Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. ofctő&rt- SS. As SZKP XXII. kongresszusának pénteki ülése (Folytatás a 3. oldalról.) akik a világ és a soknemze­tiségű Szovjetunió művésze­tének legszebb, haladó ha­gyományain nevelkedtek. Joganszon elmondta, hogy a szovjet művészek az októ­beri forradalom 50. évfordu­lóján nagy kiállításon mutat­ják majd be műveiket, ame­lyekkel „emléket állítanak az első hétéves terv embe­rének és hőstetteinek”. Alekszandr TVardovszkij író, a Novij Mir című folyó­irat főszerkesztője az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időt a szovjet irodalom szel­lemi megújhodása időszaká­nak nevezte. Sok tollforgató társunk visszatért az iroda­lomhoz, s „visszanyerte iro­dalmi nevét” — mondotta Tvardovszkij. Ez az eszmei fordulat so­kunk számára nem volt könnyű és egyszerű. Irodalmi berkeinkben azonban már túljutottunk a gondolkodás- mód- és hangulatbeli elkerül hetetlen nehézségeken — állapította meg az író. Ugyanakkor Tvr.rdvoszkij hangsúlyozta, hogy a szovjet irodalom még nem használ ta ki teljesen azokat a ked­vező feltételeket, amelyeket fejlődéséhez a XX. pártkong­resszus megteremtett. A szovjet irodalom a mai hőséről szólva kijelentette: „nézzék kongresszusunkat! Lám, itt vannak napjaink hősei. Ahány ember, annyi nagyszerű, lenyűgöző regény­hős”. S e terem falain túl ott élnek az ugyanilyen hő­sök milliói. Nincs nagyobb megtisztel­tetés — hangoztatta a neves szovjet költő —, mint felis­merni, hogy e történelmi esztendőkben a szovjet írók szeretett népükkel és párt­jukkal tartanak, hogy a mai igaz szavunk szükséges és drága az emberi boldogság­ért, a békéért és a kommu­nizmusért küzdő emberek­nek. Mihail Olsanszkij, a Szovjetunió mezőgazdasági minisztere beszédében a föl­dek ésszerűbb kihasználásá­nak módjairól szólt, amelyek lehetővé teszik a mezőgaz­dasági termények vetéshoza­mának nagyarányú emelését az ország összes vetésterü­letein. A miniszter beszámolt az ország növénynemesítő állo­másain folyó nagyarányú ku­tatómunkáról, a szovjet nö- vénynemesítők eredményei­ről a magashozamú búza-, kukorica-, napraforgó- és más mezőgazdasági termény-i fajták kitermesztésében. Mihail Olsanszkij megálla-j pította, hogy a mezőgazda-! sági vezető szervek nemrég; végrehajtott átszervezése; máris eredményeket hoz. ; mák. Az SZKP programja az egész emberiséghez elviszi a békét, minden szovjet em­ber igazi bartáságát és jó­akaratát. A szónok megállapította, hogy az SZKP XX. kongresz- szusának az a tétele, amely szerint a jelenlegi körűimé-j nyék között a háború nem végzetszereűn elkerülhetet­len, valamint a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttélésének és együttműködésének szüksé­gességéről szóló tétele világ­szerte megerősítette a béke erőit. A szovjet társadalom kép­viselőinek nyugati államok közéleti személyiségeivel nemrég lefolyt találkozásai­ról szólva — amelyben ő is részt vett — Kornyejcsuk el­mondotta, hogy a nyugati közvéleményben komoly for­dulat megy végbe. Nagy ag­godalmat kelt a nemzetközi helyzet súlyos kiéleződése és* a nyugati országokban folyót fegyverkezési verseny. | A szónok méltatta a béke? hívei világmozgalmának a» béke javára végzett nagy­szabású munkáját. Alekszandr Kornyejcsuk felszólalása után a délelőtti ülésen elnöklő Grigorij Amb-' ramov közölte, hogy a vita* lezárására irányuló javaslat* érkezett a kongresszus elnö-t kéhez. A Központi Bizottság? beszámolójáról, a pártprog-* ramról és a Központi Felül-J vizsgáló Bizottság beszámo lójáról folytatott vitában hét vénén szólaltak fel, de 279-en jelentkeztek szólásra. A kongresszus egyhangúlag elhatározta, hogy beszünteti! a vitát. Az SZKP XXII. kongresz-* szusának délutáni ülésén zár-* szót mondott az SZKP Köz-* ponti Bizottságának első tit-| kápa. Nyikita Hruscsov. 1 N. Sz. Hruscsov beszéde az SZKP XXII. kongresszusának péntek délutáni ülésén (Folytatás a 3. oldalról.) legyen szabad teljes erővel aláhúznom, hogy mindaz, amit rólam mondanak, a mi lenini pártunk Központi Bi­zottságát, a Központi Bizott­ság elnökségét illeti, mivel egyetlen nagyszabású intéz­kedést, egyetlen felelősségtel­jes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek a személyes utasítására, mind­ez kollektív eszmecsere, kol­lektív határozat eredménye. A mi nagy erőnk a kollektív vezetésben, valamennyi elvi kérdés testületi megoldásában rejlik A marxisták—leninisták eré­lyesen síkraszállnak a szemé­lyi kultusz minden visszata­szító jelensége ellen, de min­dig elismerték és el fogják ismerni a vezetők tekintélyét. „Helytelen lenne azonban — állapította meg Hruscsov — külön venni ezt vagy azt a vezetőt, — valamiféleképpen különválasztani a vezető kol­lektívától és mértéktelenül magasztalni. Ez ellentmond a marxizmus—leninizmus el­veinek”. „Az igazi marxista — le­ninistáknak mélységesen ide­gen mind az öndícséret, mind pedig egyes vezetők szerepé­nek különleges hangsúlyozá­sa, mértéktelen felnagyítása. Egyszerűen sértő számunkra, ha valaki tolakodóan meg­próbálja különválasztani, el­szigetelni őket az elvtársak vezető testületétől”. NYILATKOZATOK az SZKP XXII. kongresszusáról Sándor Kálmán az MSZMP KB tagja: A kongresszust mélyen áthatja a szocialista humanizmus Nagy érdeklődéssel hallga­tom és olvasom az SZKP XXII. kongresszusának be­számolóit és felszólalásait. Véleményem szerint nincs olyan vezető, aki ne követ­keztetne a kongresszuson el­hangzottakból a saját mun­kájára. Annál is inkább, mert ránk is vonatkozik Hruscsov elvtárs megállapítá­sa: napjaink egyik legfőbb feladata a termelés mennyi­ségi és minőségi növelése. Örömmel tölt el az, hogy a Szovjetunió — a hétéves tervben és a távlati tervben — hatalmas méretekben nö­veli a termelését, s ezzel meg­teremti a kommunizmus alapjait. Érdeklődéssel olvastam a szovhozok és kolhozok spe- cializálásáról. A Szovjetunió­ban már előbbre tartanak a szakosítással. Nekünk is erre az útra kell lépnünk. Állami gazdaságaink jó része, de különösen a termelőszövetke­zetek viszonylag kis területen sokfajta növényt termelnek. Tegyük hozzá, hogy drágán. Nem lehet gazdaságosságról beszélni, ha 15—20 fajta nö­vényt termelünk egy-egy gaz­daságban. A Csorbái Állami Gazdaságban a jövő évben mi csak őszi kalászosokat — búzát, őszi árpát — pillan­góst és kukoricát termelünk. Az utóbbit a szántóterületünk 45 százalékán vetjük. Az idén 1500 holdon 22 mázsás átlag­termést várunk, májusi mor- zsoltban. De ezzel az ered­ménnyel elégedetlenek va­gyunk. Ebben az évben 251 holdon 5622 mázsa hibridku­korica vetőmagot termeltünk a társgazdaságok és a tsz-ek részére. Ez a mennyiség több mint 7000 hold vetőmagjának elegendő. A jövő évben dup­lájára növeljük a hibridku­korica vetésterületét. A kongresszuson sok szó esik a gépesítésről. A kalá­szosok termelésének gépesíté­se lényegében megoldott fel­adat. Nem így van azonban a kukoricánál. Itt még min­dig sok a kézi munka, s a betakarító gépeink sem meg­felelőek. Nem bírják el a holdankénti 18—20 ezres tő­állományt. Pedig a betakarí­tás gépesítésével jelentősen csökkenthetnénk a termelés önköltségét. Megragadta a figyelmemet, hogy a Szovjetunióban min­den intézkedés az emberekért történik. Egyre több és több élelmiszerrel, közszükségleti cikkel látják el a lakosságot. A termelés nagyarányú nö­velése teszi lehetővé, hogy vi­szonylag rövid időn belül in­gyenessé tegyék a közszolgál­tatást a Szovjetunióban. Az SZKP XXII. kongresszusát mélyen áthatja a szocialista humanizmus. Ez csendül ki a kongresszus beszámolóiból és a vitákból is. A kongresszuson sokat fog­lalkoznak az anyagi ösztönzés különböző formáival. Ha­zánkban is vannak helyes ösztönző módszerek, csak nem mindig alkalmazzuk azokat. Különösen áll ez a termelőszövetkezetekre. A kalászosok betakarításánál mi a napi munkájuk után premizáltuk a dolgozókat, ez közvetlenül is érdekeltté tette őket a nagyobb eredmények eléréséra Véleményem sze­rint premizálási módszerein­ket úgy kellene tovább fej­leszteni, hogy az önköltség csökkentésére is ösztönözze­nek. A munkaverseny pedig akkor válna igazán szocialis­tává, ha az egyes brigádok, a tsz-ek nem titkolnák el egymás előtt a jó módszere­ket, s nem a másik hibáinak, hanem az eredményeinek örülnének. Épp ezért nagyobb gondot kell fordítanunk a jól bevált módszerek elter­jesztéséra Az új program nagyszerű távlatokat ígér Elmondotta; Závodszky Sándor, az MTST elnöke Másokkal együtt nagy ér­deklődéssel vártam a kong­resszust és most napról nap­ra izgalommal figyelem e világjelentőségű tanácskozás­ról érkezett tudósításokat A program minden részle­te lenyűgöző, ám a legna­gyobb figyelmet mégis a szo­ciális- és kulturális célkitű­zésekre fordítottam. Annál is inkább, hisz ez olyan terv, amely nagyszerű távlatokat ígér a testnevelésben és a sportban egyaránt. S ami kü­lönösen nagyszerű, a program nem csupán a szovjet embe­rek életében jelent új kor­szakot hanem a szocialista országok — köztük hazánk — gyakorol. A kommunizmus építése során tovább növekszik a testnevelés és a sport jelen­tősége. Ez különösen azért igaz, mivel a kommunizmus építésének viszonyai között fokozatosan csökken a dol­gozók munkaideje, növekszik a szabadidő. A testnevelés és a sport pedig különösen a szabadidő célszerű és ésszerű kihasználásában rendkívüli jelentőségű. Ezért is mondja ki az SZKP programja, hogy a dolgozók egészségvédelme érdekében tovább kell fej­leszteni a testnevelés- és sportmunkát. Hangsúlyozta: „a szocialis­ta gazdaság annyi erőt gyűj­tött akkora energiája van, hogy az eddig elért magasla­tokról nyíltan békés gazdasá­gi versenyre hívhatjuk ki a kapitalizmus leghatalmasabb országát, az Amerikai Egye­sült Államokat”. A két ideológia harca jelen­leg egészen más jellegű, mint a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudo­mányos szocializmus eszméi tömegeket hódítottak meg, és hatalmas anyagi érővé vál­tak. A szocializmus ma már nemcsak eszmeként jelentke­zik, amelynek megvalósítása érdekében a párt harcba szó­lította a dolgozókat; a szocia­lizmus realitássá lett. „A szocializmus nem a jö­vőben, hanem már ma hatal­mas anyagi és szellemi java­kat biztosít a népeknek, amelyek az új élet építésének útjára léptek. A szocialista országok példája egyre nagyobb vonzó­erőt gyakorol a világ dolgo­zóira. Egyre szélesebben és mélyebben terjednek el a kommunizmus eszméi, az em­berek millióit serkentik tör­ténelmi alkotómunkára”. Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus felé való egyre erőteljesebb és gyorsu­ló haladás elsöpri mindazt, ami akadályt jelent a dicső célhoz — a legigazságosabb társadalom felépítéséhez — vezető úton. Végül hangsúlyozta, min­den szükséges meg van ah­hoz, hogy a párt harmadik programja teljesedjék. Fergeteges éljenzést vál­tottak ki beszédének befeje­ző szavai: „Erőink, a világ­szocializmus erői még soha­sem voltak olyan hatalma­sak, mint most Felkél a kommunizmus nap­ja hazánk felett! Mindent megteszünk, hogy önfeláldo­zó munkánkkal közelebb hozzuk azt az időt, amikor ez a nap fényével besugá­rozza gyönyörű hazánk vé­geláthatatlan térségeit! Min­den erőnket, minden bolse­vik energiánkat latbavetjük a kommunizmus diadaláért! A dicső lenini párt vezetésé­vel előre a kommunizmus győzelme felé!’» (MTI). Alekszandr Kornyejcsuk író. a Szovjet Békevédelmi! bizottság elnökhelyettesei hangsúlyozta, hogy a világ minden becsületes embere; látja: a kommunizmus és a; béke elválaszthatatlan fogai-! •nmiiiimmiiiiHiiiiiiimiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiii Kiváló eredmények ; a cukorgyárban A Szolnoki Cukorgyár kol-l lektívája a közelmúltban tar-; tott tanácskozáson megfogad-! ta, hogy a Szovjetunió Kom-! munista Pártja XXII. kong-; resszusa tiszteletére napi tér-; vét rendszeresen, mintegy öt; százalékkal túlszárnyalva; igyekszik korábbi adósságát; törleszteni. Az üzem dolgozói állják szavukat. Ebben a hónapban! cukorgyártási tervüket kü lönböző okokból csak két; nap nem teljesítették, de a többi napon magasan az elő­irányzat felett termeltek.; u »Mutasd meg a Császár útját« rek beleállni a barázdába, s megmérni. Akinek térden alul ért, az már égimeszelő. Akinek térden felül, az meg elfelejtett megnőni. Akinek térdig, az ember a javából. jT Uj legenda a Császár útján Kevés idő haladt még el a Császár útján, mióta az új életet, az új utat járja a Jászság. A Császár útja mel­lett ki tudja, hány szövetke­zeti gazdaság gazdálkodik Az egyik jól, a másik gyen­gébben. Az első években ál­talánosságban gyengén in­dultak ezek a jászsági szö­vetkezeti gazdaságok. Évrői évre erősödnek. A jásziványi Szabadságról tudom: ebben az évben összehasonlíthatat­lanul sokat haladt. S a gaz­dákban, a Császár útja mel­lett lakókban kezd éledni a remény. Még egy-két év és erős, gazdag szövetkezetek mun­kálkodnak itt. Megváltozik a Császár útja mellettiek éle­te. Oj legenda születik a Császár útján. Borzák Lajos hanapján. Seres Pál, a jász- dózsai tanács elnökhelyette­se mondta nemrégen nekem — A kökényt már nem esz senki. Őszibarack, szőlő i napi gyümölcs ezidőtájt erre­felé. Pedig de sokat meget­tem iskoláskoromban. De már Seres Pál is csal az emlék kedvéért mutatta meg a kökényest. Ö se eszi már. S más se. Térdig érő barázda Még a nyár végén azzal fogadott Kalmár András, a jásziványi Szabadság Tsz el­nöke: ha lesz egy kis időm, ne sajnáljam megnézni a cukorrépa szántást. SZ—100- assal 55 centiméter mélység­re forgatták meg a talajt a Császár útján túl. Most, hogy otthon jártam, sokat hallottam erről a szán­tásról. Elismerően beszélget­tek a gépekről az emberek. — Azt meg kell hagyni —- mondta egy ismerős gazda —, mi sose műveltük meg így a határt. András bácsi erre felállt, s mutatta a térdét. Eddig érő barázdájuk van nekik, a Sza­badságban. Olyat még nem látott a falu. Mikor szántot­ták, nem resteltek az embe­rajta az errelakók. Nem is hittük volna. A másikról nem vallanak ilyen egyértelműen. De ér­zik, ki nem mondva is tud­ják: szimbólummá lett ezen a vidéken a Császár útja erde­jének gyors erőrekapása. Kék a kökény, recece Az az igazság, fekete kö­kényt én alig láttam életem­ben. Pedig itt jártam el na­ponta kétszer is a Császár útja mentén, a kökényes előtt. De a kökénynek akkor­tájt nem maradt ideje meg­feketedni. Azt nem állítom, hogy azért szedték le az erre- járó utasok, a környéken la­kók, vagy az iskolából haza­tartó gyerekek, mert éheztek. Erről nem volt szó, ha szó lett volna is, az a pár szem kökény mitsem csillapít az éhségen. De tény, hogy le­szedték, lecsipkedték aprán­ként, s gyümölcs gyanánt meg is eszegették. Most ott feketedik rajta az apróra nőtt bogyó. Ha csak a varjak nem látogatják né­kerülő, mégis a szívemhez nőtt Pedig hát még kerülő­je sincs. Nem is lehet, mert a Császár útja melletti, a Jászivány, Jászkisér alatti erdő mindössze hároméves. Három évvel ezelőtt, amikor a jász föld népe az új utat választotta, ezt a részt itt, a Csősz-dűlő hosszát akác-, nyár- és tölgyfacserjékkel ül­tették be. Itt jártam azokban a na­pokban, mikor megkezdődött az erdősítés. Az emberek szokatlanul nézték. Azon a földön, ahol ők, nagyapák, dédapák kora óta búzát, ku­koricát ültettek, hogy terem­het majd meg, hogy fejlőd­het a fa? Hitetlenül legyínt- gettek. Ebből se lesz semmi! Abban az időben (mindössze három éve ennek) a terme­lőszövetkezeti mozgalomra is így legyintgettek errefelé a jászok. — Ebből se lesz semmi. S az erdő pár év alatt fel­szökött. Megkapaszkodott gyökérzetével a talajba, s a másfél-két méteres sudár fák sűrűsége megváltoztatta a táj arculatát. Csodálkoznak ■ ■ I A Jászságon végig, s az al- ! földi tájat elhagyva Egerig ; fut a majdnem nyílegyenes ; legendás útvonal, a Császár ; útja. Kicsiny jász falvak né- ;|pe hosszú-hosszú meséket, ; jhősi történeteket őriz az Eger ; [ostromára vonuló török csá- ; szárról, a küzdő jász ősök- ; ről, s a Császár útja késő- ; kori históriáiról. Ma sincs ; tán még legényember a Csá­■ szár útja mellett jobbról is, ■ balról is, aki el nem énekel- > te volna már a Császár útja ■ kedves hallgató nótáját. ■ I „Gyere babám, gyújtsál gyertyát, \ Mutasd meg a l Császár útját.. .** I ■ Ott születtem, a Császár l útja mellett. Valahányszor : végig megyek a Császár út- ! jján, felvonulnak előttem ; gyermekkorom emlékei, a ; 10—20—25 év előtti Jászság. ; De a Jászság, s a Császár Jutja nem az már, mint pár ; évvel ezelőtt volt j „Erdő, erdő, erdő. !! Ha nem is kerek erdő. s g,ha nem is voltam benne a

Next

/
Oldalképek
Tartalom