Szolnok Megyei Néplap, 1961. december (12. évfolyam, 283-308. szám)

1961-12-10 / 291. szám

« SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. december 10. tanulni főzni, feledjen el ve­szekedni. Ha százszor vasár­nap van. akkor sem főzök. A gyereknek rántottét sü­tök, én megvagyok egy karaj zsíros kenyérrel. Tibor meg nézheti az üres asztalt, meg- tapadhat rajta a szeme. Nem értem meg a néma tanítást, ha bele vakul, akkor sem. Vettem két mozijegyet), el­viszem az én drága kis ara­nyomat, egyetlenemet, hadd legyen egy kis öröme, úgyis olyan vékonyka, szegény. Ha­zajövet meguzsomnázunk Jó­lesz aranyom? Így kérdeztem tőle, s oda se figyeltem nagyon, nem vártam én választ, csak épp hogy tudja. De hogy nem fe­lelt, odafordultam mégis. — Néz, akkora a szeme, mint az öklöm, néz és rémültnek látszik. Megsimogattam, hogy vígjátékot adnak, mert egy­szer nagyon megijedt, hábo­rús filmet játszottak. Nem- vaió az gyereknek. De ő csak néz tovább. Úgy, mintha pofonnal fenyegetném, pedig egy újjal sem nyúltam hozzá soha. aztán kiböki, hogy ő már megigérte édesapjának, hogy vele megy. Cirkuszba s persze utána cukrászdába, uzsonnázni. Aranyom — mondtam ne­ki, jó hangosan, hogy az ap­ja is meghallhassa a szom­széd szobában. — Aranyom, a lánynak az anyja mellett a helye. Apáddal majd este mégy sétálni, a Dunapartra. Vagy ha ma este nem, hát holnap, ha holnap nem, hol­napután. De ma velem jössz! Megértetted? — Olyan vé­konyan felelt, alig értettem, de megígérte. Mire össze­vissza csókoltam, nem rá kiabáltam én, ebből is kita­lálhatta, hanem az apjának. C sakugyan nyílott az ajtó, s beszélt Tibor, amúgy kurtán, mint mindig, ha a méreg eszi, hogy gyere csak; Esztike; gyere szivem. Esztike ment, mentem én is. Tibor éppen javában csó­kolgatta a lánykát, nagyon elégedettnek látszott. Nem szóltam, átvágtam a szobán, be a fürdőszobába. A csapot megeresztettem, de nem volt annyi erőm, hogy a szappant fölemeljem. Aztán eszembe jutott, hogy nem akarok én kezet mosni. Mi a csodának! De azt tudtam, hogy ezt nem hagyom annyiban. Ne vegye le a lányomat a lábáról. Ne vegye le, mert velem gyűlik meg a baja. A gyerek velem jön, én szültem, kész! — Aranyom, ugye anyukád­dal jössz a moziba? — fog­tam el később. — Megígér­ted. Anyukádat nem csapha­tod be. Hiszen senki sem szín­ret úgy ezen a büdös világon, mint én. Senki! Senki! Azzal már mentem is a konyhába, kimosni a ruhács­káit, mindig vasárnap szok­tam, hétköznap nem érek rá. Még dudorásztam is, olyan jókedvem támadt, hogy a kicsivel leszek lefekvésig. Észre sem vettem, eltelt az idő. A fregolin ott lógott a sok kis bugyi, ing, trikó, szoknya s csöpögött, mintha esne az eső. — Esztike, aranyom, gye­re ebédelni! — kiáltottam, hogy már sercegett a zsír a serpenyőben. Még kétszer kikiáltottam, hogy a rántotta megsült, nem jött. Be a szo­bába, hátha Tibor mégis el­vitte. Ott áll Tibor útra ké­szen, nyakkendőt is kötött. Nem ő vitte el, az arcán lá­tom. Azt hittem, kiszökik a szivem a mellemből: — Istenem! Hol ez a gye­rek? — kiáltottam. Az em­ber ilyenkor nem sokat gon­dolkozik. Tudtam én, hogy nincsen a fürdőszobában, de be kellett nyitnom. Mikc-r visszafordultam, megakadt a szemem a Tibor arcán. Fehér, mészfehér, a szája meglazult. Nem állott a helyén. — Micsoda őrültek va­gyunk! — mondta. — Nem őrültek, gazembe­rek! Gyerekzsarolók! Estefelé akadtunk rá. Nagyon elbújt Nem az én szüléimhez ment, nem a fér­jem rokonaihoz. A maga vi­lágában keresett menedéket, az egyik osztálytársánál — Ahogy meglátott bennünket, a szeme m .Ttelt ijedtséggel Egy egész délután izgalom­ban és kétségbeesésben. Ez a nézés meg ez a délután. Is­tenem, csak legyen erőnk ah­hoz tartani magunkat, amit akkor megfogadtunk. Szolnoki írók a tiszaföldvári gimnáziumban A Tiszaföldvári Gimnázium dicséretes kezdeményezéssel élt a megye középiskolái előtt Diákjai körébe meghív­ta a Hazafias Népfront Szol­nok megyei bizottsága égisze alatt működő megyei írócso- port néhány képviselőjét így volt szerencsém elkí­sérni a tiszaföldvári gimna­zistákhoz tartó Papp Pétert, Boros Zoltánt és Hortobágyi Lászlót S mondhatom, kelle­mes élményben részesültem. Nem ismerem megyénk más középiskoláinak irodalmi éle­tét de itt, Tiszaföldváron pezsgő tevékenységű közös­ségre akadtunk. A gimnáziumban 1958 óta működik Ruzsin Istvánná és Mélykúti Péter tanárok veze­tésével az iskolai önképző­kör. S csak a pénteken dél­után látottak alapján is úgy ítélem, sokat tesz a hetven tagú önképzőkör a fiatalok műveltségének gyarapításá­ért Meggyőző bizonyíték a péntek délutáni program. A fiatalok elsőnek Papp Péter Tanmese című novellá­ját, Boros Zoltán: Félelem című költeményét és Gyomai György: Aratás novelláját publikálták, hallgatták meg. S nemcsak meghallgatták, fia­talságuk ellenére meglepő hozzáértéssel kritikai érzék­kel bíráltak. Kitűnő délutánt töltöttek együtt a Szolnok megyei író­csoport tagjai: a tiszaföldvá­ri gimnázium tanárai és diákjai. Jó lenne, ha úttörő- munkásságuk követésre talál­na a megye más középiskolái­ban is. (B. L.) KERESZTREJTVENY í 1 2 3 4 6 n 3 6 9 10 "1 mamm ■ ■■« lt aaaa aaaa :hi aaaa aaaa aaaa aaaa 12 88 88 13 1 ■ ■■■ ■■■■ Mfll «!■■■ 14 16 16 aaaa :::: aaaa \7 1 1 13 í .... 120 :::: | 1:11 21 aaaa aaaa aaaa aaaa 22 23 24 ■ Hl ■■■■ annM ■■■■ 26 24 El 27 26 29 ::a ■■■■ ■ BM 30 IBII Ilii aaai aaaa 31 ■«■a ■■un :ki 32 aaaa aau aaea aa 33 m 34 36 ■■■a aaaa a:: 36 37 aaaa aaaa aaaa aaaa 36 39 40 m 41 42 m 43 44 »a aa 46 46 aaaa »8 47 :::: iiíi 4« aa ■■■■ aaaa 49 60 Ilii 1 6t yn 62 aaaa aaaa aaaa ana S3 64 SS L Vízszintes: 1. A függ. 17. folytatása. 11. Idegen nő név. 12. Város Izrael­ben. 14. Jelentősen megerősödött közös gazdaság. (Névelővel, foly­tatása visz. 55.) 18. Tojás néme­tül. 20. IDS. 21. Férfinév. 22. EY. 23. Kicsi. 25. Hölgyek. 27. Köve­tel szerint dús, Jó. 28. Oriza Sati- va. 30. Jublegény. 31. Férfinév. 32. Belláwal (női név). — 33. Pen- narágő. — 34. Szerszám. — 36. Felkiáltás. 38. Átkarol. 40. Mays „vezetékneve”. 41. Helytálló. 43. Fölé ellentéte. 44. Száj latinul. 45. Zeneszerzőnk személynevének kezdőbetűjével. 47. A Hold Ideje. 48. Otven százaléka. 49. Sz-szel végén: árnyalat. 51. Mihályka. 53. Vissza: rotyog. 55. A vízsz, 14. folytatása. Függőleges: 2. 51 római számmal. !. Ritka női név. 4. Túrkeve. 5. Gyújtsd. 6. ... zény: buksza. 7. Nem an­nak. 8. Gyakori karcagi család­név (Y=J). 9. Azonos magánhang­zók. 10. 950 római számmal. 13. A vízsz. 1. folytatása. (Elnő négy­zetben két betű). 15. Tároló esz­köz. 16. Betemet. 17. Száznegyven évvel ezelőtt született orosz köl­tő. (Utolsó négyzet üres. Folyta­tása vízsz. 1, függ. 13.) 19. Római hármas. 22. Penge része. 24. Ros­ta. 26. Százhetven évvel ezelőtt elhunyt osztrák zeneszerző. 27. helyhatározó sző. 29. Fa-cseme- géző. 31. Energia. 35. Ere latinul. 36. A méhklrálynö férje. 37. Szó a Halotti Beszédből. (Ellentétes kötőszó.) 39. Nem mögé. 41. Szá­las legény. 42. Vissza: mesterfo­gás. 45. Vissza: ruha része. 46. Olasz város. 48. Zenei hang. 50. Néphirőságok Országos Tanácsa. 51. Ezeregy római számmal. S2. Ellentétes kötőszó. 54. FS. Megfejtésül beküldendő: Vízsz. 14, függ. 17, 25. Beküldési határ­idő: december 15-ig beértcező- leg. Múlt heti keresztrejtvé­nyünk helyes megfejtése: A Len­gyel Kommunista Párt megala­kulását, Damjanich, Mikulás, Termelési terv. Könyvet nyertek: Ötvös Ferenc Jászberény, Nagy Balázs Kun­madaras. — (A könyvet postán küldjük el.) * 1 Szolnok megyei Néplap REJTVÉNTSZEL VÉNYE, 1961. december 10. T A X Y A X Egy ősz múlt el ú jra egészen, itt. hol nem feküsznek szerelmesen a hegyek mellé a völgyek. A táj: simára borotvált arc, s lassan köröz fölötte az ég: havazik. Fésületlen akácok álldogálnak fázó bokával. A közös istállóban állatok jó melegsége. Tej: szapora sugár szelídül, s habzik öblös edényekben. Karcsú lámpák izzanak érzékenyen. Egyszerű hétköznap. A Körben öregek ráérősen kezet dörzsölnek, míg a rekszasztal körül az izgatott játékosokat átjárja a golyók futásának varázsa. A moziból nyomokkal telerajzolt út vezet legényt a kedvese után. TÁJÉKOZTATÓ AZ EGYETEMI, FŐISKOLAI ÉS AKADÉMIAI FELVÉ­TELI VIZSGÁKRA SZOLNOK MEGYÉBEN SZERVE­ZENDŐ ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOKRÓL A Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztálya az egyetemi, főiskolai és aka­démiai felvételi vizsgákra előkészítő esti tanfolyamokat szervez. A tanfolyamok csak azokban a városokban in­dulnak, ahol legalább 10—10 jelentkező lesz az azonos tárgyakra. A tanfolyamra jelentkezők kérelmüket a művelődésügyi osztályra küldjék be (Cím: Szolnok, Kossuth L. u. 2.) A „Jelentkezési lap a fel­vételi vizsgára előkészítő tanfolyamra” feliratú jelent­kezési lapok mintája meg­található a Művelődésügyi Közlöny 1960. november 15-i számában a 347. oldalon. Ezt a lapot a jelentkező vagy szerezze be vagy másolja le. Beküldési határidő: 1961. de­cember 31. A tanfolyamra jelentkez­hetnek: 1. Azok, akik 1961-ben, vagy régebben érettségiztek, de 30. életévüket nem lépték túl és igazolják, hogy a tan­folyami felvételükkel a mun­kaadó szerv vezetője, mun­kaviszonyban nem állóknál az érettségiztető középiskola igazgatója — egyetért 2. Munkaadóik javaslatával azok a 22. életévüket elért, de 40. életévüket még be nem töltött dolgozók, akik az egyetemi levelező — esti oktatásban való részvételre jogosultak. 3. A párt- vagy állami ösz­töndíjra javasolt harminc évnél idősebb személyek. Ehhez a ponthoz bővebb fel­világosítás a Művelődésügyi Közlöny 1960. november 15-í számában található. A beérkezett kérelmei; számbavétele után a művelő désügyi osztály értesíti a je­lentkezőket. A részvétek díj személyenként a több­tárgyas tanfolyamokon 450 forint, míg az egytárgyas tanfolyamon 230 forint. Szolnok Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály. A szolnoki SjDlo'lIp/ 9—10 óráig 222 méter A műsort összeállították jászberényi Felsőfokú Tani óképző Intézet növendékei — Nevetni nem szégyen Molnár Miklós írása. — Kál­mán Imre operettjeiből. — Műsorzárás. HÉTFŐ: Egy kis bugi-wugi... — Véhány perc tudomány. — \ komoly zene kedvelőinek — A vasárnap sportjából. — Vén rí a) csokor — A terv és i valóság. Riport. — Filro- :ene. — Jászkunság! króni­ka. — Műsorzárás. Szabad acszáfr Amerikában A kkor már harmadik napja nem beszéltünk egymással. Én a hi­vatalomban, ő a hivatalában, még csak nagyon kerülget­nünk sem kellett egymást. Reggel, igen, a fürdőszobá­ban, hogy mindketten nyolc­ra mentünk be, elkésni egyi­künk sem akart Úgy jcttünk- mentünk egymás mellett, mint két idegen, ő a csap­hoz, én a csaphoz, a tényék nyi helyen, meg sem érintet­tük egymást A gyerek az én drága Esz­tikém, tudta már az okos kis fejecskéjével, hogy ilyen­kor mit kell tenni. Korábban kelt, ed Is készült mire mosa­kodni kezdtünk. Nem tehetett mást, nyolcra ott kellett len­ni az iskolában. Puskaporos a levegő, három ember nem fér meg ott; hol kettő is ahg. Ezt kitapasztalta. Ha ő nem volna, a lelkem, az aranyom, úgy otthagynám a tökfej apját, hogy holtáig tátaná a száját — Nem tudom mire olyan büszke, miért van úgy oda magától. A minisztéri­umban dolgozik, de sokra — ugyan nem vitte. Azt meg kell adni, Tibor is szereti Esztikét Ezért is nem kiabálunk mi egymásra, ezért csináljuk ezt a néma háborút, vagy hogy mondják az újságok. Mert ami engem illet, mikor Tibor összehúz­za a száját, az orra megnyú­lik; a ráncok fölszaladnak a homlokára, elönt az epe. Min­den eszembe jut, amivel va­laha bosszantott, az utolsó szóig minden. Még hogy én büszke vagyok az apámra, mert tanár vrit?! Isten nyu­gosztalja, szegény apa mit szenvedett emiatt a család­tól. „Tanár lett belőle” — mondta Elemér bácsi, s csó­válta a fejét. Idehaza ő akar tanár len­ni; Tibor. Tanár, merthogy az ő apja falusi tanító volt. A minisztériumban avanzsálj! — vágtam a képébe. Hely­ben voltunk, az orra meg­nyúlt s a többi, reszkettem a látványtól. Én amolyan rob­banó fajta vagyok. Ami a kezemben, a földhöz, egy sér­tés jobbról, egy balról, s ki­adom a mérgem. Ö meg ér­leli. Jár-kél a megnyúlt ké­piével, engem mintha nem látna, de a szeme mindenen rajta. Ügy inspiciroz a szo­bában, mint egy rendőrbiztos a gyilkosság színhelyén. Még azt is megteszi, hogy mikor az ablak mellett olvas, ölébe ejti a könyvet s néz, néz, néz, hogy az ér majd szét pattan a halántékomon. Ilyenkor né­mán tanít, ezt akarja ezzel. Ott felejtettem a portörlőt a könyvespolcon, megtapad a szeme rajta. A pióca csügg így az ember testén. Nézi a portörlőt, nézi az asztalon a; teli hamutálcát, a döglött le-; gyeket az ablak közében, a; hajszálat a ’evesben. Mintha; más néznivaló nem akadna; a teremtett világban. J Istenem! Nem is olyan ré-! gén, még versenyt ugrottunk! ilyenkor. Ki ér hamarabb az! ottfelejtett portörlőhöz, ki ta-I karítja le az asztalt, hogy a! másik ne fáradjon. Nem is. olyan régen tréfálkoztunk a; eivódókon. Tizenöt év mú-< lőtt el, tizenöt év házasság,; az élet java. Most ott tartunk,; hogy vagy hallgatunk, vagy; veszekszünk. Tibor idestova; negyvenöt éves; s még min-; dég nem találta meg hozzám; a kulcsot. Idegenebb, mint; ez a kövér férfi, aki a ben-; tesnél a lábamra lépett. j H álistennek, hogy itt! van Esztike, ő vigasz-! tál meg mindenért.! Kései gyerek, már föladtuk a! reményt, mikor jelentkezett.; Feladtuk — mondtam, hol-; ott Tibor megint engem; okolt. Verte a mellét, hogy; ő ilyen meg olyan nagy le-; gény. Hát hülye kinek a; családjában van? — kérdez-; tem. Az egyik nagybátyja; csakugyan az. Elkomorult,; mert erről nem szívesen be-; szél. Nem is tudom, mivé; lennék nélküle. ! Holnap vasárnap van. —i Eszik, amit talál, amit vesz! amit rendel. Ilyenkor nem' főzök rá. Ha nem akar meg. dő lesz megnyitni a fegyver- raktárak kapuit a Batista önkényuralmát gyűlölő san­tiagóiak ezrei előtt. Elgon­dolásuk szerint a diktatúrát annál is könnyebb lesz meg­buktatni, mivel a sziget egész lakosságát — rádión keresztül — csatlakozásra szólítják majd je.. Tulajdonképpen nem sok híja volt annak, hogy ez a meglepetésre alapozott terv sikerüljön. Az a gondolat, hogy a város stratégiai pont­jait a hagyományos átdor- bézolt Karnevál másnapján rohammal foglalják el, egy­általán nem volt ostoba. Tisztjeikhez hasonlóan a Moncada laktanyában állo­másozó katonák nagy része szintén ünnepelt, és az elő­ző nap nagy ivászata után még nem pihenhették ki ma­gukat teljesen. E tervnek azonban az volt a sajátossága, hogy nem is­mert félsikert: vagy pisztoly- lövés nélkül elesik a lakta­nya és a vállalkozást győze­lem koronázza, vagy a kor- mánycsapatok kezén marad és az egész vállalkozás el­bukik. Ez igazi „dupla vagy semmi” játék volt az élettel. (Részlet G. Soria közel­jövőben megjelenő köny­véből.) Fidel Castro, a kubai fő­város ügyvédi karának köz­ismert fiatal tagja egyenként válogatta össze a kis csopor­tot. A válogatásnál nemcsak az volt a szempont, hogy távoltartsa a valósággal hem­zsegő besúgókat, hanem az is, hogy csak a fizikailag és szellemileg legalkalmasabba­kat vonja be a merész vál­lalkozásba, melyet a legna­gyobb titokban hónapokon át folytatott felkészülés után rájuk bízott, Vakmerő tervet eszelt ki. Eszerint a forradalmárok egy csoportjának hatal­mába kell kerítenie a Mon­cada laktanyát, ahol a Ba- tista-rendszer helyi megtorló erői — körülbelül ezer ka­tona — állomásoznak, egy másik csoportnak a kórházat, egy harmadiknak az igazság­ügyi palotát, A negyedik csoport — a tervek szerint — hadműveletet hajt végre a néhány kilométerre lévő Bayamo faluban, hogy ezzel megtévessze a santiagói fő­parancsnokságot, elhitetvén vele, hogy a lázadók a vá­rost körülzárták. Miután ezeket a stratégiai pontokat heves harcban el­foglalták — tervezték — a forradalmárok rendelkeznek majd a szükséges fegyverek­kel, Ügy gondolták, elegen­kat, puskákat vásárolhassa­nak. Volt egy golyószórójuk is — kevés, de többre nem futotta. Egyesek szerszámai­kat adták el, mások munkál­tatóiktól kértek több hónap­ra szóló kölcsönt, ismét má­sok pedig kivették a taka­rékból a bizony nagyon kisösszegű betétjüket. Végül voltak olyanok is, akik po­tom áron megváltak könyv­táruktól, családi ereklyéik­től. A keservesen összegyűj­tött pénz nem volt több ti­zenhatezer pesónál, és így kézigránátokat már nem tud­tak szerezni, mert ezek ára a fegyverek feketepiacán tel­jesen megfizethetetlen volt. Ezek a fiatalok, akik kö­zött két nő is volt — az egyik orvos —, jórészt vo­nattal érkeztek Havannából az előző napokban, egy ten­gerparti fürdőhelyeia vártak a roham órájának kiérkezé­sére. Voltak közöttük mun­kások, néhány paraszt, de többségük szabadfoglalkozá­sú volt: mérnök, ügyvéd, technikus vagy a havannai egyetem hallgatója. ... 1953. július 26-a hétfői l nap volt. Ez a hétfő három- i napos karnevált követett, s I a santiagóiak, akik az egy- ) mást kergető mulatságokban } egészen a végkimerülésig tán- t coliak, kábult fejjel néztek a i dolgos hétköznapok elé. t Hajnalban váratlanul meg- i tört a csend. Több robbanás l zaja hallattszott, majd nem- i sokára géppuska lövések so- t rozata tépázta meg a csend i maradványait. Furcsa folyta- t tása volt ez a népi hangsze- t rek koncertjének! A munkába i Indulók és a még nyugtalan l alvók agyában a rumba- t tökök hangja visszhangzott, c de az utcán már a tűzjegy- j verek feleseltek egymással, s a fegyverropogás öt óra i hosszat egy percre sem szü- i netelt. i A ribilliót okozó, négy cső- t portba oszlott százhetvenöt í fiatalember, akik közt a < legidősebb sem volt harminc i éves, régen készült erre a i kalandos támadásra. t Pesót pesóra rakva kupor- s gatták a pénzt, hogy a jegy- 1 vercsempészektql pisztolya- t Kolozsvári Grandpierre Emii: GYEREKZSAROLÓK

Next

/
Oldalképek
Tartalom