Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-25 / 96. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. április 25. A Nap kél: 4.38 h-kor, nyugszik: 25 18-47 h-kor. A Ke(f|) Hold kél: 13.07 Márk h-kor, nyugszik: "drl1 2.25 h-kor. időjárásjelentés Várható időjárás: felhős idő, sok helyeir esővel, né­hány helyen zivatarral. Mér­sékelt, időnként élénk keleti, északkeleti szél. Várható leg­magasabb nappali hőmérséfi- ‘ let: 15—20 fok között. Távolabbi kilátások: a hét közepén felhős, hűvös idő, újabb esőkkel. — HUSZONÖT hold földet tettek termővé ezideig me­gyénkben a fiatalok a feles­leges dűlőutak és tanyahe­lyek felszabadításával. — JAPÁN BÉKEHARCOS * látogat Szolnokra április 27­én. A külföldről érkező agro- nómns megtekinti a mezőhéki Táncsics Tsz-t, majd Tisza- földváron a Hirosima-kiállí- tást és résztvesz a Hazafias Népfront nagygyűlésén. — KÉTSZÁZHÜSZ asz- szony és leány vett részt a napokban, a Kunmadarason tartott nőgyűlésen. A községi pártbizottság által rendezett értekezlet résztvevőinek a helyi kultúrotthon művészeti csapon ja adott szórakoztató műson. ~ ELÖLJÁRNAK a tisza­füredi termelők a tojás-szer­ződéskötésben. Décsei Sándor 1500, Kulcsár Sándor 1000, Berkes Vince 1000 és Spisák István 500 tojást szándékozik átadni a földművesszövetke- zeteknek. — FÁKAT VÁGOTT ki belterületi portájáról beje­lentés nélkül Muca István újszászi lakos. A szolnoki já­rási tanács szabálysértési elő­adója a fákat elkoboztatta és 500 forint birság fizetésére kötelezte. — AZ IFJÚSÁGI AKADÉ­MIA ötödik előadása holnap (ápr. 26-án) délután 4 órakor lesz a szolnoki Járműjavító Vörös-termében „A serdülő- Icor egészségügyi problémái” címmel. — A SZIGLIGETI Színház mai műsora (április 25-én, kedden) este 7 órakor KÜ­LÖNLEGES VILÁGNAP, — Kengyelen: LUXEMBURG GRÓFJA. Wénlan » LESZ VIZÜNK A NYÁRRÁ!" — Nem pusztult el a karcagi ártézikút — Karcagon kerek egy esz­tendővel ezelőtt készült el hárommillió forintos költ­séggel a vásártéri ártézi kút. Mint emlékszünk: az időben lelkes, széleskörű társadalmi munkával s hozzájárulással a községfejlesztési alapból megkezdték a fürdő építését Nyár vége felé már nem kel­lett a vízbe vágyó karcagiak­nak Berekfürdőre utazniok ... A város lakossága nemrég riadtan értesült a hírről: a kút nem ad vizet... Pénte­ken Tóth István VB elnök- helyettes társaságában fel­kerestük az ártézikutat, me­lyen éppen aznap kezdte meg a javítási munkát a Föld­mérő és Talajvizsgáló Válla­lat Horváth brigádja. Egy ok, két hiba Horváth József, ki har­minchat esztendeje dolgozik a mélyfúró szakmában, a már felnyitott fővezetékre mutatott: — Ez a sárgásfehér, na­gyon kemény réteg, mely a cső belső falát három centi­méter vastagságban borítja: 8ólerakodás. Ez a meglehe­tősen durvaszemcséjű, szür­ke anyag pedig: homok. Az utóbbi teljesen eltömte a bal­oldali tolózár csövét; sőt sajnos, a másfélkilométeres mélységben lévő perforált cső lyukait is. A kúttal szak­szerűtlenül bántak; lefojtot­ták. így belőle csak lassú tempóban törhetett fel a víz, melynek „kényelmes” mozgá­sa nem akadályozta meg sem a sólerakodást, sem az elhomokosodást. Tóth elvtárs tükröt tart a Nap félé, az erős fényt a fő­vezeték mélyére irányítja, ötrhat méternyire megcsillan a víz. Felülete nem sima; apró gázbuborékok törnek át rajta. — Megnyugtató látvány,— így a városi tanács VB el­nökhelyettese. — A buboré­kok felszállása arról tanús­kodik, hogy a föld mélyén nem szűnt meg a gáznyomás, a kút nem menthetetlen. — Mi módom tervezik megjavítását? — A mérnökök véleménye szerint a sólerakodás aligha hosszabb száz méternél, — válaszolja Horváth József. — Widia, vagy görgős fúróval nem lesz nehéz eltávolíta- nunk. Erre azért Is szükség van, mert a kutatók vizsgáló­műszert kávámnak leereszteni a csőbe. Ötvenezer, vagy egymillió? A kútjavítás nem olcsó mulatság. A Horváth-brigád reméli, hogy kompresszoro­zással sikerül annyira meg­mozgatnia a csőben lévő vi­zet, hogy a fenékre telepe­dett homokdugó felkavaro­dik; azt az öt-hat légkör ere­jű víznyomás könnyen eltá­volíthatja. Ez a munka kö­rülbelül ötvenezer forintos költséggel járna. Ha pedig a homoklerako­dás nem mozdul: a szó leg­szorosabb értelmében vetít mélyfúráshoz kell ismét fo­lyamodni. Az azzal járó ki­adások bizony meghaladnák a félmillió forintot, de talán még az egymilliót is elérnék. ! A város vezetői — mint arról illetékes helyen tájé­koztatást kaptunk, — előte­remtik a szükséges összeget. A mélyfúrók véleménye sze­rint május végén, június ele­jén ismét működik majd az ártézikút; a karcagi fürdő­zést, a fürdő továbbfejleszté­sét tehát nem gátolja sem­mi. Egyáltalán nem kívánatos, hogy a kút mégegyszer el- tömődjék... Ennek megaka­dályozására már kész a terv, sőt annak megvalósítása sem várat soká magára. •— Nagy befogadóképessé­gű víztárolót építtetünk, szól ismét Tóth István. _ — Tavasztól őszig abban gyűjt­jük össze a kútból feltörő, erősen sós vizet, melyet az öntözési idény elmúltával az öntözőcsatomán át eresztünk le. így az eltörnöd és veszé­lyét is kizárjuk; s nem koc­káztatjuk, hogy az ásványi sókban gazdag vÍ2 elszikesí- ü a tsz-ek öntözött terüle­teit. b. a. — IEGYZET Pötyi dei kiállításra, Debrecenbe.., Nahát! Amilyen csinos kis pincsi a Pötyi, még szép­ségversenyt is nyerhet. De hogy ennyíre megza­varja a fejét az eljövendő siker gondolata?! Még szerencse, hogy ilyen csak kutyahölgyeknél fordul elő! — rónai — F. Nagy István: Pártfegyelmi Derei az öltözőben szépen, " nagyobb vita nélkül egyességre jutott magával. Munka közben még volt ben­ne tiltakozás, de most már készen állott a döntéssel. Le kell tenni a terhet, ha nehéz, Sarró Jenő. Véglegesen. Mert ezt lehetetlen bírni, ngm ku­tya az ember, hogy állja a rá­gásokat. Kilépett a gyárkapun, s el­merült a járó-kelője tömegé­ben. Egyik ember sem léte­zett a számára arc, név és ruházat szerint, csak a moz­gásukat észlelte bizonytala­nul és elmosódottan. Nem érzett semmit tulaj­donképpen. A fájás már el­zsibbadt a mellében, csak né­ha sajdult meg, olyankor, ha lcábult gondolatai visszaba­rangoltak a délelőtti jelenet­re oda a pártirodába. Sápiné, persze, hogy Sápiné az oka mindennek. Ő mószerolta be fél év után Anti bácsinál. Et­től lett olyan, mintha kegyet­lenül letaglózták volna. Le- tántorgott a műhelybe és gé­piesen reszelgetett a műszak végét jelző dudaszóig. Fogalma sem volt még ar­ról, hogy mihez kezd. Csak kerülgette a pocsolyákat, a külvilágnak olyan tökéletes kikapcsolásával, hogy a Hon­véd sugárúton átkelve egye­nest nekiment egy dömper hűtőjének, A kormánynál ülő ember egészen lehajolt hozzá, úgy sziszegte a fülébe: — Ez nem legelő, te barom. A pokolba akarsz menni? Erre sem reagált különös­képpen, csak behúzott nyak­kal jobban megiramodott a másik oldal felé. Kis idő múl­tán vánszorgott fel tudatáig a sértés. Megfordult, hogy ő is elküldje valahová ezt a go­romba tökfilkót, de már üres volt az úttest. Egy elegáns nő fényes gyerekkocsit billegte- tett át a macskaköveken. A csöpp Lackó jutott az eszébe, akinek féléves születésnapjára pont ilyen áramvonalas kocsit vettek Gizivel Rádiót akartak, szép, nagy világvevő készüléket, de be kellett azt látnia, hogy el­sőszülött fia nem járhat vá­rosnéző sétára modem baba­kocsi nélkül. Igen — állapí­totta meg — ebben is Gizi maradt felül, meg az anyja, mint amikor az az átkozott keresztelő is megesett. Hiába erősködött váltig, hogy nincs szükség rá, s különben sem lehetne befogni a világ szá­ját, ha ő kommunista létére hagyná keresztvíz alá vinni a gyerekét, ügyet sem vetettek rá. Gizi kezdetben az ő párt­ján állott ugyan, de másnap, s különösen harmadnap telje­sen megfőzte aé anyja. Az eső elkezdett csapkodni ugyanúgy, mint tegnap; meg tegnap előtt ilyen tájon. Ke­serves idő. Jenő felbillentette kabátja gallérját, s jobban nekifeküdve a menésnek, iparkodott a szűk Várkonyi utca billenős, latyakot frecs- kelö tégláin, mint egy akro­bata. Hárman is ráköszöntek a túloldalról, de ő csak saját magával foglalkozott. Hű, de irgalmatlanul össze­vesztek akkor — emlékezett vissza. — Azt mondta Gizi­nek végső elkeseredésében: — Nézd, nincs ennek az ac$arkodásnak a világon sem­mi értelme. Válassz: vagy én kellek, az urad, vagy aZ a miatyánkos édesanyád. Talán nem lett volna sza­bad idáig feszíteni a húrt. Mert a felpaprikázott Gizi erre görcsös-feszes pózba vág­ta magát s összecsijcordult fo­gai közül ezeket a szavakat szűrte ki: «=« Hát rendben vagyon, kit­úrom. Én soha, de soha többé nem fekszem melléd. Anyu­kámmal alszom, kedves elv- társ, mert én őt soha, de so­ha meg nem tagadom egy ilyen istentelen alak kedvé­ért. Akár máris mehetsz, emerről jöttél, mehetsz vissza abba a fatomyos tökfaludba. Ti/tásfél éves házasságuk alatt először látta ilye* elszánt fúriának a feleségét. Dús, divatosan hullámosított, lenszőke haját úgy rázta, mint egy haragos oroszlán a sörényét, majd felkapta kis­ágyából a szorosra pólyáit gyereket és eszelősen kiro­hant vele a szobából. Ez csak az enyém, én szültem, és nevelem — kia­bálta sírástól ideges Se lihe­gő hangon —■ nem adom, nem adom vademberek kezére. Kint a konyhában várta az anyja, ájtatoskodva hányta magára a keresztet. Etus is ott hallgatózott mellette, Gizi barátnője. Amikor kirohant hozzájuk, csittítgatták, babus­gatták, hogy nyugodjék meg, kár felizgatni magát egy ilyen haszontalan ember miatt. Az anyós — tisztán hallatszott a félig csukódott üvegajtón át — azt mondta a lányának: — Hagyd az ördögbe, kis­lányom. Szép vagy, fiatal vagy, kapsz te ilyent, mint ez, akár minden ujjadra tizet is. Bár adta volna a jóisten, hogy akkor is rám hallgattál volna, mikor beállított ide, hogy ad­junk hozzá... Kimentek. Lépéseik végig­kopogtak a kövezett veran­dán, majd csapódott a kiska­pu. Süket csönd telepedett a házra, s bár 6 tudta, hogy keresztelni viszik a gyerekét, lassacskán lehiggadt benne a lélekháborgás. Üresnek és ér­telmetlennek tűnt minden kö­rülötte, nem látta semmi ér­telmét, hogy tovább lármáz­zon, szentségeiben a puszta falaknak. Cigarettát dugott a szájába, tétován meggyújtot- ta, aztán a felbodorodó füst­ből próbálta kihámozni, hogy hol is vétette ő el a lépést. Mert valahol elvétette. J\jyomasztó keserűség téle- pedett rá, s legszíveseb­ben elbőgte volna magát. Néz­te, sokáig nézte az ajtó mö- Qötti díványt, már úgy volt, hogy rábukik és arcát bele­fúrva a Gizi-szagú párnába, átadja magát érzéseinek. Mégis a kabátjáért nyúlt in­kább. * (Folytat! ukJ A Yasárnap sportja képekben A Bp. Egyetértés—Szolnoki MÁV NB. n-es mérkőzés 73. percében Tóth egy Pintértől kapott labdával kiugrott és megszerezte a szolnokiak 2:l-es vezetését. Az NB. H-es ökölvívó csapatbajnokság Keleti csoportján ban az első tavassá fordulóban a Szolnoki MÁV—Nagy­kőrösi Kinizsi mérkőzésen Ecsédi (Szót MÁV) kiütéssel győzött Bársony (Nagykőrösi Kinizsi) ellen. Nagy sikere volt a Damjanich uszodában megrendezett országos önjáró hajó modell bajnokságnak. ftp \ • ■ A szolnoki sportrepülőknél is megkezdőiött a tavaszi idény. Vasárnap már teljes üzem volt a sportrepülőtéren. Ennivalóén édes kis teremtés. Ked­ves, barátságos és okos. Nagyon sze­retem őt és ez kölcsönös. Ha hozzájuk megyek, messziről szalad elém, s a nyakam­ba ugrik. Tegnap találkoz­tam Annus néni­vel. Gondterhelten mesélte, hogy Pö- tyike megválto­zott. Nem hallgat : senkire, majcacs ■ lett, önfejű. Pisze i orrocskáját fel­tartja, barátnőivel ' szóba sem áll, nap­hosszat a dívá­nyon heverészik. — Dehát miért? ■= Én vagyok a hibás — vallotta be bűntudattal Annus néni —, mert előre kiko­tyogtam, hogy májusban elvi­szem őt a nagyér­•Sgr— -- '*• itísteX,

Next

/
Oldalképek
Tartalom