Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. Január 1, Ui évet köszöntünk i J? kémént/seorö is sze: eresére var Ihi-mekről »«“•" J I . ... . I Oj Verne-film készül Nem vagyunk babonások! Azért, ha kéményseprőt lá­tunk, megjegyezzük: ma sze­rencsém lesz. Régi szokás, hogy kormos seprőjéből szá­lat húznak ki emlékül, s szil­veszter éjszakáján, újeszten­dő napján vetélkednek egy kézszorításért —, mert az szerencsét hoz. Szerencsét hoz? Fortuna szárnysegédje? Egyszerű ember — épp úgy, mint Te, vagy én. Beszélgettünk az ó-eszten­dő utolsó napján eggyel a sok közül. A szerencséről faggattuk. — Hogy másoknak vlttem- e szerencsét — vonta vállát Gebei Bálint, — azt nem tu­dom. Én elégedett vagyok ezzel az esztendővel, az bi­zonyos. Kilenc gyerek apja, őt fi-i út, négy leányt nevel. Ahol! ennyi a gyerek, akad problé­ma bőven. Két nagyfia most| vizsgázott: kőműves az egyik, másik hegesztő. A 6 kis isko­lás szorgalmasan tanult, egy­re sem volt panasz ebben az a szolnoki Repül a nagrolló . • • A veszedelmes szerszám röp­tében kinyílt; úgy találta bal­szemén N. Lászlót. Mint az or­vosi vizsgálat megállapította: N. László szarahártya sérülés foly­tán 13 százalékos látáscsökke­nést szenvedett. A szolnoki járásbíróság dr. Varga Mária tanácsa — tekintet­tel a fiatalkorú K. Katalin ko­rábbi példás magatartására — próbára bocsátotté a kislányt, kit júlyos testi sértés bűmetté- ben talált bűnösnek. Az (télét jogerős. nyarusitas a menyi Man származott, hogy valakinek nem volt elegendő aprópén­ze és harminc fillér helyett ötven fillérest dobott a szek­rénybe. évben. Legnagyobb örömük a tizenhat éves Julika haza­térése volt a családi otthon­ba. Súlyos szívműtéten esett át, a füredi szanatóriumban pihent mostanáig. — Az ő egészségére iszunk szilveszter éjszakáján — Je­gyezte meg Gebe Bálint. — Vidám hangulatban, családi körben ünnepelünk. — Mit vár az új esztendő­től? — Békés életet és... egy kis szerencsét... — í — Minden héten játszom két-három lottó szelvény­nyel, de három találatnál többet még nem sikerült el­érnem. Egy négyes jól jönne. Nagyot nevettünk. Lám, a kéményseprő is a szerencsére vár! Ám, legyen neki! Búcsúzóul boldog újévet kívánt. Biztosan az lesz: ké­ményseprő kívánta először. — rónai — Hollywoodban William Whit- nei rendezésével „A világ ura” címmel. A történet egy ember harcáról szól a világ­békéért, amit az összes nem­zetek haderőinek elpusztítá­sával akar elérni. A film fő­szereplői: Vincert Price, Henry Hull és Mary Webs­ter. * Spanyolország évenként 70 egész estét betöltő fiimit gyárt. Juan Antonio Barden jelenleg „Délután öt órakor” címmel új film forgatását ké­szíti elő, amely a spanyol biajcviadalokról szól. Edgar Neville rendező „Az én ut­cám” címmel forgat filmet, amely néhány család sorsat mutatja be. * Párizsban bemutatták Alex Joffe új filmét „Fortunat” címmel. A film a hitleri megszállás idejében játszó­dik a demarkációs vonal mentén. A címszereplő Fortu- natot Bourvill játssza, aki eb­ben a filmben jobb, mint va­laha. Gaby Morlay egy öreg nevelőnőt, Michele Morgan egy fiatalasszonyt alakít Nagy érdeklődés a január 12-én induló különvonat iránt Mint már hírt adtunk róla, — janár 12-én Indul az első külön­vonat megyénkből Budapestre. Karcag termelőszövetkezeti vá­ros és környékének tsz tagjai, állami gazdasági, gépállomási és földművesszövetkezeti dolgozói kétnapos kirándulás keretében Ismerkednek meg fővárosunk nevezetességeivel, — az Ország­házzal, Halászbástyával, Várral, a Mátyás templommal, Népsta­dionnal, Nemzeti Galériával, Me­zőgazdasági Múzeummal stb. A résztvevők egy ipari Özembe is ellátogatnak. Bizonyára emlékezetes lesz a Jókai Színházban bemutatott Szabó Magda: Klgyómarás c. drámája is. A különvonat részletes prog­ramjáról, Karcagon a MEDOSZ Kultúrotthonban, Törökszent- miklóson Balázs Miklós IBUSZ szervezőnél (Malomipari Válla­lat), a tiszafüredi, kunhegyes! járásban, valamint Kisújszállá­son a tanács mezőgazdasági osz­tálya ad felvilágosítást. Jelent­kezni a különvonatokra ugyan­itt lehet Január 6-ig. A következő különvonatok Túr- keve, — Szolnok, — Mezőtúrról Janár 26-án, majd Üjszász—Jász­ságból február 9-én Indulnak. Termelőszövetkezetek! A háztáji gazdaságokkal megkötött szerződésre le­adott sertés minden kilója után 1.20 forint lebonyolítási dijat folyósít az Allatforgalml Vállalati ha a közös készletből legalább egy mázsa takarmányt ad a tsz a tagoknak. A lebonyolítási dij Szabadon felhasználható a közgyűlés határozata szerint, független az átadott sertések számától. beszámít az áruértékesí­tés! tervteljesítésbe^ Szolnok-Heves megyei ALLATFORGALMI V. I | j évet köszöntünk, s ilyenkor úgy szokás, hogj számotvetünk: van-e alapunk derűsen, biza­kodással tekinteni az új esztendő elé. Amiből pedig a de­rű, a bizakodás táplálkozhat, az sohasem más, mint a jól végzett munka. 1960 szilveszterén nem említhetünk olyan kimagas­ló eseményeket, mint tavaly. Az elmúlt évben ilyenkor a mezőgazdaság szocialista átszervezésének döntő sikeréről számolhatunk be. Az 1960. év sem eredménytelenebb, de a siker most nem egy meghatározott időpontban, hanem az egész évi szorgalmas, megfeszített munka gyümölcse­ként. Megyénk dolgozói egész évben szorgalmasan dolgoz­tak és becsülettel helytálltak, a termelési feladatok meg­oldásában. Sok hősi erőfeszítés van a napról napra ponto­san elvégzett munka, a tervek teljesítése mögött. Az 1961-es évvel minden erőnket, tudásunkat igény­bevevő feladatok küszöbéhez érkeztünk. A mai nappal kezdjük második ötéves tervünket. Mit végeztünk eddig, felkészültünk-e jól célkitűzéseink megvalósítására? Igen felkészültünk. Emlékezzünk csak Kádár János elvtárs leg­utóbbi országgyűlési beszédére, arra, amit ott bejelentett: új ötéves tervünket át kell dolgozni. Át kell dolgozni, mert „.. .amikor a három éves terv időszakára az ipari termelésben évenként hat-hét, legfeljebb nyolc százalékos fejlesztést terveztünk, a fejlődés pedig 11—12—13 száza­lék, akkor nyilvánvaló, hogy a fejlődés üteme új helyze­tet teremt az ötéves terv szempontjából is. A korábbi el­képzelések módosítását megköveteli az a másik — Köz­ponti Bizottságunk és kormányunk szerint igen pozitív — tényező is, hogy az elmúlt két esztendő alatt olyan üte­met vett a mezőgazdaság szocialista átalakulása, ami leg­szebb reményeinket is meghaladja ...” E z a tény — amit Kádár elvtárs elmond — az alap­ja annak az optimizmusnak, ami a mai na­pon eltölthet bennünket. E biztató körülmények megte­remtéséből megyénk dolgozói is derekasan kivették ré­szüket. Csak néhány példát említsünk: A Martfűi Tisza Cipőgyár dolgozói az idén terven felül annyi cipőt gyár­tottak, amennyit a kapitalista Magyarország legnagyobb cipőgyára egész évben előállított. A szolnoki Tisza Bútor­gyár befejezve hároméves tervét, május elseje óta terven felül termel. A Papírgyár, amelyről tudjuk, hogy év ele­jén sok gonddal, nehézséggel küzdött, november 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára be­fejezte hároméves tervét. Mindez az embereken múlott, az emberek akara­tán, tettrekészségén, szorgalmán. A mezőgazdaságban? Nagyon sok, tavaly előtt ala­kult szövetkezetben megérett az első, közösen töltött év munkájának gyümölcse. A jánoshidai, tiszaroffi Aranyka­lász Tsz tagjai és sok más helyen, ahol szorgalmasan dolgoztak, most koccintanak csak igazán jókedvvel. Ez évben feloldódott már a várakozásnak az a feszültsége, amely tavaly ilyenkor még sok helyen nyomasztotta a hangulatot. Azt írja hozzánk leveliben Kratz János, asza- joll Vörös Csepel Tsz tagja, hogy tavalyelőtt nem sike­rült az évük, 13 forintot osztottak munkaegységenként 1959. januárjában. Belátták, hogy ez így nem mehet. Ez évben hozzáadták minden erejüket a munkához. S nem jártak rosszul, mert a mostani zárszámadáskor több, mint negyven forintot oszthatnak egy munkaegységre. Í gy haladtunk lépésről-lépésre előre. És az elért eredmények egyre nagyobb tettekhez adnak bátorítást, biztatást. Egyre több ember győződik meg ar­ról, hogy érdemes erejét, tudását, akaratát hozzáadni a nagy közösség erejéhez, mert annak maga is hasznát látja. Nem mondhatjuk, hogy az emberek meggyőzésével teljesen rendben lennénk. Nem túlozunk, ha azt mond­juk, hogy ebben az új évben ez lesz az egyik legfonto­sabb feladatunk. A mezőgazdaság nagyüzemi átszervezé­sének teljes befejezése hazánkban megteremti a feltéte­lét annak, hogy most már mindenütt gyorsabban, job­ban segítsük az embereket abban, hogy a megváltozott körülményeknek megfelelően változzon gondolkodásuk is. Az idő távlatából sok a maga idejében nehéznek lát­szó feladat, hogy úgymond — megszépül. — így lesz ez az elmúlt hónapok hősi erőfeszítéseivel is. Sokan azt hitték, hogy az őszi időszak nehézségeit nem tudjuk úgy megoldani, hogy el ne ve­szítsük az év során szerzett gazdasági előnyeinket. De a közös erő, az összefogás szép példáját adták dolgozóink, s bebizonyították: nincs nehézség, amit együttes akarat­tal át ne hidalnánk. S ha a jövő év feladatait mind a po­litikai, mind a gazdasági élet vonatkozásában nagyobbak is, mint az eddigiek, bizhatunk erőnkben, bizhatunk dol­gozóink összefogásában. Űj esztendőt kezdünk. És nemcsak új évet, új évti­zedet is. Egyik évtizedet kezdjük, a másikat zárjuk. S ha a múló évtized eredményeit is áttekintjük, még szilár­dabb lehet a hitünk: ezt az évtizedet még több siker, még több eredmény kísérheti. Mi mást kívánhatnánk hát egy­másnak az új esztendőben, mint sok jót, sikerekben gaz­dag, boldog új évet, békében eltöltött új évtizedet. A vezető napilapunkban lebo­nyolódott elvi vita során széles­re tárultak a kapuk a mákkal és a mákostekerccsel foglalkozó Írások előtt, s így ón is szeret­ném elmondani a legfrissebb történetet, amely esetleg valami újat Is adhat a sokat firtatott témához. Mivel azonban hazánkban a bejglit humor szempontjából teljesen kibelezték, ez a történet külföldön Játszódik, s ml — Il­letve jóbarátom, aki elmesélte — csupán levélben értesültünk fordulatairól. A külföld — jelen esetben Svájc — azonban mák­szempontból még szűz terület, ott ugyanis ezt a mezőgazdasági terméket csupán gyógyszertár­ban árulják, szigorúan receptre, parányi mennyiségekben. Mikor tehát barátom karácsony előtt fél kiló mákot küldött, a huszas években emigrált nagybátyjá­nak, a csomag a zord, s a pa­ragrafusokat, továbbá a esem- néualt »taktikáit felette Jól la­Mák-történet merő vámőr Jogos gyanúját vív­ta ki. A nagybácsi szigorú idézést kapott, s mikor megjelent a vámőrségen, a finánc közölte vele, hogy a csomagot lefoglal­ják, mint veszedelmes kábitó- szerszállitmányt. — De hiszen ml ebből bejglit szeretnénk sütni — rebegte meg­lepetten az ominózus kifejezést a cfmzett. A vámtiszt összerázkódott: — ön azt állítja — tagolta a szavakat — hogy önök ezt a fél kiló mákot mind megeszik? De hiszen belehalnak. Mesélje más­nak. A nagybácsi előtt felkődlött a friss, ropogós mákostekercs és az Ízes mákosnrtdH képe, s ez új fortélyt sugalmnzott: — Ha nem hiszi, hit meghí­£ . i. ki tudja, hol áll meg, ki1 > hogyan talál meg .. A nagyol- | 16, teljes pontossággal: metszfi­> olló, egészen váratlanul kerüli r a levegőbe. í Az erdőgazdaság jászkiséri te- [ rületén vidám évődés közepette i dolgoztak leányok, fiúk. Többen | úgy tettek, mintha egy, K. Ka- I tallntól csent fénykép hátára ír- í nának valamit. Kati előbb ne- ! vette a tréfát, majd hirtelen meg- i haragudott a a kis csoport felé > hajította a metszőollót. í. Önkiszolgáló n; utaltál . ponti t Három héttel ezelőtt ízléses | szekrénykét helyeztek el a [jászberényi postahivatal leg- i forgalmasabb részén. Az S egyes rekeszekben levelezőla- [ pok, utalványok, szállítóleve- t lek, levélborítékok, távirati [ lapok. A szekrény alján a í pénzbedobósra alkalmas fiók. > Nincsen sorbanállás az ér­> tékcikkárusító ablaknál Min- I denki pillanatokon belül át- I veheti a szükséges nyomtat- [ vényt. > Az újítás kitűnően bevált. ; Három hét alatt kétszer volt i ellenőrzés és az első esetben [ találtak húsz fillér többletet. > A túlfiz^óc hatosán abból 9 é\um ni vom: jöjjön el hozzánk csalá­dostul, hozza magával a mákot. Az ön szemeláttára megsütjük és önökkel együtt megesszük, ahogy Magyarországon szokás. A kritikus estén a svájci vámőr árgus szemmel figyelte a kony­hában, hová kerül a fekete őr­lemény, majd gyanakodva ha­rapott az első bejgli-szeietbe. Nem is rossz — jegyezte meg és habozva még egy darabkát vá­gott magának. S a nagybácsi családja a ven­dég népes famíliájával együtt még aznap este az utolsó dekáig elfogyasztotta a veszedelmes ká­bítószerszállítmányt. Mikor barátommal találkoz­tam, éppen két egyforma cso­magot cipelt a postára. Másfél kiló mákot küldött a nagybácsi­nak, másfél kilót — a vámtiszt­nek. Újévre tán már friss bejgli Is sül Svájcban. BARACS DÉNES Ilyen ember Sárkány bácsi Mindig tisztelettel és megbecsüléssel néztem azokra az emberekre, akik if­júkorukban válasz­tott kedvtelésük mellett éveken, évti­zedeken át kitartot­tak, s életük alko­nyán is hűek marad­tak hozza. Ilyen tisz­teletteljes érzéssel gondoljam Sárkány János bácsira is. aki­ről elmondották, hagy közel harminc­öt éve énekel kórus­ban. Amikor szemtől szembe megismertem őt, ez o tisztelet né­mi csodálattal is pá­rosult. A mozdonyszerel- déből jött elém, úgy olajos-kormosan. Nem nyújtott kezet, de te­kintetéből meleg su­gárzott, kiolvastam belőle: szívesen szól arról, amiért kere­sem — kedves szá­mára a téma. Valóban. A munká­ról és a dalról be­szélt csendesen, el­gondolkozva. A dal­ról és a munkáról, mely bearanyozta életét. Fiatalon megtanul­ta a lakatosmestersé­get, s huszonkét éves volt, amikor a Jár­műjavítóba került, mint szakmunkás — ennek már harminc­négy esztendeje. Az­óta is itt munkálko­dik. gonddal, becsü­lettel Erről tanús­kodnak a kitünteté­sek is — a sztahano­vista jelvény, meg >a többi, amit mind féltve őriz otthon Sárkány néni. Van ott másmilyen emb­léma is, merthogy János bácsi érdemes véradó. Most kapta a } ’tüntetést a Vö­röskereszt legutóbbi ünnepségén. No, de nem Is erről akartam szólni ... Akkor, 1922-ben a fiatal Sárkány János tania lett a vasutas énekkarnak. Először 1928-ban énekelt ver­senyen. H-szon- ny lc év után átke­rült a szakszerveze­tek centennáriumi énekkarába, s négy éve már, hogy a Szolnoki Városi Ta­nács vegyeskarának tar*a. Felcsillanó szem­mel említi, hogy nagyszerűen szere­peltek Haydn „Éti* szako' ” című orató­rium val Miskolcon, meg Kecskeméten a közelmúltban. S esrembe jut, hogy említették: egyik elő­adás közben rosszul lett, ám amint job­bau érezte magit, beállt a heluére ét énekelt tovább. Hát — ilyen ember Sárkán , bácsi... Magam elé képze* lem, amint este, mun­ka után belebújik az ünneplőbe, amit Sár­kány néni előre ki­készített, s indul as Ady Endre Müvelő- d ’si Házba., mert próbál a kórus. Bal­lag, hegy Kodályt, Bartókot énekelhes­sen. Felüdülést je­lt az a munka után... A kiskapu­ból m búcsút int, s távolbavesző alakját felesége simogató te­kintete követi. fi. fi ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom