Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-02 / 180. szám

1901. augusztus 2. SZOLNOK HBOTEl NÉPLAP 6 Amikor as asszony a sarkára áll Szeged Uíeu vázas... KÉT SZÍNHÁZI ESTE SZEGEDEN A faluban nem maradt minden szó nélkül, hogy Ádámné nem ment az ura után Kerekdombra, hanem itt maradt a községben és tovább dolgozik az Űj Élet­ben. — Hát még ilyet! — csó­válták fejüket az idősebbek — asszonynak az ura mellett a helye. — Nem is lesz ennek jó vége! — nyilatkoztak mások. Ádám Bálintné pedig mit sem törődve a szóbeszéddel, mende-mondával, nevelte a három gyereket és dolgozott a szövetkezetben. Hogy miért lett falubeszéd tárgya a család? Hosszú so­ra van ennek. A nagyrévi Üj Elet Ter­melőszövetkezetben az elmúlt évben jól jövedelmezett a dinnyetermelési Ádám Bálint, a szövetkezet dinnyése, meg a felesége jól kerestek. Közel negyven ezer forintot vittek haza, amikor mindent kéz­hez kaptak. Ebben az eszten­dőben azonban beütött a sze­rencsétlenség: A termelőszö­vetkezet nem tudott területet biztosítani dinnye termelésre. Az ember megsértődött, mondván: mit ér egy diny- nyés dinnyeföld nélkül...? itthagyta a szövetkezetei és leszerződött Kerekdombra. Az asszony azonban meg­kötötte magát. Ö nem megy sehová esem. Nem olyan biz­tos, hogy a Tisza kiárad ezen a tavaszon. Majd meglátja, hátha szerencséje lesz és az árterületen termelhet majd dinnyét. Így történt, hogy Ádámné a faluban maradt Kinek lett igaza? A nagyrévi Üj Életben megkezdődtek a dinnyeszállí­tások, exportra. Egy nap hu­szonöt—harminc mázsát is elszállítanak, S ez mind an­nak az ,,akaratos” asszony­nak köszönhető. Mert ahogy mondjaj — A Tisza megtért, nyu­galomba ment... a zöldár után lehetett palántáim... S ez a vékony, törékeny, fiatal asszonyka egymaga gondozta a tizenkét hold sár­ga- és görögdinnyeföldet ö palántáit, fogasolt, — egyszó­val mindent elvégzett a jó termés érdekében. A család se maradt gondozatlanul. A zövetkezet építőbrigádja •sínos kis kalyibát épített ne­ki, meg a három gyereknek. Tavasztól őszig ott laknak ők négyen a dinnyeföld szélé­ben. Bálint, a kilenc eszten­dős legényke — a gyerekek közül a legnagyobb — ami­kor teheti, segít az anyjának. De Lacika, a középső gyerek, már megkötötte magát: — Édesanyám, én inkább fogatos leszek, azok olyan jól keresnek itten, — Ugyan menj már — vá laszolt az anyja , kicsi vagy te még ahhoz. Hiszen nem látszol ki a lovak mö­gül. Inkább gyere és segíts te is nekem. Majd ha meg­nősz, nem bánom, legyél fo­gatos ... így aztán két segítsége van így nyáridőben Ádámnénak. Ilyenkor júliusban öröm nézni, hogyan érik meg az asszony munkájának gyü­mölcse. Olyan illatosak azok a sárgadinnyék. Olyan zama­tosak, édesek.,. Asszony és a férje most „versenyben” állnak. Ki ter­mel szebb dinnyét, jobbat, zamatosabbat? A vetélkedés még nem dőlt eL A faluban már arról beszélnek az asz- szonyok — mert köztudomá­sú, hogy azok mindig jólérte­sültek —, hogy a férj már gondolkodik: vissza kéne jönni Nagyrévre. Ez még csak szóbeszéd, de ha így gondol­kodna Ádám Bálint, az se lenne meglepő. Mert mégis csak jobb a családdal együtt... aztán meg az idén se keresett rosz- szul az asszony. A szövetke­zet minden hold föld után A Kunmadarast Községi Tanács vb. titkárától. Bozsó Sándortól az alábbi levelet kaptuk: A Néplap július 2-i számá­ban az „Egy jelentős kiad­ványról” című cikkben — meglepetésünkre — az aláb­biakat olvastuk: „Már régen készen áll Kunmadaras köz­ség bő monográfiája. Kiadá­sához nem hiányzik más, mint a madarasi tanács ha­sonló hozzáállása.” Az észrevételező bizonyára nem tudja, hogy a kunmada- rasi tanács már tavaly ápri­lisban értesítette a Damja­nich Múzeum igazgatóját ar­ról,. hogy Kormos László: Kunmadaras története című művének kiadási költségeit 1200 példány átvételével se­gíti. A tárgyalások azóta is húzódnak, véleményünk sze­rint inkább a szolnoki mú­zeum munkatársainak, mint­sem a magunk hozzáállása miatt .> A levél tartalmát ismer­tettük Kaposvári Gyulával, a múzeum igazgatójával és megkérdeztük: hol akadt el e kiadvány elkészítése. — Valóban kaptam levelet az elmúlt év áprilisában Duzs Sándortól, a kunmada­Vásárról jött haza hajnal­ban Csák István, a jászberé­nyi Rákóczi Termelőszövet­kezet főállattenyésztője és Kispál István, a gazdaság ál­lattenyésztési brigádvezetője Borsod megyében jártak. — Ügy mondják, tizenkilenc szarvasmarhát vásároltak — hízóalapanyagnak. Igen-igen álmosak voltak mind a ket­ten. Nem is húztam az időt, egyenesen a tárgyra tértem. — Ügy hallottam, mind a ketten szerződtek sertéshizla­lásra. — Ügy Igaz — bólintott Csák István, akit ezentúl csak Pista bácsinak nevezek, merthogy jóbarátságba let­tünk, ö lányaként beszélt velem, s én az apának járó tisztelettel szóltam hozzá. — Aztán mennyire szer­ződtek, Pista bácsi? — En kettőre. Kispál Ist­ván meg ötre. — Elég szép szám. Ezek szerint van takarmányuk bő­ven. — A szerződéskötésikor minden darab jószág után két mázsa árpát kaptunk az ötvennégy munkaegységet ad. Ez maga hat és félszáz mun­kaegység. Ha ezt megszoroz­zuk 33 forinttal — mert eny- nyit terveztek —, bizony szép pénz üti Ádámné mar­kát a zárszámadáskor. Nem beszélve arról, hogy a diny- nyésasszony a száz mázsán felüli többlet termés ötven százalékának pénz bem érté­két is megkapja prémium­ként Jó dolog az, ha néha az asszony a sarkára álL Varga Viktória rasi művelődési otthon veze­tőjétől, amelyben a tárgyalá­sok megkezdésére szólít feL Erre a levélre — betegeske­désem miatt — csak június nyolcadikén válaszoltam 341/ 1960, szám alatt. Kértem, hogy fáradjon be a részletek megbeszélése végett Azóta ni its Sándor sem Írásban, sem szóban nem jelentkezett. — Ugyanakkor levelet in­téztem a megyei tanács vb.- hez és támogatást kértem a kiadványhoz, miután a nyom­dai költségeket előlegezni kell. E levél kelte 1960. máj. 9. Száma 270/1960. — Választ sajnos erre sem kaptam. — Kétségtelen, hogy azóta szorgalmaznom kellett vol­na a monográfia kiadását, mert megyénk kulturális éle­tének nagy eseménye lenne a kétszázoldalas, gazdag kép­melléklettel ellátott mű meg­jelenése. Éppen ezért a leg­rövidebb időn belül Kunma­darasra utazom, hogy a köz­ség vezetőivel részletesen megbeszéljük a teendőket Örülünk a mindkét részről mutatkozó tárgyalási és meg­egyezési készségnek és kíván­juk, mielőbb ismertethessük lapunkban e fontos történel­mi tanulmányt H. T. állatforgalmi vállalattól, — magyarázza Kispál István. — A tavalyi háztáji kuko­ricából is van még, meg a termelőszövetkezettől meg­kaptuk az idei árpából a munkaegység-előleget —told­ja meg a magyarázatot Pista bácsi. ■— Mennyit kaptak? — Egy munkaegységre fél kilót Elég szépen vittünk haza. Aztán meg minden egyes leszerződött sertés után a termelőszövetkezet 50 négy­szögöl lucernát is biztosít — Szóval, lehet hizlalni. — Mikorra adják le a ser­téseket? — En úgy számítom, hogy szeptember közepén — így Pista bácsi, — En meg augusztus vé­gén adom le mind az öt da­rabot — szól a fiatalabb ál­lattenyésztő. — Hoz-e szépen a konyhá­ra a hizlalás? — Hát azt nem mi számol­gatjuk — nevetnek —, ha­nem az asszonyok. Ok baj­lódnak a jószággal, ők teszik el az árát is. — Dehát csak van beleszó­lásuk az embereknek is? A szolnoki Magyar nóták, csárdások. — Üzemi szikra. (A tartalom­ból: Élenjár a munkában és követendő magánéletében. Két kísérlet — érdekes ta­pasztalatokkal. Munkában a szelevényi Építőipari és Kar­bantartó Ktsz. Ajándékmű­sor a Ceglédi Gépjavító Vál­lalat dolgozóinak köszönté­sére.) — Jászkunsági krónika. —■ Nárcissus — könnyűzene. „Szeged hires város, Tápéval határos.. Milyen különös e tüzes, pattogó dal ezüstösen csillogó hangú harsonákon, ünnepé­lyessé szelídülve, s mintegy a város „himnuszává” neme­sülve Zeng a szignál és a kö­zönség igyekszik minél gyor­sabban elfoglalni a helyét a nézőtéren. Ezek a szignálok helyettesítik a gongot az or­szág legnagyobb szabadtéri színpadán. Amikor az alkalmi sebes- vonat befutott a szegedi pá­lyaudvarra, kellemes női hang jelentkezett a hangszóróban: — Üdvözöljük a különvo­nat utasait és kívánunk ne­kik városunkban jó szórako­zást. Az esti előadáson ma a Hunyadi László... — Nem sok — viccelődne®:, feledve minden fáradságot. — Mégis, mennyi lesz? — kérdezősködtem tovább, nem véve észre a kitérő választ. — Kispál Istvánnál meg­lesz a 15—16 000 forint — Pista bátyám sem pa­naszkodhat, hétezer forintot biztos kapnak a két hússer­tésért ■— És valóban az asszonyok gondozzák, nevetik a jószágo­kat? — Bizony azok! Pista bá­tyám felesége ezen kívül még csirkéket pulykákat is ne­vel, nem beszélve a tehenek­ről ... — Fel is számolta nekem tavaly — mosolyog a baju­sza alatt az idős Csák —, hogy ő csak az aprójószágból 12—13 000 forintot keresett V. V. Probléma? —- mosolyodik el Jaros Károly, a szolnoki Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egyik szakszervezeti bizalmija — A mi szak­mánkban, ahol ennyi nő dol­gozik, mindig akad valami tennivaló. Éppen most he­lyeztük ülő pénztárba az egyik elárusítónőnket. Gyen­ge fizikumú asszonyka, ter­hes és nem bírja az állást.., Sok hasonló és másjellegű probléma adódik... A vállalat szakszervezeti bizottságának tizenhat bizal­mija van, Jaros Károly a 13. számú cipőboltban dolgozik, a bolt vezetője. Azelőtt a 33-asban, s még régebben, a szakosítás, illetve az élelmi­szertől való szétválás előtt hosszú ideig dolgozott az 1-esben is. Tehát régi keres­kedelmi alkalmazott, ismeri a dolgozók gondjait. — Asszonyaink igen sérel­Ä Hunyadit nem itt láttam először. Mégis megrázott, fel­emelt így — igen, valaho­gyan így képzelhette Erkel a történelmi múlt nagy alakjai, a Hunyadiak történetének színpadra vitelét Ez az opera kívánja a nagy tömeg mozga­tását Zenéjében ott rejlik a monumentalitásra való igény. S itt a nagyszerű várdíszlet­ben sikerült úgy mozgatni a nagyszámú statisztériát, hogy' az tényleg a tömeg illúzióját keltse. A fények adagolásá­val is sikerült a középkor fojtott levegőjét ízléses esz­közökkel felidéznie a világo­sítónak. Nem kritikát, illetve nem elsősorban kritikát szeretnék írni az opera előadásáróL Hi­szen egyszerű nézőként ültem ott és igyekeztem feloldódni a varázsban, amely a sokez­res nézőközönséget fogvatar- totta. Együtt háborodtam fel a Hunyadi-ház híveivel Cil­iéi ármányán és együtt fo­gadtuk döbbent némasággal a szívbemarkoló zened akkor­dokat, amikor László feje a porba hullt. A Vaszy Viktor vezette zenekar a kollektív művészet legmagasabb fokát ismertette meg velünk. A sze­replőgárdából mindenkit csak dicsérni lehet. A fiatal Agay Karola kitűnően oldotta meg nehéz feladatát, s őszintén elragadott Szabó Miklós, aki­nek nemcsak a hangja nagy­szerű, de színésznek is re­mek. Még Fodor Jánost sze­retném kiemelni (Gara ná­dor), akinek érces, gyönyörű hangja szélesen szárnyalt a kék kárpit, az esti égbolt alatt Amikor a fényfüggöny ki- gyúlt és az utolsó akkordok is elhangzottak, percekig zú­gott a fergeteges taps. S a szereplők, Mikó András ren­dező, Vaszy Viktor és a töb­biek méltán érezhették büsz­keséget: a nagy magyar zene­szerző szellemében újjáterem­mesnek tartják, hogy munka­idejük megszakított, Ugyanis a nyári nyitvatartás szerint délután egytől három óráig zárva vannak boltjaink. A legtöbben távol laknak mun­kahelyüktől, s a megszakí­tást idő felét a haza- és visz- szaút veszi el, otthoni mun­káról a déli szünetben szó sem lehet..j — Az elárusítónak mindig csinosnak, tisztának kell len­nie. De hogyan oldható ez meg, ha csupán egyetlen munkaköpenyt kapnak? Leg­alább kétszer kellene köpenyt cserélni hetenként, ehhez két munkaruha kellene. Rövid ideig elgondolkodik, aztán hirtelen megszólal. — Van még valami, amiről feltétlenül beszélnem kell. Valahogy nem sikerült még eléggé bensőséges, baráti lég­kört teremteni a dolgozó tár­tették a Hunyadi Lászlót, nemzeti operánkat. A következő este a Bánk bánt láttam ugyanezen a színpadon. A messzenéző ál­lamférfi és szerelmes férj tra­gédiáját, a nemzeti függet­lenség és a népnyomor prob­lémáit színpadra vivő dalmű ez évben került a szabadtéri játékok színpadára. Mikó András egy interjúban el­mondotta, hogy be szeretné bizonyítani; a sok kamarajel­legű jelenetet is lehet a sza­badtéri színpad hatalmas arányainak megfelelően ren­dezni. Ez a törekvés nem sikerült teljesen. Voltak jelenetek, kü­lönösen Bánk és Melinda ket­tőse, amelyeknek bizony nem használt a tágas térség, a rop­pant méretek, amelyekben szinte elveszett a két hős ér­zéseinek leheletfinom ábrázo­lása. Hasonló volt a helyzet a folyóparti jelenetben is. Ami viszont elragadtatást keltett: az művészek, a sze­replők nagyszerű teljesítmé­nye Különösen Simándy Jó­zsef Bánkja volt csodálatos élmény. A „Hazám, hazám” áriát meg kellett ismételnie. S leglelkesebben egy hűvös- modorú őszhajú külföldi tapsolt a mögöttem lévő sorban, akiről az opera meg­kezdésekor csak úgy áradt az előkelő zárkózottság. És hadd álljon itt a krónika egy nagyszerű színészi alakítás­ról: Kadnai György Tiborcá- ról, aki az elnyomott parasz­tot és a Melinda sorsán szá­nakozó mélyenérző embert egyaránt kitűnő játékkal és hanggal vitte színpadra. * Két előadást láttam Szege­den az ünnepi játékokon. S úgy érzem, nem véletlenül lesz lassanként nemcsak sze­gedi, hanem össznemzeti ügy is kulturális életünknek ez az évről évre ismétlődő nagy­hírű eseménye. Hernádi Tibor sak között. Ennek egyik okát abban látom, hogy olyan he­lyiségünk nincs, ahol baráti beszélgetésre, vagy akár szakmai értekezletre összejö­hetnénk. A termelési érte­kezleteket többnyire a 33-as boltban tartjuk. Ki-ki állva, esetleg a pultokon ülve (aki elfér) hallgatja végig a be­számolót, A KPVDSZ-nek van helyisége, de ha ott aka­runk valamit rendezni, 200 forintunkba kerül. A tagdíj­ból összejött kis pénzünket erre fizethetnénk el. Pedig van annak jobb helye is. Több mint kétezer forintot adott ki az idén a szakszer­vezeti bizottság gyorssegély címén a dolgozóknak. Most meg kirándulást szervez Szil­vásváradra. A részvevőknek csak 50 forintba kerül, a töb­bi költséget a vállalat és a szakszervezet téríti. B. E. ................................................................ A Surjáni Állami Gazdaságban elhatározták, hogy a tar­lót először istállótrágyázzák, majd műtrágyával szórják le. Utána nyomban leszántják. Képünkön Iváni György és Golyha István traktoros műtrágyával tölti meg a mű- trágyás ládát. Mégegyszcr az „Egy jelentős kiadványról” Már az új árpával hizlalunk Kereskedelmi dolgozók gondjairól beszélgettünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom