Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-17 / 220. szám
1061. szeptember 17. •iroífíOK wtfgyft wertAr 3 Magyar szította! es sím! to tio? versenye Augusztus közepén termelőszövetkezeti tagok népes csoportja járt a Szovjetunióban. Tanulmányútjuk során ellátogattak a Kijev-területi Győzelem (Peremoga) kolhozba is. A tapasztalatcsere során kiderült: a csoport egyik tagja. Pákozdi Imre. a zsámbéki Uj Élet Tsz elnöke, hasonló jellegű közös gazdaságot vezet., mint amilyen a „Győzelem”. Mindkettő egy nagyváros — Budapest, illetve Kijev — ellátó övezetében fekszik; ennek megfelelő a profiljuk is: főként állattenyésztéssel, elsősorban baromfineveléssel és kertészettel foglalkoznak. A magyar szövetkezet elnöke meghívta a szovjet kolhoz elnökét: látogasson el Zsámbékra. A kolhozelnök a meghívást köszönettel elfogadta, s javasolta, hogy a két gazdaság lépjen egymással versenyre. A verseny alapja a száz hold szántóterületről előállított bruttó termelési érlék. A zsámbékiek tavaly minden száz hold szántóról 40 mázsa búzát adtak el az államnak, az idén pedig már ötvenet; ebben egyébként nagy része van a szovjet Szkoroszpelka- búzának is, amely 19,5 mázsás átlagtermést hozott. Még nagyobb mértékben növelik a húsértékesítést: száz holdanként a tavalyi 65 mázsáról csaknem száz mázsára. A - 2800 holdas gazdaság az idén 370 sertést ad el az államnak, de ennél is jelentősebb a baromfi tenyészetük. Az idei értékesítésre tervezet í 40 000 pecsenyecsibe helyet már a hatvanezredák körű tartanak. Gazdálkodásuk továbbfejlesztésében jó segítséget jelentenek majd az elnök Szovjetunió-beli tapasztalatai. wmiliniiiiiiiiiiiiiiiii»imiiiii'iinrmmmr Szerelik a Szovjetunió első távolbalátó telefonberendezését Moszkva (MTI). Kijev- ben felépült a tizenötcmele- tes Moszkva szálló. Itt szerelik fel a Szovejtunió első Video telefonberendezését. Ez a találmány a televízió és a telefon előnyeit egyesíti és lehetővé teszi, hogy az előfizetők sokezer kilométer távolságból egyidejűleg láthassák és hallhassák egymást. ADATOK IZ SZKP PÜOSRiMTiRViEZETÉiSL „A villamosítás^ a kommu-, nista társadalom gazdasága építésének gerince, vezető szerepet játszik valamennyi népgazdasági ég fejlesztésében, az egész korszerű műszaki haladás biztosításában. Ezért a villamosenergia termelését az átlagosnál gyorsabb ütemben kell növelni. * A jövőben is az egyik legfontosabb népgazdasági feladat a korszerű ipar alapját képező fémek és tüzelőanyagok termelésének további : gyorsütemű növelése. Húsz ' év alatt a vaskohászat olyan színvonalra emelkedik, hogy lehetővé teszi évente mintegy 250 millió tonna acél termelését. Az acéltermelésnek, az akkori műszaki színvonalnak megfelelően, teljesen fedez- i nie keil a népgazdaság nö- 1 vekvő szükségleteik” l M MIL I960 — A DOLGOZÓK idei országos gépíró- és gyorsíró- versenyét október 13—14-én rendezik meg. A benevezéseket szeptember 30-ig kell két példányban beküldeni a munkahelyhez legközelebbi állami gép- és gyorsíró iskola versenyfelelőséhez. Aki jelentkezett a Mezőgazdasági Sokmindent elárul egy kis fehér papírlapocska. Elmondja például azt, hogy Kerekes Júlia, Jászalsószentgyörgy, Arany János utca 39. szám Karcagi Felsőfokú Technikumba alatti lakos, aki az elmúlt évben elégséges eredménnyel érettségizett a Jászapáti Gimnáziumban — nagy ked vet érez a mezőgazdasági pályához, és jelentkezett a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. AZ ÜNNEPLŐ lipcseieket természetesen mit sem zavarta a reakció erőtlen próbálkozása. Fél egyig álltak az utcán a Szovjetunió és a Néniét Demokratikus Köztársaság zászlóit lobogtatva. Akadt olyan lipcsei fiátal, — igen sok, aki mindkét kezében két-két kis zászlócska* lengetett. Pontosan fél egyre gördült be — űrhajós precizitással — Tyitov, felesége Tamara Tyitova és Walter Ulbricht kocsija a lipcsei Dimitrov Múzeum és a városi pártbizottság közötti díszfogadó >rre. A fákon, óz emeleti ablakokban az autóbuszok, villamosok s az épületek tetején és az utcán áradó tömeg kitörő lelkesedéssel fogadta. Zúgott a hurrá, zengett az éljen, kart magasba lendítve harsogott a „Hoch, hoch, hoch Tyitov! Éltették Tyito- vot, éltették a Szovjetuniót, éltették a Német Demokratikus Köztársaságot, s éltették a német—szovjet barátságot, szövetséget. S Tyitov, a nyílt tekintetű, alacsony termetű, cinsár űrhajós őrnagy', s a meleg pillantása, barna asszony, Tamara, meglepetten köszönte a meleg ünneplést. Tyitov, vagy tán Tamara szerencséjére, esőközönre nem kelleti; respektálnia. A német nők a csókolózást mellőzték, az őszinte örömet nem. Életem legnagyobbnak ígérkező pillanatát egy német úttörő miatt áldoztam fel. Nemzetközi újságíró igazolványom segítségével eljutottam a dísztribünre, ahol Tyitov és Walter Ulbricht mindenkivel kezetfogott, aki a közelébe jutott. A lehetőségem megvolt rá, de egy kis úttörő átbújt a karom alatt, s mindenki neki engedve szabad utat. bennünket, felnőtteket hátrább nyomtak. Délután az ezerkétszáz ülő&l új eperaÁúshelyes, állandóan két színpaddal játszó lipcsei új opc- rahéz erkélyéről nagygyűlést tartott Tyitov és Ulbricht elvtárs. Délután hatra hirdették a gyűlés kezdetét, de négy órakor már áradt a tömeg az operaház előtti térre, a Kari Marx Platz-ra. Menynyien lehettek? Kétszázezren legalább. Nótázva, dalolva, csoportokba alakulva vonult a végeláthatatlan lipcsei nép Virágcsokrokat, zászlókat, üzemük tervteljesítését, a munkaverseny sikereit megjelenítő táblákat, politikai karikatúrákat vittek magukkal, jelszavakat kiáltoztak, s megtapsolták a munkásőr alakulatok és a népi rendőrség egységeinek kivonulását. A NAGYGYŰLÉS szónoka Walter Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának titkára. Ulbricht kiváló szónok. Hosz- 6zú beszédét igen sokszor szakította félbe taps, közbekiáltás, éljenzés. És ami számunkra szokatlan, hangos hahota. Adenauer egy-egy jól sikerült karikirozását, némelykor percekig tartó hangos nevetéssel fogadta a tömeg. Élmény volt látni, hallani a szocialista Németországot ünneplő lipcseieket. A téren hatalmas léggömbök emelték a magasba Marx, Hruscsov, Ulbricht és Tyitov óriásméretű képeit. S a téren, az egykori német fasizmus egyik fellegvárában az Internacio- lálét énekelte tisztelettel a többszázezres hallgatóság. S a teret megreszkettették a lö- vt-gek díszlövéseinek detonációi, s a tér fölött békega- lambolc ezrei repdestek a lipcseiek üzeneteként. (Folytatjuk.) Bénák Lejoa — Tulajdonképpen védőnő szerettem volna lenni — vallott magáról Kerekes Júlia, amikor leültünk beszélgetni. — Jelentkeztem Budapesten, Szegeden a védőnókápző iskolán, de nem vettek fel. Azt mondták, helyhiány van. Kapóra jött ez a felsőfokú mezőgazdasági technikum... jelentkeztem, most már azért izgulok, nehogy itt is helyhiány miatt visszaadják jelentkezésemet. — Egy kicsit távol esik egymástól a védőnői és a mezőgazdasági technikusi foglalkozás. — Hát ez igaz... Én azonban a szabad pályát szeretem. Nem tudok egyhelyben, az Íróasztalnál ülni egész nap. Egy mezőgazdásznak mindig kint kell lennie a szabadban. És ez nagyon jó. — Nem tudja, nehéz lesz a felvételi vizsga? — kockáztatta meg a számára talán legfontosabb kérdést. — Sajnos, nem tudom. Minden esetre készülni kell. — ö, már elővettem a növénytant, állattant. Minden nap tanulok. Csak sikerüljön ... az ösztöndíj nem is lenne olyan nagyon fontos. — Találkozott már más fiatallal is, aki jelentkezett? — Igen. Péntek Szeréna jön még ipnen, Jászalsószent- györgyről. Aztán írt még egy-két barátnőm, hogy ők is jönnének, csak hogy ők más megyében laknak... Szívből kívánom, kedves Kerekes Júlia, hogy a felvételi vizsga jól sikerüljön, s hogy két esztendő múlva a megye valamelyik szövetkezetében üdvözölhessem, mint fiatal mezőgazdasági szakembert. Varga Viktória Htoanőrfil«! Nyugaton D ühöng az atomórúlet Nyugaton. Mint rendesen, az őrülteknek mindkét fajtája feltalálható. A dühöngök, akikre minden jobb elmegyógyintézetben kényszerzubbonyt húznak — így ágálnak: „Az atomtudósok már öt éve próbálják megtalálni a magatomok felhasználásának módját. — Ezek olyan atomrészecskék, — amelyek minden eddiginél pusztítóbb erejűek. Ha ez sikerül nekik, képesek lehetnek arra, hogy egész Oroszországot letöröljék a térképről”. (Daily Herald). A szolidabbak meg úgy játszadoznak, mint az átlagtébolydák napóleonjai. Például ilyeneket: hol legyen az elnök és a kormány, székhelye egy Amerika elleni pusztító atomháborúban. A Newsweek szerint a Maryland állambeli Catoctin hegység sziklái közé épült földalatti bunkerben helyeznék el az elnököt és vezető munkatársait, valamint a minisztériumok vezetőit. A Die Weltwoche pedig arról (r, hogy a stratégiai légierők parancsnoksága, egy olyan, állandóan a levegőben tartózkodó repülőgép tervein dolgozik, amely csak akkor szállna le, ha másik ugyanolyan felszáll helyette. Szerintük ebben lenne majd az elnök rezidenciája. De — ugyancsak a Weltwoche szerint — egy úszó Fehér Házat már be is rendeztek a Northampton cirkálón. Ennek pontos tartózkodási helyét csak Kennedy elnök ismeri, aki bármikor odarepülhet egy helikopteren. Minden őrültnek vannak iózan pillanatai. Nekik is. Talán egy ilyen pillanatában irt le a Newsweek cikkírója néhány őszinte gondolatot. I Jó. jó — az elnököt át tud- I juk menteni a legpusztítóbb atomtámadás esetén is. Túléli azt. „De abban senki sem bizonyos, hogy lesz maid Amerikának lakossága, amelyet kormányoznia kell”. — Hogy ez a kérdés mennyire jogos, annak illusztrálására ismerteti a Newsweek a washingotni Polgári Légvédelmi Hivatal számításait. A számítás az alábbi feltételezésen alapul: Az USA területére 263 nukleáris lövedékkel mérnek csapást. A lövedékek 71 várost, ipartelepet, valamint légitámaszpontokat stb. találnának el. A fel- tételezés alapién a pusztulás és a halál három szakaszát kell megkülönböztetni. Az első szakaszban: A támadás első napján elpusztulna mintegy 23 millió amerikai lakos és halálosan megsérülne 26 millió. Körülbelül 12 millió otthon pusztulnád. Ezeket a veszteségeket a robbanás okozta légnyomás, a hősugárzás és a rádióaktív sugárzás okozná. Hogy valami fogalmunk legyen a pusztulásról: Minden bomba fél- mérföldes krátert ütne. — A robbanástól számított 7 rnér- földes körzetben minden téglából épített ház összedőlne. A 25 mérföld távolságban tartózkodó emberek is másodfokú égési sebeket szenvednének. A pusztulás második sza- kaszát a rádióaktív sugárzás okozná. Negyvennyolc órával a támadás után, minden bomba robbanási helyétől, a széliránynak megfelelően, 25 mérföld széles és 150 mérföld hosszú terület rádió- aktív szennyeződésűvé válna. Ezen a területen minden otttartózkodó élőlény halálos sugárfertőzést kap. A bunkerekben tartózkodók megúsz- szák heveny, de talán gyógyítható fertőzéssel, amely „csupán” gyomor és bélműködési zavarokat, lázt, fizikai gyengeséget, a fehérvérsejtek csökkenését, stb. okozza. És a távolabbi hatások? Aki mindezt túlélte — amire, mint kitűnik, nincs nagy eselye —, számolhat azzal, hogy az élelmiszer- és vízkészletek megfertőződtek, a földek, erdők leégtek, a talaj felső, termőrétege elpusztult; áradás önti ei a földeket. Az egészségügyi berendezések pusztulásával tífusz és más járványok lépnek fel. A levegőből a súlyos rákbetegséget okozó Stron- cium—90 és Cézium—i37 még évek múlva is hullik. Egyes vidékeken a földterületet 100 évig sem '»hét megművelni. Ilyen képet festenek az amerikai lapok arról, milyen sors várna az USA lakosságára a jövendő atomháborúban. S hogy mennyire reális ez a kép? A világ legkiválóbb tudósai 15 év óta hangoztatják, hogy egy nukleáris háború esetén semmi sem marad a földön a teljesen tönkretett, leégett rádióaktív szennyezett talajon, a romokon és törmeléken kívül, ötvenkét Nóbel-díjas tudós ! 955-ben nyilatkozatot adott ki, amelyben kijelentik, hogy egy nukleáris világháború után a földön az élet „megszűnik létezni.” T évedés és önámítás lenne azt hinni, hogy a nyugatiak pusztán háborús hisztéria keltése céljából szítják az atomőrületet. Nem egyszerűen az emberek ijesz- getéséről van szó, arról, hogy építsenek több óvóhelyet. — Bár ez sem megvetendő üzlet. A valóság az, hogy odaát egyesek tényleg atomháborúra készülnek. Ezért nem hajlandók egyezményt aláírni a nukleáris fegyverek eltiltásáról és megsemmisítéséről. Sőt, titokban előkészítették az, új atomrobbantási kísérleteiket. Tudomásunk van arról, hogy az amerikai Nevada és Üj-Mexikó államokban 13 nukleáris robbantást készítettek elő az utóbbi időben. S a robbantások mcglepetésszerű végrehjtásá- val kész tények elé akarták állítani a Szovjetuniót. így akartak maguknak bizonyos katonai fölényt, vagy inkább előnyt szerezni. S mint ugyancsak ismeretes, a franciák sorozatosan robbantották atombombáikat a Szaharában. Józan ésszel csak egy feltételezhető: aki végiggondolja, miiyen szörnyű pusztítással jár a nukleáris háború, azonnal elfogadja a szovjet javaslatot: ......a legszigorúb b nemzetközi ellenőrzés mellett, mindörökre meg keil semmisíteni az összes íegyverfajtákat — az utolsó bombáig, az utolsó lövedékig, fel kell oszlatni a hadseregeket az utolsó katoná'g. teljesen fel kell számolni -i vezérkarokat és a katona- szervezeteket.” (A szóvjo kormány nyilatkozata.) i Jgy tűnik azonban. hop\ egyelőre ennyi józan megfontolást nem lehet várni a Nyugat néhány felelő1-- noüíikusától. Könnyű volna bolondnak nyilvánítani 1 az i't-eneket, s gumifalú szobába zátva, gumidominót adni a kezükbe. Azzal játszogassanak. ne az atombombával. — Ez lenne a dolog legegyszerűbb elintézési módja. De ezt nem tehetjük. — Nagyhatalmú, felelős polit' kusok játszanak az atomh; ború tüzével. Ezért védeki. ni kell. S a védekezés leghatásosabb eszköze az, amit leszünk: a Szovjetunió rendületlenül halad a kommunizmus építésének útján. A szocialista országok megvalósítják népgazdasági terveiket S eközben honvédelmi Képességeik növelésére is gondolnak. A szocialista tábor védeimi képességének növelése pedig a háború elkerülésének legjárhatóbb útja. — Csak így lehet megfékezni és óvatosságra inteni a nukleáris háború őrült apostolait Ezen az úton kell járnunk, ha elakarjuk kerülni a világ nagy részének pusztulását jelentő új háborút. Varga József