Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

1961. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kultúra fáklyavivői Nem túlzás, ha azt mond­juk: régóta nélkülözött kul­turális Igényt elégítenek ki az irodalmi színpadok. Meg­alakításuk és működésük megannyi értékes bizonyíté­ka a szép szó, az irodalmi formába öntött haladó gon­dolat iránti nagy érdeklődés­nek. A népművelés legfiatalabb és máris izmos hajtása az irodalmi színpad. Talán leg­alkalmasabb formája az iro­dalmi ismeretterjesztésnek, ezen belül az erkölcsi-esztéti­kai nevelésnek. Helyesen lát­ták meg a jelentőségét vá­rosaink, járásaink. Legtöbb­ször a helyi középiskola if jú­ságára támaszkodva alakul­tak meg, de arra is van tö­rekvés, hogy a tehetséges fia­talok szélesebb rétegét be­vonják a színpadok munka- iába. A munkás színjátszó stúdió például építőmunkás fiatalokból alakult Szolno­kon. Szakavatott vezetés mellett másutt is kezdemé­nyezhetnének ehhez hason­lót. Városainkban mär minde­nütt megindult a színpadok felkészülése, a műsorok ösz- szeválogatása. Járásaink kö­zül a legfiatalabb irodalmi színpad Kunhegyesen van. Most alakul a jászapáti iro­dalmi színpad, amely Petőfi esttel kíván bemutatkozni a közönségnek. Ez a nagy élénkség természetes is, hi­szen ebben az évben a kul­turális szemle kiemelt száma lesz az irodalmi színpad, a legjobbak országos bemuta­tón mérhetik össze tudásukat. Mi szükséges a sikerhez? Mindenek előtt a helyes mű­sorválasztás. Ez nem is olyan könnyű dolog, ügyelni kell a sokoldalúságra, arra, hogy az adott témán belül a ma­gyar, vagy a világirodalom legjobb, legérdekesebb mű­veit vigyék a közönség elé. Óvakodni kell attól, hogy ne­hezen érthető, túlságosan elvont művekkel igyekezze­nek a színpadok valami „na­gyot” nyújtani. Ugyanígy a szinvonaltalanság ellen is fel kell lépni a műsorok össze­állításánál. Az Irodalmi színpadok ve­zetői használják ki a műfaj tág lehetőségeit. Egyik legal­kalmasabb forma az irodalmi esztrád. Ennek keretében foglalkoztatni lehet a helyi színjátszó csoportokat is egy- egy rövid jelenet erejéig, a felolvasások és szavalatok sorát hasznosan, érdekesen tarkítja egy — az est hangu­latához alkalmazkodó zene­szám. A jól megszerkesztett irodalmi esztrádműsorok nagy tömegeket vonzanak, le­kötik az emberek érdeklődé­sét, szórakoztatnak és nevel­nek. A népművelési évad elején vagyunk. Ha az irodalmi színpadok vezetői minden tá­mogatást megkapnak a helyi népművelési szervektől, ha gondosan előkészítik ezt az évet, gazdag programot ad­nak a közönségnek, jó kol­lektívává kovácsolják össze a színpadok lelkes tagjait — így sikeresen tehetnek ele­get fontos feladatuknak. BANYASZBAKANCS Silózzun úgy,mint Hosszú évek nagyüzemi ta-1 pasztalata bizonyítja, meny­nyire fontos, hogy télen jó és elég szilázs álljon rendel- ■ kezésre. Ezért határozott j úgy az augusztus végi párt- j aktíva . ülés, hogy minden szá-' rat be kell silózni. Silótakar­mányt fogyasztó számosálla­tonként tíz köbméter a kívá­natos mennyiség; annak 70— 75 százaléka pedig zöldszi- lázs. Noha tsz-eink e cél el­érése érdekében 19 700 kh-on vetettek fővetésű silókukori­cát a kedvezőtlen időjárás — helyenként a korszerű ag­rotechnikai módszerek mel­lőzése miatt az eredmény a várt alatt marad' Tsz-einknek állatállomá­nyuk kiteleltetéséhez 470 000 köbméter silótakarmányt kell készíteniök. Eddig e meny- nyiség 57 százaléka készült el, jóllehet 75 százalék kö­rül kellene tartanunk. ik be mindéi : a kisújszál! Kisújszálíás termelőszövet­kezeteinek már csak tíz szá­zaléknak megfelelő silótakar­mányt kell elkészíteniük. Ez az eredmény önmagában di­cséri szorgalmukat, ötlete­sen jártak el a Búzakalász Tsz gazdái, kik a keveset Ígérő fővetésű silókukoricát meghagyták szemre — ám a szemre szántat besilózták. (Ezzel szemben Karcag egyik tsz-e 70 holdas táblát hagyott meg szemre, másikat azon­ban nem biztosított silózás­ra.; Szegényes a harminc száza­léknál tartó tiszafüredi járá­si, de nem sokkal jobb a jászberényi, szolnoki ered­mény sem. A jobbak közé so­rolhatjuk a jászapáti és a szolnoki járást. A kukorica betakarítását most tudjuk le, de még van idő arra, hogy a silózási tér­Rizs-búza vetésforgó kísérletek A Nagykunsági Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézetben már évek óta kísérleteznek a rizs megfelelő vetésforgó­jának kialakítására. Ugyan­is a gyakorlat eddig az volt, hogy a rizsföldeket két-há- rom évi üzemelés után ki­kapcsolták és egy-két évi pihentetés után vonták be ismét a termelésbe. A meg­felelő vetésforgó ' kialakítá­sával viszont minden évben termelni lehet a rizsfölde­ken, védekezni lehet a gyo- mosodás ellen és jelentősen pótolni lehet a talajerő vesz­teséget. A hosszú, száraz ősz, most a kutatóknak kedvez. A korai lecsapolás eredmé­nyeként, megfelelő minőség­ben el tudták végezni a szükséges talajmunkákat és a magágykészítést, így az idén elsőízben vetnek búzát a rizsföldekbe. Kisújszállás határában, mintegy 30 hol­don Karcagi 522-es búzát ve­tettek a rizs helyére. Ugyan­akkor az olasz San Pastore- val is kísérleteket végeznek. A kutatók arra számítanak, hogy a rizsföldekbe vetett búza előbb kikel, mint más területeken, mért a telepek talaja sokkal több nedvessé­get tartalmaz, mint az egyéb szántóföldi területeké. Miért maradnak el a tanácsülések Tiszaburán? Kenderesen nem lesz több vásár A kenderes! községi ta­nács végrehajtó bizottsága figyelemre méltó határozatot hozott: a faluban nem ren­deznek többé vásárt. Az utóbbiakon elég gyér volt a felhajtás, gyér az érdeklő­dés: a szükséges adminiszt­ráció pedig változatlanul nagy. Az országos állat- és kira­kodó vásároknak lassacskán bealkonyul. Amit hajdan csak a vásárosoktól vehetett meg a parasztember, azt ma tolongás nélkül, jó minőség­ben, hivatalos áron kaphat­ja meg az üzletekben. Az ál­lat? Legtöbbjének megvan a kocája, tehene. Fölös-számú a jószág? A borjúért pénzt ád a közös, a sertésre elő­nyös feltételekkel lehet szer­ződni az Állatforgalmi Vál­lalatnál. Magánépíttetők, figyelem! Mindenféle építőipari munkát, új családi házak épí­tését kulcsátadásig, valamint régi lakóházak javítá­sát, tatarozását soronkívül. rövid határidőre kedvez­ményes árakon VÁLLALJ A a MEZŐTÚRT ÉPÍTŐIPARI KTSZ Mezőtúr. Bajcsy Zs. u. 37/a. Telefon: 102. Költségvetés készítés díj­talan. Erre a kérdésre keresve a választ, a vb elnöke és tit­kára a mezőgazdasági mun­kákról beszélnek. A járási tanácsnál azzal magyaráz­zák: sokáig egyedül volt a vb elnöke — a titkárt öthó­napos iskolára küldték — és nem tudott megfelelően fog­lalkozni a tanácstagokkal. Az elmondottakban minden bizonnyal sok igazság van. Hiba volna azonban, ha csupán ebben keresnénk a tanácsülések elmaradásának okait. A tavaszi hónapokban is sürgetett a mezőgazdasági munka, mégis megtartották a tanácsüléseket. Júliusban és szeptemberben viszont nem. Júniusban azonos na­pon akartak párttaggyűlést és tanácsülést tartani Tisza­burán. Pedig a pártszervezet titkára tagja a tanács vb- nak, a tanács elnöke meg a pártvezetőségnek. Mindketten tudhatták volna, hogy azo­nos időben nem vehet részt kétféle tanácskozáson a 23 kommunista tanácstag. A megtartott tanácsülések látogatottságával sem lehe­tünk elégedettek. Az idei ki­lenc ülésről a hiányzások jóval meghaladták az egy- harmadot. Vannak notórius távolmaradók, akik megfe­ledkeznek a tanácstagsággal járó kötelezettségükről. Va­jon hogyan ad számot vá­lasztóinak Kacskó András, Kasza István, Nagy Imre, Borbély István és a többi távolmardó? Nyilvánvalóan sehogy sem. A községi tanács nakidején felrázta a vilá­got, hogy rózsakertté, a né­pek barátságának rózsa- kertjévé változtassa az el­pusztított falut. Tiltakozás a barbárság ellen, mind­az ellen, amit a fasizmus jelentett és jelent. És nagy, nagy elszántság támad a szívekben ott a kis üveg­koporsó és a többi kopor­só előtt, amelyek egy-egy munkászubbonyt, mellényt vagy munkaszerszámot őriz­nek, azoktól, akiket elné­mítottak és tömegsírba zártak. Nagy elszántság, hogy a világ ezt nem en­gedi meg többé. Mert szép és nagy az élet, a világ, s benne a kis Lidice is, ame­lyet a világ népei rózsa­kertté szépítettek. A virá­gok az új élet ragyogását hirdetik, de a halottak még élnek itt, és némaságuk éberségre int. S a nevek a falon — akár a prágai gettó hetvenhétezer falba- vésett neve —, az elpusz­títottak kiáltó üzenetei. Ne­met kiáltanak a fasizmus­nak, az imperialisták há­borús uszításának. És Li­dice csak egy kis része a barbárság és kegyetlen­ség sokezer, a világnak üzenő emlékeinek. Ugyan­azt kiáltja, mint az elpusz­tított afrikai falvak, vagy az egykor lebombázott, de újjáépült városok hősi em­lékművei. Hatalmas erővel, örökös váddal kiált nemet. Ezt a nemet kiáltja felénk az elpusztított fiatal bá­nyász agyagos bakancsa is, ott az üvegkoporsóban s a meggyilkolt Udiceiek kis házi eszközei: egy rozsdás mozsár, amelyben egy bá­nyászanya cukrot tört va­laha, egy kalapács, mellyel egy' munkáskéz valamikor talán egy letört konyha­polcot szegezett össze, s egy kiskanál, mellyel gye­rekek szürcsölték a reggeli tejet. A fasizmus ellen, a fa­siszta barbárok istápolói ellen tiltakozik a lidicei mártírok emléke itt, a vi­rágzó új élet derűjében, a rózsák színeiben, a napsu­gárban. Fegyelemből hányas ? Az augusztus végén tartott megyei pártaktíva többek kö­zött arról is határozott, hogy a kenyérgabona számára fel tétlenül biztosítani kell t nagyságban, minőségben meg­felelő vetésterületet. Határo­zat született ennek kapcsán arról, hogy a termelőszövet­kezeteknek a helyi tanácsok­hoz jelenteniök kell: hová. mekkora területen óhajtanak EGY KÖNYVTÁR ES A GAZDÁJA SZOKATLAN dolog egy járási könyvtár vezetőjét az intézmény gazdájának titu­lálni. Hiszen nem az övé az. Munkájáért fizetést kap, mint akármelyik tisztviselő. — De Szalai János, a fiatal, szemüveges tanárember iga­zi gazdája a rábízott könyv­tárnak. Szeptember közepé­től pedig nemcsak az olva­sókra, nemcsak a könyvekre, hanem az új Icönyvtárhelyi- ségre is büszke. A művelődési ház épüle­tében kapott helyet a könyv­tár. Szép, barátságos, világos szobák, felkefélt padló, vaj­színű bútorok, elegáns olva­sóterem, neonvilágítás. Ez ma a kunhegyesi járási könyvtár. — Sok munkára van itt szükség. És sok könyvre — mondja Szalai János. — A kunhegyesi járás talán a legrosszabbul áll a megyé­ben könyvmennyiség tekinte­tében. Kunmadarason pél­dául ezer lakosra kétszázbá­rom könyv jut. Ez kevés. De a járási könyvtár sem áll sokkal különbül. Igaz, hogy hatezerhétszáz körül jár a köteteink száma, de ezer la­kosra így is csak hatszáz könyv jut, körülbelül a fele annak, amit ideális állapot­nak lehetne nevezni. — Annak örülök, — vt dámodik fel — hogy köny­veink legnagyobb része új szerzemény. Állandóan lé­pést kellene tartanunk az igényekkel, hiszen a rádió közlései nyomán olyan köny­veket is kérnek, amely eset­leg csak azon a héten hagyta el a nyomdát. A KŐVETKEZŐKBEN szó esett arról, hogy a könyv- vásárlásra szánt költségve­tési keretből leemeltek 22 000 forintot. — Ebből hatezret használtak a könyvtár új he­lyiségének rendbehozására, de hát a többit sem ártana visszakapni... — Nagyon kell az új könyv — lelkesedik. Abádsza- lókon 2296 kötet könyv van, majdnem mind új. És ennek eredményeképpen hatszázon felül van az olvasók száma. Külön korlátot kellett felsze­relni a köl esönzőhel vi ségben. mert kölcsönzési napokon csak így lehet lebonyolítani a nagy forgalmat. — És itt, a járási székhe­lyen? — Jelenleg ezerhuszonhét a beiratkozott olvasók szá­ma. Év végére szeretnénk el­érni az ezerkétszázat. Fel­használunk minden eszközt a könyvpropagandára: a mo­zihirdetést, a hangoshíradót, kéthetenként új könyvkiállí tást rendezünk, s egyes TIT előadásokhoz is viszünk ki a témához vágó könyveket. Még a héten kiteszünk egy nagy tablót, amelyen az újonnan megjelent könyvek fedőlapjai és fülszövegei lesznek láthatók. — Irodalmi színpadot szer­veztünk. Annak is én lettem a vezetője. Természetesen azt is a könyvek megszeret­tetésére használjuk fel. — Mit szeret legjobban itt a könyvtárban, — talán azt, hogy a leg­jobb könyveket el sem tu­dom olvasni. Solohov „Fel­tört ugar”-jából öt példá­nyunk van, de az emberek egymásnak adják át. Nekem még nem sikerült ■ senkitől elkönyörögnöm. Azért remé­lem. hogy még ez évben hoz­zájutok ... BESZÉLGETÉSÜNK alatt megerősödött a vélemény: a fiatal könyvtáros nemcsak vezetője, hanem hivatott gazdája is a kunhegyesi já­rási könyvtárnak. H. T. búzát, rozsot vetni. Minden valamirevaló közös gazdaság irodájában megvan a térkép, melyről az egyes növényfélék helye leolvasha­tó. Az adatok lemásolása — nézetünk szerint sem kü­lönösebb szakértelmet, sem nagyobb fáradságot nem igé­nyel. Nem. A jászberényi és a törökszentmiklósi járásban. Jászberényben, Karcagon, Kisújszálláson, Szolnokon. Törökszentmiklóson és Túr- kevén elkészültek a jelenté­sek. A jászapáti, szolnoki tiszafüredi járás tsz-eiber nem. Vajon milyen lehei ezeken a területeken a fe­gyelem, ha ilyen csekélysé­get sem lehet (?) a tsz-ektől megkapni? Mint a megyei tanács mezőgazdasági osztá lyának legutóbbi jelentésé­ből kitűnik: az említett te­rületekről egyetlen tsz sem a kunszentmártoni járás bő csak néhány tsz nyújtotta bf a fontos — és kötelező! — jelentést. Valószínűleg nem véletler hogy a jelentésmulasztó ti szafüredi járás igen sok idő­szerű munkában nagyon rosz- szul áll. így a burgonyasze­désben, rizsaratásban utol­só; rizscséplésben, kukorica törésben, takarmánykeverék vetésben utolsó előtti; napra- forgószedésben hátulról r harmadik. Enyhén ítélünk ha ezeket az „eredményeket csak sajnálatosnak mondju1 A pártaktíva minden rész* vevőjének — tehát az em! tett tsz-ek képviselőinek i< —, joguk, lehetőségük vol szavukat hallatni a határé zat meghozatala előtt. Mo már csak egyre van jogú' — és kötelességük —: elké szíteni, beadni jelentésük' kenyérgabona vetésterük téről. Mielőbb! — b. z. — i szárat isi tsz-ek I vünket teljesíthessük. Érdé- j kében be kell silózni a ku- < I koricaszár és a répaszelet < ; mellett a cukorrépa koronát, J az értékes kertészeti hulládé- J kokat. Ha a szárat még ok- J tóberben, a csőtörés után! azonnal levágjuk, majd me-*, lasszal, répaszelettel besilóz- j zuk: közel kétannyi fehérjét j és másfélszer annyi kémé- j nyitóértéket tudunk elraktá- ] rozni, mintha ugyanezt no-i vemberben tennénk. i Az ez évi szénatermés nem i a legjobb;, a silózás tehát j különösen nagyfontosságú, j Még azokban a tsz-ekben is i az, amelyekben a takarmány-J mérleg kedvező, képet mu- 3 tat. Ezek a tsz-ek szilázs- i eladással segíthetnek meg-1 oldani a társasgazdaságok« takarmánygondjait, maguk! pedig jelentős többletbevé- 2 telre tehetnek szert. 2 L. Gy. i t /ű régi bányászbakancs E ott pihen a rászakadt E agyagtól még súlyosan a í kis üvegkoporsóban, a fia- í tál bányász fényképe mel- t lett, aki viselte valaha. í Egy fénykép és egy pár í bakancs. Ez maradt meg > egy dolgos ifjú emberből, ; s most együtt a kettő üveg- • koporsóba zárva, tetején ; szépen gondozott kis cse- ; rép virággal, itt áll a lidi- ; cet múzeumban, megdob- ; bentően, s szívetszorítóan. ; Mementónak arra, ami itt : történt a fasiszták uralma : alatt. Hogy mi történt, min- ; denki tudja. Évente körül- : belül százötvenezer cseh- ; szlovákiai és külföldi tu- ; rista áll meg itt, nézi a ; rózsakertet, a huszonkilenc- : ezer különböző fajú rózsa­tőt, a világ legcsodálato­sabb rózsakertjét az elpusz­tított falu helyén. Száz- ötvenezer ember áll meg évente a lidicei mártírok emlékszobra előtt, s a tö­megsír helyén álló kereszt ; drótsövényből font koszo- ; rújánál. Jönnek a Szovjet- ; unióból, a Német Demok- ; ratikus Köztársaságból, ; Angliából és Afrikából. : Jönnek a világ minden tá- ; járói Lidicébe, melynek neve meghatott csendet parancsol mindenütt a föl­dön s itt a régi falu he­lyén, amellyel szembe az élet ereje felépítette az új Lidicét. Gyermeklárma hangzik az új falun át, de a tömegsír tujabokrai s a rózsák illata szinte demar­kációs vonalként őrzi a ré­gi Lidice némaságát. Eb­ben a némaságban ott dü­börögnek a német f siszták páncéltankjai, amelyek a földdel egyenlővé tették Lidicét, s amelynek már­tír lakosai, bár a golyók régen s örökre elnémítot­ták őket, ma is üzennek. Üzennek a múzeum falára írt nevek, s üzen ez a ne­héz, nagyon nehéz bányász­bakancs. A szívünkre ne­hezedik a látvány, s hall­gatunk. De az emberek hallgatásában benne van az a tiltakozás, amely an­vezetői sem figyelmeztetik őket törvényes kötelezettsé­gükre. A tanácsi munkát el­hanyagolok között találunk kommunistákat is. Amikor megkérdeztük, hogy taggyű­léseken beszámoltatták-e már a kommunista tanácstagokat az államhatalmi szervekben veszett munkájukról, a vá­lasz az volt: ..Bizony meg­feledkeztünk erről”. A megtartott tanácsülése­ken a falu lakosságának egé­szét érintő napirendeket tár­gyaltak. Ebben az évben többször foglalkoztak a me­zőgazdasági munkával, a közneveléssel, a községfej­lesztési terv megvalósításá­val, az áruellátással és a költségvetéssel. Az üléseken 12—16 hozzászóló rendsze­resen elmondja a vélemé­nyét, javaslatát. Több tanácstag interpel­lált a tanács vezetőihez. Többek között a napközis étkezést sürgették, javasla­tot tettek az arra rászorulók szociális segélyére, a társa­dalmi munkára. Az eredmények azonban jóval nagyobbak lennének, ha a tanács valamennyi tag­ja lelkiismeretesen tevékeny­kedne a közösségi munká­ban. Megtisztelő munka ez és egyben kötelesség is. Erről feledkezett meg a tiszaburai tanácstagok egyrésze. Nem ártana, ha erre a községi pártszervezet és a tanács ve­zetői is figyelmeztetnék őket. — máthé —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom