Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-18 / 90. szám

1961. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A 42-ES MŰHELY f f TUDOMÁNNYAL A NÉPÉRT A TUDOMÁNYOS ISMERETTERJESZTŐ TÁRSULAT MEGYEI KÖZGYŰLÉSÉRŐL Kattognak a gépek, mo­zognak a fürge ujjak. A bá­dogdobozban szaporodnak a szandál- és „bocskor” felső­részek. Szorgalmasan dolgoznak a lányok a Tisza Cipőgyár 42- es műhelyében a futószalag­nál. Egy műszakban 1400— 1500 szandál-, bocskor felső­résznek kell elkészülni. Erre a teljesítményre a 42-es mű­hely munkájára büszke az egész gyár. i Megyénk üzemeiben be­fejezéshez közeledik a nor­mák felülvizsgálása. A gaz­dasági és politikai szervek összehangolt munkájának eredményeként feltárták a veszteségidők okait, s külön­böző intézkedéseket hoztak. A tapasztalatok szerint a veszteségidő 30—40 százaléka a munkásoktól függ, a töb­bit egyéb tények okozzák. Ezeket figyelembevéve sza­bályozták az anyagkiadás rendjét, kicseréltek néhány régi, a termelékenység foko­zását gátló gépet, helyenként több műszakot vezettek be, szigorították a munkafegyel­met, korszerűsítették a tech­nológiát, felülvizsgálták a létszámgazdálkodást. (A Szol­noki Fűtőházban például 200 kilométeren aluli utaknál be­vezették az egy fűtős rend­szert.) Több vállalatnál — így a vágóhídon, a Malom­ipari Vállalatnál, a Török­szentmiklósi Baromfifeldol­gozó Vállalatnál, a Tisza Ci­pőgyárban, a Tisza Bútor­gyárban — valamennyi gyártmányra kidolgozták a technológiai utasításokat. A sokoldalú munka jelentős eredményeket hozott a termelékenységben. A Ti­sza Cipőgyárban például a csizma előállítási ideje 0,75 óráról 0,58 órára csökkent. A többi üzemből is említhetünk ehhez hasonló jó példákat A jászberényi Aprítógépgyár­ban a kalapácsos malom gyártásához 17, a 10-es po- fástörőéhez pedig 133 norma­órával kevesebb kell. — A Szolnoki Járműjavítóban havonta 14144 munkaórát takarítanak meg. Számottevő eredmény, hogy nemcsak nagyüzemeinkben, hanem kisebb vállalatainknál is jelentős mértékben csök­kent a gyártmányok átfutá­si ideje. Á Törökszentmiklósi Vasipari Vállalatnál készülő '"rtésönetető normaideje pél­dául 72 óráról 50 órára, evártási költsége pedig 800 forinttal csökkent. Mindez azt bizonyítja: v„n értelme a jő műszaki Intézkedések­nek, a felszerszámozásnak, a termelékenység különböző módon való emelésének. Az új teljesítmény-köve­telmények az eddigieknél jobban fejezik ki a reális le­hetőségeket. Ezt bizonyítja az is. hogy a dolgozók válla­lati átlagban 98—104 száza­lékra teljesítik előirányza­tukat. A normák felülvizsgálatá­nak eddigi tapasztalata azonban néhány hiányossá­got is tükröz. A Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyárban a veszteségidők fel­számolásának megkezdése Nagyarányú versenymozga­lom bontakozott ki Szolnok megye 17 állami gazdaságá­ban. A munkaversenyhez ed­dig 11 ezer állami gazdasági illattenyésztő, növénytermesz­tő és gépesítési dolgozó csat­lakozott. A tizenkét verseny­pontból álló versenymozga­lom céljai között az öntözés, a tejtermelés, a hústermelés és d. terméshozam növelése A művezető — Nem mindig volt ez így — meséli Papp R. István művezető. — Kezdetben, amikor a műhely élére kerül­tem, szép számmal akadtak fegyelmezetlenek. Újságot ol­vastak munkaidő alatt, vagy a másik körön dolgozó kol­leganőjüket keresték fel egy kis tereferére egyesek. Má­sok — mint például Tari Pé­ter is — több munkanapot igazolatlanul mulasztottak. Megszakad a beszélgetés. íz­űién is a szerszámgépeknél dolgozók jártak anyagért, műszaki rajzokért a műveze­tőhöz. így aztán szó sem le­het a gépek jó kihasználásá­ról. Arra kell törekedni, hogy a gépek kezelőinek ne legyen gondja anyagra, rajz­ra, minden szükséges kellék kezük ügyénél legyen. Tapasztalható az is, hogy nem elég gondosan végzik helyenként a normarende­zést. A Sütőipari Vállalatnál például a helyi lehetőségek mérlegelése nélkül bevezet­ték a Sütőipari Igazgatóság által kidolgozott országos normákat. foggal kifogásolják a munkások, hogy az élőmunka csökkentésére irányuló és nagy eredményekre vezető erőfeszítés mellett nincs kel­lő törekvés az improduktív munka csökkentésére. Az ad­minisztratív munkakörökben nem veszik figyelembe a be- gyakoroltságot. Márpedig, ha a fizikai munkásoknál számí­tásba veszik ezt, akkor az improduktív munkakörökben alkalmazottaknál is gondolni kell rá. Néhol késlekednek a nor­mák felülvizsgálatával, s a határidő előtt kapkodnak majd. Jóra ez sem vezet. A művezetők között is akad olyan, aki azt tartja: „Nem az én feladatom a normarendezés, az enyém csak a termelés Irányítása." — Jó követelmények nélkül hogyan lehet irányítani a ter­melést. szervezni a munkát? — kérdezzük ezektől. Az ilyen állásfoglalások miatt úgyszólván csak a normások és a munkaügyi osztályok foglalkoznak a normák felül­vizsgálatával. Mivel a normák felülvizs­gálata elsősorban nem kere­seti kérdés, hanem a techno­lógia korszerűsítésének, a termelékenység fokozásának egyik módszere, szükséges, hogy a technológiai osztá­lyok, s valamennyi műszaki dolgozó bekapcsolódjon ebbe a munkába. Ismételten szól­va: azt kell kutatni; hogyan lehet gyorsabban, jobban, többet és olcsóbban termel­ni. Ezt a célt szolgálja a mű­szaki intézkedési tervekben meghatározott feladatok ha­táridőre történő végrehajtása is. A következő időkben üze­meinkben tovább kell foly­tatni a veszteségidő tanul­mányokat, s folyamatosan intézkedéseket kell tenni a veszteségidők megszünteté­sére, hiszen korai volna most még azt mondani: „Mi már megtettünk mindent.” szerepelnek. A versenyző 11 ezer dolgozó 35 millió forin­tos versenytervet dolgozott ki. A megye állami gazdasá­gai 90 ezer forint versenyju­talmat tartalékoltak a ver­senyben kitűnő legjobb dol­gozóknak. Az évi verseny a középtiszai, a héki, a csorbái és a jászsági állami gazdasá­gokban igér legszebb ered­ményt. gatott, kékköpenyes munkás- lány siet hozzánk. Léleksza­kadva mondja: — Jöjjön gyorsan műveze­tő elvtárs. Elromlott a gé­pem ... Nem akar varrni az istennek se... Papp azonnal megy vele. — Ilyen a mi művezetőnk — mentegetődzik Katona János csoportvezető. — Örök­ké mozgó. Mindig oda siet, ahol szükség van rá... „Érdemes itt legrosszabbnak lenni?" Gere Zsófia mosolygós te­kintetű, törékeny fiatal lány — a nőnap alkalmával kapta meg a kiváló dolgozó kitün­tetést. Most a fusbett szandá­lok hátsórészét állítja össze. — Kényes munka ez — mondja —, pontosság figye­lem a főkövetelmény. Sok hibaforrás adódhat, ha az ember gondolata elkalando­zik. Ha a tűzőnő rosszul végzi a munkáját, az egész nap elúszhat. Nem tudnak a körön dolgozni, lemarad az egész műhely. — Hát érdemes ilyen kol­lektívában a legrosszabbnak lenni? Nem! Az első negyed­évben becsületesen dolgoz­tunk és értékelésnél — telje­sítményünk alapján — a leg­jobbak lettünk. Kétszeresen kiváló Varga Árpádné a műhely egyik legjobb dolgozója. Fia­talasszony még. Otthon négy családja van (a nagymama neveli őket), Tiszaföldvárról jár be. Férje Vezsenyen ta­nácselnök. Vargáné 1958 óta dolgozik az üzemben, mint tűzőnő. — Szűkszavú. Mindenkin szíve­sen segít. Mikor társainál felgyülemlik a munka, szó nélkül besegít. Mikor erről faggatom, egy­szerűen, minden pátosz nél­kül mondja: — Szóra sem érdemes. Ná­lunk ez így szokás .,. Min­denki tudja, mi a kötelessé-, ge... Jó a kollektíva. Ezek­kel a lányokkal lehet együtt­dolgozni... Januárban, feb­ruárban a kedvezőtlen anyagellátás miatt csaknem 1000 pár lábbelit jelentő le­maradásunk volt. Összedug­tuk a fejünket. Megbeszél­tük, hogyan köszörülhetjük ki a csorbát. Úgy hírlik, si­került. .. Többet nem hajlandó mon­dani. Azt is a művezetőtől tu­dom meg, hogy kétszer kapta meg a kiváló dolgozó címet. A. J. mmiiiiiiimiiniMmiiiiiiiintinimiiiHiBiii» Kisiparosok kitüntetése Az előző évekhez hason­lóan — tegnap délelőtt — a KIOSZ megyei székházában került sor a cipész, bognár, fazekas, asztalos és a kőfa­ragó szakmában több évtizede dolgozó kisiparosok megjutal- mazására. Szoboszlai István, a KIOSZ megyei elnöke ünnepi beszé­dében méltatta a kisiparosok szerepét a lakosság közszük­ségleti cikkekkel való ellátá­sában. Ezután sorkerült az „ötvenéves kisipari munkás­ságért” jelvények kiosztására. Nyolc megyei kisiparos: özv. Szabó Istvánná fazekas, Pál István kőfaragó, Dancsó Jó­zsef bognár, Garanczi Lajos faesztergályos, Vincze Sán­dor, Sólymosi István, Dikó Imre és Tőzsér Imre cipé­szek kapták meg a díszes jel­vényt és a velejáró oklevelet. Az ünnepeltek nevében özv. Szabó Istvánná és Dancsó József mondott köszönetét a kitüntetésért. Ezt követően a KIOSZ vezetősége családias ebéden látta vendégül a ve­terán kisiparosokat. — ÄLLATKÄR ÉRTE Öcsödön a Szabadság és a Kossuth, valamint Mezőtúron a Vörös Október Tsz-t Az Állami Biztosító összesen 28 905 forintot fizetett kárté­rítésül a közös gazdaságok­nalc, Hosszú, fehér abrosszal le­takart asztalok mellett a TIT százharminc tagja, köz­ségek, járások, városok kül­döttei ültek össze vasárnap a szolnoki Ságvári Művelődési Ház nagy színháztermében, hogy megbeszéljék az eltelt három év munkájának ered­ményeit, hiányosságait, és a jövő egyre bonyolultabb, egy­re nagyobb feladatait. A gyűlés elnökségébe bevá­lasztották Csáki Istvánt, az MSZMP megyebizottságának első titkárát, Aradi Nórát, a Művelőlésügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, Horváth Imrét, az MSZMP MB-titká- rát, Fodor Mihályt, a megyei tanács VB elnökhelyettesét, Árvái Istvánt, az MSZMP megyebizottság ágit. prop, osztályvezetőjét, Felcsúti Lászlót, a TIT országos főtit­kárának helyettesét és még többeket a megye tudomá­nyos-kulturális életének veze­tői közül. Az elnöki megnyitót dr. Schlamadinger József, a TIT megyei elnöke tartotta, majd sokoldalú vita követke­zett. A vita lezárása után megválasztották a huszonhét­tagú új elnökséget, az ellen­őrző bizottságot és az orszá­gos konferencia küldötteit. A közgyűlés üdvözlő táv­iratot intézett a Szovjetunió Tudományos Ismeretterjesztő Társulatához Gagarin őrnagy Űrrepülése alkalmából. Felcsúti László átnyújtotta Kaposvári Gyula szolnoki múzeumigazgatónak a „Szo­cialista kultúráért” kitüntető elismerést és jelvényt, to­vábbá néhányan díszokleve­let kaptak. A határozati javaslatot, amely a következő évek elvi feladatait szabja meg, egy­hangúlag elfogadták. ^Tudománnyal a népért!” Ez a tömör és mégis kifej ezó jelmondat díszítette - TIT- közgyűlés termét. Valóban nehezen találtak volna jel­lemzőbb meghatározást a tár­sulat tevékenységére... Azok a lelkes orvosok, pedagógu­sok, mérnökök, agronómusok, akik a TIT-be tömörültek, tettekkel bizonyították be — különösen 1958, a legutóbbi kongresszus óta —, hogy cél­juk a nép szolgálata. A tudo­mány eredményeinek, új is­mereteknek közlése, törekvés a tudat megváltoztatására, szocialista formálására. S a megyei szervezet tevékenysé­ge e három év alatt felfelé ívelt. 1958-ban 460, 1960-ban már 675 tagja volt a társu­latnak Szolnok megyében. 1958-ban 418 előadáson több mint 28 000; 1960-ban 1760 előadáson 120 332 hallgató ismerkedett a világűr titkai­val, a házasélet egészségtaná­val vagy éppen a munkaegy­ségszámítással, állattenyész­tési módszerekkel. i Ez a százhúszezres szám megyénk lakossága egyne­gyedrészének felel meg. Jo­gos tehát az elégedettség, amellyel az eddigi munkáról nyilatkozott a megyei pártbi­zottság első titkára. S jogos a tagság büszkesége a kitünte­tésekkel, oklevelekkel is alá­támasztott elismerés felett. Természetesen az ilyen konferencia nem elégedhet meg az eredmények regiszt­rálásával. Már csak azért sem, mert az eddiginél foko­zottabb rohamot kell indíta­nunk a tudat megváltoztatá­sáért S ha a mennyiségi eredményekkel elégedettek is lehetünk, a minőség terén Aa elnökség bizony még jócskán akad ja­vítanivaló. Kevés a jelenlegi 700 tag, különösen a vidéki városokban és községekben alakul kedvezőtlenül az arányszám. A helyi igények figyelembevétele, a világné­zeti előadások bátrabb és ha­tározottabb beépítése a téma­tervekbe, mind-mind megol­dásra váró feladatok, ame­lyeket az őszi ismeretterjesz­tési évad megindulása előtt kell tető alá hoznunk. Feladat bőven van. Legfon­tosabb ezek közül ' a falusi emberek, a termelőszövetke­zeti parasztok gondolkozásá­nak megváltoztatása. A kol­lektivizálásért vívott harcot győzelemmel fejeztük be. De a tudat változása területén még lassan haladunk. Az is­meretterjesztés egyik leg­főbb feladata ezen a terüle­ten érni el előrelépést. Meg kell ismertetnünk a mező- gazdasági lakossággal a leg­fejlettebb termelési módsze­reket, meg kell ismertetnünk velük a tsz-tagok jogait, kö­telességeit. Sokkal határozot­tabban kell folytatnunk falun és városon egyaránt az ideo­lógiai ismeretterjesztést, a babona elleni harcot, hiszen ezek végső soron a munkát, a fejlődést gátló tényezők­ként jelentkeznek. Iparunk a felszabadulás előttinek legalább öt-hatszo­rosa. S szüntelenül fejlődünk ezen a téren is. Oj meg új tö­megek kerülnek a munkás- osztály soraiba. Hogy jó gaz­dái legyenek a gépeknek, szükséges az eddiginél haté­konyabb műszaki propagan­da kifejtése. Mi azt szeret­nénk, ha a munkás nem ki­szolgálója, hanem ura lenne gépének. S a műszaki értelmi­ség feladata éppen ennek el­érése. A feladatokat sokáig lehet­ne sorolni. Hiszen várják a felvilágosító szót a lakóterü­leteken, az otthon dolgozó háziasszonyok és családtagok. A KISZ akadémiák számát is szaporíthatnánk. Ahol tart­ják, jól beváltak. Amerre tekintünk, min­denfelé nagyszerű munkate­rületek, amelyeken az értel­miség bebizonyíthatja, híve és építője szocialista ren­dünknek. A közgyűlés egyik pozitívuma, hogy behatóan tárgyalta a „hogyan” kérdé­sét. Legfontosabb szervezeten belüli feladat az előadások minőségének javítása. Az igényesség ezen a területen különösen nagy. És a sok jól­sikerült, jól előkészített elő­adás mellett nem egy köze­pes, sőt gyenge is akadt. Az emberek igen rossznéven ve­szik, ha valaki égy odavetett előadásvázlatot olvas fel, lé- lektelenül, unalmasan, mint- ahogy például Zagyvarékason történt az ősszeL Az ilyen „előadás” éppenúgy aláássa az ismeretterjesztés hiteiét, mint a Szolnokon ugyancsak az ősszel hallott előadás öz élet keletkezéséről, amely ezt a nagy témát 15 perc alatt „végezte ki”. Ezen a téren igen sokat tehetnek az elő­adói konferenciák, az egyes témák, vagy nagyobb anyag­csoportok feldolgozására ösz- szehívott tanácskozások. A következő évadban az alapo­sabb elméleti továbbképzés jobb, közérthetőbb előadáso­kat eredményez majd. Mindenütt, de különösen falun igen fontos feladat a té­mák megtervezése. Ezt már ebben az évadban elő kell ké­szíteni. A jól bevált és össze­függő témájú rövid sorozato­kat állítja a TIT a jövő évad­ra is a középpontba. Gondo­san felmérik a különböző tö­megszervezetek, a lakosság különböző rétegének igényeit és ennek alapján terveznek. Ez azonban csak akkor sike­rülhet, ha a tömegszerveze­tek ténylegesen közreműköd­nek ebben, és mindenütt tá­mogatják a társulat munká­ját. Mert ezen a téren az 1960-ban elért eredmények mellett is sok még a hiányos­ság, különösen a községekben. Tovább kell növelni a TIT taglétszámát: Erről is sokat szóltak a közgyűlésen. Igen súlyos hiba például, hogy a műszaki szakosztály taglét­száma kicsi. Megyénk máso­dik ipari városában, Jászbe­rényben a TIT járási-városi szervezetének egyetlen mű­szaki értelmiségi tagja sincs! Törökszentmiklóson, ahol szintén vannak ipari létesít­mények, ennek a szakosztály­nak mindössze egy tagja van. Itt a pártbizottságok nevelő, felvilágosító munkájára nagy szükség van, hogy a szerve­zet soraiba hívja a műszakia­kat A feladatok sokrétűek, bo­nyolultak, mint amilyen bo­nyolult egész életünk, mint amilyen sokrétű a tudomány. S a százhúsz éves Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat, amely mindenkor az ér­telmiség leghaladóbb tagjait tudhatta soraiban, most újult erővel indul harcba a nagy és nemes célért, a szocialista ember formálásáért. Mégegyszer a normák felülvizsgálatáról Tizenegy ezer dolgozó versenymozgalma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom