Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-02 / 154. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. július 2. | MINT FÜRGE,! aranybar­na gyík siklik S vízben, köny- nyedén, aztán kilép a me­dencéből, nyújtózik, aprócs­ka gyöngyszemként csillan csokoládészín testén a víz. Bandi bácsi, a cukorgyári strand úszómestere biztatja, ússzon még, de Évi fáradt. Inkább kiül egy padra, onnét integet lubickoló barátnőjé­nek. Beszélgetünk. Bandi bácsi kis tanítványa négyéves kora óta úszik. Most éppen kétszer annyi idős, második osztá­lyos. Azaz, hogy csak annyi volt, de hát már túl van a vizsgán. — Hogy sikerült, Évikém? — Jeles. Magdi is előkerül. Izmos, szőke kislány, Évivel egyidős, úszni is egyszerre tanultak. Ragyog a nap, nézegeti ma­gát a medence vizében, s a kis pádon a két barátnő ter­vezget. Évi bélyeget, meg fa­leveleket gyűjtött az iskolá­ban, nyáron sem akarja ab­bahagyni. Magdinak több, mint háromszáz szebbnél szebb papírszalvétája van. «■» Mást nem gyűjtöttetek? — Pénzt, az iskolatakarék­ban — felelik. És kinek mennyi van? •*— Azt hiszem. 35 forint az enyém — Évi mondja. — Nekem 350 gyűlt össze, már ki is vettem — így Mag­di. Nyelvem hegyén a kérdés, vajon mire költi a sok pénzt, de folytatja: — Az iskolatakarekból ki­vett pénzt betettem a nagy­takarékba. ott gyűjtöm to­vább. tetszik tudni, kerék­párt akarok venni ■.. Magdi édesapja osztályve­zető a Cukorgyárban, anyu­kája laboráns. A nyolcéves kislány hhvi 20 forint zseb­pénzt kap. azonfelül a nagy­mamától minden ötösért ka­pott egy-egy forintot. (!) Egy iskolaév alatt így gyűlt össze a 350 forint Évi 35 forintja azokból a pénzecskékből jött össze, amit anyutól, aputól cukorkára kapott időnként a kislány (anyu könyvelő, apu mérnök; nekik is, Magdi szüleinek is három gyermekük van). — Néha azért cukrot Is vettem... ihondja Évi ki­csit szégyenlősen. Az ő álma is egy „bicikli”, amit selyem­cukorból, ziziből, csokiból k,építf! magának. * | GYERMEK ALMolTi Ezek is változnak, mint maga az élet, amelynek nyüzsgő ré­szei a gyerekek. Amíg az ap- rócska-gyermeir nagylánnyá, nagyfiúvá serdül, hányszor változnak álmai, ábrándjai!? A kislegény, alig négy éves és leghőbb vágya, hogy ko­csis lehessem S ha sok pénze volna, mindért lovat venne: gumiból, fából, meg igazi élő. nyihogó paripát, hátára pattanna, tündérországba re­pülne táltosán. S az, aki kis­gyermekként az éhséget, a nélkülözést is megismerte, tündérország és táltosló he­lyett egyszerű vágyakat táp­lált „De szeretnék gazdag lenni, Egyszer liabsültet enni. Jó ruhában járni, kelni, S öt forintért kuglert venni.” Olyan egyszerű ez, hogy a mai gyerek csodálkozik raj­ta. nem érti. Ám a felnőtt ember, aki emlékszik arra, hogy ilyen is volt. megköny- nyezi a szegény mosónő fiát a kis Attilát, akinek gyer­mekábrándja csúcsán ez le­begett: jó lenne egyszer jól­lakni. A mai gyerekek álma más, — mint ahogy gyermekkoruk sem ismeri a nélkülözést S a mai gyermekálmok nyomá. ban ott a beteljesülés. A Délibáb úti iskola kis diákja, a harmadikos Dobos Sanyi büszkén mutogatja va­donatúj kerékpárját. Két éve már. hogy erről álmodozott, két éve gyűjtötte rá a pénzt az iskolatakarékban — és meglett. Sanyi jól tanul, édes­apjától — aki a kiskereske­delmi vállalatnál kocsikísérő —* rendszeresen kap zseb­pénzt, azt gyűjtötte össze.. A hatodikos Mihályi Feri ál­ma fényképezőgép volt Meg­valósult? — Persze! Papírt gyűjtöt­tem, meg rongyot, vasat... néha otthon is kaptam pénzt, mert jól tanultam... Igen. mindig kitűnő a bizonyítvá­nyom és minden évben gyűj­töttem a pénzem. — Tavaly mire költötted, Feri? — Anyukának adtam. Jö­vőre meg biciklire gyűjtök, otthon is beleegyeztek. Édesapja az építőiparban dolgozik kőműves, a mama pedig jegyszedő a Vörös Csil­lag moziban. I A HETEDIKES j Simon Laci 110 forintot tett félre papír- és vasgyűjtéssel szer­zett pénzéből, mert nagyon szeretne az iskolai táborozá­son résztvenni. Édesanyja négy gyerekkel maradt özve­gyen. Laci nem akarja költ­ségeivel anyukát terhelni, a perecesi táborba megtakarí­tott pénzéből megy eh Kaposvári Kati harmadi­kos kislány, az anyukától, apukától, nagymamától ka­pott forintokat gyűjtögette össze, s néha, különleges al­kalmakkor — névnap, szüle­tésnap — kapott egy-egy je­lentősebb összeget: 10—20 forintot is. — Mire költötted Katika? — Édesanyával elmentünk a boltba és szép iskolaszöve­tet vettünk, rakott szoknya lesz belőle. — Tavaly is gyűjtötted a pénzed? — Igen. — Mire? — Akkor a nővéremnek adtam Eszti hetedikes és ke­vés pénze gyűlt össze, én pó­toltam neki... Lám csak, Katinak nem­csak a bizonyítványa szép (kitűnő), a szíve is jó. Édes­apja MÁV raktárnok anyu­ka nem dolgozik házonkívül, nagy odaadással nevelj szép­re, jóra két gyermekét. is van még otthon. Édesapja a városi tanácsnál dolgozik. Gyuszi is jó fiú. jeles tanuló, étért minden fizetéskor kap 10—15 forintot zsebpénznek. De most sem költötte el, 130 forintot gyűjtött a takarék­ban, s a vizsgára anyuka ki­egészítette és karórát vettek. Nagy a boldogság. Laci kar­ján ott ketyeg álmai neto­vábbja. az óra. Napjában hu­szonötször is megnézi és há­lás érte szüleinek. ... Gyermekálmok, gyer­mekvágyak .. a Minden kor­ban vannak. Csakhogy: egyikben álmok maradnak, a másikban, a mienkben valóra válnak. És ez a jó. f \ Rónai Erzsébet Magasabbra nő és korábban érik az ember ma, mint régen A mai ember — a Homo Sapiens — kialakulása óta nemcsak a világot változtat­ta meg maga körül, nem­csak szellemileg fejlődött, hanem testi alkata is sokat változott. Ennek az átalaku­lásnak legfeltűnőbb jellegze­tességeiről dr. Thoma An­dor antropológus, a Termé­szettudományi Múzeum em­bertani tárának munkatársa a következőket mondotta: KEREK VAGY HOSSZÉ FEJ? Csontjaink általában is fi­nomabbak lettek. A koponya fala el vékonyodott. Az arc­koponya kisebb lett az agy­koponyához képest. Folya­matosan nőtt a kerek, úgy­nevezett rövid koponyák aránya a hosszú koponyák­hoz mérten, egészen a XVII. századig, amikor azután ez a fejlődés — eddig kiderítet­len okokból — az ellenkező irányba fordult, s azóta a hosszú koponyák szaporod­nak a kerek koponyák rová­sára. Szinte törvényszerű folya­mat a testmagasság növeke­dése is, ami különösen az utóbbi századokban gyorsult "Sajtóbibliográfia készül — Nyilvántartják a szak-folyóiratokat— Tájékoztató szolgála­tot szerveznek a Verseghy könyvtárban | TIZGYERMEKBS | család tagja a hetedikes Zsákai Gyuszi. nálánál három kisebb Sem nagy szakkönyvtár, sem pedig nagymúltú, gazdag anyaggal rendelkező városi könyvtár nincs megyénkben, így a megyei könyvtárra a közművelési teendőkön kí­vül tudományos könyvtári feladatok is várnak. Az ilyen irányú funkciókat elsősorban a közeljövőben kialakuló tá­jékoztatási szolgálat végzi majd. A megyei könyvtár eddig is folytatott tudományos jel­legű munkát, többek között Szolnok megyével kapcsola­tos irodalmi kutatásokat vé­geztek munkatársai. — A könyvtár vezetőjének. Kisfa­lud: Sándornak szerkesztésé­ben folyamatosan készül me­gyénk sajtójának bibliográ­fiája. Ebből az anyagból ed­dig már két tanulmány ke­rült nyilvánosságra. Mind­kettőt dr. Kardos József né közölte a Jászkunság című folyóiratban. Az első Szol­nok megye sajtójának hely­zetével foglalkozott a Tanács- köztársaság idején, míg a másik a felszabadulás első hónapjainak sajtóját ismer­tette! A sajtóbibliográfiát hosz- szas kutatások előzték meg, annál is inkább, mert a meg­jelent újságok összegyűjtése akadályokba ütközött. Na­gyobb részük elveszett. Az Országos Széchenyi Könyvtár hírlaptárában sem találták meg az összes példányt, amelyre szükség volt. Ezzel szemben a könyvtár birtoká­ban van egy gyűjtemény, amelyet sehol másutt nem lehet fellelni, az MKP szol­noki csoportjának szerkesz­tésében közvetlenül a felsza­badulás után. Dolgozók Lap­ja címmel megjelent újságok egyes példányai. A könyvtár munkatársai egyébként tavasszal állították össze a könyvtárban fellel­hető ateista és antiklerikális művek ajánló jegyzékét Je­lenleg pedig előkészületben van néhány bibliográfiai Az egyik ilyen „Európa vigyázz” címmel jelenik meg a fasiz­musról. Ez az irodalmi össze­állítás szakmai és szépirodal­mi műveken kívül dokumen­tum gyűjteményeket és ver­seket tartalmaz. A tájékoztatási szolgálat elsősorban megyénk mező- gazdasági és műszaki szak­embereinek magasszintű szakirodalmi ellátását hiva­tott végezni; Ez kétféle mó­don történik majd. Egyrészt a kéznél lévő helyi anyag­gal, nagyobb részt azonban az országos szakkönyvtárakból. A szakirodalommal való ellátás megkönnyítése érde­kében a könyvtár munkatár­sai elkészítik a szakfolyó­iratok nyilvántartását. — Az összeg olyan folyóiratot, ame­lyet a szolnoki üzemek, in­tézmények, szervek járatnak, egy központi katalógusban tartanak nyilván. Segítségé­vel lehetőség nyílik a folyó­iratok rövid úton történő ki­kölcsönzésére. Hazánkban és külföldön kialakították már a nagy do­kumentációs központokat; — Ezek lehetővé teszik a vi­lágszerte megjelenő szakiro­dalom alapos megismerését, s ennek előnye természetesen jótékonyan érezteti hatását a termelésben is. A tájékoztató szolgálat feladata megyei vi­szonylatban hasonló lenne: csak a méretek mások. Igyekeznek majd a igénye­ket felkelteni a legkülönbö­zőbb szakirodalom iránt. Már most ősszel véleménykuta­tást rendeznek megyénk dol­gozóinak körében. Énnek nyomán a tájékoztató szolgá­lat — amelyet már a közel­jövőben megszerveznek •— eleget tehet feladatának, a szakemberek még jobban el­látják majd munkájukat Sz. I. meg. Skandináviában pél­dául az utolsó 200 év sorozá- si jegyzőkönyveiből megálla­pították, hogy az emberi test évenként 0.9 milliméterrel lett hosszabb, s ez az úgy­nevezett „hultkranz”-féle szám az egész civilizált vilá­gon mindenütt érvényes. MEGNÖVÜNK Ez a növekedés a táplál­kozás javulásával nem ma­gyarázható, mert többéves éhinségek sem szakították meg a folyamatot. Viszont 1891-ben Svájcban, a genfi Kantonban átlag 5 centimé­terrel voltak alacsonyabbak a besorozottak, mint bármi­kor 1800-tól napjainkig. A magyarázat az, hogy 1871- ben, a francia—porosz hábo­rú idején a mozgósított sváj­ci hadseregben a férfilakos­ság színe-java az egész évet a határon töltötte, az ala­csony évjárat tehát az „un- tauglichok’’ gyermekeiből került ki. Az utolsó évszázadokban tapasztalható növekedés azonban valószínűleg az ipa­rosodással függ össze. GYANÚS AZ ÉJSZAKAI VILÁGÍTÁS IS... Ugyancsak törvényszerű fejlődésnek látszik a nemi érettségnek egyre fiatalabb korban való megjelenése. A lányok Semmelweis feljegy­zései szerint száz évvel ez­előtt még 15 és 19 éves ko­ruk között, a múlt század végén 16, 1959-ben Budapes­ten már 12 háromnegyed éves korukban lettek éret­lek. Ugyanilyen fejlődést ta­pasztaltak az utóbbi 120 év­ben Jamaica néger lakossá­gánál is. Ezt a jelenséget is magyarázzák a belházasodás megszűntével, valamint az­zal, hogy a fejenkénti hús- fogyasztás egy évszázad alatt háromszorosára növekedett. Gyanakodnak végül külön­böző lélektani hatásokra is. amelyek a mai civilizációban érik a fiatalságot. A nagyvá­rosok közvilágítása például a közti agyon és az agyalap* mirigyen át az egész belső elválasztásé mirigyrends7e>- működését befolyásolja. Karl-Heinz Jakobs: Néha mintha számum zúgna át felettem £ lőször egy szélesarcú, mosolygó munkás jött. Kö­rülállták és kérdésekkel ostromoltuk. De min­den válasza újabb kérdéseket váltott ki belő­lünk, sokan most láttak először külszíni barnaszénbá- nyát. Azután egy keskeny, komolyképű jött, ez csak in­tett és mi hallgatagon sorakoztunk mögéje, 6 pedig a csoport élén ment, rövid, gyors léptekkel, s közben úgy hadonászott a karjaival, mint valami karmester. Azt hittem, hogy a szénfejtésnél fogunk dolgozni. A munkahelyre érve azonban egy kősivatag közepén találtuk magunkat, a keskeny, komolyképű pedig azt mondta, hogy köveket fogunk gyűjteni és azt kocsira rakjuk. * Tréfára vettem a dolgot és valami gúnyos megjegy­zést tettem. A többiek nevettek. De a sovány, komoly­képű csak elégedetlenül ráncolta a homlokát és lassan odébblépett mellőlem. Annyit láttam még, hogy rövid pillantást vált a mosolygó szélesarcúval, aztán mindket­ten elmentek. Később egy traktor pöfögött oda és az addig gyűj­tött köveket a pótkocsijára raktuk. Néhányszáz méter­rel odébb egy földmaró mély árkot vájt a bányatér tala­jába. A traktoros odavontatta a pótkocsit és a köveket a kocsiról a gödörbe hánytuk. Még mindig nem fért a fejembe, hogy ez, amivel itt foglalatoskodunk, valami ésszerű munka. A keskeny, komolyképüt Albertnek hívták. Meg­kérdeztem: *— Te mit csinálsz itt1 Élőmunkát vagy? Mester? Vagy micsoda? — Vágányépítő vagyok — mondta — benneteket kell vezetnem. Ez röviddel a munkaidő vége előtt volt, amikor rövid cigarettaszünetet tartottunk a rn1-''dónál. — Es te? — kérdezte Albert. — En tanulok — feleltem. — Ezt tudom — mondta —, de mit tanulsz? — Orvostudományt. — Ahá. Egész délelőtt köveket gyűjtöttünk, majd délután vá­gányokat fektettünk. Mivel szokatlan volt a fizikai mun­ka remegtek a térdeim. Ingerük voltam. — Egyáltalán nem: „ahá” — mondtam dühösen — orvos akarok lenni és nem vágányépítő. — A vágányépítés a legfontosabb a bamaszénbánvá- ban — mondta csendesen Albert. — Fütyülök a vágányaidra — dühösködtem — orvos akarok lenni. Albert leszegett fejjel állt és lába hegyével figuráim rajzolt a homokba. Most felnézett és megállt a lába. — Mcmd csak — kérdezte — miért jöttél ide? Miért? Egyszerű! Mert ti hívtatok bennünket. ‘— Helyes — mondta Albert — mi hívtunk bennetekt ■ Ezzel újra firkálni kezdett lábahegyével a homokba — Miért nem teljesítettétek a tervet? — kérdeztem kötekedve. — A tervet már teljesítettük — mondta Albert — de K-ban kiesett egy kotrógép. Ezért arra gondoltunk, hogy ha ott a bányászok nem tudják behozni a lemaradást ne­künk kell kicsit a hónuk alá nyúlnunk. De, sajnos, a rossz idő keresztülhúzta a számításainkat és most nden kézrr itt van szükségünk. “ Nem szóltam többet. Albert kibirhatatlanná val előttem. Mit szólhattam volna? Hallgattam. Albert is hallgatott. Végül kezet nyújtottunk egymásnak, mive időközben véget ért a munka és elbúcsúztunk, minth mi sem történt volna. M ásnap vágányt fektettünk és bontottunk naphos? szat. Az volt a legrosszabb, hogy térdig iszapba < állva dolgoztunk. Tizenkettes csoportban, vasfo­gókkal emeltük a telített tölgyfatalpra szerelt síneket é tíz-húsz méterrel odébbvittük, ahol újra lefektettük Egyikünk a másiktól függött, ha egyikünk lába beleragad az iszapba, az egész csoport megállt. Emiatt kétszeres er: kifejtésre volt szükség. A bányatér felett erős szél fütyült. A felhőkből jegt • eső vágott az arcunkba. Hátunkkal próbáltunk védekezv a vihar ellen. Néha úgy tűnt, mintha számum zúgna fölöttem. Me­lyen lenyomott és visszafojtotta a lélegzetemet. A véren hevesen lüktetett. Küzdöttem ellene, de egyszeresek le­sújtott. Éppen egy újabb vágányt fektettünk le, amikor ív or rülten a földhözvájtam a fogómat. Csörrenve esett a r kodóvágány egyik sínszálára, — Állj! — kzálltottam. Valamennyien körém gyűltek. — Mi a baj? *»- Meddig csináljuk még ezt a munkát? — kérdeztem. GYERMEKÁLMOK Megkezdődött az 1962. évi sertéshizlalási akció! Az akció keretében szerződés köthető minden meg­lévő hizlalásra alkalmas sertésre, 1962. évi szállí­tásra. — Tsz tagok és egyéni termelők sertésenként 400.—Ft kamatmentes előleget kapnak, a termelő­szövetkezeteknek rövidlejáratú hitelt. ÁTVÉTELI ARAK: Fehér hússertés 106—120 kg-ig 15.70 Ft 121 kg-tól 16.50 Ft Hús és húsjeüegű sertés 106—130 kg-ig 15.30 Ft 131 kg-tól 16.20 Ft Zsír és zsfrjellegű sertés 126—140 kg-ig 15.20 Ft 141 kg-tól 16.— Ft Tenyésztésbe fogott koca és kanlott 170 kg-tól 14.50 Ft Termelőszövetkezeteknek és termelőszövetkezeti cso­portoknak kg-ként 1—2 forint nagyüzemi felírat fizetünk Tsz tagoknak és egyéni termelőknek 1.5 mázsa ta­karmányt juttatunk állat db-ként állami áron. A SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE VÉGETT MIELŐBB KERESSE FEL AZ ÄLLATFORGALMI VÁLLALAT KÖRZETI FELVÁSÁRLÓJÁT, AKI RÉSZLETES FELVILÁGOSÍTÁSSAL SZOLGÄL, Szolnok—Heves megyei Állatforpalmi Vállalat

Next

/
Oldalképek
Tartalom