Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

T SZOLKOR MEGYEI NÉPLAP lyo*. 1Vem olyan könnyű ma agre&szornak lenni*•• Az új esztendő első .'„e bővelkedett a jelentős nemzetközi eseményekben és ember legyen a talpán, aki győzte valamennyit figyelem­mel kísérni. Hogy csak a leg fontosabbakat említsük: az •cr»-npvezett népszavazásra készülő Algériában pattanó' si" feszült a helyzet, s or szág.iárása idején De Gaulle egy lépéssel sem jut lt köre lebb a hetedik éve folyó fel­szabadító háború befejezésé' hez, az algériai szabadság­harcosok erősebbek, mint va­laha. De Gaulle még mindig ködös, ve"” ködösítő szóla­mokkal gvőevftcratni hazáiénak ezt az üszkös fe­kélyét, a legerélyesebb intéz­kedéseket kell tennie az ult­rák úgy-ahogy fékentartásá- ra. Ma ott tart. hogy megté- názott tekintélyének latbave- Wsével akarja a maga javára billenteni a mérleget. A tá­voli sivatagi falvakban pén­teken már megkezdődött az ogész Franciaországban va­sárnap általánossá váló nép­szavazás Szemléltető példán látja a világ, hogy mit jelent az im- oeriallsták számára a gyar­matokból húzott különprofit- a Kongóhoz foggal-körömmel kapaszkodó belga monopol- kanitaliste kormányzat a kis­embereken akarta behozni .kincseskamrájának” elvesz­esét és a belga dolgozók Im­már három hete tartó sztráik- ia mind élesebb lesz. Míg a narlamentben a kénviselők bizalmat szavazgatnak az Evskens-kormánynak, addig a tömegek kívülről, az utcá- -ól húzzák ki alóla a talajt Közben semmivel sem jutott közelebb a kibontakozáshoz maga a kongói helvzet sem, t az otthon „takarékosságot" meghirdető belga vezetői»- most például a evámsáepk "lett álló Ruanda TTrundihan ednak meg nagy összegeket a Mobutu-klíkknek, hogv megtámadja a T.umnmbához bű területeket. De még ez a segítség sem volt elegendő és a banditáknak véres fejjel beliett vonulniuk Kivu tartományból. A világközvélemény aggo­dalommal látta, mint szapo­rodnak mindenfelé a veszély­gócok és ezért nagy örömmel értesült Hruscsov újévi fel­köszöntőjéről. A szovjet kor­mányfő — újból tanúságát adva népe és kormánya vas- következetességű békepoliti- káiának — javítani kívánván a két vezető világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyán. Ország­világnak kijelentette: „Nagy fontosságot tulajdonítunk az Egyesült Államokkal való kapcsolataink megjavításá­nak. Reméltük, hogy az új el­nök hivatalba lépésével friss szél kerekedik, amely meg- b'sztítja a két ország kapcso­ltainak egészségtelen légkö­rét.” Majd az U—2. kémre- mhlőgép-ínrjdensről ezt mon­dotta: „Mindent szem előtt fartva úgy tűnik, hogy nem ’mii szorgalmaznunk e kér­dés megvitatását az ENSZ- közgyűlés ülésszakán* ne­hogy a rossz múlttal gátol­tuk a szebb jövőhöz fűződő reményeket...” S most min­denki a hivatalba léoő Ken- nedytől várja, miként fogadja a barátian kinyújtott kezet. Mindenki? Nem! A ja­nuár 20-án eltűnő Eisenho- wer-kormányzat veszélyes módon szeretné „megörökíte­ni” nyolcéves uralmának kö­vetkezményeit és megkötni ntódiának kezét. Latin-Ame- rikában és Délkelet-Ázsiában szinte egyidőben hallatlanul kihívó lépésre, közvetlen be­avatkozásra készül, hogy így állítson „utolsó emléket” a dtdlesi hidegháborús nolitiká- eak. nem törődve azzal, hogv a világ békéiét fenveeeti. Ku­ba és Laosz a világsaitó cfm- "’dalaira került és az ENR7I- hen. valamint számos nem- -otkőzi táreoraláson foglalkoz­unk veszedelme« Időczefűsé- "et öltött problémáikkal. Kuba. ez a, latlnamerikn’ szíget-köztárííaság éon most ’eriuár 2-án önnenelte máso­dik évfordulóiét annak hogv győzelmet aratott forradalma. a nyugati félteke eme első népi imperialista-ellenes megmozdulása. Az Egyesült Államok azóta sem tud bele­törődni abba, hogy elsodorták Batistát, ezt az őt hűen ki­szolgáló, véreskezű zsarnokot, s kiszakadt fennhatósága alól ez az ország, melyre tőkései­nek a Latin-Amerikába be­ruházott nyolcezer millió dol­lárnyi amerikai tőke egy- nyolcada jutott. Az elmúlt két év alatt az Egyesült Ál­lamok mindent me"Wt. hogy megbuktassa Castrot és a ku­bai ellenforradalmárokat se­gítse nyeregbe. Amerikai re­pülőgének gyú.i tóbombákat szórtak kubai városokra és falvakra, amerikai kémeket küldtek Kubába, amerikai fegyverekkel látták el Batis­ta híveit, diplomáciai és gaz­dasági nyomás segítségével próbálták megfojtani az or­szágot. Az amerikai monono- liumok pénzén Floridában cxnedíciós hadtestet képeztek ki kubai behatolásra. Guate­malában titkos támaszponto­kat létesítettek ugyanezen célból és tizenkétezer ejtőer­nyős kiképzését és felfegy­verzését kezdték meg. Mikor mindez nem hasz­nált, a végnapjait élő Eisen- hower-kormányzat és az Egyesült Államok legagresz- szívebb monopolistái közvet­len támadásra, invázióra szánták el magukat. S mielőtt Floridából és egvéb rejtekhe­lyeikről az ellenforradalmá­rok elindulhattak volna, a I kubai külügyminiszter, Raul Roa, a Biztonsági Tanács ösz- szehívását kérte, s annak szerdai ülésén a világ elé tár­ta a bizonyítékokat, egyebek között az amerikai külügymi­nisztériumnak az uruguayi és más latinamerikai kormá­nyokhoz intézett bizalmas tá­jékoztatóját, mely szerint az E"”erült Államok készen áll katonai intervencióra Kuba eben, indokolásul azt a kép­telen állítást hozva fel, hogy a Szovjetunió rakétakilövő­helyeket épít Kubában. Ezenkívül Washington megkísérelte a latinamerikai kormányokat is Kuba ellen hangolni és rábírni, hogy szüntessék meg vele a diplo máciai összeköttetést. — Ez cvban csak olyan diktató­rikus rendszerben élő orszá­goknál sikerült, mint Peru Ez az akció is összeomlott mert Bolívia. Chile. Kolum­bia, Honduras és más délame- rikpt államok vezetői egymás­után jelentették ki. hogv nem bailandók szembefordulni Kubával. Tgaz uevan, hogv a FMonsági Tanács csütörtök este végétért ülése nem ho­lott határozatot a leleplezett agresszió iigvéhen de a vitá­ban az amerikai kormány nem tudta megcáfolni a té­nyeken alapuló vádakat és a Piztrvnsági Tanács tagiéinak többságe egyértelműen állást hidalt az ellen, hogv bár­mely ország beavatkozzék e<»v másik állam beliigyeibe. II moszkvai értekezlet megerősítette a nemzetközt kommunista mozgalom egységét Végeiért az afrikai országok casablancai rsií (»«értekezlete Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati vezércikke a különböző kommunista- és munkáspártok központi bi­zottsági üléseivel és aktiva- értekezleteivel foglalkozik, amelyeken épp e napokban megvitatják a moszkvai ér­tekezlet eredményeit A Pravda hangsúlyozza: a legfőbb következtetés, ame­lyet minden ország kommu­nistái levonnak az, hogy az értekezlet megerősítette a nemzetközi kommunista moz­galom egységét és összefor- rottságát, eszmei fegyvert adott a mozgalomnak nagy harci feladatai megoldásához. A Pravda vezércikke rá' mutat, hogy a tőkés országok kommunista mozgalma eré­lyesen visszaveri az imperia­lista reakció rohamait, fejlő­dik és erősödik. A lap megjegyzi, hogy a kommunista mozgalom a kü­lönböző opportunista irány­zatok elleni harcban fejlődik és edződik. Az utóbbi évek ben a kommunista pártok eszmeileg szétzúzták a revl zionistákat, akik megpróbál­ták letéríteni őket a marxis­ta—leninista útról. A kom­munista pártok egyöntetűen elítélték a nemzetközi oppor­tunizmus jugoszláv válfaját, amely koncentrált kifejezője a mai revizionisták „elméle­teinek”. A revizionisták el­len vívott harcban nem hogy gyengültek volna a kommu­nista pártok — amire a bur­zsoázia ideológusai számítot­tak — hanem eszmeileg és szervezetileg tovább erősöd­tek. A Pravda vezércikke hang­súlyozza, hogy a marxista— leninista pártok mellőzhetet­len feladata marad a revi­zionisták leleplezése, a kom­Jelentesek a konoói helyzetről Leopoldville (AFP). A Ki­vu tartományban az élet kezd visszatérni a rendes kerék­vágásba. Szabadonbocsátot- ták azokat az európaiakat, akiket előzőleg Mobutu ka­tonái tartóztattak le. Érdekes a stanleyvillei hatóságoknak az a felhívása, hogy „a la­kosság ne viseljen sem nyak­kendőt, sem ékszereket Pat­rice Lumumba szabadonbo- csótásáig”. munlsta és munkásmozgalom megóvása a revizionisták an- tileninista eszméitőL Ugyan­akkor a legkevésbé sem sza­bad gyengíteni a dogmatiz- mus és a szektás elzárkózás elleni harcot, mert különben ezek szintén fő veszéllyé vál­hatnak egyes pártok fejlődé­sének egyik, vagy másik sza­kaszában. (MTI) CASABLANCA (MTI). — Mint a nyugati hírügynöksé­gek jelentik, szombaton dél­ben végétért az afrikai or­szágok négynapos Casablan­cái csúcsértekezlete. A záróülésről kiadott köz­leményben az afrikai állam­fők bejelentették, hogy közös Afrikai Katonai Parancs­nokságot létesítenek. A ka­tonai parancsnokság az egyes országok vezérkari főnökei­ből tevődik össze és rendsze­res időben összeül, hogy „biztosítsa Afrika közös vé­delmét az agresszióval szem­ben” megvédelmezze minden afrikai állam biztonságát. Határozatot hoztak a kon­gói helyzetről is, amelyen az afrikai vezetők leszögezték azt a jogukat, hogy „megfe­lelő intézkedéseket” tegye­nek, ha az Egyesült Nemze­tek kongói szervei haladék­talanul „nem oszlatják fel és nem fegyverzik le Mobutu törvénytelen bandáit és n?m állítják helyre a bebörtön­zött Lumumba miniszterei nők törvényes kormányának jogait.” Az értekezlet részvevői ün' nepélyesen ismét hitet tettek az ENSZ alapokmánya és a bandungi értekezlet elvei mellett, kifejezték azt az el­határozásukat, hogy támo­gatják a világ népeinek az együttműködését és a nem' zetközi béke megszilárdulá­sát. A határozat felszólítja az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét, akadályozza meg Bel­giumot abban, hogy Ruanda Urundi gyámsági területről fegyveres támadást indítson Kongó ellen. Az értekezlet résztvevői ki­fejezték eltökéltségüket, hogy kivonják csapataikat a kon­gói ENSZ parancsnokság alól, ha az ENSZ nem sze­rez érvényt azoknak az el­veknek, amelyeknek értel­mében a törvényes kongói kormány annakidején az ENSZ beavatkozását kérte. A határozat arra is felszó­lítja az ENSZ-et, gondoskod­jék a kongói parlament ösz- szehívásáról, a Kongóban tar­tózkodó belga személyek, a belga katonák eltávolításá­ról. Az afrikai vezetők hitet tettek amellett is, hogy egy­behangolják politikájukat és segítséget adnak a még idegen uralom alatt élő, fel- szabadulásukért küzdő né­peknek. Az értekezlet résztvevői határozatban követelték az Afrika szabadságát fenyege­tő külföldi támaszpontok megszüntetését és egyben erélyesen tiltakoztak a fran­ciák szaharai atomkisérletei ellen. Megállapították, hogy a szaharai atomkisérletek nemcsak az afrikai népeket fenyegetik tartósan, hanem az egész világ békéjét is. Felszólították az afrikai kon­tinens valamennyi országát, minden lehető eszközzel aka­dályozzák meg a kísérletek folytatását. Az afrikai államfők ezen­kívül bejelentették, hogy „a lehetőségekhez mérten” mi­nél előbb afrikai tanácskozó testületet létesítenek, ezenfe­lül politikai, gazdasági és kulturális bizottságokat állí­tanak fel az afrikai országok politikájának egybehangolása céljából. Az új közös intézmények felállításának biztosítására „összekötő hivatalt” létesí­tettek, amely három hóna­pon belül szakértői értekezle­tet hív össze. Mint az AP ielenti, a záró- ülésen az afrikai vezetők rö­vid beszédben méltatták az eredményeket. Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke felkérte a résztvevőket, hogy legköze­lebbi értekezletüket Kairó ban tartsák meg. Ferhat Abbasz. a szabad Algériai kormány miniszter- elnöke az algériai nemzeti felszabadító harchoz kérte az afrikai népek támogatását Nkrumah ghanai elnök az afrikai néDek egységét sür­gette. (MTI) Az algériai népszavazás első napi eredményei Párizs (MTI). Algériában már pénteken megkezdődött a népszavazás a távoleső fal­vakban, kisebb helységekben. A szavazás első napfáról ki­adott jelentésekben a hivata­los körök optimizmusa és „elégedettsége” tükröződik. Az ellenőrizhetetlen adatok szerint a választói névjegy­zékekben szereplőknek mint­egy kétharmada járult az ur- pák elé. Sétif környékén, amely Ferhat Abbasznak, az Algé­riai Köztársaság ideiglenes kormánya elnökének szülő­városa, a „rendfenntartó erők” fegyverüket használ­ták. A muzulmán lakosság az FLN mellett tüntetett. Ugyancsak ebben az övezet­ben Fedzs Mozalában is tün­tettek a muzulmánok, itt négy halottat követelt a ka­tonaság beavatkozása. Guelmában az Algériai Köztársaság félholdas zöld­fehér zászlajával muzulmá­nok vonultak ki az utcákra. Az FLN melletti tüntetések megakadályozására a helyi hatóságok délután hat órától kezdve kijárási tilalmat ren­deltek eL Rendőrsortűz Lieqeben Brüsszel (MTI). A belga reakció semmiféle eszköztől sem riad vissza, hogy meg­törje a dolgozók szilárd harci frontját Liege-ben, Gentben és Nivellesben a csendőr­osztagok kivont karddal tá­madtak a munkásokra és így próbálták őket szétoszlatni. Liegeben sortüzet adott le az elemi Jogukat követelő munkásokra. Negyvenhét sztrájkoló megsebesült. Viharok a soknevű tábornok országában együtt ünnepelte De Gaulle-t, a közelmúltban kijelentette: — Senkinek sincsen joga, srnki sem kanott felhataln.a- zást az országtól Franciaor­szág területe egy részének feladására. Az Alkotmány 72. cikke ezt világosan kimondja. Az az érdekcsoport, amely­nek Sálán tábornok ilymó- don adott hangot, Algériát szeretné valamilyen címen francia gyarmatnak megtar­tani. Ehhez igazodik alapjá­ban véve De Gaulle „önren­delkezési” elve is. A haladó erők is támadják De Gaulle-t. Szemére vetik hogy épp úgy, mint elődei, ő is egyre másra halogatja az algériai háború megszünteté­sét, mert nem törte meg az ultrák erejét és azok ma is hatalmukban tartják. (Folytatjuk) ZOG A SZÉKMOZGATÓ SZÉL Mindenki gonddal él, még az is, aki igen magasan ÜL Különösen olyan országban nagy a magasan ülő gondja, ahol gyakoriak a székmozga­tó szelek. Amikor közel há­rom évvel ezelőtt De Gaulle elfoglalta a legmagasabb francia széket, azt remélte, hogy felkerültével az időjá­rás megváltozik: végleg meg­szűnik ez a különös széljárás. Egy ideig valóban derűs idők jártak, amikor azonban De Gaulle nap nap után halo­gatta ígéretei valóraváltását, a bizakodás és reménykedés szivárványát kezdték eltakar­ni a kétkedés és a kiábrándu­lás felhői. Manapság pedig viharfellegek gyűlnek az örökké derültnek hitt égre és újra zúgnak a székmozga­tó szelek a francia bársony­szék körül. Egy idő óta De Gaulle tá­bornok gyakran kénytelen bezáratni hivatali szobája ab­lakán a redőnyöket, de mé? akkor is behallatszik hozzá a kiáltás: — De Gaulle mondjon let — Elég volt az algériai há­borúból! Hiába adta ki a parancsot a rendőrségnek, hogy ne en­gedjék hivatala közelébe a Hitető tömeget, a rend őrséé kénytelen ennedni a túlerő­nek.” Ebesek szerint a bényfetnnsén*9 oka abban ellik, hoev a rendőrség ve- -<i’■karának főnöke csende­den összeiátszik a tüntetők­kel. Az olas? Fnere o'rnfl lan szerint minden tüntetés „őzt benyomást kelti, horru mrroknvi c iber ma is, a kor- abszolút hnt",«in elle­nére. bármikor felfordíthatná helyzetet, mert som n *or>d­őrsép. sem nod?e n katonásán nem lenne hajlandó a kor­G AULUVER is^iQjnJ-SMK . De Gaulle, mint Guliver. «LOBBÖRM De Gaulle, mint a „láthatá­ron lévő békét” jelenti, — amely soha nem jön eL Politikától a közgazdaságig: A Chicagaulle, aki megvédi a francia üzletemberek sza­bad vállalkozásait. „A százarcú ember” — ezt a címet adta az Express című francia hetilap szatirikus képsorozatának. Jean Effel karikatúrista De Gaulle nevét játékosan kiforgatva Igyek­szik azokból törekvéseit és szónoki képességeit levezetni! indultak az algériai csatáro­zások. A harcoló katonákat nap-nap után el kell látni fegyverrel, élelemmel, ruhá­val és egyéb felszereléssel — valakinek a pénzéből. Az al­gériai háború fél millió ka­tonát tart állandóan lekötve. Amikor De Gaulle a bár­sonyszékre pályázott, a leg­égetőbb baj. a háború meg­oldását ígérte. Azóta évek teltek el. a tábornok megpró­bált egyet-mást. Liberális megoldást koresve kimondta az önrendelkezés alanelvét az algériai nén számára. Azok az erők azonban, amelyek se­gítették felülni a bársony­székre, szembefordultak ve­le. s a ..francia birodalom el- prédálásával” vádolják. Sá­lán tábornok, aki De Gaulle megválasztása után az Algíri Fórum előtt a tömo<mVkel tnány védelmében harcba menni” Vajon mi okozta ezt a pál- fordulást? A„NAGY"PRÉDALÓ A bajok okát a De Gaulle által folytatott politikában látják és a pálfordulást az al­gériai háborúval magyaráz­zák. — Mindennek Algéria az oka! — Az algériai dráma rossz­indulatú daganat, ami már hat éve mérgezi az országot! —- Elszegényedtünk a foly­tonos háborúskodásban! — mondják. Valóban igaz, a háború sok pénzt felemészt, hiszen Fran­ciaország gyakorlatilag 1940 óta állandóan háborúban áll. Alighogy befejeződött az in­dokínai hadjárat, máris meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom