Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

2 / 1961. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az oktatási rendszerről szőlő törvényjavaslat az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról.) előtt tartva mindent megtesz annak érdekében, hogy fel­karolja a tömegek művelődé­si vágyát és széles, szocialis­ta utat nyisson annak kielé­gítésére, A reformterv kiállta a próbát Az országgyűlés az új ok­tatási törvény tervezetét olyan időben tárgyalja, ami­kor annak helyessége nem­csak elméleti, hanem már kéntes ifjúsági táborokban és más helyeken, ahol a közép- iskolás diákok és egyetemi hallgatók dolgoznak, ismét és ismét bebizonyosodott, hogy a mi ifjúságunk túlnyo­mó többsége becsületes, mun­kaszerető, életvidám ifjúság, az épülő szocializmus ifjúsá­ga, amelyre népünk mindig számíthat. Az elmúlt évben választ kaptunk azokra a kételyekre is, amelyekkel egy évvel ez­előtt, az irányelvek vitái so­rán még találkoztunk. Egyes általános iskola kitűnően bevált, s így hazánk oktatá­si rendszerének továbbra is szilárd alapja marad. Az a célunk, hogy az álta­lános iskolát végzettek szi­lárdabb alapismeretek, mé­lyebben. megalapozott erköl­csi és esztétikai nevelés, erő­sebb testi felépítés birtoká­ban folytathassák tanulmá­nyaikat oktatási rendsze­rünk következő láncszemé­ben. Az új törvény a tankötele­zettséget felemeli, s ezt a hatodik életévtől számított tíz tanévre terjeszti ki. A tankötelezettség kiterjesztése egyrészt azt a célt szolgál­ja, hogy minden gyermek be­fejezze az általános iskolát, másrészt pedig szélesíti a to­vábbtanulási lehetőségeket. Azok a fiatalok, akik az ál­talános iskola 8. osztályának elvégzése után azonnal nem iratkoznak be sem középis­kolába, sem iparitanuló is­kolába, s munkába sem áll­nak, a kétéves továbbképző iskolákban folytatják tanul­mányaikat. Hazánkban évről-évre nő azoknak a fiataloknak a szá­ma, akik az általános iskola 8. osztályának elvégzése után tovább tanulnak. Lassan ér­lelődnek tehát a feltételei annak is, hogy a tankötele­zettséget még jobban kiter­jesszük és bevezessük az ál­talános kötelező középiskolai oktatást A legnagyobb változásokat a középfokú oktatás terén hajtjuk végre a szocialista iskola megteremtésének 1ő feladatai a pedagógus vállaira nehezednek Az ENSZ-közgyűlés kedd esti ülése Háborúellenes tüntetés az ENSZ székháza el5tt teni. Ott járnak el helyesen, ahol az iskola munkájával a tanács egésze foglalkozik. A továbbiakban a követke­zőket mondotta: A törvényelőkészítő viták során állandóan hangoztat­tuk, hogy oktatási rendsze­rünk továbbfejlesztésének kö­zépponti alakja a pedagógus. Ha ez a megállapítás igaz volt a reform előkészítése és kidolgozása időszakában, százszorosán igaz most, ami­kor a reform végrehajtásá­ról van szó. A társadalom segítsége nélkülözhetetlen a reform megvalósításához, de társadalom erőinek közremű­ködésével, méltóan a nem­zet bizalmára, továbbra is becsülettel fogják teljesíteni nagyszerű hivatásukat. Kállai Gyula befejezésül köszönetét fejezte ki a párt, a kormány, a nép nevében az iskolareform kidolgozásá­ra létrehozott bizottság min­den tagjának, majd a tör­vényjavaslatot az országgyű­lésnek elfogadásra ajánlotta Kállai elvtárs után szá­mos képviselő szólt hozzá a törvényjavaslathoz. Majd Ilku Pál művelődés- ügyi miniszter válaszolt a felszólalásokra. Ezután sza­vazásra került sor, az or­szággyűlés a törvényjavasla­tot elfogadta. gyakorlati téren is bebizo­nyosodott. — Mutatott rá a továbbiakban Kállai Gyula. Az 1960/61-es tanév az okta­tási rendszer reformjának próbaéve volt. Nyugodt lelki­ismerettel állíthatjuk, hogy a reformterv kiállta a próbát; minden elképzelését igazolta az élet. Az a három alapelv, amelyre