Szolnok Megyei Néplap, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981, fefcroár 3-1 T örtént pedig az 1840-es években egy alföldi fa­luban, valahol a Kőrös- Tisza táján, amikoron a hely­ségnek érdemes törvénybírá- ja Gondos István uram vála. Ö írá meg az eseményt jelen­tésében a magasabb elöljáró­sághoz. Sárga már a papír, szürkeszín a tollvonás, de ízért elolvasható minden be­tűje. „Helység szolgalatjában lé­vő Szabó Mihál lándzsás, az itten több tolvajságai miatt raboskodó Méhes Katát éjt- szakának idején a vasról el­bocsátottá, mely elkövetett törvénytelen tselekedeteiért büntetést érdemel.. így kezdődik az írás. Hun­cut, szomorú história,., *. Már a délután is különös volt. Sokszor különösek a feb­ruári délutánok, amikor de­rült, melegség nélküli napsu­gárzás után egy éjszakára bú­csúzni kezd a nap. Bokáig érő, puha,nó simult a földek­re, a házak nádfedelén fehér csillogással üldögélt, bz utcá­kon is megállt a hó, nem ol­vadt sárrá, lucsokká: nem en­gedte a metsző hideg, éjszak felől rikoltozó szél. Hat óra tájban vette át a lándzsát a helység rabházá­ban Szabó Mihál, őriző társá­tól, Kis Jóseftől. Nem adtak a dolognak nagy ceremóniái, hiszen nem sok figyelmük volt azon napokban a lánd- zsás-szolgVat irányában, mi­vel a rabházban nem volt más, csak egy női személy: bizonyos Méhes Kata, vagy ahogy már faluszerte ismer­ték: Tolvaj Kata. Nagy perpatvart galibázoti a tisztelt helység-elöljáróság­ra ez a Tolvaj Kata. Különös egy tolvajkodásban találta­tott bűnösnek. Nem lopott ő se csirkét, se kácsát, vagy más effélét, ahogy a becsüle­tes falusi tolvajok már szo­kásból is megteszik, hanem inkább mást. De ha jól meg­bogozzuk a dolgok miként való állapotát, még az is könnyen kiderül, hogy sem­mit se lopott a mi Katánk, hacsak egy dolgot nem: csó­kot. Azt is inkább tőle loptak a szerencsések. De Kata sem esett csecsszopó korában feje- tetejére: így aztán a szeren­csés férfiú könnyen szeren­csétlenné lett. Tolvaj Kata szép szavakkal, simogatással, maga kelletésével és önzetlen adományozásával olyigen megháborította volt a jóem­berek eszejárásái, hogy azok mindenüket odatették volna az édes kis Kata ölébe, és igaz, ami igaz: oda is tették, jk mikor aztán elkövetkez- §\ tek a józan napok egy- egv boldog, szerencsés férfiú ajkán keserű lett a széplány csókja, mivel a má­moros percekkel együtt el­szólt ez is,,az is, tükröstekin­tetű ezüstpénzek regimentje vagy méregdrágán vett se­lyemkendő, vagy ez, vagy az, sok mérgesítő kiadás, ami lel- ismeretfurdalással járt, fő­ként akkor, ha a férfiú há- zasember lévén, tilosban járó lövéseit még titkolni is kény­telen volt. Hogy egy kicsit még mesz- szebb ugorjunk az időben: senki se tudta, honnan jött, ki lánya, szülötte ez a Kata, rendes hívó nevén Méhes Ka­ta. Egyszercsak — sokadalom lehetett — valami búcsúsnép- pel, olyan hókusz-pókuszos furcsaság-mutoga.tókjcal jött. azokkal látták. Ott látta meg Földi Peti is, az egyik gazda­legény, olyannyira, hogy a szemét le se tudta venni róla, csak nézte, bámulázta kerek szemmel, a széplány holló­tollú halát, szikrákat röppen­tő szemét, aiakát: melynek égőbb tüze volt, mint a pa­rázsnak van. termetét, ami­lyet nem látott tán még e vi­déki szem sehol a határban. Földi Peti annyira megnéz­te magának, hogy a lány is megbabonázódott tőle, a vége az lett az egésznek, ami más nem is lehetett volna. A leg­vége is az: Földi Peti meghá­zasodott, és szegény Katáról tudni se akart többé: mivel a szerelem lángja is elhamvad egyszer, hiszen semmi se tart időtlen idők végezetéig. Ami aztán történt, megint csak úgy esett meg, ahogyan megesnie kellett: nem is le­hetett volna másképpen. A rászedett széplány napjáratra kitaszítva, holdjáratra befo­gadva élt tovább a faluban, mivelhogy hová is ment vol­na az ismeretleú nagyvilág­ba? A búcsúsok, akikkel tar­tott, hírüket is vesztve, ki tudja, merre jártak: dehát azok is idegenek voltak neki, csak éppen annyira nem ide­genek, hogy síró-rívó ltorá­MOZAIK s1960-ban, a második ötéves terv utolsó évében az Albin Népköztársaságban összesen 368 különböző mű jelent meg. Ebben a tervidőszakban több könyvet adtak ki Albániában, mint az ország felszabadulá­sától 1955-ig eltelt 11 évben. Jelentősen megnövekedett ugyanakkor a könyvek píl- dányszáma is. Csupán 1960- ban a kiadott művek több mint 2 700 000-es példány­számban jelentek meg, azaz az ország minden lakosára csaknem két könyv jutott. Ennek az eredménynek a je­lentőségét még jobban meg­mértjük, ha tekintetbe vesszük, fhogy a Zogu-rendszer 15 éves fennállása alatt összesen ke­vesebb könyv jelent meg, mint 1960-ban. Érdemes meg­említeni, hogy az 1960. évi kiadványoknak mintegy egy- harmada mai albán szerzők műve és a világirodalom re­mekműveinek fordítása volt. * Az utóbbi években jelentő­sen növekszik Csehszlová­kia idegenforgalma. Csupán 1960-ban több mint 156 000 turista kereste fel Csehszlo­vákiát. A szocialista tábor Országai közül legtöbben a Szovjetunióból érkeztek Cseh­szlovákiába. Társasutazás ke­retében az NDK és Magyar- ország dolgozói közül jártak a legtöbben Csehszloválciá- ban. A kapitalista országok kö­zül elsősorban Ausztriából, az Egyesült Államokból, Franciaországból és Angliából érkeztek turisták. A harma­dik ötéves tervben jelentősen emelkedik a turistaházak fé­rőhelye. Az 1959-beli 72 ezer férőhely 1965-ben több mint 120 ezerre emelkedik. • Jelenleg több mint 200 ezer színművész, operamű­vész és zenész van Kínában, s ezeknek kétharmada a fia­talabb generációkból kerül ki. A pekingi opera-iskolá­ban például az utóbbi kilenc évben több mint 900 művészt neveltek. A fiatal művészek között sok a tehetséges mun­kás és paraszt. Amikor kitudódott a dolog', — mivel semmi se maradhat', titokban ezen a világon — a', vén Csizmás-Horváth, esküdt', lévén, a magas elöljárósággal összedugd a fejét, hogy mi-' ként lehetne Tolvaj Katát• perbe fogni, hogy ne háborí-< taná tovább a. falu legényeit.' meg no... hát a java férfiúi; népséget, mert maguk között; lévén, a magas elöljáróság; tagjai se tagadták meg a szép', Tolvaj Kata irányában a ti-', los szerelmeskedés vágyako-', zását, csak éppen Tolvaj Ka-', ta tagadta meg afféle vén-', emberektől jóságos természe-' tét. , Egy szó, mint több: Csíz-' más-Horváth uram, miután jól elagyabugyálta legényfiát kibökte a dolgot az elöljáró­ság előtt: «— Tolvaj Katát pőrbe köV fogni! Megkévántatik ez a község érdekibe is. Hát azután mi se volt köny­f./rt<. / ban az útszélen találva, ma­gukhoz vették, nevelgették. Sose tudta, ki volt apja-anyja. Nem is kereste már... , Így lett Méhes Kata, a szép­leány, a falu szépleánya, ké­sőbb meg a lopott csókok so­kadalmában Tolvaj Kata. Mert mint mondottam: nem lopott ő, csak őt lopták, sze­gényt. Mégis Tolvaj Kata lett a neve, talán ezért, vagy az is lehet, hogy azért, mert az ő napja a hold felkelésével kezdődött és hát tudott dolog, hogy a falusi tolvaj is a hold járásához igazítja cselekede­teit. % £ 9y fogatlan, totyogó ba- #“ n?fánál lakott Kata, va­lahol az alvégen, a te­mető mellett. Mind a kettőt boszorkánynak tartotta a fa­lusi nép. Az egyik volt a rút boszorkány, a másik meg a szép boszorkány. De hogyan került Tolvaj Kata a helység rabházába? Talán nem is olyan hosszú ennek a sora, mint gondolná az ember. A Csizmás-Horváth legényfia okozta az egész bajt. Azzal, hogy az esze tel­jesen megzavarodott Tolvaj Kata miatt. A fél falu Tol­vaj Katát leste, látták: nap­ról napra jobban kihúzza magát, piperészkedik, sely­mekben, csipkékben jár, ami­re azelőtt nemigen volt mód­ja a szép boszorkánynak Ne­ki akkor se volt, igaz: de volt a Csizmás-Horváth Pali nevű legényfiának, akinek meg onnan volt, hogy titokban buzgón nyitogatta a vén Csíz- más-Hlorváth ládafiát, abban is a fehér gyolcsból varit pénzeszacskót. nyebb, mint Tolvaj Katát) perbe fogni, lándzsásokkal el-', fogatni, láncra veretni, és a< helység rabházába bezáratni.< El is fogták, láncra is verték,< be is zárták. < És amikoron már idestova', egy hete sínylődött szegény a‘, láncon, rabkenyéren, mea'< rossz kútvizen a rabh'áz mé-' lyén patkányokkal barátkoz-' va: akkor vette át a lándzsási posztot Szabó Mihál, a hely­ség szolgája, társától: Kis Jó- seftől a különös, rikoltozó éj­szakai széllel terhes estén, 1840 február havában. Amint Kis Jósef bément a lándzsások házába, Szabó Mihál behúzódott a. rabház- ban egészen a Tolvaj Kata ablakához, csak azért, hogy ne verje képen a hasogató éj­szakai szél, meg, hogy az ügyesen odamódolt ülőkébe telepedve, subájába csavar­gózva lesse az idő múlását, mivel igen sokára virrad o reggel és neki addig kell a lándzsát szorongatni a Tolvaj Kata raboskodóhelye melleit. U ly is lett, ahogy elgon­dolta, aztán pipára pöf- fentve hallgatta a rikol­tozó szél zúaását, meg bámu- lózta a falmélyedésbe tett mécses sárgás, libbenő láng­ját. Nem is gondolt Tolvaj Ka­tával. Sose mozgatták meg se a bqnsejét, se a gondolatát a raboskodók. őrzött mindenkit mesterségből, várva, hogy mi­hamarabb elmúljon a számá­ra meaadott őriző-idő. Tolvaj Kata annál inkább oondolatba vette Szabó Mi­hált, mivel csavaros asszony- esze volt: megérezte, hogy MEGYEI KÖLTŐK ALBUMA Antalfy István: APÁM ELALUDT Lefeküdt mindenki. Apám újságot olvas. A szobánk kintről esőszaggal telik meg, és nagy csönd borul reánk. Kis állólámpa ég. A fény kellemesen hull szerteszét, az eső kinn halkan csöpög, alig hallani halk neszét. Apánk kezében megzörög az újság halkan. A kaput szél rázza meg- Csitt! Csendesen ! Hallgass, szél! Apám elaludt... ☆ Kemény Erzsébet: A gyermek és a fény A gyermek a szobában egyedül maradt. Bőrén, haján friss szappanillat: most fürdött épp s az ablakon bejiukkanó nap végigsétál rajta, Vigyázva nyitom az ajtót — édeni kép! — apró kezét egy sugár után nyríjija , s rózsabarna ujján táncol a fény. Aztán aranyat olvaszt a nap hajának puha selyméből és fülecskéje mögül előreszökve szemébe villan: két fürge szürke tó, — / jaj! — függö nyt hullat rá s a sugár után kap újra: megfogni, mégis, az volna jó! Dá-dá a huncutot! — Most! ?— Elbújik megint. — Rossz! Hátatfardit neki. Glóri'ás szegély övezi az egész kis alakot. .S én visszalépek halkan, hogy meg ne zavarjam a pillanatot... ☆ Lukács Miklós: HAJNALI FAGYOK Lebegő hold ezüst hálójában hajnali tövis fuvallat reszket. Moccan az alvó ág, dér-szirmait szekér-nyomra szórja, ahol a fagy kristály szilánkjai fénylenek már- Tél közelít — pilléző tó partján fűzágról köd rongyai lebegnek. Töltésre kapaszkodók — s azokra gondolok, akik most indulnak a birs-illatú otthon melegéből a répa prizmákat betakarni. Dereng. A ködből kinyúl az útra a szakállas vén gyertyán — megtréfál, marék gyöngyöt szór fázó nyakamba. • i .1 - mmw1 ----—■—­FI LMHÍREK A nagypolgári New York Times az 1960. év legjobb filmjeiként a Szállnak a dar- vak-at és a Ballada a katoná- ról-t jelölte meg. Az év 10 legjobb filmje között szere­pel még a Rosemarie is. * i . A mai román festészetről dokumentfjlm készült Buka­restben- Eugen Schileru írta, Paul Barbnneagra rendezte. A színes filmnek — ame­lyen az új román képzőmű- : vészét számos alkotása lát- . ható — az a célja, hogy a ■ dolgozó nép körében népsze- i rűsítse a művészetet. | * ; Július 9—23 között tartják : meg az ezévi moszkvai film- ; fesztivált, ahol egy nagvdíjat ; és három aranydíjat osztanak »ki. » tmntuuiiiuiiiiiiiiiiti Szabó Mihálon keresztül ve­zet az ő szabadulásának útja. Mihál hegyes bajusza alatt komótosan pöffentette egy­másután füstté a pipado­hányt, aztán, hogy nemigen mozdult a mi lándzsásunk. Tolvaj Kata nem dobta a semmibe a múló időt. — Ihatnék... lándzsas uram... Szabó Mihál kicsit rettenve kapta fel a fejét, a szájábó1 meg ki a pipát, aztán mordult egyet: — Igyál... Kata tovább rimánkodoit: — Reggel óta üres a kor­só ... Az a másik, aki kend előtt vót, nem adott vizet... Legyen a szívében könyörület kendnek ... Szomjazom... És sírt. Igazi könnyeket hullatott az ablak hideg rácsára, hogy menten jéggé fagyott minden csepp je. Mihál lándzsás gyorsabban szipákolta a pipáját, közben a kutat nézte, meg a rabajtón A Werner von Braunról szóló A csillagok után nyú­lok című film New York-i bemutatója a müncheni és londoni bemutatókhoz hason­lóan, tüntetés volt. Fiatalok állták el a mozi bejáratát, röpcédulákat osztogattak, amelyekben az atomfegy ve­a lalcatot — innen úgyse szö­kik el, míg hozok neki — a fene megette, ilyen hidegben, kimászkálni —, de aztán, hogy a Kata igen-igen rimán- kodott, hát elvette a korsót a rácson keresztül, kibot or kait a kútig, megmerítette, vitte, odaadta a lánynak. Akkor kezdődött a baj. Tolvaj Kata mosolygott a rácson át. Aztán az ablakkal szemközt lévő falra akasztott féltenyér-nagy tollú kulcsra vetette nézését. Aztán Mihál- ra. Aztán leengedte szempil­láit, mint a szemérmes meny­asszony, mikor ideje érkez­vén, a huncut násznép a nyo- szolya lábát gusztálja, hogy elég erős-e? Mihál lándzsással körbe kezdett forogni a világ. Min­den forgott, kavargóit, csak a Kata szép szeme nem: a for­gó, kavargó mindenség köze­pén tüzelt, fénylett. égetett, bármilyen jégderm.esztő *s volt az a februári este. meg rek gyártása elleni tiltakoz­tak. • A katonák egyenruha néi leül című új román film az 1944. augusztus 23-i fasiszta- ellenes román fegyveres fel­kelés eseményeit viszi vá szonra. o rikoltozó, suba alá nyúl káló éjszaki szél,.. * ♦ A történet végét így sün. mázta a korabeli toll nolc: „Szabó Mihál lándzsás tanáts előtt elkövetett ros tettét maga is elismervén azért is ezen elkövetett tői vény télén tetteiért hivatal jí- ból kitétetvén, azonfelül mér jó 12 páltzákkal is megfenyi' tetett...” \ Így esett meg, hogy ezután a faluban már csak egy be szorkány ijesztgette a gyere­keket, az öreg, fogaveszteV alvégi banya, mivel n'olva: Kata imigyen megszökött o? öreg Csizmás-Horváth harag­ja elől, meg a jól kifundáV büntetés elől is. Nem sokkal később már senki se eml get­te őt. csak tán egyedül Szabó Mihál, áld hivatalát vesztve még jó 12 pálcák gyönyörűsé­gét is megszerezve, ugyan­csak alanosan megfizetett a tilos-csókért... Sass Ervin ' - l \ Ijtőtorm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom