Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-31 / 77. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961. március 31. Külföldi HÍREK GENF (AP). Az atomkísér- Ietek megszüntetéséről tárgyaló genfi háromhatalmi értekezlet csütörtökön délelőtt, magyar idő szerint, 10.30 órakor megkezdte soron következő ülését. * YAOUNDE (Kamerun) — (MTI). Kamerun fővárosában, Yaoundében befejeződött 12 francia gyarmatból függetlenné vált afrikai ország képviselőinek értekezlete. Az értekezlet részvevői elhatározták, hogy gazdasági csoportosulást hoznak létre. „Afrikai—Malgas Gazdasági Együttműködési Szervezet” néven (OANC1 Az értekezlet záróközleménye politikai kérdésekben is állástfoglalt: a részvevő országok támogatják Mauritánia ENSZ-tagsági kérelmét, üdvözlik a hamarosan megkezdődő francia—algériai tárgyalásokat, végül pedig a francia gyarmatosító politika álláspontját átvéve, helyeslik a kongói bábok ta- nanarivei értekezletének Kongó feldarabolására irányuló határozatát. HANOI (TASZSZ) A Vietnami Demokratikus Köztársaság Külügyminisztériuma nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli az imperialisták beavatkozását Laosz bel- ügyeibe. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok, s a SEATO-hoz tartozó más országok politikája durván sérti az 1954-es genfi egyezményeket és ösz- szeegyeztethetetlen a laoszi kérdés békés megoldásával. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya követeli, hogy a laoszi probléma megoldására a lehető legrövidebb időn belül hívják össze a kambodzsai államfő javasolta nemzetközi értkezletet. * LONDON (TASZSZ) Az Angol Pénzügyminisztérium szerdán úgynevezett fehér könyvet tett közzé az ország fizetési mérlegéről. A könyv adatai szerint végére a fizetési mér1 es 'eficitje már e'-rte a 168 millió fontsterlinget. Ugyanakkor az export 1960-ban mindössze 6 százalékkal növekedett és csak 3711 millió fontsterlinget ért el. Az import 1959-hez viszonyítva 14 százalékkal emelkedett és elérte a 4077 millió fontsterlinget. Ilym'- don a kereskedelmi mérleg deficitje 1960 végére 366 millió fontsterling volt. • DJAKARTA (TASZSZ) Csen Ji, a Kínai Napköz- társaság külügyminisztere Djakartában felkereste Sukarno indonéziai elnököt és átnyújtoua neki Mao Ce- Tung meghívását, hogy látogasson el a Kínai Népköztársaságba. Sukamo elfogadta a meghívást és közölte, alkalmas időben Kínába utazik, majd felkérte Mao Ce-Tun- got, látogasson el Indonéziában Csen Ji szerdán baráti beszélgetést folytatott az indonéz parlament és a népi tanácskozó testület vezetőivel. FOKVÁROS (Reuter) Erasmus délafrikai igazságügyminiszter a kommunizmus elleni törvényre hivatkozva három hónapra betiltotta a délafrikai szakszervezetek kongresszusát. Az 1955-ben alakult csoporiosulás 51 szakszervezet 53 000 tagját fogja össze. A tilalom következtében a kongresszus“ nem tarthatja meg a hét végére tervezett évi gyűlését 9 HAVANNA (MTI) Havannában hivr osan közölték, hogy a kubai cukortermelők az elmúlt évben külföldi és hazai vásárlóknak (twecon ötmllliónyolcszázötvenhatezer tonna cukrot el, s fgy első Or-oitnic ki a kubai cukorraktárak. Összetűzések Angolában A párizsi Minisztertanács ülése New York (TASZSZ). — Luandából érkező jelentések szerint az angolai nép folytatja harcát a gyarmatosítók ellen. Különösen a gyarmat északi területein újabb és újabb összecsapásokra kerül sor a felkelők és a portugál gyarmati hatóságok között A United Press értesülése szerint súlyos összetűzés robbant ki Vista-Alegra és Na- buangonbo helységekben. A hatóságok közben folytatják irtóhadjáratukat és tömeges letartóztatásokat bajaz ENiZ kél meobizoltia Leopoldville (MTI) Mobutu, a kongói zsoldosok főparancsnoka szerdán Leopold- villeben sajtóértekezletet tartott. Azt állította, hogy a stanleyvilleí kormány „visz- szavonta fegyveres erőit’1 a keleti tartomány és az egyenlítői tartomány közös határvonalának 160 kilométeres szakaszáról. Mobutu szerint zsoldosainak küldöttsége tanácskozik a törvényes kormány fegyveres erőinek képviselőivel az említett határvonal egy pontján. Mobutu igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy „ura a helyzetnek.” Kijelentette, nem ad parancsot zsoldosainak, hogy vonuljanak vissza a határtól, ezzel szemben — mint mondotta — „tiszti becsületszavát adja”, hogy a keleti tartomány megtámadására sem ad parancsot Ezután közleményt olvasott fel a leopoldvillei, elisa- bethvillei és bakvángai katonai vezetők tanácskozásáról. Ez a közlemény visszautasítja a Biztonsági Tanács határozatának azt a pontját, amelynek értelmében Mobutu és Csőmbe zsoldosait le kell szerelni, és azt állítja, hogy ezt a feladatot a zsoldos-parancsnokságok maguk hivatottak elvégezni, „a maguk választotta szakértők” segítségével. A sajtóértekezleten jelenlévő Ileo a Biztonsági Tanács határozatának ama pontjával szélit szembe, amely a külföldi katonai és polgári „tanácsadók’’ eltávolítását követeli Kongóból. tanak végre. Különösen széleskörű letartóztatások történtek Bangó térségében. A gyarmatosítók körében rémületet keltett a felkelők elszántsága és — mint a hír- ügynökségek jelentik — az ültetvényesek Luandába menekülnek. Eddig több mint kétezren érkeztek a portugál gyarmat fővárosába. Az Angola felszabadításáért küzdő népi mozgalom egyik vezetője, Jao Carval felszólította a portugál kormányt, ismerje el az angolai Párizs (MTI) A francia kormány nem hajlandó részt venni az ENSZ kongói akciója költségeinek fedezésében. A New York Times erre vonatkozó közlését Párizsban nem cáfolták meg. A francia kormány szóvivője csupán annak megállapítására szorítkozott, hogy Franciaország New York (TASZSZ) A gazdaságilag elmaradott országok iparfejlesztésével foglalkozó ENSZ-bizottság folytatta az általános vitát az újonnan függetlenné vált államok iparának fejlesztéséről. Szergejev, a Szovjetunió képviselője felszólalásában rámutatott, hogy a gyarmat- tartó rendszer megdöbbentő gazdasági elmaradottságot és nyomort hagy a függetlenné váló területeken. Az ENSZ közvetlen kötelessége — hogy minden segítséget megadjon ennek az átkos örökségnek a megszüntetéséhez — jelentette ki Szergejev. A Szovjetunió képviselője bírálta a nyugati hatalmak különböző „elméleteit”, amelyek sürgetik a magántőke beáramlását a gyengénfejlett országokba, elsőbbséget követelnek a könnyűipar fejlesztésének és ragaszkodnak a „szabad vállalkozás” elvének további érvényesítéséhez. Az iparfejlesztési tervek pénzügyi forrásairól szólva Szergejev ismét rámutatott a leszerelés jelentőségére. A leszerelés megvalósítása nép önrendelkezési jogát, hogy ilymódon véget vethessenek a további vérontásnak. A Times szerint négy luan- dai ipari vállalat táviratot intézett a portugál kormányhoz s ebben hangsúlyozzák, hogy Angolában a helyzet „rendkívül komoly”. A vállalat-tulajdonosok azt követelik, hogy a gyarmat egész területén hirdessék ki a rendkívüli állapotot és vezessenek be korlátlan katonai diktatúrát (MTI) a kongói ügyben következetesen tartózkodott a szavazástól az ENSZ-ben. „De Gaulle nem hajlandó fizetni az ENSZ kék acélsisakosainak Kongóban” — írja kiáltó főcímmel szerdán este a Paris-Presse és aláhúzza: Párizs és Washington nem ért egyet sem a kongói ügyben, sem a laoszi kérdésben. x ügy an is megfelelő fedezetet biztosíthatna a nemrég függetlenné vált államok iparosításához. A Szovjetunió képviselője végezetül kijelentette, hogy kormánya kész megosztani a gazdaságilag elmaradott országokkal a tervszerű gazdaságfejlesztésben szerzett tapasztalatait Szovjet kormányküldöttség utazott át Budapesten Csütörtök délelőtt szovjet kormányküldöttség utazott át Budapesten. A szovjet kormánydelegáció, amelyet Iván Szemjonovics Szenyin, az Ukrán SZSZK Minisztertanácsa elnökhelyettese vezet, részt vesz a Szenegál Köztársaság függetlenségi ünnepségein. A delegációt a Fe- ri-hepvi repülőtéren dr. Csanádi György, a közlekedés- és postaügyi miniszter első helyettese, Púja Frigyes külügyminiszterhelyettes, valamint M. A. Popov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője üdvözölték. (MTI). Párizs (MTI) A francia kormány De Gaulle tábornok elnökletével szerdán négyórás miniszter- tanácsi ülésen vitatta meg a küszöbönálló francia—algériai tárgyalások ügyét. További félórát vett igénybe néhánysoros hivatalos kommüniké megfogalmazása. — Volt tehát idő a -szóhasználat mérlegelésére. Párizsi politikai megfigyelők épp ezért nagy meglepetéssel fogadták a közleményben szereplő kifejezést: A francia kormány Evianban „konzultációra’ készül, nem pedig „tárgyalásokra.” A francia hivatalos álláspont pillanatnyilag tehát visszakozást mutat a két héttel ezelőttivel szemben. Akkor még arról volt szó, hogy „az önrendelkezési jog alkalmazásáról és az ehhez fűződő problémákról” a francia kormány „hivatalos delegációk tárgyalásainak” megindulását kívánta. A hivatalos Párizs á francia küldöttség minőségét is csökkenteni látszik. Nem a minisztertanács és nem De Gaulle tábornok jelöli ki a francia küldöttséget, hanem Joxe államminiszter, az algériai ügyek felelőse. Minisztériumának főtisztviselői és az algériai francia hadsereg képviselői vesznek részt benne. Ugyancsak Joxe államminiszter folytathat az elkövetkező napokban hasonló „konzultációt’’ a Párizsban kedvelt formula szerint Yorkba kiküldött különtudósító jának. Rámutatott, hogy a Ken- nedy-kormány Kubával szemben ugyanazokat a módszereket alkalmazza, mint Eisen- howerék, Kennedy-kormánya nemrég nemcsak nyiltan hangoztatta, hogy támogatja az ellenforradalmat, hanem követelte azt is, hogy az Egyesült Államokban, Guatemalában és Nicaraguában összeverődött zsoldos bandák határozott akciókba kezdjenek. A kubai küldöttségnek nyomós bizonyítékai vannak az amerikaiaktól támogatott szégyenletes intervenciós előkészületekre. A kubai küldöttség kérni fogja az ENSZ közgyűlését, tegye meg a szükséges intézkedéseket az új agressziós terv megakadályozására, szólítsa fel az amerikai kormányt ,,a más algériai irányzatok” képviselőivel is. Csütörtökön Oranba várják Joxe államminisztert, hogy itt és azt követően Constantine-ban „konzultálja” a különböző irányzatok helyi képviselőit. A szerdai minisztertanács közleménye még egy feltűnő bejelentéssel szolgált: De Gaulle tábornok április lián — délnyugat-franciaországi újabb országjárása előestéjén — sajtókonferencián fog nyilatkozni. Párizsi politikai körökben megjegyzik, hogy a köztársasági elnök ezek szerint éppen négy nappal a tervezett eviani konferencia megkezdése után rendez sajtókonferenciát. Az Humanité ismerteti az Algériai Kommunista Párt közleményét, amelyben a párt elítéli a francia kormánynak azt a döntését, hogy megbeszéléseket kezd az „előregyártott képviselőkkel”, valamint Messzali Hadzs megbízottjaival. Az Algériai Kommunista Párt az algériai nép megosztására irányuló manővernek minősíti ezt a döntést, amely megakadályozza, hogy sikerre vezessenek az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányával megindítandó tárgyalások. Egyedül az algériai ideiglenes kormány képviselheti a harcban álló algériai nép egészét. Azok, akik megadják magukat e manővernek, a francia imperializmus bűntársaivá válnak az algériai nép szemében. ján kétoldalú tárgyalásokon rendezze Kubával. A kubai forradalmi kormány kész tárgyalni a kubai —amerikai nézeteltérések minden pontjáról, kivéve azokat, amelyek a kubai nép önrendelkezési jogát, szuve- rénitását és függetlenségét érintik. Megkérdezte a tudósító, mi a véleménye a kubai kormánynak az ellenforradalmárok úgynevezett ideiglenes kormányáról. Raul Roa így válaszolt: „Az úgynevezett ideiglenes kubai kormány álarca, amely mögött az Amerikai Külügyminisztérium, a hadügyminisztérium és a központi hírszerző ügynökség húzódik meg. Ennek révén szeretnék Kubában visszaállítani a forradalom által megdöntött félgyarmati rendszert”. (MTI) A francia kormány nem hajlandó részt Tenni az ENSZ kongói akciója költségeinek fedezésében A gazdaságilag elmaradott országok ipara fejlesztésének problémái az E>lSZ-ben Raul Roa nyilatkozata New York (ADN). Raul politikájának megváltoztatá- Roa kubai külügyminiszter sára és arra, hogy nézetelté- nyilatkozott az ADN New réseit az egyenjogúság alapAFRIKA ÉS A „KÖZÖS PIAC" A NYUGATEURÖPAI országok egyre-másra arra hívják fel a fiatal független afrikai államokat, hogy lépjenek be a „közös piacba”, a Nyugat-Európóban megalakult két gazdasági tömb egyikébe. A gyarmatosító körök érdekeit tükröző polgári sajtó igyekszik csábító színben feltüntetni a „közös piacot” s eléggé nyiltan arra épít, hogy az új független államok egyes vezetői még nem rendelkeznek kellő tapasztalatokkal így nem ismerik fel majd idejekorán, mi vár ebben az esetben országukra. Ám ezek hiú remények. Emlékezzünk vissza, hogy a „közös piac” megalakításáról 1957 márciusában, Rómában kötött szerződés, amelyet Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg képviselői írtak alá, előirányozta, hogy a felsorolt országok gyarmatait is bevonják ebbe a csoportosulásba. Franciaország volt a kezdeményező fél, de ez valójában mindenekelőtt a nyugat-német monopóliumok érdekeit szolgálta. A nyugatnémet monopóliumok igyekeznek elhárítani azokat a korlátokat, amelyek gátolják behatolásukat partnereik gyarmataira. Csakhogy a római szerződés aláírása óta erősen megváltozott a helyzet Afrikában. Sok gyarmati ország függetlenné vált, s most puhatolja, milyen úton-módon biztosíthatná gyors gazdasági fejlődését, amely nélkül nincs igazi állami függetlenség. A „közös piac” tagállamainak vezető körei alkalmazkodni próbálnak a megváltozott afrikai helyzethez, hogy minden eszközzel megtartsák ottani politikai és gazdasági pozícióikat. Ezért vették tervbe, hogy az afrikai országokat is bekapcsolják a „közös piacba”. A „KÖZÖS PIAC” megalakításáról kötött szerződés tudvalevőleg előírja, hogy a tagállamok fokozatosan megszüntetik a vámhatárokat, s lehetővé teszik a tőkék és a munkaerő szabad mozgását. Nyilvánvaló, hogy ha az iparilag fejlett nyugateurópai országok és a fejletlen afrikai országok között megszűnnének a vámhatárok, s az utóbbiak nem támogatnák indokolt védővám politikával még meg nem szilárdult gazdaságukat, akadályok gördülnének a független gazdasági fejlődésük elé. Nehezen tudnának gazdasági szükségleteiknek megfelelő Iparfejlesztési programot végrehajtani. Ha az afrikai országok belépnek a *közös piacba”, nemhogy könnyebb lesz iparosítaniuk, hanem e- helyett az a veszély fenyegeti majd őket, hogy elsorvad fiatal nemzeti iparuk, amely természetszerűleg nem bírja ki a nyugateurópai nagy tőkés vállalatok konkurenciáját. Amennyiben az afrikai országok belépnek a „közös piacba” a nagy nyugateurópai ipari egyesülések tönkreteszik gazdaságukat, s ezek az országok Nyugat-Európá- tól függő, nyersanyag szállító agrárállamok maradnak. A RÓMAI SZERZŐDÉS értelmében 580 millió dolláros nemzetközi afrikai beruházási alapot létesítettek, öt évre. Az afrikai országok szükségleteihez viszonyítva ez csak eay csenő a tengerben. Ebből az összegből körülbelül 100 millió dollárt használtak fel 1960 elejéig. A 100 millió dollárt főleg út és híd építésre és a hírközlés kiépítésére fordították. Az afrikai országokban természetesen szükség van közlekedési hálózatra. Erre azonban még nagyobb szükségük van maguknak a nyugateurópai hatalmaknak, ahhoz, hogy elszállítsák Afrikából a nyersanyagot és végrehajthassák katonai-stratégiai terveiket Most pedig vizsgáljuk meg a „közös piacot” másik oldaláról. A munkaerő szabad mozgásának elvéről van szó, amely roppant káros kihatással lehet a független afrikai országok lakosságának helyzetére. A gyarmatrendszer körülményei között kikerülhetetlen egyoldalú gazdasági fejlődés következtében sok afrikai országban állandó munkanélküliség van. Ráadásul majdnem egész Afrikában fennáll a mezőgazdasági túlnépesedés. Ilyen körülmények között „a munkaerő szabad mozgásának” elve, amely lehetővé tenné, hogy a nyugateurópai munkanélküli tömegek Afrikába vándoroljanak az afrikaiak tízezreit fosztaná meg munkájától, hiszen az afrikai munkások alacsonyabb képzettségűek az euró- Dai aknái. Ha egyes afrikai országok csatlakoznának a „közös piachoz”, akkor a „közös piacon” kívülálló afrikai országokat hátrányos megkülönböztetések érnék. Ennek következtében meginogna a „fekete világrész” független államainak összefogása. A Finantial Times című angol lap hangsúlyozta, hogy sok olyan afrikai államot, amely nem tartozik a Francia Unió kötelékébe, komolyan aggaszt az a kilátás, hogy a kereskedelmi megosztottság Európából átterjed Afrikába. Nyugat-Európában zárt kereskedelmi tömbök állnak egymással szemben, s hasonló láncreakció indulhat meg Afrikában is. Az a veszély fenyeget, hogy összeütközésbe kerülnek a volt angol és francia gyarmatok érdekel, s így gyengülni fog a kolonializ- mus megszüntetéséért és a gazdasági függetlenségért folytatott közös harcuk. NEM SZABAD figyelmen kívül hagyni továbbái, hogy a „közös piac” nem csupán gazdasági szövetség, hanem a katonai-politikai egyesülés csírája is benne rejlik. Adenauer beismerte, hogy az „európai gazdasági közösség’’ létrehozása elsősorban és mindenekelőtt politikai rend« szabály volt, l
