Szolnok Megyei Néplap, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

1961. október 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Megkezdődött az SZKP XXII. kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról.) musnak az a területe, ame­lyet a szovjet rendszer teljes erejével kell meghódíta­nunk,” — Pártunk tevékenységé­nek lényegét abban látja — jelentette ki Hruscsov —, hogy emeljük a nép jólétét, fejlesszük és még jobban kielégítsük a szovjet embe­rek anyagi és szellemi igé­nyeit. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista rendszer a Szovjet­unióban ma már az érettség­nek olyan szakaszába lépett, amikor a legnagyobb teljes­séggel tárulnak fel lehetősé­gei. A szocializmusnak a gazdasági fejlődés ütemében mutatkozó fölénye egyre gyümölcsözőbben érvényesül nemcsak az anyagi termelés, hanem a fogyasztás terüle­tén is. A Szovjetunióban a nem­zeti jövedelem háromnegyed részéből a dolgozók szemé­lyes szükségleteit fedezzük — mondotta Hruscsov, majd hangsúlyozta, hogy a szocia­lizmus viszonyai között mi­nél nagyobb a nemzeti jöve­delem, annál magasabb a nép jóléte. A Szovjetunió nemzeti jö­vedelme 1960-ban több mint másfélszer akkora volt, mint 1955-ben. A legutóbbi tíz év alatt az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem 2,2-szere- sére nőtt. A Szovjetunióban az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem sokkal gyorsabban növekszik, mint a legfejlet­tebb kapitalista országokban. Hruscsov közölte a kong­resszus küldötteivel, hogy a nemzeti jövedelem növe­kedése alapján a szovjet munkások és alkalmazot­tak reáljövedelme — egy dolgozóra számítva — az elmúlt ötéves időszakban 27 százalékkal, a kolhozpa­rasztok jövedelme 33 szá­zalékkal emelkedett. A hétéves terv során a mun­kások, az alkalmazottak és a kolhozparasztok reáljövedel­me 40 százalékkal növek­szik majd. A Szovjetunióban szaka­datlanul növekszik a fo­gyasztás: Az állami és szö­vetkezeti kereskedelem ki­csinyben! áruforgalma 1960- ban több mint másfélszer akkora volt mint 1955-ben. A hétéves terv első három évében az áruforgalom nö­vekedési üteme gyorsabb volt az előirányzottnál. Ugyanakkor még nem tud­juk teljesen kielégíteni bi­zonyos árucikkekben a lakos­ság keresletét. ..Egyes áru­cikkek hiányzanak az üzle­tek polcairól s ez munkánk komoly bírálata.” Hruscsov közölte, hogy körülbelül negyven millió munkás és alkalmazott ke­rült új fizetési viszonyok közé. A hétéves terv hátra­levő évei alatt a munkabér minimumot 50—60 új ru­belre emeljük. Felemeljük a kőzépfizetésű munkások és alkalmazottak bértételeit is. A dolgozók igen érezhető munkabértöbbletben része­sülnek az adók megszünte­tésének eredményeképpen, ami 1960. október 1-ével már meg is kezdődött. 1965 végén a Szovjetunió­ban nem lesz semmiféle olyan adó, amely a lakossá­got terheli. „Az adók meg­szüntetése a szovjet nép Ki­emelkedő szociális vívmá­nya” — mondotta Hruscsov. Hruscsov kijelentette, hogy a lakásépítés mérvét és üte­mét tekintve, a Szovjetunió első helyet foglalja el a vi­lágon. Az utóbbi években a Szovjetunióban ezer főnyi lakosra számítva kétszer annyi lakás épült, mint az Egyesült Államokban és Fran­ciaországban, több mint két­szer annyi, mint Angliában és Olaszországban. „önkéntelenül is ezt kell mondanom: szimbólumunkká vált az építődaru” — je­gyezte meg Hruscsov. Sikeresen teljesítettük az 1956—1960. évi állami lakás- építési programot. A legutóbbi öt év alatt több házat építettünk, mint az előző 15 esztendőben. Körülbelül 50 millió ember, az egész lakosságnak majd­nem a negyede kapott új la­kást. „Még így is kevés nálunk a lakás, a lakásprobléma to­vábbra is igen komoly” — mondotta Hruscsov, majd rá­mutatott, hogy a Szovjet­unióban a városi lakosság lényegesen gyorsabban nö­vekszik, mint ahogyan azt számítani lehetett. Közölte, hogy a hétéves terv hátra­lévő négy éve alatt körűi Dé­lül 400 millió négyzetméter­nyi területet kell lakással beépíteni, vagyis 1,6-szer többet, mint a negyedik és az ötödik ötéves tervben együttvéve. Faluhelyen több mint 4 millió házat fognak építeni. „Pártunk politikáját a kommunizmus e magasztos eszméje hatja át: mindent az emberért, az em­ber javáért!!’ — jelentette ki Hruscsov. Megjegyezte, hogy a dol­gozók szükségleteinek ha­talmas részét fedezik már napjainkban is közalapok­ból. Azok a kifizetések és kedvezmények, amelyeket 1960-ben a lakosság ezekből az alapokból kapott, 24,5 milliárd rubelre rúgtak az 1940. évi 4,2 milliárd rubel­lel szemben. A hétéves terv értelmé­ben a társadalmi fogyasztási alapok 1965-ben 40 milliárd rubelre növekszenek. Ezek­ből az alapokból tartanak el jelenleg több mint 20 millió nyugdíjast; körülbelül 4 mil­lió tanuló számára biztosí­tanak állami ösztöndíjat és szállást; több mint 600 000 iskolai tanulót intemátusok- ban, alapjában véve állami költségen tartanak el. A társadalombiztosítás és a kolhozok anyagi eszközei alapján több mint 7 millió munkás, kohozparaszt, al­kalmazott és ezek gyerme­kei részesülnek évente üdü­lésben és gyógykezelésben. Körülbelül 7 millió anya kap állami segélyt. „Lám, ezt jelentik a közalapok!” — hangsúlyozta Hruscsov. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára kije­lentette: , joggal büszkélke­dünk azzal, hogy a szovjet társadalom a világ legmű­veltebb társadalmává vált, a szovjet tudomány pedig élenjáró helyet foglalt el a legfontosabb ismeretágak te­rületén”. „A kommunizmus tudást ad mindenkinek. A tömegek ismereteiből, magasfokú kul­túrájából meríti az erőt és a biztonságot az újabb sike­res fejlődéshez!” — A tudomány virágzása ennek ékes bizonyítéka — állapította meg Hruscsov, majd közölte, hogy a Szov­jetunióban a tudományos dolgozók száma meghaladja a 350 000-et, a tudományos intézményeké pedig 4000 kö­rül mozog. A szovjet tudó­sok becsülettel teljesítik a haza iránti kötelezettségüket. — A szovjet tudósok szé­les arcvonalon dolgoznak ko­runk egyik legfontosabb problémájának területén: az irányítható termonukleáris reakció megvalósításán. Hruscsov különösen ki­emelte a szovjet tudomány­nak a világűr meghódításá­ban aratott sikereit. Hang­súlyozta, hogy e sikerek újabb ragyogó korszakot nyitottak meg az ember tu­dományos ismereteinek fej­lesztésében A XX. kongresszus határó' zatainak valóraváltása so­rán — mondotta az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára — a párt nagy figyelmet fordított a szo­cialista termelés és társa­dalmi viszonyok fejleszté­sére és tökéletesítésére. „Pártunk ebben látja a kommunista társadalmi vf szonyokra, a szabad, általá­nosan fejlett és magasfokú öntudattal bíró emberek kö­zötti kapcsolatok legtökéle­tesebb típusára, a barátsá­gon és az elvtársiasságon alapuló viszonyokra való át­térés alapvető útját” Hruscsov megjegyezte, hogy a legutóbbi években a párt a szovjet társadalom életé­nek minden területén nagy­arányú szociális-gazdasági intézkedéseket hajtott vég­re. „Ezek forradalmi jelen­tősége nemcsak az, hogy le­hetővé tették az anyagi­műszaki alap megszilárdítá­sát, hanem az is, hogy fon­tos szerepet játszottak a tár­sadalmi viszonyok fejleszté­sében, a szocialista tulajdon két formájának további kö- zelebbhozásában.” Az új csírái egyre világosabban láthatók a munka jellegében, a termelő munkások kapcso­lataiban. A dolgozók mind nagyobb tömegeinek válik vérévé, hogy öntudatosan, egész erejüknek, képessége­iknek megfelelően dolgozza­nak. „Nagy jelentőséget tulaj­donítunk a kommunista munkakollektívák és élmun­kások mozgalmának. Kétség- telen, hogy idővel az élet kitermeli a szocialista mun­kaverseny más, még tökéle­tesebb formáit5 — mondot­ta Hruscsov. Hruscsov kijelentette: a társadalmi viszonyok erő­teljesen fejlődnek az anya­gi és a kultúrális javak el­osztásában is. Ez elsősor­ban kitűnik a 'munka sze­rinti elosztás szocialista el­vének továbbfejlődésében, amely elv a szükségletek szerinti elosztás kommu­nista elvére való áttérésnek legfontosabb feltétele. „Az anyagi és eszmei ösz­tönző erők összekapcsolásá­ban látja a párt azt a biztos utat, amely a bőség megte­remtéséhez és az igények sze­rinti elosztáshoz, a kommu­nista munka győzelméhez ve­zet, s okvetlenül el is vezet bennünket” — jelentette ki Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy „az el­képzelés, amely a bőség is­mérvét a személyi tulajdon határtalan megnövekedésé­ben látja nem a mi elképze­lésünk, a kommunizmustól idegen elképzelés”. A dolgozók számos tárgyra vonatkozó személyi tulaj­dona, mint a személyi igény formája, nem mond ellent a kommunista építésnek, amíg ennek mértéke ésszerű és nem válik öncélúvá. A túl­zott személyi tulajdon bizo­nyos feltételei között a társa­dalmi haladás fékezőjévé, a magántulajdoni igények me­legágyává válhat és gyakran válik is, és kispolgári elfa- jultsághoz vezethet. A kommunisták a magán- tulajdon világával szembeál­lítják a társadalmi tulajdont, a burzsoá individualizmussal az elvtársiasság és a közös­ség elvét. Hruscsov rámutatott arra, hogy a szocialista termelési viszonyok összessége és fejlő­dése törvényszerűen elvezet a város és a falu között, a szovjet társadalom osztályai és társadalmi csoportjai kö­zött meglevő különbségek fo­kozatos elmosódásához, a munkások, a parasztok és az értelmiségiek kölcsönös kap­csolataiban a kommunista alapelvek kibontakozásához és megszilárdulásához. Egyre inkább közeledik egymáshoz a szovjet társa­dalom két baráti osztálya, a munkásosztály és kolhoz­parasztság, s mind jobban szilárdul megbonthatatlan szövetségük. A szovjet parasztság közele­dik a munkásosztályhoz a képzettség és a munka viszo­A megnyitás napjának reggelén a Vörös-téren nyok, a kulturális műszaki színvonal tekintetében. A pa­rasztoknak a munkásokkal egyenlő politikai jogaik van­nak, alapvető érdekeik is azonosak. A munkásosztály és a parasztság között a kü­lönbségek a döntő, fő dolgok­ban megszűntek, az osztály- határok végérvényes elmo­sódásának folyamata mind gyorsabban megy végbe. A technikai haladás, a dol­gozók kulturális, technikai felemelkedése alapján meg­szűnnek a lényeges különb­ségek a szellemi és a fizikai munka között — állapítja meg Hruscsov. Az élenjáró technika és is­meretek birtokában a mun­kás és a paraszt munkája egyesíti magában a fizikai és a szellemi munka elemeit. Jelenleg a munkások 40 szá zalékának és a kolhozparasz­tok több, mint 23 százaléké nak van közéi)- és felsőfokú végzettsége. Ilymódon — jelentette ki Hruscsov — hazánkban a jelenlegi vi­szonyok között az osztályok kölcsönös kapcsolatai fej­lődésüknek új szakaszába léptek. A proletárdemokrácia általá­nos népi, szocialista demok­ráciává változik át. „Nagy megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ma már közel va­gyunk a V. I. Lenin által ki­tűzött célhoz, ahhoz, hogy ki­vétel nélkül minden állam­polgárt bevonjunk állami fel­adatok végzésébe”. Hruscsov megállapította, hogy a szovjet emberek tíz­millió vesznek részt az or­szág ügyeinek intézésében, hajtanak végre társadalmi megbízatásokat, majd kije­lentette: „Minden szovjet embernek tevékenyen részt kell vennie a társadalom ügyeinek Intézésében!“ „Ez a mi jelszavunk, ez a mi feladatunk”. Amikor pártunk sarkalatos feladattá tette az állami ter­vek fejlesztésének, a taná­csok társadalmi önkormány­zati szervvé való átalakításá­nak feladatát, — jelentette ki Hruscsov — ugyanakkor továbbra is arra .törekszik, hogy mind több állami funk­ciót bízzon társadalmi szer­vezetekre. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára leleplez­te a kommunizmus eszmei ellenfeleinek ama állítását, amelyek szerint a kommuniz­mus elkerülhetetlenül kon­fliktust okoz a személyiség és a társadalom között és a személyiség elfojtásához ve­zet Kijelentette, hogy a teljes szabadság és bol­dogság ismérve az olyan társadalmi rend, amely megszabadítja az embert a kizsákmányolás igájától. széleskörű demokratikus jogokat ad nekik, biztosítja számára a lehetőséget, hogy emberhez méltó feltételek között éljen, megadja neki a biztos holnap tudatát, feltárja egyéni képességeit és tehetségét, megszilárdít­ja azt a tudatát, hogy mun­kája az egész társadalom í javát szolgálja. A szocializmus éppen ilyen társadalmi rend — hangsú­lyozta Hruscsov, majd hozzá­tette: „a szocialista rend ál­tal létrehozott összes értékek közül a legdrágább az új em­ber, a kommunizmus tevé­keny építője”. A továbbiakban Hruscsov a következőket mondotta: „az imperializmus ideológu­sai a kapitalizmus országait nyílt társadalomnak nevezik, a Szovjetuniót pedig zárt tár­sadalomnak. Igeny egyetér­tünk abban, hogy a szocia­lista államunk valóban zárva van a kizsákmányoló és ha­rácsoló monopol tőke, a mun­kanélküliség, a haramiatör­vények, a züllesztő, dekadens ideológia előtt. Természete­sen az imperialista urak azt szeretnék, ha a szocialista társadalom nyitva állna kém - tevékenységük számára. A szocializmus ellen irányuló felforgató tevékenység szá­mára azonban a szovjet tár­sadalom zárva; szigorúan zárva van!’5 Hruscsov hozzátette, hogy a szovjet társadalom nyitva áll az olyan, külföldiek előtt, akik tiszta szívvel kö­zelednek. Nyitva áll a be­csületes kereskedelem, a tudományos, technikai é művelődési vívmányok esc réje, az igazságnak megfő lelő tájékoztatás előtt. Már régóta javasoljuk r kapitalista világnak, hogy r a fegyverkezési versenyb" (Folytatása a 6. oldalon.) A Rádió kancsolótermében A magnetofonszobában felveszik a megnyitóbeszédet A Széchenyi-hegyi televízióadó második e meletére „érkezik” a kén

Next

/
Oldalképek
Tartalom