Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

2

W

SZOLNOK MEGYEI NtPUF

1961 áprfll* 1

■yS

Gyarapodnak a béke erői

Néhány napja ért véget Moszkvában a varsói szerződés politikai tanácskozó testületének legmagasabb szintű ülése. Ezek a tanácskozások mindig jelentős hatást gyakorolnak a nemzetközi helyzetre, hiszen a kifejezetten védelmi jellegű szerződés fennállásának hat esztendeje alatt a tagállamok számtalan jelét adták béketörekvésüknek. Többször állást foglaltak mindenfajta katonai tömb és csoportosulás megszüntetése mellett, nem egyszer megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a Varsói Szerződés Szervezete és az Észak-Atlanti Tömb között, de a NATO-hatalmak nem fogadták- el e javaslatokat Persze az agresszív imperialista köröket nem lehet szép szóval meghátrálásra bírni, s a szocializmus és a béke táborának erőfölénye az a legfőbb tényező, amely kijózanítja az imperialistákat és nem engedi, hogy egy újabb háború tűzörvényébe döntsék az emberiséget? A varsói szerződés politikai tanácskozó testületének a nemzetközi helyzetről most adott — a kommunista és munkáspártok novemberi értekezletének következtetéseire támaszkodó — értékelése megállapította, hogy a legutóbbi ülés óta eltelt esztendő alatt szembeszökő változások történtek: fontos győzelmeidet aratott a békés együttélés lenini politikája, a nemzeti felszabadító mozgalmak csapásai alatt folytatódott a szégyenletes gyarmati rendszer felbomlása. Mindezek a kedvező változások újabb bizonyságai annak, hogy a szocializmus és a béke erői megnövekedtek, s képesek az imperialisták kalandor terveinek a meghiúsítására — állapítja meg a tanácskozótestület üléséről kiadott közlemény, s egyúttal figyelmeztet arra is, hogy még működnek a világon baljós erők, amelyek Európát és más világrészeket új katonai konfliktusok színhelyévé akarják tenni.

Az ülésről kiadott doku-fj men tűm világszerte nagyi! visszhangot keltett és éppen! a napokban lehettünk tanúi= annak, hogyan érvényesül aü gyakorlatban a közlemény-Hí nek az a megállapítása, hog/H fokozódik a szocialista vüág-ü rendszernek a nemzetközig helyzetre gyakorolt jótékonyt hatása. Laosznak, ennek aj§ kis délkelet-ázsiai királyság-g nak a helyzete hosszú idő ótag a világsajtó címoldalán sze-ü repel. Minél jelentősebb sike-g reket értek el a törvényes— Souvanna Phouma-kormányU és a Patet Lao egyesült ha-g zafias erői az amerikai gyárt-Ü mányú lázadó kormánnyal g szemben, annál sötétebb vi-ff- harfelhők gomolyogtak ej=: probléma körül. Egymást ér-g téjc a célzatos amerikai hadi-§i tengerészeti csapatmozdula-% tok, a hetedik amerikai flot-M ta több egységét a Laosz kö-M: zelében lévő támaszpontokrag- vezényelték, Kennedy egyikW' sajtóértekezletén bemutatták^ ■a kettéosztott Laosz térképét,W s az agresszív SEATO szerve-M zet ülését azzal harangoztákg be március végén Bangko}c-g: ban, hogy beavatkozásra Jcé-||: szülnek Laoszba. De az urakgi gazda nélkül csinálták a szá-g: mítást Egyrészt a laoszi népül történelme során megtanulta g: gyűlölni a különféle idegen ü: jármot, másrészt a franciák gi már megégették magukat ap világnak ezen a részén, Dien fii Bien Phunál, s sem nekik, ||1 sem az angoloknak nem fű-fg lőtt a foguk, az intervenriósgi tervhez. Ahogy az angol Ti-g, mes megállapította, a SEATO g, ülésén a legkeresettebb ol-H, vasmány a Pravda volt, Hl

amelyből a szovjet állásfog-gj lalást akarták megtudni. Nem| Is hoztak Bangkokban semmig1 jelentős határozatot Szomba-ü' ton, április elsején viszontgi megjelent a szovjet kormányg, emlékirata, amely kedvezően ff. fogadta azt a javaslatot hogyg a laoszi problémát tárgyaltü' genfi értekezlet két társelnö-=l

ke — Anglia és a Szovjetunió — adjon ki felhívást a laoszi fegyvemyugvásra, s az érdekelt felek minél előbb üljenek össze ennek megtárgyalására Kambodzsa fővárosában.

A Szovjetunió egyetértett azzal is, hogy hívják össze a laoszi nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, de ugyanakkor hangoztatta, hogy ezzel párhuzamosan össze kell ülnie a laoszi kérdést megvitató tizennégyha- talmi nemzetközi értekezletnek. A szovjet kormány véleménye szerint a laoszi kormány kérdése Laosznak a belügye, az országnak van is törvényes kormánya, és jó lenne, ha a különböző áramlatok képviselőivel tárgyalást kezdenének a nemzeti egység helyreállításáról.

A szovjet kormány a két párhuzamosan teendő lépéssel világosan megmutatta a válságból kivezető utat. E javaslat, amelyről Szufanu- vong herceg, a laoszi nép egyik köztiszteletben álló vezetője megállapította, hogy maradéktalanul összhangban van hazája érdekeivel, s amelyet a kínai nép is maradéktalanul támogatott, egyszeriben eloszlatta a viharfelhőket. Kennedy személyesen jelentette ki, hogy a szovjet válasz kijelöli a független és semleges Laosz megteremtésének az útját, s hasonló értelemben nyilatkozott aj angol és a francia külügyminiszter is. A legfőbb nemzetközi fórumokon előtérbe került, a politikai megoldás módszere, s Kennedy és Macmillan tárgyalásai — melyeket most folytatnak Washingtonban — elsősorban a Kelet és a Nyugat kapcsolatának kérdéseivel, s köztük a laoszi kérdéssel foglalkoznak. Az amerikai politikának ma már egyetlen törekvése az, hogy minél kisebb tekintélyveszteséggel kerüljön ki ebből a problémából, s hogy ez így van, az elsősorban a béke megszaporodott erőinek köszönhető.

Tizenhatezer angolai menekült

el a vérengzések elől

Leopoldville (MTI)

John Pinock, az Angolában illegálisan működő „Angola népei szövetségéinek szóvivője pénteken Leopold- ville-ben sajtóértekezletet tartott.

„Az »engedetlenség halvány gyanúja is elég ahhoz, hogy a portugál gyarmati hatóságok embertelenül megkínozzák, majd megcsonkítsák, vagy megöljék az angolaiak ezreit. Napirenden "annak az akasztások, az élve égetések, a vízefojtások. — Egymást követik az elhurcoltak csoportjai, a börtönökben egymás hegyén-hátán szoronganak a foglyok” — mondotta.

A szóvivő hatvan kivégzett politikai személyiség nevét olvasta fel, majd felmutatta annak a portugál bombának

repeszdarabjait, amely rom- badöntötte az egyik angolai falut. „Eddig huszonnyolc angolai falut tettek a földdel egyenlővé ezek a bambák, miután lakosságukat portugál katonák egy szálig leöldös- ték” — folytatta a helyzet ismertetését Pinock, majd elmondotta, hogy adatai szerint a közelmúltban majdnem 16 000 angolai mentette meg életét azzal, hogy külföldre szökött A féktelen terror ellenére — hangoztatta Pinock — mind nagyobb arányokat ölt Angola népének ellenállása. A felkelők már fegyvereket is zsákmányoltak portugál katonáktól.

