Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-11 / 240. szám

1961. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP FEHER FEKETE •• 1 •• ördögök szentek V a n - e új a nap alatt? A kadnak, akik azt állít- ■r*' ják: Semmi sem új a nap alatt! Már pedig ez nem igaz. Az élet, az idő produ­kál újat. Egy ilyen eset pél­dául, ami még eddig nem volt, hogy nem sok idővel ezelőtt egy díszes bíborosi ruhába öltözött afrikai néger jelent meg Rómában. Ez teljesen új jelenség, hi­szen amióta a világ világ, még néger főpapot nem lát­tak az emberek — sem Af­rikában, sem Európában. Még a hívő katolikusok is elcsodálkoztak a fekete bí­boros láttán, pedig ők tud­ják, hogy isten, illetve a pá­pa akaratából sok minden lehetséges. Hogy néger is le­het főpap, azt elsősorban csak XXIII. János pápa akarta. — Hogy akarhatott ilyet, hiszen hogy veszi ki magát a sok szép fehér főpap kö­zött egy fekete? — kérdez­hetik. Bizonyos, hogy nemcsak a hívek, de az elhalt egyház­atyák is megdöbbentek Já­nos pápának ezen a határo­zatán, mert eddig minden festőtől, még a nagy Leonar- dótól is megkövetelték, hogy szenteket fehérre, az ördögö­ket pedig mindig feketére fessék. No, de szó, ami szó, János pápát is meg lehet érteni, hiszen a szükség vit­te rá őszentségét erre a me­rész újításra. Gyökeret kell ereszteni minden áron A baj ott kezdődött, hogy ■£’*' az afrikaiak felegyene­sedtek az évszázados elnyo­más okozta görnyedtségből. Gyors ütemben seprik ki fehér elnyomóikat és velük együtt a gyarmatosítók hű­séges kiszolgálóit, a misszio­náriusokat. Az európai misz- szionáriusok helyzete egyre ingadozóbbá válik. Egy ka­tolikus lap, a „Groix”, kény­telen volt felhívni a figyel­met arra, hogy „Ha Fran­ciaország és a Nyugat kény­telen lesz távozni Afrikából, a katolikus egyháznak akkor is ott kell maradnia, mélyre kell eresztenie gyökereit...” De, hogy gyökerezzen bele a napfényes földrész talajá­ba, ha egyremásra kiutasít­ják a fehér papokat? János pápa végül is kitalálta: Hir­dessék a fehér gyarmatosí­tók hitét a fekete papok. A néger főpap és a pápai figyelmeztetés A Vatikán gyorsan be- r%' vezette ezt az újítást, hogy megerősítse pozícióit Afrikában. Egyhamar kivá­lasztottak egy Bernardin Gantin nevű négert és ki­nevezték érsekké. Mivel ér­demelte ki a néger Gantin ezt a megtiszteltetést? Azzal, hogy gazdag dohamey di­nasztia sarja. Apja, nagy­apja a múlt században afri­kai négereket adott el rab­szolgának — európai keres­kedőknek. Érdemnek vették azt is, hogy Gantin nem vett részt népe nemzeti felszaba­dító mozgalmában, inkább fékezni igyekezett a bilin cs- lerázók harcát. A pápa, híven „tévedhetet­len” elődjeihez, belátta azt is, hogy egy néger főpap bi­zony édeskevés a népes Af­rika „üdvözitésére”. Kineve­zett hát egy másik négert is, bizonyos Laurien Rougamb- vát. Mégpedig bíborossá. Já­nos pápa maga húzta fel a néger főpap újjára a drága kővel ékesített bíborosi gyű­rűt. Az ünnepélyes ceremó­nia után nem mulasztotta el feladatára figyelmeztetni az Újdonsült főpapot. /övőre nyitják meg a tiszafüredi strandot Évekig vajúdott az ügy: lesz-e végre fürdő Tiszafüre­den is? Most már jó hírt kö­zölhetünk, még az idén befe­jezik a fürdő építését. A munkálatokat, — amelyeket évekkel ezelőtt az Útépítő Vállalat kezdett meg, az Ál­lami Építőipari Vállalat foly­tatja, s az építés jó ütemben halad. A fürdő egyelőre egyetlen hatalmas — úgynevezett — komplex-medencéből áll. A szabálytalan alakú medence terveit Dúsa