Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

1961. május li SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP % SZŰCS SÁNDOR: Régi juhászok, meg a bicikli Ezt a történetet egy mostani ju­hász mesélte el nekem, akivel kinn a határban taláUíoztam, Kis­újszállás és Túrke- ve közt. Vadonat­új kerékpáron fe­szített, pitykés dolmányban, tú­zoktollas fekete, juhászkalappal a fején. A kampó a vázra volt szí- j azva, kígyó fej^s reze szinte szik­rázott a napfény­ben. A )ds fekete puli meg kopár- colt utána. Messziről meg­ismertem. Ezzel dergésükből felriadtak a fiúk, alckorra a pusztára merész­kedő biciklistát ők már le­húzták o masinájáról. Ez is elég lett volna szegény fejé­nek! .,. De akkor rémült meg iga­zán, amikor megpillantotta a feléje nyargaló két nagy in- ges-gatyás legényt, kezükben egy-egy ónosfát nyújtogatta. A vénszámadó meg biztatta őket, pusztavégre érő kiáltás­sal: „A sárga földig verjétek le, te!" Biciklijét (mer akkori­ban rr.'g csak így hívták a kerékpárt) martalékul hagy­va, kaputja sarkát, nadrágja szárát pedig a két mérges pu­li foga közt, irányt vett a Babai-csárda felé. Ügy gon­dolta, ott talán akad szószó­lóra. az emberrel találkoztam már valahol, ö is emlékezett rám. Így hát ismerősként üdvözöl­tük egymást. Mondom neki: A kunsági nagy hadáron, Megy a juhász, nem szamáron, Hanem nyalka kerékpáron... — Erről jut eszembe az öreg Pittyegős Piros András számadó — kezdi el a szót. — Nagyon nevezetes volt a régebbi világban. E hol ni, éppenséggel ezen a tájékon juhászkodott, itt a göröngyősi pusztán. Szép nagy nádkará- mot ültetett, enyhébe fért, az egész nyáj. A karám végében jókora kankarék; abba rak­ták az elemózsiát, gúnyát, hogy eső ne érje. Tartott két fecskehasú szamarat, egyiket hátasnak, másikat tergenyés- 7lek. Ez cipelte a gúnyát, cso- bánt, bográcsot, főzőfát, ha odébb álltak a karámtól. Bojtárt is mindig kettőt sze- gődtetett. Így nyugodtan időz­hetett a Babai-csárdában, voltak, ' akik helytálljanak. Ezt onnan tudom ilyen pon­tosan, mert az egyik bojtár- legénye az én nagyapám volt, fütyörésző suttyókor'ában. — Na csak oszt.án mi tör­tént egy forró nyári délen!?-. A két legény a kunyhó ár­nyékában szendergett, a vén Pittyegős pediglen gusztálgat- ta a pusztai messzeséget. Egy­szeresük összerántja perriete szemöldökét: „Mifene porfel­hő kavarog ott az úton?" — így magában. „Forgószélnek nem forgószél..." Csakugyan nem az volt. Amint közele­dett, látja őkelme, hogy a porkavarodás tetején egy simléderes sipka csillámlik, elől egy kerék görög, utána egy másik, a két kerék közt meg két emberi láb rugda- lódzik. Az öreg Pittyegős megfelhődzött erre a látvány­ra. „A mindenségit neki! Va­lamiféle boszorkánymester­kedés lehet ez!" De az volt ám a legtöbb, hogy ez a bo­szorkánymesterkedés ugyan­csak közelített Kisújszállás irányából. Erre nagyot kur­jantott őleelme: ,JHé, ónos- fára, fattyúk, itt a veszede- lem!” Ám leggyorsabb mégis a fekete puli volt. Mire szen­— Na ószláv, p két knjon legény, a másfél kilós ólmos- bottal pozdorjává verte a bi­ciklit. Erre a vénségesvén Pittyegős Piros András szám­adó megnyugodott. Azt mond­ja: „Hát, kedves fiaim, kotor­játok csomóba a maradékát, osztán, nehogy kárt tegyen valakiben, vessétek a Dög- lesztőbe’’. Ez a Döglesztő szé­les hajtás volt, Ecseg-pusztá- ról kanyarodó ér, amelyben még akkor a Berettyó vize folydogált. Az szépen el­nyelte a girbe-görbe roncsot. — Dolguk végeztével vet­ték észre, hogy az „ördöngős illető” amoda ni, jómessziről lesi a műveletet. Azt mondja erre a vén Pittyegős: „Ked­ves szép fiaim, nyújtsátok ki csak utána az öles szárato­kat!” Igenám, de az illetőnek sok előnye volt! Fenekébe csavta a két sarkát, a pusztai hajtásokban, a pusztai po- rongok, halmok mögött el­nyargalt az irhájával. Így lett belőle szerencsés fickó! Mulatságos história ez. Em­lékezés régmúlt világra. Az benne az örvendetes, hogy juhász mesélte el, akinek szép, csillogó kerékpárja van. Úttörő kultúrverseny Tiszafüreden MÁK A HAJNALI vonat­tal megérkeztek a tiszaszent- imrei úttörők Tiszafüredre, az úttörök kultúrversenyére. Követték őket a járás többi községeinek úttörői is, akik busszal, kerékpárral, vagy gyalog jöttek el a járási székhelyre. Az ünnepélyes megnyitón több mint 150-en hallgatták meg Prohászka József munkásőr parancsnok üdvözlő szavait, majd Csu­kás György úttörő járási tit­kár tájékoztatóját. A kultúrverseny számait egyidőben három helyen bo­nyolították le. Ezt megelő­zően mindanyian végignéz­ték a tiszaszentimrei és ti- szaőrsi csoportok táncszá­mait. A pajtások lelkesen tapsoltak Vízkeleti Júlia ,.Legénycsalogatójának”. — Megérdemelten, mert tűz áradt ennek a kislánynak a mozdulataiból és tomboló si­kert aratott. A tiszaőrsi tán­cosok jó eredménye Szalai Józsefné pedagógus munká­ját dicséri. Kórussal csak a tiszaszent­imrei iskolák jelentkeztek. Ez arra figyelmeztet, hogy a járás községeiben elhanya­golják az énekkultúrát és nem látják eléggé sokoldalú nevelőhatását. ZENESZÓLÓVAL tizenhat versenyző állt a bizottság elé (tavaly csak hat volt). Mégis azt kell mondani, hogy a lelkesedés mellett hi­ányzott a szorgalmas gya­korlás. Néhány pajtás, talán azért sem nyújthatott ki­emelkedő teljesítményt, mert több számban is indult. — Együttesen tí2 hegedűs, há­rom zongorista, két harmo- nikás és egy citerás szere­pelt. A tiszaszöllősi Nagy !«• népihangszerest me­gyei bemutatóra is ajánlot­tuk. Az énekesek közül Végh Erzsébet kedves és kellemes hangja fogta meg a hallga­tókat. Nem hiába küldték őt a tiszaszentimreiek, mert el­ső lett a dalosok közül. A SZAVALOK és mese­mondók a járási könyvtár if­júsági termében mérték ösz- sze tudásukat. A pajtások szomjasan szívták magukba a versadta szépségeket és A Szovjetunió kormányá­nak ajándékaként számos ázsiai és afrikai országban készítenek új kórházakat, rendelőintézeteket. — Az Egyesült Arab Köztársaság szíriai tartományában, Da- maszkuszban például néhány napja adták át rendeltetésé­nek az új szemklinikát, amelynek épületét és felsze­relését a ózovjtunió adomá­nyozta. Guinea fővárosában, Conakryban megkezdték egy 500 ágyas kórház berendezé­sét. A berendezést ugyancsak a Szovjetunió ajándékozta Guinea népének. A szerelő munkát szovjet szakemberk végzik. Burmában néhány nappal ezelőtt ünnepélyesen avatták fel az ország új kórházat. Nu burmai miniszterelnök nyilatkozatában megállapí­totta: ez az ország legkorsze­rűbb, legjobban felszerelt gyógyító intézménye, s ehhez hasonló nincs Burmában. A Szovjetunió nemcsak a kórházak építéséhez nyújt segítséget: támogatja az ázsiai és afrikai országokat a betegségek, járványok meg­együtt élték át a 26 pajtás versmondásának örömeit. Az elsőséget itt is a tiszaőrsiek szerezték meg. Tóth Edit el­ső, Vrebovszki Rozália a má­sodik helyen végzett. A har­madik Mester Jolán tiszafü­redi pajtás lett. A járási verseny nagy ta­nulság volt, megmutatta .a kulturális munka hiányossá­gait is. . Nagy János Tiszafüred fékezésében, a közegészség- ügy megszervezésében. Afga­nisztánban például több mint hárommillió embert részesí­tenek kolera elleni védőoltás­ban. Indiában szovjet vak­cina segítségével sokezer gyermeket immunizálnak gyermekbénulás ellen. Az el­ső 100 000 adag vakcinát nemrég ünnepélyesen adták át az indiai kormánynak. Az immunizálást Delhiben és más városokban kezdik meg. Igen sok szovjet orvos dol­gozik ázsiai és afrikai orszá­gokban. Jemen fővárosának kórházában például több szovjet orvos tevékenykedik. Az ország kikötővárosában, Hodeideában 10 szovjet orvos nyújt segtíséget a betegek gyógyításához. Szovjet egész­ségügyi szakemberek dolgoz­nak más jemeni települése­ken is. Irakban a Szulejmá- mia helységben lévő kórház­ban szovjet sebészek, bel­gyógyászok. gyermekgyógyá­szok, gégészek dolgoznak. Ugyancsak szovjet orvosok segítik Bagdadban a betegek gyógyítását Kórházakat épít a Szovjetunió az afrikai és ázsiai országokban A Szolnoki Művésztelep kiállítása a Műcsarnokban Mielőtt érdemében méltat­nék e kiállítás eredményeit, szabadjon néhány gondola­tot előre bocsátanunk a ki­állításhoz, mint vállalkozás­hoz, mint országos képzőmű­vészeti életünk egyik fontos eseményéhez. Már hónapok­kal ezelőtt örömmel töltött el bennünket a készülő kiál­lítás híre: bár gyakrabban adnának hírt magukról a magyar tájak, vidékek mű­vészkutatói. bár minél gyak­rabban szippanthatna a fő­város munkájábamerült dol­gozója abból a termékeny, gabonaillatú légből, amely a vidék felől árad, s érezhetné onnan a gyáraknak, üzemek­nek ugyanazt az ütemét; a munka és pihenés élményét a képek és szobrok televízió­ján. Már több mint egy év­tizede megindult a kölcsö­nös vendéglátás főváros és vidék között, ami felér — képzőművészeti vonalon — azzal a nagyjelentőségű ese­ménnyel, melyet egykor a vasútvonalak kiépítése je­lentett. Ilyesféle örömteljes gondolatokkal vártuk a szol­noki „vonat” érkezését, — melynek utasai alatt a Szol­noki Művésztelepen jelenleg működő művészek értendők. A Szolnoki Művésztelep sorsa olyan, mint a szülőké, kiket előbb-utóbb elhagynak gyermekei. Pedig érdemes volna azon gondolkodni, hogy a Szolnok ihlető légkö­rét megízlelt művészeket — akik itt érlelték ki művészi mondanivalójukat, és stílusu­kat, akik eltávozásuk óta is vissza-visszajárnak Szolnok­ra, — valamiképpen a nagy­bányaiakhoz hasonlóan — együttes kiállításon lehetne szerepeltetni. A Műcsarnok kiállításán Chiovini Ferenc képviseli az idősebb nemzedéket. És itt szabadjon a hagyomány fon­tos szerepéről is eltűnőd­nünk. Egy százada Pettenko- fent megejtette e vidéknek és népének varázsa, s hogy mennyire ejtette meg azt tu­lajdonképpen a bécsi mú­zeum osztrák népélet- és táj­képei között érzi meg az em­ber a teljes, zamatos valósá­gában. Muszáj volt ide visz- sza-vissza térnie, mert a sa­ját hangját, azt a mélyen egyszerű, igaz, realisztikus és ízes hangot kereste, — amelyre itt talált rá. Nyel­vünket nem értette, — de szemével /elitta az emberek mozgását, arc- és kéz játékát, állataink várakozását a tűző napon, megszerette vásá­raink illatát, úgyannyira, — hogy már szinte Ausztriá­ban is magyarul látott Nos, Chiovini Ferencet az a nagy érdem jellemzi, hogy volt benne hűség, hogy ki­tartson az egyszerű témáK- nak, az élet mindennapi je­lenségeinek folytonos felfe­dezése mellett. Hiteles kró­nikás ő. akinek képeiből megérezzük a poétikai haj­landóságot is. Kukoricahor­dás című képe oldott, derűs színeivel, lendületes festői traktálásával tűnik Ki. míg a ..Varjak a Zagyva jegén” a télies. borongós tűnődést végtelen egyszerűséggel szó­laltatja meg. Gácsi Mihály, fiatal kollégáját ábrázoló portréja azt a kérdést veti fel bennünk: miért nem ál­doz e művész több időt talá­lóan eleven arcmásfestészeté­nek is? Chiovini Ferencet az önmagához és Szolnok-ha- gyományokhoz való hűség nem teszi egyhelyben topo­góvá. ismétlődő témáiban is mindig újraéledő festői ked­vét érezzük. • Baranyó Sándor hozzá­szoktatta már festészetének kedvelőit vakmerő forma- és színlátásához. — ezúttal az „Ebédelők" című festményén dúskál egyéniségének ezen vonásaiban, és szinte arra figyelmeztet, hogy képeinek Iá tó—, illetve nézőtávolsága olyan, amit a monumentális művek igényelnek. Vagyis hátrataszítla a nézőt, s ezen távolságból nyílik meg szá­munkra mindaz, amit a mű­vész vastagon, s látszólag se­besen felkent, szinte ha- barcsszerűen adagolt fonnák mögé rejtett: a munkában megéhezett ember örömét és odaadását az evés eseményé­nek, s ezen felül a festőnek a fények, a színek, s az anyag dús volta felett érzett olthatatlan örömét. E kép a festői szenvedéllyel meg­valósítandó realizmus továb­bi eredményeit is ígéri Bara­nyó pályafutásában. A „Na­pozás" a művész kedélyének másfajta éghajlatát mutatja meg, a látvány színessége, s a látószög-adta szín- és for­maritmus foglalkoztatja: a kövezet szürke kockái ki­emelik az égővörös kardvi­rágok, az ultramarinok és sárgák harsány viadalát. „Belépés a tszcs-bé‘ című képén a művész mellőzi a részletesen elbeszélő jelenet­szerűséget: a két alak maga­tartásával mégis eseménysze­rűvé teszi a képet. Baranyó festményei mindenkor azt a benyomást hagyják bennünk, hogy egy folytonosan gondol­kodó, önmagát fejlődésre un­szoló, határozott egyéniséggel van dolgunk. Bokros László fejlődésének legújabb szakaszát a derűs, tiszta színek, hangsúlyozott formák, a sokféle, gonddal mívelt keresés jellemzi. — „Takarmányos”-a megnyerő egyszerűséggel összegezi a látvány legfontosabb kom- pozíciós lehetőségeit, színei­nek artisztikuma egyben a valóságot, annak idilli szép­ségét is tükrözi. A „Tisza- híd" és „Tokaj" című képei — ellentétben a „Kőbánya” cíművel — a modem forma- stilizálásnak azon határain belül mozognak, amelyekben a valóságélmény uralkodni tud a modorosságon, tehát tartalmi és esztétikai hitelük képes a közönséget a „mo­dernség” létjogáról meg­győzni. Témabeli érdeklődése sokirányú, s ötletességével szerencsésen párosul — mint például a „Gyermekeknélc” című képén — melyen stílu­sának további alakítására következtethetünk. Medgyes László a fényen keresztül eredményesen kö­zeledik — éspedig gondos grafikáinak útjáról — festői célkitűzései felé. „Gabona- rostálás“ című festménye mintha a fényeken keresztül a nyári hőélményekről is szó­lana: a napnak déli izzásá­ról. Alvó nőjének arca ólom- és fényittas, mélységes nyug- vású, s talán legjobban ki­mutatja e művész érdemét, mely abban rejlik, hogy mon­danivalójának legegysze­rűbb. legigazibb' kifejezési formáját keresi. Palitz József bőség« és eredményes grafikusi mun­kássága után most nagy ked­vet mutat kolorisztikus ké­pességeinek kifejtésére. — A „Csapolás" témája nemcsak erre ad alkalmat néki. ha­nem arra is, hogy hitet te­gyen a gyári, üzemi munka- folyamatok irányában táp­lált valódi érdeklődése mel­lett, hiszen e képe nem áll egyedül ilyen vonatkozású munkái között „Hegyoldal" című festménye friss szín- és erőteljes formaérzékelés­ről tanúskodik. Ugyancsak a „Csapolás” té­mája foglalkoztatja — s ép­pen legízesebb festményén — Mészáros Lajost, akinek A Kassel-i feltalálók egye­sülete új autómodellt muta­tott be, amelyen a kerekek­kel ellátott első tengely he­lyett egy rotor-golyó műkö­dik. Ennek állítólagos elő­nye, hogy a jármű aus bo­„Gépjavítás”-t ábrázoló ké­pe konstruktív formáiban mozgalmas, színhangjában kellemes. Bánk bán illuszt­rációi a régi fametsző művé­szet erényeit dicsérik, s a mű opera változatának he­roikus, drámai hangját tol­mácsolják. Fazekas Magda női, illetve leányportréi lefékezett szín­hangon. elmélyült emberáb­rázolást mutatnak, s néhol átcsillan bennük a régi olasz festészet nemes verete. * Antal Ilona „Pihenő"- és ,,Kecskefejű” című színes- litográfiái a gobelinek le­egyszerűsítő, dekorativen sti­lizáló jellegére emlékeztet­nek, anélkül, hogy ez a mű­fajbeli rokonság valamit is elvonna rajzi biztonságuk­ból, finomságukból. Az „Es­tefelé* megmutatja, hogy ritka költői vénával nyúl té­máihoz, különös érzékkel az iránt, hogy a faktúrával mit és hogyan lehet érzékeltetni. Ez a mesterségbeli fortélyos­ság előnyösen érvényesül arcmásain is, melyek közül az „Anyám” alkotójának gondolat- és érzelemteljessé­gét' kifejezően tükrözi. Gácsi Mihályhaa úgy tű­nik. egyre inkább a szatiri­kus kerekedik a humorista fölé, „Bomba-sorozat’’-a ke­serű és mély humánummal veti fel az antihumánúm rémképét Dózsa-sorozatának darabjai — mesterségbeli re­meklésén felül — hiteles és elhitető kor- és társadalom- képet varázsolnak elénk a parasztfelkelések drámájáról. Különös varázsával kiemel­kedő „Fiúarcmás”-& grafi­kusi képességével felérő erő­teljes festői vénára vall. Simon Ferenc — már mű­vészetének egyensúlyhely­zetében — új és új gondola­tokkal foglalkozik, nemcsak stílust érlel, hanem témái­ból termeli egyre az új ki­fejezési eszközöket amire jó például szolgálnak vörösréz- lemez domborításai. Az „Ika­rus", a „F ürdőzők" és a „Győz a béke" emelkedik ki munkái közül az ötletessé­gen felüli tartalmi igényessé­gével. Felesége portréja be­szédes, mely a hideg anyagot élettel járja, fűti át Szabó László „E. L.” port­réja a gondolatteljes karak­terábrázolások legjavából való. Az életnagyságról jog­gal, okkal felnagyított „Ró- fc4”-ja mesekedvelő korunk ezen, állatbohócát hozza elénk, de tulajdonképpen a nemes vadat megillető ran­gosságban és órzékletesség- ben. Nagy István kis szobrai közöttük leányka alakjai megkapó gyengédségűek. Kő- befaragott „Álló nő" alakja harmóniájával, egyszeri szépségével ragad meg biz» nv/tván e szobrász mester­ségbeli biztonságát a monu­mentálisabb arányokban is. A kiállításról összegezve elmondhatjuk, hogy a mű- vésztelep-iskolák egységesítő ízlés- és gondolatköre helyett igen különböző művészegyé­niségeket mutat, s ez a kü­lönbözés, lévén amúgy is a szolnoki művészet fémjegye: ezúttal is javára szolul kép­zőművészetünk egészének hiszen a tét ez: a szociálista ország életének mennél gaz­dagabb tükrözése, az egyéni­ségek mondanivalójának sok­féleségében. rulhat fel, mert a gumival bevont golyó a gépkocsit minden akadálytól eltéríti az országút közepe felé. A ro­tor-golyó feleslegessé teszi a kupplungot is. (Az „Arbeiter Zeitung”-ből) Bényi László Rotor-golyón guruló autó \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom