Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

1961. október 10. SZOLNOK MEGYEI NEPLAi* Egyszerre két folyón fektetik a Barátság olajvezetéket A Duna-meder fele, az Ipoly kétharmada most szárazon van Húsz kilométernyi vezeték fölött már szántanak A héten egyszerre két fo­lyón látnak hozzá a Barátság olajvezeték csőrendszerének lefektetéséhez. Hétfőn megin­dult az építkezési felvonulás a Dunán, ahol a csőszerelés, az árokásás, s a vezetékek el­helyezése a folyó medrében körülbelül egy hónapot vesz majd igénybe. Várhatóan még ugyancsak ezen a héten az Ipolynál is megindulnak a munkálatok, s itt körülbelül egy hétre lesz szükség a ve­zeték vízbe helyezéséhez. Kü­lönösen előnyös most a hely­zet ezekhez a munkákhoz, mert a szokatlanul alacsony vízállás, — mely minden más szempontból rendkívül hát­rányos —, itt a csőfektetők legjobb munkatársa, hiszen a Duna medrének körülbelül a fele, az Ipolynak pedig mintegy kétharmada szárazra került. A Dunai csőrendszer már a helyszínen van, jó részét ösz- sze is forrasztották, s ha el­készül a mederben a hosszú árok, négy traktort fognak a hatalmas vaskígyó elé, s ezek húzzák be egy nap alatt vég­leges helyére. A csehszlovák partig a Siófoki Kőolajveze­ték Építő Vállalat munkásai építik meg a csőszaakszt, — ott egy betonaknához csatla­kozik, melyben az elzáró szerkezetet szerelik majd be. Az aknától már a csehszlová­kok építik tovább a csőrend­szert. Ők szintén jól halad­nak a munkákkal: már a szivattyúház építkezésén is dolgoznak. A Mederkotró Vállalat fel­szerelésével már megérkezett a Duna-partra, s hétfőn meg­kezdődik a mederben a cső­ágy kikotrása Az Ipolynál szintén minden munkára ké­szen áll. Mindkét helyen rend­szeres vízállás méréssel ellen­őrzik a folyók medrét, me­lyet már előzetesen feltérké­peztek. A parton ugyanis a csöveket olyan ívben hajtják meg, mint amilyen a meder alakja. Mindkét folyóban két- két csővezetéket helyeznek el, hogy ha egyik valamilyen oknál fogva megsérülne, ak­kor azonnal átvehesse annak feladatkörét a tartalék veze­ték. Végül közölték a Kőolaj- és Gázipari Tröszt illetékesei, hogy az olajvezeték építése hazánk területén tervszerűen halad, s Drégelypalánk—Rút­ság és őrszentmiklós vona­lán már 45 kilométer csövet össze is hegesztettek. Húsz kilométer hosszúságban pedig már árokba sűlyesztették és lefedték a vezetéket, s fölötte a környező termelőszövetke­zetek parasztjai már zavarta­lanul szánthatnak, vethetnek. Autóstop­kongresszus Végétért az ezévi autó­stop-idény Lengyelországban, ahol az országjárásnak ez a fajtája igen népszerű. Az autóstoposok képviselői stí­lusos környezetben: Visztula- parti sátortáborban gyűltek össze, hogy megtartsák a III. Lengyel Országos Autó­stop Kongresszust. Több mint 200 autóstopos jött el az or­szág minden részéből — ter­mészetesen autóstoppal. Elhatározták, jövőre még jobban gondoskodnak arról, hogy a mozgalomban csak azok vehessenek részt, akik valóban kellemes nyaralásra és az ország megismerésére használják fel az autóstop­ot, nem pedig holmi huli­gánkodásra, rendbontásra, a jószándékú sofőrök életének megkeserítésére. Felmerült a javaslat, hogy az autóstop tagkönyvecskék árából léte­sítsenek az ország legszebb részein külön az autóstopo­sok számára turistaszálláso­kat. „Dühöngő fiafa!ok” — megrendelésre Az aranyborjú hívei unat­koznak. Még a háborús hisz­tériából nyert, mesébeillő profit sem tudja megszépí­teni üres életüket. Az utóbbi időben azonban New York „felső körei” új szórakozást találtak maguk­nak. Szórakozásuk tárgyai