István építész- mérnök készítette. A költsé­gek mindössze egymillió fo­rintra tehetők, ám a fürdő en­nek ellenére is minden igényt kielégít majd. Megtalálható benne a strand, a thermál- fürdő, sőt az úszómedence is. Egyik végén ugyanis forró víz folyik a medencébe, ezt azonban sikerül lehűteni, — míg a másik végére ér. így ezen a részen sportolásra is alkalmas már a víz. A közeli napokban kerül sor a vízlevezető megépítésé­re. A csatornázáshoz azonban szükség lenne társadalmi mun­kára, de a községi tanács semmit sem tesz a közös munka megszervezéséért. Pe­dig minden bizonnyal szíve­sen vállalna részt a lakosság a rég áhított fürdő elkészíté­sében. — Fiam, ne feledd, hogy tekintélyes összegeket kell behajtanod tanganyikai hí­veidtől a pápai kincstár szá­mára. Semmit sem adnak ingyen — . a méltóságot sem ondolhatni, hogy az új- donsült néger főpap milyen boldog volt a pápai figyelmeztetés hallatára. Ta­lán egy kicsit meg is lepő­dött, pedig tudhatta, hogy a drágaköves bíborosi gyűrű is pénzébe került a Vatikán­nak, a ruha és a különféle kegyszerek úgyszintén. No meg aztán, hol van az elő­írva, hogy olyan magas egy­házi méltóságot el lehet nyerni csak úgy isten nevé­ben, ingyen?! Örülhetett, hogy a választáskor éppen őt méltatták figyelemre, ami­kor voltak érdemes fehér pa­pok is, akik szívükkel és vagyonukkal egyaránt meg­kívánták a bíborosi méltósá­got, de nem nyerhették el. Fehér ördögök — fekete szentek T egjobban talán mégis akkor lepődött meg, amikor az ünnepélyes cere­móniák után bement a Szent Szék javait és kincstárát őrző hivatal irodájába. Ott ugyan­is a pápai főintendáns azzal fogadta: — Mindenekelőtt legyen olyan jó és fizesse ki teme­tési költségeit. Egyszerre és készpénzben! — Az Én...? Dehiszen én még nem akarok meghalni! — Jól méltóztatott érteni: be kell fizetni most rangjá­hoz illő temetése költsége­it... A bíborosoknál úgy szo­kás, hogy idejében gondos­kodnak temetésükről... Az új bíboros kénytelen fi­zetni, hacsak nem akar főpa­pi pályája kezdetén elma- rasztaltatni. Lehet, hogy a temetési költség nem is okoz neki túlságosan nagy gon­dot, hiszen összeszedi ő azt híveitől, merthát ahhoz, hogy valaki főpap legyen, nem­csak a teológiához kell ér­teni, hanem ismerni kell azt is, hogyan jártak el a nehéz helyzetekben a régi egyház­atyák. Ha van gondja, akkor ta­lán az a legnagyobb, hogyan lehet bűnbocsánatot adni né­ger hívei „eretnekségére”. A néger hívek ugyanis figyel­men kívül hagyva az eddigi hagyományokat, a templomi képeken feketére festetik a szenteket és fehérre az ör­dögöt. Méghozzá éppen olyan­ra, mint amilyenek a trópusi kalapot viselő gyarmatosító tisztviselők. f— bóg —) MEGY A VONAT FELE Huszonkét gyerek indult gyógyüdülésre pénteken Szol­nokról Parád-Sasvárra. Á hirtelennőtt Varga Juci- ka, a Cseh-ikrek, akik közül az egyik nemrég súlyos be­tegségen esett át és a hosszú- copfos Ráczi Erzsiké Török- szentmiklósról, hetek óta bol­dog izgalommal várták ezt a napot. A fiúk közül Bodnár Mis­ka először vesz részt ilyen társas üdülésen. Tóth Gyű­rűár háromszor volt Párádon, élvezte,, jó levegőjét: gyö­nyörködött a szép tájban. Jucikénak nyolc testvére maradt otton, ez az egy fáj csak neki, hogy a többi nem jöhetett .4 No, de most iskolaév van. Mi lesz a tanulással? Ott is járunk iskolába! — csipogják a kislányok — akik sokkal beszédesebbek a fiúknál. — Csak az a kár, a társadalombiztosítási bi­zottság elnöke. — A többi kiadást az útiköltséggel együtt a szakszervezet fedezi. Ez év nyarán 360 gyerek nya­ralt kedvezményesen, most a fejlődésben visszamaradt, vagy nehéz műtéten átesett tanulók közül 62-en része­sülnek gyógyüdültetésben. — Párádra és Röjtökmuzsajra mennek. ... Megjelenik a forgal­Nehéz a búcsú. szit az apukája kísérte ki, szőke buksijával, vékony ar­cocskájával védelmet kere­sőn simul Gulyás Jánosné szakszervezeti aktívához, aki egy éven belül már húszad­szor vállalja egy-egy, odafelé még félénk, de visszafelé már felszabadultan hangoskodó kis sereg is tápolását. Mert — akármilyen öröm is az utazás és a várható ki­rándulások a gyönyörű vidé­ken — mégis nehéz szívvel hagyja itt mindenikük apu­kát, anyukát. — Ha én nem mehettem, leg­alább ők lássanak, szórakoz­zanak, örüljenek — mondja, Rácziné, aki tizenhat éve dol­gozik a gépgyárban. Tóth Gyula viszont azért örül kis­fia utazásának, mert 6 maga hogy orosz nem lesz. kell pótolni majd. Ez igen! Itt úgy látszik csupa lelkiismeretes, tanulni sze­rető gyerek van. Persze, hi­szen csak az ilyenek érdem­lik az olcsó üdülést. — Csak 168 forintot fizet­nek a szülők a kétheti „feje­delmi” ellátásért — tájékoz­tat bennünket Vencz Ernő, j Siessünk! — Indítják a vonatot. Sokat mista a ^palacsintasütővel”, indul a vonat Hatvan felé... Még egy utolsó csók, intege­tés, s lassan már csak a vo­nat vége látszik a távolból... Kellemes üdülést gyerekek! — Egészségesen, kigömbölyö- dött arccal, jókedvűen térje­tek vissza szüléitekhez, i. i— Kemény — Tanyasi gyerekek —­tanyasi pedagógusok KORSZERŰ, kéttantermes általános iskolát adtak át rendeltetésének ez év elején a Csorbái Állami Gazdaság központjában, ahol példás tisztaság és rend fogadja a látogatót. Pedig kint bokáig ér a por, mely esős időben feneketlen sárrá dagad. Eleinte bizony furcsállották a cipők cseréjét — mondja Oros elvtárs, a gazdaság párt- titkára, de aztán megszokták a szülők is, meg a gyerekek is. — Megértették, hogy nem lehet a sarat’ behordani a par­kettás tanterembe. Az iskolát a gazdaság épít­tette, a modern kétszoba összkomfortos pedagógus la­kással együtt. Az új létesít­ményben tulajdonképpen most kezdődött meg az első oktatási év. De ezen a meleg őszi délutánon hiába keres­sük itt az iskola nevelőit, ku­koricát törnek a gyermekek­kel együtt, a gazdaságnak. Jó két kilométernyi járás­ra akadunk rá a gyerekekre. Hatalmas kukoricahegyek jel­zik, hogy nem hiába töltik itt a napot. — Szívesen segítünk a gaz­daságnak — mondja Nagy József tanár — mert felszere­lést kapunk a vezetőségtől, legutóbb például rajztáblá­kat vettek a gyerekeknek. — Munkánk béréből most majd játékokat akarunk vásárolni úttörőinknek. Nagy József űj ember a ta­nyán. Matematika, kémia és fizika szakos tanár. Negye­dik szakvizsgájára — poli­technika — pedig most ké­szül. A budapesti Vasvári Pál nevelőotthonból jött az isten- hátamögötti tanyasi iskolába. — Meguntam az egyedüllé­tet. Lakást nem kaptam Pes­ten. Kisújszálláson lakunk, onnan járok ki naponta. Reg­gel négy órakor kell felkel­nem, hogy pontosan ideérjek. — Miért nem költöznek ki az új, két szoba összkomfor­tos lakásba? — A feleségem miatt... — Pedig a tanyán is meg lehet szokni — kapcsolódik a beszélgetésbe Bodó Jánosné igazgatóhelyettes. — Én 25 éve tanítok és mindig tanyán voltam. Csorbán 1946 óta dolgozom. Az igazgatóhelyettes be­mutatja lányát is, aki szintén a csorbái gyerekek nevelője: — Hárman vannak? — Egyelőre igen. De nem sokáig. Egy pesti kislány, Németh Mária lesz a negye­dik. Jelesen érettségizett, sze­retett volna tovább tanulni, de hely hiányában nem vet­ték fel az egyetemre. Most Jászberényben van az egy­hónapos képzőn, Pedagógus akar lenni. A CSORBÁI iskola a leg­nagyobb körzeti tanyai isko­la a kisú jszállási határban. A 124 tanuló zöme állami gaz­dasági és tsz szülők gyerme­ke. Eddig két szükség tante­remben is tanítottak, de ez már most feleslegessé vált. A régi iskola egy tantermé­ben Bodó Jánosné foglalko­zik az elsősökkel, meg a har­madikosokkal. — Sok baj van velük — mondja az igazgatóhelyettes — egynémelyikük még az anyja nevét sem tudja. Nem jártak óvodába, félénkek. De szeretem őket. Senkinek nem adnám oda az első osztályt. A kukoricatábla szélén jó­kedvű gyerekcsoport dolgo­zik. Találomra megszólítunk egy virgonc fiút, Jancsó Fe­rit, aki nyolcadikos. — Édesapád hol dolgozik? — Tehenész. — És te mi akarsz lenni? — Motorszerelő — vála­szolja határozottan. — Mit vesztek a törésért kapott pénzből? — Sakkot, meg más játéko­kat az úttörő szobába. A TÖBBIEK is helyesel­nek, ugyanis a tanító bácsi megígérte, hogy sakkozni ta­nítja majd őket. A csorbái iskola egy nagy­kiterjedésű tanya világ gyer­mekeit várja reggelenként. Némelyikük 4—5 kilométert gyalogol. Egy hetedikes szep­lős kislány — V. Szabó Ilona — négy dűlőt jár meg az is­koláig. — Nem fáradsz el? — kér­dezzük. — Megszoktam — hangzik a válasz. • A gyerekek megszokták, mert ebben a környezetben nőttek fel és tudják, hogy sokkal több nehézséggel kell megküzdeniök, mint falusi, vagy városi pajtásaiknak. A pedagógusok pedig szívvel- lélekkel vállalják a kultúra terjesztését, a tudásra szom­jas tanyasi gyerekek között. I — máthé — * Rekord-termelés a Szolnoki Cukorgyárban Várják az újabb répa-szállítmányokat Kitűnő erdménnyel zárult a Szolnoki Cukorgyár vasár­napi műszakja: 3920 tonna cukrot szállítottak a gyár raktárába. Meg kell jegyez­nünk, hogy a cukor minősége jobb, mint amit a szabvány előír. A gyár fennállása óta ennyi cukrot egy műszakban még nem termeltek. A múlt év átlaga pl. 33 vagon alatt van. Ez a kiugró eredmény elsősorban a répa magas, 19.5 százalékos cukortartalmával magyarázható. De jelentős a feldolgozott répamennyiség is, ez egyelőre csak idei re­kord: 232 vagon. örvendetes ez az eredmény azért is, mert azt jelenti, hogy a gyár túljutott a sze­zonkezdés nehézségein. — A Vízügyi Igazgatóság segítsé­gével leküzdötte a vízhiányt és sikerrel alkalmazzák a gyárban kikísérletezett víz- tisztítási módszert is. Most már naponta 220—230 vagon répát tudnak folyamatosan feldolgozni. A termelés fel­lendülésével azonban a gyár tartalékai erősen megcsap­pantak. Ezúton is kérik a termelőket, hogy a legna­gyobb erővel folytassák a cukorrépa-szedést és szállí­tást. A gyár most már min­den mennyiséget átvesz. Szé­gyen lenne, ha a végre egye­nesbe lendült termelést, ré­pa-hiány miatt kellene le­csökkenteni. — A SZOLNOK városi nő­tanács és a Ságvári Endre Művelődési Ház rendezésé­ben a Sipostéri Általános Is­kolában a babonák keletke­zéséről lesz ismeretterjesztő előadás. Kísérő film: Üstö­kös, Egy érdekes múzeum. Sertésfíaztató épül Kihasználják a kedvező őszi időjárást a jászfelsőszent- györgyi Űj Hajnal Tsz építőbrigádjának tagjai. Ezekben a hetekben — évenként 260 disznó fiaztatására alkalmas épületet készítenek. Laczkó Mihály építőbrigádjának tag­jai jól haladnak az építkezéssel, már a tetőt fedik az igen olcsó építőanyaggal: náddal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom