Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

1961. október 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Növekedik a dolgozók aktivitása, a párttagok 50 százaléka tevékenykedik a vezetőségek újjáválasztásán a szolnoki járásban

Néhány nap választ el bennünket az alapszervezeti pártvezetőségek újjáválasztásának kezdetétől. Ezalka- lommal megkértük Nádas József elvtársat, az MSZMP Szolnok megyei végrehajtó bizottságának tagját, a szolnoki járási pártbizottság titkárát, válaszoljon néhány kérdésünkre;

— Hogyan készülnek az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztására?

— A vezetőségválasztások előkészítését a járásban szeptember 1-én kezdtük meg. Akkor hetven alapszer vezeti párttitkárral tanácskoztunk. Már ezen a tanácskozáson figyelembe vettük a két évvel ezelőtti választások főbb tapasztalatait Akkor is, és azóta is a fő figyelmet főleg a tartalmi kérdésekre irányítottuk.

— Az első időszakban fő célunk volt tájékoztatni az alapszervezeti titkárokat feladataikról. Ugyanakkor tizenhét elvtársat — mint a járási bizottság aktíváját — megbíztunk azzal, hogy a választás időszakában patronáljanak egy-egy községet. Ezek az elvtársak tapasztalt pártmunkások, akik szívesen vállalták e feladatot.

— Megragadtunk minden alkalmat arra, hogy a választásokról minél több emberrel szót ejtsünk. A propagandista tanfolyamokon a propagandistákat arra kértük: beszélgessenek hallgatóikkal az alapszervezeti vezetőségek újjáválasztásának jelentőségéről. Pártbizottsági ülésen is elemeztük az előkészületek tapasztalatait.

— Járásunkban nincs olyan párttag, aki nem tudná, milyen esemény lesz a közeljövőben alapszervezeteink életében. Ez azonban nem elég. Azon igyekezünk, hogy ezt a munkát minden párttag a saját feladatának is tekintse. Azt tapasztaltuk, hogy növekedett azoknak a száma, akik pártmunkát végeznek.

— Az eddigi felmérések szerint elenyésző azoknak a vezetőségi tagoknak a száma, akik ellen kifogások merültek fel e beszélgetések során. Vita sok helyen volt. Esetenként olyan vezetőségi tagokat, akik a társadalmi tulajdon védelmének, a dolgozók közös ügyének jő kép. viselői voltak, maguk az egyszerű párttagok védték meg az igazságtalan támadásoktól.

Igyekeztünk azon is, hogy mindenki ott tevékenykedjen, ahol munkája a legeredményesebb lehet. A párttagságnak mintegy 50 százaléka végez pártmunkát a választások időszakában. A beszámolók anyagának összeállítására brigádok alakultak, amelyekben nagyon sokan közreműködnek. Ugyanakkor a különböző bizottságokban szintén sokan tevékenykednek majd. Mindez elősegíti* hogy az alapszervezetek legjobbjai kerüljenek a vezetésbe.

— A taggyűlések' sikere jelentős mértékben függ attól: milyen beszámolót készít a vezetőség. Célunk elősegíteni, hogy a beszámoló az egész alapszervezet munkájáról, minden kommunista munkájáról szóljon. Nagyon sok helyen a pártonkf- vüliek véleményére is komolyan alapoznak. Eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy a megkérdezettek felelősségteljesen bírálják el a pártszerevezetek munkáját.

— Ml legyen a Beszámolók tartalma? A járási bizottság munkája ez évben eléggé sokoldalú volt. Főleg olyan kérdéseket tárgyalt, melyek a mezőgazdaság átszervezése után a megszilárdítás és a terméshozamok emelése érdekében elengedhetetlenek. Tanácskoztunk a termelőszövetkezeti pártszervezetek helyzetéről, a falusi nőmozgalomról, a falusi KISZ szervezetek tevékenységéről, a társadalmi tulajdon védelméről, stb. E kérdésekben szót értettek velünk a pár- tonkfvüliek is. E határozatokkal csaknem adva van a beszámolók tartalma. Viszont az egyes alapszervezetekben ezeket aprópénzre kell váltani.

*— Mit sem ér a jó beszá móló, ha annak fő gondolatait már a taggyűlés előtt nem ismerik a tagok. Ezért arra ügyelünk, hogy egy héttel a választás előtt ösz- szeállítsák ezeket a referátumokat, s az alapgondolato- pat a prátcsoportok vezetői ismertessék a tagsággal. — Ugyanakkor a beszámoló mellett határozati javaslatok összeállítását sürgetjük.

— Hogyan segítik a párt- szervezetek a termelőszövetkezetek időszerű gazdasági tevékenységét ?

— Igyekeztünk a gyakorlatban érvényesíteni azt a fontos gondolatot, hogy „tiszta pártmunka” nincs. Ügy szervezzük a kommunisták munkáját, hogy minden tettükkel segítsék a termelési tervek teljesítését a mező- gazdaságban és az iparban egyaránt. — Ma már egyre több pártszervezetünk van, ahol a termelési célkitűzések érdekében tudatosan, célirányosan tevékenykednek. A nyári munkákra például mindenhol terveket készítettek, közösen a párt- és a szakvezetők. Ezeket taggyűléseken megvitatták, s egyben meghatározták ott a kommunisták feladatait is. Az előző évek gyakorlatához ez jelentős előrelépés. Ez- ideig ugyanis eléggé általánosan szóltak pártszervezeteink a termelés feladatairól. Most viszont a szakemberek javaslatai alapul szolgáltak arra, hogy a párttagok megtalálják tennivalóikat. E gyakorlat helyességét igazolja, hogy a nyári munkákat járásunk a megyében elsők között végezte el. S az, hogy az őszi munkákban a napraforgó betakarítást és a rizs- cséplést kivéve, aránylag

elég jó ütemben haladunk. A 2800 hold cukorrépából 2000 holdat ezideig felszedtek. A rizsaratást 97, a kukoricatörést 76 százalékban végeztük el. Lemaradás a kukoricaszár betakarításában van, ez 34 százalék. Itt már előbb tarthatnánk. A hiba főleg a munka szervezetlenségére vezethető vissza. Nem állunk valami jól a búzavetéssel sem; 34 százaléknál tartunk. Ezt a munkát gyorsítanunk kell. A gyorsításra megadja a lehetőséget az is, hogy a talaj 62 százaléka előkészített. Sürgetjük az őszi mélyszántást is,

— E kérdésekből kiindulva, azt is megállapíthatjuk: alapszervezeteink eddigi

tevékenységében nem volt befeléfordulás.

— Hogyan segítik a párt- szervezetek a dolgozók kül- és belpolitikai tájékoztatását?

— Ahhoz, hogy a vezetőségek újjáválasztását, a termelési tervek megvalósítását jól oldjuk meg, szükséges, hogy a dolgozók a nemzetközi kérdésekben is tájékozottak legyenek. Az a törekvésünk, hogy a helyi vezetőket tanítsuk meg eligazodni az eseményekben. Tartottunk tájékoztató előadásokat, a községekben pedig pártnapokat. Az előző időkhöz mérten ezek iránt nagy érdeklődés mutatkozott. Az említett pártnapokon mintegy hatezer emberrel váltottunk szót.

Egy hűn története

™1

1

síjá

A martfűi téglagyárban százezrével készülnek a különböző formájú tetőfedő cserepek. Képünkön Gálik Ferenc és Brena József, a martfűi vasútállomáson vagonba rakja, szalma közé csomagolja a cserepeket.

Már most gondoljunk a kukoricavetésre

A gazdag termés kulcsai

Termelőszövetkezeti vezetőink a betakarítási munkák irányítása mellett me- gyeszerte a tervezésen szorgoskodnak. Az azzal kapcsolatos takarmánymérleg-ké- szítés felveti a kukoricavetés, művelés, betakarítás gondját. Nagy fontosságú takarmánynövényünk problémáiról ia neves mezőgazdasági szakemberrel: Gonda Bélával, a Földművelésügyi Minisztérium Növénytermesztési Főigazgatóságának osztály- vezetőjével beszélgettünk.

Mielőtt a kukoricáról szólnék, hadd emlékezzem meg elismeréssel azokról az előrelátó gazdákról, akik idejében elvetették a tápdús, kézi munkát nem igénylő őszi árpát —, mondta Gonda Béla. — Azoknak, akik még nem készültek el ezzel a fontos munkával, saját érdekükben ajánlom: járjanak sürgősen a végére. A tavaszi árpa sem terméshozam, sem biztonság tekintetében nem versenghet az őszivel.

A tavasz növénye a kukorica

— Megyénk gazdái kedvelik ezt a takarmánynövényt; a jászföldön már az ezerhétszázas évek végén vetették —, említettük. — Szövetkezeti parasztságunk ma is so-' kát vitázik róla, hogyan vesse, miként művelje.

— Bármennyire szeretnék, általános érvényű recepttel nem szolgálhatok, =“■ viszonozta Gonda elvtárs, — A korszerű kukoricatermesztés kérdései igen szerteágazók... Hadd bocsátom előre: a modern kultúrák még nem szorították ki az eredményesen alkalmazható hagyományos művelési módot, a soros kukoricát. Azokban a tsz-ek- ben, ahol a kézi munkaerő biztosítása nem gond, sőt inkább foglalkoztatása az: for- gossák szorgosan a kapát.

— Főleg a négyzetes, de az ikersoros vetés is sok kézi munkaerőt szabadít fel. Kol- bay professzor módszerével a, kukorica különösen búza alá jó elővetemény. Bármelyik metódust alkalmazzák a gazdák a tő körüli kapálást ne mulasszák el. A tervezőknek figyelemmel kell lenniök arra, hogy egy-egy munka- folyamatra hány munkaegységet irányoznak elő. Az ötletes tervkészítők akár

kombinálhatják az egyes

munkafolyamatokat

Így például az első kapálás eredményesen helyettesíthető Dikonirttal. Ez a bevált vegyszer hat hétre mentesíti a kukoricát a gyomtól.

— A vegyszeres gyomirtás hasznos a kukoricatermesztőknek, ám a Simazin, az At- racin, a Hungazin nem olcsó. Ezek az anyagok bizonyos hányadban, úgy negyedrészt, pótolhatók a kevésbé drága Dikonirttal.

— Rendkívül fontos a tőszám! “ figyelmeztetett Gonda elvtárs. — Szolnok megye adottságainak ismeretében a holdankénti 18—20 ezres tőszámot sem tekinthetjük túlzottnak. Nem véletlen, hogy állami gazdaságaink 220 ezer kh-n, középszerű esztendőben 16 métermázsás termésátlagot értek el. Nagyrészt a magas tőszámnak köszönhetik ezt. Persze, a tőszómhoz víz is kell; azt pedig — az öntözés

mellett — főleg a mélyszántás biztosítja.

Gonda osztályvezető felhívta a figyelmet arra fis, hogy miért célszerű a különböző tenyészidejű kukoricafajták vetése. Mint ismeretes, az MV-5 öt nappal előbb érik a nagy hozamú MV-1- nél. Ez a néhány napos differencia sokatérő a növény- ápolásnál is, a betakarításnál is. Majd megjegyezte, hogy a silókukorica nemcsak értékes takarmányt ad, de betakarítása sem igényel — lényegében — kézi munkaerőt.

— Lényeges továbbá, hogy a gazdák

a tábla helyes megválasztásával

is törekedjenek jó eredmények elérésére, — folytatta Gonda elvtárs. — Tsz-eink, különösen a fiatalabbak, még olykor arra kényszerülnek, hogy kukorica után kukoricát vessenek. Ez fokozza' a drótféreg-kártétel veszélyét. Ha a gazdák négyzetméterenként nyolc-tíz drótféregre bukkannak; inkább válasszanak más táblát a kukoricának! Ha ez valamely ok miatt nem lehetséges: ne sajnáljanak 40—60 kilogramm HCH-t holdanként a talajtól. A vetésforgó megtartása csökkenti az üszögkár veszélyét. Ez utóbbi miatt is fontos a vetőmagcsere; amellyel tudomásom szerint szívesen élnek a Szolnok megyei termelőszövetkezeti parasztok. Kívánatos, hogy a tervezők is épp ilyen szívesen irányozzák elő a növény- védelemmel kapcsolatos

egyéb kiadásokat.

*■» h. *. —

ffzt a bűnt az emberiség

“ ellen követték el. Következménye közel 50 millió halott; vérbe, gyalázatba borult, romos városok, felégetett országrészek. S a - bűnösök egy páratlanul izgalmas, mélységesen megrázó és elgondolkoztató dokumentumfilmen felvonulnak előttünk.

A „Soha többé” című film nem tartalmaz úgynevezett játékelemeket. Minden kockája egykorú híradókból, sőt a nácik által készített „oktatófilmekből” került a svéd rendezők elé. A film az igazat keresi, és ez az igazság olyan lélekbemarkoló, olyan megdöbbentő, hogy még a közömbösöknek is fel kell rá figyelniük. A film alcíme; Mein Kampf. (Harcom.) Ezen a címen jelent meg Hitler műve: a galádság, a világméretű emberirtás, a hatalmi téboly, a gonoszság kiskátéja. Minden rendű és rangú fasiszta ezen a könyvön, vagy a nyomában keletkezett náci szennyirodalom valamelyik termékén nevelődött. A dokumentumfilm végigkíséri a könyv szerzőjének életútját, a kispolgári szülői háztól, a sikertelen festészeti kísérletektől a politikai kalandor- ságig, s a berlini kancellári palota bunkersírjáig.

A film igen érzékletesen tárja elénk: hogyan segítettek Hitlernek a tőkések, hogyan lett a kisfizetésű rendőrügynökből pártvezér és az Európa leigázására létrehozott gigászi terrorszervezet koronázatlan hatalmassága.

Ezek a legjobban sikerült részei a filmnek. Egyik pillanatban még Hitlert látjuk az elhódított, vérszomjas tömeg élén, a másik pillanatban Krupp és von Thyssen arcképe villan fel, akik súlyos milliókkal támogatták e szörnyeteget.

Az Ufatonwoche híradó

” film készítői nem gondolták, hogy filmjeik egykor a leleplezés leghathatósabb eszközei lesznek. Kétségbeejtő volt látni a Hitlerjugend ifjait, akiknek arcán nem látszik más, csak az odaadó vak hűség a vezér iránt.

Pereg a dob. Dübörögnek a csizmák. Ez a pergés, ez a dübörgés vonul végig az egész filmen, mint ahogy dobpergés mellett dübörögve, fennhéjázva és kegyetlenül vonultak végig a náci seregek egész Európán. A film ezt is bemutatja. Mint ahogy láthatjuk a nyugati államférfiakat, akik makacs kommunistaellenességükben önön sírjukat ásták meg. Chamberlain és Daladier, a müncheni egyezmény angol és francia aláírói nem gondoltak arra, hogy tettük következménye Coventry porrá bombázása és az Oradour sut Glane-i vérengzés lesz. ök „csak?’ Csehszlovákiát dobták oda áldozatul és abban reménykedtek, hogy a megindult hadigépezet „csak” a Szovjetuniót nyeli el. Aztán láthatták a következményeket... A cserbenhagyott Lengyelország vérző fővárosa volt a kezdet. A Szovjetunió területére behatolt nácibandák után maradt romokat rövid idő múlva követték a Párizs mellett agyonlőtt francia partizánok és hazafiak holttestei, s a Londonra lehulló szárnyasrakéták.

S minden ilyen jelenetet követ egy rövid filmkivágás: nagygyűléseken szónokolnak a vezérek, Hitler, Göbbels, Gő- ring és „megmagyarázzák”, amit tesznek. S minden magyarázatuk után borzalmasabbnál borzalmasabb képek következnek. A „meghódított” területeken bemutatkozik az új náci rend. A kegyetlenség, a német faji felsőbbrendűség gőgje és precizitása teremti meg a rettenetes haláltáborokat. A varsói gettóban még csak az éhezéstől hullnak halomra az emberek. Az auswitzi halálgyárban már a ciklongáz fojtó karjaiba öleli az áldozatokat és szüntelenül gomolyog a füst a krematórium kéményeiből. Fehér hó lepi a barakokat, a magasfeszültségű árammal telített drótsövényt. Halotti lepel. De a halál visszaüt. Fehér hó borítja Sztálingrád romjait és a lövészárkokban csonttá fagyott német hullákat is. A történelem benyújtotta a számlát s a fasiszta Németország fizetett. Amíg Hitler harsogó hangját halljuk a végső győzelemről, a vásznon látjuk, amint a német tábornokok aláírják a kapitulációt. Harsog a kellemetlenül éles, recsegő, egykor egész Európa által rettegett hang és a romok előtt Berlinben az olajtartályok oldaláról nyalogatják le a zsiradékot a lakosok.

Nürnberg, tárgyalóterem.

Gőring magabiztosan nevet. „Nem vagyok bűnös ’ — mondja. Keitel: „Nem vagyok bűnös”. És így tovább a többiek. Nem bűnösök? Hitler egyedül bűnös?

Bűnösök! Bűnösök a gő- ringek és ribbentroppok, akiket kivégeztek, bűnösök a heusingerek, speidelek, ober- länderek és a többi, Nyugat- Németországban újra magas katonai posztra állított fasiszta. Bűnösök a kruppok és az I. G. Farben urai, akik ismét halált hozó fegyvereket gyártanak. Bűnösök mindazok, akik segítettek felfegyverezni, talpraállítani a militarista Nyugat-Német- országot, akik eltűrik és támogatják az új fasiszta ifjúsági szervezetek garázdálkodását, akik frontvárost csinálnak egy békés ország fővárosából, akik habzó szájjal tiszítanak az Odera-Niesse határ ellen, akik.~

Nagyon sokan vannak a bűnösök. S ma minden mozi, ahol ezt a megrendítő filmet pergetik, tárgyalóterem. Az emberek, akik látják, összefüggésükben és kapcsolataikban is világosan felismerhetik, mit jelent a vakság, a közömbösség, most ítélkeznek. S az ítéletbe, amit alkotnak, nemcsak Adolf Hitlert, nemcsak a volt SS-eket foglalják bele, hanem Adenauert, Willy Brandtot, amerikai patrónu- saikat, mindazokat, akik ma Hitler és az őt támogatók örökébe akarnak lépni.

LIathetes kislányom van.

* * Kezével-lábával még ügyetlenül hadonász, de már mosolyog a fényre a tej szagára. S a mozielőadás után leültem mellé és sokáig néztem. Aludt. Mélyen, csöndesen, álmatlanul. De én nem tudtam elaludni. És amikor nagysokára elnyomott a fáradtság, újra hallottam a stukák vad vijjogását, a zuhanó bombák dörejét, újra átéltem a német kommandó alátt a toronyai hágón töltött háborús idők szörnyű napjait, s újra hallottam a halálkiáltásokat. Aztán verítékben úszva felébredtem. Már derengett. Az első napsugár ostromolni kezdte a redőny réseit és egy nagyobb nyíláson betörve, megpihent kislányom arcán. Akkor kezdtem gondolkozni ennek a cikknek a szavain. És azon, milyen jó lenne, ha mindenki megérténé, mit jelent a német újrafelfegyverzés, az új hitierek megjelenésének veszélye. Nagyon szeretném, ha mindenki megnézné ezt a filmet. Ha kilépve az ajtón, keményen és elszántan mondaná minden ember, szemét a békés, tiszta égre függesztve: Nem engedjük! Soha többéi

Hernádi Tibor

Ezerötszáz hold védelmére

Nagyszabású nyárigát építését kezdték meg a vezsenyi Tiszamenti Termelőszövetkezet gazdái. Mintegy 12 kilométer hosszú gátat építenek — részben saját erőből, részben állami támogatással — hogy megvédjék az esetleges árvízveszélytől a szövetkezet egyik legjobban termő területét. Ez az 1500 hold amely köré most a védősáncot húzzák ebben az esztendőben 55 métermázsás kukoricatermést adott holdanként