Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-22 / 19. szám
1961. január 22. SZOLNOK MEGY« NSFLA* A/ állattenyésztés feladatai 196!-foen — A mezőgazdasági szabadegyetem előadásáétól — Mint már hírüladtuk, január 18-án hangzott el a me- ,yei mezőgazdasági szabadegyetem 1961. évi első előadása, melyet Magas László, a megyei tanács VB mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője tartott. Az állattenyésztés feladataival foglalkozó értékes előadásból idézünk: „BÄTRAN ELMONDHATJUK; mezőgazdaságunk továbbfejlődésének, a magaskultúrájú földművelésnek egyik legfontosabb feltétele az, hogy országosan és ezen belül az egyes mezőgazdasági üzemekben is helyes legyen a növénytermelés és állattenyésztés aránya. Az állattenyésztés nagyüzemesítése bonyolult és sokrétű feladat, melynek teljesítése sok feltétel biztosítását követeli meg. Míg növénytermesztésben az átszervezés után az árutermeléssel járó feladatokat azonnal, telies egészében a szocialista szektor veszi át. állattenyésztésnél az átszervezés Veiben és még azt követően is hosszabb ideig az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek közös állatállományának termelése mellett a háztáji állattartás árutermelésére is támaszkodnunk kell. Az előirányzat szerint ugyanis még 1965-ben is jelentős állatállomány, az ossz szarvasmarhaállomány 36. a tehénállomány 46, a sertésállomány 32 s a baromfi- állomány 58 százaléka lesz a háztáji gazdaságokban. Természetesen az állattenyésztésben is egyre növekvő szerepet tölt be a szocialista nagyüzemek — állami gazdaságok, termelőszövetkezetek — közös állatállománya. Az állami gazdaságokban a gazdálkodási színvonal állandóan emelkedik, termelésük fejlődik, tenyészállatellátás- ban, árutermelésben fejlett korszerű tenyésztés és termeléstechnikai módszerek alkalmazásával egyre példamutatóbb bázisai lesznek a nagyüzemi állattenyésztésnek Nyilvánvaló, hogy az elkövetkező években feilődő. területben növekedő és gazdálkodásban javuló termelőszövetkezeteinkre is mind nagyobb feladat hárul. DOLGOZÓ NÉPÜNK élelmiszerrel való ellátásából is mindinkább fokozó mértékben kiveszi részét a termelő- szövetkezetek közös állattenyésztése. 1960-ban az egyes állati termékekből az állami felvásárlásból, a tsz-ek közös állattenyészete a következő szerint részesült: szarvasmarhahús 80.9, sertéshús 70,9, baromfihús 40, tej 66, gyapjú 90,7 százalék, az összes tanácsi árutermeléshez viszonyítva.” Az 1960-ban elért eredmények és elkövetett mulasztások, hibák elemzése után részletesen foglalkozott a beszámold a szarvasmarhatenyésztés ez évi feladataival. Ezt követően pedig a sertés- tenyésztéssel. „Hazánkban már most is az összes húsfogyasztásnak több mint 50 százaléka sertéshús. Az életszínvonal 1 gyasztása előreláthatóan tovább nagyobbodik. A sertéshússal szemben egyre fokozó dik a minőségi igény is. A feladatok teljesítése érdekében 1961-ben — tovább haladva az elmúlt években megkezdett úton — mindinkább át kell térnünk a nagyobb termelésre képes, több húst és kevesebb fehérárut adó sertések tenyésztésére. A hússertések közül is a gyorsabban növekvő s több malacot adó magyar — nagy fehér — hússertéseket kell elsősorban tenyészteni. Ahol a tartási körülmények egyelőre csak mangalica, vagy más igénytelenebb fajta kocatörzs beállítását tpszik kívánatossá, árusüldő előállítása céliából ezek keresztezését hasznosnak tartjuk. A hússertések arányszámának növelését lehetővé teszi a tartási feltételek javulása, a szakszerű takarmányozás megvalósítása a szocialista nagyüzemekben. AZ INTENZIVEBB hústermelésű sertésfajtákra való áttérés útján növelni tudjuk a hizlalás forgási sebességét. Jelenleg még megyénkben — megegyezően az országos átlaggal — igen magas a levágásra kerülő hízók kora: átlagosan 15 hónap. Ennek egyik következménye az, hogy így a szükségesnél nagyobb állományt vagyunk kénytelenek fenntartani. Ha csak három hónappal csökkenteni tudjuk ezt az idő- szakpt, mintegy 20 százalékkal csökkenthető az állomány változatlan hozamok mellett, s ezesetben az év eleji kezdő állományt száz százalékban tudjuk kivágni, a jelenlegi 75—80 százalékkal szemben A hizlalás forgási sebességének fokozása az önköltség csökkentés egyik legléovege- sehb tényezőié. A hízlalási időnek az előbb említett három hónapos rövidítése rendkívül lényeges abraktakarmány megtakarítással jár. Az így megtakarított abrakkal — figyelembe véve a kedvezőbb takarmányértékesítésből származó abrakmegtakarítást is — megyénkben mintegy 50 ezer sertést tudnánk meghízlalni, mintegy 87 millió forint értékben. Fontos feltétele a sertés- tenyésztés további erősítésének termelőszövetkezeteinkben a férőhely biztosítása. Az állam igen jelentős segítséget nyújt a beruházásoknál, elsősorban a sertésfiaz- tatók juttatásával. A szerfás sertésólakban a sertések elhelyezésével szemben támasztott követelményeket biztosítani lehet. Fontos azonban téli időszakban — különösen a fiaztatók — Látoqatóban a kosárfonóknál* Kiss Erzsébet és hatvani Ferenc vezsenyi gye.rmekfotelt készítenek. kosárfonók emelkedésével a sertéshús fo- szakszerű téliesítése. TerméHIRDESSEN A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAPBAN! HIRDETÉSI DIJAK: Apróhirdetések 10 szóig köznap 10 forint ün nepnap 20 Ft Ugyanaz bekeretezve hétközna: 20 forint, vasárnap 40 forint További szbdl köznap I— Ft ünnepnap 2.— Ft Ugyanaz bekeretezve köznap í — Ft. vasár- és ünnep nap 4— Ft Az első sző kettőnek számít Hir <)»tések postautalvány szelvényen is beküld hetők a fentiek szerint számított összeggé, együtt Eljegyzést, házassági, köszönet nyilvánító. halálozási stb hasábsoronként köznap 6.— Ft ünnepnap 12.— forint Keretes hirdetések hasábmilliméterenként köznap í 50 Ft. Ünnepnap 3 — Ft szetesen a szerfás épületek létesítésénél is gondoskodni kell mindazokról a kellékekről, melyek a fiaztatáshoz illetve hizlaláshoz elengedhetetlenek. Nem hiányozhat a megfelelő etetőtér, a külön kocapihenő, a gondozói helyiség, valamint az alomszalma, illetve a takarmány- tároló hely. Nem szorul magyarázatra a háztáji gazdaságok sertés- tartásának és árutermelésének fontossága. A párt és kormány által hozott átmeneti intézkedések gondos és tervszerű végrehajtásával lehetővé kell tenni a háztáji és 'egyéni gazdaságok kocatartásának és sertéshízlalásá- nak biztonságossá tételét úgy, hogy a kocaállományt legalább a jelenlegi szinten tartva, az árutermelést ebben a szektorban is jelentősen fokozzuk.” Á BAROMFITENYÉSZTÉSSEL is részletesen foglalkozott az előadás. „A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésével a kisüzemi baromfitenyésztésről fokozatosan, megyénkben elég nagyléptékkel tértünk át a nagyüzemi baromfitenyésztésre. 1958-ban 230 ezer, 1959-beh 560 ezer naposbaromfi került kihelyezésre a termelőszövetkezetekhez, 1960-ban viszont már közel három millió. A termelőszövetkezetek törzsállomány létszáma az 1957. évi 3500-ról, s az 1959. évi 80 ezerről 300 ezer fölé emelkedett.’' Az 1960. évi baromfitenyésztés tapasztalatait, az elkövetett hibákat elemezve megmutatta az előadás a nagyüzemi baromfitenyésztés továbbfejlesztésének feltételeit, s hangsúlyozta a háztáji és egyéni baromfitartás tervszerű segítését, hogy annak színvonala ne csökkenjen, hanem emelkedjék * A szakelőadás részletesen foglalkozott a takarmánygazdálkodás, az állategészségügy kérdéseivel, s felvázolta, milyen feladatok hárulnak a vezetőkre, szakemberekre és gondozókra az állattenyésztés céljainak megvalósításánál. „Diákotthon** a Nagykunsági Állami Gazdaságban A Nagykunsági Állami | Gazdaságban már rendszeressé vált a mezőgazdasági, és ipari tanulóképzés. Az ipari szakmák közül a szíjgyártó, a villanyszerelő és a kerékgyártónak nevelnek utánpótlást. A mezőgazdaságnak úgyszólván minden ágúiban megtalálhatók a tanulók. | Jelenleg harminc fiatal ismerkedik a baromfigondozás, ! juhászat, borjúnevelés és ser- [téstenyésztés mesterségével. A növénytermesztésben a i fejlett agrotechnikai módsze- reknek megfelelően sajátítják I el a vegyszeres gyomirtás, növényvédelem és az öntözéses j gazdálkodásra vonatkozó alapismereteket. A tanulók, j akik az alföldi megyékből kerültek a Nagykunsági Állami Gazdaságba — minden segítséget megkapnak a gondtalan tanuláshoz. A munkaruhán és a napi egy étkezésen kívül havonta 450 forint juttatásban részesülnek. Részükre a gazdaságban létrehoztak egy kollégiumi elveken alapuló ..diákotthont” is, ahol oktatók felügyelete mellett tanulnak és szórakoznak. \ fiata'ok pé'dát műfajnak A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Termelőszövetkezetben az időszerű mun- \ kákon szorgoskodik a tagság ' öröm volt látni azt, hogy amikor a zsákokban a gabonát kocsira fel és le rakták, a fiatalok nem engedték, hogy ; az öregek hordják a terhet. Egymással versenyezve, ők végezték a fáradtságos munkát Különösen példamutatóan dolgozott Dajka Ferenc Benke János és Gála István Szorgalmas munkájukkal akarják biztosítani jövőjüket És tudják azt is, hogy azok a fiatal barátaik, akik jelen leg más munkaterületen dől goznak, látva az 6 szebb és jobb sorsukat, rövidesen hazatérnek, hogy együtt dolgozhassanak. Kerekes Péter i Cserkeszöllő Ács JcLu'oly, — hogy könnyebb legyen a vesszőt munkálni — előzőleg vízben áztatja. A brigádvezetők már végképp kikeltek ellenük. „Az én brigádomba ne osszák őket”, „A mi környékünket ne csúfítsák”, „Nekünk kölönc nem kell.” így zajongtak, amikor a tervkészítő tanácskozáson az elnök megkérdezte: — Ki fogadja a brigádjába azt a hat embert, akikkel az ital miatt tavaly bajok voltak? így, simán tette fel a kérdést, de mikor sejtette, hogy önként jelentkező nem lesz, magyarázta: Ezek is családosak. meg kell élniük. S a közös is felelős értük. Azonban nem sok foganatja lett az ajánló szónak. Nem is csoda, hisz mióta Kormosék a közösben vannak, már mind a hat brigádot „végiglátogatták." A leghosszabb időt. fél évet a Bojtorék brigádjában bírták ki. Azaz, hogy inkább ott tűrték meg őket legtovább. Egyszer viszont ott is megelégelték. hogy borsóvágásra hajnali 3 óra helyett déli 1 órakor vánszorogták ki. amikor már a többiek rég átmentek a kukoricásba. Másnap úgy lekapta őket Hegyi, a csapatvezető, hogy szóhoz jutni is alig tudtak: — Aki a pohár mellett legény. a kasza mellett is legyen az, s ha holnap hajnalban nem lesztek itt, mehettek a brigádból — mondta nekik, így sikerült aztán Kormosék- nak hamarosan egy másik brigádot boldogítani. Az elnök szavát már rég elnyelte a csend mire végre valaki megszólalt: Inkább A ti! annyival kevesebb létszámát adjatok, de nekem Kormosék nem kellenek. Csak inni, meg lógni tudnak. Jobb lenne, ha a legközelebbi közgyűlésen útilaput kötnénk a talpukra. Mik vagyunk mi, hogy tűrjük, amit csinálnak? így dohogott egy brigádvezető, a többiek meg kontráztak: Úgy biz, miköztünk ne keressenek menedékházat, mert még majd miattuk belénk csap a ménkű! A párttitkár meg az elnök látta, hogy most aztán betelt a „Kormos-pohár”, jó ha nekik nem rontanak, hogy zárják ki Kormosékat a Kos- suthból. Az élesedő zajban a titkár közelebb hajolt az elnökhöz, suttogtak valamit, aztán az elnök csendet intett: — Rendben van — mondta. — Kormosékat nem osztjuk be sehova. A többiek nem kutatták a döntés okát, haladtak tovább. Másnapra viszont Martos, a párttitkár, meg az elnök behivatta Kormost, meg a másik öt „nagyivó” embert, s az elnök félelmetes komolyan mondta nekik: — Magukat nem osztottuk be egy állandó munkaterületre. Maguk lesznek az „operatív” brigád. A brigád ve -,etés^r:el, mivel ő rá len'óbban hallgatnak, Kormos Fet ulus ! rencet bízzuk meg. A munkát közvetlenül én jelölöm , ki maguknak, s a brigadérost közvetlenül számoltatom be. , Erre mindenkor legyen felkészülve. Azok csak néztek, hogy így felvitte isten a dolgukat. Ittak is rá még aznap este jócskán. Hozzávetőleg a tizedik kisförccsnél tartottak, amikor Kormos felemelte hórihorgas alakját, s tekintetét a többiek feje felett körülhordozva, rákezdte: — Igyatok! a torkotok istenit! Mert az én brigadé- rosságom alatt erre nem lesz több alkalmatok. Az, aki hajnalban nem lesz ott borsót vágni, az mehet a brigádból, az nem kell többet közénk. Száradjon ki a torkotok, de akkor se hoztok szégyent a fejemre. Még meg is éljenezték Kormost. Az elnök maga se tudta másnap reggel, mi munkát adjon hirtelenében Kormo- séknak. mikor a brigadéros eléje állt: — Elnök elvtársi Az operatív brigád munkára teljes létszámban megjelent. Patkós, az elnök, legszívesebben óriásit nevetett volna. De hirtelen eszébe jutott, hogy komolynak kell lennie. így szólt: — Vártam már magukat, mert a Vámos dűlőben gallyaim kell a fákat. Létrát, fűrészt a raktárostól kérjenek. Kormos már fordult is, s vezényelte a többieket. Estig csak épp ebédelni töltöttek hosszabb időt, s a brigadéros este az irodában „leadta” a jelentést. Már úgy látszott, rendjén megy el a nap, amikor Hajdú Tóni megkockáztatta a kérdést: — Na, iszunk egy kör kis- fröccsöt? Kormos nekiesett: — Ha a torkod szikrát hány, akkor se! A többiek szeméből is kihunyt a felcsillanó remény Kormos szavainak hallatára. A héten megint együtt ültek a brigádvezetők, de egy- gyel, a Kormossal most többen voltak. Jóízűket kacagtak, amikor Kormos mesélte: Csak az első két hét volt nehéz. Az ő torka is sokszor égett az egy kör fröccsért, de a renomé, az renomé, és a brigádvezetőség nem kis titulus. Meg is őrizte. A többiek meg azt mondták: — Hagyjuk meg ezt a titulust Kormosnak, a brigáddal együtt. Nagy, a kertészeti brigád vezetője szólt közbe: — Csak azt már most kössük ki, hogy jövőre a munkaegységre szóló bor-járandóságukat kötelesek természetben kivenni... Ne húzzanak úgy ki a itívából. borsi Eszter
