Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-25 / 96. szám

1961. április 25, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 6 A% ifjúkori bűnözés okairói, csökkenéséről Társadalmi fejlődésünk ve­lejárója, hogy mind a koro­sabbak, mind a fiatalok köré­ben növekszik a törvénytisz­telet —, s. így csökken a bűn- cselekmények száma. Az ifjú kori bűnözés ennek ellenére napjainkban is probléma. Okairól e kérdéscsoport ala­pos ismerőjét, Annus László rendőrőrnagy elvtársat, a BM. Szolnok megyei Rendőrfőka­pitányság bűnügyi osztályá­nak vezetőjét kérdeztük. — Az ifjúkori bűnözésről szólva korhatárt nem kívánok szabni — mondotta —, mert nemcsak a büntetőjogi szem­pontból annak tekintendő, ti­zennyolc éven alyliak prob­lémája ez. A húsz-huszonkét esztendősöké is, tehát azoké, kik még nem kiforrott jelle- műek, kik még nem embere­kedtek meg. Korántsem mind­egy, milyen emberekké vál­nak, hiszen ők a holnap fel­nőttjei. reájuk vár, hogy be­fejezzék a szocializmus fel­építését hazánkban. A fiata­lok ma merőben más alapve­tő okok miatt követnek el bűncselekményeket, mint a felszabadulás előtt. —*,A tőkés társadalom ki­zsákmányoláson alapuló rend­szere nyomorban tartotta ^a fiatalok százezreit is. Az anyagi szükség ez ismeretek hiánya egyaránt kitűnő táp­talaja volt a bűnözésnek. Eze­ket az okokat felszámolta a néphatalom; korunkban más tényezőkben kell megtalál­nunk a baj okát. — Ismert S nagyjelentőségű a családi környezet jellem.formáló ereje Békés, szeretetteljes légkör­ben becsületessé, ember- és törvénytisztelővé nevelked­nek a gyermekek. A szülők közötti civódás tanújává lett fiatal ellenben hamar elvesz­ti az erkölcsi törvényekbe ve­tett hitét. Hogyan is ne vesz­tené. mikor apját ittasan tán­torogva látja; s hallja, amint anyja gorombán kiabál a fér­fival ... ? Az ilyen szeren­csétlen környezetben élő fia­talok számos esetben súlyos, nehezen helyrehozható lelki sérülést szenvednek: kisebb­ségi érzés hatalmasodik el rajtuk. Érthető ez; hiszen a gyermek is megtudja előbb- utóbb, hogy helytelen maga­tartásé szüleit senki sem tisz­teli a faluban; a fiatal érzi, hogy a megvetésből neki is jut. Akaratlanul is közösség- ellenes érzület fejlődik ben­ne, ami az első lépés a huli- gánság felé. — Számos szülő nem is sej­ti, mekkora veszedelem rej­lik az annyit és méltán em­legetett kettős nevelésben. Nem veszi észre, hogy serdü­lő gyermeke nem tud, de nem is akar hinni az ő tudomány­talan nézeteiben, melyek szö­ges ellentétben állnak az is­kolában szerzett természettu­dományos ismeretekkel. Fő­leg az idősebbek hajtogatják előszeretettel: a „szegény” mai ifjúság nélkülözi a val­lásos nevelést. Felfogásuk alapvetően téves: A vallás nem nevel — A templomjárő fiata’ így gondolkodik: nem baj, ha helytelenül viselkedem, ha rosszat teszek; majd elmon­dok néhány imádságot és a ;óisten megbocsájtja. Az efaj- fa mentalitás egyáltalán nem alkalmas arra, hogy felelős­ségérzetet alakítson ki a fia­talokban. — Jő az, hogy fiatalságunk kevesebb verejtékkel jut pénzhez, mint mi valamikor. Azt hiszem, kevés országban akkora arányú a gyermekkul­tusz, mint nálunk; de nem merném határozottan állíta­ni, hogy ez helyes. Tfz-tizen-' két éves gyermekek nyolc­van-száz forintos havi zseb­pénzt kapnak; sok, önálló ke­resettel bíró fiatalokról tu­dom, hogy a maga nyolcszáz­ezer forintjából egy fillért sem ad haza, noha szülei ház­tartásában él. Az ilyen kö­rülmények között élő fiatal­ember ugyan mit tesz. ha má­ról holnapra a saját lábán kell megállnia ... ? Nem fog­ta-« ai vajon első adandó al­kalommal a kisértés, hogy a máséhoz nyúljon? Dicséretes felelősségérzetről tett bizony­ságot a kisújszállási Faipari Vállalat egyik munkatársa, ki nem restelte, hogy erre a veszélyre felhívja kisebb ta­pasztalaté munkatársai fi­gyelmét. — A túlzott takarékosság, mely miatt a gyermekek né- hánya egyáltalán nem, vagy csak igen kevés zsebpénzt kap: szintén rossz útra sodor­hatja áz ifjabbakat. Szép magyar szokás, hogy a bará­tok meg-meghívják egymást —, ebben a korban persze csak fagylaltra, málnára. A meghívást illő viszonozni. Ha nincs miből, máris előlopako­dik a kísértés. — Az eljáró, vagy család­juktól állandóan távollévő fiatalok veszélyeztetettsége persze nagyobb, mint a szülők­kel élőké. Ismerek derék munkás- és parasztszülőket, kik ennek tudatában időn­ként ellátogatnak gyermekük szállására, beszélgetnek szál­lásadójával, barátaival. Ta­pasztalatom szerint a mun­kásszállásokon otthont kapott fiatalok közül kevesebben té­vednek meg mint ez albérlet­ben élők közül. Ez a tény a közösség nevelő erejével, a munkásszállásokon kialakuló jó szellemmel magyarázható. — Az ifjúság neveléséért minden jószándékú felnőtt felelős. S ennek a napi mun­kában is meg kell nyilvánul­nia! Közvetve az ifjúkori bű­nözés egyik forrása a néhány munkahelyen tapasztalható elvtelen elnézés, nemtörő­dömség, wjófiűság”. Nemrég egy törökszentmiklósi tsz-ben többen megkárosították a társadalmi tulajdont Abban a gazdaságban a vezetők ke­veset adtak a munkafegye­lemre, nem fordítottak1 fá­radtságot arra, hogy kisebb jelentőségű esetekben is szót értsenek az emberekkel —, így hamar megesett, aminek nem lett volna szabad meg­történnie ... — Az említett tsz-szel szemben megyénk más üze­meinek párt- és gazdasági ve­zetői szívesen és lelkiismere­tesen foglalkoznak a fiatalok nevelésével. Ez tapasztalható sok-sok tsz és üzem között a jásztelki Tolbuchin Tsz-ben, a szolnoki MÁV Járműjaví­tóban. — A bűnözés okai között szándékosan a^ utólsó helyen említem a leglényegesebbek egyikét: az alkoholizmust. Az élet és testi épség, a szem­érem ellen elkövetett bűncse­lekmények, a garázdasági esetek többsége igen szoros összefüggésben áll az ittas­sággal. Többet keresünk, többet iszunk, mint a felszabadulás előtt. Egészségünkre. A fiatalokéra is! Senki sem sajnálja tőlük; igyanak annyit, amennyi jól esik. De ne többet! Nem igaz ám, hogy a kapatos embernek még igazában ízlik az ital; a fiatalok gyakran csak legény­kedésből, magyarán szólva: ostoba virtusból öntik maguk­ba egyik pohár bort a másik után. Ittas ember keze pedig könnyen ökölbe szorul, ha­mar megtalálja n bicskát... — Napjainkban sok szó esik a fiatalok viselkedéséről, természetesen törvényellenes tetteikről is. Ez némelyikében azt a véleményt alakítja ki, hogy korunk ifjúsága felelőt­lenebb, mint a tegnapé volt. Ez nem igaz. A fiatalság — állítom —, egészében megbe­csülést érdemel- Politikailag szilárd, munkában szorgal­mas, tanulni vágyó, törvény- tisztelő. S hogy még inkább azzá váljék, az elsősorban rajtunk, idősebbeken, tapasz­taltabbakon múlik —, fejezte be tájékoztatóját Annus Lász­ló őrnagy. — b. z. — — „RUHÁZATUNK és a műanyagok“ címmel rendez előadást a szolnoki nőtanács és a Ságvrái Endre Művelő­dési Ház április 27-én este fél 7 órai kezdettel. Kísérőfilm: Valóság és álom. Az előadás a Költői Anna út 10. sz. alatti színházteremben lesz. A fegyvernek! kísérlet — A jó bornak is kell a cégér — A törökszentmiklósi járás­ban elsőnek alakult meg a fegyverneki TIT csoport. — Néhány név az alapítók kö­zül: Folláth János igazgató, Tivadar Andor művelődési otthon igazgató, Hornyák Sándor agrönómus, dr. Szend- rődi és dr. Bállá községi or­vosok, Pál Sándor, Pál Sán- domé, Folláth Mátyásné ta­nárok. Lelkesen, eredménye­sen működött ez az előadói gárda 1959. őszén, telén, 1960. tavaszán. 1960. szep­temberében új reményekkel ültek le tervet készíteni, de... JÖ TERV — GYENGE INDULÁS Érdekes, alapos, sokoldalú tervet készítettek. Irodalmi, történelmi, csillagászati, po­litikai előadásokat tartanak a művelődési otthonban. A Vörös Csillag Termelőszövet­kezetben hat mezőgazdasági előadás, a gépállomáson 11 előadásos mezőgazdasági sza­badakadémia, a kereskedel­mi dolgozóknak belkereske­delmi szabadakadémia, va­lamint a két iskolában nevelési és természetűi­Házasodni akarunk Szélesvásznú olasz film. A regény , egy évvel ezelőtt kezdődött, amikoris a fiatalok megismerkedtek. Carlo mér­nöknek készült, Gabriella tol­mács-iskolába járt. Egy ra­gyogó májusi napon találkoz­tak ott, ahol a fiatalok általá­ban szívesen töltik a tanítás idejét —, az uszodában. Car­lo meglátta Gabriellát és alig maradt ideje arra, hogy gon­lának, aztán kimászott a víz­ből és megköszönte barátjá­nak a szívességet Megkezdődtek a vizsgák és Carlo komolyan nekilátott a tanulásnak. Azért közben a szerelemről sem feledkezett meg. Az utólsó vizsgák vol­tak a legnehezebbek, de előbb-utóbb minden véget ér, így Carlo is egy szép na­Több mint kétezer palota és kastély A Csehszlovák Szocialista Köztársaságban Franciaor­szághoz hasonlóan számos építészeti műemlék — több mint 2 ezer palota, kastély és egyéb építészeti remekmű maradt fenn. Az építészeti re­mekművek túlnyomó többsé­gét jelenleg kultúrotthonok- nak, szeretetotthonoknak, stb- nek használják. A legnagyobb palotákban és kastélyokban múzeumokat létesítettek, ahol összegyűjtötték a történelmi emlékműveket, bútordarabo­kat, festményeket, stb. Ezeket a múzeumokat évenkint több mint 4 millió túrista látogat­ja meg. dolkozzék az ismerkedés mód­ján, amikor egy előzékeny barátja ruhástól belelökte a medencébe. így van ez kérem, néha az életben elég egy egészen kis lökés és a követ­kezmények beláthatatlanok. Carlo bemutatkozott Gabriel­pon boldogan közölte Gabri­ellával, hogy megkapta a dip­lomáját és nyomban meg is kérte a lány kezét. Most már csak a szülőknek kellett beje­lenteni az eseményt, és amint ez már lenni szokott, itt kez­dődtek a bajok... dományi témák. Fél év alatt 65 előadást tartanak, így gon­dolták. Egy nyolcezres köz­ségben ez reális, megvalósít­ható. Nem a tervezőkön és nem az előadókon múlt, hogy a remények jórészt csak remények maradtak. A gépállomás — március végéig — sem indította meg előadássorozatát, a Vörös Csillagban is egyre-másra maradtak el a rendezvények, és hát a művelődési otthon­ban sem sikerült semmi sem úgy, ahogy szerették volna. A NÉPMŰVELÉSI TANÁCS­ADÓ TANÁCSOL — A FEGYVERNEMEK MEGVALÓSÍTJÁK A megyei népművelési ta­nácsadó is felfigyelt a fegy­vernek! ek nehézségeire. — Indítsunk közösen egy kísérleti előadássorozatot! ajánlotta a tanácsadó veze­tője. — Kérjük a jó tanácsokat, megvalósítjuk! — volt a vá­lasz. Ez volt a kísérleti sorozat: Február 15.: Ébredő Afri­ka — politikai előadás a gyarmati kérdésről. niiinuaimnuimiiuiimiiuiiaiHiaMuittui Milyc en lesz az ünnepi könyvhét A hagyományossá vált ün­nepi könyvhetet május 28-tól június 4-ig tartják meg. Ismét megrendezik a bevált író—olvasó találkozókat Két neves magyar író keresi fel megyénket, akik négy helyen «— Kunhegyesen, Mezőtúron, Jászárokszálláson és Szolno­kon — vesznek részt a könyv­hét ünnepi megnyitásán. Utá­na elbeszélgetnek az olvasók­kal, dedikálják műveiket. A megyében alakult irodal­mi színpadokra nagy szerep vár a könyvhéttel kapcsolat­ban, hiszen verses műsorokat kell adniuk ezekben a napok­ban. Az ifjúság számára fej­törőket rendeznek és megis­métlik a nagysikerű könyv- bálakat. Községekben a föld­művesszövetkezeti könyvter­jesztés megszervezi a házról- házra való árusítást a köny­vek ajánlását. Könyv-kiállításokat rendez­nek ez üzemekben, árusítással egybékötve. A megyei tanács művelődési osztályának dön­tése szerint bármilyen — eb­ben az időben tartott rendez­vényt — könyvkiállítással kell összekötni. A megyeszékhelyen az ün­nepi könyvhét megnyitása má- ius 27-én, szombaton délután íesz. Szolnok megyében nagyon népszerű a könyv. Rengeteg fogyott a múlt évi könyvhét alkalmából is. Úgy gondoljuk, az idén csak előre haladha­tunk ezen a területen. Dombon törik a diót...“ 55 A három kicsi: a kétéves Pistike, a há­roméves Gabriella meg a kilencéves, Pannika sehogy sem akart lefeküdni. Dél­után, a napköziben aludtak, s nem álmo- sodtak el este. Any­jukat kérték, enged­je, hogy játsszanak még egy kicsit. — Dombon törik a diót... — énekelte a három cérnavékony hangocska. S akkor dörömböltek az aj­tón. Dühtől remegő hangon kiáltott be a háztulajdonos, hogy hallgattassák el azo-. kot a büdös kölykö- ket, mert ő nem tud pihenni.■ Nyolc óra lehetett. A gyerekek tarkán megrekedt a hang, ijedten bújtak any­juk mellé... De ha az udvaron játszottak, nappal, az is baj volt. Alfáiról lehulló vakolatot is „azok , a büdös köly­kök rugdosták le”. Az öreg Cs.-né min­denbe beleszólt, s egyetlen célt látott csak maga előtt: ki­tenni a lakót. Ki in­nét az egész pere- puttyot! Az anyát, öt gyerekét, meg a nagymamát (mert az apa már tavaly „el­költözött” ebből a földes, nyirkos, egyet­len szobából álló össz­komfortból oda, ahonnét nincs vissza­térés). Még 1952-ben a szolnoki tanács utal­ta ki részükre a szo­bát és hozzá me'lék» helyiséget is. (Az­előtt a Mártírok út­ján laktak, a malom­épület egy részében, de a malmot üzem­behelyezték, * ekkor el kellett jönniük. Itt munkásszállás volt mielőtt idejöttek.) Bár a ház Cs.-ék tu­lajdona, lakbért a tanácsnak fizetnek a tulajdonos valami­féle adóssága fejében. A gazda azonban gyakran érezteti ve­lük, hogy ő van itt­hon, ők meg csak megtűrt személyek. A mosott ruhát nem engedi az udvarra teríteni, bent, egyet­len szobájukban kell, hogy szárítsák. Itt főznek, mosnak, esz­nek, alusznak, még a tűzrevalót is itt tart­ják, mert az egyetlen mellékhelyiségben nekik nem jut hely. Két petróleum-lámpa világít, mert a vil­lany elromlott, s mi­kor a lakó, B. l.-né szerelőt hívott, az öreg Cs.-né nem en­gedte be. Abba sem egyezett bele, hogy külön villanyórát szereltessenek. „Az én falamat ne fur- kálják!” „Az én pad­lásomra ne járkálja­nak!9 S mikor a falat rendbe akarták ho­zatni, kijelentette: „Az én házamon ne csináltassanak sem­mit! Menjenek in­nétr* Pedig egész nap nincsenek otthon. A kicsik reggel hattól napköziben vannak, a nagyobbak iskolá­ban, az anya ápoló­nő, a nagymama is dolgozik. Este talál­koznak otthon, s ilyenkor a vagyok tanulni szeretnének, de világosban a ki­csik nem tudnak aludni. S lehet-e azt mondani a gyerekek­nek: némüljatok meg? Anyjuk -Tyen­kor mesél nekik. Me­sél egy olyan világ­ról, ahol a szomszé­dok, lakók ég háztu­lajdonosok békésen, megértésben élnek egymás mellett... *- rónai —» Február 22.: Az utolsó fel­vonás — történelmi előadás a Horthy-korszak végóráiról. Február 28: Móricz Zsig- mond címmel irodalmi elő­adás. Mindhárom előadáshoz a témával kacsolatos . ismeret- terjesztő kisfilmet is vetítet­tek. Előadó:* három szolnoki tanár. Előkészítés: a fegyver­neki művelődési otthon 300 meghívót küldött ki minden előadás előtt, valamint négy nagy, kézzel festett plakátot tettek ki forgalmas helyekre. Hangszórón, iskolásgyerme­kek útján és személyesen is hírelték az előadásokat. És február ‘lE-én este meg­indultak a fegyvernekiek a művelődési otthonba. Hat óra előtt néhány perccel hú­szán—harmincán voltak, ne­gyed hét után százötvenen. Megkezdődött az előadás, de még mindig jöttek. Kétszá­zan hallgatták meg csend­ben, feszült érdeklődéssel. S a végén lelkes tapsot kapott a fiatal szolnoki tanár. A fejlemények azokat Iga­zolták, akik az, érdeklődés felkeltését tartják a legjobb szervezőnek. „Az utolsó fel- vonás”-ra 250-en* jöttek el. A március 1-i irodalmi elő­adásra pedig alig fértek be a résztvevők: legalább 300-an. A legnagyobb magyar próza­íróval és feledhetetlen alak­jaival, Joó Györggyel, Ár­vácskával, Avar Janival is­merkedtek; film kísérte vé­gig az író életútját, egy elbe­szélést film, egy másikat az előadó mutatott be. Három előadáson 750 ér­deklődő!- De ami ennél is jelentősebb, kézzelfoghatóan igazolódott, hogy Fogy verne­ken is —- mint megye — és országszerte — eleven ér­deklődés él az emberekben minden jő, szép, hasznos iránt. Csak széleskörűen, vál­tozatos eszközökkel hirdetni kell, amit csinálunk, mert a jó bornak is kell a cégér. . A kísérletet a népművelé­si tanácsadó indította meg, de a megvalósítás a ■ fegyver­nekiek érdeme. Maguk bizo­nyították be saját maguk­nak, hogy lehet eredménye­sen szervezni. EGY KÉRDÉS A GÉPÁLLOMÁSHOZ A fegyverneki népművelők és vezetők megbeszélték a kísérlet tapasztalatait. Ho­gyan legyen az ősszel? — tették fel a jó tapasztalatok fényében önmaguknak a kér­dést. Kevesebbet, de jobban, ne aprózzuk szét a munkát, széleskörűen kutassuk az ér­deklődést, a propagandában tanuljunk akár a kereske­delemtől is, többet és kor­szerűbben szemléltessünk, ne engedjünk a szerdai na­pon féltucat rendezvényt tar­tani, vegyünk közös erővel keskenyfilm vetítőgépet! — Ebben lehet összesűríteni az értekezlet véleményét. De volt egy nagy fógyaté- kossága a megbeszélésnek; se a termelőszövetkezetek, se a gépállomás képviselői nem ^jöttek el. Ezért most teszem fel nekik a kérdést: — Mit szándékoznak tenni az ősszel a mezőgazdasági és a műszaki ismeretterjesztés­ben? Megint úgy lesz, mint 1960-ban? December végéig a mezőga dasági mur' 'v el­húzódása miatt, januártól a közeledő tavasz miatt nem indítanak előadássorozatot?! A párt műv ^soolitiké- jával bizonyára egvetérte- nek. De nem elég bólogatni szavakban egyetérteni, tenni is kell! A gépállomás és a tsz-ek vezetői üzemünkben felelősek a dolgozók kérdé­séért, művelődéséért, min­denek előtt a szakmai műve­lődésért. Érzik-e vajon ezt a felelősséget? öttevényi László iiimiuimiimiimiuiinmuiumuuiiuMiiiii A szolnoki Tiszamenti hétköznapok. Zi nés riportműsor. Felhívjuk hallgatóink figye mét, hogy április 29.-én 20 órát« 21 óráig a Szolnoki Rádió hei.« színi közvetítésben számol be tiszai vtzikarnevilrói éri tűzi): lókról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom