Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

19R1. szeptember 10. «•zomvok megye? wertAr S A VETŐGÉPEN Ezekben a napokban a fegyvernek! halárban kora hajnaltól késő estig egy ve­tőgép dolgozik. Szinte meg­állás nélkül teszi az utat a tábla egyik végétől a mási­kig. Mögötte gyakran embe­rek tűnnek fel, lassan lépe­getnek, majd leguggolnak, a vetést vizsgálják. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet főagronómusa, Nagy Gyula. Kolozs Sándor agronómus, Suszter Zsigmond a gépállo­más igazgatója és Patkó Já­nos gépállomási brigádveze­tő ellenőrzi, hogyan dolgoz­nak az emberek, s a gép. — Szép ez a vetés — mondják szinte egyszerre. — Aztán ilyen legyen mind az 1030 hold, amit most ősszel kell bevetnünk — szól Nagy Gyula. Van Ömlik az aranyló őszi árpa a ve- tögépbe... munkája bőven a fegyverne- ki gépállomásnak. Tizenhá­romezer holdat kell elvetni­ük. Hogy bímak-e vele? Sok olyan traktorosuk van, mint P. Nagy István, aki nem egészén két nap alatt 45 hol­don tette földbe az őszi ár­pát. — A gépállomás igazgatójának véleménye sze­rint. ha nem lesz eső és a termelőszövetkezetek is igye­keznek a betakarítással, ok­tóber 20-ára befejezik a ve­tést. Tiizenhárom termelőszövet­kezetben dolgoznak a Fegy­vernek! Gépállomás gépei, készítik elő a jövő esztendő Egy kis ellenőrzés, — jól dolgozik-e a vetőgép? gazdag aratását. Megállás nélkül dolgozik a vetőgép a fegyvernek! Vörös Csillag Termelőszovetk> /• t földjén... Szöveg: V. V. Fotó: N. Zs. in 11 mW» — zu »I— A íeík&siáms^k Hindig csodálattal adó­zom az öregeknek, akik az 1919-es időkről olyan őszinte lelkesedéssel tudnak mesélni ma is. Elbeszéléseik nyomán szinte tapinthatóvá válik az a történelmet formáló nagy küzdelem, a célok és tettek nagyszerűsége, amely lelke­sedésük tüzének táplálója volt. Csodáltam már ifjú fej­jel, és' az ízét is rnegéreztem 1345 után, amikor én is meg­tanultam. hogy lelkesedni jó, A felszabadulást követő évek úgy élnek a ma har­minc-negyven évesek emlé­keiben. mint a nagy tettek ideje. Az akkori idők nagy élményei ma is megdobogtat­lak a szívünket, s ha jelzőt ke-esünk megfejtésükig, egy ?zó áll elénk: lelkesedés. Van egy ismerősöm. Korá­ról fogva nem lehetett része- -r csupán gyerekfejjel szem- ’ője az akkori idők nagy ,f',inek. Tőle hallottam ezt kifejezést: ..Hja. az a lei- ciános!?” Egy közös bará­tkát jellemzett így. Egy -•igyon rendes embert, akit nunkahelyén szeretnek, aki endszeresen részt vesz a munkaversenyben, a környé­ken társadalmi munka nem folyhat nélküle, különböző funkciókat vállal és ,el is látja — egyszóval: tényleg lelkes, derék, becsületes em­ber. Olyan, amilyenből sok van az országban. fis ő — hangjában mélysé- gps gúnnyal, megvetéssel, le- valamiféle maga- c • vovendűséfi érzésével — lenézi. Sőt kineveti. Azt mondja róla: lelkesjános. Ebben a jelzőben benne fog­laltatik mindaz, amit később el is mondott — nevezzük őt Piroskának — a lelkese­désről és saját magáról, életfelfogásáról. Mert Piros­ka nem lelkesedik ilyen cé­lokért. Ez őt lealacsonyítaná. Ugyan kérem, lapátot fogni esténként és hintát, homoko­zót építeni a gyermkejátsző- téren. Minek az? Vagy ha kell, csináltassa meg az ál­lam. (Egyébként Piroska fia­talasszony. Neki is van kis­fia, aki szeretne homokozni és hintázni.) Versenyezni a munkában? Minek. Amit rá­bíznak. elvégzi, azért meg­kapja a fizetést. Ez a dolog rendje. Az igazsághoz tarto­zik, hogy Piroska rendes munkaerő, amit elvégez, azt kifogásolni nem lehet. De egy perccel sem dolgozik többet, mint amennyi a munkaideje, egy ceruza vo- násnyival sem húz többet a papíron, mint amennyiért megfizetik. Azért van, ami az ő szí­vét is megdobogtatja. Nem merem lelkesedésnek nevez­ni — inkább csak valami pótszer ez. Arra jó, hogy a minden gondolkodó ember­ben élő vágyat az életideál, a lelkesedés iránt pótolja, mint babkávét a cikória. Központi gondolata: saját maga; Illetve a külseje Gör­csösen ragaszkodik ahhoz az elképzelésh«B — asm tudja szegény, hogy ez csak az 6 örök vágya —. hogy az utcán mindenki őt nézi. Ez a tévhit szabja meg egész életprog­ramját. Ugyanis ő nem dol­gozik, sétál, szórakozik stb., hanem öltözik. Az élet min­den más funkcióját ennek rendeli alá. Más ember sétál­ni megy. Ó felöltözik és „ki­megy” az utcára. Színházba az új darabot megnézni jár­nak — ő az új ruháját meg­nézetni. Mások dolgoznak, mert abból élnek, mert hiva­tásnak érzik a munkájukat, sőt örömük is telik abban, ö nem dolgozik. Robotol. — így mondja és így érzi. Gür­cöl azért, hogy a már má- niákusságig vitt magamuto­gatáshoz kellő anyagiakkal rendelkezzen. Külföldi képeslapokat vesz. Idegen nyelven nem beszél, de a képekről le tudja ol­vasni, hogy milyen mintájú, fazonú ruhákat hordanak Párizsban. Rómában, Lon­donban. És utánozza azokat. A szellemi világa is felszí­nes. „Jobb körökben” hal­lott Saganról vitatkozni, ö sém érti és a „jobb körök” sem azokat a társadalmi, iro­dalmi áramlatokat, amelyek Sagant „naggyá” teszik és irodalmi világhírt biztosíta­nak neki. De szerzett egyet és elolvasta. Utána ő is ar­ról beszélt, ha tehette. Piroska életében még soha nem ivott valódi kávét; Csak ciKortav. De lelkes Jánost lenézi. Um* mm m utolsó díva« Korábbi tervkészítés, megalapozottabb gazdálkodás Hont János miniszterhelyettes sajtótájékoztatója Pénteken délelőtt Hont Já­nos földművelésügyi minisz­terhelyettes tartott sajtótájé­koztatót. melyen az időszerű mezőgazdasági feladatokról szólott. Hont elvtárs bevezetőben arról beszélt, hogy — a ko­rábbi évek gyakorlatától el­térően — idén előbb elké­szülnek a termelőszövetke­zetek jövő évi termelési ter­vei. Ez így helyes, hiszen a gazdasági év nem január el­sejével, hanem ősszel kezdő­dik. Minden tsz-vezető tud­ja, milyen megfeszített mun­kát igényelt régebben az év­Szombaton délelőtt 10 óra­kor Szolnokon, a megyei ta­nács VB mezőgazdasági osz­tálya és a Magyar Agrártu­dományi Egyesület átvette a szandai réten elkészített új­rendszerű legelő-öntözőháló­zatot. A város műszaki és ál­lattenyésztési vezetői, vala­mint szakemberei előtt Kunos István megyei állattenyésztő ismertette a legelőöntözés je­lentőségét. Többek között el­mondotta: — Ezzel az öntözőhálózat­tal lehetőség van arra, hogy 3 éven belül a jelenlegi 250 hold öntözött legelőt 800 holdra növeljük. A legelőnek kitűnő gyepállománya van: túlnyomó részben tarackos tippan, réti ecsetpázsit, fehér­A 3«. jitókhéten megszületett. az év negyedik ötös találata a lottón. A telitalálatot ezúttal két I csongrádi fiatal, egy földműn- í kás lánya és egy bútorgyári fö- j gépész fia, a 17 éves Fodor Er­zsébet és a 18 éves Túri József együttesen érte el a 3 350 803 szá­mú lottószelvényükkel. A két középiskolás fiatal há­rom hónap óta lottózik együtt, hetenként egy szelvénnyel. A 35. játékhéten kettes találatuk volt, s a nyeremény összegéből négy szelvényt vásároltak a 3«. játékhétre. — Ezeknek egyikén szerint öltözik. Sőt! Sagant sem olvasott még. Igaz, lel­kesjános Thomas Mannt ol­vas — de Piroska lenézően biggyeszti ajkát: pont ez ér­ti meg a Varázshegyet. Ö maga ugyan nem olvasta. — Meg sem próbálja. De annyit hallott, hogy nehéz, bizonyos műveltség kell az élvezeté­hez. Ennyit neki elég tudni egy regényről. Ezt már’ bár­mikor elmondhatja barátnői körében. Mert ők sem ol­vasták Thomas Mannt. Piroskát sajnálom. Még ha ő tiltakozik is ellene, s nyomban engem is a lelkes- jánosok közé sorol. Mert üres az élete. Talmi csillo­gás veszi körül. Nem igazi öröm az, ami neki jut. Hisz pótszer csak pótlelkesedést, annak kielégülése pedig csak pótélvezetet nyújthat. És így telik el az élete, így kopik el az ifjúsága. Sajnálom Piroskát, de nem értek egyet azokkal, akik nyomban kiátkoznák őt, s hajlandók lennének társadal­mi penészfoltként kezelni. Még nem az. Nem is lesz az, ha lelkesjános odaáll mellé­je és társadalmi munkában nemcsak játszóteret épít, ha­nem Piroskának is segít. — Meg a többinek is. Mert állí­tom. hogy Piroska nem egye­di eset. Nincsenek sokan, de egy típust képviselnek. Piroska és akiket még eh­hez a típushoz sorolok, közü­lünk valók. Munkások, pa­rasztok gyermekei. Maguk is dolgoznak. Nagyrészt fiata­lok — de vannak közöttük őszülő halántékú ifjak is. Ezt csak azért szögezem le, hogy ne kendőzzük el a lé­nyeget azzal, hogy nemzedé­kekre szűkítünk le osztály- jelenségei Azt hiszem^ mi eleji zárszámadással egybe­eső tervezés. A gazdálkodás folyamatosságát ugyanakkor gátolta, hogy a Magyar Nem­zeti Bank csak a termelési tervek megerősítése után nyithatta meg a hiteleket. Ügyeskedés és népgazdasági érdek így őszidőben szoktak a tsz-ekben megjelenni a ter­meltető vállalatok megbízot­tai. Nem egy esetben előfor­dult. hogy rábeszélésük ha­here, eperhere. A legelő fű­hozama az öntözéssel meghá­romszorozható. Az idei ta­pasztalatok azrt mutatják, hogy a rendszeresen öntözött legelő holdankénti fűhozama szénaértékben számolva 25— 30 métermázsa. — A szakosított állatte­nyésztés keretében lehetőség nyílik arra, hogy ezen a lege­lőn ebben az évben ezer, 1962-ben ezerötszáz és 1963- ban kétezer (12 hónapostól 18 hónapos korig) növendékmar­hát legeltessünk. Az átadáson megjelent ven­dégek megtekintették az új- rendszerű öntözőhálózatot és nagy elismeréssel nyilatkoz­tak mind a tervezők, mind pedig a kivitelezők munkájá­ról. értéit el az ötös találatot. Mindketten elhniároitáU, hogy a lehelő legrövidebb idő alatt családi hácat vásárolnak szüleik­nek. Túri Jóska, aki kitűnő ta­nuló és kitűnő evezős, motorcsó­nakot is vásárol. A fiatalok na^y értéliü iottő- szelvénvüket, amellyel 1 473 000 forintot meghaladó összeget nyertek, a nyilvános nyeremény- kifizetés időpontjáig letétbe he­lyezték az Országos Takarék- pénztár csongrádi fiókjánál. — (MTI). magunk adunk ütőkártyát Piroska kezébe, ha mini „fia­talok problémáját” kezeljük ezt a tünetet. Ugyanis csak így lenne logikus az egyet­len mentségük: „Mi már más generáció vagyunk. Mások az eszményeink, vágyaink, cél­jaink. Ti nem értitek meg a modem időket.” Ha tudnák, mennyire nem modernek ők. Sőt elavullak. Az imént önkéntelenül írtam le a penészfolt jelzőt. Most már tudatosan. Egy régi vi­lág penészes, dohos marad­ványait őrzik ők. Szegény félrevezetettek. Valami mo­dernet. újat keresnek és teli tüdővel szívják magukba a régi kispolgári szalonok ápo- rodott levegőjét. Valamerre előre akarnak menni, de ha­mis ideálok csalóka kékma­dara után futnak. Ne hagyjuk őket. Ad­junk számukra igazi életide­ált, amiért lelkesedni tud­nak ők is. Adjunk? Nem jó a kifejezés. Megvan az, csak fogalmazzuk meg számukra is elfogadhatóan. Igaz, nem élünk olyan időket, mint apáink 1919-ben. vagy mint az. 1945-ös évek voltak. De 1961 eszményei is vannak olyan lelkesítőek. mint ezek a nagy idők voltak. És a lelkesjánosok? Ök a mai kor modern emberei. — ök élik az új időknek meg­felelő új és nagyon szép éle­tet. Szép az életük, mert tudják, hogy a mi céljain­kért lelkesedni jó. Bocsássa­nak meg, csak Piroska élet­hű jellemzése miatt nevez­tem lelkesjánosnak őket. Be­csületes, rangos nevük: Lel­kes János. Viseljék büszkén. Varga József tására a tsz-ek nem a leg­fontosabb terményekre, ter­mékekre kötöttek szerződést; továbbá, hogy terveiket a szerződéshez kellett igazíta- niok. Ebben az évben már szeptember—október — eset­leg november — folyamán el kell készülniök, megerősítés­re kell kerülniök a termelési terveknek. — A járási, vá­rosi vezetőknek a tsz-ek gaz­dáival, vezetőivel együtt kell odahatniok, hogy a tervek a népgazdasági és szövetkezet' érdekeknek megfelelően k; szüljenek. A tervkészítésben a realitásnak, a türelemnek, a bölcs meg győzésnek kell érvényesülnie A tanácsi vezetés gondoskod­jék arról, hogy a rendelke­zésre álló műtrágyát ügy ossza el, hogy az a legered­ményesebben szolgálja a ki­tűzött célok elérését. — Mind a. termelés egészé­ben, mind a szerződéses nö­vények, s állati termékek esetében — hansúlyozta Hont elvtárs — kerülni kell az el- aprózást. A szakosítás min­den tsz-ben fontos; termé­szetesen kívánatos a túlzá­soktól tartózkodni. A spe­cializálódást elősegítheti egy- egy járás, város, vagy köz­ség tsz-einek helyes együtt­működése a tervezésben. Ne feledjük, hogy az elaprózá? mennyire hátráltatja a kor­szerű nagyüzemi módszerek alkalmazását! Fontos követelmény, hogy tsz-eink növeljék kenyér- gabona vetésterületüket. Ez elsősorban a munkaerőhiány­nyal küzdő tesz-ek számára előnyös. A búzatermesztés nyereséges, — feltéve, hogy a jó gazdálkodás eredménye­ként jelentősek a termésát­lagok. A beruházások tekinteté­ben Hont János miniszterhe­lyettes arra kérte az illetéke seket. hogy tartózkodjanak ? „Mindenkinek valamit.. ” kényelmes, megalkuvó elvé­nek alkalmazásától. Célszerű ellenben a beru­házási hiteleket elsősorban olcsó bővítésekre, továbbá kiegészítő beruházásokra irá­nyítani. Magától értetődő, hogy a hitelekre főleg azok a tsz-ek jogosultak, melyek­nél azok maximális kihasz­nálása remélhető. Az okos hitelgazdálkodás célravezető eszköz a gyenge tsz-ek meg­erősítésében. Kukorica, vagy őszi árpa? Mindkettő fontos taiíar- mánynűvényünk. A tsz-eknek kívánatos különös gonddá mérlegelniük, melyiket ré­szesítsék előnyben. Ahol a munkaerő nem gond: ne fél­jenek a kukoricától, különö­sen ne. ha öntözésre van le­hetőség. — A közeljövőben több takarmánytápot kívánunk gyártani — folytatta a mi­niszterhelyettes. — Szerel­ném. ha tsz-eink megtalálnák a helyes módját a borsó, szó­ja, napraforgó, repce nagyobb területen termesztésének. — Nagyon helytelen lenne azon­ban, ha ez a területnöve'é a kenyérgabona rovására történnék. Hazánkban ebben a gazdasági évben 200 000 kh- al nagyobb területen óhaj­tunk kenyérgabonát ter­meszteni, mirt tavaly. Nem­csak illő de elengedhetetlen hogy ebből minden tsz le­hetőségei arányában vegye ki részét. Különös fontosságot tulai donított Hont elvtárs a ta­karmányok helyes, szaksze rű, gondos felhasználásának — Számítottunk és számítunk a háztáji gazdaságokra, — mondotta Hont János mi­niszterhelyettes. — Azok áru­termelő szerepe változatlanul jelentős. Leghelyesebben azok a gazdák cselekednek, akik a háztáji termésének javát szerződéses úton érté­kesítik. A földművelésügyi minisz­ter helyettese tájékoztatója után az újságírók kérdéseire válaszolt. VirendHzerü leQeiö’öntösií- hálózatot kétezítettek Szolnok határában Jelentkeztek az öt taiálatos lottódé Vény tulajdonosai

Next

/
Oldalképek
Tartalom