egész iskolarefor­munk épül — az élet és az iskola kapcsolatainak meg­erősítése, a műveltség szín­vonalának emelése és korsze­rűsítése, a hatékony kommu­nista nevelés — osztatlan el­ismerésre és egyetértésre ta­lált a szülők, a pedagógusok és az ifjúság soraiban. Külö­nösen fontos, hogy az ifjúság széles rétegei is megértették, hogy a reform az ő érdeküket szolgálja és szíwel-lélekkel támogatják. Az üzemekben eltöltött munkában, az isko­lai tanműhelyekben, a ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok földjein az ön­A termelés és a tanulás egybekapcsolása javítja az ifjúság nevelését. A munkás- osztály, mint aktív, közvetlen nevelési tényező jelentkezik az iskolában. A munkás már­is a pedagógus segítőtársa lett. Az öt plusz egyes taní­tási rendszerbe eddig bevont üzemek munkásai féltő gond­dal és szeretettel foglalkoz­nak a reájuk bízott gyerekek­kel Nemcsak a szakma fogá­sait igyekeznek elsajátíttatni velük, hanem elősegítik em­beri, jellembeli fejlődésüket is. A tanulók szakmai előre­haladása mellett számontart- ják iskolai tanulmányi ered­ményeiket, érdeklik őket a fiatalok családikörülményei, megkérdezik tőlük, hogyan és hol szórakoznak, kikkel tar­tanak baráti kapcsolatot. A diákok jelenléte az üzemek­ben azt is eredményezi, hogy a munkások érdeklődése egyre növekszik a tanulás iránt, másrészt üzemi munkájukat is igyekeznek jobban, felelős­ségteljesebben elvégezni, — mert érzik, hogy magatartá­suk példa lehet a fiatalok előtt. A munkások sok lele­ményességgel és ötlettel vég­zik nevelő tevékenységüket, s úgy foglalkoznak a fiata­lokkal, mintha saját gyerme­keik lennének. Pártunk Köz­ponti Bizottsága, a forradal­mi munkás-paraszt kormány, a szülők, a pedagógusok, az egész társadalom nevében pedagógusok korábban azt gondolták, hogy a munka be­vezetése visszaveti a diákok érdeklődését a humán tár­gyak, s általában az elmélet iránt. Ennek pontosan az ellen­kezője történt: a diákok ér­deklődése nőtt az irodalom, a történelem, a művészetek iránt, s az általános tanul­mányi színvonal is emelke­dett. A szülők között akadtak olyanok is, akik kezdetben ellenszenvvel nézték, hogy gyermekeik fizikai munkát végeznek, mondván, hogy „az én fiamnak nincs szüksége arra, hogy ilyen fiatalon dol­gozzék”. Most már ők is meg­győződtek róla, hogy a mun­ka jó hatást gyakorolt fiaik és leányaik magatartására jó irányban formálja jellemü­ket, növeli ismereteiket az őket körülvevő világról, s minden tekintetben eredmé­nyesen járul hozzá nevelé­sükhöz. az országgyűlés színe előtt mondok köszönetét azoknak a munkásoknak, technikusok­nak, mérnököknek, üzem­igazgatóknak, párttitkárok­nak, azoknak az iparban és mezőgazdaságban dolgozó elvtársaknak és barátaink­nak, akik valóban erőt, időt és fáradságot nem kímélve segítik ifjúságunk oktatását és nevelését. Az ifjúság nevelésének to­vábbi javítása oktatási rend­szerünk reformjának alap­vető feladata. Az iskola az ifjúság második otthona. Azt akarjuk, hogy ez a má­sodik otthon — az elsővel, a családdal — a korszerű mű­veltség, a szakmai ismere­tek, s a tudományos világ­nézet alapján fejlessze ki a tanulókban a kommunista erkölcsöt, s a legnemesebb emberi tulajdonságokat. E reformmal arra törekszünk, hogy fiainkból és leányaink­ból egyenes jellemű, határo­zott, őszinte munkaszerető, becsületes, hazáját és népét szerető, szüleit, családját, embertársait tisztelő, meleg­szívű emberek váljanak, akik — ahogy a törvényter­vezet mondja — odaadással szolgálják a szocializmust, a békét, a népek testvériségé­nek ügyét, építik és védik a nép államát. Kállai Gyula a továbbiak­ban az egyes iskolatípusok­ról szólt. A nyolc osztályos Ez érthető, mert az az el­lentmondás, ami a szocialista társadalom egyre növekvő igényei és az oktatási rend­szer között fennáll, a leg­élesebben a középiskoláknál jelentkezik. A régi típusú gimnázium már nem felel meg a 14—18 éves ifjúság nevelése és képzése iránt tá­masztott igényeknek. A kö­zépiskola két alapvető típu­sát akarjuk kialakítani: a megreformált gimnáziumot és a teljesen új szakközép- iskolát. A gimnáziumban a tanulók valamely szakmában olyan — a heti egy napos üzemi gyakorlatok során szerzett — előképzettséget nyernek, amelynek birtoká­ban az adott szakmában az érettségi után rövid idő alatt magas kultúrájú szakmunká­sok lehetnek. A szakközép- iskola megteremtése a ma­gyar oktatási rendszerben forradalmi jelentőségű tény Ezzel a szakmunkásképzés középiskolában valósul meg, s ennek eredményeként a szocialista munkásosztály szakmai és műveltségi szín­vonala gyorsan emelkedik. A szakközépiskolában a ta­nulók 4 év alatt érettségit, 6 egy szakmában teljes kép­zettséget nyernek. A modern ipar a szakmun­kástól egyre inkább a gépek működési elvének ismeretét, azok kezelését, hibáinak ki­javítását igényli. Maga az ipar fejlődése állítja előtér­be, s kívánja meg a szak­középiskolai képzés fokoza­Jól lehet, ma népgazdasá­gunkban nagy számban dol­goznak és munkájuk nyomán közmegbecsülésnek örvende­nek a nemkommunista értel­miségiek, a társadalom szo­cialista fejlődését, s az ebből adódó követelményeket fi­gyelembe véve a ma egye­temre kerülő és ott tanuló fiataloktól teljes joggal vár­juk el, hogy mindent meg­tegyenek, hogy kommunista szakemberekké váljanak. Ép­pen ezért egyetemeink alap­vető feladata a kommunista szakemberképzés. E célok elérése érdekében a törvény- javaslat egyetemeinket és főiskoláinkat azok oktató­nevelő munkáját is közelebb akarja hozni az élethez, a szocialista építőmunka gya­korlatához. Tovább javítjuk az egyetemi felvételi rend­szert. Elsősorban azokat vesz- szük fel az egyetemekre, akik a középiskola befejezése után legalább egy évet gyakorlati munkában töltöttek. Minden szakon növeljük a hallgatók szakmai gyakorlatainak ide­jét és szerepét. Tovább emel­jük az egyetemek oktató­nevelő és tudományos mun­kájának színvonalát. Az egyetemekre bízzuk és szer­vezetté tesszük a végzett szakemberek továbbképz lsét a különböző jellegű és idő­tartamú tanfolyamokon. A szakmérnök, a mérnök-köz­gazdász, a „ szakorvos és ál­talában az orvostovábbkép­zés megszervezése szakem­berképzésünk nagyon fontos vívmánya. Kulturális forradalmunk nagy eredménye a felnőtt- oktatás hálózatának széles­körű kiterjesztése. tos bevezetését és széleskörű elterjesztését. A törvényjavaslat a ma működő középiskolák között felsorolja a technikumokat is. A technikumok létreho­zása tíz évvel ezelőtt a kul­turális forradalom fontos vív­mánya volt, megtette az első lépést a termelés és a tanu­lás összekapcsolása, s így utat mutatott a szocialista iskolarendszer megteremtésé­hez. A technikumok az el­múlt 10 év alatt többezer fia­talt neveltek. Közülük sokan kiváló szakemberek lettek, akik szocialista iparunk pa­rancsnoki posztjain áldoza­tos és eredményes munkát végeznek. A fejlődő ipar és mezőgazdaság igényeit azon­ban a középfokú technikus- képzés ma már nem elégíti ki. Ezért tartalmazza a tör­vényjavaslat a technikus- képzés továbbfejlesztését és főiskolai szintre emelését. Az elmúlt évben megkezd­tük a felsőfokú technikumok létrehozását is. Jelenleg 2 ipari és 16 mezőgazdasági felsőfokú technikum van az országban, amelyek vagy máris működnek, vagy pedig a közeli hetekben kezdik meg működésüket. A nép­gazdaság egyre növekedő igé­nyei megkövetelik, hogy min­denütt, ahol a legfontosabb feltételek, tehát elsősorban oktatók vannak, az egyete­mek, a tudományos kutató- intézetek mellett, ipari és mezőgazdasági nagyüzemek­ben felsőfokú technikumokat hozzunk létre. A törvényjavaslat tovább megy a megkezdett úton, s a felnőtt dolgozók oktatását az iskolarendszer szerves — oz ifjúság oktatásával és ne­velésével egyenértékű részé­vé emeli. Az iskolareform hosszú időre szóló célokat állít a kormány és a társadalom elé. Megvalósítása szívós, áldozat­kész munkát követel. Az új iskolarendszer kialakítását a törvényjavaslat elfogadá­sával még nem tekinthetjük megvalósítottnak. Az új ok­tatási törvény kijelöli az is­kolarendszer felépítésének kereteit. E kereteket tarta­lommal kell megtölteni s ez a jövő feladata. Gondoskodni kell az új iskolatípusok meg­felelő tanterveinek és tan­könyveinek elkészítéséről. Ennek során meg kell szün­tetni a túlterhelést, amely ma a tanulók és pedagógu­sok vállait egyaránt nyomja. A munka és a tanulás közötti összhangról A pedagógiai tudomány minden eddigi eredményének mozgósításával hozzá kell lát­ni ahhoz, hogy a munka be­vezetésével nyert óriási ne­velőerőt megfelelően haszno­sítsuk az oktatás és nevelés egész folyamatában. Az öt plusz egyes oktatási rendszer legfontosabb alap­elve az iskolában eltöltött öt nap, az üzemben eltöltött egy nap közötti összhang. Ennek érdekében nagy gond­dal és felelősséggel kell pe­dagógiailag megalapozni az üzemekben eltöltött idő fog­lalkoztatási tervét. Rendezni kell az üzemek és iskolák kapcsolatainak egyéb meg­oldatlan kérdéseit is. Kállai Gyula ezután arról beszélt, hogy az oktatási irányelvek országos vitája nagy nemzeti mozgalmat bontakoztatott ki az iskola megsegítése érdekében. — Majd így folytatta: A társadalom és az iskola kapcsolatainak megszilárdí­tásában döntő szerepük van a tanácsoknak. Az általános iskolák és ma már a gimná­ziumok közvetlen irányítása is a tanácsokra tartozik. Ezt a munkát nem lehet a ta­nács művelődési osztálya „reszort” feladatának tekin­Az a nagy munka, ami az egész nemzet életére hat — végső soron rajtuk áll, vagy bukik. Az iskolareform törvénnyé emelésének napján bizalom­mal, nagy megbecsüléssel, forró elvtársi, baráti szere­tettel üdvözöljük hazánk minden nevelőjét. (Nagy tap«.) A párt, a kormány, a magyar országgyűlés, az egész magyar nép nevében köszönjük nekik azt az ál­dozatos, nagyszerű munkát, amit az iskolareform megva­lósításáért, ifjúságunk szo­cialista neveléséért végeznek. Népünk legdrágább kincsét, jövőjét: az ifjúság nevelését bízza a pedagógusokra. Meg vagyunk győződve arról, hogy nevelőink — most már az új oktatási rendszerről szóló törvény segítségével — a New York, (MTI). — Az ENSZ-közgyűlés kedd dél­utáni, magyar idő szerint es­ti ülésen tovább folyt az ál­talános politikai vita. Az ülés megnyitása után Nigéria és Malájföld képviselője szó­lalt fel. TASZSZ-jelentés sze­rint az ülés központi esemé­nye Raul Roa kubai külügy­miniszter beszéde volt; Kuba népe — mondta Roa — lerázta magáról az ameri­kai imperializmus bilincseit. Kuba nem akar többé a nem­zetközi téren lejátszódó ese­mények tétlen szemlélője len­ni és ma már aktív részvevője a nemzetközi eseményeknek. Kuba szocialista társadalmat épít attól az államtól 90 mér­földre, amely makacsul visz- szafelé próbálja forgatni a történelem kerekét. A kubai külügyminiszter kijelentette, hogy a leszere­lés kérdése a jelen ülésszak legfontosabb problémája. — Örömmel üdvözölte a lesze­relési tárgyalások elveiről megkötött szovjet—amerikai egyezményt, de megállapí­totta, hogy az Egyesült Álla­mok úgy látszik még mindig a fegyverzet fölötti ellenőr­zéssel akarja felcserélni a leszerelést. Raul Roa hang­súlyozta, hogy az általános és teljes leszerelésre vonat­kozó egyezmény előkészítése szempontjából a legfontosabb Intézkedé­sek egyike az idegen terü­leteken levő katonai tá­maszpontok felszámolása. Ezzel összefüggésben élesen elítélte az amerikai kormányt, amely erőszakkal katonai támaszpontot tart fenn a ku­bai területen levő Guantana- móban. Kuba képviselője felhívta a közgyűlést, hogy tegyen konkrét intézkedéseket a gyarmati országok és népek függetlenné nyilvánításáról szóló nyilatkozat haladékta­lan érvényesítésére. Kijelen­tette, hogy gyarmatok nem­csak Afrikában, hanem méa az amerikai kontinensen is vannak, s utalt az angol, a francia és a holland uralom alatt levő amerikai területek­re Megjegyezte, hogy Puerto Rico része az Egyesült Álla­mok gyarmati rendszerének Raul Roa beszéde nagy "faszét a szabadságszerető ku­bai nép ellen szőtt újabb amerikai agresszió® tervek leleplezésének szentelte. Most — amikor e tanácsteremben ülünk — mondta — különle­ges táborokban nyugodtan folytatják a zsoldos bandák kiképzését. A szónok beszélt a forra­dalmi Kuba vezetőinek meggyilkolására szőtt ter­vekről, tényeket sorolt fel arról, hogy Washington nyomást gyakorol a latin-amerikai kormányokra Kubával való diplomáciai kapcsolataik megszakítása végett. A kül­ügyminiszter elítélte azt a szerepet, amelyet Washing­ton uralma alatt levő Ameri­kai Államok Szervezete ezek­ben az agresszív tervekben betölt. Az ülés berekesztése előtt felszólalt Stevenson, az Egye­sült Államok képviselője. Az a próbálkozása, hogy megcá­folja a Kuba ellen irányúm újabb amerikai agresszió elő­készítésének tényét, csak megerősítette a kubai kül­dött aggodalmait. Stevenson lényegében jogosnak igyeke­zett feltüntetni az Egyesült Állomok ama törekvését, hogy beavatkozzék Kuba bel- ügyeibe, amikor olyasmit ál­lított, mintha az Egyesült Ál­lamoknak mélyreható és jo­gos érdekei fűződnének ah­hoz, mi történik a közeli Ku­bában. • TASZSZ-jelentés szeri»' kedden este a New York-' békebizottság háborúellen'“' tüntetést szervezett az ENSZ székháza előtt. Több mint hétszáz tüntető vonult fe? ilyen feliratokkal: „Tárgya­lásokat követelünk!”, „Ne adianak nukleáris fegyvert náci tábornokoknak!”, „Ne engedjük meg háború kirob­banását Berlinért!" A felvo­nuló fiatalok egy csoportja ütemesen hangoztatta: „Nem_ akarunk háborút! Miért nem indítanak tárgyalásokat!” A tüntetők soraiban fiatal mun­kások vonultak fel népszerű háborűell<mes amerikai dalo­kat énekelve. A tüntetők petíciót küldtek a közgyűlés elnökének, amelyben követelik, hogy a közgyűlés jelen ülésszakát mindaddig ne rekesszék he amíg nem iön létre megálla­podás az á'talános és teljes leszerelésről. Iskolareformunk alapgondolata, a munka és a tanulás összekapcsolása, teljes elismerést nyert A népgazdaságnak évről-évre növekedő számban van szüksége kommunista szakemberekre Megkezdődött az 1962. évi sertéshizlalási akció! A* akció keretében széné dés köthető minden meg- lévó hizlalást a alkalmas sertésre. 1962. évi szállí­tásra — Tsz tagok Ss egy éni termelők sertésenként 400.—Ft kamatmentes előleget kapnak, a termelő- szövetkezetek rövidleiáratú hiteit. ÁTVÉTELI ARAK: Fehér hússertés 106—120 kg-ig 15 70 Ft 121 kg-tól 16 50 Ft Hús és hűsjellegű sertés 106—130 kg-lg 15.30 Ft 131 kg-tól 16 20 Ft Zsír és zsfrjeliegú sertés 126—140 kg-ig 15 20 Ft 141 kg-tól 16.- Ft Tenyésztésbe fogott koca és kanlott 170 kg-tól 14 50 Ft Termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti cso­portoknak kg-ként I—2 forint nagyüzemi felárat fizetünk Tsz tagoknak és egyéni terrr élőknek 1.5 mázsa ta­karmányt juttatunk állat db-ként állami áron. A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE VÉGETT MIFI ÖBB KERESSE FEE AZ ÄLLATFORGAI Ml VÁLLALAT KÖRZET? fft VÁSÁRLÓJÁT. AKI RÉSZLETES FF? V?t AgOSITASSAL SZOLG ÁL. Szolnok—Heves megyei Állatforgalmi Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom