Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-28 / 255. szám
1961. október 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az SZKP XXII. kongresszusának } pénteki ülése Moszkva (TASZSZ). Az SZKP XXII. kongresz- szusának péntek délelőtti ülése Grigorij Abramov elnökletével nyílt meg. Folytatták a Központi Bizottság beszámolójának, a pártprogramnak és a Központi Revíziós Bizottság jelentésének megvitatását. Vlagyimir Kucserenko, a Szovjetunió Építészeti Akadémiájának elnöke, a lakás- építkezés kérdéseinek szentelte beszédét. Bejelentette, hogy 1961—1970-ben a Szovjetunió több lakást épít, mint az összes európai kapitalista országok és az Egyesült Államok együttvéve. Miután rámutatott, hogy az elkövetkező 10 esztendőben a Szovjetuniónak fel kell számolnia a lakáshiányt, kijelentette: „ilyen feladat megoldására még a leggazdagabb kapitalista országok sem képesek”. A Szovjetunióban folyó lakásépítkezés gyors ütemét jellemezve a szónok azt mondotta, hogy 1960-ban a lakásépítkezés volumene 100 százalékkal növekedett 1955- höz képest, míg ugyanakkor 17 európai kapitalista országban és az Egyesült Államokban csupán 3 százalékkal. Kucserenko közölte, hogy ezekben az országokban 1955-ben 3 250 000 lakás épült, a Szovjetunióban pedig 1.5 millió lakás; 1960-ban viszont 3 350 000 lakás épült. A szónok megjegyezte, hogy az elkövetkezendő 20 esztendőben gigászi méretű városépítési munkát kell végezni. Ennek következtében még nagyobb méreteket ölt a nagyipari módszerekkel folytatott lakásépítkezés. Borisz Bescsev közlekedésügyi miniszter rámutatott, hogy a Szovjetunió vasúti szállításának teherforgalma 1961-ben 1570 milliárd tonna-kilométert tesz ki, — amely közel kétszeresen múlja felül az Egyesült Államok vasúti teherforgalmát. A kongresszus előtt befejezték a világ legjobban megterhelt vasútvonalának, a körülbelül 5500 kilométer hosszú Moszkva—Bajkai vonalnak a villamosítását. Ezt •z utat a vonatok ma már három teljes nappal rövi- flebb idő alatt teszik meg, inint gőzmozdonyokkal. Borisz Bescsev bejelentette, hogy ennek az évtizednek a végére a Szovjetunióban 45 000 kilométert tesznek ki a villamosított vasútvonalak. Az elkövetkezendő évtized folyamán pedig befejezik az ország fő teherszállítási vonalainak villamosítását. A szónok hangsúlyozta annak fontosságát, hogy meg kell oldani a különböző szállítási formák összehangolt fejlesztésének feladatát. — Meggyorsul a forgalom, széleskörű alkalmazást nyernek a szállításban az automatika és távműködtetés eszközei. Mihail Jefremov, a cseljabinszki területi párt- bizottság első titkára azt mondotta, hogy Nyikita Hruscsov beszámolói a XXII. kongresszuson — jelentősen hozzájárultak a marxizmus —leninizmus elméletéhez s azt magasabb fokra emelték. Jefremov kijelentette, hogy a XX. kongresszus óta az élet valamennyi területén elért nagy eredmények világánál „különösen nyomorúságosnak és aljasnak, a nép és a párt elárulásának” látjuk a pártellenes csoport tevékenységét. A csoport tagjai tiltakoztak minden ellen, ami hazánk páratlan virágzásához vezetett. Ma hasonlíthatatlanul jobb nálunk minden, mint a XX. kongresszus előtt volt. Jefremov támogatta azoknak a felszólalóknak javaslatát, akik azt követelték, hogy Molotovot, Malenkovot és Kaganovicsot zárják ki a pártból. Jefremov beszélt a cseljabinszki terület (Ural) népgazdaságának fejlődéséről. Ez a terület országos viszonylatban első helyen áll az acél-, vas- és csőgyártás terén. Mihail Jefremov biztosította a küldötteket, hogy a cseljabinszki területen a hétéves tervet határidő előtt teljesítik a népgazdaság minden ágazatában. „A jelen és a jövő minden bírája előtt tiszta lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy a szovjet kultúra, amelyet pártunk a kommunizmus ideáljai szerint fejlesztett, megteremti és megteremtette a szellemileg gazdag, harmó- nikusan fejlett új embert — a nagy betűvel írt embert” — jelentette ki Nyikolaj Gribacsov költő és publicista, a „Szov- jetszkij Szojuz” című folyóirat főszerkesztője. Gribacsov szólt a szovjet írókra háruló nagy felelősségről és a szovjet emberek kommunista nevelésében betöltött szerepükről. A Szovjetunió, a szovjetek országa a jelenkori kultúra igazi hazája lett — mondotta Gribacsov. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a könyvkiadás terén első helyen áll a világon. A Szovjetunióban teljesebben és nagyobb példányszámban adják ki Mark Twain műveit, mint Amerikában, több Balzac-művet adnak ki, mint Francia- országban, több Shakespeare- és Dickens-művet, mint Angliában. Eljön az a nap — jelentette ki a szónok — és talán már nincs is olyan messze, amikor a mai kapitalista nyugat népei „igaz köszönetét mondanak a szocializmus embereinek, amiért igazi szellemi kincseiket ilyen tiszteletben tartották és eleN. Sz. Hruscsov beszéde az SZKP XXI!. kongresszusának péntek délutáni ülésén (Folytatás az 1. oldalról.) új jelenségeit, az események mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak” — mondotta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kijelentette: „A küldötteknek és a testvérpártok képviselőinek felszólalásai meggyőzően igazolják, hogy pártunk Központi Bizottsága teljesen helyesen járt el, amikor elvi alapokon állva és nyíltan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet—albán kapcsolatok nem normálisak got fogadó esküdözésekről és áradozásokról a fékevesztett szovjetellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették. „Úgy látszik ilyen úton akarják előkészíteni a talajt ahhoz, hogy kiérdemeljék maguknak a jogot az imperialisták adományaihoz. Az imperialisták mindig készek harminc ezüstpénzt fizetni azoknak, akik szakadást idéznek elő a kommunisták soraiban. Ám az ezüstpénzek soha és senkinek nem hoztak mást, csak becstelenséget és szégyent”. Hruscsov a továbbiakban kijelentette: „osztjuk kínai barátaink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodásukat. Ha a kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testvérpártok viszonyának normalizálására kívánják fordítani erőfeszítéseiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint a Kínai Kommunista Párt. Ez valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak és a szocialista országok egész közösségének érdekeit szolgálná”. Hruscsov ezután megállapította, hogy az Albán Munkapártban súlyosabb formában ismétlődött meg mindaz, ami a Szovjetunióban a személyi kultusz idején volt, majd ezt mondotta: „ma már senki előtt sem titok, hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségével tartják fenn uralmukat”. Albániában ma csak azért üldöznek becsületes embereket, mert síkra mertek szállni a szovjet— albán barátság védelmében. Az albán vezetők ellenségnek tekintik azt, aki ma kiáll a Szovjetunióval, az SZKP-val való barátság mellett. Miért is fordulnak szembe az albán vezetők Kádár János az SZKP XXII, kongresszusának egyik szünetében beszélget. Maurice hogy a párt tevékenységének egyes időszakaiban, főleg a döntő szakaszokban, a párton belül különböző vélemények jelentkezhetnek. „Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják? Mi azt valljuk, hogy ilyen esetekben nem megtorlást kell alkalmazni, hanem a meggyőzés és a felvilágosítás lenini módszereit” — mondotta. Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személyi kultuszának körülményei között a pártélet normáit. Sztálin a párt és állami élet normájává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizonyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellenségek ellen vívott éles harc idején elkerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a vezetés lenini elveit, megtűrte az önkény és a hatalommal való visszaélést. Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkolása után kezdődtek. E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami, valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ordzsonikidze nem tudott normálisan dolgozni tovább és hogy ne kerüljön összeütközésbe Sztálinnal, s mert arra nem volt hajlhndó, hogy Sztálinnal együtt részese legyen a hatalommal való visszaélés felelősségének — öngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze. Sztálin első felesége fivérének sorsa is. A páit a személyi kultusz feltételei között nem élhetett normális életet A hatalommal visszaélők nem kötelesek beszámolni a pártnak, kikerülnek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye”. Az SZKP XX. kongresszusa — mondotta Hruscsov — elítélte a személyi kultuszt, visszaállította a törvényességet és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Molotov, Kagano- vics, Malenkov és a többiek pártellenes csoportja minden módon szembehelyezkedett ezekkel az intézkedésekkel. A frakciósok kísérletet tettek arra, hogy kezükbe ragadják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészítették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson megszabott irányvonalat védelmezték; A XXII. kongresszus sok küldöttje felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagjairól. Felháborodásuk érthető és indokolt Hruscsov Vorosilovról szólva megjegyezte, hogy őt a pártellenes csoport a Központi Bizottság elleni harcában használta fel. Vorosilov elvtárs — mondotta Hruscsov — súlyos hibákat követett el, de úgy vélem, hogy vele másképp kell eljárni, mint a pártellenes csoport többi aktív tagjával, például Molotowal, Kagano- viccsal, Malenkowal. A frak- ciósok ellen vívott heves harc folyamatában, a Központi Bizottság 1957 júniusi plénumának elején Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s elítélte a pártellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez támogatás volt a pártnak. Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — folytatta Hruscsov — segített a Központi Bizottságnak a frakciósok elleni harcban. Nos, erre a jó cselekedetre válaszoljunk mi is ugyanígy és könnyítsük meg helyzetét. — Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sok jót tett a pártért és a népért. „Úgy vélem — mondotta —-, hogy figyelmesen kell megközelítenünk Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kell tanúsítanunk. Hiszem, hogy őszintén elítéli tetteit és megbánja azokat.. hiszem, hogy Kliment Jefre- movics velünk együtt te vékonyén fog harcolni pártunk ügyéért”. Nyikita Hruscsov a továbbiakban kijelentette: a XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus irányvonala az egyedüli helyes irányvonal. A XXII; kongresszus megerősíti ezt az üdvös irányvonalat. Hruscsov megemlítette továbbá, hogy sok kongresszusi felszólalásban, meg aztán gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről beszélnek, különös nyomatékkai hangsúlyozzák az ő, Hruscsov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfontosabb intézkedéseinek végre- haj áfásában betöltött szerepét. ,,Tudom, hogy jószándék vezeti ezeket az elvtársakat —mondotta Hruscsov —• de (Folytatás a 4. oldalon! a XX. kongresszus lenini irányvonalával? * — Azért, mert Shehu I és Hodzsa és a többiek szá♦ mára véget vetni a személyi * kultusznak, lényegében véve t annyit jelentene, mint le♦ mondani a pártban és az ál♦ lamban betöltött vezető tiszt- {ségükről. Persze ezt jószán- j tűkből sohasem fogják meg♦ tenni, jelentette ki Hruscsov. I „Ám nekünk meggyőződé- } sünk, hogy eljön az idő, ami- J kor az albán kommunisták, | az albán nép hallatni fogják | szavukat, s akkor az albán »vezetőknek felelniük kell I azért a kárért, amelyet hazá♦ juknak, népüknek, a szocia- j lizmus Albániában való épí- t tésének okoztak”- — folytatta | Hruscsov. ♦ Ezután kijelentette, hogy ® az SZKP továbbra is harcol- 1 ni fog a marxizmus—leniniz- } mustól való minden elhajlás 1 ellen. A párt bírálta és bírál- íni fogja a jugoszláv revizio2 nizmust, bírálta és bírálni j fogja a dogmatizmust és a 2 szektásságot. 2 Hruscsov hangsúlyozta, 2 hogy az SZKP XXII. kong- 2 resszusát teljes joggal nevez- 2 hetjük a lenini párt szikla- 2 szilárd egysége, a teljes 2 egyetértés és összeforrottség • kongresszusának. 2 Ellenségeinket rettegéssel X tölti el soraink erősödő egy- »sége. Arra próbálnak Spekula lálni, hogy kongresszusunk * nagy figyelmet fordított a • személyi kultusz káros kö- » vetkezményeinek megvitatá* sára, valamint a pártellenes » frakciós csoport végleges le- | leplezésére. A kommunizmus | ellenségeinek ezek az erőlkö► dései hiábavalók, ezzel sem* mit sem nyernek. ► Hruscsov megjegyezte, VCHCii lUCgUi iZitCA UZ.UAU t m A sok nemzetiségű szovjet irodalom — mondotta Gribacsov — méltóképpen hozzájárult a szocializmus felépítéséhez. A szovjet íróknak az a feladata — amit a párt programja és Nyikita Hruscsov beszámolói világosan és pontosan megfogalmaznak —, hogy „megírják nagyszerű életünk művészi igazságát, híven ábrázolják kortársainkat, akik lendülettel új társadalmat teremtenek. megváltoztatják a világot és az eget ostromolják”. Az SZKP új programja azt a feladatot tűzi ki, hogy biztosítsuk a villanyáram termelésének páratlan ütemét — mondotta Ignatyij Novikov, a Szovjetunió villamoserőmű építési minisztere. Emlékeztetett arra, hogy az évi áramtermelést az országban az elkövetkező évtized végére kb. 900—1000 milliárd kilowattórára, a második évtized végére (1980-ra) pedig 2700—3000 milliárd kilowattórára kell emelni. A második évtizedben alapjában befejeződik az egész ország villamosítása. Mint a miniszter elmondotta, húsz év alatt a Szovjetunióban 180 vízierőművet, 200 nagy hőerőművet, mintegy 260 hőerőmű központot fognak építeni. A Szovjetunióban jelenleg 62 vízierőmű és 112 hőerőmű épül. Ignatyij Novikov megállapította: a szovjet energetikusok egyik legnagyobb eredménye az utóbbi időben ai volt, hogy egy évvel határidő előtt üzembe helyeztél? az SZKP XXII. kongresszusáról elnevezett Volgái Vízierőművet és 2 évvel határidő előtt a Kremencsugi Vízierőművet Ukrajnában. A szónok viharos taps közepette mondotta el, hogy ma helyezik üzembe a világ legnagyobb kapacitású vízierőművét, a szibériai Bratszki Vízierőmű első hidro- agregátját. A második ugyanilyen, 225 000 kilowattos ag- regátot novemberben helyezik üzembe. „A Szovjetunió mindig világviszonylatban első helyen állt a legnagyobb vízierőműveket illetően” — hangsúlyozta Novikov. Borisz Joganszon, a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiájának elnöki kongresszusi felszólalásában kijelentette: a szovjet képzőművészek olyan művek alkotását tekintik céljuknak amelyek méltóak a kommunizmus építésének nagy korszakához. A képzőművészeti akadémia elnöke megállapította hogy az elmúlt években £ szovjet szépművészeti kultúra fejlesztésében nagy szerepük volt a fiatal festőknek, a szovjet képzőművészeti iskola növendékeinek (Folytatás a 4. oldalon.) Hruscsov megállapította, hogy sajnos nem jártak semmiféle eredménnyel azok a többszöri kísérletek, amelyek az Albán Munkapárttal való viszony rendezésére irányultak. „Pártunk Központi Bizottsága a lehető legnagyobb türelmet tanúsította és minden tőle telhetőt megtett, hogy jó kapcsolatokat te- j remisen az Albán Munkapárttal”. Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, csakhogy eltitkolhassák népük előtt az igazságot, eltitkolhassák mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP program- tervezetének teljes szövegét. Hruscsov hangsúlyozta, — hogy az albán vezetők azért titkolják el pártjuk és népük előtt az SZKP programját, mert „úgy félnek az igazságtól, mint a tűztől”. „Pártunk programja szentség a mi számunkra, ez a mi vezércsillagunk a kommunizmus építésében” — hangoztatta Hruscsov. „Ha ők közzétennék programunk teljes szövegét, akkor az albán dolgozók látnák, mi a rágalom és mi az igazság, látnák, hogy pártunk egész tevékenysége, pártunk tervei megegyeznek a népek, köztük a baráti albán nép létérdekeivel” — jelentette ki az SZKP KB első titkára. Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyílt és leplezett ellenségei részéről. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsasággal tért volna át az örök barátsá-
