Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-15 / 191. szám

1961. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP SZOBROK MESTERE Olcsóbban, gyorsabban is lehelne szállítani A MŰTEREM mennyeze­téről egy szál dróton búra­nélküli villanykörte lóg alá. Az égő könnyű: súlya nem húzza egyenesre a megcsava­rodott drótot. Erős fény önti el a ter­met öreg hintaszéken ül Mag­di, a fővárosból érkező ro­konlány. Ö a modell. Érdek­lődéssel figyel. Látszik sze­mén, határtalanul kíváncsi a kis halom agyagból vajon kialakul-e portréja, dús haj­koronája, fitos orra, tojásdad arca; Engem inkább a művész keze érdekel. Rövid és húsos. Nehézkesnek tűnő ujjai azon­ban könnyedén dolgoznak. Bömböl a rádió. Zenés mű­sort sugároz, egyőnk sem fi­gyeli. Papi Lajos, a szobrász, a lány száját nézi. Már másod­szor kezd az enyhén duzzadt ajkak mintázásához. — Keveset dolgozol, ezért hízol ennyire — mondja Magdi. Papi Lajos játssza a sértő­döttet — Ez nem pocak. — Hát mi? «— Tüdő, meg izom. i. Csak furcsán nőtt. Behúzza hasát, majd meg­pukkad, mi pedig nevetünk. —• Jó volt a művésztele- pen? •— Tokajban? — Ott Egészen fellelkesül. “ Nagyon. Soha sem felej­tem el... Ne forgolódj Mag- dikal.i. Csak egy hónapig tartott az aranyélet és még­is, hat szobrot faragtam ki. Mert ha én hozzákezdek — sokat dolgozom. NEDVES ruhával takarja le az agyagot Rágyú... — Rámentem, dolgoztam. De ott lehet is. Más a levegő: művészek között él az em­ber. Itthon alkotni? Legfel­jebb éjjel. Mindig csak éjjel. Itt, Kisújszálláson egy év alatt sem csinálok annyit, mint ott egy hónap alatt Széttárja kezét — Hiába, élni kell. A gye­rekek nem éhezhetnék azért, mert az apjuknak ilyen má­niája van: szobrokat csinál. Szertefoszlik szája szegleté­ből a mindig ott derengő mosoly, helyét keserű vonás foglalja el. — Sírköveket faragok. — Kővel bánsz akkor is. — Márványból, drága ear- raraj márványból faragok és a végén nincs szívem meg­kérni az árát. Ezért jönnek hozzám, meg azért, mert én mást csinálok, mint a meg­szokott. így élem ki a művé­szetem. — Apádtól örökölted a szakmát? — Inkább a tehetséget. Nagyon tehetséges volt, nagy művész, csak elfáradt a kis­városi környezetben, meg a harcban a mindennapi ke­nyérért. Öt sem értették meg. — Nem illik hozzád a ke- sergés. — Néha kiszakad az em­berből. — De adtak lehetőséget Csodálkozva néz, látszik, gondolkodik ezen. — Ez igaz: van lehetőség. De nem lehet megélni a szob­rászkodásból. Múltkor be- küldtem kiállításra munkái­mat és nem fogadták el. Do­hát miért nem? A FALAK mentén polcok. A polcokon kő és agyag- és gipszfejek. Nem érzek ben­nük különösebbet... Arrébb egy parasztvezér figurája. Ez jobban tetszik. Arcáról el­szántság és dühödt bátorság sugárzik. Hatását azonban le­rontja, hogy magasba emelt keze zászlót lobogtat. Ez a zászló már nem kellene, erőltetetté, sematikussá teszi a kompozíciót *— Mivel dolgozol a legszí­vesebben? — Kővel. — Mert maradandó? — És azért, mert az a leg­szebb, a legnagyszerűbb. — Az a legnehezebb? — kérdi Magdi. — Nehéz? Látni kell benne a szobrot. Michaelangelo mondta, hogy a kőben benne van a szobor, csak a felesle­ges részeket kell lefaragni. Hát nincs igaza? tán hozzáteszem: — Csak ke­veseknek sikerül... f— Az agyag az más — mondja Magdi. — Azt eltéveszthetem, megunhatom, újrakezdhetem. A kő önérzetesebb. — Sok tervem van, — mondja aztán Papi Lajos. — Szeretném megmintázni a feleségem, amint fésülködik, és... De minek soroljam? Talán sohasem készülök el velük. Legyint. NEM MONDOM, csak gon­dolom magamban:' — Nagyhírű szobrászmű­vész sem lehet mindenkiből, de az sem utolsó, ha az álta­la készített sírkövek csodájá­ra járnak messzi környékről. Inkább legyen valaki ipará­nak művésze, mint a művé­szet iparosa... Közben kiszedi a vásznat a vizesvödörből. Lecsurgatja a fölöslegeset, s a nedves ru­hát feltekeri az álványon lé­vő agyagfejre. — Most nem akaródzik dolgozni. Gyertek, sütünk szalonnát az udvaron. Jó lesz, ugye? Arcán látszik, már előre érzi a forró szalonna finom ízét... Kacsint. — Van egy kis borocska is. Szántó István NuiiiiiiiiiiiHinimiiiimiiiiiiiiiiiuiiiHiiiiiiii Nagyszabású víziparádé Augusztus 20-ának, az al­kotmány ünnepének egyik legnagyobb érdeklődéssel várt eseménye az MHS hon­védelmi sportnapja lesz, amelynek keretében minden eddiginél nagyobb szabású viziparádét rendeznek a par­lament előtti Duna-szaka- szon. A műsorral kapcsolat­ban a múlt szerdán sajtótá­jékoztatót tartottak* ame­lyen Szabó István altábor­nagy, az MHS elnöke és Réti Antal, a szövetség elnökhe­lyettese ismertette az előké­születeket. (MTI) Az 51. Autóközlekedési Vállalat első félévi pótfuvar tervét országos viszonylat­ban is kiemelkedő mértékben teljesítette. Csökkentették az egy tonnára eső állásidőt, s még néhány jó eredményt fel lehetne hozni dicséretük­re, — ha minden vonatkozás­ban ilyen jól teljesítették volna az előirányzatot. Sajnos, nem így történt, több fontos mutató nem ala­kult elég kedvezően, — így adóssággal zárták az első fél­évet. Néhányan azt mondják a vállalatnál: azért van ez, mert a terv a múltévihez ké­pest tíz százalékkal növeke­dett. Biztosan ez is nehezíti az előirányzatok valóraváltá- sát, — de nem ez az egyedüli ok. A vállalat vezetői szerint a fuvarozott anyag háromszo­rosát is el tudnák szállítani, — ha volna rakomány. Ezért kellene a fuvarszerzésre na­gyobb gondot fordítani a vál­lalatnál, s jobban szorgal­Megnyílt a színház elővé­teli irodája, s az előjegyzés­ben szorgalmasan szaporod­nak a bejegyzések: a bérle­tet váltók nevei. Az 1-es szá­mú jelentkező Kiss József, a Táncsics utca 1-ből, aki ez- évben először vált bérletet. Nemcsak egyéni jelentkezők vannak, hanem sok vállalat­tól kollektiven is jelentkez­nek a dolgozók. Már bejelen­tették igényüket a 121-es Cse­megebolt dolgozói. Tavaly 6 bérletet váltottak, idén már eddig tízen jelentkeztek. — A FÜSZÉRT-nél a tavalyi négy­gyei szemben hat bérletet igényein A gyárakban most kezdik a szervezést. A színházi pro­pagandisták már megkapták a jelentkezési íveket. Újdon­ság az idén, hogy egy-egy község és vidéki város közön­mazm az autóbusz különjára­tokat is. A szállító felekkel való jobb együttműködéssel meg kellene hosszabbítani a fu­varidőt, elérni, hogy naponta ne csak 8—9 órát fuvarozza­nak, — s lehetőleg teljes ter­heléssel közlekedjenek — Egyéb módjai is vannak az eredmények fokozásának. A legutóbbi brigádvezetői ta­nácskozáson felvetődött pél­dául, hogy a kocsik huzamo­sabb állásáért a gépkocsi- vezetőket teszik felelőssé, — pedig a legtöbb esetben nem tehetnek a tétlenségről. A. Nagy elvtárs elmondott néhány esetet annak bizonyí­tására, hogy a szállíttatok „mit ugrál, fizetjük a kocsit” — jelszóval nagyon elhúzzák az időt. Megemlítette többek között, hogy az egyik bank­fiók tűzifájának szállítására reggel hétre kiállt A bank megbízottja csak fél kilenc­kor került elő. Addigra a többi szállítók eléje kerül­sége is biztosíthatja helyét az előadásokra. Bérleti előadáso­kat hirdetnek Tiszasülyön, Tiszaföldváron, Karcagon, Kisújszálláson és Jászberény­ben. Október, november hónap­ira már lekötötték a színház tájelőadásait. A Gárdonyi Géza művéből írt „Ida regé­nye” című zenés vígjátékkal és Csizmarek Mátyás vidám, paraszttárgyú zenés darab­jával kezdi meg a színház a tájolást Ottlétünk alatt is gyakran csengett a telefon a szervező- irodában. Magánosok, üze­mek, vállalatok jelentkeznek bérletváltási igényeikkel. A jelekből ítélve, az idén na­gyobb lesz a kereslet ebből a „közszükségleti cikk”-ből, mint tavaly. tek, s így egy délelőtt mind­össze hat kilométert futott a kocsi. Ilyen esetekben nem lehet beszélni gazdaságos kocsiki­használásról. De a gépkocsi- vezetőt büntessük ezért? A MÁV a szállíttatókkal fizette­ti ki a kocsiálláspénzt, s nem a mozdonyvezetővel. Miért nem így jár el az Autóközle­kedési Vállalat? A gépkocsivezetők igazolá­sára — mint az régebben is szokás volt — a szállíttatók- nak igazolni kellene a tétle­nül eltöltött időt. Most még sok a panasz ezzel kapcsolat­ban. Zsoldi elvtárs például joggal vetette fel: „A Beton- útépítő Vállalatnál 20 mázsát fuvaroztam egy nap, a csibe­keltetőnél meg négy órát vá­rakoztatták a kocsit tojásvá­logatás miatt, — hogyan le­het így tervet teljesíteni?’* A kocsik kisebb javításá­hoz is jobban kellene bizto­sítani a feltételeket. Cser La­jos például szővátette, hogy a törökszentmiklósi kirendelt­ségen 15 kocsi van, — de egy csavart, egy égőt sem adnak nekik tartalékba. A II. negyedév „kísérleti ne­gyed” volt. — A megye két nagy autóközlekedési válla­lata ebben az időszakban dolgozott először egységes vezetés alatt, s ez kezdeti szervezési és egyéb nehézsé­geket okozott Most már vi­szont túl vannak a kísérlete­zésen, adottak a lehetőségek a jobb eredmények elérésé­re. S. B. APRÓHIRDETÉSEK ALLAS tPARITANULOKAT felveszünk a Szolnok megyei Gépjavító Vál­lalathoz a következő szakmák­ra: Géplakatos, kovács esztergá­lyos, hegesztő, marós, motorsze­relő, épület-gépszerelő. Tanuló Idő: 3 év. Jelentkezhetnek mind­azok a tanulók, akik a S általá­nost eredményesen elvégezték, lehetőleg szolnokiak vagy Szol­nokra bejárni tudók, mert az otthon férőhelyet biztosítani nem tud. Ezenkívül a szerszámkészí­tő és esztergályos szakmára érettségizett fiatalokat Is felve­szünk. Jelentkezni lehet a 605. sz. Iparitanuló Intézetnél. Szol­nok, Petőfi Sándor u. 3. és a Szolnok megyei Gépjavító Válla­latnál, Szolnok, Vöröshadsereg út. BEHELSZAMOLASBAN, SZTK ügyekben Jártas megbízható fér­fi munkaerő elhelyezkedne. Cím a szolnoki hirdetőben. A SZOLNOKI Mozaik és Ce­mentáru gyár, — Szolnok, Véső utca 20, -» géplakatost felvesz azonnal. GYAKORLATTÁ» rendelkező vezető szakácsot azonnali belé­péssel felvesz a Tiszasülyi Álla­mi Gazdaság. Jelentkezni szemé­lyesen vagy Írásban. ADAS — VÉTEL ELADÓ 6 méteres malmi főten­gely 100 mm-es, nagy szljtár- csákkal. — Községgazdálkodási Vállalat Törökszentmiklóa. BOSENDORFER páncéltőkés rö­vid zongora kifogástalan álla­potban eladó. Straub, Szolnok, Malinovszki u. 24. ÖTSZÁZ literes szőlőprés, más­fél collos borfejtőgép. heremag­tisztító rosta, 1Ó00 kg-os mázsa, kitűnő karban eladók. Szendrey Zsigmond, Tiszakécske. INGATLAN VALLALAT vagy szövetkezei részére alkalmas 100 n-öles szol­noki belterületi központi fekvé­sű telkemet 3 emeletes ráépítési kötelezettséggel, eladom. — Dr. Polgár János Budapest, XL» Vá­sárhelyi Pál utca 0, GÉPJÁRMŰ 150-es Zetka príma állapotban eladó, vagy izs-re átcserélhetó megegyezéssel. Érdeklődni: Gaj­dos, Tiszajenő, Rét-part 0. VEGYES OLCSO befőttes üveg vásár. Szolnokon a 23. sz. üveg boltban (Főpostával szemben). Fél kg-os befőttes üveg —.95 Ft, 1 kg-os befőttes Üveg 1.40 Ft. Nagy vá­laszték van) — Szolnok megye' Iparcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat 23. sz. üvegboltja, Szolnok, Beloiannisz utca a.1. képesített könyvelöl tanfo­lyamot Indít Iparszakon a me­gyei tanács VB pénzügyi osz­tály kellő számú Jelentkező ese­tén. A Jelentkezéseket augusz­tus 25-tg Írásban a fenti címre kell elküldeni, a lakcím, mun­kahely. beosztás, életkor, iskolai végzettség feltüntetésével. házasság ANYAGIAKKAL, egyedülálló fiatal nővel megismerkednék házasság céljából. „Tisztamúl- tti'' Jeligére a kiadóhivatalba. — De igen — bólogatok, az­BIZALOM L Vidáman dúdolt a létrán. Az a pár nap, mióta felvették ezt a lányt, egészen kizökkentette a régi kerék* vágásból. „Elveit" sutbadobva, né­zegette a lányt a polcok labirintu­sán át. Nem is olyan megvetendő a női nem — gondolta magában — s egyre csak azon törte a fejét, hogy hogyan közeledjen Terihez. Végre jó ötlete támadt; itt nem érvényes az illik, nem illik elv, tehát így távolról kísérletet tesz egy talál­kozó megbeszélésére. Mély lélegzetet vett, s átkiáltott a raktár túlsó vé­gében szorgoskodó lányhoz: — Megy a munka, Tériké? A lány — mintha csak énekelne — csengő hangon válaszolt: — Valahogy eligazodom. De nem bánnám, ha megnézné... — Azonnal megyek, csak előbb kérdezni szeretnék valamit. «— Figyelek! — Mit csinál ma este? ■— Alszom — mondta a lány, de már trillázó nevetéssel. — Azt gondoltam, de előtte? Munka után? — Nincsenek délutáni program­jaim. — És ha hívnám? •— Az attól függ, hogy hová! *= Mondjujc a strandra. Ott zene is van, fürödni is lehet és ha az embernek szerencséje van, még kaphat egy pohár hideg sört is! — Nincsen nálam fürdőruha — válaszolt Teri. *— Akkor a kerthelyiségbel •— Minden áron pénzt akar köl­teni? — Nem minden áron, csak ha maga velem jön? — Majd megbeszéljük — felelte a lány, de Sörös érezte, hogy sza­vaiban már ott vibrál a beleegye­zés is. Jókedvűen dolgozott tovább. Már vagy hatszor eldúdolta a Ma­rinát, amikor a lány megtörte a csendet: <— Mindig ilyen jókedvű, Sörős elvtárs? •“ Nem — ‘elelte Sörös " csak amióta ilyen csinos segítségem van! — De ez már több volt, mint amennyit pirulás nélkül elbírt az ő nőgyűlölésben edzett arca. Fentebb tornászta magát a létrán, s olyan helyzetbe került, ahonnét láthatta a lányt, anélkül, hogy Teri észrevette volna. Szemei megpi­hentek a lány formás kis mellein, s úgy érezte, hogy innét sokkal, de sokkal kívánatosabb... Ebben a pillanatban megtorpantak gondola­tai, s hirtelen mozdulattal megdör­zsölte mindkét szemét. Teri egy kis rádiócsövet felvett, s óvatosan becsúsztatta a keblébe. Mint a gyík, úgy siklott le a lét­ráról, s a polcok labirintusát meg* kerülve, odalépett a lányhoz: <— Vetkőzzön le! A lány arcára odafagyott a mo- soly. Mozdulatot tett, hogy kiró* hanjon, de Sörös erős kezei rákul* csalódtak a lány csuklóira. Szinte csak lihegte a szavakat: — Nem megy sehová! Vetkőzzön le! Teri szemeiben vad félelem búj- kált, s rémülten akart szabadulni a vaspántként szorító markokból. —- Mit akar? Eresszen el! — Nem akarok semmit, csak vet­kőzzön le! — Nem! Ezt nem teheti velem ‘— mondta rémülten a lány. — Kiáltok! — Sörös csak most ébredt rá teljes tudattal, hogy egy nő áll előtte. Szinte elvörösödött a gondo­lattól, hogy mit képzelhet ez a lány most. Hangjából maró gúny áradt, amikor végre megszólalt: — Igaz is, még rosszra gondolhat a kisasszony! Pedig csak arra aka­rom kérni, hogy adja elő a rádió­csövet, vagy csöveket a... a keblé­ből! De inkább menjünk a rendé­szetre, ott majd levetkőztetik. Ott vannak nők, akik előtt nem kell szégyenlenie semmit... csak a csö­veket! Teri arcán kigyúlt a szégyen izzó foltja, s amikor elövette a kis csö­vet, csak ennyit mondott: — Bocsásson meg... ez volt az első eset.„ Ba kell, levetkőzöm itt, csak ne vigyen sehova! Nem élném túl! A kisöcsém kérte, hogy vigyek neki egy csövet. Rádiószak­körbe jár... •— És ezt most itt higyjem is el? Mert a kisöccsének éppen a leg* drágább exportcsőre van szüksége! És csak egyetlen darabra... — Esküszöm, hogy ez volt az első eset... mindent megfizetek. Ha nem hiszi el, beszéljen az öcsémmel... Gondoltam, itt olyan sok van... — És sirt, zokogott a lány. — Gondolta? De arra nem gon- dőlt, hogy itt minden darab „ebből a sokból” az én becsületemre van bízva?! Hogy ezért én éppen úgy felelek, mint a pénztáros a millió forintokért? — Jelentsen fel, és bocsássanak el... nem akartam rosszat! — Sö­rös érezte, hogy a lány igazat mond. Tanácstalan volt. Ez a lány most érettségizett. Ügy került ebbe a hatalmas raktárba, mint az éhes ember a kenyérgyárba. Ki tudja? Hátha csak tényleg gyerekes botlás volt? És ha nem? Ha mégis csak hazudott? Ha hiánya lesz? Nem tudott dönteni. A következő napokon úgy jártak- keltek egymás mellett a raktárban, mintha két idegen földrészen élné­nek. A lány kerülte a tekintetét is, 5 meg vívódott önmagával. És el­jött a szombat délután. Sörös haza­utazott a szüleihez. Apja nyugdíjas raktáros volt. Vele beszélte meg az ügyet, csak igy általános szinten. Az öreg vé­gighallgatta csendben, a amikor befejezte megszólalt: “ Tudod, én is gyerek voltam még, amikor bekerültem a rak* tárba. Egyszer megtetszett egy krómozott villáskulcs, egy kilenc- tizenegyes. Megfogtam, és hazavit­tem. Nem is tudtam, minek! Két hónap múlva meggondoltam a dol­got, de már nem találtam a kul­csot. Felforgattam az egész házat de nem találtam sehol. Fizetéskor vettem egy újat a boltban, és ti­tokban bevittem. És akkor meg­nyugodtam. Azóta is nyugodtan al­szom. De az a két hónap nehéz volt nagyon.. Hétfőn ismét a gondolataiba mi- lyedt Ügy érezte, hogy az öreggel folytatott beszélgetés után te ott van, ahöl a part szakad. Éppen reg­gelizett, amikor a lány előjött a raktár mélyéről. Eléje tűit, a reme­gő hangon megszólalt: — Sörös elvtárs... Kérem, en­gedjen el... — a mert Sörös kér­dő tekintettel nézett rá, elpityere* dett. — Én nem bírom ezt idegek­kel! Én becsületesen akarok dol­gozni... Én mindent jóvá akarok tenni! Ki tudja, meddig tartott volna ez az egyoldalú párbeszéd, ha nem zörögnek az ajtón. A lány eltűnt ismét a polcok mögött, s az ajtón be­lépett Kotács elvtárs, a párttitkár, Jókedélyű ember volt. Most is tap­solt, amint átlépte a küszöböt, mint­egy jelezve, hogy nem nyúl semmi­hez. Sörös beljebb invitálta, — Mi jó hirt hoztálf Kovács elvtárs? — Hát jót is, meg rosszat is. Égy hétre el kellene menned. Konferen­cia lesz a megyénél, téged jelöl­tünk. De az igazgató elvtárs aggá­lyoskodik, hogy nincs helyettesed. Hát most téged illet a döntés joga! —• Sörös ujjaival dobolni kezdett az asztalon, majd felnézett. — Rendben van! Megrak! A he­lyettesítést. pedig megoldom. s- Kivel? = Hát itt van Teri! ö már bele­jött a murtjeába! — És megbízol benne? •— hajolt közelebb a titkár. Meg kell benne bízni! — J szemei valahová a távolba néztek. Apját hallotta, amint ott ül a ház előtt és mondja az 6 történetét. Szerda reggel még benézett « raktárba. Néhány jótanáccsal látta el a lányt, aztán indult. Már az aj­tónál járt, amikor hirtelen megfor­dult, s visszaszólt a lánynak: — ... és mondja meg a kisöccsé­nek. hogy hamarosan felkeresem! Rádiós voltam a katonaságnál... gondolom, jót tesz mindkettőnknek egy kis tapasztalatcsere? — s ezzel elindult. Alakja eltűnt a műhely hatalmas duruzsoló gépsorai kö­zött. Teri meg nézett utána, s aj­kai megmozdultak, mintha monda­ni akarna valamit... valamit a bizalomért, valamit a bizalomról.., “ ' Kátay Antal Bérletváltás — Tiszasülyön is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom