Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

1861. január 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ■ r* í. 1 így volt, így kezdődött. 1949- ben tizenkét túrkevei sze­gényparaszt 147 hold földön alakította meg a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetet. S 1951 február 16-án széles e hazában izgalommal olvasták az emberek az újságokat, hallgatták a rádiót: elindul­tunk a szocializmus útján a mezőgazdaságban is, megszü­letett az ország első termelő­szövetkezeti városa: Túrkeve. S most, 1961. február 16-án, mikor tízéves jubileumát üli a szocialista Túrkeve, már az egész ország kis híján szocia­lista. Talán akkorra a még most egyéniek is követik a szövetkezetiek példájáí a Nyírségben, a Dunántúlon, s a Felvidéken. S ez évtized alatt sokmin­den történt Túrkevén. Egy évtized naptára Nem követem a szigorú kronológiát, nem is emlék­szem pontosan a dátumok­ra. Sokat megfordultam eb­ben az évtizedben Túrkevén s mindig is örömmel megyek oda. Ha tőlem függne, sok­sok új szövetkezeti gazdát, a szövetkezeti életet most kós­tolgató embert elhoznék ide jövőt látni. Túrkeve ma még a jövő, de tegnapjának min­den állomása is-győzelem. Emlékszem, milyen nagy öröm volt a városban, mikor megnyílt a Búzakalász Tsz strandfürdője. A szövetke­zeti strand vízében azóta hány ezer túrkevei pa­rasztember mártotta már meg magát. S hány százan, hány ezren tekintették meg, keresik fel az ország első ter­melőszövetkezeti múzeumát. Mostanra a múzeum is jubi­lál. A tíz évben hatvan kiál­lítás dicséri munkáját. S ez a múzeum-tálán ugyancsak elsőnek az országban — a szö­vetkezeti élet, a szocializmus kibontakozásának tárgyi le­téteményese. Jönnek az emlékek sorban. Fényképeket láttam a múlt évben a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet faliújságján. Túrkevei parasztok Moszk­vában, Budapesten és még hány és hány — azelőtt ne­vükben is ismeretlen — vá­rosokban. Idáig jutottak. — Odáig, hogy reggelente a termelőszövetkezet kisvasút­ién járnak ki munkába, s az­zal jönnek haza munkavé­geztével. Nyáridőben elemó- zsiás zacskót se visznek ma­gukkal, mert a szövetkezeti konyhákon fő az aratóknak, kapásoknak az ízletes ebéd. Hogy rémisztették tíz évvel ezelőtt a túrkeveieket; ne lépjetek a szövetkezetbe, — csajkából kaptok enni. S jó- néhányan féltek is ettől. — Ezért mosolyognak jóízűen most egy évtized múltán, — amikor a szövetkezeti kony­hán megfőzik a zsíros fala­tokat, s három-négy forintért fogyasztják naponta. Miről írjak még, hiszen na­gyon sokminden van, ami­ben jónéhány fejjel maga­sabbra nőttek a megye pa­rasztembereihez mérve. Két éve nyitották meg Túrkevén az ország első szövetkezeti középiskoláját. Nem sokkal idősebb a képzőművészeti szakkör. Festészettel foglal­kozik a parasztember! A Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetnek külön ifjúsági székhá­za volt, s most egyesítették s a város termelőszövetkezeti fiataljainak van közös szék­háza. A székházban zongora. Zenét tanulnak a parasztfia­talok! S emlékszünk a nagy túr­kevei lakodalomra? A kor­mány elnöke, Dr. Münnich Ferenc elvtárs emelte poha­rát azon a lakodalmon kilenc új életet kezdő szövetkezeti család boldogságára. A múlt évben meglátogattam a kilen­ces lakodalom két családját. Boricséknál és Kenyeresék­nél jártam. Mindkettőjük — s mint tőlük hallottam mind a kilenc ifjú pár lakásáról gon­doskodott a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. unni inrri-ii-riin.ii.» imimirunni— r— i>. Tsz. SS, r, »*, - im tv. immi — V. SHHM Az Acsádi család és tagítöny ve Az Acsádi csatád A vízcsepp mutatja a ten­gert. Az Acsádi család élete körülbelül azonos minden túrkevei szövetkezeti paraszt életével. íme hát. Acsádi Lajos már 1950-ben aláírta a belépési nyilatkoza­tot. Vele együtt Lajos és Im­re fia léptek akkor a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe. S ahogy nőttek a gyerekek, úgy kérték felvételüket sor­ban. György és István léptek be utoljára. Sándor vált ki egyedül a családból. Ö a Tán­csics Termelőszövetkezet gaz­dája kezdettől fogva. Apák és fiúk, nemzedékek a termelő- szövetkezetben. Mert itt ta­láltak magukra. Mire is vitték hát? Leg­szorgalmasabb talán az apa. A Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet irodájában egy mun­kaegység kimutatással trak­tái tak. 1950-től 1960-ig je­gyeztük fel Acsádi Lajos munkaegység-keresményét. Az első évben hetven mun­kaegységet szerzett. A máso­dikban már 596-ot. S így sor­ban: 581, 546, 874, 654, 439, 612, 453, 537, 713. A Vörös Csillag Termelő- szövetkezetben egy-egy szö­vetkezeti gazdára jutó átlag- jövedelem nem sokkal több, mint ötezer forint volt az el­ső évben. Most tizenhétezer forint Az Acsádiak termé­szetesen szorgalmukkal ennél sokkal többet biztosítottak maguknak. Űj házat vettek. A házat villamosították. A házba rádió is kellett. A ta­nyán, ahol azelőtt laktak, még rádiójuk sem volt. S a házat rendbe is kellett ám hozni. Az új kerítésre is nagyösszegű pénzt adtak ki. De leginkább ifj. Acsádi La­jos lakodalmát emlegetik ' Túrkevén. Az új házban tar- ' tották, s az bizony négy nap- ' ra kitellett. Hogy mit emész- ■ tett fel? Nem érdekes. Kun- 1 sági parasztember nem nézi, 1 mibe kerül a lagzi. ! Hány parasztcsalád tett már zsebre százezer forintos jövedelmet? Nem kell levetni a cipőnket hozzá, hogy meg­számoljuk. Közöttük lesznek Acsádiak. Acsádi Lajosék i százezer forintra számítanak az idén. Az apa a baromfite­lepen dolgozik, a fiai tehe- ’ nészek. Ezidáig teljesítettek 3645 munkaegységet. Azt hu­szonnyolc forinttal szorozva 102 ezer forintot jelent. S ’ ehhez jön még idős és ifjú Acsádi Lajos egy-egy hold háztájija. Szerényen szá- ' rnolva a két holdat, tízezer ^ forint. A szövetkezetbe vitt tíz hold föld földjáradéka 1200 forint évenként. Imre most szerelt le a honvédség­től, s a Vörös Csillagban a? s ( a szokás, minden leszerelő katonának öt mázsa tengerit , adnak. Ismét szerényen két­száz forintjával számolva, ez is ezer forint. Adjuk csak össze. Hát bizony 114 ezer . forint ez, a premizálást nem e is számolva, a * 1 „Túrkeve vet. Veti a szép­séges jövendőt.” 1 így fejezi be Dobozy Imre a túrkeveiek első közös ta­vaszáról írott riportkönyvét s Túrkevén azóta beérett a " szépséges jövendő vetése. I Borzák Lajos c Fényképezte: Csikós Ferenc zeti vezetők s_ félnap alatt rendre megegyeztek: melyik szövetkezeti gazdaságnak hol legyen a határa? Ugyanaznap este elkészült az új Túrkeve térképe. — A kevi határé, amelyből hét esztendővel ez­előtt még háromezer nincs­telent kiszorított Kuszka „méltóságos úr”, Kenéz Sán­dor, Karmazsin Károly, Ács Albert. Czihat Károly s a többi dologtalan zsivány úribirtokos és amelyen most hatalmas, erős, szabad szö­vetkezeti nagygazdaságok ké­pe bontakozik ki Póhamará- tól Ördögárkáig, Szelestől Ecsegig. Győzelmi jelvény ez a térkép, a szegényes múlt, a maradiság felett aratott nagyszerű győzelem jelvé­nye. Arról beszél, hogy 1951. február tizenhatodikén esté­re a kevi határ szövetkezeti föld lett. A Vörös Csillag te­rülete 7418 katasztrális hold, a Táncsicsé 4881, a Harcosé 4520, a Szabadságé 677, az Adyé 1067, a Leniné 425 hold. Jól megnőttek az első típusú csoportok is, a Hala­dásnak 2078 holdja van, a Kossuthnak 1107, a Petőfi­nek 462, a Békének 809. A város közvetlen közelében kijelölték a III-as típusú ter­melőcsoportok tagjainak ház­táji földjeit is. Jó földek, s könnyű lesz munkálni őket. valósággal a házak végénél vannak...” a... Hegedűs Pali bácsi ötször is belefog a mondóká­jába, mire a hangszóró utat tud tömi az áradó ujjongás­bán. — Elvtársak, keviek! Várj csak, Hegedűs elvtárs, várj még: a kevieknek most el kell mondani örömüket, ki kell kiáltani, ki a széles vi­lágba, mert nem bírják ma­gukban tartani. — Éljen a Párt! Kelemen Teri lekapja fejé­ről a kendőt, azzal integet, a többiek is integetnek, fejken­dők, báránybőr-süvegek ezrei cikáznak és zúg-zeng az él­jen. A Néphadsereg küldöttei is integetnek, meghatottan és büszkén: hej, ezt látnátok, ágyúkban ^és vérben számoló rongy háborús- gyújtogatok, ezt látnátok, az új útra lépő, magára talált nép viharos lelkesedését, lebírhatatlan erejét! Hegedűs Pali bácsi végtére is nagynehezen szóhoz jut. — Javaslatot terjesztek a tanács ünnepi ülése elé, Kevi dolgozó népe elé. Azt javas­lom, hogy Túrkeve megyei várost nevezzük a mai nap­tól fogva Túrkeve szövetke­zeti városnak. Elfogadjátok? Elfogadjuk? Százszor, ezer­szer elfogadjuk, hiszen nincs itt senki, akinek ne volna ré­sze a termelőszövetkezeti Túrkeve kiharcolásában. •— Elfogadjuk! A téren újra és újra végig- harsan a kiáltás. Nem, ezt nem lehet megállni dal olás nélkül, valaki már kezdi is, hogy „Egy a jelszónk, a bé­ke ..." — énekel, tele szívvel énekel az embererdő . Idézet Koroda Miklós „A túrkevei győzelem” és Dobo­zy Imre „Túrkeve” című könyvéből. Idézet a forróleve­gőjű, hősi napok történetéből. A hősi napok igézete ,».... Vasárnap vágtak ne­ki Túrkevének a népnevelők és szerda délutánra már tag­gyűlést hirdetett a Vörös Csillag. Az elmúlt napokban kétszáznégy új tagot tobo­roztak. A felvételükről kel­lett dönteni. — Túrkevén a „Nagykunság” mozi a legtá­gasabb, itt tartották a gyű­lést. Mégis úgy megszorult a levegő a teremben, mint a lányra leső legény lélegzete. Annyi hely sincs, mint meny­asszony-tánc előtt a lakoda­lomban. Lovas Lajos sorjá­ban elmondja, hogyan ala­pította a tíz szegényparaszt a Vörös Csillagot, miként egyesült a négy vadcsoport — hogyan jutottak idáig, az immár ötezer holdas, önálló termelőszövetkezetig. Fecske röptét is hallani lehetne, amikor az elnök a gyűléshez fordul, szóljanak hát: mint vélekednek a hal­lottakról: a Vörös Csillag­ról, új tagok és régiek. A fekete kucsmák előre­buknak, a fejkendősök nyúj­togatják a nyakukat. Izeg- nek-mozognak. Szólni kéne — érzik mindannyian, de nem olyan könnyű beszélni nyolcszáz ember előtt. Kato­na József kap először bátor­ságra. — Nyolc hold termését ta­karítottam be az őszön. És mire jutottam? Futotta kap­cára — úgy, hogy a rossz in­gemből téptim. Torkig lak­tam ezzel az élettel. Belé­pek, mert új inget akarok, ruhát és csizmát a kapcám­ra. Ügy akarok élni, mint ti. elvtársak. Gál Antal kér szót: — Nem azért jövök, hogy kenyerem legyen. Van gabo­nám, van zsírozóm. Nem szorulok senkire. Jószágom, mindenem, ami egy közép­gazdasághoz illik. Mégsem vagyok elégedett. Láttam a nyáron, hogy a csoportbeliek kétszerannyit kerestek, mint én, ha összeszámítjuk a munkaidőmet. De nem csu­pán ezért kérem a felvétele­met. Nemcsak azt látom ami a Vörös Csillagban, ami Túrkevén történik, hanem azt is, ami az országban megy végbe...” Február tizenhatodi­kén összeültek a szövetke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom