Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-04 / 3. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961 január 4. Brüsszeli helyzetjelentés Brüsszel (MTI) A takarékossági törvényjavaslathoz makacsul ragaszkodó belga kormány és az életszínvonal csökkentése ellen küzdő sztrájkolok legnagyobb összecsapásának napján kedden reggel Belgiumban mindkét tábor felkészült erőinek teljes bevetésére. Mint ismeretes, kedden délután két órakor folytatja a parlament Eyskens nadrágszíj-meghúzó intézkedéseinek vitáját. — A szocialista szakszervezetek, valamint a Kommunista Párt általános sztrájkra, tüntetésekre szólított fel. A tüntetések Brüsszelben délelőtt kezdődnek. Az egész országban állig f elf eg v vérzett katonák őrzik 'sútvonalakat, az elektromos központokat és a hivatalos épületeket. A karddal felszerelt lovasrendőrök számára — hogy az egyik nyugati l'írügynökség szavait idézzük — „mindenki gyanús, aki él.*’ Az újévi fegyverszünet szemmelláthatólag minden fronton végétért. Brüsszelben rendkívüli óvintézkedéseket hoztak a ».semleges övezetben”, a kormányhivatalok negyedében, ahol könnygáz- bombákkal felszerelt egységek foglaltak állást, páncélkocsik és fecskendőkkel felszerelt öntözőkocsik sorakoztak fel. Nagy a munkásság harci kedve is. A szocialista szak- szervezetek vezetői maguk is meglepődtek a munkásság hangulatán és aggódva szólítják fel őket „a rend és a fegyelem megtartására.” A déli iparvidékeken azonban ezeket a felhívásokat igen sokszor lehurrogták, s a dolgozók ezt a jelszót kiabálták: „Menjünk Rrü'^elbe, irány Brüsszeli” Hírügynökségi jelentések szerint keddre a még közlekedő néhány vonaton igen sok munkás érkezett a fővárosba a déli iparvidékekről. A szocialista szakszervezetek vallóniai szervezetei a parlamenti vita újrakezdésének napját, keddet; gyásznapnak nyilvánították, a hétfői ülésen azonban új jelszót adtak ki: Legyen ez a nap a gyász és az ellenállás napja. A parlamenti vita megkezdésének napján ismét leáll a forgalom Brüsszelben, mivel a szállítási dolgozók szakszervezete újból sztrájkra hívott fel — ezúttal azonban nem két napra, hanem meghatározatlan időre. Nagy tüntetés várható Liége városában is, ahol egyes jelentések szerint a sztrájkolók már az éj során barikádokat állítottak fel. A namuri körzetben ötven szocialista polgármester tömeggyűlést szervezett városában a kormány politikája elleni tiltakozásuk Monsban a sztrájkolók kedden határozatot fogadtak el, amelyben követelik, a király fogadja a szakszervezeti vezetőket. A határozat rámutat, hogy a király eddig meghallgatta a kormány- és pártvezetőket, de a sztrájkotokkal nem állt szóba. Az AFP jelentése szerint a belga szocialista szakszervezetek két és félmillió belga frank értékű kölcsönt kértek a a véd szakszervezetektől: a kamatnélküli kölcsönt minden további nélkül megadták. A francia szakszervezetek ötvenezer belga frankkal siettek a sztrájkolók segítségére. A szabad szakszervezetek nemzetközi szövetsége szintén támogatja a sztráikolókat. Feszült a helyzet Al&irban a népszavazás előtt Párizs (MTI) Amíg Franciaországban viszonylagos nyugalom jellemzi a január 8-i népszavazást megelőző kampány utolsó napjait, Algériában rendkívüli feszültség uralkodik. Algír arab óvárosában, a Kasbahban, keddre virradó éjszaka a muzulmánok újabb tüntetéseket kezdtek. A francia katonaság körülzárta a városrészt. Újságírókat nem engedtek be a Kashab területére. A hajnali és a reggeli órákban messzire hangzott a tüntetők kiáltása: muzulmán Algériát akarunk! Az arab tüntetők Ferhat Abbaszt éltették. Oran megyébe újabb francia csapaterősítések érkeztek Messmer hadügyminiszter villámlátogatásra ugyancsak Oran megyébe utazott. A Földközi-tengeri francia flotta egységei az elkövetkező napokban valószínűleg szintén Oran környékén cirkálnak majd kikötésre és legénységük partraszállítására készen. Mindebből Párizsban azt a következtetést vonják le, hogy korihánykörökben Orant várják a feszültség gócának a népszavazás napjaiban. Algériában egyébként már 6-án megkezdődik a szavazás. Három napon át cirkálnak a „vándor szavazóhelyiségek” a sivatagi részeken, a távoleső falvakban, s a hegyek között. A nagyvárosokban vasárnap rendezik meg a szavazást A „Francia Algéria” spanyol földre szökött vezérkara igen aktív. Lagaillarde és társai körleveleket küldözgetnek Algériába és felhívják elvbarátaikat; kövessenek el mindent, hogy az európai lakosság „nemmel” szavazzon. Pierre Poujade is Madridba érkezett és .négyszemközt tárgyalt Sálán tábornokkal. A „Francia A’^éria" jelszó anyaországi hívei Bidault, Norice és Soustelle újabb nyilatkozatát várják: De Gaulle tábornok e szélsőjobb- oldali ellenzékének vezérei szerdára sajtókonferenciát hirdettek meg. HÁROM ARCKÉP Három politikusról lesz most szó, három olyan emberről, akinek nevét 1960 előtt nagyon kevesen ismerték. Három olyan politikusról, akiket a nemzetközi élet rivaldafényébe állítottak az események, és történetük, egyéniségük ilyen vagy olyan formában az egész világ érredésének szoktak nevezni. —- Pártja volt az egyedüli párt, amely nem a különböző törzsek érdekeit képviselte, hanem a kongói nemzet felemelését, 13 millió kongói felemelését tűzte ki céljául. És kiderült, nem lehet nélküle tárgyalni. Lumumbát egyenesen a börtönből vitték Brüsszels mert sorsuk jele, szimbóluma annak, merre, s milyen áron halad a világ. P4TMCE LUMUMBA Emlékszem, először azon a képen pillantottam meg, amelyen hátrakötött kézzel vezetik őrei. Lumumba, a belgakongói nemzeti mozgalom vezetője, börtönben sínylődött, s “be, s ő lett a vezéralakja az új alkotmányt kidolgozó értekezletnek. Akkor még csak csíráiban bontakozott ki a későbbi kongói dráma. Később, az események viharában, az egész világ megtanulta Lumumba nevét, megismerte törhetetlen hitét, következetességét. Lumumba a kongói nép függetlenségi harcának szimbólumává nőtt. hat kiutat Kongó mai zűrzavarából.” Az egész világot megrázta Kongó törvényes miniszter- elnökének sorsa. Lumumba elfogadta az ENSZ felajánlott segítségét, s ennek eredményeként szétzúzták az ország alkotmányos intézményeit, egy belga-bérenc diktátor kezébe adták a hatalmat, végül pedig őt magát is letartóztatták, megkínozták, börtönbe vetették Mobutu zsoldosai. Az ember, akiről szólunk, ma fogoly, de szavai ma aktuálisabbak, mint valaha: „Semmi sem állíthat meg engem; én életemet adnám népemért. Sajnos, még sok kongói van, aki az éhségtől hajtva pár frankért eladja magát, vagy aki a múlt örökségeként honfitársára támad. De mindez el fog múlni. Az imperializmus szalmaszállal akar gátat vetni a folyónak. A történelem abban az irányban halad, amerre én török. JOHN KENNEDY Egy ember golfozik. Amerikában általában nincs ebben semmi meglepő, nagyon sokan szorongatják a golfütőt, és senki sem ütközik meg rajta. Mégis, amikor Kennedy Palm Beach-ben golfozni indult, fotóriporterek serege szegődött nyomába, s amikor kitiltották őket a pályáról, ahol 18 gödörbe kergetik körbe a labdát, valóságos parlamenti vihar keveredett. És van ebben valami szimbolikus, valóban. Mert éppen Kennedy, az újonnan megválasztott amerikai elnök volt az, aki a választási kampány során maró gúnnyal emlékezett meg Eisenhower elnök ismeretes golf-szenvedélyéről. mert merész, bátor úton indult el hazája függelenségé- nek kivívására, — kizárták azokból a tárgyalásokból, amelyek Brüsszelben indultak a Kongói Köztársaság jövendő alkotmányának megállapítására. Az afrikai vezetőket tehát Brüsszelbe vitték, s megkezdődtek a tárgyalások — de kiderült, hogy Lumumba nélkül nem lehet megoldani semmit. Lumumba ott volt a tárgyalóasztalnál ak- koris, ha sokezer kilométerre, messze Afrikában, egy börtönben tartották fogva. Ez az ember, a lulua törzs fia, aki egy katolikus iskolában tanult — itt tanulta meg gyűlölni a hamis ájtatossá- got és a hamis képmutatást is — Afrika közepén, Stanley- ville-ben volt postatisztviselő, s itt kezdte meg harcát abban az időben, amelyet Afrika ébJ—‘ŐJ .na lcií hwiigw »cícvu így jellemezte őt: „Ez