Szolnok Megyei Néplap, 1961. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

1961. július 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Tábornézőben A Bolza grófok egykori kastélya mögött, évszázados fák alatt zöldes-barnás, te­repszínű sátrak sora húzó­dik. A sátrak előtt téglapor­ból és kavicsokból kira­kott díszek, feliratok rögtön elárulják, hogy nem katona­ság, hanem vidám fiatalok ütöttek tanyát a tiszakürti parkban. Itt van a KISZ Sagvári Endre vezetőképző tábora. Zeneszó hallatszik: táncda­lok, magyarnóták váltogatják egymást. A zöld gyepen labdarúgó-mérkőzést vív két csapat. A pálya szélén szur­kolók. Kis csoportok beszél­getnek az óriás fák tövében, amott elmerülten olvas egy vaskos könyvet egy kislány. Van. aki levelet ír — s ki tudná még felsorolni, ki mer­re, mivel tölti idejét ebben az órában. Egy biztos: most mindenki maga rendelkezik a percekkel, szabadfoglalko­zás van; Kék melegítőben Verbai Lajos siet elénk, ö a tábor parancsnoka. Már sorolja iS: — Először a középiskolás KISZ-titkárok voltak itt egy­hetes továbbképzésen. Ez a második váltás. Nyolcvanki­lenc fiatal, a vezető KISZ- propagandisták jöttek el Szolnok megye járásaiból, városaiból. Utánuk az üze­mi KlSZ-titkárokat várjuk. Beszélgetés közben körénk csoportosulnak a fiatalok. Karcsú, szőke lány lép oda: óvónő Martfűn, itt pedig a filmszeminárium elnevezésű, újtípusú tanulókör hallgató­ja. Igazi nevét nem is sike­rüli: megtudnunk, mert egy­szerűen és kifejezően „a tá­bor üdvöskéjé”-nek hívják. A mellette álló vállas fiatal­embert pedig „Pokrócos Mi­sidnek. •» Azért ragadt rám a név — mondja Misi —, mert es­ténként o szúnyogok ellen magamra terítem a pokrócot. A szúnyogokat egyébként a közeli templom harangozójá- ra uszítjuk, de nem hallgat­nak ránk. Semmi politikai érzékük nincs! — Miért haragueztok any- nyira a harangozóra? — Azért, mert mindig ki­választja az előadások idő­pontját és olyankor aztán kongat végnélkül, hogy egy szót sem értünk. Pedig kár érte, érdekes dolgok... — Mennyi előadásotok van naponta? 1 = Délelőtt négy árat dél­után kettő. — Felváltva felel- getnek. Misi, Üdvöske (civil­ben óvónő), s egy vékonydon- gájú, gimnazista külsejű le­gényke, akiről azonban ki-, derült, hogy a tószegi tames pénzügyi előadója. *— Vannak kimondottan izgalmas témák. Vallás és erkölcs, a DÍVSZ, eszmény, és példakép, és nagyon érde­kes volt a módszertani kér­désekkel kapcsolatos előadás is. meg az ISZM-ről és a gyarmati kérdésről szóló. — Naponta egy órára dal- és játéktanulás a program. Ez is nagyon hasznos lesz, ha visszatérünk és tovább ad­juk az új ismereteket. Per­sze, a nap fénypontja a tá­bori rádió adásai A többiek egyetértő, cin­kos nevetése a válasz. Az es­ténként elhangzó vidám tá­bori krónikát Tóth Gyulá­nak, a törökszentmiklósi kultúrház vezetőjének irá­nyításával állítja össze a fiatalokból álló szerkesztő- bizottság. És este fél nyolc­tól nyolcig mindenki élénken derül a tréfákon, a móká­kon. melyek a tábor életének komoly és vidám eseményeit elevenítik fel — humoros formában? Aznap, amikor Tiszakür- tön jártunk, az egyik mű­sorszám így hangzott: „A napos.” A bevásárlásra in­duló napos kibogarássza a különböző nagyságú fecnik­ből, hogy ki mit kér, és meg­állapítja: Vásárolni kell 126 doboz Tervet, 35 Kossuthot, 982 bélyeget. 6 méter taft- szalagot, 1041 darab képes­lapot, egy pár mamuszt, egy viharkabátot, két franciakul- esot, s egy felfújható vízilo­vat. Miután bevásárolt, szét­osztja és megkezdődik a tortúra.. „Én nyolc fillérrel kevesebbet kaptam vissza” — mondja Kovács. „Én nem ilyen franciakulcsot akar­tam. cseréld vissza automa- ta-kapcsolósra. i— Én nem ilyen vízilovat akartam, és nem egyet, hanem hár­mat.” Kezd zúgni a feje a sze­gény naposnak, körülveszik, pokoli a lárma ■... — „Visz- szajár még!...” — „Add ide a cigarettát...” — „Már me­gint debreceni Kossuth!.. „Mamusz, mamusz!..." — „DisznóságF — Ne lépj a lábamra, te ló!:..’ — Néhá­nyon verekedni kezdenek 3 lissakürtön Akik a színjátszóinkat nevelni fogják Egy nap a karcagi rendező-tanfolyamon Őrület... Sikoltás... A tá­borparancsnokság riadót fu- vat, félreverik a harangokat! Kiönt a Tisza, összehívják az ENSZ Biztonsági Tanácsát, Mobutu lemond, a napost rá­kaparják a lepedőre Napos­sors! ... Mégis, milyen jó napos­nak lenni, kimenni a faluba, szétnézni egy kicsit!.., Persze, a vidám szellemi öttusák, az ötletes — termé­szetesen képzeletbeli — rá­dió- és TV-riportok is sok érdekességet jelentenek. — Mert ki ne hallgatná szí­vesen 2061-ben a százéves ag­gastyán nyilatkbzatát mai életünkről, s kit ne érdekel­ne az, hogy mire költené társa a pénzt, ha ötös talála­ta lenne a lottón? Persze, vannak „fajsúlyosabb” kér­dések is: India mely részén épít a Szovjetunió acélmű­vet, melyek az EAK tagálla­mai? ... Bekötött szemmel luftballont fújni, képzelet­be]! futballmeccset közvetí­teni, ez is az öttusa számai közé tartozik? A tábor lakói július 10-én búcsúztak. Mint már emlí­tettük, utánuk az üzemi KISZ-titkárok érkeznek Ti- szakürtre. TIZENNYOLCÁN vannak, javarészt pedagógusok. A maguk örömére, a mások szórakoztatására, nevelésére való törekvés hozta őket ösz- sze a karcagi fiúkollégium­ban. Két hetet áldoznak nyá­ri pihenőjükből arra, hogy haladó fokon sajátítsák el mindazt, amit egy öntevé­keny színjátszócsoport rende­zőjének tudnia kell. Ez pedig nem kevés. Ha va­laki, — aki csak úgy magá­tól. képzettség nélkül — ta­nított be valaha is színjátszó­csoportot. idetévedne, valószí­nűleg úgy járna, mint Mik­száth híres hályogkovácsa, elszömyedne a saját merész­ségétől. De hát éppen azért vannak itt a tanfolyam-hall­gatók. hogy amit itt — ma­gas fokon — hallanak, azt sa­ját járásukban, városukban továbbadják a kezdő, vagy régóta működő, de teljesen képzetlen rendezőknek, cso­portvezetőknek. Kapnak itt dramaturgiát, beszédtechnikát, színpadis­meretet, jelmezismeretet da­rabelemzést. S az előadások­ban sok-sok gyakorlati pél­dát. Odaérkezésünk reggelén az egyik Szemináriumvezető, a túrkevei Pelech Zoltán tar­tott kitűnő előadást a színját­szás pedagógiájáról. Saját huszonötéves műkedvelői múltjának példáival bizonyí­totta be: mennyire fontos, hogy a rendező ne csak szak­ember, hanem a csoport el­ismert. szeretett vezetője le­gyen. aki ha kell, még a fel­merülő szerelmi problémákat is okos. emberi szóval tudja megoldani. Délelőtt szolnoki előadó ér­kezett a tanfolyamra: Dobos Ferenc, a Szigligeti Színház maszkmestere. S kezdetét vette az oktatás: A székbe beült a soványarcú Illés Jó­zsef, akiből a mester szaksze­rű keze rövid idő alatt kövér bácsit varázsolt, természete, sen közben ismertetve a szakma fogásait — Olyan vagy mint a far­sangi fánk! -— csapta össze kezét a kisúji Földesi Éva, amire aztán kitört a nevetés. A JÓKEDV KÜLÖNBEN IS jellemzője a tanfolyam­nak. Az ember valahogy azonnal megérzi, amikor be­lép. a fesztelenségnek, a vi­dám, elvtársi kollektívának őszinte, derűs légkörét. Itt mindenki segíti a másikat. Állandóan folyik a jókedvű ugratás, még a cukrászdába sem mennek el egymás nél­kül. Délután egy kis ízelítőt kaptunk a gyakorlati órák­ból is. A színpadon az égjük tanulócsoport tagjai, a színé­szek. A nézőtéren Hackler Éva, magas szőke lány, a szolnoki irodalmi színpad tagja és Fábián Péter, a ta­nulócsoport vezetője. Nagy fába vágták a fejszéjüket, Brecht darab rendezését ta­nulják. Most éppen Éva ren­dez. Kezdetben kicsit bátor­talan. de aztán belejön. Ren­delkező próbát tartanak, a színpadi mozgásokat, képeket állítják be. Hát nem könnyű dolog. Ezer apróságra kell ügyelni és Fábián Péter szün­telenül javít. Ha kell tízszer is újra próbáltat. Igen sokat tanulnak tőle. bár kicsit ke­vés önállóságot enged a ren­dező jelölteknek. A másik csoportbán Szálai Józsefné Csehov Háztűznéző- jét tanltja be. Határozott, jól kezében tartja a csopor­tot. Vezetője Pelech Zoltán szerint született rendezőte­hetség. A harmadik csoport­ban Berceli Gyula, a mező­túri művelődési ház igazgató­ja tart darabelemzést. Itt De róluk majd később szóljon az írás;.. Zilahi—Bubor A VAK MUZSIKUS Szovjet film egymást kérdezik a növendé­kek és egymással vitatkoz­nak. ha kell: azután megkap-, ják az értékelést. Szünetben nagy a jókedv, csillognak a szemek. Septé- ben elmesélik nekünk, hogy nagyon elégedettek, eddig egy percet sem unatkoztak. Egy szemüveges fiatalember megkérdezte a lányokat: el­mondjam a zakatolást? —- Mond el csak --- biz­tatták kórusban. — Az egyik este késő jöt­tünk haza. ankéton voltunk. A holdvilágnál vidám zaka­tolást rendeztünk Egyszer csak' odajött egy rendőr és szigorúan felelősségre vont bennünket csendháborít á - miatt. — Zavart csend volt. Végre äz egyik fiú feltaláta magát: — Kérem mi népitáncosok vagyunk és holnap szerepe­lünk. Még most is próbálunk nehogy belesüljünk. — A csel sikerült. Ä rend zordon őre megenyhült, de a biztonság kedvéért hazakisért bennünket. Hátha eszünkbe jut a piactérea tovább „pró­bálni”. KITÖR A KACAGÄS. Nagyon szeretetreméltóak ebben a pillanatban. És biz­tosak vagyunk benne, egész megyénk színjátszása sokat profitál majd munkájukból. A tanfolyam megszervezésével és vezetésével kitűnő munkát végzett Dénes Pál, a megyei" tanácstól és Fábián *Péter, a népművelési tanácsadó mun­katársa. S ha a járásukba, városukba visszaérkező ifjú rendezőket úgy segítik majd, mint ahogy hivatásukra elő­készítették őket, új nagy lé­pést teszünk előre a kultúrált öntevékeny színjátszómozga­lom területén. ; a t. A szolnoki Tánczene. Asszony szem­mel. — A Rádió nőknek szó­ló műsora. — Fúvós zene. — Jászkunsági krónika. —Szép esti muzsika. s— Műsorzárás. c Lélekmérgezők’ — A Hitlerjugend újra menetéi *— $,Ä munkanélküliség kérdé­se akkor (Hitler uralmának első éveiben. A szerk.), igen nehéz volt Hétmillió volt a munkanélküliek száma. Hit­ler ezt jól látta és nagysza­bású munkákat kezdeménye­zett Ezért utakat, autósztrá­dákat, gyárakat, középülete­ket építtetett.... Az utolsó két békeévben már külföldi munkaerőre volt szükség, mert a munkanélküliség megszűnt” Meg kell adni, Simonson úrnak vastag a bőre. A hadi­készülődésekhez szükséges út- és hadianyaggyár építé­seket, a tömeges katonai be­vonulás által előállott mun­káshiányt, mint a jóságos Hitler jótéteményeit tanítja i. tájékozatlan német gyere­keknek. Ilyen a többi tan­könyv is. Oldalakat lehetne hasonló módon idézni iro­dalmi és történelmi könyvek­ből, nem is szólva a föld- raj zkönyvekről, amelyek pél­dául egyöntetűen nem veszik tudomásul a demokratikus német állam létét S az redmény? Beszéljen erről egy nyugatnémet újság­író, aki 1959-ben körkérdést intézett a legkülönbözőbb ko­rú tanulókhoz: mit tudnak Hitlerről? íme néhány vá­lasz: „Hitler munkát adott a nél­külözőknek.” „Hitler alatt-jó volt a dol­gozóknak. Hajózhattak kevés pénzért.” „Gondolt az anyákra és a gyerekekre... Jó. életet akart a német népnek.” S ehhez illusztrációképpen a fen temlített hatóságilag en­Néhány háborút dicsőitő ponyva eímlapja. Ezzel igyekez­nek befolyásolni Adenauerék az ifjúság hangulatát. gedélyezett történelemtan­könyv egyik oldalán hatal­mas német páncélos egy ro­mos faluban. Mellette a fel­• Irat: Német tankok harcol ■ nak az orosz földön.- Hernádi Tibor • (Folytatjuk.) Adenauerék nagyon szűk­markúak lennének ezekkel a „tudományos” intézmények­kel szemben. Hiszen kutatá­saik szomorú eredménye visszatükröződik azután az iskolák tananyagában és az ifjúsági könyvek, újságok és folyóiratok hasábjain. A me­nekültek ügyével foglalkozó minisztérium 1959—60-ban nagyvonalúan 118 millió nyu­gatnémet márkát juttatott a revanspropaganda és szerve­zeteinek finanszírozására. Emellett feltűnően szerény az a „csekély” 13 millió már­ka, amelyet ugyanez időszak­ban Adenauer titkos alapiá­ból juttattak a nyugatnémet sajtó befolyásolására. A té­nyek mutatják: milyen irány­ban ... Hitler a jószívű Vékony kis történelem- könyv. A címe: Élő mult. A reál- és középiskolák számá­ra kiadta az Emst Klett Ver­lag, írta Fritz Simonson is­kolaügyi tanácsos. . Százezer­nyi diák tanul Simonson úr műremekéből. Vajon miről ír a tanácsos úr? Megmagya­rázza-e, mit köszönhet a vi­lág és Németország az embe­riség legnagyobb gonosztevő­jének? Ecseteli-e legalább részben a tengernyi szenve­dést, amit az emberiségnek okozott? Nem. A tanácsos úr egé­szen mást tesz. íme egy idé­zet a könyvéből. vét népszerűsítik a fiatalok között. Bármelyik józanul gondol­kozó embert elgondolkoztat: hogyan, milyen módszerek­kel tudják a legfogékonyabb réteget, az ifjúságot alig ti­zenhat évvel a vesztett ka­land után ismét beugratni, a háború szolgálatába állítani. A miértet ismerjük. Aden­auer úr céljai, a Kruppok, a von Thiéssenek és a többi nagytőkések profitot hozó vérgőzös álmai eléggé ismer­tek előttünk. Egy-két adattal a hogyan kérdésére is érde­mes rámutatni. ha központjában gálatának Birodalmi Köz­pontja hangzatos nevet vi­selő kémszervezet, amelynek tagjai nemcsak az úgyneve­zett „keletkutatással”, hanem kiadványok szerkesztésével és terjesztésével foglalkoz­nak. Anyagilag egyébként maga Schröder belügyminisz­ter finanszírozza őket. Ide­tartozik az úgynevezett „Ke­letkutatási Intézet és Akadé­mia” és 65 egyéb speciális in­tézet, amelyek a revanspoliti- ka, az élettér elmélet új vál­tozatait dolgogzzák ki és mé- telyezik velük a köztudatot A „Göttingai munkaközös­ség" 1959 óta 200 revansista közleményt és 75 brosúrát adott ki ezekről a kérdések­ről. Nem lehet mondani, hogy Több mint kétszázötvenezer német fiatal szolgál az új fa­siszta nyugatnémet hadsereg­ben, a Bundeswehrben. Száz­harminc véresmultú náci tá­bornok és kétezer volt SS-ve- zető parancsnoksága alatt 9 a toborzás egyre tart. Strauss, bonni hadügyminiszter em­berei toborozzák az utánpót­lást a főiskolákban és a kö­zépiskolák felső osztályai­ban. „ Bosszút lihegő revan­sista szervezetek dicsőítik a német katonaerényeket és a „keleti roham” több ízben oly csúfosan megbukott el­A boszorkánykon3 A mérget valahol főzni kell. S ehhez boszorkány- konyhák kellenek. Létre is hozták Strauss úréknál, a bonni hadügyminisztérium­ban a tudományosan hang­zó: Lélektani hadviselés hi­vatalát. Vezetői hétpróbás fa­siszták, kulcsembere a politi­kai osztály vezetője, dr. Eber­hard Taubert, Hitler alatt a hírhedt Antikomintern szer­vezet vezetője. Az iroda min­den minisztériummal kap­csolatot tart. A díszes irodá­nak természetesen hálózata is van, amely az uszítás, a hecc- politika gyakorlati részét in­tézi. Idetartozik a Haza Szol­• Az adatok a „Jugendfergif- tung als System” c. kiadvány­ból valók. Kiadta a Német Egy- séz Bizottsága. Berlin. WO.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom