Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-08 / 7. szám

1961. január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A nyereségrészesedésről A VII. pártkongresszus ha­tározatában olvashatjuk a következőket: ......nem sza­ba d szem elől téveszteni a gazdasági építés egyetlen te­rületén sem a személyes ér­dekeltség alapvető fontossá­gát, a társadalom érdekét szolgáló egyéni anyagi ösz­tönzés folytonos kiszélesíté­sét”. Ennek az útmutatásnak értelmében született meg a közelmúltban a nyereségré­szesedési rendszer továbbfej­lesztésével kapcsolatos mi­nisztertanácsi határozat, mely az addigi rendeleteknél tisz­tább képet ad az anyagi ösz­tönzésről, s növeli is azt. Államunk eddig is sokat áldozott az anyagi ösztön­zésre. Megvénk minisztériumi és he!viin->r;Vhan például 1957- ben 8.2. 1958-ban 9.9 és 195fi-b°n 13 millió forintot fizettek ki nyereségrészese­désként. Ez is hozzájárult a Tisza Cipőgyár tavalyi 20 millió forintos többletnyereségéhez, s még számtalan igen szép eredmény eléréséhez. Pozitív volta mellett azon­ban néhány vonatkozásban sok kívánnivalót hagyott maga után a nyereségrésze­sedés többéves rendszere. Általában nem használták fel kellően a törzsgárda ki­alakítására, a kimagasló eredményt elérők jutalma­zására, stb. Országos viszony­latban például a nyereségrészesedési ösz- szegnek mindössze 8.6 szá­zalékát fordították a hosz- szú szolgálati idő jutalma­zására, s ugyanakkor a munkafegyelemmel és a selejtgyártással kapcsola­tos vétségek miatt alig 3 százaléknak megfelelő ösz- szeget vontak le. A vállalatoknál az egyes üzemrészek teljesítményét sem mérlegelték külön, bi­zonyosfokú „egyenlősdit” va­lósítottak meg. Mindezek mellett bizony­talanságot szülve jelentke­zett a nyereségrészesedési feltételek évenkénti változ­tatása, s az, hogy az évi nye­reséget a következő évben tervesftették. A vállalatok így csak a korábban elért eredményeken felüli többlet- nyereségből részesedhettek. Ilyen tapasztalatok kész­tették felsőbb szerveinket a nyereségrészesedési rendszer tökéletesítésére. Már az 1960. évre érvényes rendszerben is van fejlődés a korábbi időszakhoz képest. Mégpe­dig: a vállalatok akkor kap­hatnak nyereségrészesedést, ha a termelési költségüket az 1959. évi költségszinthez viszonyítva csökkentik. De ha ez nem sikerül (általában sikerül, a Tisza Cipőgyár említett példája is ezt bizo­nyítja), s ha csak az 1959-i költ­ségszintet tartják, akk^r is megkapják az 1959. év­re kifizetett nyereségrésze­sedés 10 százalékát. Az új nyereségrészesedési rendszer további előnyök­kel jár. A vállalatok ezután min­den évben három év ered­ményeiben válnak érde­keltté. Például: 1962 végén az évi önköltségcsökkentésért kap­ják a nyereségrészesedés mintegy 70 százalékát. Eh­hez az 1961. évi részesedés 20 és az 1960. évi részesedés 10 százaléka is jár. Ha vala­melyik vállalat 1962-ben nem csökkenti önköltségét 1961-hez viszonyítva, akkor az 1961. évi nyereségrészese­dés 20 és az 1960. évi nyere­ségrészesedés 10 százalékát kapja. 1961-től az úgynevezett Bzorzókulcsokat előre több évre kiadják a vállalatok­nak, nem úgy, mint eddig, a tervek kiadása után. Ez sem készteti most már a vállalatokat arra, hogy ter­vezéskor bizonyos tartaléko­kat hagyjanak meg. Az ed­digi rendszer nem ösztönöz­te arra sem a vállatokat, hogy olyan műszaki fejlesz­tési intézkedéseket tegyenek, melyeknek eredménye a kö­vetkező években jelentke­zik. Sokat lehetne még monda­ni az új nyereségrészesedési rendszer előnyéről. Eddig gyakran előfordult például, hogy a minisztériumok utó­lag, a vállalati mérlegek fe­lülvizsgálata után változtat ták a feltételeket. Most már annak kell érvényt szerezni, hogy akkor döntsenek, mikor az adott vállalat termelését befolyásoló változások meg­történtek, s ne utólag korri­gáljanak Figyelemreméltó az is: lehetőség nyílik a minisz­tériumok számára arra, hogy az alapjövedelmező­ségen, illetve az eredmény­feladaton túlmenően nép- gazdasági szempontból fon­tos feladatok (például ex­port) teljesítésére is ösztö­nözzenek. Az új rendelkezés szerint is a kifizethető legmagasabb nyereségrészesedés 26 napi keresetnek megfelelő összeg lehet. Még annyit az új ren­deletről: a nyereségrészesedés mértékének megállapításakor minden évben az előző évben elért költségszint képezi a kiindulási alapot. Ezt a mér­legek szerint évenként álla­pítják meg. A nyereségrészesedés új rendszere az ötéves terv kez­detével lépett életbe, 3 ezzel megszűnt az eddigi gyakori változtatás. Két évi munka eredményeiből Szolnok mesében alakult meg az ország második legnagyobb gazdasága Negyvenezer holdon gazdálkodik / a Középtiszai Állami Gazdaság v Megalakult Szolnok megyé­ben az ország második leg­nagyobb gazdasága. A Kö­zéptiszai Állami Gazdaság kenderesi székhellyel 40 ez-.r holdon gazdálkodik. Ma­gyarországon ennél nagyobb területe csupán a Lajtahan- sági Állami Gazdaságnak van. A Középtiszai Állami Gazdaság a Tiszafüred-kócsí. a tiszaszentimrei, a bánhal­mi és a Karcag-tilalmasi gazdaságokból alakult. A ha­talmas területű állami gaz­daság igazgatója Pólyák Ist­ván, főmezőgazdásza pedig dr. Gergely István. Az egész gazdaságot négy gazdálkodá­si kerületre osztották. Az átszervezést a növény- termesztés szakosítása, az ál­latállomány koncentrálása tette szükségessé. A Közép­tiszai Állami Gazdaság már az első évben, 1961-ben 22 és fél millió forint nyereséget ad a népgazdaságnak. Ezév nyarán már 60 ezer mázsa gabonát értékesít az új álla­mi gazdaság, s 77 ezer mázsa cukorrépát termeszt, ötezer- hatszáz mázsa hizottmarhá- val, 4.500 mázsa hízott ser­téssel, 1.800 mázsa hallal, 4 millió liter tejjel, 1 millió tojással járul hozzá a köz­ellátáshoz. Hétezer mázsa gyapjú, — A mezőtúri piacon Berlinerkendős nénike állt az árusítók sorában. Topo­gott a nedves, ködös időben. Előtte a földön vászonzacsKó volt, tele gondosan őrölt házi­paprikával. Az emberek jöttek-mentsk a soron. Egy ködmönös em­ber tétlenül lépegetett. Bal­kezében szíjostort szoronga­tott. Kocsis vagy fuvarosféle lehetett. Az öreg mama előtt meg­állt. Egy ideig nézte a papri­kát. —' Jó édes, gyenge paprika kellene nékem, mama! — Ez az, kedves! Vegyen belőle, öt forint egy méré'. A kocsiskinézetű elnevet te magát. — Süsse meg a paprikáját, mama. Nekem ölésre kellene jó erős paprika. — Kóstolja meg. Lehajolt az ember. Két uj­ja közé vett egy keveset és a nyelvére tette. . bban a pil­lanatban elkezdett köhögni, krákogni. — Ez aztán paprikaI Ad­jon három mérést. — Hallja-e, mama! De jól jár az, aki ezt a méregerős paprikát édes.,emes fejében elviszi. többezer tenyészállat átadá­sát tervezték be. A Középti­szai Állami Gazdaság főpro­filja az állattenyésztés, a ga­bona- és a kukoricatermesz­tés. Hatezer holdon termesz­tenek siló- és szemeskukori- cát, 13 ezer juhot, 7 és fél­ezer sertést, 5 ezer szarvas- marhát tenyésztenek. Megyénk legnagyobb álla­mi gazdasága a Középtiszai Állami Gazdaság. Utána a Jászsági Állami Gazdaság következik mintegy 10 ezer holddal. Január 1-től a me­gye valamennyi kísérleti- és tangazdaságát az Állami Gazdaságo'k Igazgatóságához csatolták, s így jelenleg 16 állami gazdaság gazdálkodik Szolnok megyében. 1959 tavaszán négyszáz já- noshidai család egymás és a népnevelők biztatására — megalakította az Aranyka­lász Termelőszövetkezetet. Áprilisban megalakult a párt alapszervezet is. Tizenkét tagja és két tagjelöltje volt akkor. Bár tsz tag csak 4—5 volt közöttük, az akarat, a tsz boldogulásáért érzett fe­lelősség mindenkiben egy­formán meg volt. A 450 szö­vetkezeti gazda között így tudták csak érvényre juttat­ni a párttagok első, de a szö­vetkezet életében egyik leg­jelentősebb határozatukat, j Ügy döntöttek akkor, hogy mindenki köteles a tsz-ben 2 napot munkaegység jóváírás nélkül dolgozni. Várakozás feszítette a párttagok han­gulatát. A határozat végre­hajtásában ők voltak az el­sők, aztán pedig ki-kinek a nyelvén értett legjobban, —» azt kereste fel, hogy belátás­ra bírja, ez a közös érdeke. Aztán egyre gyűlt a palántá­ra való gyékénytakaró, sza­porodtak a melegágyi kere­tek és sok minden, ami kel­lett egy új gazdasági év meg­kezdéséhez. Az első párttag­gyűlési határozat — győzel­met hozott. A tagok zöme le­dolgozta a két napot. Az első lépés jól sikerült, s ezután — mind bátrabban javasoltak, kezdeményeztek a párttagok, még merészebb vállalkozásokba is kezdtek. A legaktívabb tsz tagokkal együtt úgy döntöttek 1959. őszén, hogy egy-egy sifldőt visznek a közösbe. — Ne az­zal kezdjük, hogy adjon az állam — mondogatták. — Ami van, azt ne kérjünk, s ami már itt van az biztos. Tavaly ilyenkorra így 136 süldő gyűlt össze. Százat mindjárt hízóba fogtak. Ab­ból hamarosan pénzt láthat­tak. Amit lehetett, meghagy­tak továbbtenyésztésre. — S ahogy a házaknál nőttek a malacok, úgy szaporították belőle tovább a közös te- nyészállományt. Aztán azon tanakodtak, hogy ugyanígy a baromfitenyészetet is el le­hetne kezdeni. A két-két tyúkot a háztáji nem érezte meg, a közösben pedig any- nyival, amennyi így össze' Uj részlegeket nvit — a Szovjetunióba és Albániába exportál a Kisújszállási Fa- és Vasipari KTSZ Évekkel ezelőtt jártam Kis­újszálláson, az asztalosipari ktsz-nél. Akkor a szövetke­zetiek nagy gondban voltak. — Nem lehet a gyártás­technikát korszerűsíteni... Nem tudunk új gépeket vá­sárolni, — panaszolták. — Miért? — Ilyen műhelybe? — ma­gyarázta D. Szabó Lajos fő­könyvelő — nem lehet egy gépet üzembehelyezni. Nincs elegendő hely. Valóban. A műhelyeket évekkel ezelőtt istállókból alakították át. A szövetkezet 9 éve alakult, s jelenleg 50 munkáskéz szorgoskodik a közös vagyon gyarapításán. Építkezésre gondolni sem lehet, a „porta” a város tu­lajdona, s itt néhány éven belül hatalmas — több laká­sos — emeletes házak épí­tését tervezi a tanács. A napokban ismét megfor­dultam Kisújszálláson. — Utamba esett, meglátogat­tam hát a szövetkezetét. D. Szabó Lajos régi ismerős­ként üdvözölt. Örömmel újságolta: — Január 1-el egyesültünk a Kocsigyártó szövetkezettel. Űj nevünk: Kisújszállási Fa- és Vasipari KTSZ. A szövetkezet közös dolga­iról beszélgetünk. Mindkét üzem 108 százalékra teljesí­tette 1960. évi tervét. Az asz­talosok 2 millió 800 ezer, a kocsigyártók pedig 4 millió 800 ezer forint értékű árut termeltek. Az egy főre jutó gépi és más gyártó berende­zés értéke: 13 ezer 200 fo­rint.-r- A kocsigyártó ktsz 1942- ben alakult. S ennek ellené­re mi sem panaszkodhatunk, sokat fejlődtünk azóta — büszkélkedett a főkönyve­lő. — Az egy főre eső közös vagyon értéke nálunk 12 334 forint. Tekintettel a jövőre, minden szövetkezeti tag he­lyeselte az egyesülést. — így történt — erősítette Farkas István elnök, a Fa- és Vasipari Ktsz központjá­ban. Arra a kérdésemre, hogy mit szeretnének tenni, mire számítanak a jövő évben, vi­dáman, bizakodva válaszolt: — 1963-ban egy korszert üzemházat építünk. Addigra összegyűjtjük azt a pénzösz- szeget, ami az építkezéshez szükséges — magyarázza. — Az ajtókat, ablakokat, aszta­los, lakatos, villanyszerelő, bádogos munkát házilag, tár­sadalmi munkában végez­nénk. Ezzel — gondolatom szerint — közel 100 ezer fo­rinttal lenne kevesebb az építkezés költsége. És ez évben milyen árufé­leségeket termelnek? — Az asztalos részlegnél — válaszolt az elnök — 50 szá­zalékban a helyi lakosság megrendelésére festett és fé­nyezett szobabútorokat (szé­keket, asztalokat, kombinált- szekrényt) készítünk. A ko­csigyártók pedig szovjet és albán megrendelésre export munkapadokat, húsfeldolgozó berendezéseket gyártanak. — A lakosság igényeinek a kielégítésére Ú1 részi ecet állí­tunk munkába: az autó-, mo­tor- és mérlegjavító részleget Tervünk: a második negyed­évben ugypnitt vulkanizáló részleget helyezünk üzembe Az itt dolgozó négy szak­munkás most tanulja a szak­ma csíniát-bíniát. — Január 25-én gázszerelő tanulót küldünk kéthónapos iskolára. A, J. gyűlt már nyugodtan kezd­hettek. A pártszervezet tagjainak egyre mélyebb meggyőződé­sévé lett: Akik segíteni akar­ják a közöst, azoknak min­dig előre kell tekinteni. A gazdasági vezetéssel karölt­ve úgy szervezték hát min­dig a munkát, hogy torlódás, fejvesztettség ne legyen. Mert ha egyszer elvesztik a mun­ka egyensúlyát, az sokáig kihat még az emberek han­gulatára. Az első közös gaz­dasági év sikerét azzal is előkészítették, — hogy télen előadások hallgatására szer­vezték a tagokat. Mintegy 50—60-an jártak ezüstkalá­szos tanfolyamra. A gondos előkészítés után megkezdték a munkát. Az egyik tavaszi taggyűlésen ki­mondták a párttagok: Közös akarattal választottuk ezt az utat Visszafelé tekintgetni csak felesleges időtöltés len­ne. Ha a jövővel törődünk, biztos boldogulunk. De bi­zony, mikor beköszöntött a munka zöme, mégis úgy lát­szott: kevés lesz a munkás­kéz. A párttagok, a községi pártszervezet segítségével rögtön akcióba léptek. Falu- szerte, minden utcában asz- szpnygyűlést tartottak. — Ügy kellene most az asszonyok munkája a tsz 100 holdas cukorrépa tábláján, mint kell a cukor az asszo­nyoknak a konyháján. Mentek is a hívó szóra. S azóta már sok taggyűlésen, vagy közgyűlésen elhangzott a dicsérő szó. Mert a 100 hold répát szinte az utolsó tőig mind az asszonyok egyelték ki, kapálták meg, s a felszedésben is segítettek. Amikor látták, hogy ez a módszer beválik, a fiatalokat Is gyűlésekre hívták. Ám ez már nem sikerült jól. A fia­talok bevonása egyébként legnagyobb gondja az Arany kalász Tsz pártszervezeté­nek. Mert papír szerint 35 tagja van a KISZ alapszer­vezetnek, de a tsz-ben csak néhányan dolgoznak. Mond­ták már többen: ne csúfoltas- suk ki magunkat, jelentsük ki a szövetkezetből azokat, akik másfelé mentek dolgoz­ni. A párttagság azonban így érvel: Ha még nem jelent­keztek át, ide tartozónak ér­zik magukat, nem válnak meg könnyen a tsz-től. S így még van reményünk, hogy visszajönnek hozzánk Jól gondolták, mert most hogy 30 forint egységenkén­ti részesedésről hallani, egy­re többször keresik fel a szö­vetkezeti fiatalok társaságát azok is, akik eddig másfelé kerestek szórakozást. A sikerek között azonban mindenkor a nyári és az őszi betakarítást említik elsőnek a szövetkezetben. Azt, hogy az 1100 kh kalászos 60 száza­lékát kiskaszával aratták le és 12 nap alatt végeztek ve­le. Még az idős nyugdíjasok Is ott serénykedtek, csomóz­tak a kaszások után. Ezt az Időszakot így rögzíti az alap­szervezet kommunistáinak júliusi taggyűléséről készült jegyzőkönyv: „A párttitkár elvtárs elismerését fejezte ki mindazoknak, akik az aratá­si munkában résztvettek és ezzel elősegítették, hogy rö­vid idő alatt végeztünk. A lelkes munkáért minden tsz tagnak köszönetét mondunk. Most már harcoljunk a; 'rt, hogy a hordás és cséplés is így sikerüljön." Nem sajnálták a szép szót, senkitől S ez csak segített. A tsz tagok dolgoztak, egyre jobban. Aztán most a tsz irodában preciz kimutatások hirdetik ki, mennyit dolgo­zott az első szövetkezeti év­ben. Csak példaként néhá­nyat: Berki Antal 614, lfj. Bene Ferenc 420, Baráth Al­bert tehenész 696, Baráth Bé­la 553, Varga Flórián és csa­ládja 1103 munkaegységet teljesített eddig. De szinte bárkit, ki lehetne emelni a nagy névsorból, mert min­denki dolgozott itt szorgal­masan. S a szorgalom gyü­mölcseként jutott is, maradt is jövedelem. Az év során minden hónapban osztottak egységenként 10—10 forintot A tsz pártalapszervezeté- nek — bár alapjában véve úgymond beleolvadt a szö­vetkezet egészébe — meg van a maga önálló élete is. Molnár Ferenc elvtárs, a tsz párttitkára, aki az átcso­portosítás során került a szövetkezetbe, azt sorolja: — Van még néhány olyan elvtárs az alapszervezetben, aki nem a közösben dolgo­zik. De jórészük mór visz- szajelentkezett a régi alap­szervezetéhez, mert itt már elég erősnek látta az alap­szervezetet. S bár az átje­lentkezettek közül sokan visszajelentkeztek eredeti alapszervezetükhöz, — a tsz-ben a párttaglétszám a kezdeti időszakhoz viszo­nyítva megkétszereződött. — Ugyanakkor az aktivahálózat is gyarapodott. Az Aranyka­lász Tsz pártszervezetében „begyakorlott szokás” az, hogy egy-egy taggyűlésre 10 —15 pártonkívülit is, — fő­leg aktívákat — meghívnak. „Hadd hallják mit beszé­lünk, hadd törjék a fejüket ők is velünk együtt” — mond­ják az elvtársak. És ez a bi­zalom nagyon sokat számít. A pártonkivüliek kitüntetés­nek veszik a meghívást, s már napokkal előtte tana­kodnak a többiekkel együtt, mit mondjanak majd el, — hogy bebizonyítsák: % hasznos az ő szavuk is. Ezek közül az emberek közül már többen felkeres­ték Molnár elvtársat, s kér­ték tagjelölt felvételüket Megszervezték a pártcso­portokat is. A megszervezés azonban még nem minden, ezt a pártvezetőség is látja. Sok idő kell még ahhoz, — hogy önállóságra, állandó te­vékenységre neveljék az em­bereket, főleg a bizalmiakat. Ezt tartják a pártmunka biz­tos alapjának. Hisz a bizal­miak még közelebb vannak az emberekhez, közelebbről ismerik őket, gondjaikat, — jobban tudnak nekik párt- megbizatást adni, stb. Mert jövőre már azt szeretnék, ha nem a munka felvételére kellene, hanem a munka ho­gyanjára tudnák nevelni az embereket. Ennek azonban van egy másik nyitja is, ahogy a párt­vezetőség tagjai látják. Min­denek előtt az, hogy minél nagyobb létszámmal bevon­ják az embereket a tervké­szítésbe. „Az mondják, — hogy a terv ne csak a veze­tők elgondolása legyen, ha­nem mindnyájunké. Csak így érzi mindenki magáénak a tervet. — Ha ismeri cél­jainkat, akkor nem kell a mi lelkesedésünket „átültetni” másokba, mert azok Ismere­tében mindenki tud lelke- sedni.’1 így dolgozott, Ilyen célok­kal tekint a jövőbe a jános- hidai Aranykalász Tsz párt- szervezete. Nem számolnak ők csak győzelemre, szá­molnak a zökkenőkkel Is. De minden esetben úgy, hogy közös akarattal, összefogott erővel úrrá lesznek azok fe­lett. Born Észtet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom