Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)
1961-12-10 / 291. szám
« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. december 10. tanulni főzni, feledjen el veszekedni. Ha százszor vasárnap van. akkor sem főzök. A gyereknek rántottét sütök, én megvagyok egy karaj zsíros kenyérrel. Tibor meg nézheti az üres asztalt, meg- tapadhat rajta a szeme. Nem értem meg a néma tanítást, ha bele vakul, akkor sem. Vettem két mozijegyet), elviszem az én drága kis aranyomat, egyetlenemet, hadd legyen egy kis öröme, úgyis olyan vékonyka, szegény. Hazajövet meguzsomnázunk Jólesz aranyom? Így kérdeztem tőle, s oda se figyeltem nagyon, nem vártam én választ, csak épp hogy tudja. De hogy nem felelt, odafordultam mégis. — Néz, akkora a szeme, mint az öklöm, néz és rémültnek látszik. Megsimogattam, hogy vígjátékot adnak, mert egyszer nagyon megijedt, háborús filmet játszottak. Nem- vaió az gyereknek. De ő csak néz tovább. Úgy, mintha pofonnal fenyegetném, pedig egy újjal sem nyúltam hozzá soha. aztán kiböki, hogy ő már megigérte édesapjának, hogy vele megy. Cirkuszba s persze utána cukrászdába, uzsonnázni. Aranyom — mondtam neki, jó hangosan, hogy az apja is meghallhassa a szomszéd szobában. — Aranyom, a lánynak az anyja mellett a helye. Apáddal majd este mégy sétálni, a Dunapartra. Vagy ha ma este nem, hát holnap, ha holnap nem, holnapután. De ma velem jössz! Megértetted? — Olyan vékonyan felelt, alig értettem, de megígérte. Mire összevissza csókoltam, nem rá kiabáltam én, ebből is kitalálhatta, hanem az apjának. C sakugyan nyílott az ajtó, s beszélt Tibor, amúgy kurtán, mint mindig, ha a méreg eszi, hogy gyere csak; Esztike; gyere szivem. Esztike ment, mentem én is. Tibor éppen javában csókolgatta a lánykát, nagyon elégedettnek látszott. Nem szóltam, átvágtam a szobán, be a fürdőszobába. A csapot megeresztettem, de nem volt annyi erőm, hogy a szappant fölemeljem. Aztán eszembe jutott, hogy nem akarok én kezet mosni. Mi a csodának! De azt tudtam, hogy ezt nem hagyom annyiban. Ne vegye le a lányomat a lábáról. Ne vegye le, mert velem gyűlik meg a baja. A gyerek velem jön, én szültem, kész! — Aranyom, ugye anyukáddal jössz a moziba? — fogtam el később. — Megígérted. Anyukádat nem csaphatod be. Hiszen senki sem színret úgy ezen a büdös világon, mint én. Senki! Senki! Azzal már mentem is a konyhába, kimosni a ruhácskáit, mindig vasárnap szoktam, hétköznap nem érek rá. Még dudorásztam is, olyan jókedvem támadt, hogy a kicsivel leszek lefekvésig. Észre sem vettem, eltelt az idő. A fregolin ott lógott a sok kis bugyi, ing, trikó, szoknya s csöpögött, mintha esne az eső. — Esztike, aranyom, gyere ebédelni! — kiáltottam, hogy már sercegett a zsír a serpenyőben. Még kétszer kikiáltottam, hogy a rántotta megsült, nem jött. Be a szobába, hátha Tibor mégis elvitte. Ott áll Tibor útra készen, nyakkendőt is kötött. Nem ő vitte el, az arcán látom. Azt hittem, kiszökik a szivem a mellemből: — Istenem! Hol ez a gyerek? — kiáltottam. Az ember ilyenkor nem sokat gondolkozik. Tudtam én, hogy nincsen a fürdőszobában, de be kellett nyitnom. Mikc-r visszafordultam, megakadt a szemem a Tibor arcán. Fehér, mészfehér, a szája meglazult. Nem állott a helyén. — Micsoda őrültek vagyunk! — mondta. — Nem őrültek, gazemberek! Gyerekzsarolók! Estefelé akadtunk rá. Nagyon elbújt Nem az én szüléimhez ment, nem a férjem rokonaihoz. A maga világában keresett menedéket, az egyik osztálytársánál — Ahogy meglátott bennünket, a szeme m .Ttelt ijedtséggel Egy egész délután izgalomban és kétségbeesésben. Ez a nézés meg ez a délután. Istenem, csak legyen erőnk ahhoz tartani magunkat, amit akkor megfogadtunk. Szolnoki írók a tiszaföldvári gimnáziumban A Tiszaföldvári Gimnázium dicséretes kezdeményezéssel élt a megye középiskolái előtt Diákjai körébe meghívta a Hazafias Népfront Szolnok megyei bizottsága égisze alatt működő megyei írócso- port néhány képviselőjét így volt szerencsém elkísérni a tiszaföldvári gimnazistákhoz tartó Papp Pétert, Boros Zoltánt és Hortobágyi Lászlót S mondhatom, kellemes élményben részesültem. Nem ismerem megyénk más középiskoláinak irodalmi életét de itt, Tiszaföldváron pezsgő tevékenységű közösségre akadtunk. A gimnáziumban 1958 óta működik Ruzsin Istvánná és Mélykúti Péter tanárok vezetésével az iskolai önképzőkör. S csak a pénteken délután látottak alapján is úgy ítélem, sokat tesz a hetven tagú önképzőkör a fiatalok műveltségének gyarapításáért Meggyőző bizonyíték a péntek délutáni program. A fiatalok elsőnek Papp Péter Tanmese című novelláját, Boros Zoltán: Félelem című költeményét és Gyomai György: Aratás novelláját publikálták, hallgatták meg. S nemcsak meghallgatták, fiatalságuk ellenére meglepő hozzáértéssel kritikai érzékkel bíráltak. Kitűnő délutánt töltöttek együtt a Szolnok megyei írócsoport tagjai: a tiszaföldvári gimnázium tanárai és diákjai. Jó lenne, ha úttörő- munkásságuk követésre találna a megye más középiskoláiban is. (B. L.) KERESZTREJTVENY í 1 2 3 4 6 n 3 6 9 10 "1 mamm ■ ■■« lt aaaa aaaa :hi aaaa aaaa aaaa aaaa 12 88 88 13 1 ■ ■■■ ■■■■ Mfll «!■■■ 14 16 16 aaaa :::: aaaa \7 1 1 13 í .... 120 :::: | 1:11 21 aaaa aaaa aaaa aaaa 22 23 24 ■ Hl ■■■■ annM ■■■■ 26 24 El 27 26 29 ::a ■■■■ ■ BM 30 IBII Ilii aaai aaaa 31 ■«■a ■■un :ki 32 aaaa aau aaea aa 33 m 34 36 ■■■a aaaa a:: 36 37 aaaa aaaa aaaa aaaa 36 39 40 m 41 42 m 43 44 »a aa 46 46 aaaa »8 47 :::: iiíi 4« aa ■■■■ aaaa 49 60 Ilii 1 6t yn 62 aaaa aaaa aaaa ana S3 64 SS L Vízszintes: 1. A függ. 17. folytatása. 11. Idegen nő név. 12. Város Izraelben. 14. Jelentősen megerősödött közös gazdaság. (Névelővel, folytatása visz. 55.) 18. Tojás németül. 20. IDS. 21. Férfinév. 22. EY. 23. Kicsi. 25. Hölgyek. 27. Követel szerint dús, Jó. 28. Oriza Sati- va. 30. Jublegény. 31. Férfinév. 32. Belláwal (női név). — 33. Pen- narágő. — 34. Szerszám. — 36. Felkiáltás. 38. Átkarol. 40. Mays „vezetékneve”. 41. Helytálló. 43. Fölé ellentéte. 44. Száj latinul. 45. Zeneszerzőnk személynevének kezdőbetűjével. 47. A Hold Ideje. 48. Otven százaléka. 49. Sz-szel végén: árnyalat. 51. Mihályka. 53. Vissza: rotyog. 55. A vízsz, 14. folytatása. Függőleges: 2. 51 római számmal. !. Ritka női név. 4. Túrkeve. 5. Gyújtsd. 6. ... zény: buksza. 7. Nem annak. 8. Gyakori karcagi családnév (Y=J). 9. Azonos magánhangzók. 10. 950 római számmal. 13. A vízsz. 1. folytatása. (Elnő négyzetben két betű). 15. Tároló eszköz. 16. Betemet. 17. Száznegyven évvel ezelőtt született orosz költő. (Utolsó négyzet üres. Folytatása vízsz. 1, függ. 13.) 19. Római hármas. 22. Penge része. 24. Rosta. 26. Százhetven évvel ezelőtt elhunyt osztrák zeneszerző. 27. helyhatározó sző. 29. Fa-cseme- géző. 31. Energia. 35. Ere latinul. 36. A méhklrálynö férje. 37. Szó a Halotti Beszédből. (Ellentétes kötőszó.) 39. Nem mögé. 41. Szálas legény. 42. Vissza: mesterfogás. 45. Vissza: ruha része. 46. Olasz város. 48. Zenei hang. 50. Néphirőságok Országos Tanácsa. 51. Ezeregy római számmal. S2. Ellentétes kötőszó. 54. FS. Megfejtésül beküldendő: Vízsz. 14, függ. 17, 25. Beküldési határidő: december 15-ig beértcező- leg. Múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: A Lengyel Kommunista Párt megalakulását, Damjanich, Mikulás, Termelési terv. Könyvet nyertek: Ötvös Ferenc Jászberény, Nagy Balázs Kunmadaras. — (A könyvet postán küldjük el.) * 1 Szolnok megyei Néplap REJTVÉNTSZEL VÉNYE, 1961. december 10. T A X Y A X Egy ősz múlt el ú jra egészen, itt. hol nem feküsznek szerelmesen a hegyek mellé a völgyek. A táj: simára borotvált arc, s lassan köröz fölötte az ég: havazik. Fésületlen akácok álldogálnak fázó bokával. A közös istállóban állatok jó melegsége. Tej: szapora sugár szelídül, s habzik öblös edényekben. Karcsú lámpák izzanak érzékenyen. Egyszerű hétköznap. A Körben öregek ráérősen kezet dörzsölnek, míg a rekszasztal körül az izgatott játékosokat átjárja a golyók futásának varázsa. A moziból nyomokkal telerajzolt út vezet legényt a kedvese után. TÁJÉKOZTATÓ AZ EGYETEMI, FŐISKOLAI ÉS AKADÉMIAI FELVÉTELI VIZSGÁKRA SZOLNOK MEGYÉBEN SZERVEZENDŐ ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOKRÓL A Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya az egyetemi, főiskolai és akadémiai felvételi vizsgákra előkészítő esti tanfolyamokat szervez. A tanfolyamok csak azokban a városokban indulnak, ahol legalább 10—10 jelentkező lesz az azonos tárgyakra. A tanfolyamra jelentkezők kérelmüket a művelődésügyi osztályra küldjék be (Cím: Szolnok, Kossuth L. u. 2.) A „Jelentkezési lap a felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamra” feliratú jelentkezési lapok mintája megtalálható a Művelődésügyi Közlöny 1960. november 15-i számában a 347. oldalon. Ezt a lapot a jelentkező vagy szerezze be vagy másolja le. Beküldési határidő: 1961. december 31. A tanfolyamra jelentkezhetnek: 1. Azok, akik 1961-ben, vagy régebben érettségiztek, de 30. életévüket nem lépték túl és igazolják, hogy a tanfolyami felvételükkel a munkaadó szerv vezetője, munkaviszonyban nem állóknál az érettségiztető középiskola igazgatója — egyetért 2. Munkaadóik javaslatával azok a 22. életévüket elért, de 40. életévüket még be nem töltött dolgozók, akik az egyetemi levelező — esti oktatásban való részvételre jogosultak. 3. A párt- vagy állami ösztöndíjra javasolt harminc évnél idősebb személyek. Ehhez a ponthoz bővebb felvilágosítás a Művelődésügyi Közlöny 1960. november 15-í számában található. A beérkezett kérelmei; számbavétele után a művelő désügyi osztály értesíti a jelentkezőket. A részvétek díj személyenként a többtárgyas tanfolyamokon 450 forint, míg az egytárgyas tanfolyamon 230 forint. Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály. A szolnoki SjDlo'lIp/ 9—10 óráig 222 méter A műsort összeállították jászberényi Felsőfokú Tani óképző Intézet növendékei — Nevetni nem szégyen Molnár Miklós írása. — Kálmán Imre operettjeiből. — Műsorzárás. HÉTFŐ: Egy kis bugi-wugi... — Véhány perc tudomány. — \ komoly zene kedvelőinek — A vasárnap sportjából. — Vén rí a) csokor — A terv és i valóság. Riport. — Filro- :ene. — Jászkunság! krónika. — Műsorzárás. Szabad acszáfr Amerikában A kkor már harmadik napja nem beszéltünk egymással. Én a hivatalomban, ő a hivatalában, még csak nagyon kerülgetnünk sem kellett egymást. Reggel, igen, a fürdőszobában, hogy mindketten nyolcra mentünk be, elkésni egyikünk sem akart Úgy jcttünk- mentünk egymás mellett, mint két idegen, ő a csaphoz, én a csaphoz, a tényék nyi helyen, meg sem érintettük egymást A gyerek az én drága Esztikém, tudta már az okos kis fejecskéjével, hogy ilyenkor mit kell tenni. Korábban kelt, ed Is készült mire mosakodni kezdtünk. Nem tehetett mást, nyolcra ott kellett lenni az iskolában. Puskaporos a levegő, három ember nem fér meg ott; hol kettő is ahg. Ezt kitapasztalta. Ha ő nem volna, a lelkem, az aranyom, úgy otthagynám a tökfej apját, hogy holtáig tátaná a száját — Nem tudom mire olyan büszke, miért van úgy oda magától. A minisztériumban dolgozik, de sokra — ugyan nem vitte. Azt meg kell adni, Tibor is szereti Esztikét Ezért is nem kiabálunk mi egymásra, ezért csináljuk ezt a néma háborút, vagy hogy mondják az újságok. Mert ami engem illet, mikor Tibor összehúzza a száját, az orra megnyúlik; a ráncok fölszaladnak a homlokára, elönt az epe. Minden eszembe jut, amivel valaha bosszantott, az utolsó szóig minden. Még hogy én büszke vagyok az apámra, mert tanár vrit?! Isten nyugosztalja, szegény apa mit szenvedett emiatt a családtól. „Tanár lett belőle” — mondta Elemér bácsi, s csóválta a fejét. Idehaza ő akar tanár lenni; Tibor. Tanár, merthogy az ő apja falusi tanító volt. A minisztériumban avanzsálj! — vágtam a képébe. Helyben voltunk, az orra megnyúlt s a többi, reszkettem a látványtól. Én amolyan robbanó fajta vagyok. Ami a kezemben, a földhöz, egy sértés jobbról, egy balról, s kiadom a mérgem. Ö meg érleli. Jár-kél a megnyúlt képiével, engem mintha nem látna, de a szeme mindenen rajta. Ügy inspiciroz a szobában, mint egy rendőrbiztos a gyilkosság színhelyén. Még azt is megteszi, hogy mikor az ablak mellett olvas, ölébe ejti a könyvet s néz, néz, néz, hogy az ér majd szét pattan a halántékomon. Ilyenkor némán tanít, ezt akarja ezzel. Ott felejtettem a portörlőt a könyvespolcon, megtapad a szeme rajta. A pióca csügg így az ember testén. Nézi a portörlőt, nézi az asztalon a; teli hamutálcát, a döglött le-; gyeket az ablak közében, a; hajszálat a ’evesben. Mintha; más néznivaló nem akadna; a teremtett világban. J Istenem! Nem is olyan ré-! gén, még versenyt ugrottunk! ilyenkor. Ki ér hamarabb az! ottfelejtett portörlőhöz, ki ta-I karítja le az asztalt, hogy a! másik ne fáradjon. Nem is. olyan régen tréfálkoztunk a; eivódókon. Tizenöt év mú-< lőtt el, tizenöt év házasság,; az élet java. Most ott tartunk,; hogy vagy hallgatunk, vagy; veszekszünk. Tibor idestova; negyvenöt éves; s még min-; dég nem találta meg hozzám; a kulcsot. Idegenebb, mint; ez a kövér férfi, aki a ben-; tesnél a lábamra lépett. j H álistennek, hogy itt! van Esztike, ő vigasz-! tál meg mindenért.! Kései gyerek, már föladtuk a! reményt, mikor jelentkezett.; Feladtuk — mondtam, hol-; ott Tibor megint engem; okolt. Verte a mellét, hogy; ő ilyen meg olyan nagy le-; gény. Hát hülye kinek a; családjában van? — kérdez-; tem. Az egyik nagybátyja; csakugyan az. Elkomorult,; mert erről nem szívesen be-; szél. Nem is tudom, mivé; lennék nélküle. ! Holnap vasárnap van. —i Eszik, amit talál, amit vesz! amit rendel. Ilyenkor nem' főzök rá. Ha nem akar meg. dő lesz megnyitni a fegyver- raktárak kapuit a Batista önkényuralmát gyűlölő santiagóiak ezrei előtt. Elgondolásuk szerint a diktatúrát annál is könnyebb lesz megbuktatni, mivel a sziget egész lakosságát — rádión keresztül — csatlakozásra szólítják majd je.. Tulajdonképpen nem sok híja volt annak, hogy ez a meglepetésre alapozott terv sikerüljön. Az a gondolat, hogy a város stratégiai pontjait a hagyományos átdor- bézolt Karnevál másnapján rohammal foglalják el, egyáltalán nem volt ostoba. Tisztjeikhez hasonlóan a Moncada laktanyában állomásozó katonák nagy része szintén ünnepelt, és az előző nap nagy ivászata után még nem pihenhették ki magukat teljesen. E tervnek azonban az volt a sajátossága, hogy nem ismert félsikert: vagy pisztoly- lövés nélkül elesik a laktanya és a vállalkozást győzelem koronázza, vagy a kor- mánycsapatok kezén marad és az egész vállalkozás elbukik. Ez igazi „dupla vagy semmi” játék volt az élettel. (Részlet G. Soria közeljövőben megjelenő könyvéből.) Fidel Castro, a kubai főváros ügyvédi karának közismert fiatal tagja egyenként válogatta össze a kis csoportot. A válogatásnál nemcsak az volt a szempont, hogy távoltartsa a valósággal hemzsegő besúgókat, hanem az is, hogy csak a fizikailag és szellemileg legalkalmasabbakat vonja be a merész vállalkozásba, melyet a legnagyobb titokban hónapokon át folytatott felkészülés után rájuk bízott, Vakmerő tervet eszelt ki. Eszerint a forradalmárok egy csoportjának hatalmába kell kerítenie a Moncada laktanyát, ahol a Ba- tista-rendszer helyi megtorló erői — körülbelül ezer katona — állomásoznak, egy másik csoportnak a kórházat, egy harmadiknak az igazságügyi palotát, A negyedik csoport — a tervek szerint — hadműveletet hajt végre a néhány kilométerre lévő Bayamo faluban, hogy ezzel megtévessze a santiagói főparancsnokságot, elhitetvén vele, hogy a lázadók a várost körülzárták. Miután ezeket a stratégiai pontokat heves harcban elfoglalták — tervezték — a forradalmárok rendelkeznek majd a szükséges fegyverekkel, Ügy gondolták, elegenkat, puskákat vásárolhassanak. Volt egy golyószórójuk is — kevés, de többre nem futotta. Egyesek szerszámaikat adták el, mások munkáltatóiktól kértek több hónapra szóló kölcsönt, ismét mások pedig kivették a takarékból a bizony nagyon kisösszegű betétjüket. Végül voltak olyanok is, akik potom áron megváltak könyvtáruktól, családi ereklyéiktől. A keservesen összegyűjtött pénz nem volt több tizenhatezer pesónál, és így kézigránátokat már nem tudtak szerezni, mert ezek ára a fegyverek feketepiacán teljesen megfizethetetlen volt. Ezek a fiatalok, akik között két nő is volt — az egyik orvos —, jórészt vonattal érkeztek Havannából az előző napokban, egy tengerparti fürdőhelyeia vártak a roham órájának kiérkezésére. Voltak közöttük munkások, néhány paraszt, de többségük szabadfoglalkozású volt: mérnök, ügyvéd, technikus vagy a havannai egyetem hallgatója. ... 1953. július 26-a hétfői l nap volt. Ez a hétfő három- i napos karnevált követett, s I a santiagóiak, akik az egy- ) mást kergető mulatságokban } egészen a végkimerülésig tán- t coliak, kábult fejjel néztek a i dolgos hétköznapok elé. t Hajnalban váratlanul meg- i tört a csend. Több robbanás l zaja hallattszott, majd nem- i sokára géppuska lövések so- t rozata tépázta meg a csend i maradványait. Furcsa folyta- t tása volt ez a népi hangsze- t rek koncertjének! A munkába i Indulók és a még nyugtalan l alvók agyában a rumba- t tökök hangja visszhangzott, c de az utcán már a tűzjegy- j verek feleseltek egymással, s a fegyverropogás öt óra i hosszat egy percre sem szü- i netelt. i A ribilliót okozó, négy cső- t portba oszlott százhetvenöt í fiatalember, akik közt a < legidősebb sem volt harminc i éves, régen készült erre a i kalandos támadásra. t Pesót pesóra rakva kupor- s gatták a pénzt, hogy a jegy- 1 vercsempészektql pisztolya- t Kolozsvári Grandpierre Emii: GYEREKZSAROLÓK
