Szolnok Megyei Néplap, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-26 / 73. szám

4

SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP

19C1. március 26.

Donkó László:

Tavaszod ik

léi végét jelzi a zöldecske tryöp

a borzas hátú szárkazlak között

silómély oxigénről álmodik és nemsoká kitátja szájait

A malachad már a réten időz a hars füttyű szél a pásztor a

csősz

megmozdulnak a tespedő tanyák

gépdübörgés zeng héthatáron

át

Tavasz közéig — a vetőgépcsövek

lám egyszerre most csőre töltenek

s a kukorica mint rézlövedék tőidbe fúródik s ébred a vidék

Tavasz lesz — szól a tsz-gazda

is

s serdülő zabban a hangos haris

és hiába cserdít ostort a fagy zöld a jelzés: Tavasz, az út szabad!

Ötvenezer ciklámen

Erfurtban április végén pyílik meg a szocialista országok első nemzetközi kertészeti kiállítása. A kiállításon Csehszlovákia ötvenezer különféle színű cikláment és ötvenezer friziát állít ki. A csehszlovák kertészek úgy készítik elő a virágokat, hogy azok a megnyitás napjának előestéjén nyíljanak ki teljes pompájukban. — (CTK)

— A SZIGLIGETI Színház mai műsor: (vasárnap, március 26-án) délután 3 órakor és este 8 órakor: LUXEMBURG GRÓFJA, — Jászberényben KIRÁLY ASSZONY LOVAGJA.

KM HÍREK

A Braunschweigi Színház Lessing „Emilia Galotti” című drámájával vendégszerepel Magdeburgban. Az Elba- menti város egyik művész- együttese viszont a nyugatnémetek vendégszerepléséért cserébe Gorkij „Éjjeli menedékhely című színmüvét adja elő Braunschweigban.

•

A rostocki Hinstroff-kiadó Ásta Nielsen dán színművésznő 80. születésnapja alkalmából gazdagon illusztrált életrajzot jelentet meg a művésznőről.

*

Nikoziában Ciprusi—Szovjet Baráti Társaságot alapítottak. ,

*

Az Igor Mojszejev vezetése alatt álló ének- és tánc- együttest a Béke Világtanács ezüstéremmel tüntette ki.

•

Harmincöt millió könyvet nyomtattak 1960-ban a Román Népköztársaságban. — Egyedül a ,JScinteia Háza" nevű bukaresti nyomdaipari kombinátban 28 millió könyv és 6 millió brosúra jelent meg tavaly,

*

„A szovjet délisarki expedíció 1958—1960” a címe egy átfogó műnek, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának moszkvai kiadója a negyedik szovjet antarktiszi expedíció munkájáról jelentetett meg.

*

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban sok régi, már szinte teljesen feledésbe merült hangszert kutattak fel és vesznek ismét használatba.

Újfajta doktorátusokat

LUDWIG DONNERHEIT:

lehet sierezni

A svéd főiskolák és egyetemek új fakultásokkal bővülnek. Rövidesen doktorátust lehet szerezni a tolmácskaron, a titkár-karon és a külföldi tudósítók fakultásán.

Az első felvételek az új karokra 1961 őszén lesznek. Tervbevették, reklámszakemberek egyetemi kiképzését is.

(A „Schweizer Illustrierte”-böl)

PATRICE

PATRICE VAGYOK, mint

ő. Akinek a fekete teste már a földben pihen, dé fehér lelke fölöttünk kering. Anyámat megölték, nincs senkim, mint neki sincs Julienek, aki most ölembe hajtja göndör fejét. Talán el is szunnyadt, hosszú napok után ma evett először. Nem zavarom még

A gyűlölet áldozata

A Sapphire című regény egyidőben jelent meg a filmmel, amelynek történetét eredetileg Janet Green írta meg rövid novella formájában — ő egyben a forgatókönyv írója is —, ezt a történetet szélesítette később E. G. Cousins regénye. A kiadó a nagy sikerre számítva, mindjárt 50 000 példányban nyomatta ki.

Ezt a kitűnően rendezett, színes angol bűnügyi filmet a szokványos detektívtörténe- tek fölé emeli társadalmi mondanivalója, és nemes

szándéka. Egy gyilkosság izgalmas nyomozása keretében foglalkozik a faji gyűlölet kérdésével. Leleplezi az angol polgári körök fajgyűlöletét, egy családon belül bemutatva annak különböző típusait. Ezt a filmet külföldön is a faji előítéletek elleni éles támadásként emlegetik. A rendező, Basil Dearden a szereplő személyek és a meggyilkolt lány tragédiájának kibontakoztatásával harcol a fájl megkülönböztetés ellen.

gondolataimmal sem. Pedig mennyi mindenről jó lenne most gondolkozni és beszélni. De hallgatok. Jó itt a fűkunyhó hűvösén üldögélni és valami olyat érezni, hogy szabad az ember.

Nem tudom, mennyi idő telhetett el, lehet, hogy én is elszunyókáltam, de mos Julie feje megmoccant az ölemben. Hanyatt fordult, fehéren villanó szemét rám emelte s kicsit kifordult szájával elmosolyodott.

— Patrice, ez a fűkunyhó most már mindig a miénk lesz, kettőnké! — mondta miközben lefelé húzta a fejem, hogy csókoljam meg. Homlokon csókoltam. De nem válaszoltam mindjárt. A kunyhó előtt rövidnadrágos fegyveresek mentek el. Gondolkodtam. Julie hogy örülne, ha most igent mondanék. Elbontanánk a fűkunyhót és bambusznádból építenénk egy kényelmes házat. De azok ott, a falun túl megölték anyámat! Bosszút kell állnom érte, ha addig élek is!

Megint katonák lépdeltek el a kunyhó előtt.

JULIE MEGÉRZETT valamit. Felült, szorosan átfogta a vállam.

— Patrice, mért nem mondasz valamit?!

Ismét fegyveresek mentek az utcán.

— Az egész falu fegyvert fog! — mondtam halkan,

szinte a fogaim közt megszűrve a szavakat, mint ahogy néhány szem arany átszűrődött a szitán, amikor még a fehéreknek mostuk a nagy folyónál.

— Mindenkinek megölték valakijét! — mondta szinte sírva Julie.

— Nekem is megölték az anyámat!

Kimondtam. Nem akartam, de kicsúszott a számon. Julie megértett mindent.

— Elmész, Patrice?

— El, Julie.

A hallgatás szakadt közénk.

JULIE NEM zokogott. Ismert már, tudta, hogy szándékomat nem másítom meg Amikor felálltam, ő is felállt Meglepődtem, mi nem szoktunk jeleneteket rendezni, érzelgősen búcsúzni, mint az európaiak. Azt hittem, most robban ki belőle a hangos jajveszékelés, mint ahogy én sírtam anyám holtteste fölött. De tévedtem, Julie szembe fordult velem.-— Én is megyek! A testőröd leszek! — mondotta és szeméből elszántság, eltökéltség áradt felém. Tudtam, hiába mondanám, hogy ne tartson velem. Kiléptünk a perzselő napfényre és kéz a kézben elindultunk a kis tér felé, ahol a fegyveresek gyülekeztek. Mégegyszer visszanéztem. A fűkunyhó mosolyogva tátotta el fekete száját.

' Fordította: Donkó László

Új kínai nyelvkönyv Csehszlovákiában

A Csehszlovák Tudományos Akadémia keletkutató intézetének kiadósában megjelent egy új kínai nyelvkönyv első két kötete. A mű bevezetőben ismerteti a jelenleg beszélt kínai nyelvet, a kínai betűket és azok fejlődéstörténetét és fonetikáját, továbbá 60 gyakorlatot és bőséges szóindexbt közöl. A legfontosabb fonetikai gyakorlatokat és beszélgetéseket mikrobarázdás hanglemezre véve csatolják a könyv minden példányához.

(CTK)

A felesleges harmadik

AA a0duska megnézte magát a nagy tW\ állótükörben, megigazgatta házilag göndörített, szálkás fürtjeit, s kéje svejci sapkáját a fejébe húzta. Aztán előhalászott a fiókból egy kefét, s nagy gonddal tisztogatni kezdte Sándor kopottas kabátjára rakódott pihéket.

Szerelmesen nézett a nagydarab, fekete férfire.

Az meg vágyakozva méregette Mag- duska ingerlőén gömbölyű idomait. Majd hirtelen elkapta s hatalmas Jcarjaival úgy megszorongatta, hogy szinte ropogtak az asszony csontjai.

Csak a falon függő láncos óra tompa kongatására ocsúdtak fel:

— Jaj, Sándor, elkésünk! '38$

A férfi az órára pillantott:

— JVÍár fél öt? Akkor igyekeznünk kell.

Egy pillanatig szemben álltajc, nézegették egymást, ici-pid bűntudattal a tekintetükben.

— Nem illene elkésni — szólt rekedten a férfi. — Még azt hinné, nem akarunk érte menni. j

Igazad van... Induljunk?

A férfi hátraszegte göndörfürtös, busa fejét:

— Hát... induljunk. Majd csak lesz valahogy.

Felültek a városi Jcórház felé igyekvő vonatra. Az ablakokat sűrű eső verte, Mag- duska szórakozottan figyelte az üvegen lefelé rohanó kis esőpatakocskákat.

A másik férfire gondolt — aki a kórházban van, akit ma hoznak haza onnan.

Az a másik férfi -— a férje. Vagy inkább... az is a férj. Szokatlan a dolog, hogy így alakult, de istenem, ő nem tehet róla. A sors majd elrendezi, s addig már nem érdemes változtatni rajta ...Ki hitte volna, hogy Kálmán felépül? Hatvannyolc éves létére kilábol egy súlyos tüdőgyulladásból?... S ráadásul mindig olyan törékeny, gyenge volt... Húsz évvel ezelőtt — mikor feleségül ment hozzá — az is- merősöjc mind azt jósolták neki: „No, Magduska, egy-kettőre özvegyassszony leszel Kálmán bácsi mellett!" — S hozzátették: _Be legalább rád marad a nuuodíja. Egy vasúti tisztnek már szép kis nyugdíj jár.”Igazán nem vethetik a szemére, hogy elhanyagolta az öreget. Ragyogó rendben tartotta a lakást, sütött-főzött, patyolatfehér ingekben járatta a férfit. Igaz, más dolga sem volt, s pénzt eleget adott az öreg... de mégis csak a második évtized utolsó éveit töltötte be, amikor az asz- szonya lett.

Teltek 02 évek, s ő úgy tett, mintha észre sem venné a körülötte legyeskedő férfiakat. Hűséges akart maradni. Megérdemli Kálmán, olyan szelíd, jó érv,bér. De eltelt tíz év, majd tizenöt és a szelíd jó ember lefekvés után már csak aludni, aludni akart, ö meg fél éjszakákat átvirrasztott, hánykolódott, s mikor hajnal felé elaludt, életerős, igazi férfiak közé vitték álmai. Oly édesek voltak ezek az álmok, hogy nem is bánta többé az udvarlók közeledését.

J

ól megvoltak azért továbbra is. Kálmán sohasem tett szemrehányást. Igaz, akadtak irigyek, ajcik megsúgták neki, hogy mialatt egy hétig a gyógyfürdőhelyen kezeltette magát, feleségének egy adótiszt húzatta a Zöldlugasban a kedves nótát;

„Sárga csőre van a kacsának, Göndör haja van a babámnak...M

Magdusjca gyönyörűen tudott énekelni. Szépen csengő szopránját gyönyörködve hallgatták az emberek. „Miért nem ment el rádióénekesnőnek?"- — mondogatták.

A zene vonzotta mindig. Meg a göndörhajú, fekete férfiak.

Miért is tagadná? Annak pedig, hogy Sándort megszerette, kétszeres oka volt. Az egyik az, hogy: zenész. Ö muzsikál bandájával a helyi vendéglőben. Igaz, trombitás, de a hegedű vonóját is gyönyörűen húzza. És észbontóan fekete haja van... Egy éve ismerkedtek össze. Olyan rettenetes volt egyedül élni a szegény öreg kórházba szállítása után...

Sándor is csak futó kaland lesz — gondolta. Már ismeri a férfiakat; mindig valami újat keresnek és egykettőre megunják a leggömbölydedebb idomoluit is. Hanem, úgy látszik, Sándor nem a könnyen felejtő férfiak közé tartozott. Ahogy súlyosbodott Kálmán tüdőgyulladása, annál határozottabban bizonygatta:

— Magduska, nem élhetek nélküled egy percig sem.

Amikor kinevette, fenyegetően hozzátette:

— Komolyan beszélek. Lesznek, akik kapkodnak utánad, mert szép asszony vagy... Meg házad is van. De ha hűtlen leszel hozzám, belédfojtom a szót..,

Magduska elgondolkodott: vajon a szerelem teszi-e olyan igen-igen állhatatossá ezt a férfit, vagy Kálmán kis kertes házának is van-e része benne. Bizonyára ez utóbbinak is. Úgy döntött, mégis csak Sándorhoz lesz ezentúl hűséges. Aztán majd ha Kálmán örökre elmegy...

De Sándor nem tudta megvárni a férj távozását, nem is akarta. Arra célozgatva, hogy ismeri Magduslca csapongó 'vdvét, rábeszélte őt: mondják meg szándékukat Kálmánnak.

Egy vasárnap délután ünnepi feketébe öltöztek és meglátogatták az öreget, fán- dór .iem sokáig teketóriázott, elmondta jövetelük célját, leány-, illetve asszony- kérési szándékát. Megindítóan beszélt arról, hogy milyen kietlen egy magára maradt özvegyasszony sorsa, hányán környékezik meg aljas szerelmi szándékkal, hányán alcarják kiforgatni megtakarított kis vagyonkájából. „Hát nyughatna-e a sírjában — kérdezte —, ha özvegyét egy percig sem tudná biztonságban?’1

O

lyan megindítóan beszélt, hogy szegény Kálmán ellenvetés nélkül beleegyezett a kötendő házasságba, sőt csonttásoványodott, kékeres kezét fejükre téve, meg is áldotta őket. Mintha csak a lányát adná férjhez.

Miért rámánk meg a temetést? *— gondolták, és összeköltöztek. Már javában élték mézesheteiket, de mit tesz isten! Az öreg nem halt meg. Ki hitte volna, ilyen súlyos tüdőgyulladás után?...

Épp erre emlékezett Magduska, amikor lefékezett a vonat.-*=■ Gyere, lelkem — karolta át erős karjaival a férfi és megindultak a kórház felé.

Kálmán bácsi már a folyosón üldögélt egy karosszékben, mellette összekötözőtt kis matyója hevert. Riadt tekintete felragyogott, mikor meglátta a belépő párt.

— Hát eljöttél, Magduskám?

Magduska hangja fátyolos lett:

— Miért ne jöttem volna, Kálmán?

Bele' .roltak, egyioldalon Magduska, a másikon Sándor, és étin-'-Itak a villamosmegállóhoz. Ütközően kérdezgették: hogy van, mit akar vacsorázni?

— Csak egy kis tejbegrizt jőzzél, Magduskám — mondta a•• öreg —, az orvos rámparancsolt, hogy diétázzak.

— Jaj, de kár — sajnálkozott Magduska —, magunknak rántott karajt sütöttem.

Erre a mondatra kicsit feljutpta fejét az öreg, de nem szólt. Otthon Pici, a sárgaszőrű kuvasz rohant eléjük, örömében nyüszítve, sírva vetette magát Kálmán bácsira. Sándor zavart i el, mert majd feldöntötte az öreget.

jk leonyhába lámpát kellett gyújtani. ~s~ volt, hamar esteledett. Magduska vacsora után dunyhái, párnát hoz tt ki a szobából.

— Ide vntek néked ágyat — monlotta, s az ágyneműt a gyékénydikőra r ,'cta. Megiu zgatta rajta a lepedőt, pám- ‘ majd összenyalábolta az egészet, s a pelyhes derékaljat hozta ki, azt tette alulr-.

—• Nem szeretném, ha tömé o léa a derekadat — szólt kedveskedve.

S kisvártatva hozzí'-*te:

— Feküdj le, pihenned kell ...Mi is fáradtak vagyunk. Sándornak korán kel’ felkelnie, akkor gyakorolja a trombita- szólót.

Kálmán ’ ácsi egy ideig dermed'en figyelte a csukott ajtót. Aztán elszántan megragadta a székhez támasztott görbebotját ... De még azt is nehéz roZt felemelnie: Jrícsúszo.t a kezéből, s h ngos kopvauássrl a konvhn lesett.

Magduska kidugta fejét az ajtón!

í-* Valami baj van, Kálmán?

— Semmi, semmi, Magduskám — s6± hajtott lemondóan. — Csak ügyetlen öregember vagyok én már.

Lassan levetkőzött, behunyta szemét, aludni próbált. De so’:0.ig nem jött álom a szemére. Befelé sírt, mint aki nagyon árva. Még szokatlan volt a gyékéndikó, a terjengő ételszag ráült a mellére és Pici a tűzhely alatt sercegve kaparta bolháit.

Sze beiké Erzsébet