Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
2 SZOLNOK iUKGTH NÉPI* 1051. janaát 3A Kongóban és Laoszban nem kell soká várni a szabadságra KONGÓRÓL és Laoszról az elmúlt félévben nagyon sok hír, tudósítás és cikk jelent már meg a lapokban. — Most azonban mindkét területen, újabb, örvendetes fejlemények vannak kibontakozóban, érdemes tehát ismét elővenni e két sokat szenvedett ország problémáját Kongó is, Laosz is jól példázza, hogy a gyarmatosítók mennyire foggal és körömmel ragaszkodnak régi kiváltságaikhoz, s továbbra is rabságban akarják tartani a gyengén fejlett országokat. Az imperialista beavatkozás • két országban különösen szemmel látható. Ami Kongót illeti, itt nemcsak a volt gyarmatosítóknak, a belgáknak az agresz- sziója folyik tovább, hanem valamennyi gyarmatosító hatalom együttesen, az ENSZ kék zászlaját használva fel kalózlobogónak, e világszervezet nevében lép fel, így védelmezi az imperialista érdekeket. Laoszban pedig az amerikaiakkal együtt a SEATO-hoz, a délkelet-ázsiai támadó paktumhoz tartozó országok imperialistabarát kormányai avatkoztak be a legdurvább módon a nemzeti erők ellen. Az agresszió tehát itt is, ott is igen goromba módon történt. Mégis azt tapasztaljuk — s ezt éppen a legutóbbi napok eseményei igazolják — hogy a nemzeti erők mindkét országban győzelmesen törnek előre. A harctereken újabb és újabb területeket szabadítanak fel s helyeznek a törvényes kormány ellenőrzése alá. A harc persze nemcsak a csatatereken folyik. Legalább ugyanennyire fontos az éremnek az a másik oldala, hogy ma már a gyarmatosítókat nyíltan támogató szűk reakciós rétegtől eltekintve, Kongóban is, Laoszban is a nép túlnyomó többsége a törvényes kormányt támogatja. S éppen ez az, ami ellen az imperialistáknak nincs orvosságuk. A volt gyarmatosítók és színesbőrű ügynökeik hiába alkalmaznak terrort, hiába vetették fogságba Lumumbát, hiába gyilkoltak halomra ezer meg ezer ártatlan embert Vietnamban, Laosz fővárosában — ez csak még jobban leleplezte őket, még inkább elszigetelődtek. S ÉPPEN ez az az örvendetes fejlemény, amely az elmúlt napokban kezdett egyre jobban kibontakozni. Előre vetíti árnyékát, hogy Kongóban, illetve Laoszban nemcsak a belgák és nemcsak az amerikaiak fognak vereséget szenvedni, hanem a Kaszavubu, Mobutu, Nosa- van és Boum Oum-féle hazaárulók is a történelem szemétdombjára kerülnek. Ismeretes, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor Kongóban az ENSZ főparancsnokságának segítségével Mobutu ragadta magához a hatalmat, a Szovjetunió és Csehszlovákia ideiglenesen megszüntette kongói diplomáciai képviseletének működését, a szocialista országokból érkezett szakértők is hazarepültek, sőt még a szocialista országok újságírói is elhagyták Kongót. Akkor egyesekben nyilván felvetődött az a gondolat, vajon nem folytat-e túlságosan passzív politikát a Szovjetunió a kongói kérdésben. Nos, az azóta eltelt időszak világosan beigazolta a szovjet politika helyességét. Éppen ez a lépés tette napról-napra nyilvánvalóvá nemcsak a kongóiak, hanem Afrika és Ázsia népei számára, hogy a szocialista tábor országainak nincsenek agresszív szándékaik a gazdaságilag elmaradt országokkal szemben, hogy a szocialista országok még nyilvánvaló segítségüket sem akarják ráerőszakolni egvetlen egy országra, — egyetlen egy népre sem. A Szovjetunió és általában a szocialista országok persze közben sem hagyták magukra a kongói és a laoszi népet. Rendkívül sokat nyomott a latban az a támogatás, amelyet a szocialista tábor országai az ENSZ-ben is és az ENSZ-en kívül is erkölcsileg nyújtottak e két sokat szenvedett népnek. A szocialista országok kíméletlenül leleplezték a belga és amerikai agresszorok vala- menyi erőszakos cselekedetét mennyi erőszakos cselekedetét. A MOSTANI helyzetről tehát kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzeti erők Kongóban és Laoszban is csak megszilárdultak, megizmosodtak, s ma sokkal tevékenyebbek, mint az elmúlt időszakban. — Hiba volna azonban ebből olyan következtetést levonni, hogy most már azonnal teljes győzelem lesz a gyümölcse a nemzeti erők hősies harcának. Az imperialisták és bérenceik továbbra sem nyugszanak. Csőmbe összeszedi az emberiség salakját: SS-bandi- tákból, közönséges rablógyilkosokból. megszökött börtön- töltelékekből, idegenlégiót szervez, hiszen bőségesen kap hozzá anyagiakat belga gazdáitól. Az amerikaiak és SEATO- beli cinkosaik is egyre több repülőgépet, motoros járművet és sorkatonaságot is bocsátanak a lázadó Nosavan- klikk rendelkezésére Laoszban. A harcnak tehát még koránt sincs vége. De a történelem vaslogikája kétségtelenné teszi, hogy a nemzeti függetlenségért harcoló erők előbb utóbb kiarcolják majd a győzelmet S az események egyre gyorsuló menete azt mutatja, hogy a kongói és a laoszi népnek nem kell már sokáig várnia a szabadságra. Megérteit a feltételek a szocialista mtmkaversessy új na«jy sikereire Üzemi pártszervezetek figye emreméitó kezdeményezése A napokban együttes ülést tartott a Tiszamenti Vegyiművek, a szuperfoszfátüze- met készítő építésvezetőség és a Vegyiműveket Szerelő Vállalat pártvezetősége. A napirenden egy téma szerepelt: a termelő, az építő és a szerelő vállalat közti jobb együttműködés kialakítása- Á Tiszamenti Vegyiművek részéről felszólalt dr. Ötvös Dániel főmérnök is. Hangsúlyozta: „megértek a feltételek a szocialista munkaverseny új magy sikereire." A Vegyiművekben is van lehetőség bőven, — de kiaknázása iőrészt csak a három vállalat együttes erőfeszítésével lehetséges. Szóbakerült például, hogy a szuperfoszfát- üzemben a jövő év helyett már az idén meg lehetne kezdeni a próbaüzemet és az előirányzottnál fél évvel korábban sima szuoerfoszfátot gyártani. Igen ám, de ehhez az szükséges, hogy az építők és a szerelők is tűzzék célul a határidő előtti munkát, egymás segítését, — indítsanak ők is munkaversenyt A Vegyiművek pártszervezetének képviselői elmondották; a gazdasági, műszaki vezetőkkel folytatott megbeszélések eredményeként ők már felmérték, mit vállalhatna az üzem kollektívája. Tekintve, hogy kénsavból terven felüli mennyiség gyártása nem kívánatos, így e 'b célokat tűznek ki. Mégpedig: a bázishoz képest 3,4 százalékkal magasabb tervüket a tavalyinál kisebb létszámmal váltják valóra. kevesebb ként használhatnak fel, mint tavaly. A munkások érdekében is mielőbb meg kellene valósítani néhány feladatot. így például higanygőzlámpákat szerelni a csör- gedezőkhöz, Demag-eme) őkkel és egyéb módon köny- nyíteni a munkát. Ez azonban a dolognak csak egyik oldala. Ott a szuperfoszfátüzem és az új kénsavgyár építése. Az is elsőrendű érdeke a gyárnak- A beruházás gyorsítása viszont nem tőlük függ elsősorban. Ezért jó, hogy az építőipari vállalat és a szerelő vállalat képviselői is megígérték ezen a tanácskozáson: ■ mindent megtesznek a belső tartalékok hasznosítása érdekében. Szekeres elvtárs, az építés- vezető például elmondotta: szuperfoszíátüzemre 36 milliót biztosítottak az idén, — de tervet csak 24 millióra kaptak eddig. Az új kénsav- gyárnál még rosszabb a helyzet; a hasonló értékű munkából csak 11 millió forint értékűre kapták meg a terveket. A tervek zömét márciusban kapják, — az időjárás miatt akkor indulhat meg intenzivebben az építés is. Akkor készítenek ütemterveket, s azok alapján lehet majd versenyezni az építkezési idők csökkentéséért A tervhiány és a tél okozta kényszerű szünet miatt kiesett időt a versenyszellem élesztése mellett műszaki, szervezési intézkedésekkel igyekeznek pótolni. Bevezetik például a kétműszakot, hogy minél hamarabb munkahelyet biztosítsanak a szerelőknek. A szerelők is ígérték: megteszik a magukét azért, hogy mielőbb termeljen a szuperfoszfátüzem. S csakis így haladhat a munka, ha mindenki megteszi a magáétVigyázni kell azonban közben arra is, hogy a vállalati érdek ne veszélyeztesse az együttműködést. Az építők például többszői panaszkodtak már, hogy a Vegyiművek mozdonya csal akkor vontatja helyére az C anyagukat, mikor az üzem dolgait előbb elvégezte. Ai építők tetemes bírságot fizet, tek már ilyen dolgok miau a MÁV-nak. A megfelelő anyagszállítás nemcsak a költségek csökkentése miatt fontos, hanem a munka gyorsítása miatt is. Mivel a tavaszra a szállítás fokozása várható, — jó az együttműködést idejében megszervezni. Sok mindenről volt még szó ezen a tanácskozáson. A legfontosabb talán az volt, hogy a pártszervezetek összhangjával megkezdték a vállal átok közti jobb együttműködés kialakítását. S ez csak eredményekre vezethet. S. &■ A franc;a vezérkár kevesli Ezáltal mintegy 5 300 forinttal nő az egy főre eső termelési érték. Az önköltséget is lehet — mintegy 0-6 százalékkal — csökkenteni. Nyerhetnek az igen drága szelénből 100 kilót, s a kénsavgyártás- nál a bázishoz képest tovább javíthatják a fajlagos anyagfelhasználást Kénsav tonnánként például 6 kilóval az Algériában bevetett erők létszámát Az Index Quotidien sajtó- tájékoztató közlése szerint az algériai francia hadsereg vezérkara keveseli az Algériában bevetett erők létszámát és felterjesztést Intézett a köz- társasági elnökhöz, a miniszterelnökhöz, valamint a hadügyminiszterhez: növeljék az algériai hadműveletek folytatásához szükséges egységek létszámát. E felterjesztés alap ján hozott döntést a napok ban a Minisztertanács agyői hogy katonai szolgálatra alkalmatlannak minősített sorköteleseket újabb orvosi felülvizsgálatnak vessék alá. Római H. Az út megépítésével a Vatikán addig értéktelen telkei csillagászati árakat értek el, s kereken ötven milliárd lírát nyertek tulajdonosaik. Ezért írta az Unitá még a játékok kezdete előtt: „A Vatikán már megnyerte az Olimpiát”. S a jövőre csak következtetni tudok arról a kis jelenetről, amely akkor zajlott le, amikor Róma egyik nagy ismerője és szerelmese éppen a Propaganda Fidem épületének — Borromini, a nagy építész művének — finomságait kísérelte meg elmagyarázni. A Piazza Spagna-ból nyíló kis, járda nélküli utcában pillanatnyi szünet nélkül özönlöttek a gépkocsik, megreltedtek, fékeztek, a sofőrök káromkodtak, a motorok zúgtak: alig értettem barátom szavát. Ez az épület valaha a katolicizmus terlátkép. jcsztőinek volt iskolája, a propaganda szó innen ered. De a finom cirádák helyett az autók fékcsikorgására emlékszem, ha rágondolok. S ha a Vatikán telkei nyugaton mind beépülnek, kétszerakkora lesz itt is a forgalom. Ez is — propaganda. Ez is Róma egyik arca. De egy város igazi arcát nem is elsősorban épületei, hanem emberei, szokásai, hagyományai, életstílusa adja meg. Ebben az értelemben is többféle Róma él egymás mellett: földrajzilag nincs közöttük távolság, de életmódban olyan messze vannak egymástól, mint a Szabira beduinjai és a Cadillac-ko- csin járó milliomos sejk Jártam a Via Veneto-n. Néhányszáz méter hosszú, kanyargó, széles utca a Via Ve- neto, az „édes élet”, a dolce vita — ahogy Federico Fell»UTAZÁS DÍLRi (5. folytatás.) Rómában heteket töltöttem, mégsem mondhatom, hogy ismerem. Ismeretes egy anekdota a pápával — a pápával, mivel az ilyen törtéketeket úgy kötik ott a pápához, mint nálunk Salamon királyhoz. Három amerikai látogatást tesz a szentatyánál, s az megkérdi tőlük: mennyi ideig maradnak. Az első közli: Három hónapig, „ön nem fogja megismerni Rómát” — jegyzi meg a pápa. A másik három hétig marad: „önnek sem lesz elég ideje megismerni oz Örök várost”. A harmadik mindössze három napra érkezett: „Látja, ön meg fogja ismerni Rómát” — mondja a pápa. Mert aki három napra érkezik, az valóban minden idejét a városra fordítja — s legalább a Baedecker szerint megkísérelheti bejárni nevezetes helyeit. Aki viszont hosszabb időre jön, az nem tömöríti annyira programját és elvész a város tengerében. De persze, ez a történet — bármilyen jól hangzik — nem fedi a valóságot. Sokfelé jártam Rómában s Baedecker úr elégedett lehet követőjének szorgalmával. De túl a fenséges romokon — azt hiszem, bizonyos értelemben fenségesebbek, mint akkor, amikor fényes paloták voltok és termeikben Róma sorsát szövögették a köztársasági és császári intrikák — van egy másik Róma: sőt, még nagyon sok Róma van. Bocsássák meg hát a Fórum Roma- num véráztatta régi kövei, hogy hallgatok róluk, s ne vessen rám követ senki ezért, mert nem szólok a Borghese- park csodálatos pinea-fáiról, sem a Borghese-képtár utól- érhetetlen művészi harmóniájáról, setu a gazdag templomok százairól. A római főposta épületében, az előcsarnok falán láttam az antik, a hajdani kétmilliós Róma leg- ragyogóbb térképét: a legnagyobb létesítmények beomlott falait sokhelyütt találtam meg a mai Rómában, a hajdani városfalba vágott kapukon ma is villamosok közlekednek, a Pantheon kupolája alatt ugyanúgy látni az eget, mint két ezredéve, s a Palatinum dombján úgy hivalkodnak a büszke császári rezidenciák romjai, mint nálunk, Budán, a királyi vámeredek falai a Palota téren. De ott a főpostán van egy másik térkép is: a mai Rómáé. Ennek a Rómának a kialakulását sokban meghatározták azok az antik paloták — de mégis más ez a város: mai. Mindaz, ami a múltból maradt rá, úgy feszélyezi ezt a mai várost, mint a kamaszt a kinőtt ruha. S micsoda kamasz: kétmilliós metropolis. A pápák Rómájának szűk utcáin percenként ismétlődő bravúrral törnek elő a hatalmas autóbuszok: e történelmi Róma a központ, s bárhová mész, itt visz keresztül utad. S ezt a súlyos örökséget még bonyolítják a jelen mesterkedései. Ezek egyike éppen az Olimpiával kapcsolatos. A város építészei évekig tartó pontos munkával kidolgozták Róma távlati terveit, amelyek szerint az olasz fővárosnak kelet felé kellett volna terjeszkednie. Ez any- nyit jelentett volna, hogy a történelmi központ lassan a város szélére került volna, s kialakulhatott volna a város új központja, széles, korszerű utakkal. Igenám, csakhogy a Vatikán és a legnagyobb telekspekulánsok birtokai nyugat felé, a tenger felé húzódtak. Ezért — mint a haladó sajtó megírta — ezeket a terveket végülis szemétkosárba dobták és az Olimpia közeledtére hivatkozva, gyorsan megépítették az északi és déli sportközpontokat összekötő Olimpiai Utat, amely a város fejlődését a tenger felé tereLégifelvétel a Colosseumról. ni híres filmje után emlegetik — központja. Este sétáltunk a hotelek, fényes kávéházak elegáns utcáján — és egy kicsit úgy éreztem magam, mint egy magyar falu korzóján. Igaz, a kávéházak utcára állított asztalai körül a hintaszékekben, a pálmák és vászontetők alatt a legelőkelőbb, a leggazdagabb emberek találkoztak. Igaz, hogy itt egy kávé ötször, tízszer any- nyiba kerül, mint másutt. Igaz, a hölgyeken hermelinpalást vagy felmérhetetlen értékű ékszer hivalkodik Igaz, a ruhák száz méterrel a divat előtt vágtatnak. Mégis: exkluzív világ ez, de olyan szűkén körülhatárolt, mini bármelyik kisváros korzója. Csak éppen a hírességek nem helyi notabilitások, nevüket az egész világon ismerik. De az unatkozó, a „dzsentri gazdagság” negyede ez, filmszínészek és gazdag római nemesek társalognak itt, kocsijaikat és kutyáikat sétáltatják, a méregdrága bárokban gint isznak és francia konyakot — de ebben nincsen semmi római, semmi olasz, mindez nemzetközi, s exkluzívHúsában — kommersz-áru. Az üzletemberek nem itt szállnak meg, a tőke gépezetéi nem itt kenegetik: ez itt a dóré luxus utcája. Végigsétáltam a Via Veneto-n: az asztaloknál a nemzetközi társaságok jórésze unottan hallgatott és elmerülten szemlélte a széksorok között áramló tarka tömeget. A sarkon fényképészek álltak, bőrkabátban, betöltött masinákkal, botrányra éhesen. Mintha egy kisváros korzóján jártam volna: egy hallatlanul előkelő, gazdag kisváros korzóján. Ügy hívják: a nemzetközi Jelsö tízezer* városa. (Folytatjuk.) Bar ács Diáét
