Szolnok Megyei Néplap, 1961. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

6

SZÖSZÖK WSPuäP

1S0L ffláfc® »

Kinn vagyunk a vízből

iniin!lll!IIIIIIII!lill!llllllllllili!ll!!lll!l!IIIIIl!ll!l!l!l!lll!!!illl!!IIIIIIIII1l!l!llinill!!ll!l!l!!IIIIIIIIIIII1lllliilill!!!liUill!!l!!llll!!IUIIIIIIill!!llllll!lllll!!l

A Szigligeti Színház bemutatója

Iroflalmi fejtörő /»

M

inden ellenkező híreszteléssel szemben a kritikus sem más, mint a többi ember. Szeret nevetni, jó zenét hallgatni, szép táncokban, szinpompós, hangulatos díszletekben gyönyörködni. A Szigligeti Színház eredeti bemutatója ezt az igényt nem tudja teljesen kielégíteni. Kénytelenek vagyunk leszö- . gezni, hogy Szedő Lajos és Bíró Attila darabja gyengén sikerült, s ezt a2ért tesszük, mert a könnyű, szórakoztató .vígjátéktól is elvárjuk: egységes — és a műfaji meghatározásnak megfelelő élményt nyújtson.

A „Kinn vagyunk a vízből” ezzel adósunk maradt, az előadás csupán jó részletekben bővelkedik. Mindenek előtt dicsérendő- Bíró Attila sokszínű, ötlet- és dallamgazdag muzsikája, mely gyakran a szövegnél is találóbban jellemzi az adott helyzeteket és alakokat. Szellemes, groteszk, tehát jó értelemben vett modern hatást kelt a Liszt Rapszódia és a. „Csak egy kislány” kezdetű mfidal motívumainak felhasználása. A mambószámok, s a „Két ember találkozott” a legnépszerűbb táncdalokkal is felveszi a versenyt. Itt tegyük hozzá, hogy Szedő Lajos, a szövegkönyv írója a dalszövegekben elfogadhatót nyújtott. A szövegek jó ritmusúak, ötletesek.

A darab meseszövése, humora, jellemábrázolása azonban várakozáson alul marad. A kissé szenilis, nyugalmazott magánnyomző önmagában jó figura, s néhány valóban kitűnő pillanattal gazdagítja az előadást. Egy 30 évvel ezelőtti újsághír — mint a bonyodalom alapja — azonban olyan képtelenség, hogy emiatt a darab legtöbb jelenete a vígjátéki hitelességet sem éri eL Még bosszantóbb Vidor Lajos gondnok* volt temetkezési vállalkozó alakjának megformálása. A gondnoknak úgyszólván valamennyi „bemondása” egykori foglalkozására utal, s a túlvilággal, az „örök világossággal" s a temetővel humorizálni három felvonáson át — enyhén- szólva — ízléstelen.

Békeffy István Janika című darabjából (s az ebből készült filmből) ismerős a férfiruhába bújt nő kettős szerepének ötlete. Mindezzel együtt azonban a darabnak ez a szála, a nagyképű, sztá- ros pózban tetszelgő színész és a rajongó fiatal lány szerelmi bonyodalma a legsikerültebb. Egy-egy vonással megrajzolt, de bő játéklehetőséget nyújtó jó vígjátéki szerep a vénkisasszony zongoratanára őé, s az ugyancsak vénkisasszony szakácsnőé is.

N

ógrádi Róbert rendező biztos érzékkel irányítja a jókedvű komédiázást. Ha lehet így mondani — száztíz százalékig megláttatja, s kihasználtatja a színészekkel a szerepkörükben rejlő — néb% bizony kevés — humorlehetőségeket, — de egyetlen figurát sem enged átcsapni olcsó ripacskodás- ba. Rendezésének nagy érdeme, hogy többé-kevésbé áthidalja a darab egyes részletei között meglévő óriási szintkülönbségeket, egyenetlenségeket. Hibája viszont, hogy — bár a könnyű nyári történet színhelye a Balaton — csak célzásokból értesülünk erről, s hiányzanak a szellősebb, színesebb, fürdő- ruhás képek, a kosárlabdás lányok csoportjelenetei, a balatoni hangulat. E hiányért azonban néhány eredeti rendezői megoldással kárpótol. Az öklömnyi kiskutya, mint „félelmetes” nyomozókutya, — a színpadra becsúszó próbababa, s a játékot élénkítő belső függöny előtti jelenetek.

Az alakítások közül kimagaslott Tyll Attila nyomozási szenvedélytől megszállott magándetektívje. Mértéktartással, sok-sok egyéni színnel, rezdüléssel sikerült elérnie, hogy a túlzásokra csábító szerepből nevetnivaló vén bolondot, de embert — s ne bohócot formáljon. Utána a Balogh Rózsa—Molnár Miklós kettőst kell említenünk. Szerepük nagy színészi teljesítményre nem ad módot, remekül összehangolt tánc- és énekszámaik azonban az előadás megérdemelten legforróbb sikerű pillanatai. Pataky Ottilia különösen kettős szerepének fiú-jeleneteiben elragadóan bájos és régebbi szerepeitől eltérő, újszerű. Kevésbé mondható ez Varga D. Józsefről (Vidor Lajos gondnok), aki az első felvonás néhány remek egyéni villanása után inkább a tőle megszokott mozdulatokat, fintorokat ismétli. — Mentségére szolgáljon, hogy az általa megformált figura az egyik legeihibázottabb alakja a darabnak. — Gellei Kornél nagyképű színésze, Sebestyén Éva szakácsnője és Fehér Györgyi zongoratanárnője jól hangolt, arányos alakítások.

R

ímóczy Viola koreográfiája és Fehér Miklós díszletei döntő részesei a sikernek, melyre a mondanivalóban szegény, de kiállításában gazdag ti arab biztosan számíthat.

Zilahi Judit

Lottó-tájékoztató

A 19. játékhéten 4 537 791 lottószelvény vett részt a sorsoláson. öt találat nem volt Négy találatot 79 szelvényen értek el, amelyekre egyenként 43 080 forintot fizetnek. Háromtalálatos szelvények száma 5466, nyereményük 311 forint Két találatos szelvény 120 918 darab volt, ezekre 14 forint nyeremény jut (MTI)

II Liszt-Bari iÉileni é» újdonságai

Eddig még ki nem adott müvek

A Liszt—Bartók jubileumi év alkalmából a Zeneműkiadó több, Magyarországon eddig még ki nem adott, művet jelentet meg, így Liszt: Hungária című baritonszólóra és férfikarra írt művét Szelényi István közreadásában, László Zsi gmond magyar szövegével. A közeljövőben jelenik meg a Waríburgí dalok című mű Forrai Miklós gondozásában. Raics István fordításában. Megjelenik Liszt válogatott dalainak 1. és 2. füzete magas, közép és mélyhangokra, Fraknói Károly válogatásában és a legkiválóbb zenei műfordítók közreműködésével. Az eddig kiadatlan Liszt-művek Ízül már megjelentek: a Múzsák kara és a Május újulása — mindkettő vegyeskarra, valamint három mű: a Weimari népdal, a Hajnalozó és a Serkentő egynemű karra.

A Bartók művek közül a világon most először jelenik meg nyomtatásban a zongorára és zenekarra írt Scherzo, Dillene-nek a neves holland Bartók-kutatónak közreadásában. Ugyancsak elsőízben jelenik meg a tilinkóra és zongorára írt 3 gyergyói népdal. Az őszi zenei hetek alkalmából — Bartók élete képekben címmel újabb kibővített kiadás jelenik meg. A képanyagot Bónis Ferenc válogatta össze, bevezető tanulmányt Szabolcsi Bence írt Ezenkívül mintegy húsz Bartók-kórusművet adnak ki, köztük a Huszámótát, Leány- csúfolót, Bolyongást, Játékot, Jószágigézőt, Ne menj el, Ne hagyj el és négy szlovák népdalt (MTI)

A könyv ünnepi hetén a szép szó kedvelői a magyar és világirodalom számos remekében válogathatnak. Nagy Íróink, költőink legkedvesebb műveiből új kiadások készültek. Ezek közül válogattuk ki fejtörőnk kérdéseire adandó választ. Aki a hat kérdésre helyesen megfelel, az tegye el ezeket a feleleteket és az ide mellékelt rejtvényszelvényt. A fejtörő második része 21-én, mához egy hétre jelenik meg. Mindkét fejtörő válaszait a két rejtvényszelvénnyel együtt május hó 25-ig adják postára megfejtőink, hogy legkésőbb 26-ára (péntekre) hozzánk beérkezzen.

A helyes megfejtők között egy darab 200 forintos, két darab 100 forintos és két darab 50 forintos könyvutalványt sorsolunk ki. A sorsolás nyilvános, az Állami Könyvterjesztő V. szolnoki, Beloiannisz utca 2 szám alatti könyvkereskedésben kerül megrendezésre május 28-án délelőtt 11 órakor. 1. Múltszázadbeli nagy költőnk, nemcsak versírással, hanem műfordításokkal is foglalkozott és ebben is remekeket alkotott. Ö volt az első, aki a nagy görög vígjátékírónak komédiáit szikrázó szellemességgel, felülmúlhatatlan humorral fordította magyarra. KI a költő és ki a vígjáték író?

2. Ugyancsak az ünnepi könyvhétre jelenik meg egy publicisztikai gyűjtemény, írója a ragyogó tollú magyar újságíró, aki a Horthy-kor- szak kegyetlen rendszerében alkotott példamutató bátorsággal. A frontra hurcolták, ahonnan nem tért vissza. Egy kötetnyi írását már régebben megjelentették. Ki volt ez az újságíró? Mi a kötet címe?

3. A századforduló kiváló asszonyírója* Ady kortársa és jóbarátja. Megrázóan leplezte le az asszonyok kiszolgáltatottságát, éles kritikával* szól a pusztuló dzsentri Világról. Első .nagysikerű regényében saját édesanyjának történetét írta meg. Ki az Írónő és ml az első személyben íródott nevezetes regény címe?

4. Ezúttal pedagógiai nézeteiről, útiélményeiről, fordítói tapasztalatairól ír a ma élő magyar írók egyik neves alakja. Kitűnő drámáját, amelyben apa és fiú, két világ összecsapásáról ír, nagy sikerrel játssza egyik budapesti színházunk. Ki az Író és mi a színdarab címe?

5. Újra kiadják az egyik legrealisztikusabban ábrázoló tengerentúli író nagy regényét. Ebben egy becsvágyó fiatalember életéről van szó. aki elpusztul, mert eszközei tisztességtelenek és mert válságos helyzetében cserbenhagyják milliomos barátai, akik vesztének okozói. Ki az író és mi a regény címe?

6. Szovjet író. Talán a legnépszerűbb' nálunk. Regényét, amelyben a szovjet parasztság problémáit írta meg a kollektivizálás időszakában, több kiadásban is megjelentették magyar nyelven. Most ennek a regénynek folytatását olvashatjuk Feltört ugar címen. Ki az író és mj a regény első részének címe?

IRODALMI FEJTÖRŐ L szelvény

A szolnoki

VASÄRNAP 9.00—10.00-Ig

A Szolnoki Rádió gyermek- műsora. — Népdalok csárdások.

HÉTFŐ 17.30—18.30-íg Jászkunság! krónika. — Szív küldi szívnek szívesen.

— Néhány perc tudomány.

— Filmzene. — A vasárnap sportja. — „Kistestvérünk” a martfűi stúdió.

— MEGKEZDTÉK S Be- senyszög-PetőszSgi legelő öntözési tervének kivitelezését. A terv végrehajtása ntán 862 hold zöld terület szolgálja majd a község tsz-einek az állattenyésztést.

SIS

íl 31!

;!3I3

A példaképek változnak

E

zerkilencszázharmincban majdnem duplaidős voltam, mint ma a kisfiam, aki ősszel kezdi koptatni az iskolapadot. Akkoriban a ma már nemlétező Mária-Valéría-teiepen laktunk, egy szélső bamkban, melyben kocsma volt. Apám, szegény, hosszú hónapokig ,.em kapott munkát sehol, így szorultunk a Vili. kerületi szomorú albérletből a Valéria legelőkelőbb barakjának egyik kirámolt kamrájába. A „jószívű kocsmáros afféle házmesternek fogadta fel _párnát, anyámat, csak azért, mert „főldik” voltunk. ök is o Kunságról kerültek fel tudniillik. Nagy, veresfejű asszony volt a gazda s még most is a fülembe cseng sikongó vihogása, mellyel nagymarkú ligeti hintáslegények tapogatásait honorálta. Férje, egy jámbor, teddiáe-t~ddoda ember, süket volt, mint az ágyú, de hogy-hogy nem, mindig „in flagranti”■ kapta — tettenérte — részeg asszonyát. Csodálatosképpen azonban semmit nem tett, csak ..megjelent’ e. söntésben. Megállt a küszöb mellett, féloldalasán a han- cúrozókhoz s némán, titokzatosan nézte őket. Olyan arckifejezéssel, mint a „Man* derley-ház asszonya’’ a drámai tűzjele- netnél. Aztán kiment.

Jobban mondva bejött hozzánk a kamrába s leült az egyetlenegy karszékre. Le tudott ülni, mert mi már feküdtünk ilyenkor a deszkafalhoz szerkesztett ágyon. Anyám legbelül, hogy hátával fedje el n barak egyik hézagát, melyen át vicces-szemtelenül beszitált a hó is. Így hát leült a mulya Balogh s ott se szólt egy hangot sem. Viszont hamar rájött, hogy hideg van, ezért felkelt, szót- tanú7 kifordult s egy percen belül visszajött négy darab fával, meg egy marék forgáccsal. L gyújtott a repedt, összedrótozott kerek kályhába és maradt, míg három darab fa elégett. Utána felállt, a negyedik hasábkockát felvette, biccentett egyet s otthagyott bennünket.

Szerettem volna megölni azért c darab fáért. Kárörömmel hallgattam éjfél

után, mikor a felesége rikácsolva átkozta, verte. De ilyenkor apám, anyám, én lélegzetvisszafojtva bújtunk összébb a nagykabát-takarő alatt, mert • csak úgy düllöngélt a deszkafal, olyan erőssel, működött a szomszéd szobában a.nagymarha asszony. Véznák,, éhesek, félősek voltunk mind a hárman. Megtudtuk, hogy reggel jön a süket Balogh és rajtunk vezeti le összes szégyenét, megalázottságát,

— Tán én mossam fel a kocsmát, nagyságát •— károgott drága jó anyámra, aki hasogatóző háttal, fulladó tüdővel sietett apám elébe, ö meg horpadó képpel, sípoló sóaajjal tette — nem — ejtette le a két vödröt tele jéghideg vízzel. Utána ketten dermedeztek, míg a bűzös söniést felmosták.

— Piszkos lakók... semmi haszon nincs belőlük — uralkodott utálatos pond- ró módján a pipogya Balogh.

Délelőtt 6 volt az úr; a veres asz- szony délig hortyogott. Jő meleg lehetett a szobájában, mert csak úgy lúdbőrözött a hátam, mikor sikerült a küszöbjükre settenkednem. Ott kucorogtam, míg a súrolás tartott, mert szüleim nem engedték, hogy segítsek... Egész kisgyerekkoromban fájós volt a hátam.

Azt akartam mindebből kihozni, hogy ebben az időben nekünk, Mária Valéria- telepi srácoknak Czája volt az ideálunk. Czája — a birkózó világbajnok. (Tudtuk, hogy van Guszti is, János is a Czá- jákból — de mindegy volt nekünk.) Czája — az emberi nagyság elérhetetlen magaslatát kifejező fogalom volt. Nevét a felnőttek nagyobb áhítattal ejtették ki, mint Jézusét. Hogyne! — nem akadt ember a világon, aki Czáját földhözverte volna — mi így tudtuk. Emlékszem, Ka- valecz Fecóék kimeszelt tyúkóljának egy rekeszét az 6 színes, irtóztató izmokat ropogtató képmása díszítette. Úgy járultunk oda, mint valami szentélybe. Villámló vágyakozással versengtünk azon. ki tud több csodát mondani muszklijárói, hombámyi felsőtestről. Mindig harcra lelkesedve hagytuk el a szentélyt, ahol

egyébként „közös könyvtárat° is rendeztünk be. Ponyvaregényekből. Tehettünk mi róla, hogy Czája, Tom Mix volt kezdetben az eszményünkf Abban a világban verekedni kellett tudni.

£n Czája akartam lenni egyelőre, hogy egyszer összeverhessem nemcsak Baloghot, hanem feleségét, a nagy veres asszonyt is.

Milyen furcsa, hogy Czájáből pont Baloghné révén kellett kiábrándulnom. Történt egyszer, hogy a kocsmárosné fehér pincsi kutyáját", Gyöngyit a sintér elkapta. Apámat hajszolta a veres asszony, hogy megtudja, hova került a kutya. Megtudtuk. Jó messze, de úgy emlékszem, mégis a Valériával egy irányban volt valahol kint a sintértelep. Legalább két hónapig nap mint nap járt apám oda, hordta a csemegéket a kutyusnak, meg a bort, kolbászt, borravalót a „felelősnek\ Egyszer így szól apám: irAkaroá látni CzájátT Még a szívverésem is elállt. Hogyne akartam volna. Aznap én is mentem apámmal a Gyöngyit meglátogatni. Mikor meghallottam, hogy Czája a sintértelep ura, szentül meg voltam győződve, hogy valami várkastély foglya a Gyöngyi Izutya, hiszen a világ legerősebb embere nem lakhat alávalóbb helyen, mint a walesi herceg.

A várakozás, a kíváncsiság rendkívüli izgalmában kiszáradt a torkom, mire egy messziről penetráns szagot árasztó, baralcszerű építményekből álló, drótkerítései táborhoz értünk. Körülményesen jutottunk be s annyira nem «zártám elhinni, hogy ez lenne a sintértelep, hogy — Czája miatt — folyton azt hajtogattam magamban: „Nem, nem nem”. Pedig a büdös, szűk, sötét sikátorok mindkét oldalán, különböző fajtájú kutyák várták sorsuk beteljesedését — százával. Apám még tán mondta is halkan, mintha temetőben ■ járnánk. „Nézd csak, azok közt van a Gyöngyi is”, de én csajt a nagy „jelenés" lázában égtem.

Egyszer a sötét sikátorok után valami rr. \j sötétebb odúba léptünk. Olyasmi lehetett, mint ma egy éjjeliőr-bódé, csak sötét és komor. Nem akartam hinni a fülemnek, mikor apám rém tiszteletteljesen köszönt valakinek: „Jónapot kívánok, Czája úri” Nem volt időm eszmélni, csak

egyből zuhanni, zuhanni valami döbbenetes mélységbe. Azóta tudom: ezt hívják halálos csalódásnak. A fülledt homályból kibontakozott egy szuszogó, ziháló hájtömeg. Busa, bajuszos fej, szánalmas petyhüdt izzadó arc, keresztbecsékos trikó alatt fújtató, verejtékszagú meVkas, amely már bajosan különböztethető meg a boltozatos hastól, s két, majdnem élettelenül csüngő papucsos láb a prices szélén. Mert azon ült az elvarázsolt eszménykép, - nagy Czája, a világ legerősebb embere. A sintértelep főnöke. Míg mohón kiitta a lekenyerező ajándékbort, meg- eredt a könnyem. Valami olyasmit éreztem, hogy reménytelenül egyedül maradtam.

Hogy tudom én valaha megverni Baloghot, a nagy veres asszonyt, mikor a világ legerősebb embere úgy örül a bo- ruknak, kolbászuknak és csaknem topva vágja zsebre pénzüket, miközben nehezen préseli ki egyetlen mondatát: „Beszélje meg a gazdájának, hogy sajnos, a kutyuska még marad; nehíz, nehíz, ilyen aranyos kutya megmenteni? ... Szegény, kiöregedett világbajnok.

»

Nekem rollerom se volt sose...

A kisfiam már bicikliket „nőtt fei” s ha picit nagyobb az új cipő, még aznap meglcapja a kisebbet. S addig jár vele az anyja, míg pont olyat nem találnak, mint amilyen Csuhajnak van az óvodában. Mert Csuhaj meg azért cipelte anyukáját egyik áruházból a másikba, hogy pont olyan fazonú öltönyt vegyen neki, mint az én fiamé.

S ha mostanában megkérdezzük tőle: mi leszel, ha megnősz? — nem azt mondja, mint még néhány évvel ezelőtt, hogy huszár vagy borbély, hanem felcsillanó szemmel, áhitatosan sóhajtja: <— Gagarin!

Pedig a múltkor bömbölve jött Se a kapuból s úgy zokogott, hogy kétségbeestünk, mi baja lehet. Alig tudtuk belőle kikönyörögni, hogy összeverekedtek Szabó Zolikával. Miért ? Mert az is Gagarin akar lenni. Csodálatosan megnyugodott, mikor elmagyaráztam neki, hogy ma már nem kell verekedni, ha valaki plyan nagy ember akar lenni, mint — Gagarin.

Kozák Gábog