az ember, akiről az imperialista sajtó hihetetlen dolgokat ír, akit dühöngő vadembernek, felelőtlen kalandornak ábrázoltak, a valóságban rokonszenves és udvarias férfi, kellemes társalgó, egyszerű és nyílt. Ellentétben a többi /nacionalista vezérrel, Lumum- bának sohasem volt módja „megismerni a világot.” Politikai tapasztalatait Stanleyville tartományban gyűjtötte, majd a börtönben. Politikai tapasztalatlansága, nemeslelkűsége ellenfeleivel, bizalma az európaiakban (európai munkatársak vették körül, akikről később kiderült, hogy belga kémek), kétségkívül rányomták bélyegüket kormányzására. De az bizonyos, hogy egyedül Lumumba és mozgalma mutatA laoszi helyset újabb fejleményei Bangkok (MTI). A• SEATO Tanácsa hétfőn egy és negyed órás ülést tartott, megvitatta a laoszi helyzetet. A legközelebbi ülést szerdára tűzték ki, de mint egy szóvivő közölte, szükség esetén már kedden összehívják. Pote Sarasin, a SEATO főtitkára megismételte azokat a rágalmakat, hogy Kong Le csapatai és a Patet Lao fegyveres erői oldalán a Vietnami Demokratikus Köztársaság csapatai is beavatkoztak a harcokba. Ezt az állítását azonban semmivel sem tudta bizonyítani, csak annyit jegyzett meg, hogy mielőtt a SEATO akcióba kezdene Elfeledkeztek róla Csütörtökön este nyilvános pártnapot kellett volna tartani a jászladányi Táncsics Tsz-ben a moszkvai nyilatkozatról és a nemzetközi helyzet kérdéseiről. Ugyanis a Megyei Párt Végrehajtóbizottság határozatot hozott, hogy a nemzetközi munkásmozgalom e fontos dokumentumait széles körben kell ismertetni a megjre dolgozóival. A pártnap azonban elmaradt a tsz pártvezetőség és a községi pártbizottság hibájából. Csupán azért, mert elfeledkeztek a megszervezéséről. Legalábbis így tájékoztatta a helyszínre érkezett előadót Tánczos Antal elvtárs, a községi pártbizottság titkára. Nyilvánvaló, hogy sok másirányú elfoglaltsága van a szövetkezet és a község pártvezetőinek. De nem annyi, hogy egv hét múlva ne emlékeznének vissza e fontos pártfeladatra, s a maguk által megjelölt határidőre. előtte kivizsgálja a jelentéseket. Mint az AP közli, Thanat Khoman thaiföldi külügyminiszter kedden este kijelentette, hazája a SEATO beavatkozását, a lázadó Boun Oum-kormány megsegítését szándékozik kérni. New York. — A Reuter közlése szerint a lázadó Boun Oum-kormány utasította la- osz ENSZ-képviselőjét, hogy a Biztonsági Tanácsban emeljen vádat a Szovjetunió ellen. A lázadók beavatkozással rágalmazzák a Szovjetuniót, azt állítják, hogy megsértette az 1954-es genfi megállapodást. Champassek Laosz ENSZ- képviselője hétfőn felkereste Hammarskjöld ENSZ-főtit- kárt és átadta neki kormánya táviratát. Később újságíróknak kijelentette, „ha romlik a laoszi helyzet”, ha elesik Luang Prabang, vagy valamilyen más fontos város, kormánya kérni fogja a Biztonsági Tanács összehívását Ügy hírlik, hogy a lázadó kormány közmunkaügyi mi nisztere kedden New Yorkba utazik, hogy kormánya nevében hivatalos tiltakozást terjesszen be. A Reuter jelentése szerint az Indiai Kommunista Párt hétfőn kiadott felhívásában sürgette az 1954. évi genű értekezlet résztvevőinek haladéktalan összehívását, a laoszi válság kiszélesedésének megakadályozását /anuár 17-től menetrendszerűen közlekedik a MALÉV IL—18-as repülőgépe Budapest és Moszkva között A MALÉV január 17-től menetrendszerűen közlekedteti Budapest és Moszkva között az IL—18-as repülőgépét. A gép kedden és pénteken indul Budapestről Moszkvába, Moszkvából pedig szerdán és szombaton érkezik vissza a magyar fővárosba. Az utazási idő 3 óra.. (MTI) Háromszáz éves a lengyel sajtó VARSÓ (MTI). Lengyel- crszágszerte január 3-án ünnepük a Lengyel Sajtó 300. évfoi ‘ 16”\ 1 l. jpn zán jelent meg ugyanis Krakkóban az első lengyel nyelvű hetilap, a Narkuriusz Polski és ettől számítják a lengyel nemzeti sajtó létrejöttét. — (MTI). Kennedy, az egyik leggazdagabb amerikai nagytőkés család sarja, úgy tűnt fel az amerikai politika egén, akár valami üstökös. Négy évvel ezelőtt ugyan már pályázott az alelnökjelölti tisztre a Demokrata Pártban, de vereséget szenvedett — és itt kezdődött tavalyi győzelme. Akkor 38 éves volt — most 42. De egész életében erre a szerepre készült, erre a címre tört. Vagyis pontosabban nem ő, hanem a dúsgazdag Kennedy-„clan” Az apa, aki Írországból bevándorolt család sarja, különböző tőzsdei manipulációkkal szerezte hatalmas vagyonát. Az ifjú Kennedy — a második fiú a kilenc közül — a családi rezidencia növekedésén mérhette le a clan anyagi helyzetét. Ö maga még viszonylag szerény üzletemberi lakosztályban született — ma Kennedynek, a milliomosnak a Miami-beli Palm Beach- ben. az amerikai Riviérán áll nagyszerű palotája, ha ugyan egy mai modern villacsodára lehet ezt a kifejezést alkalmazni. — A Kennedy papa minden fiának egymillió dollárt ígért, „útravalónak az életbe”. De a választási hadjáratra, beavatottak szerint, ötvenmilliót is elköltötték. Pedig az apa szándékai szerint nem John, hanem bátyja lett volna az Egyesült Államok elnöke. A legidősebb fiú végig kitűnő eredménnyel haladt az élet lépcsőfokain, első volt tanulmányokban és sportban egyaránt és maga John, a mai elnök, csak makacs akaratával bukdácsolt nyomában. A második világháború során azonban a legidősebb Kennedy fiú repülőgépét lelőtték, amikor egy németországi bombázásra indult. — Amikor erre a végzetes útra sor került, már eléggé helytállt ahhoz, hogy előléptessék, azonban újabb érdemeket akart szerezni... Halála után tehát John Kennedy vette át célkitűzését és a család millióival megkeni választási gépezet segítségével, szoros szavazás nyomán megszerezte a győzelmet. Kennedy legfőbb aduja a választási harc során az volt, hogy őszintén rámutatott Amerika tekintélyének hanyatlására, az Eisenhower kormány kül- és belpolitikai baklövéseire. SIRM4V0 BANDARANAIKE Egy távoli ország, egy távoli nép, egy asszony s egy férfi sorsa fonódik össze ebben az utolsó történetben, amely oly kifejezően járul hozzá korunk arcának megfestéséhez. Ceylon miniszterelnökének életéről lesz szó — egy asz- szony életéről. Sirimavo, ez a keleti asszony, akire a keleti bölcsesség szerint csak a gyász néma viselése hárult volna, — vállalta egy férfi egész életművének tovább folytatását, országa élén. Ceylon partjait az Indiai óceán hullámai mossák és nyolcmillió lakosa a semlegesség politikai országútján haladva építette jövőjét. — Olyan vezére volt, mint Ban- daranakie miniszterelnök. Ez az ember egyszerű volt és megértette, kifejezte népe akaratát. Magányos villájába, amelyet mindenki ismert, bárki beléphetett, mindenkit meghallgatott. S az egyik vendég, egy fanatikus buddhista szerzetes, aki egy szekta szűk előjogait féltette a miniszterelnök bátor reformjaitól, — de sokan mondják, hogy a szálak átnyúltak az óceánon is — pisztolyt rántott a házigazdára és öt lövéssel végzett vele. Az előrohanó Bandaranai- ke asszony már semmit sem tehetett. Mindaddig csak otthon hallgatta férje terveit és álmait — s mivel módos családból származott, igyekezett biztosítani, megszerezni a szükséges anyagi eszközöket. Mint Keleten szokás, a házasság napjáig nem ismerte férjét, akit szülei jelöltek ki számára — és ahogy gyakran megtörténik, a szerelem csak a házasság után bontakozott ki s tette meg- bonthatatlanná a két ember összetartozását. Csak a gyil kos golyói téphették szét ez a köteléket, — de még azol sem. Más asszony ilyenkor Ke létén fehér gyászruhát vi sei és némán tűri sorsát, — Sirimavo nem így tett. Lát ta, hogy vezetője nélkül férjének függetlenségi pártja, a Sri Lanka Szabadságpárt szétbomlik, megsemmisül. S ekkor ő maga állott férje helyére. A választási kampány idején bejárta az egész országot, beszédeket mondott — elmondta, hogyan gyilkolták meg férjét és elmondta azt is, hogy a gyilkosok nem győzhetnek. És az özvegy fehér gyászruhában foglalta el a választási győzelem után a miniszterelnöki széket. Egy özvegy fehér gyászfátyolban egy ország élére állt, mert a nép ugyanúgy hű maradt a meggyilkolt eszméihez, mint ő maga. Baracs Dénes