az úgynevezett „dühöngő fia­talok”, akik kezdetben való­sággal a burzsoá erkölcs le- rombolóinak mutatkoztak. Ezek a fiatalok most kellő díjazás ellenében a gazda­gokat szórakoztatják. Ott vannak a legtöbb bálon, fé­nyes összejövetelen. Külön iroda alakult, amely a sznobok megrendelésére „dühöngő ifjakat” szállít a fényes összejövetelekre. Az iroda egyre nagyobb forgal­mat bonyolít te. Ezen nem csodálkozhatunk. Amint az újságok írják, az iroda ideá­lis kiszolgálást nyújt. Bár­milyen ízlés szerint lehet „dühöngő fiatalokat’ rendel­ni, szakállasokat, vagy bo­rotváltakat, józanokat, vagy részegeket, csak fiatalembe­reket, vagy lányokat is. A „dühöngő fiatal” speciális megrendelésre kisebb bot­rányt is rendez. 15 ezer címke között irattartókkal, külföldről ér­kezett bulletinokkal, szakla­pokkal elborított asztal kö­rül üldögélünk dr. Murai Pál sebész-főorvossal és feleségé­vel. Imponálóan gazdag, ér­dekes a gyűjtemény, öt vi­lágrészt és 70 esztendőt fog át. Tizennyolc európai or­szágból, valamint Venezuelá­ból és Braziliából, Ceylon­ból és Maláj földről, Egyip­tomból, Ausztráliából érkez­nek a színes, érdekes rajzú, különböző nagyságú, formájú és nyomású gyufacímkék. S találunk közöttük néhány hete kibocsátott, modern áb- rájú sorozatokat, s egy do­bozzal arrébb a Temesvári Gyufagyár 1890-ből származó címkéjét, melynek egyszerű felírása még úidonsáeként hirdeti? a biztonsági gyűjtő „minde­nütt gyújtható”. A házaspár s kislányuk is készségesen, büszkén muto­gatja a kartonlapokra felra­gasztott címkéket. Megkér­dezzük: — Hogy kezdődött? — Körülbelül egyidőben, 1959 őszén történt, hogy fele­ségem Budapesre utazott, én pedig Moszkvába, — meséli Murai főorvos. — Indulás előtt a húgom megkért, hoz­zak neki néhány szép külföl­di gyufacímkét, s teljesí­tettem a kérését. Megérkezé­sem után mondom a felesé­gemnek, hogy kettőt hoztam mindenfajtából, hátha akad még egy olyan bolond, aki gyűjteni akar. — Mire közöltem, hogy az pedig én leszek, — szól köz­be feleségem. — Én ugyanis Pesten járva betévedtem egy gyufacímke kiállításra, ott kedvet kaptam a gyűjtéshez, s mindjárt vettem is néhány darabot. — Ez lett azután a gyűjte­ményünk alapja, ugyanis né­melyik címkén rajta áll a ki­bocsátó gyár neve és címe. Irtunk nekik, s ha címkéket küldeni nem is tudtak, ne­vünket továbbították az ang­liai gyufacímke-gyüjtők klub­jának, melynek azóta mi is tagjai vagyunk. — Innen tehát a nemzetkö­zi kapcsolatok. Körülbelül hány levelező partnerük van jelenleg? — Van vagy 20—25, lassan- kint alig bírjuk már idővel, Hódítanak az új részesedési formák A Földművelésügyi Minisz­térium Szövetkezetpolitikai Főosztályán elkészült a leg­újabb felmérés a termelőszö­vetkezetekben alkalmazott jövedelemelosztási formák­ról. Ebből kitűnik, hogy az idén tért hódítottak a hagyo­mányos munkaegységrend­szert továbbfejlesztő részese­dési formák, s általában ta­pasztalható ezek kedvező ha­tása a közös munkára. A hagyományos munka­egység-rendszert (minden ki­egészítés nélkül) ma már a szövetkezetek csak mintegy húsz százalékában alkalmaz­zák. A legelterjedtebb, a szö­vetkezeteknek mintegy há­romnegyed részében beve­zetett módszer most a pre­mizálással kibővített munka­egység-rendszer. A premizá­lásnak több formáját alkal­mazzák, de a jutalmazást a legtöbb helyen a terven fe­lüli termés vagy tennék mennyisége szerint osztják el. Az idén már több száz, főként Pest és Heves megyei szövetkezetben eredményes­ségi munkaegység-rendszer alapján részesedik a tagság a jövedelemből; ennél a mód­szernél előre megállapítják, hogy egy-egy egységnyi ter­mény előállításáért mennyi munkaegység jár. Az eddigi jövedelemrészesedési megol­dások közül ez ösztönzi leg­jobban a tagságot a hozamok növelésére. A szövetkezeteknek körül­belül a fele havonta 5—10 forintot fizet munkaegysé­genként. de csaknem 300 he­lyen a 15 forintot is megha­ladja az egy munkaegységre jutó havi előleg. A már meg­erősödött szövetkezetek az idén már garantálták a meg­FIGYELEM! A KUNHEGYESI VEGYES KTSZ vállal a lakosság felé mindenféle asztalos munkát, újat és javítást, bútorfényezést Kunhegyesen, Tisza- roffon és Tiszaburán. Kárpitos munkát: sezlon, rekamié, fotelok és párná­zott székek készítését és behúzását. Rádió és televízió javítást a helyszínen is, valamint villanyszerelést Kunhegyesen és Tiszaburán. tervezett jövedelmet. Ezek nagyrészében csak a jogos szükséglet szerint osztanak terményt, a többit a közös gazdaság értékesíti, s ez ál­talában kedvezően hat a fel­osztható jövedelem nagysá­gára. Az idén — egyelőre kísér­letképpen — teljesen új, s az eddigieknél fejlettebb jövede­lemrészesedési rendszert is bevezettek. A pénzbeli mun­kadíjazás módszerét a 35 ré­gi, megszilárdult, erős gazda­sággal és megbízható szám­vitellel rendelkező szövetke­zet alkalmazza, igen jó ered­ménnyel. A jövedelmet — az előre megállapított normák szerint — a teljesítmények szerint osztják el, s a része­sedést minden hónapban készpénzben fizetik. Ennek ösztönző hatása máris lemér­hető: az új módszert alkal­mazó szövetkezetekben to­vább erősödött a munkafe­gyelem, a családtagok is nagyszámmal vesznek részt a munkában, a fiatalok is szívesen maradnak a szövet­kezetben, sőt azok is vissza­térnek, akik közben már másutt kerestek munkát. — A KOLDUSDIÁK és a túrkevei cirkuszi előadás után a Népművelési Intézet és a Szolnok megyei Tanács népművelési csoportja javas­latára műkedvelő művész- eárdáink rendezvényeinek közvetítését tervezi a televí­zió. energiával és csere-címkével. S ezeknek a kapcsolatoknak külön érdekessége az, hogy egy-egy gyűjtő a legritkáb­ban tud saját országa címkéi­ből küldeni. Pakisztánból kaptam a legszebb belga és holland címkéket, Angliából a cseh export-címkéket és így tovább. Mi magyarok jobb helyzetben vagyunk, a klubon keresztül, mely vasár­nap délelőttönként ülésezik, hozzájuthatunk a hazai soro­zatokhoz — Akkor talán engedjük „szóhoz jutni” a címkéket magukat. Melyek egy-egy or­szág legjellegzetesebb motí­vumai? — Tessék nézni... S a főorvos és felesége már mutatják is versengve a belga királyi család címké­re nyomott arcképeit, az ál­latöv tizenkét jegyét, Brüsz- szel híres szobrának, a Man­nequin Pis-nek különböző képmásait. A kedvelt, és a hozzáértő gyűjtő házaspár szerint igen értékes belga címkék után előkerülnek a franciák, melyek érdekes vi­déki villa-tipusokat ábrázol­nak, a portugál és osztrák népviseleti sorok, szovjet címkék, nagy írók és zene­szerzők képmásával, Wal Disney meséit megelevenítő finn sorozat, egy 50—60 da­rabból álló spanyol sorozat, mely egy-egy ország zászla­ját és legfontosabb, legneve­sebb középületét mutatja be. És előhúzzák az irattartókból a káprázatos, színpompás, a kínai mitológia szellemeit megjelenítő címkéket, a rit­kaságszámba menő, dombor­nyomásé, bársonyos tapintá­sú japán címkéket, a lengyel kártya-sort, a jugoszláv Szputnyik sorozatot, és ki győzné még elsorolni... — Mennyi munkát, fárad­ságot igényel önöktől a gyüj- tőszenvedély, és milyen hasz­nát, értelmét találják az esz­tétikai élvezeten túl? — Bizony sokat töltünk a rakosgatással, rendezéssel, különösen addig, míg egy-egy zárt sorozatot létre nem ho­zunk. És sok időt emészt a levelezés is, de ez éppen egyik konkrét haszna a gyűj­tésnek: másképp nehezen tudnánk rákényszeríteni ma­gunkat a nyelvek gyakorlásá­ra. S amellett nagyon tanul­ságos is ez, a gyerekeinknek, sőt még nekünk is. Különben így hiába próbálnánk meg­győzni valakit a gyűjtemé­nyünk, s az egész gyiijtő- szenvedélyünk szépségéről hasznosságáról. November­ben majd mi is részt veszünk a „ki mit gyűjt” kiállításon, s ott majd a címkéink ma­gukért beszélnek. Zilahi Judit A szülők felelősségéről A kurtára nyírt szőke haj kedves, értelmes arcocs­kát keretezett, amelyből egy tizenegy éves leánykához szokatlanul komoly szemek tekintettek rám kutatón. Etelka a kérdésekre rövid, határozott válaszokat adott, elfogódottsága már az első mondat után elmúlt. — Ha nekem kellene vá­lasztanom? Apu mellett ma­radnék... — Mindjárt el is magyarázta, hogy miért. — Ott együtt lehetek a kistest­véremmel. Tetszik tudni, olyan aranyos... mikor anyu­kámmal Szegeden laktunk, akkor is úgy hiányzott! Meg én is neki. Vele akarok ma­radni... meg apuval. — És anyukád? — Ö úgy sincs egyedül, ott a Gyuri bácsi. Szeretem én anyukát, el is megyek hoz­zá öcsikével vasárnap, de nem akarok ott maradni. Apu segít a tanulásban is... Etelka most ötödik osztá­lyos. — Tavaly milyen volt a bizonyítványod? — fordul­tam hozzá. — Hármas — súgta, és szégyenlősen lehajtotta a fe­jét. Majd hozzátette gyorsan: — Most már biztosan jobb lesz... Hogyan volt eddig? Szülei elváltak, ám egy fedél alatt laktak továbbra is. A kisfiút apja elvitte a nagymamához, a kislány az anyjánál maradt. Az asszony­nak udvarlója volt, s a ta­lálkozóra sokszor magával vitte a gyermeket. Otthon emiatt is napirenden volt a vita az elvált, de kényszer­ből együttlakó szülők kö­zött. A bíróság ekkor az apai nagyanyának ítélte oda mind a két gyermeket, hogy lel­kivilágukat ne mérgezze a szülők egyre jobban elfajuló marakodása. Az asszony hal­lani sem akart arról, hogy elvegyék tőle a gyermeket, s ezért az apa az iskolából ve­zette a kislányt nagyanyjá­hoz. A gyermek ruháit any­ja máig sem adta még oda nekik. Hallomásból ismertem az esetet, szomszédoktól, meg a gyámügyi hatóságtól. S még egy forrásom van. Egy levél, amelyet szerkesztősé­günkhöz küldött valaki. Igaz, ez más beállításban magya­rázza az esetet. írója sérel­mesnek tartja, hogy a gyer­mekeket a nagyanyánál he­lyezték el, hogy a kislányt elvették az anyjától. Azt ír­ja: az apa és a nagyszülők a gyermekek előtt rosszat be­szélnek az anyjukról, erköl­csi magatartására félreérthe­tetlen, gyermekfüleknek nem való megjegyzéseket tesznek. Meglátogattam őket. S úgy találtam, hogy a körülmé­nyekhez képest a lehető leg­jobb a gyermekek jelenlegi elhelyezése a nagyszülőknél, ahol szeretettel fogadták őket, nyugalmat találtak, s édesapjuk — akinek minde­ne a két gyermeke — fog­lalkozik velük. Hogy ez mennyivel helyesebb így, mint hogy az asszony a ran­devúira hurcolja a tizenegy éves kislányt — s mint ki­derült utóbb már oda is köl­tözött hozzá udvarlója a kö­zös házba —, azt hiszem fe­lesleges minden kommentár. Igaz, eladták már a közös házat. A férfi készpénzt ka­pott, az asszony cserelakást, ahová harmadiknak haza­várja kislányát. Meg fog­ják kérdezni Etelkától, hogy oda kíván-e menni... Vála­szát ismerjük. S az okát is. Sajnos a szülők felelőtlen életének következményét mindig a gyermek sínyli meg. És milyen sok szomo­rú esetet tudunk. Cs. M.-éké sem egyedülálló Karcagon. Itt van például egy másik elképesztő történet. Elváltak a szülők. A négy gyereket elosztották egymásközt: a két nagyobb az apához ment, a két kicsi az anyához. Mindkét félnek azóta új élettársa van. Az apánál elhelyezett gyerekek­kel semmi probléma. Az anya a nagyobb kislányt odaadta édesanyjának, sőt a picit is jóidéig a nagymama nevelte. Aztán gondolt egyet Z. J.-né és bölcsődébe adta a két­éves Anikót. Hanem új éle- tepárja sajnálta a 90 forintot bölcsődére, s egy hónap múl­tán az asszony kihozta onnan a kicsit, s hol az anyjára, hol a szomszédokra bízta, mert mindketten korán in­dultak a tsz-be dolgozni. Ál­landóan mégsem tehette ezt. hát fogta és bezárta a kicsit a lakásba. Kora reggeltől késő estig ott tartotta a le­sötétített, fénytől, levegőtől elzárt szobában. A nagymama feljelentése alapján indított vizsgálat kiderítette, hogy egy tenyér­nyi darab kenyeret, egy bög­re vizet hagyott egész napra a gyermeknek. És bekészí­tette az éjjelit. Képzeljenek el egy kétéves gyermeket ilyen körülmények között. Tűz, víz és minden egyéb veszélynek kitéve a bezárt ajtó mögött. Természetesen felszólították az anyát, azonnal gondos­kodjék gyermeke megfelelő I elhelyezéséről, mert ellenke­ző esetben ifjúság elleni bűn­tény vádjával bíróság elé állítják. AZ EMBER ilyet elolvas és ökölbe szorul a keze. Hát még ilyen édesanyák is van­nak?! Ma, amikor a gyermek mindennél drágább? Amikor én is, te is, mi is felelősek vagyunk az ő gyermekéért — s ő a sajátjáért...? Nem arról van szó, hogy ne váljanak a gyermeke? házaspárok semmiképpen. Ha helyrehozhatatlanul meg­romlott a kapcsolatuk, ter­mészetes, kényszerűségből ne éljenek együtt, annak nem volna értelme. De ha már hideg fejjel, kihűlt szívvel pontot tesznek a mondat vé gére — valahogy úgy tegyék ezt, hogy a gyermeket a le­hető legkevesebb megrázkód tatás érje. Mert ha megrom­lik a gyermekkor édes íze ha lehervad a mosoly a ham­vas arcocskáról — azért * szülők a felelősek! R. E. Lakásépítés futószalagon A moszkvai házépítő kom­binát, amelynek első részle­ge ’már működik, 1963-ban annyi épületelemet fog gyár­tani, amely összesen 1 000 000 négyzetméternyi lakás építé­séhez elegendő. A kombinát a legközelebbi hónapokban már eléri a ter­vezett kapacitásának felét, 1963-ban pedig teljes kapaci­tását. Az új kombinátban a le­hető legteljesebben megvaló­sul a szovjet mérnökök azon elgondolása, hogy a lakás- építkezést a gépkocsigyártás­hoz hasonló, folyamatos ter­meléssé tegyék. A kombinát futószalagjáról naponta két négyemeletes ház épületele­mei kerülnek majd le. Ez a vállalat csupán abban külön­bözik a gépgyártól, hogy a legyártott elemeket nem a műhelyekben, hanem az épít­kezéseken szerelik össze. A szovjet szakemberek vé­leménye szerint csupán ilye magas fokon gépesített kon- binátok segítségével tarthr tók fenn a moszkvai laké' építkezés óriási és egyre ne vekvő méretei. Tavaly szovjet fővárosban 3 340 00' négyzetméter alapterület’ lakás épült* vagyis eze- moszkvaira számítva csak nem 20 lakás. Az idén a ten szerint 3,7 millió négyzetmé tér alapterületű lakás épü1 E lakások 60 százalékát ki zárólag gyárban készült, e'e mékből szerelik össze. ilMiiiitiiliiiiiiiiimiliiiiiltiiliiiiiiMimiiiiiiii), — A TISZA omladozó part jajnak megerősítésére az idé huszonnyolcezer négyzetmé tér rozsét és több száz tonnr követ helyeztek el a foly< medrében. Jelenleg Nagyrév nél dolgoznak a vízügyiéi ahol 80 méter hosszú és 3' méter széles ..rőzsepokr-' kerül lefektetésre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom