Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-15 / 191. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus 15. HÍREK luiilllliUlllillllUU A Nap kél: 4.40 h-kor, nyugszik: 18.56 h-kor. A Hold kél: 8.26 h-kor, nyugszik: 20,49 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: felhőátvonulások, néhány helyen kisebb esők. Mérsékelt délnyugati, nyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 21—25 fok között. Távolabbi kilátások: a hét közepén is hűvös idő. (MTI) — A VERSEGHY könyvtár új helyiségeiben (Szolnok, Kossuth tér 4 szám alatt) ma délelőtt 10 órakor kezdődik a kölcsönzés, valamint az olvasótermi szolgálat. Közöljük még a könyvtár előfizetőivel, hogy a kölcsönzés rendje változatlan maradt. — VAGYONVÉDELMI tanácskozást tart a MÉSZÖV igazgatósága és a KPVDSZ megyei bizottsága augusztus 18-án délelőtt 9 órai kezdettel Szolnokon, a Szakszervezeti Székház színháztermében (S ágvári Endre u. 14—16 szám) a földművesszövetkezeti dolgozók részére. — SZÜNETEL a személyszállító hajójárat Szolnok és Tiszabura között augusztus 15-től az alacsony vízállás miatt. A hajóforgalom megindulásáról a MAHART időben értesíti majd a közönséget. — X MARTFŰI Tisza Cipőgyár dolgoz^' augusztus 20-án ünnepük a üzem fennállásának huszadik évfordulóját. Ez alkalommal többszáz munkás kap arany-, ezüst- és bronz törzsgárda- jelvényt — FRANCIA és angol levendula, muskotály, zsálya, római kamilla és menta aratását fejezték be Daránypusz- tán. A legértékesebb olajat adó Angelika gyökérből 50 mázsát takarítottak be. Az egy mázsa gyökérből kisajtolható 15 deka olaj értéke 15 000 forint. — JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS nyílik Túrkevén aug. 20-án délelőtt 11 órajcor a múzeum fennállásának tizedik évfordulója alkalmából. A kiállítást a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében dr. Balassa Iván múzeumi osztályvezető helyettes nyitja meg. — NYOLCVANEZER forintot forgalmazott a MÄV Utasellátó a legutóbbi pénteki napon. Ebből a két új pavilon bevétele hatezer forint volt. TIZENÖTEZERKÉT- SZÄZ négyzetméter portala- nított makadám utat építtet 1961-ben a szolnoki városi tanács a megyeszékhely területén. A tervezett építkezés 50 százaléka már elkészült. — TÍZ NAPIG TARTÓ hanglemez bemutatót rendez Törökszentmiklóson a könyvesboltban a földmüvesszö- vetkezet. — GYUFÁHOZ JUTOTT a gyermek Tiszajenőn és meggyújtotta vele édesapja, Törőcsik Sándor udvarában a szénakazlat. A tűz következtében 20 mázsa széna égett el. Törőcsik Sándor ellen szabálysértési eljárás indult. köszönetnyilvánítás Ezúton is köszönetét mondunk mindazoknak, akik szeretett édesanyánk, a kedves anyós, drága nagymama elhunyta alkalmával fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Benedek család Kengyel köszönetnyilvánítás Köszönetét mondunk mindazoknak az ismerősöknek, a gépállomás gazdasági és pártvezetőségének, akik szeretett jó édesanyánk. Horváth Jőzsefné temetésén résztvettek és sírjára virágot hoztak. A gyászoló Kiss család Cibakháza T ranszformátor, árbockapcsoló, sötétség A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz abban a reményben villamosította koratavasszal II. sz. brigádközpontját, hogy mind a százas istállóban, mind a kombájnszérűn, s a csomózóházban könnyebb, eredményesebb lesz a munka. A szerelést — kisebb, később folyamatosan pótolt hiányosságokkal — az Épületszerelő Vállalat végezte. Március 20-ra minden készen lett. Ekkor a tsz levélben kérte a TITÁSZ-t; kapcsolja be az áramot. Tisztázatlan* hogy Kun- szentmártonból, vagy Szolnokról ment-e gyalog a levél, de tény, hogy a második egy hónap múlva ért válaszként a tsz-be. A TIT ASZ készséggel megígérte: bekapcsol, mihelyt felszerelik a transzformátort. A trafó június végére helyére került A fontos berendezés azóta is búsan porosodik, s csak az előtte elhaladóktól értesült, hogy a vagyonba került villamosítás ellenére viharlámpa szelíd fényénél dolgoznak az éjszakai műszak emberei.. * A várakozás szívszikkasztó Szaharájába jótékony záporként érkezett július 15-én a TITÁSZ értesítése. hogy végre bekapcsolásra kerülhet a trafó..* üVyolcszáznegyven új tanterem Az idei tanév kezdetén is sok helyen várják a diákokat az új iskolák, új tantermek. A Művelődésügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint ez évben állami beruházásból, valamint a lakótelepekhez kapcsolódóan összesen 640 általános és középiskolai tanterem épül országosan. Társadalmi erők segítségével további, mintegy 200 tanterem készül el, ugyancsak még az idén. Végeredményben tehát az iskolahálózat 840 új tanteremmel bővül. 1961-ben az alsó- és középfokú oktatási Intézmények hálózatának fejlesztésére csaknem 400 milHó forintot fordít államunk. (MTI) Legfrissebb fejlemény: á TITASZ mégsem adhat áramot, mert az árbockapcsoló nincs jól felszerelve. Árbockapcsoló tehát van, transzformátor is van, áramfogyasztási igény szintén van — csak éppen áram nincs. Azaz áram is van, csupán éppen adni nem lehet. mert... ...mert megvan az előírások tiszteleté is, ám egy kevéske jóindulat, segítőkészség hiányzik. Meddig? borváró — JLC „GICCS- VADÁSZAT“ — sajnos, még mindig eredménnyel. Az utóbbi időben a sajtó, a film, a rádió, a TV, a kulturális és tudományos szervek egyre erősebben fújják a giccs elleni küzdelem riadókürtjét; csatasorba szólítva ehhez a jóízlésű közvéleményt is. S hogy van eredménye a harcnak? A selejtes tánc- és népdalok csökkenő száma, a falakat éktelenítő nívótlan, banális „festmények” eltünedezése a bizonyság: van. De ahogy mondani szokás „vannak még hibák”. Ezt bizonyltja az a hasznos körút is amelyre aZ újságíró Mészáros Lajos festőművész, a szolnoki művésztelep lakója társaságában indult eL A giccsvadászat — sajnos — eredményes volt Kavicson folyik a víz Cserkeszöllőn, a helyi fmsz cukrászdában erdőrészlet „díszíti” a falat Van ezen minden: csörgedező, kékvizű patakocska, kavics ágyon folyó víz, stb. A kép ízléstelen, habár tetszetősségre törekszik. Édeskés, szirupos hatást vált ki mégis az ég kékje, a fák, a levelek hamis színei. A kép, mert önmagában hamis, ezért ízlésbeli hatásában is romboló, hiszen az emberek természet iránti szerete- tét csodálatát egyszerűen eltompítja. Pamacsolt dinnyék Jártunk Kisújszálláson is, szintén az fmsz étteremben. * Beszélgetés a portásfülkében — Nem unalmas a vasárnapi szolgálat? — kérdeztem Kürti Lászlót, a kenyérgyár portását a bemutatkozás után. — Ah, dehogy. Itt a rádió, az asztalon maroknyi újság, s mindig akad beszélgetőtárs, is. Most például maga, ■— mondta mosolyogva. S úgy beleízeledtünk a beszédbe, hogy szinte sajnáltam otthagyni. mindig volt újabb, érdekes története a saját életéből, az elmúlt évekről. Az 59. évében járó ember bölcsességével tekintett vissza, s a munkások sokszor nyers, de őszinte szavával mondott véleményt sokmindenről. — Nehéz volt az életünk. Az egész család megkoplalta a varrógépemet. A szabászasztal árát nem tudtam kifizetni, ledolgoztam a fake- reskedőnek, meg az asztalosmesternek. A vasalópámákat, kisebb felszereléseket magam készítettem kis műhelyem részére. Nem fényes, sok segéddel dolgozó szabómester volt Kürti bácsi. A munkásoknak dolgozott kinn, a kórház háta mögötti Fodor-telepen. Ebben a városrészben szűkén csurrant a pénz. Munkások lakták, akik sokat küszködtek a munkanélküliség" rémével. így a szabómesternek sem sok jutott A két lánya elvégezte a polgári iskolát, többre nem tellett. A nagyobbik tanárnő szeretett volna lenni. Kürti bácsi levelezett, érdeklődött, de a válaszokban annyi pengőről esett szó, amennyinek előteremtésére egy külvárosi szabómester már nem vállalkozhatott. Azután éveket ugrunk át a beszélgetésben, a szövetkezet megalakításáról esik szó. ■— Mennyi álmatlanul áttöprengett éjszaka szaladt el fölöttem — emlékezik vissza. Én is ragaszkodtam az önállósághoz. Eljöttek hozzám is. Rám is számítanak: ezt mondták. Akkor éreztem, hogy ahelyett, hogy engem agitálnának, nekem kellene hirdetnem a szövetkezeti gondolatot. Bár a szabók szövetkezetének első elnöke is ő lett, mégis úgy érzi — most, több mint tíz év után is —, hogy akkor elkésett — Később már — amint mondja — nem követett el ilyen hibát. Még javában dúlt az ellenforradalom, amikor már szervezte a pártot. Az elsők között fogott fegyvert a karhatalomban. Idős kora, betegsége ellenére vállalta a nehéz és nem minden veszélytől mentes szolgálatot, ö még többet is vállalt volna. Felettesei mosolyogva szóltak: pihenjen Kürti bácsi. megérdemli. így került nyugdíjba. Most pihen. Még 1958-ban a kenyérgyárban portási ál lást vállalt. Hívták már magasabb beosztásba is, de nem megy. Nem azért, mert fél a felelősségtől, hiszen eddigi élete nem azt példázza. Ma is kész bármikor a munkáshatalom szolgálatára, hiszen munkásőr. » Ehhez a riporthoz egy olyan idős embert kerestem, aki felett csendben múlnak el a napok* unalmasak a vasárnapi szolgálatok. S hogy más embert találtam a kenyérgyár portásfülkéjében, az Kürti bácsi érdeme. — papp — Mintha a cserkeszöli ói „tájkép” testvérével találkoztunk volna. Bemutatására nem vesztegetjük a szót, jellemzésére csak annyit: a festői képesség leghalványabb jele is hiányzik az alkotóból. Ugyanez vonatkozik az ittlévő két „csendéletre” is. Egyik orgonacsokrot, a másik felvágott dinnyét ábrázol. A dinnye pirosának bemutatása az szép festői feladat lenne, ám a kép dilettáns alkotója ízléstelen pamacsolásnál nem tudott többet nyújtani, s a kellemetlen színhatású háttér csak fokozza a kép disszonanciáját. Megcsúfolt aratók A KGST-hez tartozó országok kohászati szakembereinek értekezlete Ostravában Prága (MTI). Mint a prágai rádió jelenti, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához (KGST) tartozó országok kohászati szakemberei Ostravában szeptember 18-tól 24-ig értekezletet rendeznek, amelyen a kohászati termelési folyamatok automatizálásának problémáit vitatják meg. Az értekezleten* amely maga nemében az első, mintegy 120 szakember vesz részt (MTI) BARACS DÉNES: SVÁJCI KRÓNIKA fi Frau Brandtli mosodája 6. Frau Brandtlinak egy üveg pálinkát küld pesti ismerőse, könnyű lesz megtaíóni Bernben, mert a mosodáját nagy tábla hirdeti, rögtön észrevesszük majd. Persze, a mosoda nem Frau Brandtli tulajdona, ő csupán ott dolgozik, átveszi a szennyest és tisztát ad ki helyébe, míg bent a gépek között fürgén szaladgálnak a lányok és az asszonyok. Azon a napon azonban Frau B/andtli történetesen éppen beteg volt: viszont ott lakik nem messze, egy félig szuterén lakásban, ahol az ablakból a járókelők lábát lehet látni. Tulajdonképpen örülök, hogy ide is el kellett jönnöm: ez nem újonnan épült luxuslakás, csupán egyszobás, mindenféle tarkabarka térítőkkel és hímzésekkel, naiv ízléssel berendezett szoba, Frau Brandtli pedig — jól megtermett asszonyság — egyedül él itt. Hogyan él? A házigazda már jobban van — csak ez az átkozott influenza döntötte ágynak egy-két napra —, szaporán pereg a nyelve. Brandüi néni tehát már kislánykora óta itt dolgozik, ebben a mosodában: vasalónő volt, ezzel indult, most már átvevő, ami könnyebb munka és jobban is lehet vele keresni. Mennyit? No, nem sokat: valami 400 frankot, de ebből lejön legalább száz lakásra — mert ez olcsó lakás, százban minden benne van. kevésnek van ilyen szerencséje. És a mosoda öt perc, ami szintén nem lebecsülendő. Hogy mit csinál a pénzével? Frau Brandli nagy arca kissé értetlen kiélezést ölt. Hát elkölti. Külföldi utazás? Nem, neki arra nem telik, miből is telne... Hogy a svájci életszínvonal? Hát az lehet, de itt. a mosodában senkinek sem telik ilyesmire. Olasz lányok is dolgoznak a mosodában. Körülbelül 250 frankot keresnek. Viszont ők ott laknak a mosoda munkás- szállásán. részben kosztot is kapnak, tulajdonképpen nekik is megmarad annyi, mint nekem. Csak hát az olaszok ki sem teszik jóformán a lábukat a szállásról, mert ami pénzük megmarad, azt rögtön küldik is haza. ök a családfenntartók. az a kis pénz, amit itt félretesznek, — bár Frau Brandtli nem egészen érti. hogyan, hiszen ő is elkölti azt a kis fizetését, s nem is nagyon veszi észre — azt rögtön küldik Itáliába, hogy éhen ne haljon a család. Hogy ez a kép nem is olyan rózsás, mint ahogy Svájcról szoktak beszélni? Az bizony meglehet, dehát Frau Brandtli csak azt mondhatja, amit tud. Ilyen az élet. Csak beteg ne legyen az ember, meg öreg, akkor minden rendben van. Mikor elbúcsúzom, s egy üveg pálinkával szegényebben és egy érdekes beszélgetéssel gazdagabban kifelé indulok. eszémbejut egy élményünk. A határon történt. Amikor megérkeztünk a svájci határállomásra, tíz percünk volt a vonatindulásig. A vámőr belépett a szakaszba és felszólított: vigyük a bőröndöket a vámhivatalba, hogy megvizsgálhassa. — De mi csak átutazunk —• feleltem — és tíz perc múlva indul a vonat. Olaszul beszéltem és vámőr elkomorult: — Vigyék csak oda. — De a vonat... A finánc ordított: — Azt mondtam, amit mondtam. Vigyék a vámhivatalba, vagy nem érti?! Ne vitatkozzon itt nekem! Az irodában — még mindig a váratlan rendreutasítás hatása alatt — félénken pislantottunk az órára, amikor a vámőr kezébe vette útlevelünket és megdöbbent. — Hogyan? önök nem olaszok? Hát miért nem mondták? Arcán udvarias mosoly jelent meg. a bőröndök egyszerre érdektelenné váltak számára, hordárt hívott és így még az utolsó pillanatban elértük a vonatot. Akkor nem értettem mi okozta a változást. Most eszembe jutott az egyik olasz kislány fáradt arca ott a mosodában, amíg Frau Brandtli után érdeklődtünk, s felötlött egy úr szellemes- kedő megjegyzése is: „Az itt dolgozó, de idegen áilampoi- gárságú olaszok Svájc négerei.’1 (Folytatjuk) A törökszentmiklósi fmsz étterem egyik képén három rojtosgatyáis, kalapos magyar kaszálja a gabonát, esetlen mozdulatokkal. A téma nagyszerű, igazán „festői”, A kenyérért verejtékező ember munkájának bemutatása, a természettel való harcának ábrázolása megannyi nagyszerű lehetőség egy igazi művésznek. Erről a nagyszerű témáról itt olyan *,művet” láttunk, amely még a ráfordított festék értékét sem közelíti meg. Falra hányt borsó...? A szolnoki halászcsárda tiszai életet és halászatot ábrázoló nagyméretű „olajremekeit’’ ezúttal nem mutatjuk be olvasóinknak. Megtette már előttünk a rádió, nem egy újságcikk; a képek azonban még mindig háborítatlanul pompáznak a falon. Híven teljesitve azt a „kul- túrmissziót”, amit az ízléstelenség a természet meghamisításának „kultusza” jelent. Sajnos, mindezidáig süket fülekre talált a kérdés: meddig kell még „gyönyörködni:: a szolnoki halászcsárda gics- cseiben és az előbb felsorolt műalkotásokban ? Van-e megoldás? Az elsorolt kirívó példákkal szemben a legtöbb étteremben, cukrászdában* ven» déglőben ízléses reprodukciókat, rézkarcokat, itt-ott eredeti művészi alkotásokat is láthatunk. Bizonyságul, hogy a giccs napja leáldozóban van. Mégis, érdekel bennünket a válasz: miért éppen az fmsz vendéglátó egységeiben található a legtöbb giccs, hogyan jutnak hozzá és milyen pénzügyi alapból dobják ki ilyen selejtekre a pénzt? Török Ferenc, a MÉSZÖV vendéglátó osztályának vezetője így válaszolt: f— ötszáz forintot adhatunk egy képért* eredeti festményekre ez kevés. Csak ilyen, olcsóbb képre futja. Ám, a közeljövőben megalakul egy bizottság, szakemberek, művészek bevonásával, amely felméri a „giccsfrontot”, s megteszi a szükséges -intézkedéseket. Hogy mi lesz a kiselejtezett képek sorsa? Ha tudjuk, értékesítjük..* Hiába... ami üzlet — üzlet. No, de reméljük, ezt az értékesítést Török Ferenc sem gondolta komolyan. *. Ami pedig az ötszáz forintot illeti: nos, nem is olyan kevés az ahhoz, hogy egy-egy szép reprodukcióval, rézkarccal díszítsék az üzlethelyiségeket. Bubor Gyula iMiiiiMimmmimmiMiiiiiiiiiiiHiiiiiiniiiH Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelés szerkesztő: Varga József Szerkesztóség: Szolnok. Irodaház l. emelet Telefont 20—93 23—20 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Népla Lapkiadó Vállalat Igazgató: Fülemen Lajos Kisdonivatal: Szolnok Irodaház földszint S reiefon- 20—W Szolnok: Nyomda Vállalat F eleirezct/N: Mészáros Sándor