Politikai kormánypropagandakampány, népi akciók, bomba- merényletek kisérik az algériai probléma körüli vitát

Párizs (MTI) Míg a hivatalos propaganda a közvélemény nyugtalanságának el- csitítására nagy reményeket kelt De Gaulle tábornok április 11-i sajtókonferenciájával kapcsolatban és azt ígéri, hogy a köztársasági elnök megnyilatkozása1 után elgördülnek az akadályok a francia—algériai tárgyalások

megkezdése elől, a francia baloldal egységes akciókra készül, hogy végülis a népi nyomás késztesse De Gaulle-t és kormányát a tárgyalások megindítására. A baloldali akciók másik jelszava az, hogy a kormány tegye ártalmatlanná a fasiszta csoportokat, amelyek különösen az utóbbi hetekben plasztikbom- bás merényletekkel próbálták megzavarni a politikai légkört, megakadályozni az evianl konferencia létrejöttét

A Szajna megyei kommunista pártszervezetek közös levelet intéztek a szocialista, radikális, egyesült szocialista szervezetekhez, a haladó unióhoz, az UDSR-hez és az Ifjú Köztársaság elnevezésű mozgalomhoz. Levelükben aiiiimiimimiimiiimmuiniiiuiiiiiimmiM

Görög politikai foglyok éhségsztrájkja

London (ADN). Kétezer görög politikai fogoly, mind annyian ellenálló harcosok és antifasiszták, köztük Mano- lisz Glezosz, a görög nép nemzeti hőse és Ambatielosz, a Tengerész Szakszervezet elnöke, szerdától péntekig éhségsztrájkot tartott. Az éhségsztrájk résztvevői kijelentették, hogy a görög politikai foglyok számára általános amnesztiát akarnak kivívni. (MTI)

javasolták, hogy a baloldal pártjai együttesen szervezzenek akciókat a fasiszták ellen és a tárgyalások követelésére.

A CGT közös szakszervezeti front kialakítására bocsátott ki felhívást ugyancsak azzal a céllal, hogy a munkásosztály egységes akcióval riposztozzék a fasiszták minden merényletére, i

a plasztikbombás merénylők a jelek szerint pillanatnyilag Algéria nagyvárosaiban folytatják „tevékenységüket”: pénteken este a kormány algíri szóvivőjének, Coup de Fréjac-nak villája előtt robbant bomba, egy másik plasz- tikbombás merénylet egy muzulmán üzlet ellen irányult. Oranban egy arab fűszeres üzletét repítették a levegőbe.

Nyíltan sserveshednek a Castro-rendszer megdöntésére

Washington (MTI). Az MTI washingtoni tudósítója jelenti:

A New York Times pénteki számában részletes jelentést közöl arról, hogyan képeznek ki az Egyesült Államok területén kubai ettenfor- radalmárokat, akiknek az a feladatuk, hogy erőszakkal megdőntsék Castro kormányát. A cikk leírja, hogy egy Louisiana közelében levő bázison, Floridában és két guatemalai kiképző táborban guerilla-harcosokat képeztek ki, beleértve légierőket, tüzérséget és haditengerészetet is. Kis egységekből álló alakulatokat létesítettek, amelyekben szabotőrök, úgynevezett „beszivárgó harcosok”, robbantási szakértők és propagandisták vannak.

Erről a kiképzésről a New York Times rendkívül részletes adatokat közöl, s azt írja, ezeknek az egységeknek az a feladatuk, hogy Kubába beszivárogva, fellázítsák a

kubai népet ás megdőntsék a kormányt

A Columbia Televíziós Társaság péntekre virradó éjszakai adásában egyenesen azt állította, hogy ezek az egységek a múlt héten mozgósítási parancsot kaptak és hogy „közvetlenül küszöbön áll egy akció” a Castro-kormány ellen.

Senki sem érti, miért közük az amerikai sajtőszervek ezeket a , készülődéseket. A kiképzésről mindenki tud, de nem szokásos, hogy egy ország sajtója nyilvánosságra hozzon adatokat arról, hogy egy másik ország kormányának megdöntéséhez segédkezet nyújt

A State Department sajtó- értekezletén természetesen kérdéseket intéztek a külügyminisztérium szóvivőjéhez e cikkekkel kapcsolatban, A szóvivő kijelentette, hogy nem akarja kommentálni a sajtóban megjelent cikkeket

A

hosszú vadászat

volt hogy most már nem csupán a szövetségesek, hanem bizonyára a zsidók is hajszát indítanak ellene. Családját is nyilván kikérdezik, tehát helyesebb, ha nem is hozza tudomásukra, hogy életben van. Majd később talán, ha megnyugodtak a kedélyek és felhagynak a nyomozással.

Egyelőre tehát szöknie kellett Tanácsot kért az SS tiszti tábor „belső parancsnokától”, egy SS Sturmbannfüh- rertől, aki Janischon kívül az egyetlen volt aki ismerte. A táborban összehívták a legmegbízhatóbb náci tiszteket akik már más foglyok szökését is elősegítették és megmagyarázták nekik, hogy Eckmann hadnagynak föltétlenül meg kell szöknie a táborból. Megállapították, hogy elsősorban Prienbe menjen, ahol egy náci szimpatizáns befogadja és megszervezi majd további útját Az egyik fogoly testvére az észak-németországi Celle környékén erdőkerülő volt Eichmann ajánlólevelet kapott ehhe2 az emberhez, sőt a náci tisztek hamis papírokkal is ellátták. Ezentúl Otto Heninger néven szerepelt Eichmann még aznap egy ápoló segítségével megpróbálta eltüntetni a hónaljába tetovált vércsoport jelzést. Sikerüli is annyira elégetnie ezt a bőrrészt, hogy a jelzés olvashatatlanná vált de a heg megmaradt

Két nappal Dieter Wisli- ceny Nümbergben tett vallomása után, Eichmann megszökött az Oberdachstätten-i táborból. Ebben az időszakban a táborokat már nem őrizték valami gondosan és a szökés nem volt nehéz. Másnap reggel Otto Heninger vonaton elutazott Münchenbe, onnan pedig Prienbe. Hat hétig tartózkodott itt, azután elutazott végcéljára, az északnémetországi erdőőrhöz. Minden nehézség nélkül tette meg az utat az országon keresztül.

(Folytatjuk^. ,• , .

IV.

f Diamant telefonon értesí- |tette Arthur Piert az ered- |ményrőL Néhány nappal ké- Isőbb néhány rendőri nyomo- |zó Diamanttal együtt házkutatást végzett Maria Maseba- |chemál a bécsi rendőrség |utasítására. Azzal az ürügy- Igyel jöttek, hogy Maria Ma- fsenbachernak „hamis élelmi- |szerjegyei vannak”. A házkutatás közben Diamantnak sikerült a fényképalbumból ki- iszakítania azt a lapot, ame- [lyen Eichmann fényképe volt | Bécsbe visszatérve, több- Iszáz másolatot készítettek s |fényképről és ezeket elküldték az amerikai OSS szerve Izetnek és az osztrák állaim ibiztonsági rendőrségnek. A [fényképek eljutottak az ősz- Iszes börtönökbe, fogolytáborokba és Ausztria minden [rendőrkapitányságához. Végire meg lehetett kezdeni a ^komoly nyomozást | Közben Diamant azt is ki- Iderítette, hogy hol tartózkodik Eichmann családja. Eieh- Imanné három gyermekével íegyütt az osztrák Alt Aussee [ban lakott A címet Linzben [Eichmann apja és bátyja ad- [ta meg, akiknek Diamant a fbizalmába férkőzött anélkül jpersze, hogy tudták volna, kicsoda valójában. Diamant ez- [után felkereste Alt Aussee [ban Eichmannét és megpróbált 'ugyanazzal a módszerrel élni, ami Maria Masen- bachernál már egyszer bevált Néhány nap múlva valóban a család barátja lett és eljátszott a gyerekekkel. De semmiféle érdekes infor- " mációt nem tudott szerezni. ' Egyetlen fényképet, vagy le■ Velet sem talált EichmanntóL Az volt a benyomása, hogy Eichmanné őszintén hisz férje halálában és miután nem tudott meg tőle érdekeset, rövidesen újból visszatért Bécsbe. Eichmanné meggyőződése különben erősen megrendítette. Ebben az időszak■ ban mindazok, akik résztvet- tek ebben a „vadászatban”, nem egyszer úgy érezték, hogy egy nem létező árnyat hajszolnak. Hiszen semmi sem bizonyította, hogy Eichmann még életben van.

Pedig élt Ma már tudjuk: röviddel a háború befejezése előtt Prágába ment és onnan ’ Ausztriába. Már itt értesült a német kapitulációról. Először 1045 május elején Alt Ausseeba ment, hogy találkozzék Kaltenbrunnerrel, az RSHA (a nád állambiztonsági szervezet központi szolgálata) parancsnokával. Erről a találkozásról később nem mondott egyebet mint hogy Kaltenbrunner a következő tanácsot adta neki: Ne lőjön amerikai vagy angol katonákra!

Kaltenbrunner irodáját elhagyva, Eichmann gyalog indult Bad Ischl felé, adjutánsa SS Obersturmführer Ja- nisch társaságában. Nemsokára amerikai katonai őrjárat állította meg őket de csakhamar tovább mehettek, miután megmagyarázták, hogy ők a légierő két kópiára, elegük van a háborúból és hazatérnek családjaikhoz. Valamivel később egy másik amerikai őrjárat már nem bízott bennük ennyire, hanem átmeneti táborba irányította őket Itt Eichmann Barth néven jelentkezett

Néhány .hét múlva orvosi vizsgálaton esett át b bal hónaljában megtalálták a bőrébe tetovált vércsoport jelzést. Ilyen tetoválást kizárólag SS tisztek viseltek. Ekkor „bevallotta”, hogy valóban SS tiszt, de a Waffen-SS hard alakulatához tartozott semmit sem tud az SS politikai tevékenységérőL Ekkor Janisch-sal együtt átszállították Weidenbe, ahol az SS tisztek tábora volt. Ebben a táborban még kétezer tisztet őriztek. Tudva, hogy újabb kihallgatásoknak lesz kitéve, Eichmann igyekezett valószínűnek hangzó mesét kigondolni. Kijelentette, hogy valódi neve nem Barth, hanem Eckmann, születése helye Breslaü és mint hadnagy harcolt a 22. tüzérhadosztályban. Ezt a történetet, úgy látszik, el is hitték.

Az Eckmann nevet azért

választotta, mert attól félt, hogy figyelmetlenségből egyszer elárulja a valódi nevét. A két név hasonlósága következtében, ez esetben köny- nyű lesz bizonygatni, hogy valójában „Eckmannt” mondott, Breslaut azért választotta szülővárosául, mert tudta, hogy ott teljesen megsemmisültek az összes anyakönyvek.

1945 júliusában Janisch-sal együtt átszállították az Ober- dachstätteni fogolytáborba, már Eckmann néven. Itt egészen 1946 januárjáig maradt Közben egyszer átszállították Ansbachba, ahol az amerikai kémelhárító szolgálat kihallgatta. Hosszú kérdőívet töltettek ki vele és katonái szolgálatának részleteiről érdeklődtek. Néhány órai teljes elszigeteltség után újból kihallgatták, de semmit sem kérdeztek arra vonatkozólag, hogy eleinte miért nevezte magát Barthnak, sem arról, miért viselte elfogatásakor a légierők egyenruháját Mint „ártalmatlant” visszaküldték a fogolytáborba.

Teltek a hónapok és Eckmann egyre nyugtalanabb lett 1945 novemberében megkezdődött a háborús bűnösök nürnbergi pere, ahol sűrűn emlegették Eichmann nevét. Annak ellenére, hogy a háború befejezése előtt igyekezett minden kompromittáló papirost megsemmisíteni, a tárgyalás folyamán mégis több aláírásával ellátott okmány került elő.

Jól tudta, hogy mindaddig, amíg fogoly, nem lehet biztonságban. Megkezdte a szökés előkészítését

Erre egyébként az is késztette, hogy egész fogolytáborbeli tartózkodása alatt, folyton szeretett volna üzenni feleségének. Óvatosságból azonban sohasem tette és a nürnbergi leleplezések után kiderült, hogy óvatossága nem volt felesleges. Nyilvánvaló