Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-06 / 236. szám

1961. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gazdag szakoktatási program Tízezer szövetkezeti gazda tanul a télen munkásképzése is. Azok a szövetkezeti gazdák, akik már elvégezték az ezüstkalá­szos tanfolyamot, százórás előkészítő tanfolyam után szakmunkás-vizsgát tehetnek. A tervezet szerint kétszázöt­ven felnőtt tsz-tag tesz szak­munkás-vizsgát. Az idén nyolcvan ezüstka­lászos tanfolyam indul, me­lyeknél a célkitűzés az, hogy szakosított tanfolyamok in­duljanak. A Megyei Tanács végrehajtó bizottsága java­solja, hogy a termelőszövet­kezetek közgyűlésen hozza­nak olyan határozatot, mely szerint a mezőgazdasági kép­zettséggel nem rendelkező, vagy jelenleg még nem tanu­ló brigád- és munkacsapat­vezetők végezzék el az ezüst- kalászos tanfolyamot, ezt kö­vetően pedig tegyenek szak­munkás-vizsgát. Vágási Kálmán szakoktatási felügyelő Növekszik az érdeklődés A MAGYAR-SZOVJET baráti társaságok tevékenysé­ge nyomán az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés a Szovjetunió, a szovjet nép élete iránt; A szovjet nép si­kerei láttán egyre többen lelkesednek a kommunizmus építésének nagy céljaiért. Ez a növekvő érdeklődés egyben elismerés is mindazok iránt az eredmények iránt, amelye­ket a szovjet nép a tudó­Törvényesség a tanácsok munkájában a Szovjetunió iránt Az elmúlt években a téli mezőgazdasági szakoktatás egyre nagyobb méreteket öl­tött. 1958 őszétől kezdve csak a mezőgazdasági techniku­mok levelező tagozatára több mint ezerkétszáz levelező hallgató iratkozott be. A hallgatók zöme termelőszö­vetkezeti vezető, vagy tag. De nemcsak a középfokú isko­lákba, hanem az alsóbbfokú szakiskolákba is többszázan iratkoztak be, illetve végez­ték el azokat. Az iskolai ok­tatás mellett nagyjelentősé- gűek a különböző szakmai tanfolyamok is. A tömegok­tatási formák közül egyik legkedveltebb az ezüstkalá­szos tanfolyam. Három év alatt hatezernégyszáz terme­lőszövetkezeti tag végezte el. Ezek közül az idén kétszáz­hatvannégyen szakmunkás- vizsgát tettek — növényter­mesztésből, s az állattenyész­tés különböző ágaiból: Újszerű a téli oktatás lebo­nyolításában, hogy a pártok- . tatás mellett a különböző szakmai oktatási formákat megyeileg is, de községileg is egységesen irányítják. A megyei pártbizottság ágit, prop. osztálya a különböző társadalmi- és tömegszerve­zetek munkaprogramját ösz- szehan gólja, így nem fordul­hat elő, hogy ugyanarról a témáról két vagy három szerv is tarttasson előadást, vagy tanfolyamot. A tél folyamán a különbö­ző tanfolyamokon, előadásso­rozatokon mintegy tízezer termelőszövetkezeti tag tanul. A zsámbéki Termelőszövet­kezeti Vezetőképző Iskolára huszonhét, a felnőtt terme­lőszövetkezeti tagok részére szervezett 2 éves mezőgazda- sági szakiskolákra nyolcvan a szabadszállási négyhónapos traktorosképző iskolára két­száz, a kenderesi gépészkép­ző tanfolyamra negyven, a makói gépszerelő szakiskolá­ra kilencven termelőszövet­kezeti tagot, illetve azok gyermekeit iskolázzák be. Nagyjelentőségű, hogy a me­zőgazdasági technikumok le­velező tagozatára 300-an i ratkozhatnak be. Ezenkívül egy új oktatási formával is gyarapodott a szakmai kép­zés lehetősége. Ez a mezőgaz­dasági tanulóképzés. Három­százhúsz tanuló szerződött le a termelőszövetkezeteknél. Ezzel párhuzamosan tovább folytatódik a felnőtt terme­lő szövetkezed tagok szak­A tanácsok gyakorlati tevé­kenységében évek óta fontos helyet foglal el az állam- igazgatási munka színvonalá­nak emelése, A választott szervek és az apparátus dol­gozói a gyorsabb ügyintézés­re törekednek, s arra, hogy minél szorosabb kapcsolatot építsenek ki a lakossággal, mely egyúttal éltető eleme a tanácsi munkának. Az apparátus dolgozói okultak a korábbi hibákból. Megszűnt a lélektelen ügyin­tézés és a durva törvénysér­tés, Államunk törvényt al­kotott (1957. IV. tv.), mely­ben rögzíti az államigazgatás jogszabályait, meghatározva a különböző szintű tanácsok jogkörét. Az 1957. IV-es tör­vény tehát az államigazgatá­si munka elvi és gyakorlati feladatait rögzíti. A törvény betartása kétoldalú — állam és lakos­ság —- érdek; lehetőséget ad arra, hogy a törvényesség szellemében éljünk. A megyei tanács nagy gon­dot fordított arra, hogy a ta­nácsi apparátus megismerje, elsajátítsa és a gyakorlatban is alkalmazza az államigazga­tási törvény jogszabályait. Különböző jellegű tanfolya­mokat rendeztek és rendez­nek, ahol a szakigazgatási osztályok dolgozói elsajátít­ják a törvényes rendelkezé­sek gyakorlati alkalmazását. Az apparátus beosztottai kö­zül sokan tanulnak közép- és főiskolákon, egyetemeken, ahol megfelelő általános mű­veltséget szereznek, g szak­mai jártasságra tesznek szert. A tanácsi dolgozók megér­tették, hogy a tanulás elen­gedhetetlen feltétele az el­mélyültebb munkának. Ezen túlmenően hathatós eszköznek bizonyult a me­gyei és járási tanács vezetők, s a szakosztályok által vég­zett helyszíni ellenőrzés, ör­vendetes, hogy a korábbi fel­színes vizsgálatok helyébe a részletekbe menő ellenőrzés honosodott meg. Ä tanácsok és azok végrehajtó bizottsá­gai többször tűzik ülésük na­pirendjére: milyen ered­ménnyel alkalmazzák mun­kájukban az 1957, évt IV-es államigazgatási törvényt. A tanácsok erőfeszítéseinek tulajdonítható, hogy me­gyénkben teljesen megszűnt a durva törvénysértés. A ma­gasabb szintű tanácsok ellen­őrzik a jogszabályok betartá­sát, és alkalmazását is. Is­meretlen ma már a lakáski­utalásnál korábban tapasz­talt visszaélés. Tiszteletben tartják az egyénék magántu­lajdonát is. Számszerűen ki­mutatható: sokkal kevesebb panasz és fellebbezés érke­zik a megyei, városi és járási tanácsokhoz. A panaszok túl­nyomó többsége nem az ál-1 lamigazgatási munkával, ha-| nem a termelőszövetkezetek belső problémáival kapcso­latosak. Mindezek ellenére sem mondhatjuk, hogy teljes egé­szében megszűntek a tör­vénysértések: Egyéni és kö­zösségi érdek, hogy felfi­gyeljünk rájuk még akkor is, ha ezek nem sértik az állam­polgárok személyes jogait. A törvénysértések legtöbbször az alsóbb szintű tanácsok hatáskör­túllépéséből erednek. Községi tanácsok végrehajtó bizottságai dönte­nek a járási tanács illetékes­sége alá tartozó ügyekben. Esetenként a tanácsok veze­tő! mondják ki a végszót olyan kérdésekben, melyben csak a választott testület, a tanács dönthet. Néha a más szervek — például a bíróság — „helyett” intézkednek a tanács ügyosztályai. A megyei tanács végrehaj­tó bizottságának és ügyosz­tályainak több — bár a ko­rábbinál lényegesen kevesebb alsóbb szintű tanács VB és ügyosztályi — határozatát kellett hatálytalanítaniuk. — így például a jászberényi városi tanács igazgatási osz­tálya egy magánház udvar­részét jogtalanul kiutalta az Éleim iszerkiskereskelelmi Vállalat raktárául, A szolno­ki tanácsnál szomszédjogi kérdésekben döntöttek a bí­róság helyett. A mesterszál­lási tanács VB törvénytele­nül juttatott házhelyet egy családnak, holott a telkek értékesítése az OTP-re tar­tozik. Néhány tenácsvezető illetéktelenül megváltoztatja a tanácsülés által jóváhagyott községfejlesztési alap felhasz­nálását, — Sajnos, nem egy esetben e törvénysértő közsé­gi tanácsi határozatok felett a járási tanács szakosztályai is szemet hánynak. A kunszentmártoni járás területén tartott vizsgálat so­rán beigazolódott, hogy né­hány községi tanács VB ha­tározatai alaki és tartalmi szempontból is kifogásolha­tók. Néha az egyébként he­lyes határozatokat sem indo­kolják meg, s nem tüntetik fel a törvényes fellebbezési1 jogot és határidőt. Ezzel nem nevelik a lakosságot a tör­vények ismeretére és fellebbezésre ösztönzik az ügyfeleket. A községi ta­nácsoknál az utóbbit azzal próbálják magyarázni, hogy kerülni akarták a fölösleges papírmunkát, a bürokráciát. Holott ellenkezően igaz. A kellően meg nem indokolt határozatok nyújtják az ügy intézését, mely a bürokráciá­hoz vezet. Az alsóbb tanácsok munká­jában előforduló törvénysér­tések a jogszabályok helyte­len alkalmazásával függnek össze. Az apparátus dolgo­zóinak nem lehet elintézett- nek tekinteni a jogszabályok tanulmányozását azzal, hogy már vizsgát tettem belőle. Csak az igazgatási törvény kellő ismerete és alkalmazása nyújthat biztosítékot a tör­vénysértések megelőzésére. Bár nem függ össze a tör­vényességgel, mégis szólni kell az egyes tanácsi ügyosz­tályok, községi tanácsok ál­tal kiadott határozatok kül­alakjáról is. Esetenként ki­fogásolni lehet az ügyiratok külalakját és gondatlan fo­galmazását. Ez arra kell, hogy intse tanácsainkat; na­gyobb igényességgel dolgoz­zanak és növeljék az appa­rátus dolgozóinak általános műveltségét, Máthé László mány, a technika fejlesztésé­ben, a dolgozók életszínvona­lának emelésében elért. Az a figyelem,' érdeklődés, amivel a világ népe ez év tavaszán az első, embert hordozó űrra­kéta útját kísérte, s amivel Tyitov őrnagy földkörüli út­ját figyelte, mind elismerés volt. Az SzKP programterveze­tének nyilvánossága is nap- ról-napra fokozza az emberek vonzalmát azok iránt, akik az emberiség szebb holnapjá­nak legkövetkezetesebb baj­nokai. Mindezeken túl az a következetes politika, amit a Szovjetunió folytat a világ békéjéért, a teljes leszerelés­ért — az embeírek vonzal­mát napról-napra növeli. Az az egyenes, világos bé- kepolitika, melyet a Szovjet­unió vezetői, s az egész szov­jet nép képvisel, mindnyá­junkat megnyugtat és maga­biztossá tesz abban, hogy ér­dekeink egybeesnek. Az SzKP programtervezetében, a békés építőmunkáért folytatott harcban saját céljaink meg­valósulását, saját boldogulá­sunkat is látjuk. Hisz mi is mindannyian békére, építő, -■’-ntó munkára vágyunk. Nagy céljaink találkoznak, s amit lehet, mi az idősebb, tapasztaltabb testvértől meg­Ienleg megyénk üzemeiben közel ezer brigádban mintegy ötezer ember küzd a szocia­lista brigád cím elnyeréséért, megtartásáért. S a termelés során is számtalan olyan ta­pasztalatot hasznosítunk, amelyek alapján népgazdasá­gunk, s az egyes dolgozók is jól járnak. Szívesen ismer­kednek megyénk dolgozói a szovjet népi kultúrával is. Ezt bizonyítják azok az ada­tok, hogy az idei kultúrális seregszemlék műsoraiban kétszer annyi a szovjet szám, mint néhány évvel ezelőtt. A tavalyi ismeretterjesztés so­rán a Szovjetunióról szóló hatszázötven előadáson mint­egy negyvenhétezer ember vett részt. Harminckét na­gyobb- és ötszáz kisebb kiál­lítás, százhúsz baráti találko­zó is volt megyénkben. Eze­ken többszázezren kerültek közelebb a szovjet nép életé­nek megértéséhez. Mindemel­lett ötszáz helyen mutattak be a megyében — főleg a ta­nyai lakosok között — szov­jet dokumentumfilmeket. Ezek a számok azért is na­gyon értékesek, mert tudjuk: maguk az emberek kérik, ku­tatják a lehetőségeket, hogy minél többet halljanak a Szovjetunióról. S a megisme­réssel párhuzamosan növek­szik a kölcsönös tisztelet. meg a gazdász. Eddig nincs is kifogásolnivaló. Hanem az elfogyasztott két csirke a közös vagyon tartozéka és ebből patália, mi több — személyi villongás született Mert akadt egy ember, Gulyás János személyében, aki kinyitotta előbb a sze­mét aztán a száját Gulyás göngyölítette fel a csirke­históriát is, meg a fekete­szántás fogalommal jelölt ügyet Egy este, az istállóból ha­zafelé jövet, hallja Gulyás: panaszkodnak az egyéniek, milyen drágán szánt a tsz. A tsz? Hát nekünk nincs rendben a munkánk. Arról meg szó sem esett soha, hogy a sajátunkat elhanyagolva, a pár makacs egyéni földjét műveljük. Gulyás — vagy ahogy a faluban mindenki ismeri, Vidéki Jani bácsi — gyanút fogott. Másnap bementek vele né- hányan az irodába. — Mennyiért szántunk az egyénieknek? — Semennyiért. A szövetkezet nem. A szö­vetkezet fogatosai igen. A szövetkezet lovaival, a szö­vetkezet takarmányán, a szö­vetkezet munkaeszközeivel, szerszámaival — saját hasz­nukra, 300 forintért holdját — mint kiderült. Egy zsák kukoricát talán el lehet csenni a közösből anélkül, hogy megtudná va­laki. Huzamosabban másnak szántogatni lehetetlen. Hi­szen a munkacsapatvezető, a brigádvezető csak keresik tán: hová lettek az embe­reik, fogatostul. Tudott is erről a dologról a szövetke­zet. De több okból hallgattak róla. Az ellenőrzőbizottság elnöke, Tábori Jani, maga is a fekete szántók közé tar­tozott Kiss Balázzsal és Lud- merszki Jánossal egyetem­ben. A kipattant ügyet tovább elhallgatni, eltussolni nem lehetett, mert Gulyásék ver­ték a tüzet. Az elnök kény­telen-kelletlen közgyűlés elé terjesztette. — Mit ítél a közgyűlés? — kérdezte az elnök. — Semmit. Kellett nekik a pénz — zúgott a terem. — Hát akkor eltekintünk az esettől — egyezett volna éppen bele az elnök, amikor a párttitkár ugrott talpra. — A közgyűlés nem hoz­hat alapszabály-ellenes hatá­rozatot. Megbolydult a méhkas. Szót kértek a józanabb gon­dolkodásúak is. Végül az tör­tént, hogy a közgyűlés a szö­vetkezet történetében először, verítékezve bár, de nyilváno­san is elítélte a csalást, a tolvajlást. S kezdetét vette a mérkő­zés a tolvajok ellen. Igaz — visszavágások is voltak. Elsőnek azt sütötték ki, Gulyás János és Szikszai István azért lázítanak, mert csendőrök voltak. Tény, hogy Gulyás izgága ember. Csakhogy sok eset­ben igaza van, még ha azt nem is a legszalonképesebb formában nyilvánítja. Ter­mészetesen melléfogásai is adódnak. Túl messze megy a feltételezéssel, s hajlik ar­ra, hogy inkább a rosszat, mint a jót előlegezze bárki­nek. A tavaszon pedig szem­bekerült a közösséggel, köz­gyűlési határozat ellenére nem vállalt kukoricakapá­lást, sőt ez ellen buzdított. Csendőr múltja ellen tilta­kozik, s 1944-ig bezárólag cselédkönyvvel igazolja ma­gát. Dolgozni rettenthetetlen erővel dolgozik, ötszáz—hat­száz munkaegységet össze­gyűjt, ha akad munkája. Mert megtörténik, hogy el­felejtenek üzenni érte. Ilyen torzsalkodásokat szült a közvagyon védelme. De legalább most már fogalma van a szövetkezeti vagyon­nak. S a közösség forrongó, kialakuló erkölcse nagy dol­gokat művel. Az Űj Hajnal Termelőszö­vetkezetben van a sok kö­zött egy különösen megbe­csült ember. M. Istvánt igen­csak minden évben becsuk­ták lopásért. Amikor utoljá­ra kiszabadult, jelentkezett a szövetkezetbe. Azt mond­ta: higyjék el, megváltozik, ha felveszik. Vitatkozás után befogadták. Seres Pál párt- titkár szájából pedig — add tovább alapon — gyűrűzött az emberek között a titkos üzenet: ­— Senki ne hánytorgassa M. István múltját. Ne is cé­lozgassatok rá. Idő múltán úgy is kitün­tették bizalmukkal M. Ist­vánt, hogy fontosabb mun­kák elvégzését bízták rá. S hogy ezeket is becsülettel elvégezte, befogadta a köz­élet. Becsületes emberré lett a közösség kézenfogásával. Borzák Lajos (Folytatjuk.) , tanulunk. Nagyon sok üze­münkben dolgoznak a szov­jet tapasztalatok alapján. Je-I barátság. Darabáru raktár épült A jászladányi vasútállomáson 1914 őszén a németek fel­robbantották az oldalrakodót és darabáruraktárt. As el­múlt hónapokban új darabárnraktárt építettek teher és gyors ára raktározására, mint egy 500 ez eg forintos költ­séggel. tJ Őszi vásár Szolnokon Hát igen. A régi hires szol­noki vásárok egykori pati­nája ma már kissé megko­pott. A csütörtöki országos vásáron lépten-nyomon ta­pasztalhattuk ezt. Hiába ke­restük azokat a színeket, han­gulatokat, amiket Pettenho­fen, Aba-Novák, vagy a töb­bi hírneves festő megörökí­tett annakidején vásznain a szolnoki vásárokról, piacok ról. A zaj, az igen, az hason­ló a régihez. A papucs, a ru­ha, a cipő, a vállfa, a ba­zár, s a többi árus hangos szóval lelkesen, ötletes lele­ménnyel hivja-várja a vásár­lót portékájára. Csütörtökön éppen a vásár miatt, az ócskások a mellék­utcákba szorultak, hogy helyt adjanak a ceglédi szűcsnek, a kecskeméti ba- zárosnak, a lajosmizsei ci­pésznek, a pesti szabónak, vagyis az ország megannyi vidékéről ideérkezett, ki- sebb-nagyobb árukészlettel felvonult kereskedőembernek. Volt itt minden, mi szem­szájnak ingere. — A hangsú­lyozottan „fiúpapagájtól” kezdve a hétféle tésztát ké­szítő háztartási masináig, az univerzális üvegvágó, olló- és késélező készülékig és így tovább, őszi vásárról lévén szó, „kivonultakV a kecske­méti bekecsek, a mizsei téli­kucsmák, a bagaria, a bürge- li, a box-csizmák, bakancsok, mikádókabátok és csizmanad­rágok is. Végig mentem a pavilonok között, s bizony csak lapos pénztárcám akadályozott meg abban, hogy ellent tudjak állam az effajta tnvitációk- nak: — Fiatalember! Tessék, parancsoljonI Vegye meg a feleségének ezt a szép ken­dőt ... — Fésűt, fogkefét, kölnit, játékot parancsoljon! Végül a már említett üveg­vágó, bicska-, kés- és olló­élező csodamasinánál kötöt­tem ki. Előrefurakodtam. hogy én is lássam az „univer­zális vágó és élező készülék” bemutatóját, ami nemcsak a készülék tényleges „okossá­ga”, hanem a mester ötletes propagandája révén is sike­res volt. Mint a cukrot, úgy kapkodták a vásárlók a cso­damasinát, amit előzőleg sa- játmaguk választottak és pró­báltak ki. Hogy mi hiányzott az őszi vásárról? Egy bazárosnőnél és egy idősebb asszonynál a megfelelő, szolidabb kifejezé­sek, amivel „hangsúlyozták” véleményüket, miszerint ha valaki vásárol, az fizessen is. A vásárló asszony azt állí­totta, hogy kifizette a porté­kát, az eladó pedig az ellen­kezőjét. Ebből lett a perpat­var, amin aztán jót nevettek, derültek és szórakoztak az emberek. Délután már szedelőzköd- tek, pakoltak a pavilonok, a bazárok, az áruk gazdái ké­szültek a következő vásárba, hogy ők is megerősítsék má­sutt, akárcsak Szolnokon azt tagadhatatlan tényállást, hogy itt van az őszi vásárok évadja, itt van tehát az ősz, s ideje ítészülni a télre... *— bubor —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom