Szolnok Megyei Néplap, 1961. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-02 / 180. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. augusztus 2. HÍREK flasosztas 2 Szerda Lehel A Nap kél: 4.23 h-kor, nyugszik: 19.17 h-kor. A Hold kél: 22.35 h-kor, nyugszik: 11.11 h-kor. Időjárásjelentés Várható időjárás: kevés felhő, eső nélkül, mérsékelt délnyugati szél, a hőmérsék­let emelkedik. Várható leg­magasabb nappali hőmérsék­let: 24—28 fok között. Távo­labbi kilátások: csütörtökön a nappali hőmérséklet eléri a harminc fokot. — VIDÉKRE IS SZÁLLÍT gázt tegnap óta a szolnoki Gáz és Szénsavértékesítő Vállalat A gázt igénylőknek sz AKÖV kirendeltségeknél kell jelentkezniük s a vonat­nál lényegesen olcsóbb teher­gépkocsik két napon belül házhoz viszik számukra a tele palackokat — HATSZÄZ HEKTOLI­TER mustra kötöttek szerző­dést a Pest- és Szolnok me­gyei Pincegazdasághoz tarto­zó gazdák megyénkből. Leg­többre — 20—20 hektoliterre — Ffilöp Gyula és Tóth Mik­lós szerződték. — TÍZ ÉVE baromfi- és tojás, két éve zöldség- és gyümölcsfelvásárló Rákóczi- falván a földmüveszövetkf- zetnél Németh Béláné. A di­cséretet érdemlő dolgozónak még nem volt leltárhiánya. — HATVAN gyógyszerész­technikus fejezte be az el­múlt hónapban első évi ta­nulmányait A Szolnokon, Jászberényben és Karcagon tartott kollokviumokon a hallgatók jó felkészültségről tettek bizonyságot. — ZAGYVARÉKASON június elején kezdték meg a művelődési otthon építését. Idáig már 590 fő dolgozott itt társadalmi munkában. Je­lenleg az új kultűrlétesít- mény színháztermének 9 mé­teres vasgerendáit betonoz­zák. — „A FURFANGOS bá- nyászlegény” című, bányász­meséket tartalmazó mese- gyűjtemény a bányásznapkor jelenik meg a Pécsi Pedagó­giai Főiskola Hagyományku- tató Munkaközössége szer­kesztésében, ! , Szolnoki válasz a MÁV Szegedi Igazgatósága levelére A Szolnok megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályán ugyancsak meglepődtek, ami­kor felbontották a MÁV Sze­gedi Igazgatóságának levelét Nem kisebb dologról volt abban szó, minthogy a MÁV szeretné megállapítani a Szolnok megyei állomáshe­lyeken munkába járó fel­szálló és munkából érkező leszálló dolgozók létszámát és hogy ennek ismeretében a cím állapítsa meg, kik azok, hányán vannak, akik az ér­dekelt megállóhelyet igény­beveszik. Mint írják: i,Elképzelésünk az, hogy egy kimutatásban felsorolást nyerne valamennyi megálló­hely és azok neve mellett szerepelne a megállóhelyet igénybevevő termelőszövet­kezet, állami gazdaság, gép­állomás elnevezése és a na­ponta rendszeresen vonaton utazó csoport létszáma. Mondom, ugyancsak meg­lepődtek a mezőgazdasági osztály dolgozóig szakembe­rei, akiknek éppen elég dol­guk akad még a termelőszö­vetkezetekben, a gépállomá­sokon az időszerű mezőgaz­dasági munkák szervezésével, irányításával és az utazókö­zönség megszámolásához mérve még néhány kisebb mezőgazdasági szakirányítási feladattak Mert nem vonjuk kétségbe, hogy helyes a MÁV elgondo­lása, törekvése, hogy lajst­romba veszi az utazóközönsé­get, s ennek alapján alakítja ki esetleg a menetrendet, vagy így teszi kulturáltab­bá az utazást. Dehát ez alig­hanem a MÁV feladata lesz és nem a mezőgazdasági osz­tály állítja rá nyári nagy munkák idején a tanácsap­parátust Mert ugye elképzel­hető, hogy a cséplés irányítá­sa helyett utasokat számlál­nak a mezőgazdasági osztály dolgozói. De mit csinál ez idő alatt a MÁV? B. L. Asszony a fényben RÉZSÜTOSAN tűz be *z ablakon a Nap, s egy elté­vedt sugár szikrát vet a met­sző-kés acélján. Puha női kéz fordít egyet az agyagfigurán, s könnyed mozdulattal illesz­ti rá ismét az apró szerszá­mot. Fehéren ragyog a mun­kája fölé hajló asszonyfej a fényben. Veresné mintáz. Szája kis­sé szétnyílik, amint magáról megfeledkezve, teljes oda­adással és biztos kézzel veze­ti a karcoló-tűt. Nefelejcsek, kecses indák, tulipánok éled­nek, néhány perc alatt olyan a parányi váza, akár egy hús­véti hímestojás. Valóságos népművészeti remek, Pedig pár napja még semmitmondó sárga agyaghalmaz volt, s talán tizenöt-húsz nap ha be­letelik és holland kertek vi­rágai pompáznak majd ben­ne. Igen. Hollandiába készít vázákat megrendelésre a me­zőtúri Fazekasok Népművé­szeti Háziipari Szövetkezete. S a vázák messze viszik Ve­res Lajosné kezenyomát Bár ő azt mondja, a tudomány ott van a metsző-kés hegyében, de hát nem nyílna abból vi­rág az 5 ötletgazdagsága, kézügyessége nélkül. — Kislánykoromban meg­szerettem. A barátnőm édes­apja fazekas volt, s nekem is egyik nagybátyám. Hat­nyolcéves gyerekek voltunk, s kis tányérkákat készítet­tünk magunknak, telerajzol­tuk mindeféle ákom-bákom- mal, s a nagyok munkája mellett ki is égették... Nem lett hűtlen kedvelt szórakozásához később sem, csakhogy a szórakozásból, já­tékból komoly munka lett, élethivatás. Férjül is fazekast választott, aki szüleitől tanul­ta mesterségét. Együtt dolgo­zott a család, aztán 1951-ben együtt jöttek a szövetkezet­be. Három év múlva már „népművész”-nek ismerte el Veresnét a HISZÖV, s azóta havonta kap a fizetése mel­lett 250 forint alkotói díjat. SZEREPELT munkája a Brüsszeli Világkiállításon is. * — rónai —• Ma: szénaszárítási bemutató Ma reggel szénaszárítási bemutatót tartanak a mező­túri Magyar—Mongol Barát­ság Termelőszövetkezet 1-es számú üzemegységében. Az új módszer lényege, hogy a frissen lékaszált lucernát szá­rítás és kiboglyázás nélkül azonnal a kazlazás helyére hordják. Dugafából készített légcsatomák fölé rakják, majd nagyteljesítményű, villanymotor hajtotta ven­tillátorral szárítják. Ilymódon nem pereg le az értékes ta­karmány levele, nem roncso- lődik él a növény klorofilja, teljes egészében megmarad karotinja. A szövetkezetiek mintegy száz vendégre számítanak, akiknek Csatári Ferenc ter­melőszövetkezeti foagronó- mus tart majd szakmai tájé­koztatót. niiiiimiiHitiiiimiimiiiimiiiiiiiitiiiiiiiMiia — IFJÚSÁGI TALÁLKO­ZÓT tartottak a szovjet k°m- szomolistákkal az MSZBT és a KISZ nagyiváni szerveze­tei július 30-án a község kul- túrotthonában. A kedves ba­ráti összejövetelt uzsonnával, majd tánccal fejezték be. z Ifjú nevelők esküje A megyei tanács nagyter­mében 82 csillogó szemű fia­talember, fiúk, lányok. Egy sem idősebb 24 évesnél. Elfo- gódottan ülnek a padsorok­ban a tanácstagok helyén. Kezükben iratcsomó, munka­könyv, diploma. Nyolcvankét tanár, tanító, óvónő kilépett az iskolapadból s most vá­lasztott hivatására esküszik. A megye nagy szeretettel fogadja őket Bárdi Imre a tanács művelődésügyi osztá­lyának vezetője arról beszél: vezető gondolatuk legyen: b marxizmus—leninizmus vi­lágnézetének alapján szocia­lista szellemű ifjúságot; ne­velni. Az eskü szavait felállva, vigyázzállásban mondják: — „Én — és itt nyolcvankét név hangzik el — esküszöm, hogy a Magyar Népköztársasághoz, annak népéhez és alkotmá­nyához hű leszek...” Sokuk­nak elcsuklik a hangja, hi­szen munkás életük kezdődik ezzel az esküvel. Gondtalan diákokból ezzel váltak fel­nőttekké. Sorra üdvőzlik az öj neve­lőket a párt, a KISZ, a szak- szervezet képviselői. Aztán rövid adminisztráció és máris indulnak a Tiszába, hogy fe­hér asztal mellett ismerked­jenek egymással, vezetőikkel Uj nevet kapott az egyik Szellő utca Lapunk vasárnapi számá­ban „Miért késik a kereszte­lő?” című írásunkban ismé­telten foglalkoztunk azzal, hogy két Szellő utca van Szol­nokon, s ez sok bonyodalmat okoz. A városi tanács vezetői közölték szerkesztőségünkkel, hogy a végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén megváltoz­tatták az egyik Szellő utca nevét. A határozat szerint a Kertvárosban, a debreceni müúttól a holt Tisza-part hosszában húzódó útszakasz a Kertész utca nevet kapta. A VB nevet adott a Tuli­pán utca melletti új utcának, melyet szintén Tulipánnak hívtak. Az új utca a Gyöngy­virág nevet kapta. A VB épí­tési- és közlekedési csoportja a közeljövőben gondoskodik az új házszámtáblák elhelye­zéséről is. Szerkesztőbizottsági közlemény Tudomásunkra jutott, hogy az utóbbi hetekben többen visszaéltek a Szolnok megyei Néplap nevével. Panasz­könyvbe írtak be a lap mun­katársaként, mások újságíró­nak adták ki magukat és fe­nyegetően léptek fel. Felhívjuk olvasóink figyel­mét arra, hogy a lap munka­társai újságírói igazolvány­nyal rendelkeznek. A további visszaélések megelőzéséért csak azoknak szolgáljanak adattal, felvilágosítással, akik felmutatják megbízólevelü­ket, tudósító vagy újságíró igazolványukat. HL Bécs az egyik legnagyobb magyar város. Már úgy értve, hogy nem sok olyan város van, ahol — becslések szerint — másfélszázezernyi magyar él. Igaz — a bécsi magyarok nem egyformán élnek. Sokan közülük évtizedekkel ezelőtt származtak el Számottevő az a — többnyire kereskedő, gyáros, vagy egyéb vállalko­zó —- akt a felszabadulás után tette át Becsbe a szék­helyét. Róth Dezső, órás- és éksze­rész, Wiedner Hauptstrasse — olvasom egy kezembe nyo­mott magyarnyelvű névje­gyen. S nyomban elhatáro­zom: ezt a „honfitársad fel­keresem. Kicsiny, de gazdag árukészlettel rendelkező üz­letbe nyitok, örülnek a ma­gyar vendégnek. Felragyog a szemük Budapestről hallva. — És a Szent István körút? — kérdezik. ?=b Miért? — Ott volt az üzletünk az­előtt a Vígszínház mellett. Aztán el kellett jönnünk. — Mikor? — 1947-ben jöttünk Jel. Itt nyitottuk meg újból az üzle­tet. Jól élünk. Ugyanúgy, mint otthon azelőtt. A felesé­gem magyarosan főz. Egy­más között magyarul beszé­...És semmi több a régi hazából. Ez a család igazi il­lusztrációja annak a mon­dásnak, hogy ott a haza, ahol a pénz. Egyik fő jövedelem­forrásuk ugyanis a Bécs be érkező magyar turisták „meg- vágása”. Mindenütt megje­lennek a magyarok között, ott hagyják névjegyüket. S a tájékozatlan vásárolni szán­dékozó őket keresi fel. A módszer egyszerű. A kirakati árból „magyaroknak áren­gedmény” címén húsz százai lékot leengednek. Hogy még így is jóval drágább az áru­házi áraknál? Ki ellenőrzi azt! Élnek itt másfajta magya­rok is. A háború után iszkol- ni kényszerült volt fasiszták, nyilasok, az ellenforradalom idején disszidáltak. Ez utób­biakról egyre kevesebb szó esik odakint. Igaz, még min­dig vannak viszont róluk le­gendák­Egy társaságban beszélget­ve hallottam: „ötvenhatban jöttek ki és már hat üzletük van azóta”. Gyanús volt, utánajártam. Nos, mi van e legenda mögött? Sokan emlé­Szinte megvilágosodik a nagy szálló kerthelyisége a sok fiatal arctól, a lányok fe­hér blúzától. Elfoglalják he­lyüket az asztalok körül, le­hetőleg úgy, ahogyan dolgoz­ni fognak, járásonként, váro­sonként. Találomra kiválasz­tunk egy asztalt. A kisúj­szállási pedagógusok ülnek itt, a művelődési osztály ve­zetőjével. Négy fiatal; há­rom lány, egy fiú. Hamaro­san nagy beszélgetésbe bo­nyolódunk a kultúráról, hi­vatásról. Palusek Ottilia in­kább negyedik gimnazistá­nak, mintsem komoly zeneta­nárnőnek látszik, mégis meg­ejt az a hév és komolyság, amellyel hivatásáról, tervei­ről beszél. — Annyira pesti vagyok, hogy még nyaralni sem volt- tam életemben a város hatá­rain kívül. Mégsem bánom, hogy vidékre kerültem, mert úgy érzem, hogy itt családi és baráti környezettől távol állok majd igazán a saját lá­bamra és valósíthatom meg azt a sok szépet, amit elkép­zeltem. Ottilia zongora — szolfézs szakon végzett és a kisúji ze­nei tagozatú általános iskolá­ban tanít majd. Emellett né­pitánc csoportban és irodal­mi színpad munkájában sze­retne résztvenni. Szenti Ernő földrajz-, rajz- szakos tanár, .Szegeden járt főiskolára. Résztvett az egye­tem irodalmi életében és máris arról érdeklődik, hogy lehetne az itteni irodalmárok­kal kapcsolatba kerülni. Az egyik asztalnál a Szol­nokra kerülő óvónők a lakás gondját tárgyalják, a másik­nál a jászberényiek érdek­lődnek, milyenek lesznek a munkafeltételek, a tantestü­let. Nyolcvankét fiatal pedagó­gus elindult a gyermekek szívének meghódítására, tu­datának formálására. Kisérje útjukat sók siker. — ht — MttMiimmiHiiiiimiiHiiiimiMiHiiiimtimMi — AZ ŰTTÖRÖVÁROS rendbehozását 4500 szolnoki lakos 19 400 óra társadalmi munkával segítette. A villany bevezetését a TIT ÁSZ, a víz­vezetékcsövek lerakását a Víz- és Csatornaművek dol­gozói, az árkok betemetését a nőtanács tagjai végezték. A bécsi belváros esti fényben Fűrész­por kiutalás nélkül min­den mennyiségben megrendelhető a BUDAPESTI FŰRÉSZEK szolnoki üzemének termeléséből, az említett üzemnél, vagy a vállalat köz­pontjában: Budapest VIII., Nap u. 6. sz. : Szolnok megyei NÉPLAP A Magyar Szociálisra Munkás párt Szolnok megyei Bizottság» «S a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztőt Varga JőzseJ Szerkesztőségi Szolnok Irodaház. L emelet Telefon: 20—93. 23—20. 20—69 Kiadja a Szolnok megyei Népin Caokiadt vállalat Igazgató: Fülemen bajos Kiadóin vata): Szolnok. Irodaház földszint S Telefon: 20—94 A lapot előfizetésben és árusí­tásban a Szolnok megyei o<>s- lahlvatalok és fiókposták tei- lesztlk. A lap előazetési dija egy Hőre 11.— el. Előfizetheti Bármely postahivatalnál és kézbesítőnél. Szolnok! Nyomás Vállalat Felelős vezetőt Mészáros Sándot nem is igaz. A régi, úri Ma­gyarországról vitték maguk- kal, s talán azért használják pont ezt most Bécsben, mert a Práter óriáskereke, szinte uralva a városképet, szüntele­nül ezt sugallja nekik. Pedig gyenge vigasz. A kapitaliz­mus óriásgépezete nem úgy forog, hogy akik ma nagyon lenn vannak, holnap fenn le­hetnek. Nem baj, hagyjuk meg számukra ezt a vigaszt. Meg a bort és a cigányzenét. Annyit ugyanis általában megkeresnek, hogy italhoz jussanak időnként. Cigány­zene is hallgatható a Kossuth rádióban. Ez pénzbe sem ke­rül. Eredetiben ugyanis na­gyon drága. Van egy néhány „valódi magyar" mulató, cigányzené­vel, ahol még gülasch is kap­ható — de nem mindenki zse­béhez méretezve. Ahogyan a Grinzing „kiskocsmái" sem. Egész utcasor van belőle — költséget és rafináciőt nem kímélve — úgy megépítve, mintha eredeti régi borter­melő parasztok udvara len­ne Schramli is van. Sőt ez tényleg eredeti. (Mert így látsszák Óbudán is, azok pe- lig csak tudják!) Csak ne lenne az a fene nagy vendég­szeretetük. Amikor meghat­ották asztalunknál a magyar tzót, nyomban abbahagyták i bécsi zenét. Kiadta a prí- nás a vezényszót: Oszaszep! 5s rázendítettek arra a cso­dálatosán szép, hejde! magyar •sárdásra, hogy: Az a szép '-z a szép... Igazán kedves emberek zejc a bécsiek. Varara József keznek még a budapesti — volt Szervita téri — nagy di­vatárukereskedésre. K. P., az akkori tulajdonos a legfor­galmasabb belvárosi üzletet vallhatta magáénak. Felesége — a vagyonnal — korábban kiment. Ö még várt. 1956-ig egy közhivatalban húzódott meg. S az ellenforradalom után — tekintve, hogy bebi­zonyosodott: a Szervita téri üzletről végképp le kell mon­dani — a főnök úr is disszi­dált. A vagyonból Bécsben nyitottak üzleteket. És aki nem teli pénzeszsák­kal, hanem üres zsebbel disz- szidált az ellenforradalom után? Sorsuk ismeretes. Egy biztos: Nem az a jellemző, hogy gyáros, vagy áruháztu­lajdonos lett belőlük. Az ilyeneknek egy vigaszuk maradt csupán, az a mondás, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. A mondás nem új — és

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom