Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
12 UOUIOC MEGYEI NtFLAV IML Sprüh 1 B4«w Mihály: Kossuth tér 1981. to!sh f Véget ért a hónapok óta § folyó harc a hagyománytisz- |telők és a reformátorok kö- fzött Velencében. A leg'őbb | hatóság, az olasz közmunka- t tanács úgy döntött, hogy nem I szabad megváltoztatni Velen- |ce történelmi arculatát, i elmerült ugyanis a terv. hogy |a lagúnák városának déli negyedében teljesen modern, iroda- és banképületeket jeinelnek és a város környéki ^aprő szigeteken modem bér- fházakkal népesítik be. A terv (ellenzői arra hivatkoztak, rbogv Rómában is az örök város történelmi képe mindin- _ '"'bb a modern ónt:-^szet ál- (dózatává válik: (DPAi Palié* József; Kertészkuny hó (ólai) A NÉPLAP GALÉRIÁJA Fűsi József í Egy katona a Szigeten JUegüyes László: Kubikos (olaj) LUKÁCS MIKLÓS: viliin fiátok Macskaköves utcáin a reggelnek hozták szívükben a hűséget, várták őket a szerelőcsarnokok, barátok: a megpihent gépek. Mint íjak, feszülnek az izmok nyolc lázas órán át, a vas fiai ők, a Világ lendkerekét forgatják, barázdás homlokukon érő izzadtság gyöngyfénye rezeg; olajak arany-kék virága balzsamozza a fáradó kezet, — körülöttük fogaskerekek csattognak, gépek sipognak, daruk cipelik a tonnákat, — míg futószalagján viszi az Idő perceit, — tájaira a világnak traktorok, gőzmozdonyok, ekék gördülnek ki nehéz kezeik alól. Gyári sziréna búgva ha szól, a hunyorgó alkonyaiban nyíló mosolyukat viszik haza, tudják, — vacsora után térdükön lovagol majd kisfiúk, kacagva, hitvesi virágujjak simogatják el a vánkos gyűrődését — s ők, — tiszta szívvel hullnak bokraikba kipattanó álmoknak... világ — csak a kis katona nyugodt idelent és rendületlen nyugalommal issza ki hideg sörét, megtörli száját és máris int újabb élvezetért. Most azonban már bort rendel, vöröset, melegítő vörös bort. Hozza is a pincér, öblös, nagy pohárban. Ezt azonban már nem egyszerre, hanem kortyonként ízlelgeti, láthatóan nagy élvezettel. A pincérnek tetszik a katona, ez az elszánt vendég, aki most szinte egymaga képviseli a fogyasztó-közönséget, teljesíti a vendéglátó üzem vasárnapi tervét, példaadó módon, hósi gesztusokkal, mert már a másik pohár bort rendeli meg, de hozzá feketét is, szintén nagy pohárban. A fehérruhás kollégák lassan odagyűlnek hozzá, körülveszik, nézik a mokány kis katonát, beszélgetnek vele. Hogy mit, nem hallom, messze vagyok onnan, a szélcsöndes sarokba húzódva. De azért ott vagyok én is köztük, egy vagyok velük ebben a vasárnap reggeli idillben, mintha egy nagy hajó fedélzetén utaznánk. Nekem is tetszik a kis katona, de szorongok is érte. Vajon tud-e talpraesetten felelni minden kérdésre? Nem válik-e nevetségessé a fehérruhások között, akik között bizonyára van néhány dörzsölt, pesti vagány is, és esetleg ugratják a többiek szórakoztatására a kis katonát, akin látszik, hogy falusi gyerek, és érzem rajta, hogy először van a Szigeten. Ez nem olyan bizonyos, de mégis ezt hiszem inkább. Annak az aggódásnak, ami most eltölt, ez az állapot, ez á drámai konfliktus felel meg leginkább. Ennek a kis katonának nagy terv született meg az agyában, hogy megkapta a kimenőjét: elmegyek a Szigetre, megnézem, milyen is az. Végigkőstolja az itteni földi jókat, sorra: sört, bort, feketét. Talán még pálinkát is iszik majd. De nem: arra nein kerül tat, vigyáz, mintha hallaná figyelmeztetésemet, ahogy gyorsuló szívverésem, mint valami titkos távmondatot, értésére adja. És most hirtelen belémvág a sejtés: ez a kis katona talán megsejtette, hogy a világdiplomácia zöld asztalainál mostanában mennyi szó esik fóla. Leszerelés — súgja még a hajlongó nagy fák millióm levele is a feje fölött H átha máris előlegezné magának azt a pillanatot, annak a pillanatnak örömét, amikor kifejtik a mundérból, és mehet haza szántani, békében, háborítatlan, mert így döntöttek felőle a zöld asztalnál... Ezért szurkolok én a kis katonáért Hogy ne előre igyék a medve bőrére, a levedlett mundérra. Vagy ha iszik is, csak módjával, még nincs vége a vitának. M ?g lehet hogy 6 kerül föl megint az asztalra érvnek. De akár így lesz, akár úgy. annyi bizonyos, hogy mostanában sok szó esik róla, a kis katonáról. Itt is, lám, az érdeklődés középpontjában áll, azaz ül. a széktenger közepén egyedül, körötte a sok fehérruhás civil, akiket úgy látom és hallom, szépen elszórakoztat mert nagyokat nevetnek a a pincér kartársak. Sikere van . a kis katonának, mint vendégnek, 6 menti meg egyedül a vasárnapló vendégsereg becsületét hogy ebben a zimankó® időben kijött ide, és nem közönséges rendeléseket tesz. Csenget a kassza, a szeges lécen kis cédulákat lyuggatnak át: megindult a nagy vasárnapi üzem az 6 jóvoltából. Érzi fontosságát a kis katona: széles gesztusokkal magyaráz, és ezek közül egy-egy újabb öblös-pohár bort is jelent És ni, már koccint is az egyik pincérrel, neoa akar egyedül mulatni. Jól van, kis katona, érezd jól magad itt, a Szigeten. Délután, ha kisüt a nap, és a hatalmas terasz nyüzsög a törzsközönségtől, és akkor te elvesznél a hullámzó emberáradatban. Akkor nem törődnének veled ennyit Most te vagy az egyetlen igazi vendég érted dohog lomhán ez a nagy üzem. ftuittaáiid MOZAIK Kanadában megállapították, hogy a televíziós oktatás nyilvános iskolákban nem válik be. A pedagógusok véleménye szerint a televíziós oktatás alatt erősen lazult az iskolások fegyelme és az a vélemény alakult ki, hogy a televízióra fordított összegeket inkább más tancélokra kellene felhasználni. Mint mondják, a képernyő segítségével adott oktatás egyébként is túl gyorsan pereg, úgy, hogy a növendékek képtelenek megemészteni és alig marad meg belőle valami az emlékezetükben. (Az „Arbeiter Zeitung"-bői) • A csehszlovák mezőgazda- sági intézet munkatársai többéves munkával elkészítették a csehszlovák mez'- gazdasági termelés rajon-at- laszát A térképek kimutatják, milyen mértékben kedfnlUIUUUll!imilllll!ULUIIUllUUlllU!lUliüiUli:il!llli|]!:iin!ltimil!!llllllUlltlUliUI!llllllllill!llt!lii)ll!lli!lllll!l1liHlllililllllllliiilillllllli!mittl1ttimitllu!|il|,iiMli;il„l„H||imil,i!MMl,l||il]|i^ veznek az egyes vidékek éghajlati- és talajviszonyai, válj lamint egyéb adottságai a (különböző mezőgazdasági nö- gvény- és állatfajták termelé- Isének. Az atlasz értékes se- jgítséget nyújt a mezőgazda- jsági tervezéshez. Egyben résszé a KGST keretében folyó I szélesebb munkának, amely - (nek célja a szocialista orszá fgok közötti mezőgazdasági |szakosítás és munkamegosz itás kialakítása. E IX óra vasárnap reggel g | Szigeten. | Hűvös idő. Amolyan igazi, |zimankós idő, amilyent csak §Grönlandban lehet kitalálni |és az időjósok nagy fejvaka- |rások közepette, gyöngéden |és óvatosan „szeles, hűvös |idő, helyenként zivatar" jel- gzésű csomagolásban adnak be gaz amúgy is borúlátó olvasóinak az újságban. | A Margitsziget üres, mint |valami nagy színpad, előadás iután. Csak a kulisszák van- |nak rajta, a hatalmas fák, só- ghajtozva és nyögve, csatakos |Iombokkal. Az utak kavicsa gszürkén, tisztára mosva csil- |log, a hosszúra nőtt fűszálak gúsznak a szél járásán; leng- ginog-mozog az egész berende- fzés itt a Szigeten, az asztalok |terítői, mint megannyi kis gzászló egy gyorsjárású hajón, |egy irányban repül, csuda, ghogy a levegőbe nem emel- |kednek... | És mégis: embereket is lát- |ni itt, fehérköpenyes nőket |az elárusító bódékban, tejes- |üvegek, szódák és sörök had- |serege élén — és fehérkabá- |tos pincéreket a roppant vendéglői teraszokon, egycsomó- gba verődve és cigarettázva; gaz uszodába is siet itt-ott egyikét elszánt ember, akit nem | riaszt el az idő és vasárnap |lévén, szigorúan végrehajtja |a programot, amiről egész hé- |ten a munkahelyén álmodott. | I eülök én is a megbeszé- | lés szerinti vendéglátó |teraszának egyik zugába, szél- gjcsöndes helyre, és megrendelem a magam szokásos pesti gfeketéjét Várom a baráto- Imat, akivel ide szándékozunk |megbújni, hogy közös munkánkon dolgozzunk. Nem tű- idom, eljön-e, hogy hidegre |íordult az idő, vagy nem akadályozza-« valami hirtelen családi baj — kisgyerekei vannak, és ilyesmi mindig előfordulhat Dolgozni valóm mindig akad: a táskámban ott vannak az elintézetlen ügyek zizegő, gyűrött papírjai. De meg nézelődni is lehet, így korán reggel, pihent fejjel. így látom meg az én katonámat Kicsi katona, alacsony, fe- jebúbjára tolt sapkában. Tétova léptekkel jön, nyugodtan, nézelődve ő is, a nagy fák alatt Aztán, mint aki alapos terepszemle után megállapítja, hogy éppen ez az a hely, amit keres, kényelmesen betelepszik a roppant széktenger kellős közepébe. Egy vörös karosszéket kanya- rít maga alá, párnából kettőt is tesz a szék ölébe — hadd legyen jó kényelmes helye, ha már ő egyszer a Szigetre jött A pincérek fehér csomója — nagy fehér lepke-raj — megmozdul, az egyik kiválik, kanyarog a székek közt és kezét dörzsölve — hideg van, hiába — felveszi a rendelést C őrt visz a katonának. ^ Nagy pohár sört. Bor- zongva nézem, ahogy egyhaj- tásra issza ki. Nyár van, sör az ital ilyenkor, mégha oly hideg van is, amilyen csak október végén 'szokott lenni. Fönt az égen vastag felhők kergetik egymást, feketeszürke hab tolong a látóhatár peremén, kavarog az egész A Zagyva-part oldalához simul két alacsony épület egy nagy park közepén. Félévszázada dolgoznak és alkotnak a Szolnoki Művésztelepen festők és szobrászok, álmodják vászonra, kőbe, fába a körülöttük zajló életnek művészi tudatukon átszűrt képét. Műveikből félévenként rendeznek kiállítást Szolnokon, de nevükre már szerte az országban felfigyeltek. Témában gazdagodva, művészileg erősödve új meg új alkotásokkal lepnek meg bennünket Bokros László, Gácsi Mihály, Chiovini Ferenc, a telep legidősebbje, a figyelemreméltó tehetségű Simon Ferenc szobrászművész, meg a többiek. Műveik egyre inkább a mai életet dicsérik, s felszabadulásunk ünnepén nyílik meg „A munka dicsérete” című kiállításuk. Műveikből egy csokrot Itt közlünk. Ez a kis galéria tiszteletünk és szeretetünk jele a művészet, megyénk tehetséges alkotói iránit
