Szolnok Megyei Néplap, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-07 / 263. szám
1961 november ?. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Zenei hangversenysorozat A karcagi Művelődési Ház- ban három hangversenyből álló bérleti sorozat indul november 15-én. A Magyar Kamarazenekar hangversenye máris nagy érdeklődést keltett a bérletvásárlók körében. Februárban Kovács Dénes hegedül, a márciusi hangversenyen a világhírű francia zongoraművésznő: Jeanne Marie Darre lép fel. A novemberi hangversenyen szerepelnek a Magyar Kamarazenekar és az Állami Hangversenyzenekar élvonalbeli művészei. A szokatlanul naavlétszámú kamarazenekar karmester nélkül működik, az együttest Tátray Vilmos koncertmester vezeti. A műsoron a régi nagy szerzők Vivaldi, Corelli. Pergolese műveit hallhatjuk, továbbá Mozart D-dur divert! mentőiét, minden kamarazenekar parádés darabját. Haydn diver- timen+ójának gordonka szólóját Szilvási László gordonkaművész adja elő. A hangverseny rendezőinek dicséretére válik, hogy a műsort délutánonként az ifjúság részére külön is bemutatják. iiiitimiiiiiiiHiiitimitimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiii Televíziós iskola Indiában Az indiai televízió megkezdte a rendszeres iskolai oktató programot, amely Japánt kivéve, Ázsiában az első. Az első fizika és hindu nyelvóra oktatáson külföldi diplomaták, indiai miniszterek és az indiai iskolák szülői munkaközösségének képviselői is jelen voltak. Delhi 302 iskolája közül 146-ban van televíziós vevő- készülék. ben foglalkaztál az urbanisztikával, nem állítanál össze nekem egy kis bibliográfiát? Szükségem volna rá egy előadáshoz. Még valamit, nagyon hálás lennék neked, ha nagyjából oda is írnád a könyvekhez, hogy miről van szó bennük. e gy hét múlva vaskos kézi ratköt eget nyomott a professzor a markomba. — Na, nézze meg ézt a komisz kölyköt! — szidta Jóskát a távollétében is. — Van egy háromszáz oldalas tanulmánya az urbanisztikáról és képes hallgatni. Pár napig el vagyok foglalva, nem olvasná el? Megígértem, hogy elolvasom. — Na, milyen a tanulmány? — csapott le rám az első alkalommal, ahogy találkoztunk. — Olvassa el a professzor elvtárs is. ön jobban el tudja dönteni. — Ne vicceljen öregem, miért hozza az embert zavarba. Halvány fogalmam sincs az urbanisztikáról. — Hát akkor miért kérte a tanulmányt? — Ne üsse bele az orrát a más dolgába, feleljen a kérdésemre. — Ér úgy találom, hogy a tanulmány rendkívül érdekes. — Ne vicceljen! — Nem viccelek. — Most bosszantani akar. Nevetve tiltakoztam a vád ellen. Erre a professzor kikapta kezemből a kézirat- köteget és úgy elrohant, hogv ueg se kíséreltem utolérni. Gyakran tanúja voltam an- ak, hogy a könyvárust meg ívta a lakására. Kicsit bán- üt. hogy engem sohasem fl Sztálingrádban körülzárt németek utolsó leveleiből KÉPEK a karcagi fotókiállításról Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1942 utolsó hónapjaiban Sztálingrád romjai között és romjai körül folytatták a második világháború egyik legvéresebb küzdelmét. 1943 elején a német hadsereg megmaradt egységei megadták magukat az őket körülzáró szovjet csapatoknak. Az utolsó német repülőgép januárban hagyta el Sztálingrádot. Ebből a gépből a Katonaféri feleségéhez „Nyugtalanít a ki nem mondott vágy soraiban, nyugtalanít a vágyad, hogy nemcsak a férjedet és szerelmesedet kívánod ismét magad mellé, de a zongoraművészt is __Örülök, hogy ez a levél ei jut hozzád és megtudod... A kezeim tönkrementek .. . nem most, hanem már december elején. Elvesztettem a balkezem kisujját, de ami még rosz- szabb. lefagyott a jobbkezem három középső ujja. Egészen tehetetlen vagyok... de egy dolgot még tudok: le tudom húzni a ravaszt a puskámon... Egy katona vitatkozik ... „Könnyű azt mondani: tegyétek le fegyvereiteket. Intelligens ember vagy. Miért nem követeled azt is, hogy barátaid tagadják meg a lőszer- és a fegyvergyártást? Könnyű jó tanácsot osztogatni. De ezúttal nem úgy történik, ahogy te elgondolod. 1932-ben kellett volna cselekedni. Ezt nagyon is jól tudod, hogy elmulasztottuk a drága perceket. Tíz évvel ezelőtt szavazással még lehetett volna segíteni a dolgon. Ma már az életünkkel fizetünk”. Egy katona szomorú levele apjához „A lelkek pásztora vagy apám, de az utolsó levélben az ember csak az igazat mondja, vagy azt, amit igaz r.ak hisz. Minden bombájáét tgrben, ,minden lerombolt otthonban. minden utcasarkon,: minden barátban és minden óvóhelyen, de fenn a magas égben is istent kerestem. Isten nem mutatkozott meg előttem, bár a szívem zokogott érte. Elpusztultak a házak, az emberek ugyanolyan gyávák és ugyanolyan bátrak voltak, mint én magam, éhség és gyilkosság árasztotta el a földet, bombák és lángok árasztottak el bennünket az égből, de isten... isten nem volt sehol. És ha van isten, ő csak a himnuszokban és az imákban, a papok prédikációiban, a harangok zúgásában és tömjénillatában él, de Sztálingrádban nincs isten’’. Helmut üzenetet kap a 3. ütegből „... Belebolondulhat az ember, drága Helmut... — Itt ülünk 200 000 emberrel a sártengerben, körülöttünk mindenütt oroszok és nem szabad kimondanunk, hogy körülkerítettek bennünket, — teljesen és reménytelenül körülkerítettek ... Itt a bátrak és a gyávák egyaránt ugyanabban a lyukban pusztulnak el és még védekezési lehetőségük sincs ... Az ütegem még pontosan 26 lövéssorozatot tud leadni.,, íme, itt vagyok: egyelőre még egy darabban, meglehetősen normális a pulzusom, van még tíz—tizenkét cigarettám, tegnapelőtt levest ettem és ma sonkakonzervet bontottam ... És itt rohadok egy pincében, bútorokkal gyújtok be, 26 éves vagyok és egyébként nem is ostoba, — egyike vagyok azoknak, akik alig várták, hogy mundérba öltözzenek és veletek mind- annyiótokkal együtt ordítottam, hogy „Heil Hitler”, s most vagy megdöglök, mint na vár ram. Ez nem lenne oltón rossz, De vérbélxVrüí plőtterh minden, ha arra gondolok, hogy mindez teljesen értelmetlen dolgokért történik”. Egy tábornok a fiáról hall „Eljön még az idő, amikor minden német, akinek csak nácik hét postazsákot vettek ki. A halálra készülők közül néhényan leírták, mi is történt és gondolataikat postára adták Né- * metországba. Az alábbiakban kivonatokat közlünk } e levelekből,' melyek a ,,The Hudson Re- ♦ view” című amerikai folyóiratban jelen- J tek meg. • egy kis esze is van, átkozni } fogja ennek a háborúnak az j őrületét... t Nincs győzelem Herr Ge-1 neral; csak zászlók vannak» és férfiak, akik elhullanak ésj végül nem is lesz sem zászló, | sem férfi. Sztálingrád nem * katonai szükségesség, hanem } politikai játszma. És a te» fiad nem vesz részt ebben a J kísérletben Herr General! Te | elzártad előtte az élet útját; ? ő á másik utat választja, ami J ugyancsak az életbe vezet, de * a másik irányba és a front * másik oldalára. A zokogás éjszakája ♦ „Tankelhárító ágyúmmal • kedden kilőttem két T—34-1 est. A kíváncsiság becsalta ♦ őket vonalaink mögé. Nagy * és hatásos akció volt. De utána elmentem a füstölgő roncsok mellett. A roncsba beakadva, fejjel lefelé lógott egy emberi test, lábai beszorultak a füstölgő roncsok közé és térdig lángoltak. A test élt, a férfi nyögött. Szörnyű kínokat szenvedett. Nem tudtam kiszabadítani. De ha kimentem a romok közül, néhány órai kínlódás után akkor is meghal. Lelőttem és amikor ráfogtam fegy- yerem£t^jpmk^takAakönj|^ek .szemeiből. És most már harmadik éjszaka siratok egy halott orosz katonát, akit én öltem "Tneg. Félek, hogy soha többé, nem tudok nyugodtan aludni, ha véletlenül valaha is visszatérhetek még hozzátok drágáim .. .’* Szabó József (Debrecen) „Alkotás öröme” című képe aranyérmet nyert. hívott meg, az én problémáimmal sohasem foglalkozott. Ezt egy alkalommal szóvá is tettem. — Ide figyeljen — válaszolta méltatlankodva —, maga egészséges munkásgyerek, nekem maga ne nyavalyogjon. — Nekem is lehetnek rossz hangulataim. — Azt nem tiltja meg senki. Mikor rossz hangulata van, jöjjön fel a lakásomra, csengessen be. mondja meg, miről van szó, belerázom a nadrágjába s majd megjavul a hangulata. Én ezen csak nevettem, de a professzor őszintén felháborodást mutatott. — Egy ember, akinek mindent megadott a néphatalom, az nekem ne nyavalyogjon. Az tanuljon, s nyugodjék bele abba, hogy az övé a jövendő. Ezzel aztán az én ügyem el is volt intézve. Csak később jöttem rá, hogy tulajdonképpen becsapott engem. Mert amíg én őt tanulmányoztam, azalatt ő engem megismert. S rájött, hogy nem állok valami jól önbizalom dolgában. Ezért beszélte belém, hogy én valóiában erős lelkületű ember vagyok és nincs szükségem az ő lelki vigaszára. Arra is rá kellett jönnöm később, hogv az én profesz- szorom épp eléggé ..szélhámos”. Gyakran ejtettünk útba egy zöldségelárusító sátrat, ahol nyeszlett, sovány asszonyka dolgozott. A professzor ott szokott vásárolni. — Hideg van, Juliska! — Bizony, uram, hideg van. — Sose bánja, Juliska, sose bánja. El kell árulnom. hogy olyan szépen kicsfpte a hideg az arcát, olyan szép piros lett, legszívesebben beleharapnék, mint egy szép almába. — Ne tessék mán ilyet mondani — restelkedett az árus. — Miért, olyan öregnek néz, én talán nem kívánhatom meg a szép asszonyokat? — csintalankodott a professzor. — Én, és a szépség, hol vagyunk mi egymástól? — No, no, Juliska, maga velem ne kacérkodjék. Átvette a kiló almát, s alig tettünk pár lépést, mikor Juliska hangja már vidámabban csendült fel: — Tessék, elvtársak, ki következik? A professzor megállt, s valami pimasz kis mosoly húzódott meg a szája szélén. — Hallja, milyen jó kedve lett? Egy idő óta elfelejtett betérni a könyvkereskedésbe? — El tetszett felejtkezni a Jóska fiúról — mondtam. — Melyik Jóskáról? — A könyvesről. — Már nem dolgozik a könyvkereskedésben. — Nem? — Persze, hogy nem. Felülvizsgálták az ügyét és fontos megbízatást kapott az egyik építő vállalatnál. N em tudtam elhallgatni gyanúmat. — Ebben a professzor elvtárs keze könyökig benne van. — Hallja, öregem — mondotta —, mostanában túl sokat megenged magának. És ez fgy folyt három éven keresztül. Olyan ügyei voltak, hogy az ember haja Kovács Ferenc (Karcag) „Túl a rácson” című képe nagyezüst érmet nyert. nek meredt a meglepetéstől. Már államvizsgára készültünk, amikor váratlanul rossz hír érkezett róla. — Hallotta? — állította meg reggel a kapus, akivel a professzor révén kerültem közelebbi viszonyba. — Gálf- fy tanár elvtársat az éjjel ♦ beszállították a kórházba. * — Ne tréfáljon. | — így van. Súlyos szív-* baj. | — Hát eddig nem volt* semmi baja. ♦ — Hogyne lett volna. Még * börtönben szerezte, mert» tudja, hét évig ült, mint { kommunista. Valamire azon- $ ban megkérem: ne mondja * senkinek, hogy mi baja. A ♦ feleségének nem szabad meg- $ tudnia, hogy súlyos beteg. $ — Miért? I — Mert a felesége is be- ♦ teg. ♦ Most már végképp meg- » győződtem róla, hogy az én * kedves tanítómesterem való- * ban szélhámos: betegségét í mindig, mindenki előtt eltit- í kolta. Meglátogattam a kór- ♦ házban és szemrehányást is ♦ tettem neki. Nagyon rossz % bőrben volt; halkan és nehe- ♦ zen beszélt. ♦ — Fiatalember — mon- í dotta —, nem szeretem szó- $ morítani az embereket. Az * emberi vidámság, a jókedv J a világ legnagyobb kincse. * Ennyit mondott, és aztán | azonnal a fiúk felől kezdett ♦ érdeklődni. ♦ Mikor én elhagytam szü-í lővárosomat, ő még fekvő $ beteg volt. Nem is láthattam,» és ki tudja, láthatom-e} egyáltalán. Egy bizonyos: f nincs olyan nehéz pillanata % az életemnek, hogy ez aj „szélhámos” professzor eszem- l Horvátb József (Bonyhad) „Lépcsöházban” című képe tis: be ne jusson. . « teletdíjat kapott.
