonok vezetőinek legjobb tapasztalatait. Ezzel kapcsolatban a minisztérium felhívással fordult mindazokhoz a pedagógusokhoz, akik ismerik a napközi otthoni nevelői munkát, tapasztalataikat, módszereiket, nevelési eredményeiket írják le, s 1962. január 15-ig küldjék el a Művelődésügyi Minisztérium Alsófokú Oktatási Főosztályára Budapest, V., Szalay utca 10. — (MTI) CÉpül, szépül Törökszentmiklós Aki mostanában Török- szentmiklóson jár, akarva, akaratlanul hatása alá keríti a város varázsa. E „varázs' eredő forrása az épülés, a fejlődés, az átalakulás megannyi jele. Ám most, azon túl, hogy leírjuk: milyen szép, milyen jó, hogy Tö- rökszentmiklós ilyen gyorsan fejlődik, menjünk közelebb az emelkedő falakhoz, az építőkhöz is. Nézzük meg közelebbről: mit is jelent £ miklósiak számára, hogy városuk egyszerre az ugrásszerű fejlődés útjára lépett? Tegyünk körútat, tekintsük meg, hol, mi épül, s kinek emelkednek a frissen vakolt falak? Tukajcs Pál munkavezető irányításával a Szolnoki Építőipari Vállalat tizenhárom dolgozója serénykedik a 40 férőhelyes bölcsőde építésénél. Idén 300 000 forintot fektetnek a munkába, a jövő évi beruházás összege félmillió forint lesz. De ne zavarjuk az építőket, inkább Oláh Lajostól, a városi tanács titkárától tudakoljuk meg, milyen is volt e bölcsőde „előtörténete?” — Kevés, nagyon kevés a jelenlegi bölcsődei férőhelyünk. így született meg a gondolat: építsünk magunk nak új bölcsődét. Igen, de hogyan, kivel és miből? A kérdésre gyorsan született válasz. A Hazafias Népfront, a társadalmi és más tömegszervezetek meghirdették az „egynapos mozgalmat”. S jöttek azok, akik megértették a hívó szót. Tanácsi, egészségügyi dolgozók, a mezőgépgyáriak, a kisiparosok, « ktsz-ek, a Szolnok Megyei Építőipari Vállalat dolgozói, tsz-ek, s természetesen a tervezést elvégző építészmérnökök és technikusok, öröménél segítettek, lelkesen végezték a társadalmi munkát. Jó érzés már most ránézni az emeletes bölcsődére, a helső falakat vakoló munkások gyors munkájára, s a tanácstitkárra, áld örömtől csillogó szemmel magyarázta: — Rövidesen elkészülnek fez ablakok, s ezek felszerelése után akár december végéig folytathatják a szakmunkások a belső munkákat. Pár perc múlva már a aemrég felépült Petőfi-utcai bérházat látjuk, majd a Szolnok megyei Malomipari egyesülés központjánál emeltedé — ugyancsak nemrég Spült — modern irodaházat, mögötte a most épülő új kul- tírotthonnal. Kifelé haladunk a városból, s mintegy tét kilométerre, a mezőtúri it baloldalán, hatalmas vasházas szerkezetű épület emelkedik a magasba. Messziről még nem is tűnnek túl nagynak az „acélszömyeteg” méretei, de amikor közelebb megyünk, már látjuk: itt valóban lesz elég helye a majdan ide települő Mező- gazdasági Gépgyárnak. Angol tervek és angol szakemberek irányítása alapján építi a szolnoki Építőipari Vállalat huszonkét tagú komplexbrigádja, Engler Ferenc munkavezetővel az élén, a gépgyár új csarnokát. Vattaruhába öltözött, hegesztőpisztolyokkal „felfegyverzett” munkások „lovagolják” a szédítő magasban az acélvázakat, végzik nehéz és nem is veszélytelen munkájukat, itt, ahol az érdes őszi szélnek bizony semmi sem állja az útját.., Ungi László, Öllé János és a többiek szívesen „szállnak le” a magasból, hogy elmagyarázzák: — ötezerhatszáz négyzet- méter alapterületen épül az új csarnok, hossza 116, szélessége 46 méter. Az idén kb. 3 millió forintot tesz ki az építési költség, a jövő év beruházása pedig 16 millió forint lesz. Október 26-án kezdtünk az építkezéshez és már itt tartunk... Engler Ferencnek is nyugodtan oda ítélhetnénk a „Törökszentmiklós építője” címet, ha volna ilyen kitüntetés. A BARNEVÁL üzemházának, a nyolc tantermes Hunyadi úti iskolának, a gépgyári öntödének építését is ő vezette az elmúlt évek ben, hogy csak néhányat említsünk „művei” közül... Visszafelé haladunk a városba és a szó egyszerre arról kerekedett Oláh Lajossal: mit is jelentenek ezek az új építkezések Törökszentmiklós lakóinak? — Mindenekelőtt új, nagyszerű munkalehetőségeket — magyarázta a vb-titkár. — A bölcsődében például legalább hatvan asszonyt tudunk foglalkoztatni, az új megnövekedett kapacitással dolgozó gépgyárban szintén sok szak- é3 segédmunkást. Már a Kossuth Lajos utcán, Törökszentmiklós főútvonalán haladtunk, amikor beszélgetés újabb témára siklott. Oláh elvtárs a régi piactérre mutatott: — Nemrég szedtük fel itt is a kövezetét, parkot, virágágyakat telepítünk majd régi piactér helyére, szépítjük városunkat. S ha nem is tartozik közvetlenül az építés témakörébe a törökszentmiklósi fürdő legújabb szenzációja, mégis meg kell említenünk e körséta kapcsán. A Községgazdálkodási Vállalat kertészei a melegágyakat a fürdőnél feltörő gázzal fűtik majd jövőre, vagyis nemcsak az itt talált melegvizet, hanem a gázt is hasznosítják majd, s ezzel nagymennyiségű szenet takarítanak meg népgazdaságunknak. Kőrútunk végére értünk. Törekedtünk a teljességre, de mégsem eshetett szó minden törökszentmiklósi építkezésről. A lényeg azonban így is nyilvánvaló: fejlődik, alakul, vagyis épül, szépül a törökszentmiklósiak városa. 1 Még akkor is, ha vannak még gondok, problémák, ha gyorsítani is kell a jövőben az építések ütemét, vagy újabb munkákhoz kell fogni nemsokára. Például a gimnazista lányok kollégiumánál sem ártana egy kis bővítés, mert a kollégium 75 lakója igen nehéz körülmények között lakik és tanul jelenleg még kollégiumában. Ez a probléma a fiú kollégiumnál már megszűnt, s úgy véljük, a lány-kollégisták is megérdemelnék a segítséget. — bubor —i LÉPÉSTŐL a rövidvágtáig A ló olyan állat, mely hátul rúg elől harap. Ezért foglal rajta középütt helyet a lovas — így véli a lovaglásban, ebben az ősi magyar művészetben járatlan gyalogos. Nevezett — miután szóbaelegye- dett Nyögéri Ferivel, a szolnoki Sípos téri iskola növendékével — korrigálja elképzeléseit, s tudomásul veszi, hogy a ló hátaközepe sem mentes a veszélytő' Ügy jut erre a következtetésre, hogy Feri fiú bizalmasan megsúgja: múlt héten Juci ledobta a hátáról. Arra kért, ezt ne írjuk meg; s hogy mégis megtesszük, ennek egy az oka. Az, hogy Ferkó a minden lovasembert érhető malőr ellenére most ismét nyeregbeszá.U, ezúttal Sanyi hátára. MINDEN CSALÓKA A pompásléptű hófehér mén — Sanyi — valódi nevén Sagia; az imént rosszallással emlegetett Juci szintén fiú: Jusszuf, Matyi pedig Maiestoso. így magyarosították a lovászok a 20—30 ezer forintot érő telivérek neveit... Az értelmes állatok mindkét név hallatán paríroznak. Persze, az engedelmességben a napi kétórás, reggeli jártatás is részes... Anélkül — legalábbis egyelőre — sem Szi- ráki Lajos, sem Szabó János nem engedné nyeregbe növendékeit A lovasmesterséggel ismerkedők az első hat hétben futószáron irányított méneken nyargalnak. CSITT-CSITT-CSITT Diszkrét részlet következvén, mellőzzük a személyleírást. Legyen elég annyi hogy igen szemrevaló leányka ring — vagy döccen-döc- cen?... — Sagia hátán. Az a része, mely a kezdő lovasoknál különösen érzékeny, már sajoghat kissé, mert lekiált a nyeregből: — Nem pihenhetnék meg? De nem ám! A lovassport szilárd fegyelmet, fáradságtűrést követel művelőjétől. Edzéskor csak az oktatónak lehet szava, egyedül ő a megmondhatója: mit, mikor, hogyan, meddig kell cselekedni Gimnazistalányt legény, legényt állami gazdasági dolgozó leánykája vált a ló hátán. Itt Sanyi üget körbe, amott — a labdarúgópálya másik végén — Juci. Oly friss errefelé az élet, hogy a látogató szinte megfeledkezik a csípős téli szélről, s arról, hogy megmondja: merre is jár e széles megyében... A Háld Állama Gazdaság alcsi- szigeti üzemegységében, hol harminc fiatal jár hetenként ötször a lovasiskolába. Nem véletlen, hogy megyénk első lovasiskolája éppen itt alakult meg. Bozsik Tibor, a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága vezetője jól tudta, hogy az alcsászigeti gazdaság első embere, Széphalmi István maga is lelkes lovas... ’Sten- uccse, nem feladata, mégis naponta beáll a „rajcsul” (Reitschule=lovasiskola) gyakorló-körének közepébe — s r Hívatlan vendég mert bírom a munkát —, hamar végeztem. Kaptam tizenkét szem almát és mind hazahoztam a gyerekeknek. Nem szeretem az édességet... De különben is mindig hozok valamit, ha tudok. Tekintete arcunkat pásztázza. — Pedig jó lenne az a hatszáz forint is. — Persze, hát kezükben van az uram, ledolgoztathatnák vele mindenképpen az előleget. — Nehéz dolog az.„ Már kinn járunk az utcán, amikor kérdezem: — Az asszony sem különb? — Elmegy a férfiért, mert megmondták neki, iszik valahol. Ha nem tudja hazavinni, ő is iszik vele. Együtt részegednek le. — Szegény gyerekek. Bólintanak mindhárman! — Vigyázunk rájuk. Szántó István fáradhatatlan türelemmel tanítja a holnap lovasait. KOSZTÜMGONDOK RÉGEN ÉS MA Már szorgos kézzel csutakolják a lovászok a telivére, két, mindőn — alkonyat után — eldiskurálunk Széphalmi Istvánnal, számos concourt előkelő helyen végzett versenyzőjével. — A felszabadulás előtt a „legúribb” sport volt a lovaglás — említette. — Nem utolsó sorban azért, mert nagyon sokba került. Egy teljes lovaglófelszerelés egy zsellér éves kereseténél többet emésztett fel. Növendékeink havi 20, illetve a nagyobbak havi 50 forintot fizetnek csupán; jóformán csak az abrak árát... Az a célunk, hogy minél több fiatal ismerje, szeresse meg eleink Európa-szerte híres tudományát: a lovaglást Az Alcsdban tanuló harminc fiatalnak — köztük tizenkét leánynak — már csak hallomásból van tudomása arról, hogy régen hányfajta cikor- nyás ceremónia volt kötelező az úrlovasok számára; kik közül nem egy csak „társadalmi muszájból” ült Jóra. Ma senkit sem „néznek ki” a társaságból azért, mert kék tréningruhában lovagol... Később persze nélkülözhetetlen lesz a lovaglócsizma, a feszes nadrág. Nem azért, mert így „comme il faut”. hanem azért, mivel más ruházat alkalmatlan ehhez a sporthoz. EGY KÉNYES KÉRDÉS — Ügy tudjuk, sok fiatal szeretett volna eljönni Alcsi- ba, de szülei nem engedték. Féltették a balesettől. Menynyire veszélyes a lovassport? — kérdezzük. — Semmivel sem veszélyesebb, mint a többi —- így Széphalmi elvtárs. — Magam tíz éve lovagolok, sosem láttam, hogy bukáskor a ló e lovasra zuhant volna. Attól senki se tartson, hogy a lepottyant lovasra rálép a ló Ezt a rendkívül intelligens állatot még ostorral sem lehetne emberre hajtani. A gazdaság sportszerető vezetője elmondta még, hogy a szolnoki lovasok ma csupán öt-tíz percet töltenek nyeregben. Később majd másfél-két órára emelkedik a napi „adag”. Akkorra nem okoz majd félelmet a rövid- vágta sem; s természetes, hogy ekkorra már a futószár is sutba kerül. Tájékoztatónk búcsúzéra megemlíti: nagyon helyes len - ne, ha minden mezőgazdasági jellegű iskolában tanítanák a lovaglást. Helikopteres agronómus tán sosem lesz; a határt gyakran járó mezőgazdászt azonban mindig szívesen látják az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek. i— b. Z. — 'IhUiUeM/MML£S£T BIZTOSÍTÁST — Katinkám fiam, tüze is adj. A sovány-sápadt, szőki kislány ugrik az asztalho; és ügyeskedve lobbant Ián gocskát apja arca előtt, f férfi ásítozva gyújt rá, szeme bedagadt az alvástól. — Éjszakás vagyok — mondja. Huzat nélküli paplan a lat fekszik, földszínűre piszkolódott lepedőn és párnán. E: a heverő, itt a konyhában valóságos vacok. Figyelem a férfit, azt mondják nagy verekedő, félelmetes kocsmahős. A felöltözött emberek szemében azonban mindig is magatehetetlennek tűnik a levetkőzve fekvő. Ö is most inkább kell valamiféle sajnálkozást, mini félelmet Bejön a felesége. Nagycsonttá, erős asszony. Harminckörüli, korát pontosan nehéz meghatározni, akárcsak a férfiét. A rendőrtiszt csak most kérdezi meg: — Mi lesz a gyerekekkel? — Mi lenne — mondja az asszony. — Nem adjuk őket —■ mondja a férfi. — Miből élnek? — Az uram csak most jött ki a, börtönből, de dolgozik már. Majd kap pénzt. Eddig is én tartottam a három gyereket, ezután is... — Segíteni akarunk. Bevisszük a két kicsit intézetbe... — Nem engedem — így a férfi —, nekem ne mondják, ha megnőnek, hogy men- helyre adta apja őket. Kérdem a fiútól: — Mit ebédeltél? — Káposztát. — Reggel? — Rántottlevest... Közbeszól az asszony: — Az uram úgy megszokta a katonáéknál, hogy most is csak azt eszi reggelire. A gyermekvédelmi otthon és a gyámügy tisztviselőnője — asszonyok mindketten — sajnálkozva nézik a gyerekeket. Kérdezik: — Hogyan segíthetnénk? Felcsillan a férfi szeme és bőbeszédűen mondja: — Adjanak egy írást, hogy kapjak hatszáz forint előleget. Később levonhatnák, de most kihúzna a bajból. Az a hatszáz forint jó lenne tüzelőre és ennivalóra. Ha kapok papírt, elviszem az igazgatóhoz és megkapom... Hatszáz forint... — Menne az első kocsmába elinni. — Én? — Hallottami hogy már megint ivott. — A barátok viszik bele — mondja az asszony. — A kartárs — így a gyámügy tisztviselője —- miért nem hagyja az ilyen barátokat. Csak bajba sodorják, tönkreteszi a családját. A gyermekvédelmi otthon védőnője ezt mondja: — Erős ember, kell, hogy tudjon parancsolni magának. — Azt nem tud, ha megfogják a barátai az uramat, akkor addig iszik, amig csak... Pedig hogyan szereti a gyerekeket! Majd halkabban, csak a két asszonyhoz fordulva hozzáteszi: — Az éjjel Is arra ébredtem, hogy zokog, csak rázza a sírás. Ébresztem, s akkor mondja, rosszat álmodott. Jött egy idegen ember és elvitte a gyerekeket. Hirtelen felemeli a fejét és fürkésző pillantást vet a két asszonyra, mintegy lemérni akarva a megható história hatását. Azok mozdulatlan arccal ülnek, ismerik már embereiket. Folytatja a nő: — Ha pénzt kap, azt nem költi el. Az a hatszáz forint, ha megkapnánk —■ mondja sóváran. A rendőrtiszt elgondolkodva szól: — Mondja elvtársnő, a gyámügy adhatna tüzelőt?... És ennivalót. Vagy csak pézt? — Adhatunk. — Azfi kellene. Tüzelőt és ennivalót. Nem pénzt. A házaspár komoran néz maga elé. Azután az asszony újra kedvre derül és beszélni kezd az ember is: — Tegnap is, amikor jöttem haza, szóltak, hogy segítsek almát lerakni kocsiról. Leraktam a ládákat — Üj bölcsőde — Vasvázas palota a mezőtúri úton — A társadalmi munka hősei
