Szolnok Megyei Néplap, 1961. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. Június 11. ae es Hatékony politikai, gazdasági szervező munkát! (Folytatás az 1. oldalról.) várható nehézségeket, nem is készülhet kellően azok kiküszöbölésére. Nagyon fontos az aratás időben való megkezdése. Már most biztosítsák, előre szervezzék meg a kézi aratópárokat. Ez nem lesz mindenütt könnyű, mert az elmúlt években a termelőszövetkezeti tagok egyrésze elszokott a kézi aratástól. De meg kell magyarázni, hogy egyelőre nem áll rendelkezésünkre annyi kombájn és aratógép, ameny- nyivel az egész betakarítást gépesíteni tudjuk. A napirenden lévő termelési feladatok szervezése, irányítása közben sem szabad megfeledkezniük pártszervezeteinknek néhány egyéb fontos gazdaságpolitikai kérdésről. Előreláthatólag — ha nem ér bennünket elemi csapás — jó kenyérgabona termés lesz. Biztosítanunk kell, hogy a már leszerződött kenyérgabonán felül minél többet adjanak el a termelőszövetkezeti tagok az államnak. Minden járás, város, község és minden termelőszövetkezet számára a gabona felvásárlási „terv” — a felvásárolható gabona összmennyisége. Pártszervezeteink és a kommunisták magyarázzák meg a termelőszövetkezeti tagoknak, hogy mindazt a gabona- mennyiséget, amely nem szükséges a család évi kenyérellátásához, adják el az államnak. Magyarázzuk meg, hogy ez nagyon fontos nép- gazdasági érdek, de minden termelőszövetkezeti tagnak egyéni érdeke is. A népgazdaságnak sok gabonára van szüksége. El kell látni az ipari munkásokat, a bérből és fizetésből élőket jó minőségű kenyérrel, liszttel. Az állam, a munkásosztály nagyon sok anyagi áldozatot hozott a mezőgazdaságért. A felszabadulás óta negyvenegy milliárd forintot ruháztunk be a mezőgazdaságba és ebből az elmúlt három évben 17 milKárd forintot. A munkásosztály joggal elvárja, hogy most, miután a mezőgazdaságban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok és szinte korlátlan lehetőségek nyílnak a termelés fokozására, egyre több mezőgazdasági terméket juttasson a falu a városnak. Ennek megértetése és megvalósítása mezőgazdasági párt- szervezeteink részéről igen nagy szervező, nevelő és fel- világosító munkát igényel. Mindenekelőtt pedig a termelőszövetkezeti kommunisták és vezetők példamutatását. A kenyérgabona felvásárlása mellett nagy figyelmet kell fordítani az árutermelési tervek időarányos teljesítésére, különösen az áruhús termelési tervek teljesítésére, a még hiányzó hízósertés szerződések megkötésére. Ez olyan feladat, amellyel termelőszövetkezeti pártszervezeteinknek nagyon alaposan kell foglalkozniuk. Reális az a célkitűzés, hogy minden háztáji gazdaságból szerződMoszkva (TASZSZ). — A nigériai gazdasági küldöttség moszkvai látogatásának eredményeként megállapodás jött létre, amelynek értelmében a szovjet kormány szakembereket küld Nigériába, hogy az ottani szakemberekkel együtt tanulmányozzák a gazdasági és technikai együttműködés gyakorlati megvalósításának módozatait. A szovjet kormány kifejezte készségét, hogy gazdasági és technikai segítséget nyújt Nigériának mezőgazdasága fejlesztésében, mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipari Jenek le a termelőszövetkezeti tagok egy hízósertésre. Ennek mindenütt megvan, vagy könnyen megteremthető a feltétele. Erről a napokban sokat beszélünk. Azonban igen kevés — helyenként pedig egyáltalán nincs — ennek a feladatnak a megoldása érdekében kellő szervező műnk . Az eddig elmondottak korántsem merítik ki az összes tennivalókat. Az elkövetkezendő időszakban azonban párt- és állami szerveinknek, a tömegszervezeteknek és mozgalmaknak e kérdések megoldására kell összpontosítani erejüket. Erre mozgósítsák a rendelkezésre álló ösz- szes szellemi, anyagi és technikai erőket Erre kell mozgósítani a kommunistákat és pártonkívüli dolgozókat egyaránt Jelenleg termelőszövetkezeteinkben párttaggyűléseket tartanak. Ügyeljünk arra, hogy a taggyűléseken ne általánosságok hangozzanak el, hanem a pártvezetőség a gazdasági vezetéssel együtt alaposan elemezze egy-egy termelőszövetkezet helyzetét. Pontosan mérjék fel, hegy milyen munkákat kell elvégezni, ehhez milyen erő áll rendelkezésre. Beszéljék meg a taggyűléseken, hogy a termelőszövetkezeti tagok mennyi gabonát fognak eladni az államnak. Mérjék fel, hogy a háztáji gazdaságokban hány olyan süldő van még, amire lehetne, de nincs még szerződés kötve. A taggyűlések elé készítendő beszámolókat nagyon alapos körültekintő, elemző munkával állítsák össze és mindenki számára érthetően, világosan mondják el a tennivalókat A legfontosabb kérdésekben hozzanak a taggyűléseken határozatot. A taggyűlések után pedig szervezzék meg a határozatokban foglalták' végrehajtását Nagyon fontos, hogy a taggyűléseken kialakult állás- foglalások, döntések eljussanak a termelőszövetkezetek minden egyes tagjához, sőt a családtagokhoz is. Ezért helyes, ha a taggyűlések után pártcsoportértekezlete ken, közgyűléseken, brigádgyűlése- ken, különböző kisgyűléseken, csoportos beszélgetéseken ismertetjük az emberekkel a helyzetet, nem hallgatva el a nehézségeket sem, de ugyanakkor megmutatva a feladatok megoldásának lehetőségét és módját. Termelőszövetkezeti párt- szervezeteinknek mindig — de ebben az időszakban különösen nagyon konkrétan kell a munkákat szervezni, irányítani. Az általánosságok helyett konkrét politikai, gazdasági, szervező munkára van szükség. Ha ezt a termelőszövetkezeti pártszervezetek és kommunisták megértik és munkájuk során megértetik a szövetkezeti gazdákkal, hogy az elkövetkező napokban, hetekben minden szorgalmas munkáskézre nagy szükség van a határban, akkor bízhatunk abban, hogy az előttünk álló feladatokat eredményesen oldjuk meg. vállalatok építésében, ipari és mezőgazdasági szakemberek kiképzéséhez szükséges tanintézetek megteremtésében. A küldöttség moszkvai tárgyalásain kiderült, hogy van lehetőség a két ország árucseréjének kölcsönös fejlesztésére is. Nigéria olajos magvakat és növényi olajat, gyapotot, nyersbőrt, kaucsukot és más árutkat szállíthatnak a Szovjetuniónak ipari felsze relések, traktorok, gépkocsik, mezőgazdasági gépek, építőanyagok és fogyasztási cikkek ellenében. (MTI) Plasztikbombas merénylet a marseillei kommunista párthelyiség ellen Párizs (MTI). Plasztik- bombás merényletet követtek el a fasiszták pénteken este Marseille-ben a Francia Kommunista Párt megyei szervezetének helyisége ellen. A robbanás szerencsére csak kisebb anyagi károkat okozott. A merénylők kiléte felől nem lehet kétség: tettük elkövetése előtt egy falra krétával felírták az OAS, az algiri ultrák és franciaországi fasiszta szövetségeseik terrorista szervezetének, a hírhedt „titkos fegyveres szervezetnek” kezdőbetűit. — (MTI). Magyar ’—gorög légügyi egyezményt parafáitok Athénben Június 6-a és 9-e között Athénben tárgyalások folytak magyar—görög légügyi egyezmény megkötéséről. — Az egyezmény parafálása alkalmából a magyar követ pénteken este fogadást adott az athéni magyar követségen. (MTI). Tízezer felfegyverzett szabadságharcos küzd Angolában Accra (MTI). Holden Roberto, az angolai nemzeti mozgalom Leopoldvilleben tartózkodó vezetője az Ashanti Pioneer című ghanai lap értesülése szerint közölte, hogy öt—tízezer felfegyverzett szabadságharcos küzd Angolában a portugál gyarmatosítók ellen. A hazafiak rövidesen átfogó hadműveleteket indítanak — fűzte hozzá. Holden Roberto kijelentette, hogy a portugálok napalm-bombákat használnak, s két és fél hónap alatt húszezer angolai férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg. „A gyarmatosítók már elkéstek azzal, hogy reformokat Ígérjenek Angolának. — Mi csak akkor tesszük le a fegyvert, ha kivívtuk az önkormányzatot és ha a portugálok kitakarodnak az országból” — hangoztatta Roberto. (MTI). Ez év májusában a Magyar Szocialista Munkáspárt pártmunkás delegációja két hetet töltött a Lengyel Népköztársaságban. Delegációnk részletes tájékoztatót kapott a LEMP Központi Bizottságának vezető funkcionáriusaitól a szocialista építőmunka helyzetéről, eredményeiről és nehézségeiről. Ellátogattunk a főváros különböző kerületeibe. üzemeibe, intézményeibe. majd vidéki kőrútunk során a nagy ipari és mezőgazdasági központokba, — Krakkóba. Katoviczébe, Wroclaw- ba, ' Poznanba, Gdanskba. Bármerre jártunk az ország területén a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek nagy szeretettel fogadtak bennünket — s bár az idő mindig rövid volt — részletesen ismertették a lengyel nép sok évszázados küzdelmének. a szocialista építő- munka nagy erőfeszítéseinek eredményét. Találkozásaink, i beszélgetéseink mindig és A Szovjetunió szakembereket küld Nigériába Egészen a legutóbbi időkig egyetlen afrikai terület sem volt annyira elszigetelve a politikai változástól és a legszerényebb társadalmi haladástól is, mint Angola. Az utóbbi hónapok azonban itt is változást hoztak. A vaskezű diktátor, Salazar, aki több mint 30 év óta tartja kezében az uralmat Portugália és a hozzátartozó hatalmas gyarmabirodalom fölött, most kénytelen volt elismerni, hogy „az úgynevezett történelmi szelek” áthatoltak az angolai határon is. Az egy és negyedmillió négyzetkilométer területű országot olyan mértékben borította el a polgárháború hulláma, hogy — mint egy angol újságíró cinikusan megjegyezte — „az angolai eseményekhez képest a kongói vérengzések csak tea-estélyhez hasonlítható”. Angolában jelenleg 15—20 ezer főnyi portugál hadsereg állomásozik és folytat kíméletlen irtóhadjáratot az angolai nép ellen. A három hónapja tartó harcok során a gyarmatosítók eddig több mint 40 falut pusztítottak el, megöltek 20 ezer afrikait s több mint 80 ezer embert kényszerítettek arra, hogy elmeneküljön lakóhelyéről. A portugál katonaság felgyújtja a termést, minek következtében súlyos éhínség fenyegeti Angola népét. Ugyanakkor a portugál hadsereg vesztesége mindezidáig nem haladja meg a 4—500 főt, s a felkelők által megölt európaiak száma mindent összevetve sem több egyezernél. Körülbelül ennyi az, ami az újságok napi híreiből, s a hadijelentések összegezéséből kibontakozik. Két kérdés azonban nyitva marad: mik voltak azok a tényezők, melyek az angolai bennszülött lakosságot, sőt a telepesek némely rétegét is a végső elkeseredésbe hajszolták, s így a portugál uralom elleni megmozdulásokhoz vezettek? Mi okozza a portugál uralkodókörök merev, görcsös ragaszkodását Angolához, hogy még a részleges, korlátozott autonómia megadásáról sem akar hallani? Mindkét kérdésre a statisztikai adatok és a nyugati folyóiratok, újságok helyszínen járt riportereinek szenzációs leleplezései adnak választ. Angola 4,7 millió lakosából 4,5 millió afrikai. Ezek bére sokszorosan alacsonyabb az európai telepesekénél, átlagosan körülbelül havi 6 dollár. Az országban máig fennmaradt a kényszermunka rendszere. A kényszermunka-törvény értelmében minden bennszülött köteles évente 6 hónapot dolgozni egy európainál, vagy gyapotot termelni az anyaország részére. Évente félmillió afrikait táborokba visznek kényszer- munkára, ahol egy-egy éves időtartamra szállásért, ellátásért és havi 2 dollár keresetért kell dolgozniuk. Angolában a 400 éves portugál uralom után még mindig kevesebb, mint 400 kilométernyi bitumenes út van csupán. Az írástudatlanság aránya 98 százalék, a világon a legmagasabbak közé tartozik. (A portugál anyaország 45 százalékos arányával hasonló helyezést igényelhet magának Európában.) A közműveltség ilyen kifej ezhe- tetlenül alacsony színvonala nem csoda, hanem a portugál uralkodókörök tudatos törekvésének eredménye. Ez utóbbiak ugyanis a sajtóban többször kifejtették, hogy a bennszülött értelmiség kialakulása vezet a „zavargásokéhoz, ök tehát minden eszközzel gátolták a lakosságot a műveltség megszerzésében s a közoktatás költségeit más afrikai államok 10 százalékos, Ghana 30 százalékos arányával szemben a teljes költségvetés 1 százalékában szabták meg A közoktatásügynél csak az egészségügy van siralmasabb állapotban: 28 ezer lakosra jut egy orvos, s ezek is a nagyvárosokban és a missziós-állomásokon működnek. A dzsungelek bennszülött lakossága részére az orvosi ellátás teljesen elérhetetlen. A elviselhetetlen helyzet ellenállásra késztette az angolai nép legjobb, leghaladóbb erőit 1958-ban alakult az Angolai Népek Szövetsége, melynek székhelye Leopoldville, vezetője pedig Holden Roberto, egy néger angolai újságíró. Jelentős ellenzéki szervezet még az Angolai Fel- szabadítási Népi Mozgalom, mely dr. Agostinho Netto angolai költő vezetése alatt áll. Az ellenzéki csoportokat a Conakryban, Guinea fővárosában működő Forradalmi Arcvonal a Portugál Gyarmatok Nemzeti Függetlenségéért nevű szervezet fogja össze. Az utóbbi időben valamennyi csoport fokozta tevékenységét, képviselőik megjelennek a pánafrikai és egyéb értekezleteken, brossu- rákat adnak ki, összejöveteleket és értekezleteket rendeznek, sőt az ENSZ folyosóin is láthatók. Galvao kapitány bátor tette, a Santa Maria fedélzetéről szerteküldött üzenetek pedig újabb lendületet vittek a harcokbr. Az angolai nép megmozdulása tehát nem barbár törzsek oktalan kegyetlenkedése, mint ezt az elnyomók sajtója szeretné elhitetni, haegy öntudatra ébredő nép jogos és szervezett akciója: küzdelem a függetlenségért, az elviselhető életkörülményekért. Éppen ez azonban, ami megriasztja az ország jelenlegi gazdáit. Az angolai kávéültetvények és gyémántbányák jövedelme ugyanis 10—12 családi alapon szervezett társaságon keresztül egy szűk elit-réteg zsebébe vándorol. Angola egész gazdaságának jövedelme arra hivatott, hogy mesterségesen fenntartsa a portugál escudo magas értékét és fedezze Portugália 200 millió dolláros költségvetési deficitjét. Érthető tehát, hogy a néhány hónap óta tartó harcok nagy riadalmat váltottak ki a Salazar-kormány köreiben. A diktátor egy hónap alatt már másodszor alakítja át kormányát, utóbb például kihagyta belőle az Amerika- barátséggal gyanúsított hadügyminisztert. Általában el lehet mondani, hogy Amerika ma a bűnbak szerepét játssza Lisszabonban: a kormány egyes szóvivői az Egyesült Államokat teszi felelőssé az Angola-okozta problémákért. Ma még nem lehet pontosan tudni, mennyi igazság van ebben a feltevésben. Két dolog azonban biztos: egyrészről az amerikai imperializmusnak kiváló vadászterületet jelentene a nyersanyagokban gazdag és rendkívül olcsó munkaerőt kínáló Angola. Másrészről éppen az angolai munkabérszint rendkívül alacsony mivolta biztosítja, hogy ebből az elmaradt országból évente több- százezer munkás szerződik igen csekély bérért a nagyrészt amerikai ellenőrzés alatt álló dél-afrikai és rhodéziai aranybányákba. Ennek a beáramló olcsó munkaerőnek köszönhető, hogy az említett bányák ár tekintetében versenyképesek az ausztráliai bányákkal. • Láthatjuk tehát, hogy ez az elamaradott és egyelőre kiaknázatlan terület milyen fontos szerepet játszik a portugál és az amerikai számításokban, tervekben egyaránt. A harcot azonban nem ez fogja eldönteni. A járhatatlan dzsungelekkel borított, két méter magas elefántfűvel benőtt. tehát gerilla-hadviselésre kiválóan alkalmas országban már gyülekeznek és napról napra nőnek azok az erők, melyek a portugál gyarmatosítók kegyetlenkedéseitől sem rettentve, a koncért marakodó imperialista csoportok ellenére kivívják majd maguknak a függetlenséget. Zilahi Judit Az elefántfű és a gyémánt országa Mi történik Angolában ? nem mindenütt különös melegséggel zajlottak le. A sok felírat között szinte mindenütt ott találtuk „WEGIER—POLAK DWA BRATANKI” — Magyarok—lengyelek testvérek — és ezt éreztük is mindenfelé. A lengyel és magyar nép barátsága a történelem régmúlt századaiba nyúlik visz- sza. sok vihart kiállt, erős barátság, melyet még erősebbé, még széttéphetetlenebbé tett az a tény, hogy mindkét nép a hatalmas szocialista tábor tagja. Az elmúlt 16 esztendő a lengyel nép felett — éppen úgy mint felettünk — nagy erőfeszítések közepette telt el és nagy sikereket hozott a szocialista építésben. Lengyelországban — mint nálunk — a lengyel kommunisták, a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével a dolgozó nép úrrá lett azokon a bajokon, melyek évekkel ezelőtt jelentkeztek, s amelyet a nemzetközi reakció nagy igyekezettel próbált saját hasznára gyümölcsöztetni. A közös harc, a közös küzdelem még bensőségesebbé tette a barátságot, még erősebbé az összetartozás érzését. Az üzemekben, állami gazdaságokban — és másütt is — búcsúzáskor mindenütt megkértek arra bennünket, hogy hozzuk el Magyarországra a magyar dolgozóknak a lengyel nép testvéri üdvözletét és jókívánságait. Ezek a megbízatások is köteleznek arra, hogy a megye dolgozói előtt a sajtóban beszámoljak a szocializmust építő lengyel testvér- nép eredményeiről, a látottakról, hallottakról. Varsó a romok helyén újra épült Varsót — ezt a ma már ismét gyönyörű Visztula-parti nagyvárost — a második világháború idején a német fasiszták szinte teljesen lerombolták. 1939-ben — a háború kitörése előtt — a városnak 1,3 millió lakosa volt, 1945- ben pedig 145 ezer. Ma már újra egymillió felett van (1 146 000) a lakosság száma. Az 1944 augusztusi nagy felkelés után a fasiszták minden harci eszközüket bevetették a város elpusztítására. Azok akik megmaradtak, mélyen a föld alatt rejtőzve tudták életüket megmenteni. Ma Varsóban 600 ezer lakószoba van és ebből 530 ezret a felszabadulás óta építettek, a többit is újjáépítéssel, javítással tették lakhatóvá. A lakásprobléma ennek ellenére Varsóban is és az ország más nagyvárosaiban is nagyon égető kérdés. Pedig a kormányzat óriási összegeket fordít lakásépítésre. Az 1956 —1960-ig terjedő időszakban — öt év alatt — 1 millió 781 ezer lakószobát építettek az országban és ebből 1 millió 200 ezret a városokban. A mostani ötéves tervben is nagyarányú lesz a lakásépítés. Varsóban pl. 170 000 lakószoba épül fel ebben az időszakban: A lakásépítés költségei nagy terhet jelentenek a népgazdaságban, de rá vannak lengyel elvtársaink kényszerítve, mert a német fasiszták — a Szovjetunió átmenetileg elfoglalt területeit kivéve — itt pusztítottak el legtöbb várost és falut. Varsónak valóságos csillogó ékessége az a kultúrpalota. melyet a Szovjetunió épített fel a lengyel nép iránti tisztelete és megbecsülése jelképeként. Ma már — aheCSÁKI ISTVÁN: LENGYEL BARÁTAINK KÖZÖTT
