Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-31 / 26. szám

2 SZOLNOK »Milli NÉPLAP Iáéi, ***** Odk Harcok Kalangyában Tömeges letartóztatások Elisabe hvilleben New York (TASZSZ). Ka­tangában változatlanul rend­kívül súlyos a helyzet A UP1 jelentése szerint Csőmbe csendőrsége újabb tömeges letartóztatásokat hajtott vég­re Elisabethville-ben, Katan­ga központjában. Január 27- én és 28-án 175 embert tar­tóztattak le. Valamennyiüket azzal vádolják, hogy „láza­dást szítottak” Csőmbe rend­szere ellen. Albertville mellett és Észak-Katanga más körzetei- ban újabb összetűzésekre ke­rült sor Csőmbe egységei és a baluba-törzs felkelői között Luena városában, Katanga szénközpontjában két nap óta tart a harc a felkelők és a csendőrség között A UP1 közlése szerint a harc új erővel lángolt fel azután, hogy a Luenában megostrom­gében kordont létesítettek, „hogy megakadályozzák a manonói helyőrség és Lu­mumba egységeinek összefo­gását”. Kongolóból, erről az igen fontos stratégiai pontról csaknem teljes egészében el­szállították az ENSZ-egysége- ket Kabalo környékére, he­lyüket, a Sunday Times Eli- sabethville-i tudósítója sze­rint mintegy ötszáz katangai csendőr foglalta el. A tudósító hozzáfűzi, hogy Csőmbe támadást készít elő Manono ellen. Ezért szomba­ton újabb 50 páncélautót és két Dakota-mintájú repülőgé­pet vásárolt. A gépeket Rho- déziában és a Délafrikai Unióban toborzott pilóták fogják vezetni. (MTI) ip katonai küldöttség Leningrád (TASZSZ). Malinovszkij Marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének vendégeként Czinege Lajos altábornagy vezetésével magyar katonai küldöttség tartózkodik a Szovjetunióban. A küldött­ség vasárnap Leningrádba érkezett Leningrád moszkvai pálya­udvarán a vendégeket Kaza­kov hadseregtábornok, a le- ningrádi /katonai körzet pa­rancsnoka, valamint a városi helyőrség tábornokai és tiszt­jei fogadták. A küldöttség látogatást tett Kazakov had­seregtábornoknál, majd meg­tekintette a város nevezetes­ségeit. A magyar küldöttség há­rom napot tölt Leningrádban. fMTI) A német nép sorsdöntő kérdéseiben egységesek a vélemények lőtt csendőrség erősítéseket kapott Elisabethville-bőL Eli- sabethville és Luena között napok óta csak a szerelvénye­ket kísérő ENSZ-egységek tudják fenntartani a vasúti közlekedést • Mint a Reuter közli, az ENSZ-csapatok Kabalo térsé­NATO hadgyakor­latok kezdődnek Nyugat-Német- országban Bonn (Reuter). Csütörtö­kön Délnyugat-Németország- ban egyhetes NATO hadgya­korlat kezdődik — mint a Reuter írja •— „az atlanti fegyveres erők hatékonyságá­nak megállapítására”. A had­gyakorlatban 60 ezer ameri­kai, francia é nyugatnémet katona vesz részt. Ez alka­lommal próbálják ki először a pilóta nélküli felderítő re- Dülőgépeket valamint gya­logsági csapatszállító helikop­tereket. (MTI) Berlin (MTI). Vasárnap fejeződött be Goethe szűkebb hazájában a kétnapos össz- német békekongresszus, ame­lyen a Német Szövetségi Köztársaságból 680, a Német Demokratikus Köztársaságból pedig 260 neves közéleti sze­mélyiség és békeharcos ta­nácskozott a német nép sors­döntő kérdéseiről. A néme­teken kívül még 11 ország­ból érkezett vendégek vettek részt a tanácskozáson. Felszólalt a tanácskozáson dr- Hewlett Johnson Canter­bury-! érseki helynök is, aki elismerő szavakkal emléke­zett meg a szocialista tábor országainak leszerelési javas­latairól, majd így folytatta: „az imperialisták éppen úgy félnek a s;putnyikoktól. mint ahogy félnek a szocia­lista országok hétéves tervei­től. Ha majd visszatérek ha­zámba, sok jót mondhatok a Német Demokratikus Köztár­saságról. Biztos vagyok ben­ne, hogy a történelem az önök oldalán van” Dr. Werne Hartke profesz- szor, a Német Tudományos Akadémia elnöke foglalta össze a tanácskozás eredmé­nyeit. Hangoztatta: bár sok kérdésben mutatkoznak véle­ménykülönbségek, a német nép sorsdöntő kérdéseiben: a béke és a leszerelés kér­désében azonban a vélemé­nyek mégis egységesek. A weimari tanácskozás is azt bizonyítja, hogy a két német állam polgárai tanácskozhat­nak és tanácskozniok is kell egymással. (MTI) A laoszi kormánycsapatok sikerei HANOI (MTI). A Patet Lao rádió közlése szerint' a laoszi kormány csapatai és a Patet Lao harcoló egységei felsza­badították a Luang Prabang- tól keletre fekvő Muong Hi- en városát. Nagymennyiségű fegyvert, lőszert és egyéb ka tonai felszerelést zsákmá­nyoltak. Huong Hien felsza­badítása után a várostól 8 kilométernyire fekvő Ehung Hay helyőrség katonái meg­adták magukat a kormány- csapatoknak. A Huong Hien- ben állomásozó laoszi lázadó katonaságon kívül volt a vá­rosban egy dél-vietnami szá­zad és néhány thaiföldi ka­tona is. Megjött az új elnök Megjött az új esztendő és vele érkezett a faluba az a nagydarab pufajkás ember, aki meg sem melegedett, de már bajt csinált magának, mert nem itta meg a pálin­kát. A háztető ereszéről nem lógtak kövér jégcsapok, mert a nap melegen sütött és hiá­ba mondogatták az öregek, csak nem akart foga lenni a télnek. Az új ember behúzta maga mögött az irodaajtót, akik pedig kívülmaradtak, azok összébb húzták magu­kon a nagykabátot. Az új ember fázította őket, aki úgylátszik olyan, mint a zúz­mara: hideg is, rideg is. Jó- szívűen pálinkával kínálták és viszautasította. — Bajosan lesz népszerű — dünnyögte valaki és ma­ga elé köpött. A többiek hall­gattak, az utcára néztek, mintha a fölvágott, félig fa­gyott sarat tanulmányoznák. Minek is szólni, hiszen vi­selve válik ez is. A régi is viselve vált, az nem akart népszerűtlen lenni, ha kínál­ták, megitta a bort is, a pá­linkát is. Utána bóbiskolt, s nem volt benne sok köszö- ! net, de azért az se jó, ha | valaki olyan zúzmarás, mint , ez az új elnök. Ilyenformán ; nehezen lesz neki tekintélye, pedig tudhatná, hogy a te- I kintély roppant fontos. Tud­hatná, hiszen vezetőember. 1 A Jászapáti Járási Tan-.cs 1 Mezőgazdasági Osztályát irá- I nyitotta, s ide a jászkiséri j Táncsics Tsz-be azért hív- ' ták, hogy a gazdák segítsé- I gével „nadrágba rázza” a dolgokat. De így vajon sike­rül-e neki? I Cseh József másnap a for- ’ ralt bort utasította vissza és ezzel a kínálót vérigsértve, félreérthetetlenül tanújelét adta annak, hogy nem is akar népszerű lenni. A rossz­májnak összekacsintottak: zugivó az ártatlan. Ott kor­tyolgat, ahol nem 'átja őt senki. A szövetkezet borpin­céjében és hasonló helyeken. A rosszmájnak csalódtak, mert az új elnök alaposan körülnézett, de a borpincé- hek még a tájékára sem ment. Ehelyett kibékítette azt az embert, akitől nem fogadta el a forraltbc ‘ Hamarosan eljött a nap­ja annak is, hogy körülnéz­zen a tehenészetben. Látoga­tásával valóságos istállófor­radalmat idézett elő. A tehe­nészek egykarra dolgoztak, s amikor az új elnök odaért, még tartott a reggeli fejés. — Ezt a tehenet kifejték? — kérdezte. — Biztosan — volt a vá­lasz. — Üljön csak alá, kedves elvtárs! — mondta az új el­nök és az a tehén, amelyet állítólag pár perccel koráb­ban kifejtek, még két liter tejet adott Ennyi maradt volna benne, s kitudja meny­nyi maradhatott már eddig is a tehenekben a szövetke­zet kárára. Cseh József nem volt szívbajos, erélyesen, de I nem gorombán megmondotta a tehenészeknek, hogy ilyet többé nem akar látni. „A bű­nös” restellkedve előállt és magyarázni kezdte, hogy ő nem ludas, mert még visz- sza akart ülni a tehén alá, csak teli volt a sajtár és ezért hagyta ott. Az elnök érezte, hogy ezeken a pillanatokon rengeteg múlik, talán a szö­vetkezet egész jövőjére. Szi­gorúan szólt. — Elvtárs, nem mond iga­zat, már a másik tehén alatt ült, esze ágában sem volt ide visszaülni. Nem érti, hogy önmagát csapja be, meg itt ezeket az embereket így csi­nálta egyéni gazda korában is? — nézett rá az elnök vá­rakozóan. — Tönkrementem volna... — de higgye el elnök eivtars, soha többé... — fogadkozott ő is és a többiek is. Cseh József azt is meglát­ta, hogy a t.'leneket nem itatják rendesen. Cső kelle­ne, hogy elvezethessék a vi­zet. Megígérte, három nap múlva a cső meglesz, de a j tehenészek erre mosolyogtak, | hogy jó, jó, majd elhiszik, j ha látják. ígéri már nekik a vezetőség három esztendeje a csövet és soha sincs sem­mi. Az új elnök bizony pórul is járt, mert bement az iro­dába és mondta a pénztáros­nak, hogy csövet kell vásá­rolni. „Ez már bajos lesz el­nök elvtárs, mert a kasszá­ban 40 forint, a sorbanállás pedig 50 000 forint” — mond­ta neki a pénztáros tűnőd­ve. Forint tehát nincs, az el­nök a fejét vakarta és in­tézkedett. A jászdózsai Pető-* fi Tsz-től kértek kölcsön csö­veket tavaszig. Kaptak, s így, amit megígért, azt telje­sítette. A tehenészek alig akartak hinni a szemüknek és nyomban más szemmel néztek az elnökükre. Még abban is megállapodtak gyorsan, frissen, hogy ha már így van, akkor az idén a Táncsics Tsz-ben nem sza­bad kapálatlan kukoricának maradni. A tehenészek meg­ígérték, legalább annyit meg­kapálnak ők is a közösből, mint amennyi a háztáji. Igen ám, de ezenközben hírejárt a szövetkezetiek kö­zött, hogy jó lesz vigyázni, mert az új elnök harapós. Kiment a tehenészetbe és olyan felfordulást csinált, amilyet még nem látott a vi­lág. Mintahogy ez ilyenkor lenni szokott, a hírharangok eltúlozva és elferdítve vitték tovább azt, ami a tehenészet­ben valójában történt. Mind­egy, a sertésgondozók fülébe is eljutott a harapós elnök híre és beüzentek a község­be, hogy a vezetőség menjen ki, mert ők hamarosan ott­hagynak csapot-papot. Az új elnök fél napig volt közöttük és rengeteg dologban meg­egyezett velük, s csak a leg­végén került sor arra, hogj akkor hát mennek vagy ma­radnak a sertésgondozók „Maradunk, nem megyünk sehová elnök elvtárs. Mert ezt a beszédet értjük.” Min­denki személy szerint meg is Ígérte nyomban, hogy mit tesz hamarosan rendbe a maga területén. Két nap múlva az új elnök vissza­ment és megnézte, ki ho­gyan tartotta be a szavát. Egy kivételével mindenki. Cseh József a felelőtlen ígér­getőtől társai előtt kérdezte meg, mit szólna ahhoz, ha az elnök is igémé, de nem teljesítene? — Káromkodnék — volt a válasz. A többiek nevettek, de mindannyian igazat adtak Cseh elvtársnak abban, hogy rendnek muszáj lenni. Fe­gyelem nélkül nem megy. Azóta végeredményben csak néhány nap telt el, de a jász­kiséri Táncsics Tsz-ben még­is más Szelek fújnak. Cseh József az új elnök bemutat­kozott, s megelégedésre így mutatkozott be. A pálinkát még ma sem issza meg, még­is egyre több szövetkezeti gazda mondja róla, „ez a Cseh Jóska népszerű ember lesz itt minálunk. Sz. P VII. Nápoly (6. folytatás.) De jártam a pályaudvaron is. — Itt ezerszínú tömeg áramlott szüntelenül. A nemrég felállított hatalmas lámpa alatt, amely — az alatta olvasható prospektus szerint a világ leghatalma­sabb neonlámpája, s jókora területet borít el valóban sa­játos „nappali” fénnyel, éj­jel-nappal fiatal, csíkos-tri- kós ifjak lézengenek. Min­denből több van itt az ultra­modern pályaudvar környé­kén (úgy épült, hogy az an­tik városfal egy részi szinte behatol a korszerű beton­tömbök közé): több a rendőr, a prostituált (mióta a Mer- lin-törvény értelmében be­csukták a nyilvános házakat, az utcákra szorultak), a munkanélküli. Itt lézenge­nek azok a délről érkező munkanélküliek akiknek — mint általában — nincs sze­rencséjük Róma megközelít­hetetlen vár: letelepedési engedélyt csak az kaphat, akinek munkája van itt, — munkát csak az kap, akinek lakása van Rómában. Ezt a bűvös kört nehéz áttörni. A belső emigrációnak — így nevezik a délről északra áralá olaszok seregét — nincs nagy tere itt Naponta lehet olvasni az újságban: hol ez a calabriai, hol az a szicíliai követ el kisebb rab­lást vagy lopást — kitépi a táskát egy gyanútlan :•írista hölgy kezéből, aztán a kő­vetkező sarkon utólérik és elcsípik — mert nem volt már mit ennie, „'"íért jött RómábaT — vonna vállat, gondolom, kövér «titánom. akitől Velencében váltam el. Ö biztos nem venné észre, hogy a lépcsőn újságpapír­ral letakarva egy ember aludt. Róma hallatlanul barátsá­gos ahhoz, aki pénzt hoz a városba, de rideg és könyör­telen, ha valaki, miután má­sutt kudarcot vallott, itt a kar szerencsét próbálni. Ha pénzed van, ezer meglepetés vár rád. Ellátogathatsz a Trastevere, a Teverén túli régi városrész „népi” ven­déglőibe. Itt minden annyi­ra régi és eredeti, hogy ha leülsz, háromszorannyit fi­zetsz, mint máshol. — Ezzel szemben... a teret lampio­nok világítják meg, a bejá­ratnál régi lovaspóstakocsi áll, a pincérek hajdani rusz­tikus öltözékben számítják a csillagászati árakat (dollár­ban is lehet fizetni), s ha be­esteledik, a durva faasztalo­kon gyertyát gyújtanak. S az ilyen kényelmetlen ) yűzés a legdrágább. Itt legalább a környezet eredeti. Az EUR- ban, a hipermodern új vá­rosrészben azonban, az egyik áramvonalas épületben ere­deti vadnyugati. Far West típusú fogadót is találsz: az emeletre vezető lépcső olda­lának támasztva hatalmas kocsikerék áll. az egyik sa­rokban whiskys ládák he­vernek, a falakról hagyma- és paprikafüzérek csünge- nek: még szerencse, hogy Coca-Colát is rendelhetsz. A vendéglők mellett pe­dig a Trastevere szűk vicco- loiban, utcácskáiban ott él­nek azok a rokonszenves, hangos életvidám és szegény tömegek, amelyeket legjob­ban tán a neorealista filmek­ből ismerünk. Hangosak ezek az utcák és mégis ba­rátságosak, szűkek, de mégis jobban érzi magát bennük az ember, mint bárhol má­sutt. Könnyű szóbaelegyedni az ittélőkkel, szívesen me­sélnek egyszerű, szegényes és mégis felemelt fejjel élt sorsukról, a gondokról és az örömökről. A lányok in­nen is divatosan és virág- zóan libbenek szerte az áru­házak rosszulfizetett elárusí­tó-pultjaihoz, — vagy más munkára, hogy aztán ké­sőbb, mikor beköti fejüket valamelyik idevalósi, fekete­hajú, szögletes arcú fiú, lár­más gyerekek sokaságát ne­veljék fel és többé tán soha ne látogassanak el a tenger­re, amely pedig csak har­minc kilométer ide. Róma arca ez is. De itt van a hivatalnok vá­ros is, az állami alkalma­zottak milliós seregével. Ne­kik épülnek a gombamódra szaporodó új lakótelepek. Egy-egy új lakás ára hihetet­lenül magas, sokszor a lakbér több, mint egy jó szakmun­kás havi keresete, de ők meg tudják venni, ki tudják fizetni. Igaz, a kínálat még így is sokszor nagyobb, mint a kereslet. így aztán sokezer lakás vár vevőre, míg a kül­városokban. a borgate-kben szinte elképzelhetetlen a proletárok zsúfoltsága. A kis FIAT—600 törpekocsik­ból százezernél is több fut a városban — a kispolgárság­nak, a kiskereskedők, kis­iparosok, jobbállású állami tisztviselőknek valósággal személyazonossági igazolvá­nya a kis FtAT-kocsi. Az ut­cákon elegancia és szegény­ség keveredik sajátos i óm ni összhangba, ahogy az antik Ha az ellentét szónak van valami értelme, akkor Ná­polyban van. Feketével és fe­hérrel — vagy nem is, kék­kel, ragyogó és mély kékkel, és szürkével, színtelen, kopár szürkével kellene megfesteni Nápoly arcát. Néha nem is érted: hogyan lehet mindaz, amit látsz, olyan békésen egy­más mellett. Két éve, mikor először jártam itt, bontották Édes semmittevés... Egy a régi állomás épületét. Leg­utóbb már csaknem készen állt az új. Nyugtalanító ez a modern építmény: ferde osz­lopok nehezednek az ember­re, a nagyteremben is úgy ér­zed. mintha az utcán lennél mindent ez a hideg, mértani pontosságú és zaklatott, ki­egyensúlyozatlan betonforma dominál: miért volt szükség erre, kérded önmagadtól, itt, ahol a tenger olyan szépen tanítja a harmóniát. Száz méterrel távolabb pe­dig kezdődik a piac-negyed, a népi negyed, a szegények negyede — hogyan nevezzem? Az állomás korszerű nagy­üzeme mellett, az elektromos munkanélküli Nápolyban. forgalomirányítók *6szom­szédságában kavarog ez a szédületes áradat. Elfog, ma­gával ragad, fogva tart. Csak egy pillanatkép: Utcai árus kiabál: vándor­árus, kiskocsin szállítja por­tékáját. Az ókori szöveget kétezer éve sem kiabálhat tak másként — a legmoder­nebb technikával köti össze • nyakában mikrofon függ abba kiabál, Esernyőt kínál Az emberek gyűrűje egyr< nő, a hangja egyre sebesebb, egyre élesebben csuklik fel a drámai csomópontoknál. Mer: dráma ez, kis műalkotás, ahol a csúcspont: a vásár. Ha si­kerül, vígjáték. Ha nem: öt perces tragédia. Figyelem a bűvölő szöve­get: — Én esernyőt kínálok Önöknek, de nem azt a drága esernyőt, amit a boltban vá­sárolhatnak, jobbat és olcsób­bat. Vegyék meg ezt az eser­nyőt: nem kétezer líra, mint az üzletekben, nem. önöknek olcsóbban adom, ezernyolcért, ezerhétért, sőt ezerhatért. Megáll egy pillanatra, ve- rejtékcseppet töröl le a hom­lokáról. Vékony, fáradt em­ber, őszes hajtinccsel és te­kintete, mikor nem bűvöli a körbenálló gyanakvó szeme­ket, fásult. Leguggol, kitárja az ernyőt: — Nézzék ezeket a bordá­kat, nézzék ezt a vásznat. Ez nem engedi át az esőt, ez megvéd, ez márkás áru. És nem kétezer, mégcsak nem is ezernyolcszáz, ezerhat, nem. Olcsóbban adom: ezerötért, ezemégyszázéxt. Itt az utol­só alkalom: ezerháromszáz líra, ezerkétszáz líra, ezeregy­száz líra, ezer KI Szinte vijjog ez az utolsó U, már nem mondja ki az egész szót, elvágja, felviszi a han­got. (Folyt, kőv.) Bar ács Dénes UTAZÁS DÍLRE romok mellett földből nőnek ki a modern paloták: Róma igazi arca éppen ez a sok­arcút sag. Ezért nem mondha tód meg soha, milyen is ai Örök város.

Next

/
Oldalképek
Tartalom