Szolnok Megyei Néplap, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. szeptember 10. KEVIEK a világpolitikáról / Tervek, elképzelések az újszászi Szabadság Tsz-bon A szérűn maghere-kazlak magasodnak. Két gép körül szorgoskodnak a túrkevei Vörös Csillag Tsz gazdái. Van még csépelnivaló, az idő is jó, dolgoznak hát szorgalmasan. Az egyik gépnek most valami baja történt, megállt. A traktoros keresi a hibát, hozzáfog a javításhoz. Az emberek addig beszélgetnek. Először csak a munkáról, de aztán a világ eseményeire is ráterelődik a szó. Mit tudnak ezekről? — Nem sokat. Nem érünk mi rá politizálni — mondja egy középkorú férL. De a másik rögtön megcáfolja: — Én, amikor csak tehetem, meghallgatom a rádió híreit. Érdekel, mit mond a német kérdésről. Nagyon meleg most emiatt a helyzet — Az újságok is sokat írnak most a németekről — kapcsolódik a beszélgetésbe a harmadik szövetkezeti gazda. — Arról, hogy Nyugaton háborúra készülődnek. Erre a kijelentésre csend lesz. Az emberek összenéznek, de néhány percnyi hallgatás után az egyik így szólal meg: — Más már a helyzet, mint a második világháború idején volt. A Szovjetunió, a szocialista tábor az erősebb. Egy másik Gagarin és Tyi- tov űrrepülését említi. Valaki azt is megemlíti, hogy talán nem is sokára a Holdra is eljut az ember. Jót nevetnek, amikor az egyik gazda így szól társához: — Ugye, komám, a Holdra is elmegyünk magherét csépelni? — El ám, de most azért jó lenne, ha ezzel haladnánk! — hangzik a válasz. így beszélgetnek kis és nagy dolgokról Bucsi Mihály munkacsapatának tagjai. Figyelemmel kísérik a nemzetközi helyzet alakulását, de legfontosabbnak azt tartják, hogy idejében betakarítsák a termést, elvessék a jövő évi kenyérnek valót. Szorgalmukat egy példával bizonyítom: Kertész János könyvébe egy hónap alatt 65 munkaegységet írtak be. Ennyi járt neki munkájáért. * A Katona-brigádhoz tartozó női munkacsapat Tóth Ilona vezetésével az I. számú üzemegységben paradicsomot szed. Nevetgélnek, csipkelődnek egymással a lányok, kibeszélik: ki meddig szórakozott szombat este a kerthelyiségben. — A politika? Az „magas” nekünk. Nem értünk mi ahhoz. így beszélnek a lányok, s egyre csak Tóth Icát bizitatják: — Beszélj már! Te szoktad nekünk elsorolni, mit hallgattál a rádióban, vagy mit írt az újság Ezzel elárulják, hogy közöttük is szóba kerül a politika. Tóth Ica, a fiatal párttag igyekszik áttörni a lányok közömbösségét. Ezért beszélget velük a világban történt eseményekről is. • Erős dohányillat terjeng a pajták környékén. Férfiak, asszonyok, sőt még gyermekek is fürge kézzel fűzik a kétélű tű segítségévéi kötélre a zöld leveleket. — Hány századik kötél került a helyére? — kérdezem Vadinczki Lajostól. — Mindjárt összeszámolom — válaszolja. Az ajtófélfán számolgat, s már mondja is: — Nem sok híja már az ezernek. Takács Lajosné dohányfűzés közben azt újságolja, milyen jól érezte magát Sztá- linvárosban és Budapesten, ahová a nőtanács vitte el kirándulni az asszonyokat. Kicsit távolabb K. Tóth István és Török János vált egymással néhárty szót K. Tóth István ezt mondja: — Feszült a nemzetközi helyzet De azért háború nem lesz. — Bizakodását ezzel erősíti meg: — Jól tudják azt a nyugati hatalmak is, kikkel találnák szembe magukat, ha háborút kezdenének. A Szovjetunió és a szocializmust építő országok tábora most is a béke megvédésén fáradozik. • Bármerre jártunk a hatalmas gazdaságban, mindenütt serényen dolgozó emberekkel találkoztunk. Szedik a cukorrépát, a napraforgót a vetőgépek pedig az őszi árpa magját teszik földbe. A szövetkezeti gazdák azonban tovább látnak földjeik határánál, érdeklődnek a politikai kérdések, a nemzetközi helyzet alakulása iránt Ökrös Elek így búcsúzott tőlünk: „Jöjjenek el hozzánk gyakrabban. Beszélgessünk az eseményekről, jobban megértjük azt, ha a politikában jártasabb emberek magyarázzák.” Igen, erre van most szükség. Minél gyakrabban felkeresni az embereket tájékoztatni őket a világ változó eseményeiről, s erősíteni bennük azt a tudatot, hogy szorgalmas munkájukkal a béke megvédését szolgálják. Nagy Katalin KÍNOS HELYZET A svéd fővárosban egy 18 éves gimnazista fiemrég feleségül vette matematika tanárának 23 esztendős elvált feleségét A kínos helyzetbekerült pedagógus áthelyezését kérte a felsőbb hatóságoktól, mert nem érezte képesnek magát arra, hogy matematikára oktassa volt feleségének új férjét Kérését teljesítettét (A „Basler NachríchteaT-ből) — Az igaz, az elmúlt évet nagyon rosszul zártuk. Nem tudtuk kifizetni azt a munkaegység értéket, amelyet terveztünk — szólt Tóth István, az újszászi Szabadság Termelőszövetkezet elnöke, amikor leültünk a szövetkezet irodájában egy kis beszélgetésre, — Éppen ezért határozta el a tsz vezetősége — egyetértésben a tagokkal —, nogy specializáljuk a gazdaságunkat. Főképpen sertéstenyésztéssel és hizlalással foglalkozunk — toldotta meg az előbbieket Horváth János pártmunkás, aki hat hónapra érkezett Üjszászra, hogy segítse a szövetkezet munkáját. Ezek után előkerült a papír, a ceruza, s már közösen számolgatunk. Jelenleg 220 anyakocát tart a szövetkezet. Nyolcszázharminc sertés áll hízóban. Ebből ebben az évben 300-at adnak át, a többit a jövő évben. Most kerül leválasztásra 700 malac, s ezt is hízóba állítják még az idén. Ezzel az állománnyal kezdik a jövő évet. A következő év első felében ismét leválasztásra kerül 1200 malac, összesen tehát 2400 lesz az állomány, amelyet hizlalnak és értékesítenek 1962-ben. — Négy és félmillió forintot jelent ez a szövetkezetnek. Vagyis 5—6 forinttal többet munkaegységenként, mint amennyi ebben az esztendőben volt — mondja Tóth István, — No, és van elegendő hely, takarmány a megnövekedett állománynak? — A tervezettnél 15 vagonnal több árpánk termett. — Kukoricából 15 mázsát terveztünk holdanként, májusi morzsoltban számolva, s ez meg is lesz. — Építettünk egy 40 férőhelyes szerfás sertésfiaztatót, most készül el az ezer férőhelyes hizlaldánk. — A következő évben szeretnénk még egy ezer férőhelyes hizlaldát építeni, — Ha pedig a szakosítás megvalósul, akkor 1964-ben 4000 hízót adunk át az állat- forgalmi vállalatnak. S hogy ez mennyit jelent a szövetkezetnek? — Forintban számolva több mint nyolc milliót! S amiről csak később szereztem tudomást: az újszászi Szabadság Termelőszövetkezetben premizálással ösztönzik a sertésgondozókat a gyors hizlalásra és az állatok jobb takarmányértékesí- tésére.- Minden kilogramm súlygyarapodás után 10 fillért kapnak. S ezt az összeget pontosan, minden hónapban kifizetik a gondozók kezébe. Részben ennek eredménye, hogy az újszászi Szabadság Tsz-ben 26—28—30 százalékos a hízóknál a takarmányértékesítés. A szövetkezet gazdái jól kihasználják azokat a lehetőségeket. amelyekkel egyrészt több húst tudnak biztosítani az ország ellátására, másrészt nagyobb jövedelmet a gazdaság minden tagjának. V. T. tNHUMmtHiHtmMmmiHiiiHiiiiiiuiiimimutwMMUMNUMUiHnMmmiN r Épületet romboltak le a lopott busszal A mélyenalvó gazda csak fél álomban Épül a sertéshizlalda. Eddig elkészült részében már 800 sertést hizlalnak az újszászi Szabadság Tsz gazdái. hallotta Tragédiát is felidézhető, de végeredményében komédiába illő esemény zajlott le a közeli napokban, pontosabban szeptember elsején, az éjszakai órákban Besenyszög határában. Az 51. AKÖV Besenyszögön parkírozó autóbuszát ismeretlen tettes ellopta, s elhajtott vele. Tehette ezt annál is könnyebben, mivel a kocsit nem zárták le, a kulcsokat pedig — ráadásként — bennehagyták. Robogott a busz az éjszaka sötétjében, míg csak Szórópusztára nem ért. Itt a 115. számú házfalának hajtott és a kocsi az épület konyháját tank módjára összedöntötte. Szétrombolta a bútorokat is, majd kihátrált a romok alóL Hajnalban már szokott helyén találták meg a buszt, a fekete járat azonban kiderült, hisz alaposan összezúzódott a kocsi eleje is. A rendőrség nyomban széleskörű nyomozást indított, s egy héten belül fény derült a titokzatos esetre. Csák Illés 26 éves besenyszögi lakos lelkiismeretét terheli az eset. Ez a férfi egyik barátjával egészen záróráig italozott a besenyszögi vendéglőben. Amikor el kellett hagyniuk az italozót, sétálni indultak. Megtalálták a nyitott buszt, s Csák, aki egyébként traktorvezető, valósággal kényszert érzett, hogy részeg fővel kipróbálja ennek a vezetését is. így történt a menetrenden kívüli utazás. Az ügy érdekessége, hogy Boross Béla szórópusztai ta- kos, akinek házát félig lerombolta a busz, a nagy zajra még fel sem ébredt. Csak reggel csodálkozott a pusztulás láttán. Egyébként emlékszik arra, hogy félálmában valami motorzúgást hallott, de ez különösebben nem zavarta. Csák Illés ellen eljárást indít az ügyészség, a busz használata, az ittas vezetés és a károkozás miatt. T er m elősző vet kezetek! 1962. évi termésű bűzára, rozsra már most, a vetés idején kössenek értékesítési szerződést 10.— Ft szerződéses felárat, 60.— Ft kamatmentes előleget és legalább 150 mázsa szállítása esetén 20.— Ft nagyüzemi felárat jelent az időben megkötött szerződés. Felvilágosítást adnak a TERMÉNYFORGALMI V. JÁRÁSI KIRENDELTSÉGEI SIEGFRIED EINSTEIN: \ Jedermann Hans Németországról gondolkozik Alábbi írásunk fiatal haladúszellemű nyugatnémet szatírája. Kesernyés, gúnyos hangon ábrázolja a nyugatnémet nagyváros militarizálását és elamerikanizálódását. Jedermann Hans* a nevem, És Németországról gondolkozom. Hogy miért? Nos: honfitársaim csupán kereskedni tudnak, csak árukat adnak el. Valakinek gondolkoznia is kell! ...A császár épp leköszönt, amikor világra jöttem. Németország ezzel nem veszített semmit. Hogy 6 Hollandiában a passziónak hódolt, és az érelmeszesedés megelőzésére néha-néha fát is vágott, ezt későn — csupán az infláció idejében tudták meg az emberek. Bár már 1888-ban is favágással kereste volna meg a kenyerét. Akkor a németek sok mindent elkerülhettek volna! 1918. november 9-én a császár ugyan elment, de a tábornokok mind itt maradtak. Amikor én a huszadik születésnapomat ünnepeltem — egy Kraft durch Freude gőzösön, zsebemben Hans Johst, „Schlageter” című színdarabjának belépőjegyével —, éppen a zsidók ablakait és „pofáját" verték be. De miért is mesélek ilyen ócska históriákat, amikor most már van saját gazdasági csodánk, saját hadseregünk, saját hadügyminiszterünk is — békeidőben. Es • Jedermann Hans — magyarul Bárki vagy akárki János. azonkívül holnap népi gyásznapunk is van, és egy félóra múlva elérkezik a holnap. De most, 23 óra 28 perckor, még ma van. A víztorony melletti kávé- házban könnyű muzsika ütemére párok táncolnak. Én nem táncolok, mert nekem tizenhat esztendővel ezelőtt az Ardennekbe ellőtték a fél lábam. „Féllábbal is lehet élni” — vígasztalt negyvenöt márciusában a helyi csoport vezetője, aki ma egy nagy csontlisztgyár ügyvezető igazgatója. A nácítlanítást jól megúszta. Rossz nyelvek ugyan azt rebesgetik, hogy 1949-ben született fiát — visszaemlékezésül a nagy időkre — Adolf névre keresztelte. Folyton a két Bundeswehr- tiszt arcát kell néznem. Itt ülnek szemben velem. Vajon ők mit műveltek, amikor én a kórházban feküdtem, és megtudtam, hogy nyomorék vagyok? Huszonhat éves koromra nyomorék... E pillanatban a zongorista bemondja a mikrofonba, hogy még három táncot szabad táncolni, mert „tíz perc múlva elkezdődik a népi gyásznap"., így mondja. Es most valamennyi fiatal és néhány korosabb ember, mindenki, akinek két lába van, táncol a népi gyásznap elé. Ügyszólván kollektiven táncolnak, egyenesen bele a népi ‘ gyásznapba. Ez egy csa-csa-csa tánc. Es ezután az urak helyreviszik a hölgyeket. Egy ifjú — tizenhat tavaszt számlálhat és tulajdonképpen már rég ágyban kellene lennie — kifogástalan magatartásával tűnik fel előttem. Mosolygó, gbdröcskés, csinos partnernőjét az asztalához viszi. Amikor ő született bennünket az Ardennekbe vittek, hogy hősi halált halljunk a Führ érért ... Es ha valaki ottmaradt, az újságban fekete keretben foglalva közölték a nevét... Várjunk csak.. Otthon a ládafiában megvan még ifjúkori barátom kivágott gyászjelentése. Istenem, a feleség, Frau Erne Sichermann, mennyire szerethette a férjét! Micsoda nagy, dicsőséges idők voltak azok!... Amikor az emberek nem holmi vakbélgyulladás- tcl, nevetséges szívtrombózistól haltak meg, hanem remek, nagy halállal, bajonet- től és srapneltől. És most az ifjak és a vének mind a helyükön ülnek, s a népi gyásznap beálltát 'várják. A Bundeswehr-tisz- tek egyikén — fél arcát hatalmas vágás csúfítja el, ami a hősök országában nem megvetendő dolog — most megpillantom a büszke gyászt is Ügy bizony, büszkeséget és gyászt, amit mi hat éven át fenékig ittunk ki. O igen. most eszembe jut Karlhans Schmidtsiefer gránátos gyászjelentése. A fiú hat évvel volt fiatalabb nálam, véletlenül ismerkedtem meg vele. A tizenkilenc évet Karlhans Schmidtsiefen it hősi halált halt... Nos, tovább már nem szabad táncolni a víztorony melleti kávéházban. Ez azonban mindenesetre még nem jelenti azt, hogy most már aztán a közös népi gyász jeléül közösen haza kell menni. A zenekar még egy óráig halkan és édesen játszik. — Pillanatnyilag a ^parlez moi d’amour"-t. * A Bundeswehr-tisztek egyike — a vágás nélküli — most egyenesen az ajtó felé tart. Az ajtó mögött férfias teremtmények a szükségletüket végzik el. A Bundeswehr- tiszt, annak ellenére, hogy nagy tiszti karrier előtt áll, nem lehet meg enélkül — amiért egy kicsit én is szégyellem magam. Hogy az ilyen derék egyenruha alatt is csak gyönge test rejtőzik — no meg bizonyára alsónadrág... Es talán hosszú, meleg is ilyenkor, novemberben. Egy tiszt alsónadrágban ... Már a gondolatért is becsukhatják az embert. ...Ma éjjel a Szövetség Köztársaság minden lakosa valamivel korábban fekszik ágyba. Gyereket nem min denki nemz ezen a kiss hosszabb éjszakán, de he mégis gyereket nemzene o népi gyász e komor órájában — egész biztos, hogy fit lesz. Azon töprengek: vajon a két tiszt állva, büszke örömmel — a törvény parancsa szerinti feszes vigyázván tesz eleget férfiúi kötelességének? Nem tanultuk mindnyájan is iskolában, hogy a hősöket, az eleseti spártaiakat miképpen tisztelték? De a két tiszt által talán még ma éjjel nemzett gyermekeket, mielőtt elesnének.
