Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
1961. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 OLÁH SÁNDOR: Az új ember köszöntése Halleluja! Köszöntőm az embert, A büszke, felemelt fejű embert# Aki délcegen lép ki a napra, S a kalapja Barackaziromtól tarkán pettyezett Halleluja! Köszöntöm a tavaszt. Az ingujjra vetkezett Fákat és a bokrokat, Síkokat és dombokat. Halleluja! Köszöntőm az embert, Ahogy kilép a fénybe mosolyogva, S a táguló horizontba Pogány papként tárja szét kezét Hallelujai Az embert, lei a napot köszönti, Mikor a mezsgyék ősi Rab bilincsét szántja szét a gép. Halleluja! Tárád ki karod a nap felé, Hogy olvadjon össze a föld és az ember A fénnyel, S terítsen széjjel A nap pálmaágat, virágszőnyeget Bátran kilépő lába élé,,. Amerika" - de kinek ? A pekingi orvostudományi egyetemen Kína legkisebb nemzetiségének, a tahur nemzetiségnek, amely 54 000 lelket számlál, nemsokára saját tahur orvosa lesz. A Belső- Mongol Autonom Területen született, 2.3 éves tahur nemzetiségű Uyun rilai ugyanis rövidesen megkapja a pekingi orvosi egyetem diplomáját. Uyun Dalai ama 105 tibeti, koreai, mongol, mjao, li, puji és más nemzetiségű diák közé tartozik, akik rövidesen orvosi diplomát kapnak a híres pekingi egyetemen. Sokan közülük az elsők, akik saját nemzetiségükből orvosi diplomát szereznek. A pekingi orvostudományi egyetemnek ma kilencszer annyi hallgatója van, mint 1949-ben, Peking felszabadulásának évében volt. 1949 januárjában csupán 400 diák tanult itt, ma pedig 3600 diák tanul, összesen 30, Kínában élő nemzetiség fiai és lányai. Az egyetem gyors fejlődése a felszabadulás óta eltelt 15 év alatt tükrözi a kínai kormány f.rra politikáját, amelynek célja a dolgozó nép minél tökéletesebb orvosi ellátása. Az egyetemet a felszabadulás óta több mint 4300 diplomás ifjú hagyta eL Kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk” — sikoltja világgá a költő nemzétféltő aggodalommal. A múlt század vége óta valóban parasztgazdaságok, nyomorúságos munkáslakások százezrei árvultak el, melynek gazdája „zengő tengeren nekivágott Amerikának”, az új ígéret földjének S nemcsak Magyarországról érkeztek az elnyomorítottak, a reménykedők, a gyökértel enségre kárhoztatottak: csehek, szlovákok, szerbek, oroszok, svédek, olaszok, németek milliói indultak el, hogy a „korlátlan lehetőségek hazájában” keressék a jövőt, hol a pénz az utcán hever, csak le kell hajolni érte, s ahol minden cipőtisztító gyerekből lehet milliomos. Amerika... A név maga is kezdett eggyé válni a munkátlan, gondtalan élettel, á bőség, a szerencse fogalmával. Két háború, melyből csak a népek véréből sajtolt aranypatakok csörgedeztek át a nyugati féltekére, hatalmassá, gazdaggá, a legfelsőbb fokú jelzők országává tette Amerikát. A legmagasabb épület, a legnagyobb szobor, leghosszabb híd tövében megszületett a nemzeti önelégültség légköre. Ezt hasította szét döbbenetes villámként az Egyesült Államok története legfiatalabb elnökének, John Kennedynek 1961 januárjában írott kongresszusi üzenete. mely szokatlan „leg”-eket tárt Amerika, s a világ közvéleménye elé „A gazdasági élet jelenlegi állapota erősen nyugtalanító. Az üzleti életben bejelentett csődök száma a legmagasabb szintet érte el a nagy gazdasági depresszió óta. 1951 óta a gazdálkodók jövedelme 25 százalékkal csökkent. A munkanélküliség mértéke (az 1958. évi rövid időszakot kivéve)-a legmagasabb...'’ sj... A legtöbb erőforrással rendelkező és iparilag legfejlettebb gazdasági élet a földön a legutólsók közé került a gazdasági fejlődés tekintetében. Múlt év tavasza óta a fejlődés még vissza is esett. Az üzleti beruházások csökkenőben vannak, a nyereségek a várt színvonal alatt maradtak.. „... Iskoláinkban 2 millióval több gyermek tanul, mint amennyi számára készültek, s a tanárok közül 90 000 nem rendelkezik kellő képzettséggel. Legígéretesebb végzős tanulóink egyharmada anyagi okokból képtelen tehetségének fejlesztésére. Nincsen elegendő tudósunk, mérnökünk és pedagógusunk, hogy teljesíthessük nemzetközi kötelezettségeinket. Az orvosi kutatómunka újabb csodákat vívott ki, de ezek a csodák túlságosan gyakran elérhetetlenek, túlságosan sok ember számára. Sokaknak, különösen az idősebbeknek nincsen elég jövedelmük, nincsen elég szanatóriumunk, orvosunk, fogorvosunk .. „... A válságok napról- napra fokozódnak. Megoldásuk napról-napra nehezebbé válik. Napról-napra közelebb sodródunk a legnagyobb Veszedelem órájához.” „A munkanélküliség mértéke ... a legmagasabb...” Rövid félmondat, s látszatra nem is a legsúlyosabb Kennedy elnök bejelentései közül. Az amerikai sajtót lapozva azonban rá kell döbbennünk, hogy valójában ez a kérdés az, mely leginkább foglalkoztatja az ország vezetőit. s népét egyaránt. „Amikor Arthur J. Goldberg munkaügyi miniszter egy héttel ezelőtt végiglátogatta az Egyesült Államok inségsujtotta ipari központjait —, írja a New York. Times — bepillantást nyert a visszaesés egyik legnyugtalanítóbb vonatkozásában. E bepillantást egy várandós anya révén nyerte, kinek két kisgyermeke is volt, s mégis munkát kellett vállalnia egy blúzgyárban. Acélmunkás férjének ugyanis nem volt munkája. Ennek az asszonynak panaszait sokezer édesanya visszhangozza, akiket a család kenyérkeresőjének szerepére kényszerített a gazdasági visszaesés. Ez ugyanis nagyobb mértékben szedte áldozatait a nehéz munkát végző férfiak köréből. Az automatizálás és a termelésben bekövetkezett eltolódások tovább bonyolítják annak lehetőségét, hogy a munkanélküliek ismét munkához jussanak.” „A januárban munkanélküliként nyilvántartott 5,4 millió személy a teljes polgári munkaerő 6,6 százaléka —, írja továbbá a New York Times. —■ Azonban ha nem vesszük figyelembe a kiigazításhál alkalmazott tételek bonyolult rendszerét, akkor a munkanélküliség aránya 7,7 százalékra emelkedik. Ez pedig azt jelenti, hogy az országban minden 13 munkás közül egy munkanélküli. Ez a helyzet legjobban sújtja a családfőket. A munkanélküliek közül 2,2 millió'nős. A nős férfiak munkanélküliségi aránya a legnagyobb fokú azóta, hogy a kormány hat évvel ezelőtt megkezdte ilyenirányú nyilvántartások vezetését. A négerek számára a recesszió azoknak az állandó nehézségeknek súlyosbodását jelentette, amelyeket már ez- ideig Is el kellett viselniök a munkalehetőségek elnyerésében és megtartásában. A szí- nesbőrűgk munkanélküliségi aránya 14,7 százalék, szemben a 7,7 százalék fehérbőrű munkanélkülivel. A munkanélküliség a bányaipari és gyáripari államokat sújtja legerősebben. Az ország legfontosabb ipari térületeinek több mint a felét sorolták be a súlyos munkanélküliséggel küzdő területek közé, 20 pedig a krónikusan inségsujtotta területek listáján szerepel.” „A munkanélküliség kísér» tété Amerikában ezellemvá- rossá változtatott nemrégiben még virágzó helységeket — folytatja a New York Times által megkezdett gondolatokat a kommunista-barátsággal éppen nem vádolható svájci lap, a Die Tat. — A puszta számok és százalékok, amelyek a washingtoni hivatalokat foglalkoztatják, testet öltenek akkor, amikor beutazzuk Nyugat-Virginia vidékeit, ahol egész városok váltak munkanélküliekké, vagy a Pittsburg-i kohászati vidéket, ahol a munkások egyharmada tart kényszer-pihenőt. A hangulat a tömeges munkanélküliség időtartamától függően változik. Különösen nyomott a hangulat 3 bányavidéken, ahol hosszú házsorokból csak egy-egy bányász indul a munkába,. miközben mások abban reménykednek, hogy néhány napig rövidített munkaidőben dolgozhatnak, sokan pedig feladták a reményt és más vidékre költöztek. Lejárt az a téléves időszak, amely alatt munkanélküli segélyt fizetnek, a kereskedők már nem adnak hitelt, a férfiak az állami segélyre és az asszonyok munkájára vannak utalva, akik egy közeli fonodából még visznek haza némi munkát A férfiak már régóta járnak kocsmába, de nak tűnt fel, így pillantása csak a korbácsot markolászó kézig ért, ott megpihent. Sűrű, fekete szőr nőtte be Primante kezét, olyan volt, mint egy medve mancsa. Ismerte ezt a kezet. Gyerekkorában játszott vele, s lám, most is olyan volt éppen, mint amilyenre err’ ’Tezett: gyűrűsujja görbe, a hüvelykujja meg kurta. A körmenet egy pillanatra megpihent. Úgy látszott, Primante rá sem hederít a keresztvivőre. Mintha csak valami csökönyös állatot húzna kötőféken. Es egyre énekel: S mert kevesli a hangját, hát vastag errán át rezegteti. Ezzel az énekkel hurcolja, ösztökéli tovább a körmenetet, s a keresztvivőt. Vocesana az öregségre gondolt. Mintha csak egy elhagyott házon olvasta volna a szót, amikor fölemelte tekintetét. Látta maga alatt azt a lépésnyi fo.aet, melyre leroskadt: a köveket, giz-gazt, piszkot. Ki tudja, hány éve nem látta már ilyen közelről a földet... a földnek ezt á közeli képét, sajátos világát? ... Orrában érezte a dolgok újszerű, friss illatát, akárcsak amikor kisfiú volt; hirtelen eszébe villant: itt, éppen itt játszott any- nyit, itt rogyott a földre, belefáradva a játékba, s ugyanígy látta akkor is a földet — ezt a parányi világot, ahol a kavicsok törpe hegekként vetnek árnyékot. Es Itt söpört a májusi bálok után, amikor minden kis tisztás, tér, piac olyan megviselt, akár a táncosnők lába. Ahogy égő szemmel felpillantott, látta maga körül a feketéllő tömeget; a fülledt sűrűségből feléje Hangzott az ének, a kiáltozás; s a tomnán dübörgő dörömbölő hangot is hallotta; az ájtatos hívők verték mellüket, valahányszor lesújtott a korbács. Most a háza elé ért. Nevetséges, gyermeteg gondolat villant át az agyán: „Ez az ember túl erőseket üt.” Fölnézett, s igen-igen magasnak látta a sárga terítővei díszített , erkélyt (az esküvőjén ez a terítő fedte az ágyat): valami fekete alak térdel odafönn, olyan, mint egy feldöntött zsák: a felesége. Vajon hol vannak a fiai? A hangok most magasba csaptak, élesen, félelmetesen sipítottak, mintha megnyíltak volna a tisztítótűz kapui. Vocesa- nának köd borult a szemére, olyasféle érzése volt, hogy a nap belezuhant a tengerbe, és kialudt. „Ez az ember túl erőseket üt.” Émelyegni kezdett. Az ütés most a nyakszirtjét érte, elesett. „Túl erős, túl erős.. ” Immár csak egyetlen gondolat világlott agyában, mintegy lényének egyetlen élő molekulája: felesége még ott térdel akár egy feldöntött zsák. — Sötétség. És ebben a sötétségben úgy tántorgott, tapogatózott, mint búvár a tengerfenéken — nem tudja már, hol a keze, hol a lába. Vagy még inkább olyan volt, mint egy leszakadt gyíkfarok. Egész lénye a gondolatfoszlányra tapadt: az asszony.. Pislákoló fény á sötétségben. Megint hangok hatoltak a sötétbe; élőször énekszó, majd zavaros zúgás-morajlás; aztán fokozatosan mind élesebbé váltak a hangok, mint amikor az orgonán regisztert váltanak, s a sípokból úgy buggyan elő a tremoló, olyan lüktetéssel, mint felmetszett érből a piros vér. És mintha az emberek nem körülötte — immár rajta állnának, őt taposnák: gyermekkori félelmek birodalmából előbújt ördögök. Kialudt az a pislákoló fény is. Már csak egyetlen érzésből állt az egész ember: mozogni!... nem is any- nyira a tagjaival, inkább az eszméletével; egy sűrű iszamlós tengerben. Mintha már az egész tömeg átment volna rajta. Erezte: tűzben , ég az arca, az ajka. Ezzel újra érezte önmagát, a testét. Ezt gondolta: „A fogaim.” Meg akart szólalni, de mintha már nem" is lenne szája. Kinyitotta szemét, s látta maga alatt a lépésnyi földet. Lassan, vigyázva lefeküdt. Ettől újra érezte, egész testébn újra érezte az életét. Ebben a szempillantásban hallotta, maga fölött Primante hangját, s a korbács suhintását. Meeint az arcába csapott. Sikerült talpra állnia. A főlfí ingott, görcsösen rángatózott a lába alatt... A keresztvivő a poroszlóra vetette magát. Hallatlan szentségtörés! Primante megfordult maga körül, s elvágódott. Kiáltozás, összevissza futkosás, kapudöngés. A téren csak Vocesana maradt egyedül. Az emberek az ablakokban álltak, átkiabáltak egymásnak. Úgy tetszett, az ő háza teljesen kihalt, csak a tornácon kiabál egy asszony, s haja kibontva. Vocesanának olyan érzése támadt, hogy meztelen, gondosan, aprólékosan megigaHajnalban Vocesana újra feltűnt a faluban; két csendőr fogta közre. A földeken mindenütt zöldéi] t a vetés. Épp kioldozták a harangokat, s Vocesana látta: a feketébe öltözött Szűz ott fut az ujjongó, örömittas mezőkön átal. Futott, mizította magán az inget. Némán be- kattintotta bicskáját. Nem tudta, hová rakja. Letette a földre, mintha csak onnan szedte volna föl. Köröskörül kopáran, elhagyatottan magasodtak a hegyek; a fák mintha futásnak eredtek volna; hirtelen leszállt az este. — Menekülj!... Menekülj!... — ezt kiáltozta minden. (Gácsl Mihály rajza) ként az angyal — mint egy felhő árnyéka; kereste föl támadt magzatát. A kékfoltos zúzódásokkal be- t lepett testű, több sebből vérző, megkötözött ember köszöntötte a kóborló anyát. Ámde az nem ismerte meg. Telegdi Polgár István fordítása nem miután nem tudnak maradni lakásukban; a kemény hidegben az utcákon álldogálnak, tüzeket raknak és azok mellett ácsorognak. A közös sors tudata könnyíti kissé ezt a várakozást. „A segítségnek meg kell érkeznie, mert a hetek sebesen repülnek”, — vonja le a következtetést, a Die Tat. A segítség azonban késik. A kongresszus tunyaságba sűly- lyedt, s amint a New York Times írja, „pillanatnyilag Júgy látszik, hogy az elnök || egészségügyi-ellátási és mill nimális bérre vonatkozó tör» p vény javaslatai nagy veszélyében forognak”. I A szakszervezeti mozgalom csalódással . figyeli Kennedy ^intézkedéseit, s törvényja- Svaslatait egyik legutóbbi ér- Étekezletükön elégtelennek II minősítették. A szakszerveI Izetek elutasítják azt az el- I gondolást, hogy az ipar korszerűsítése és a gyárak bővi- H tése érdekében adókönnyí- jltést kell nyújtani a vál- glalkozóknak, hogy ezúton te- |:| remtsenek új munkalehetőI ÉBségeket. Ellenkezőleg:- egyes “adófizetők előjogait kívánják megszüntetni, s az ebből adódó 18 milliárd dollár adótöbbletet a munkanélküliség ...leküzdésére felhasználni. II Valójában egyik meg|| oldás sem célravezető. Az || amerikai gazdasági életet ■ jellemző rothadásnak sémii milyen intézkedés nem vetI het gátat. Amerika tehát nem „Ame- . .rikája” többé a közel 6 millió ffmunkanélkülinek, sem esaÍ Éládjuknak. Nem „Ameriká- "ja” a gazdálkodóknak, kikenek jövedelme 25 százalék- jkal csökkent, s kik közül az Sutóbbi években 2 millióan ? jvesztették el földjüket. Nem ÉLAmerikája” a továbbtanu- Élásra vágyó, de lehetőséget nem nyerő tehetséges fiata- yiok ezreinek, a gondozás, or- Évos nélkül szűkölködő bete- Ifgeknek. — Egyre kevésbé ÉLAmerika” már az Egyesült 9 Államok földje a kisebb üz- gletembereknek, kiknek soréiból a ragadozó nagymonopő- jÉliumok egyre több áldozatot “szednek. Napról-napra csök- I .ken Amerikában az „ameriI kázók”, a gondtalanul, túláradó bőségben élők száma S ezek boldogságát is be- fiámyékolja az, hogy helyze- ■tüket nem érezhetik biztosainak: az országot gyötrő prob- glémákat ők sem tudják meg- m oldani, i Zilahi Jam