Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. szeptember 17. Szép szavakat kellene most keresni, hogy illő módon köszönthessük ezt a pompás évszakot... Csakhogy a költők már annyiszor és annyian megelőztek. Szabad ismétlésekbe bocsátkozni? De ki tud újat, amely méltó? Maradnak tehát az egyszerű és őszinte szavak, s a képek, amelyek az újság durva papírján megközelítőleg sem hűen érzékeltetik a szépet. És a színek? És csodás az ősz hangulata is. Tisza-part. Zagyvatorkol at. A deszkamólóhoz egész sereg ladiKot kötöttek ki, vajon használják még az idén őket? Erre a képre nézni egyet jelent azzal, hogy em­lékezetbe idézzük a nyár minden örömét, s valami enyhe nosztalgiával gondolunk mindarra, ami elmúlt éa szép volt. Pedig mindenért kárpótol az ősz pompája, hallatlan gazdagsága... És tessék csak nézni... Fiú és leány a pá­don. Diákok. A szünidő „ezer öröme” szétszakította őket A szeptember tette lehetővé az újabb találkozást Jó volt a július és nagyszerű az augusztus... De egymás kezét fogni? Ülni a pádon és képeslapot nézni, újra együtt... ? Hát ez vajon mi, ha nem csodálatos. Park és ezernyi szín a lombok között. Őszi természet és fiatal szívek... Folytassam? Még nyílnak a völgyben ... Egyszóval az idő még meleg. Nyári ruhában járunk, de a kirakatok dísze már az őszi ruhák közül kerül ki. Igazis, milyen lesz az őszi divat? Nézzük csak, mit vegyünk a karton ruha és a tarka­szoknya helyett... Szövetkosztümöt és... Mert bizony, tessék csak az utolsó képünkre vetni egy pillantást. Előre veti árnyékát a hideg idő... Szöveg: Szántó István Fotó: Csikós Ferenc Az elmélyültebb tanulásért Nyilatkozat a tananyagcsökkentésről Az utóbbi évek során egyre több szó esett az isko­lai anyag túlzsúfoltságáról. S most az év elején az álta­lános iskolás kisdiákok örömmel tapasztalták, hogy a tankönyvekből jócskán maradnak ki anyagrészek, keve­sebb lett a megtanulandó anyag. Kiss Lászlóval, a megyei tames művelődésügyi osztályámk helyettes vezetőjével a tantervmódosításról beszélgetett lapunk munkatársa. — Kétségtelen, hogy ha el­mélyültebb, gondosabb, sok­oldalúbb oktatást akarunk megvalósítani, akkor csök­kenteni kell a tanulók túl­terhelését — mondotta Kiss elvtárs. — Ennek a túlter­helésnek nemcsak egy oka van. Szerepel ezek között pél­dául a gyerekek többféle kü­lönórára járatása, a régi ok­tatási módszerek, a szemlélte­tés hiánya vagy tökéletlen volta és egyebek: Kétségte­len azonban, hogy az okok között a túlméretezett, szín­vonalában a gyermekek életkori sajátosságait figyelmen kívül hagyó tan­anyag vezet. — A tanulnivaló egyes észeinek elhagyásával már korábbi években is kísér- eteztek, így tehát a gondo- at nem új. A régebbiek azonban alkalomszerű intéz­kedések voltak, amelyek az egyes tantárgyakat külön­állón és nem közös alapjuk­ban érintették. így nem is vezethettek eredményre. — Az iskolareform tézi- ei szerint készülő új tanter­vek és az ezek alapján íran­ó tankönyvek csak az 1963— 4-es tanévben lépnek életbe. Azonban addig is szükséges, tananyag tervszerű, átfogó ellegű átalakítása, olyan észek elhagyása, amelyekről már biztosan tudjuk, hogy nem lesznek benne az új ál­alános iskolai anyagban. — Milyen anyagrészek ke­rülnek kihagyásra? — Mindet nem tudom fel­őrölni, de ízelítőnek néhány példát mondok. Az alsó ta­gozatban jelentősen megrövi­dül a fogalmazás és a nyelv- an anyaga. A III. osztály­ban kimarad a megszemélye­ítés és a tárgyak leírása al- cotórészeik alapján. A IV. osztályban a jellemzés ele­mei és az összetett feladatok című tárgykör. A IL osztály­ban nem tanítják a mondat- ajtákat, a IV. osztályban a agokat, jeleket és képzőket. Ezek meghaladták a tanulók eljesítőképességét Helyet- ük más részek elmélyültebb, — A felső tagozaton a ha­todikos történelem ókori anyaga kevesebb lesz. — A nyolcadikos földrajz általá­nos részéből a tankönyv első hatvankét oldalát törölték. Több fejezet marad ki a ma­gyar irodalom és az orosz nyelv tananyagából is. A fi­zika és a kémia egyes részeit is elhagytuk, — Ezeken a változtatáso­kon túl mit tesznek a peda­gógusok a túlterhelés ellen? — A tantervmódosító mi­niszteri utasítás arról is In­tézkedik, hogy az egyes tárgykörökre szánt feldolgo­zási időt ésszerűbben osszák be. A gyakorlatban bebizo­nyosodott, hogy felesleges például a János vitéz feldol­gozására az ötödikben negy­ven órát fordítani. A jövő­ben a gyermekek színesen, érdekesen, tizenöt óra alatt tanulják meg a János vitéz-t. A fennmaradó órákat a neve­lők egyéb, nehezen elsajátít­ható részek megértetésére fordíthatják. Egyes osztá­lyokban alacsonyabbak lesz­nek a követelmények, olva­sásból, énekből, beszélgetés­ből. Kevesebb házifeladatot adnak, illetve azokat az is­kolában jobban előkészítik. Természetesen a pedagógu­soknak is új módszerekkel kell dolgozniuk a jövőben. — Szeretném hangsúlyoz­ni, hogy az egyes anyagré-. szék elhagyása még nem oldhatja meg a problémákat Pedagógusok, szülők gondos nevelő munkájára, kitűnő együttműködésére van szükség ahhoz, hogy gyermekeink a megmaradt anyagot alaposabban sajátít­sák el, az eddiginél jobban képzett emberekké váljanak — fejezte be nyilatkozatát Kiss László elvtárs. Szülői értekezletek az iskolákban A héten majdnem minden általános iskolában összevont szülői értekezletet tartottak. Munkatársunk a szolnoki Kassai úti iskola értekezle­tén járt Az új épület tornatermében több mint 200 szülő gyűlt össze, hogy meghallgassa Tóth Tibor iskolaigazgatót, aki néhány kényes nevelési kérdésről, a szülői munka- közösségek megalakulásáról számolt be. Elmondotta, hogy a nevelés homlokterében a világnézeti, erkölcsi nevelés áll. Különösen a munkaer­kölcs kérdésével foglalkoz­nak majd sokat Az iskola tanulói három napon át vesznek részt a tanév folya­mán munkában. Az egyik nap fémgyűjtést rendeznek. A gyűjtött fém értékében Özdról vasúti síneket kap­nak az úttörőváros részére. Egy napot termelőszövetke­zetben töltenek a tanulók, a harmadik ilyen napon az is­kola környékének szépítésé­ben segítenek. Beszélt Tóth Tibor a ket­tős nevelésről, a szülői ház és az iskola helyes viszonyá­ról. A szülői munkaközösség­ről szólva elmondotta, hogy feladatuk nem a pénzgyűjtés és különböző pénzes rendez­vényeken való közreműködés, hanem a nevelés, az oktatás kérdésében a pedagógusok segítése. Az érdekes beszá­molót a szülők nagy figye­lemmel hallgatták végig. Kisújszálláson hallottuk Kéthetes tagtoborzás után 12-én, kedden ünnepi klub­est keretében tartotta évad­nyitóját a kisújszállási váro­si énekkar. A klubestre írás­beli meghívót küldtek a kar régi tagjainak. A kórus megkezdte próbáit. • A tizennyolc tagú irodaim: színpad cseh elbeszélésekké: és versekkel készül az évadra. A kisújszállási mű­velődési házban „Népek bé­kéje és barátsága” címmel indul ismeretterjesztő soro­zat, s a baráti országok éle­téről szóló előadások után az irodalmi színpad az illető nép irodalmának legszebb darabjait adja elő. Október elején lesz a csehszlovák est, majd a bolgár, romár német, kínai, szovjet, lengy és albán nép életét bemuto tó előadásra és irodalmi mv sorra is sor kerül az ősz i a tél folyamán. • A tánckar próbái a nyáron sem szüneteltek. Most sza­gos készülődés folyik a szép tember 24-i vidám estre Ugyanerre készül a színját szócsoport is, három mai magyar egyfelvonásos szín­művel. A színjátszók továb­bi terveiben egy izgalmas ősbemutató is szerepel: Meg akarják szerezni, s lehetőség szerint elsőnek bemutatni Tahi László nagysikerű da­rabjának, a „Különleges vi- lágnap”-nak folytatását, az „Esküvő" című vígjátékot. • A klubélet is fellendül az őszi-téli időszakban. Az egyik kis szobát büfévé alakítják át és táncklubot szerveznek haladók részére. A klubtagok a kellemes, össztánc-szerű programok mellett előadáso­kat is hallanak szakembe­rektől a táncok és az illem történetéről. — NEGYVENHÉT PEDA­GÓGUS külföldi utazásában működött közre a szolnoki IBUSZ. A Pedagógus Szak- szervezet vezetősége lapunk­hoz beküldött levélben kö­szönte meg az IBUSZ előzé­kenységét. Blasco Ibánez :* A VARANGY azaretben töltöttem a ^ * nyarat — mesélte Or­ma barátom —, egy halász- elepen, Valencia mellett. A %ők halat árulni jártak a vá- osba; a férfiajc háromszög- ntoriájú kis bárkáikkal kó­láitok a tengeren, vagy a járt mentén vetették ki hó­óikat. Mi, fürdővendégek, át- iludtuk a napot; este kiül­ünk a kapuba, figyeltük a luÚámok villódzását, vagy pofozgattuk magunkat, mert ilőjöttek pihenésünk meg- •ontói, a szúnyogok. Az orvos, egy barátságid­on, gunyoros öreg, letelepe- lett a lugasom alatt, és poha- ■azgatás vagy görögdinnye- alatozás mellett együtt töl- öttük az °stét, beszélgettünk liszékeny betegeiről: bálá­zókról és parasztokról. Ná­la nevetve emlegettük Vi- anteta betegségét. Visanteta •gy öreg halaskofának, a Nagyasszonynak leánya volt; myja igazán rászolgált a •súfnévre: kövér és termetes jolt, dölyfösen bánt piactéri tomaasszonyaival, nemritkán ettlegesen kényszerítette rá- uk akaratát. Visanteta a fa- u legbájosabb hajadonjal... tamis kis barna teremtés, pajzán szemű, a nyelve éles, :s bár a természet csak a iatalság szépségével ajándé- :ozta meg, huncut tekinteté- iel, ügyesen színlelt félénk­égével és esendöségével a :ömyék minden legényét negbabonázta. Rutpofa volt : vőlegénye, egy bátor ha­► • A szerző (donnán megjelent Kötetéből. 1 ász, aki egy szál gerendán is tengerre kelt, de csúnya és hallgatag volt, t a legki­sebb szóváltásra is előrán­totta a kését. Vasárnaponként együtt sétáltak, és míg a lány a fejét felemelve az elkényez­tetett és panaszkodó gyermek hangján beszélt hozzá, Rut­pofa fenyegetően nézett körül kancsal szemével, mintha ki­hívná a falut; a mezőt, a partot, és a tengert, mindent, ami elveheti tőle szeretett Visantetáját. Egy napon elképesztő hír terjedt el Nazaretben: vala­milyen állat került a Nagy­asszony lányának testébe; ha­sa megduzzadt, arca fakó lett, minduntalan émelygés, hány­inger fogta el, s fölkavarta a ház nyugalmát. Anyja két­ségbeesetten jajveszékelni kezdett, s a szomszédasszo­nyok rémülten összefutottak. Néhányon csak mosolyogtak a betegségen. „Mondják csak meg Rutpofának!...” Ám a leghitetlenebbek is elnémul­tak, amikor látták, milyen szomorúan és kétségbeesetten lép be a halász a falu kis templomába, hogy kedvese gyógyulásáért imádkozzék, pedig megrögzött pogány, gyalázatos istenkáromló volt. Különös és borzalmas be­tegség gyötörte a szerencsét­len lányt. A csodában hivő lakosok egyhangúan azt állí­tották: varangy van a hasá­ban! Bizonyára a közeli folyó egyik pocsolyájából ivott, a gonosz állat becsusszant a gyomrába, s ott mértéktele­nül megnőtt. A jó komaasszo­nyok remegve, ijedten siettek Nagyasszony házába, hogy megnézzék a lányát. Komo­lyan tapogatták felpuffadt hasát, és feszes bőrén át a bujkáló állat körvonalait ke­resték. Néhányan, a legöre­gebbek és legtapasztaltabbak, diadalmas mosollyal mond­ták, hogy megvan, mozog, és a gyógymódról kezdtek vi­tázni. Rozmaringmézet ad­tak kanálszámra a betegnek, hogy az édesség fölcsalogassa az állatot, és amikor kábultan élvezi az emésztés örömét, leöntsék ecettel és vöröshagy­malével; az aztán hamar ki­hajtja. S hogy a varangy egy pillanatra se maradjon nyug­ton. csodatevő tapaszokat is raktak a lány hasára: pálin­kába áztatott és tömjénnel át­itatott csepűt; kátrányba mártott kenderszálakat; papí­rokat, amelyekre az egyik vá­rosi kuruzsló kereszteket és számokat rajzolt; kakassark- füvet. Visanteta vonaglott az undortól, szörnyű émelygés rázta, mintha egész belseje kiszakadna, de a varangy nem kegyeskedett mutatkozni. Nagyasszony keservesen fo­hászkodott. Ilyen orvosságok­kal sose űzik lei belőle azt a bitang jószágot. Inkább hagy­ják békén, ne kínozzák sze­gény lányt! Etessék csak a varangyot, hogy ne a lánya vérét szívja — szegény te­remtés úgyis napról napra gyengébb, sápadtabb. Nagyasszony szegény volt, 1 ' ezért a komaasszonyok siettek segítségére. A halas­kofák süteményt hoztak Vi- santetának a város leghíre­sebb cukrászdáiból. A tenger­parton halászat után, a leg- izletesebb halakból tettek fél­re számára. A szomszédasz- szonyok a legfinomabb erő­levest öntötték bögrébe, és lassan vitték át a Nagyasz- szonyhoz, hogy egy csepp se vesszék kárba. Délutánonként minduntalan küldözgették csészeszámra a csokoládét. Visanteta tiltakozott a túl­zott szívélyesség ellen. Nem bír többet enni! Torkig van Ám az anyja feléje fordí­totta szőrös képét és rápa- rancsolt: — Egyél! Mondtam, hogy egyél! Visanteta ue feledkezzék meg, mit hord a testében. Nagyasszony titkos és érthe­tetlen rokonszenvet táplált a lánya testében lakozó rejtel­mes állat iránt. Elképzelte szinte látta: büszke volt rá. Ennek köszönheti, hogy a há­zán az egész falu szeme ezért látogatják őket szünte­len a szomszédok, ezért állí­tották meg úton-útfélen a: asszonyok, hogy érdeklődje nek lánya egészsége felől. Egy ízben orvos járt arra: azt is behívta, de igen bizal­matlanul. A doktor mindket­tőjük panaszát meghallgatta és ruhán keresztül megtapo­gatta a lány hasát; de ami­kor kijelentette, hogy tüze­tesebb vizsgálatra van szük­ség, a bősz matróna csaknem kidobta. Szégyentelen! Sze­retné úgy látni a kislányt, ezt a félénk, erényes terem­tést, aki már az ilyen gondo­latra is elpirul. Vasárnap délután Visan­alaposabb elsajátítását tűz­tük ki célul. Egy könyv — hatvankét oldal törlés f f ŐSZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom