Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-06 / 184. szám

1961. augusztus 6. SZOLWO* MEGYEI NÉPLAP f TT? «. A hegymászás törvénye A csodádról azt tartja szólás-mondás, hogy csak árom napig tartanak. — A Szovjetunió Kommunista Pártja új programtervezetét újból és újból elolvasva fel­merül a gondolat: vagy e szólásmondás nem állja meg a helyét, vagy... Vagy ta­lán nem is csoda ez a terve­zet. Pedig az egész világ csodálattal adózik. Ki együtt­érző, boldog lelkesedéssel csodálja, ki haraggal, szívé­ben irigységgel és talán minden végső rosszra el­szánva — de csodálja. Mi, a boldog jövendőnket csodáljuk benne. Mindannyian emlékezünk még Hruscsov elvtárs néhány év előtti magyarországi lá­togatására. Akkor hangzot­tak el azok a lelkesítő sza­vak, mely szerint a Szovjet­unió és a többi szocialista ország többé-kevésbé egyidő- ben érkezik el a kommunista társadalom küszöbéhez. Ak­kor a kommunista társada­lom még a pontosan meg nem fogalmazott, szavakkal még nem teljesen körülír­ható távolabbi jövő volt. Leg­alább is úgy gondoltuk. S ma? Alig néhány év telt el azóta. Az új programter­vezet pontosan leírja, milyen lesz ez a társadalom, ho­gyan élnek majd az emberek két évtized múltával. Még a mi életünkben — amire gyermekeink felcsepered­nek. íme, belátható közelségben a2 a társadalom, amelyben az emberek az év 365 napjá­ból 110-et pihenéssel és szó­rakozással töltenek. A fenn­maradó napok 24 órájából mindössze 6-ot töltenek mun­kával. Ez a munka sem je­lent többé kényszert, nem a puszta létfenntartást szol­gálja majd, hanem a legszebb és legtisztább emberi öröm forrása lesz. Mert mi más lehet a munka egy olyan tár­sadalomban, ahol a megter­melt javak bősége lehetővé teszi a teljesen ingyenes la­kást, az ingyenes utazást, világítást, fűtést, gázszolgál­tatást, az ingyen étkezést az üzemben, munkahelyen, a teljesen ingyenes kórházi, üdülési, szanatóriumi ellátást, gyermekeinknek az ingye­te; "un Az elmúlt években igen népszerűeknek bizonyultak az önköltségcsökkentő beruhá­zásokra gyorsan visszatérülő hitelek, amelyeket a beruhá­zás hasznából 1—2 év alatt fizetnek vissza a vállalatok. A Magyar Beruházási Bank az idén is nyújt hasonló köl­csönöket, ezeknek a hitelek­nek rendszere szorosan bele­illeszkedik a párt és a kor­mány gazdaságpolitikájába. Figyelembe veszi az ország anyagkészleteit, ezért hitele­ket nem építkezési célokra, hanem gépek beszerzésére, üzemek korszerűsítésére* a szervezettség javítására nyúj­tanak, A takarékosság elve itt is érvényesül* általában félmillió forintos összegű hi­telt igényelhetnek vállala­taink. A most elkészült összesí­tés szerint az év eleje óta kereken 40 millió forint gyor­san visszatérülő hitelt enge­délyezett a Magyar Beruházá­si Bank* s további összegek is rendelkezésre állnak. (MTI) nes iskolai és intézeti neve­lést Nem lehet anélkül e cső- j dálatos programtervezetet; tanulmányozni, hogy ne gon­doljunk arra: ez á mi jövőnk is. Ahogyan a programterve­zet is kimondja: S,A szocia­lista államok fejlődése a szo­cialista világrendszerben... megadja a lehetőséget arra, hogy lerövidítsék a szocializ­mus építésének idejét. Meg­nyílik az a távlat, hogy egy­azon történelmi korszakon belül többé-kevésbé egyide­jűleg térjenek át a kommu­nizmusra.’5 Tudjuk, hogy hazánk gaz­dasági feltételei még nem hasonlíthatók a Szovjet­unióéhoz. De azt is tudjuk, hogy a szocialista országok testvéri közösségén belül a tendencia e különbségek gyors felszámolása —* úgy, hogy a fejlettebb maga mel­lé emeli a kevésbé fejlett j országokat. Oktalanság len­ne azt hinni, hogy másfél, | két évtized múlva — mint­egy automatikusan — mi is élvezzük majd a kommu­nista társadalom minden szépségét és gazdagságát. — Hisz sokkal később indul­tunk az úton, mint a Szov­jetunió. De számunkra az út sokkal rövidebb lesz. Mert előttünk járható csapást ta­pos az idősebb testvér. S mi­vel egy hegycsúcsra igyek­szünk valamennyien az elől haladó, a2 erősebb testvér a kapaszkodóknál kinyújtja ke­zét, maga után segíti a gyen­gébbet. De csak akkor, ha az is halad. Mert ha jártá- nyi ereje van, haladnia kell. Ez a hegymászás törvénye. Nekünk pedig van jártányi erőnk — sőt! Előrehaladá­sunk gyors és egyenletes. Ezért bízunk abban — és joggal —, hogy ha nem is va­lósul meg a kommunizmus minden vívmánya egyidőben a Szovjetunióval nálunk is, ■.de azonos történelmi időszak­ban, sőt többé-kevésbé egy­időben lesz az. így mondja ezt a programtervezet Nem csoda lesz ez, ha­nem a mi munkánk gyü­mölcse és még a mi nemze­dékünk életében. Mindennapi gondoskodás A nagyfontossAgű, egész népgazdaságunkat át­fogó intézkedések sora az egész nép, s közte elsősorban a munkások érdekében törté­nik — ezt ma már senki nem vitatja ebben az országban. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak a munkásosztály helyzetére vonatkozó határo­zata előírja, hogy ne csak or­szágos, hanem helyi, üzemi szinten is vizsgálják meg: mit tehetnének a munkáso­kért A határozat megjelenése óta eltelt két év alatt sokat javultak megyénk üzemeiben a munkakörülmények, az egészségügyi és szociális hely­zet. A Járműjavítóban pél­dául röptetőket építettek, s ezzel jónéhány ember számá­ra megszűnt a szabad ég alatti munka. Ezt csak az tudja igazán értékelni* aki fagyos, havas időben vasszer- kezeteket javított már a sza­badban. Az orvosi ellátás is jobb' lett. A Járműjavítóban 1958-ban egy orvos volt, most három van. Korszerűsítették a ren­delőt is. A Tiszamenti Ve­gyiművekben, a még jónéhány üzemben az eddigi fizetések meghagyása mellett csökken­A nagyüzemi termelés laboratóriumaivá fejlesztik az egyetemi tangazdaságokat A mezőgazdaság legna­gyobb tudományos és oktatási intézménye, az Agrártudo­mányi Egyetem sokoldalú és közvetlen kapcsolatban áll a mezőgazdasági gyakor­lattal. Az egyetem négy, ösz- szesen 25 000 holdas tangaz­daságát a nagyüzemi labora­tórium szintjére emelik: olyan korszerű üzemszerve­zési és termesztéstechnikái módszereket valósítanak meg, amelyeket — a körül­ményekhez módosítva — a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok is azonnal alkalmazhatnak. „Vi,; -s- - A hajdúszoboszlói és a hat­vani tangazdaságban nagy­üzemi sertés-, illetve marha­hizlaldát alakítanak ki, 20— 25 százalékkal jobb termelé­si mutatókkal, mint amit ed­dig az állami gazdaságok el­értek. Hosszúháton 200 hol­das minta-önötözőtelepet szerveznek, Gödöllőn a talaj erózió elleni védelmére ren­deznek be területet. Ezek — és más hasonló — „mint üze­mek” nemcsak az egyetemi hallgatók, hanem az állami gazdasági, termelőszövetke­zeti vezetők oktatását is szol­gálják, s az egyetem erről is szervezetten gondoskodik. A tangazdaságokban rendszere­sen tartanak bemutatókat, szakmai tájékoztatókat a gyakorlati szakemberek ré­szére, áföntos’módszerekről útmutatót írnak. Az egyetem 34 tanszéké­nek majdnem mindegyike közvetlen kapcsolatban áll néhány termelőszövetkezet­tel — összesen csaknem százzal. halkan. Tovább nézegeti :m — Az nem ilyen, szóltam fél- hangm. — Fér mondta c. nevemen szólítva. Feri, magá­nak ..lilyen lány kellene? Már kötekedett, már élvezte a helyzetemet, amibe kerültem, valahonnan rájött, uogy kivel áll szemben. Már megjött a bátorsága: köpcösebb? — Magával leveleztem? — kérdeztem, komolyan. — Nem, szólt elkomorodva. — Nem, de azért jöjjön be. Jön az öcsém, minu.ári elkíséri magát. Igyék meg addig egy pohár bort. — Köszönöm. Megyek én tovább, kicsit türel­metlen vagyok. Olyan kedves lett. — Gondolom, mondta és sajnálta, hogy nem maradok. Kísért, csupa igyekezet volt, ahogy magyarázta az Irmuskáék házát. N em figyeltem jól, a nagy türelmetlenségben hama­rabb bekopogtam. Megzörgettem a kaput. Erre már jött is ki egy kis pihésedő, szőrösödő tizen­négy éves fiú. — Kiss Lrmáékat keresi? Itt laknak a har­madik házban. Megyek, belépek, nekem rontott egy kutya, alig bírtam kiugrani, fogtam a kilincset. Belül a kutya rágta a kerítést. Egy asszony nézett át a Itapun. — Kiss Irmuskát keresem. — Az én lányom. Bizonytalanul rám tekintett, nem tudta, hányadán álljon. ■— Éppen legcsú­nyább munkában van, mondta, tapasztja a ház földjét. Vasárnap mulatoztak, feltörték■ Ott kell állni állandóan mellette, panaszkodott, a kislánya húzza le lábáról. — Kislánya van neki? — Kislánya. Látta az elképedést, azt mondta: — Miért csodálkozik. Megesik. Mással is meg­esett már, hogy kislánya született. Na, de erről engem illett volna értesíteni. Jött ki kacagva a fiatalasszony, két tenyerét kifordította, nehogy a sár a ruhához érjen. Szoknyája felhajtva. Előre kacagott, nézett tetőtől talpig, de már mondta a kicsi lányának: — Eridj, vidd el az Irmuska nénihez a bácsit. Én aztán felvettem a kislányt az ölembe, nagyon megszoríthattam, mert elkezdett csen­desen sírni. Be volt a kapu csukva, vagy mi, nem tudtuk kinyitni. Ólálkodtam az ajtónál: felköltsem a falut? Lánynézőbe jövök, dörömböljek? Nagy, derék ember itatta a tehenet, észrevett. — Kiss Irmát keresem. — Az én lányom. —1 — Igen? Mi ütött belém, hogy úgy folytassam: — Vart nekem egy barátom, itt jártam a szomszéd faluban, meg­bízott, keressem fel, adjak át neki egy üzenetet. — Mért nem mondta annak az embernek, hogy jöjjön. Annyira várja az a lány. Na, várjon, megitatom a tehenet. De ak­kora ember volt, a tehenet tovább tette volna, ha nem akar félreállni. — A lányom kiment a szőlőbe, mondta. Idehallgasson. Én is voltam úton, tudom, mit jelent az. Jöjjön, igyunk egy pohár bort. Nézze, meleg étellel nem tudom megkínálni, mondta, friss hús van, de azt sütni kell, mindjárt hazajön az asszony. De hideg főtt sonka van. — Jól lesz, akkor már éhes voltam. Odaült velem szembe, kiöntötte a bort a poharakba. — Nagyon jó pen­nái gyerek: elolvastuk egy-két levelét, meg ne mondja már neki, nem is annyira az én hibám, az anyjáé, ő eszelte ki, de már mi is türelmetlenek voltunk, megvallom ma­gának: egy év nagy idő, azóta, leveleznek, de küre, mire vár ez a lány? Milyen ember az, mondja: magas, ala­csony? Szőke? Barna? Lgy, a levélből, komoly embernek ítéltük. Nincs azon semmi különös, olyan, mint más em­ber. Akkor megjelent a küszöbön egy magas, jó testállású lány, csinos, derék■ Kint már sötétedett, bent égett a vil­lany, hozta a kasban a szőlőt — Feri! annyit mondott. Azonnal megismert. Majd leejtette a lutst a szőlővel, állt a rászakadó örömben. Én oszt magamhoz húztam, meg­csókoltam, rég esedékes volt ez a csók, levélben már na­gyon sokszor elcsattant. — Én azonnal agyonvágom ma­gát — tért magához az apja meglepetéstől. — Minden tit­komat kiszedte! — Ne haragudjék, bocsásson meg érte. Dehogyis volt haragra gondja. Ez egy szerdai nap volt: csütörtökön, pénteken szüreteltek. Ide hívták a vendé­get, oda hívták. Mindenhol csirkehús volt. Kis hordóval vitték ki a bort a szüretre. Mindig azért veszekedtek, hogy keveset ittak egymás borából, nemhogy megitták. A pámért mentem, elkísértettem magam vele odáig, nehogy melléfogjak■ De hát ez csak olyan forma­ság volt, szülő iránti figyelmesség, hivatalos leánykérés. Lecsaltuk az öreget a pincébe: pálinkáspohár­ral mérték neki a bort. Az öreg odasúgta: mit marhásko- dik ez itt ezzel a kicsi pohárral? Csak várja ki a végét. Megivott vagy húsz pohárral a kis öreg. A végén tnár hangoskodott. — Na, te hepe-hupás szilágysági, milyen fiút neveltem a lányodnak? Az én apám kicsi emberke, olqan, hogy belebújhatott apósomnak a csizmaszárába. Beszélt össze-vissza, megállíthatatlanul.., össze­keverte a pirostojást a helikopterrel. Apósom, az állt a lábán. Azt nem vágta oda soha az ital. Az csak szelíden mosolygott... Na, én éltem világomat otthon. A szabad­ságidő kezdett lejárni, küldtem egy táviratot, súlyos bete­gen fekszem a városi kórházban, öt nap késéssel érke­zem. Azért valahogy viszketett a dolog, nem éreztem jól magam. Sohase csináltam effélét. Már rázott a hideg is. Valamelyiknek éppen ott volt dolga, a főmérnök meg­bízta: — Te, nézz utána. Betegen fekszik. Járjanak utána. Helyes gyerek, megérdemli, csak honnan tudja, hogy öt nap múlva meggyógyul, ha súlyos beteg? Szóval nézz utána. Utána is nézett. Kaptam a táviratot: — A hazug­ság kiderült. Stop. Időre gyere vissza. Stop. Különben fegyelmi elé kerülsz. Stop. Persze, visszamentem. Egy hónap múlva megnősültem. Van két gyerekünk. Azóta nem volt köztünk három rossz szó. Szóval van ilyen házasság is. m“\ gyerekképű elhallgatott, végignyúlt az ágyán. A körszakállas feldobta magát és még fájdalmasab­ban nyögve újra befelé fordult. A nyakas kis emberke bölcsen hallgatott. Végigfeküdtem az ágyon, csak a takaró tetején. A kis villanyégő szorgalmasan ontotta fényét fölöttünk, kint sátortábor kicsi áramfejlesztője altatót dúdolt. tették a munkaidőt az egész­ségre ártalmas helyeken. Szinte kivétel nélkül vala­mennyi gyárunkban súlyos müliókat költöttek a munka könnyítését szolgáló berende­zésekre. S ÍGY LEHETNE sorolni sokmindent annak bizonyítá­sára, hogy sok minden tör­tént a munkásosztály helyze­téről szóló határozat végre­hajtása érdekében. Nem akarjuk azt állítani, hogy most már munkásaink­nak semmi gondjuk. Van még jónéhány probléma, csak most már a megoldásuk is gyorsabban halad. Martfűn, a Tisza Cipőgyár telepén pél­dául még mindig nem kielé­gítő a zöldség- és gyümölcs­ellátás. A ©ár vezetői felvo­nulási épületek beállásából származó anyagból „standot” építenek a tsz-eknek, hogy azok tudják hol tárolni és ri­adni áruikat. A JÖSZÁNDÉK mellett azonban esetenként értetlen­séggel is lehet találkozni Közismert például (s a Tisza Bútorgyárban, a Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyárban nagyszerűen be is vált), hogy az üzemek által beszerzett háztartási gépek mennyire könnyítik a mun­kásnők helyzetét. A Járműja­vítóban mégis panaszkodnak a munkásasszonyok, hogy az elromlott mosógépet hosszú időn keresztül nem javítot­ták meg — pedig nem kerül­ne fáradtságba. Máshol — így például az 51. Autóközle­kedési Vállalatnál — azt vetik fel az asszonyok, hogy kevés háztartási gépet szerez be a vállalat. Eken is lehetne segíteni. A közelmúlt években igen nagy erőfeszítést tettünk a lakáshelyzet javítására. En­nek ellenére szinte minden vállalatunk lakásproblémák­kal küzd. Ezért kellene vala­hogy nagyobb intenzitással és megértéssel segíteni a sa­ját erőből folyó lakásépítke­zéseket. A Szolnoki Jármű­javítóban például 47 családi ház építéséhez kölcsönözték az üzem vontatóját, hozott anyagból megengedték ajtók, ablakok készítését az üzem gépein. Használt faanyagot juttattak az építőknek. Mindez igen jő dolog, — de... A használt faanyag olyan állapotban van, hogy csak sárlécnek jó, esetleg a kerítés foltozására. Ugyan­akkor építkezéshez jól fel­használható anyagokat ver­nek szét az üzemben. Vannak olyan munkásolc, akik ilyen anyagokat eldugnak a mű­helyben, s reménykednek, várva, hogy megvásárolhat­ják azokat. M£S MÓDON is elő lehet­ne segíteni a munkások la­kásépítését. A Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyár új gyártelep építéséhez kezd a napokban. MegszMd- nivaló a munkások kérése: juttassanak nekik házhelyeket az új gyártelep tőszomszéd­ságában. A város széléről, voltaképpen a határról van szó, hely tehát bőven vári. A lakás és szállásgondok enyhítése érdekében általá­ban többet lehetne tenni. Az olajbányászok például jogo­san sérelmezik, hogy — mun­kahelyük otthonuktól távol lévén — 3—400 forintba ke­rülő albérleti szobában kény­telenek megszáUnii Munká­juk sajátosságából adódóan vándoréletüket nem lehet megszüntetni, de emberibb körülményeket lehetne szá­mukra biztosítani, — például úgy, hogy munkásszállókat építenének huzamosabb ideig tartó munka esetén, vagy az útépítőkhöz hasonlóan lakó­kocsikat rendeznének be Szá­mukra. A mosdóit fe Gltözßg is problémát okoznak sokszor a munkásoknak. A Tisza Bú­torgyárban például — bár az utóbbi két évben 443 500 fo­rintot költöttek szociális lé­tesítményekre szűknek bizonyult az öltöző. Az Autó- közlekedési Vállalat török­szentmiklósi telepén nincs biztosítva a tisztálkodási le­hetőség. Máshol így az olajbányászok szolnoki tele­pén — hiába van fürdő, a munka befejezése után tíz perccel indul a busz, nincs idő tisztálkodásra Ilyen Visz- szásságokon kis jóindulattal könnyen lehetne segíteni. Ha a gazdasági és mozgal­mi szervek együttesen tesz­nek intézkedést látszólag ki­sebb ügyekben is, az ered­mény nem marad el. Ki ta­gadná, hogy helyes a Török­szentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár pártszervezetének a béraránytalanságok meg­szüntetéséért kifejtett mun­kája? Ennek eredménye, hogy az 1200 forinton alul keresők Száma egy-kettőre felére csökkent. A MUNKÁSOK gondjának oszlatása nagyon sokrétű fel­adat, az e célért kifejtett munka is sokoldalú, mint maga az élet. És soha nem lehet befejezettnek tekinteni. A Szolnoki Járműjavítóban például általában egészséges munkakörülményeket terem­tettek. A VlI/b, osztályon mégis sokan fertőző betegsé­get szereztek a közelmúltban, mert a javításra érkező kocsi­kat nem fertőtlenítik. Ez a példa is arra vall: mindig vetődhet fel olyan probléma, amire nem számítanak. S ez érthető is. Csak az a fontos: ha jelentkezik a gond a mun­kások körében, haladéktala­nul orvosolják. Simon Béla A INŐTANÁCS HÍREI Cserkeszöllőn, Kenderesen augusztus 20-án a nőtaná­csok munkás-paraszt asszony találkozókat rendeznek. * A múlt héten tartották az első névadó ünnepséget Kő­teleken. Hatvan ház lakói voltak hivatalosak Kovács Lstvánék kislánya, a csöpp Gyöngyi névadó ünnepségé­re. Zagyvarékason a Béke Tsz- ben Korsós Istvánná munka­csapatát a legjobbak között emlegetik. Székely Józsefné, Szabó Istvánná és Páski Bé- láné egyenként négy hold kukorica és egy hóid cukor­répa megmunkálását, betaka­rítását vállalták. Tiszasason az asszonyok is azon fáradoznak, hogy a köz­ség maradéktalanul teljesít­se sertés-, baromfi- és tojás- felvásárlási tervét. K. Papp Sándorné, a Rákóczi Tsz-ben dolgozó asszony 10 hízóra kötött szerződést. Négyet már át is adott. C. Papp Sándorné lt Zalahegyi Sándorné 2 hí­zóra szerződött, sőt csirkéket és kacsákat is nevel eladásra. Augusztus 20-a előtt a szol­noki járásban a nőtanácsok vezetőségi ülésén vitatják meg az ünnepségre való fel­készülést. Tervezik azt is, hogy minden községben tab­lókon népszerűsítik a jól dol­gozó termelőszövetkezeti as­szonyokat, lányokat. .* Bíró Lstvánnét, a tiszaföld- vári Lenin Tsz tagját, nem­csak azért dicsérik, mert munkacsapata ' szorgalmasan dolgozik, hanem azt is érde­mei közé sorolják, hogy a férjét „hazaédesgette"8 buda­pesti munkahelyéről. Most már Biró István is a termelő­szövetkezet tagjaként vesz részt a közös munkában. Szajolban tatarozták, fes­tették a községi orvosi ren­delőt. A nőtanács hívó sza­vára mintegy harmincán vet­tek részt a festés utáni taka­rításban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom