Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

1961. január 22. SZOLNOK MEGY« NSFLA* A/ állattenyésztés feladatai 196!-foen — A mezőgazdasági szabadegyetem előadásáétól — Mint már hírüladtuk, január 18-án hangzott el a me- ,yei mezőgazdasági szabadegyetem 1961. évi első előadása, melyet Magas László, a megyei tanács VB mezőgazdasági osztályának főállattenyésztője tartott. Az állattenyésztés feladataival foglalkozó értékes előadásból idézünk: „BÄTRAN ELMONDHAT­JUK; mezőgazdaságunk to­vábbfejlődésének, a magas­kultúrájú földművelésnek egyik legfontosabb feltétele az, hogy országosan és ezen belül az egyes mezőgazdasági üzemekben is helyes legyen a növénytermelés és állatte­nyésztés aránya. Az állatte­nyésztés nagyüzemesítése bo­nyolult és sokrétű feladat, melynek teljesítése sok fel­tétel biztosítását követeli meg. Míg növénytermesztés­ben az átszervezés után az árutermeléssel járó feladato­kat azonnal, telies egészében a szocialista szektor veszi át. állattenyésztésnél az átszer­vezés Veiben és még azt kö­vetően is hosszabb ideig az állami gazdaságok és terme­lőszövetkezetek közös állat­állományának termelése mel­lett a háztáji állattartás áru­termelésére is támaszkod­nunk kell. Az előirányzat szerint ugyanis még 1965-ben is jelentős állatállomány, az ossz szarvasmarhaállomány 36. a tehénállomány 46, a ser­tésállomány 32 s a baromfi- állomány 58 százaléka lesz a háztáji gazdaságokban. Természetesen az állatte­nyésztésben is egyre növekvő szerepet tölt be a szocialista nagyüzemek — állami gazda­ságok, termelőszövetkezetek — közös állatállománya. Az állami gazdaságokban a gaz­dálkodási színvonal állan­dóan emelkedik, termelésük fejlődik, tenyészállatellátás- ban, árutermelésben fejlett korszerű tenyésztés és ter­meléstechnikai módszerek al­kalmazásával egyre példamu­tatóbb bázisai lesznek a nagy­üzemi állattenyésztésnek Nyilvánvaló, hogy az elkövet­kező években feilődő. terü­letben növekedő és gazdálko­dásban javuló termelőszövet­kezeteinkre is mind nagyobb feladat hárul. DOLGOZÓ NÉPÜNK élel­miszerrel való ellátásából is mindinkább fokozó mérték­ben kiveszi részét a termelő- szövetkezetek közös állatte­nyésztése. 1960-ban az egyes állati termékekből az állami felvásárlásból, a tsz-ek közös állattenyészete a következő szerint részesült: szarvasmar­hahús 80.9, sertéshús 70,9, ba­romfihús 40, tej 66, gyapjú 90,7 százalék, az összes taná­csi árutermeléshez viszo­nyítva.” Az 1960-ban elért eredmé­nyek és elkövetett mulasztá­sok, hibák elemzése után részletesen foglalkozott a be­számold a szarvasmarhate­nyésztés ez évi feladataival. Ezt követően pedig a sertés- tenyésztéssel. „Hazánkban már most is az összes húsfogyasztásnak több mint 50 százaléka ser­téshús. Az életszínvonal 1 gyasztása előreláthatóan to­vább nagyobbodik. A sertés­hússal szemben egyre fokozó dik a minőségi igény is. A feladatok teljesítése ér­dekében 1961-ben — tovább haladva az elmúlt években megkezdett úton — mindin­kább át kell térnünk a na­gyobb termelésre képes, több húst és kevesebb fehérárut adó sertések tenyésztésére. A hússertések közül is a gyor­sabban növekvő s több mala­cot adó magyar — nagy fehér — hússertéseket kell elsősor­ban tenyészteni. Ahol a tar­tási körülmények egyelőre csak mangalica, vagy más igénytelenebb fajta kocatörzs beállítását tpszik kívánatossá, árusüldő előállítása céliából ezek keresztezését hasznos­nak tartjuk. A hússertések arányszámá­nak növelését lehetővé teszi a tartási feltételek javulása, a szakszerű takarmányozás megvalósítása a szocialista nagyüzemekben. AZ INTENZIVEBB hús­termelésű sertésfajtákra va­ló áttérés útján növelni tud­juk a hizlalás forgási sebes­ségét. Jelenleg még megyénk­ben — megegyezően az orszá­gos átlaggal — igen magas a levágásra kerülő hízók kora: átlagosan 15 hónap. Ennek egyik következménye az, hogy így a szükségesnél na­gyobb állományt vagyunk kénytelenek fenntartani. Ha csak három hónappal csök­kenteni tudjuk ezt az idő- szakpt, mintegy 20 százalék­kal csökkenthető az állomány változatlan hozamok mellett, s ezesetben az év eleji kezdő állományt száz százalékban tudjuk kivágni, a jelenlegi 75—80 százalékkal szemben A hizlalás forgási sebessé­gének fokozása az önköltség csökkentés egyik legléovege- sehb tényezőié. A hízlalási időnek az előbb említett há­rom hónapos rövidítése rend­kívül lényeges abraktakar­mány megtakarítással jár. Az így megtakarított abrak­kal — figyelembe véve a kedvezőbb takarmányértéke­sítésből származó abrakmeg­takarítást is — megyénkben mintegy 50 ezer sertést tud­nánk meghízlalni, mintegy 87 millió forint értékben. Fontos feltétele a sertés- tenyésztés további erősítésé­nek termelőszövetkezeteink­ben a férőhely biztosítása. Az állam igen jelentős segít­séget nyújt a beruházások­nál, elsősorban a sertésfiaz- tatók juttatásával. A szerfás sertésólakban a sertések el­helyezésével szemben tá­masztott követelményeket biztosítani lehet. Fontos azonban téli időszakban — különösen a fiaztatók — Látoqatóban a kosárfonóknál* Kiss Erzsébet és hatvani Ferenc vezsenyi gye.rmekfotelt készítenek. kosárfonók emelkedésével a sertéshús fo- szakszerű téliesítése. Termé­HIRDESSEN A SZOLNOK MEGYEI NÉPLAPBAN! HIRDETÉSI DIJAK: Apróhirdetések 10 szóig köznap 10 forint ün nepnap 20 Ft Ugyanaz bekeretezve hétközna: 20 forint, vasárnap 40 forint További szbdl köznap I— Ft ünnepnap 2.— Ft Ugyanaz bekeretezve köznap í — Ft. vasár- és ünnep nap 4— Ft Az első sző kettőnek számít Hir <)»tések postautalvány szelvényen is beküld hetők a fentiek szerint számított összeggé, együtt Eljegyzést, házassági, köszönet nyilvánító. halálozási stb hasábsoronként köznap 6.— Ft ünnepnap 12.— forint Keretes hirdetések hasábmilliméterenként köz­nap í 50 Ft. Ünnepnap 3 — Ft szetesen a szerfás épületek létesítésénél is gondoskodni kell mindazokról a kellékek­ről, melyek a fiaztatáshoz illetve hizlaláshoz elenged­hetetlenek. Nem hiányozhat a megfelelő etetőtér, a külön kocapihenő, a gondozói he­lyiség, valamint az alom­szalma, illetve a takarmány- tároló hely. Nem szorul magyarázatra a háztáji gazdaságok sertés- tartásának és árutermelésé­nek fontossága. A párt és kormány által hozott átme­neti intézkedések gondos és tervszerű végrehajtásával le­hetővé kell tenni a háztáji és 'egyéni gazdaságok koca­tartásának és sertéshízlalásá- nak biztonságossá tételét úgy, hogy a kocaállományt leg­alább a jelenlegi szinten tartva, az árutermelést ebben a szektorban is jelentősen fo­kozzuk.” Á BAROMFITENYÉSZ­TÉSSEL is részletesen fog­lalkozott az előadás. „A ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlődésével a kisüzemi ba­romfitenyésztésről fokozato­san, megyénkben elég nagy­léptékkel tértünk át a nagy­üzemi baromfitenyésztésre. 1958-ban 230 ezer, 1959-beh 560 ezer naposbaromfi került kihelyezésre a termelőszö­vetkezetekhez, 1960-ban vi­szont már közel három mil­lió. A termelőszövetkezetek törzsállomány létszáma az 1957. évi 3500-ról, s az 1959. évi 80 ezerről 300 ezer fölé emelkedett.’' Az 1960. évi baromfite­nyésztés tapasztalatait, az elkövetett hibákat elemezve megmutatta az előadás a nagyüzemi baromfitenyésztés továbbfejlesztésének feltéte­leit, s hangsúlyozta a háztáji és egyéni baromfitartás terv­szerű segítését, hogy annak színvonala ne csökkenjen, hanem emelkedjék * A szakelőadás részletesen foglalkozott a takarmánygaz­dálkodás, az állategészség­ügy kérdéseivel, s felvázol­ta, milyen feladatok hárulnak a vezetőkre, szakemberekre és gondozókra az állatte­nyésztés céljainak megvaló­sításánál. „Diákotthon** a Nagykunsági Állami Gazdaságban A Nagykunsági Állami | Gazdaságban már rendsze­ressé vált a mezőgazdasági, és ipari tanulóképzés. Az ipari szakmák közül a szíj­gyártó, a villanyszerelő és a kerékgyártónak nevelnek utánpótlást. A mezőgazdaság­nak úgyszólván minden ágú­iban megtalálhatók a tanulók. | Jelenleg harminc fiatal is­merkedik a baromfigondozás, ! juhászat, borjúnevelés és ser- [téstenyésztés mesterségével. A növénytermesztésben a i fejlett agrotechnikai módsze- reknek megfelelően sajátítják I el a vegyszeres gyomirtás, nö­vényvédelem és az öntözéses j gazdálkodásra vonatkozó alapismereteket. A tanulók, j akik az alföldi megyékből ke­rültek a Nagykunsági Állami Gazdaságba — minden segít­séget megkapnak a gondtalan tanuláshoz. A munkaruhán és a napi egy étkezésen kívül havonta 450 forint juttatás­ban részesülnek. Részükre a gazdaságban létrehoztak egy kollégiumi elveken alapuló ..diákotthont” is, ahol oktatók felügyelete mellett tanulnak és szórakoznak. \ fiata'ok pé'dát műfajnak A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Termelőszö­vetkezetben az időszerű mun- \ kákon szorgoskodik a tagság ' öröm volt látni azt, hogy amikor a zsákokban a gabo­nát kocsira fel és le rakták, a fiatalok nem engedték, hogy ; az öregek hordják a terhet. Egymással versenyezve, ők végezték a fáradtságos mun­kát Különösen példamuta­tóan dolgozott Dajka Ferenc Benke János és Gála István Szorgalmas munkájukkal akarják biztosítani jövőjüket És tudják azt is, hogy azok a fiatal barátaik, akik jelen leg más munkaterületen dől goznak, látva az 6 szebb és jobb sorsukat, rövidesen ha­zatérnek, hogy együtt dolgoz­hassanak. Kerekes Péter i Cserkeszöllő Ács JcLu'oly, — hogy könnyebb legyen a vesszőt munkál­ni — előzőleg vízben áztatja. A brigádvezetők már vég­képp kikeltek ellenük. „Az én brigádomba ne osszák őket”, „A mi környékünket ne csúfítsák”, „Nekünk kö­lönc nem kell.” így zajongtak, amikor a tervkészítő tanács­kozáson az elnök megkér­dezte: — Ki fogadja a brigádjába azt a hat embert, akikkel az ital miatt tavaly bajok vol­tak? így, simán tette fel a kér­dést, de mikor sejtette, hogy önként jelentkező nem lesz, magyarázta: Ezek is családo­sak. meg kell élniük. S a kö­zös is felelős értük. Azonban nem sok foganatja lett az ajánló szónak. Nem is csoda, hisz mióta Kormosék a közös­ben vannak, már mind a hat brigádot „végiglátogatták." A leghosszabb időt. fél évet a Bojtorék brigádjában bírták ki. Azaz, hogy inkább ott tűr­ték meg őket legtovább. Egy­szer viszont ott is megelégel­ték. hogy borsóvágásra hajna­li 3 óra helyett déli 1 órakor vánszorogták ki. amikor már a többiek rég átmentek a ku­koricásba. Másnap úgy lekap­ta őket Hegyi, a csapatvezető, hogy szóhoz jutni is alig tud­tak: — Aki a pohár mellett le­gény. a kasza mellett is le­gyen az, s ha holnap hajnal­ban nem lesztek itt, mehettek a brigádból — mondta nekik, így sikerült aztán Kormosék- nak hamarosan egy másik brigádot boldogítani. Az elnök szavát már rég elnyelte a csend mire végre valaki megszólalt: Inkább A ti! annyival kevesebb létszámát adjatok, de nekem Kormo­sék nem kellenek. Csak inni, meg lógni tudnak. Jobb len­ne, ha a legközelebbi köz­gyűlésen útilaput kötnénk a talpukra. Mik vagyunk mi, hogy tűrjük, amit csinál­nak? így dohogott egy brigádve­zető, a többiek meg kontráz­tak: Úgy biz, miköztünk ne keressenek menedékházat, mert még majd miattuk be­lénk csap a ménkű! A párttitkár meg az elnök látta, hogy most aztán be­telt a „Kormos-pohár”, jó ha nekik nem rontanak, hogy zárják ki Kormosékat a Kos- suthból. Az élesedő zajban a titkár közelebb hajolt az el­nökhöz, suttogtak valamit, aztán az elnök csendet intett: — Rendben van — mond­ta. — Kormosékat nem oszt­juk be sehova. A többiek nem kutatták a döntés okát, haladtak tovább. Másnapra viszont Martos, a párttitkár, meg az elnök behivatta Kormost, meg a másik öt „nagyivó” embert, s az elnök félelmetes komo­lyan mondta nekik: — Magukat nem osztottuk be egy állandó munkaterü­letre. Maguk lesznek az „ope­ratív” brigád. A brigád ve -,etés^r:el, mivel ő rá len'ób­ban hallgatnak, Kormos Fe­t ulus ! rencet bízzuk meg. A mun­kát közvetlenül én jelölöm , ki maguknak, s a brigadérost közvetlenül számoltatom be. , Erre mindenkor legyen fel­készülve. Azok csak néztek, hogy így felvitte isten a dolgukat. It­tak is rá még aznap este jócskán. Hozzávetőleg a ti­zedik kisförccsnél tartottak, amikor Kormos felemelte hórihorgas alakját, s tekin­tetét a többiek feje felett kö­rülhordozva, rákezdte: — Igyatok! a torkotok is­tenit! Mert az én brigadé- rosságom alatt erre nem lesz több alkalmatok. Az, aki hajnalban nem lesz ott bor­sót vágni, az mehet a brigád­ból, az nem kell többet kö­zénk. Száradjon ki a torko­tok, de akkor se hoztok szé­gyent a fejemre. Még meg is éljenezték Kormost. Az elnök maga se tudta másnap reggel, mi munkát adjon hirtelenében Kormo- séknak. mikor a brigadéros eléje állt: — Elnök elvtársi Az ope­ratív brigád munkára teljes létszámban megjelent. Patkós, az elnök, legszíve­sebben óriásit nevetett vol­na. De hirtelen eszébe ju­tott, hogy komolynak kell lennie. így szólt: — Vártam már magukat, mert a Vámos dűlőben gallyaim kell a fákat. Lét­rát, fűrészt a raktárostól kérjenek. Kormos már fordult is, s vezényelte a többieket. Estig csak épp ebédelni töltöttek hosszabb időt, s a brigadéros este az irodában „leadta” a jelentést. Már úgy látszott, rendjén megy el a nap, ami­kor Hajdú Tóni megkockáz­tatta a kérdést: — Na, iszunk egy kör kis- fröccsöt? Kormos nekiesett: — Ha a torkod szikrát hány, akkor se! A többiek szeméből is ki­hunyt a felcsillanó remény Kormos szavainak hallatára. A héten megint együtt ül­tek a brigádvezetők, de egy- gyel, a Kormossal most töb­ben voltak. Jóízűket kacag­tak, amikor Kormos mesél­te: Csak az első két hét volt nehéz. Az ő torka is sokszor égett az egy kör fröccsért, de a renomé, az renomé, és a brigádvezetőség nem kis titulus. Meg is őrizte. A többiek meg azt mond­ták: — Hagyjuk meg ezt a ti­tulust Kormosnak, a brigád­dal együtt. Nagy, a kertészeti brigád vezetője szólt közbe: — Csak azt már most kös­sük ki, hogy jövőre a mun­kaegységre szóló bor-járan­dóságukat kötelesek termé­szetben kivenni... Ne húzza­nak úgy ki a itívából. borsi Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom