Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

6 SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 1961. január 21 H. W. EDWARDS: KISLÁNYOM, LOUEE »Prózába öntöm a szívemet« fi emutatom " Loueet, a kislányomat Már komoly „felnőtt”, tíz­éves. Iskolába jár, mint a töb­bi amerikai kislány. Negye­dik osztályos. Louee arra vágyik, s nincs is ennél for­róbb kívánsá­ga, hogy „ép­pen olyan le­gyen, mint a többi gyerek" Ezt a vágyat az a kis világ ol­totta belé amelyben él és mozog; a lakó­negyed gyere­kei, az iskola, a rádió és a tele­vízió. Ámde van valami, ami miatt Louee vágya — leg­alábbis a jelenlegi körülmé­nyek között — teljes egészé­ben sohasem válhat valóra. Valamiben mindig „más” ma­rad, mint a többi gyerek. Louee ugyanis „vegyes házas­ságból” származik: anyja fe­hér, apja pedig néger. Louee nagyon is érzi ezt a különbséget. Kis játszótársai, azzal a kegyetlenséggel, ame­lyet a gyerekek a környező világtól akaratlanul is elsajá­títanak, sohasem engedik, hogy megfeledkezzék róla. Amikor kezdett rájönni a közte és a többiek között levő ..különbségre”, Loueenak igen sok kérdezni valója támadt. ■» Anyu — kezdte, miköz­ben formás barna lábát a for- ró fürdővízben szappanozta — én miért vagyok fekete? — Mert apukád az — felel­tem. — De 6 miért fekete? — Indokolta. — Mert néger. — És akkor te miért nem vagy néger? — Ügy látszik, rosszul vá­lasztottam meg a szüléimét, drágám — válaszoltam. Rámnézett, szép barna sze­me megrebbent: — De ha te fehér vagy, apu meg fekete, akkor én miért ne számíthatnék fehérnek? — Valószínűleg azért, mert ebben az országban, ha vala- 1-ivek csak, egyik nagymamá­ja vagy nagyvavája, vagy an­nak csak egyetlen nagyszülő­je is néger, akkor már ő ma­ga is néger ek számit. — De miért, anyu? — Hosszú történet ez, drá­gám, és neked most még meg kell mosnod á hátadat. — Igen, anyu, de mégis miért? Mit felelhet erre az ember? — Mert régesrégen, még Abrahám Lincoln elnöksége előtt a déli államokbeli gaz­dag fehéreknek néger rab­szolgáik voltak, és ezek a gaz­dag fehérek el akarták riasz­tani a szegény fehéreket at­tól, hogy segítsenek fölszaba­dítani a négereket. Ezért kita­lálták. hogy feketének lenni „rossz” hogy a négerek rossz emberek, és nanvon sok em­berrel valóban sikerült is el­hitetniük ezt a mesét. De csak azokkal, akik nem gondolkod­nak. A jó emberek tudják az igazat. — ö —* sóhajtotta erre Xjm.ee komolyan, eltöprengve azon, amit mondtam. Jp s ezután, még néhány éven 't, akárhányszor vitattuk is meg ezt a dolgot, sohasem tudtuk megnyugta­tóan lezárni. Újból és újból szőnyegre került. Egy navov, Louee — akkor hétéves lehetett — az ágya­mon feküdt, apja nagy fürdö- kövenvébe takarózva, és egv kicsit víhent. Harisnyát mos­tam évpen a fürdőszobában ahonnét a tükörben láthat­tam őt. Ekkor megint csal szóbakerült a dolog De most új változatban. — Miért iobb fehérnek len­ni, mint feketének? — kér dezte r ovee. — Ki mondta ezt? Bájos, szőke asszony ül a „Tisza” halijában. Egyszerű, kedves jelenség — muvesz- asszony, művésznő: Hegedűs _ , ..... . t Ágnes. A szolnokiak jól is­A legutóbbi ilyen terme- * merik a Szigligeti Színház szetu roham 1959 nya-J színpadáról, s szívükbe zár­utódaink számára hihetetlen nek látszanak majd. ták. Szívesen hallanának életéről, szeretnék igazán megismerni. Elgondolkozva szívja ciga­rettáját, a szeme tűnődve kö­veti a tovaszálló füstöt. Mit is mondjon? Töpreng. Hogy is volt...? Orvos akart len­ni •.. aztán az utolsó pilla­natban mégis a Színművésze, ti Főiskolára jelentkezett... Megbánni? Nem! Soha... — Mindenem a Színház... — szólal meg halkan, s a rán indult meg. Az Amerika- ellenes Tevékenységet Vizs­gáié Bizottság, a pennsylva niai Francis Walter elnökle- ‘ével száztíz pedagógust, többnyire nőt, idéztetett a törvény elé. Louee sokat hallott erről a küzdelemről, amely egyéb­ként az első fordulóban az Amerikaellenes Tevékenysé­get Vizsgáló Bizottság teljes kudarcával végződött. Mind a száztíz vádlottat felmentet­ték. Leányom nem igen szólti a dologról, de amint későbbi kiderült, mindent alaposaní megfigyelt. $ Az Amerikaellenes Tévé- ♦ kenységet Vizsgáló Bizottság* sietve távozott, de vissza-," hagyta ügynökeit. A ,,piszkos munka” a helyi iskolai taná-í, csokra maradt, ám sok eset-! ben vallomásuk felmentette a tanítót Ilyenkor aztán az Ál-, lami Igazoló Bizottság lépett1 közbe, s mint minden csatá-; rozásban, itt is akadtak áldó-! zatok. Tanítók vesztették el', kenyerüket, igaz, a legátlát-} szóbb ürügyeket hozták fölt ellenük, de ez mitsem számi-? tott, sokan munka nélkül ma-* radtak. j Louee mindezt figyelemmel j kísérte. És egy szép napont egy újsághírt mutatott ne-j kém. Az Amerikaellenes Te-4 vékenységet Vizsgáló Bízott-j ság a Kaliforniában és Port.ol Ricában tanúsított ellenállá-j son felbőszülve elhatározta, i hogy visszatér is élőiről kezd J mindent, Mr megjelenését köve-\ tő napon Louee meg-J kért, segítsek neki kiválaszta-l ni egy érdekes hírt az újság- 3 ból, hogy kivágja és elvigye a, „Napi Események” Ismerteti- 3 séhez. Osztálytársai is mind] kiválasztanak egy-egy újság-* hírt és fölolvassák az órán aj többieknek. J Azt javasoltam, hogy a ta-<- nítók elleni újabb „boszor kányüldöz*sröl” szóló cikk* • válassza. — De anyu — mondta és j hangjából kihallatszott a fé-j lelem — azt akarod, hogy! bajba kerüljek? | — Nem, dehogyis — vissza- < koztam. — Hát akkor, vá- < laszd azt a másikat arról a< kislányról, akinek a szívét* megoperálták. { Aznap délután a konyhá-\ ban Louee Így szólt: 1 — Találd ki, anyu, mi tör- i tént? j — No mi? s — Nancy a tanítókról szóló’ cikket hozta el a mai „Napit Eseményekhez”. 3 — Nancy? Az a kínai kis-J lány, akiről azt mondod, hogy J a tanítónéni kedvence? 3 — Igen. az. — Ügy? És mi történt? , Louee, aki épp a kezét mos- * fa a vízcsapnál, felémfordult < é* sokatmondó pillantást ve-J tett rám. 3 — Ahányszor Nancy jelen*-' kezett. a tanítónéni mindig kiküldte őt az osztályból, hogy hozzon vizet a virágok­nak ... — És honnan tudta a tani- tőnéni, hogy mit akar Nancy felolvasni? — Mert Nancynak mindig az az első dolga, hogy reggel mindent megmutat a tanító- néninek. — Igen? És végül sikerüli Nancynak felolvasnia az új­sághírt? — Nem. A tanit&néni min­dig kitalált valami tennivalót a számára, amíg csak be nem fejeztük a „Napi Események” felolvasását. Azt mondta a végén, sajnálja, hogy így esett, de Nancy majd a követ­kező órán felolvashatja a cik két. A színésznő — civilben hang, amellyel e szót „szín­ház” kiejti — szinte áhitatos. — A Főiskola után a Nép­hadsereg Színházához kerül­tem, ahol bizony egyetlen szerepet játszottam csak — s azt sem színpadon — meséli mosolyogva- — Kismamát alakítottam az életben, vagy­is: gyermeket vártam... Mikor a kisfiam megszüle­tett, átszerződtem a Nemzeti Színházhoz ... Elsőnek Klá­rát játszottam a Pygmalion- ban — azt hiszem nagyon rosszul... Ma már nehéz ezt eldönteni, de akkor.*. Éle­tem első szerepében összeke­rültem a Nemzeti nagyjaival, azt sem tudtam, hol lakik az isten... Később, amikor férjét Deb­recenbe nevezték ki főren­dezőnek, ő is átkerült a Cso­konai Színházhoz. Ott aztán játszhatott! Násztyát az Éjje­li menedékhely-ben és sok­sok kedves szerepet, — tragé­diát, komédiát mindent, ami jött. • / — Mit szeretnék? Nehéz kérdés... Jó lenne sok-sok Csehovot játszani.. * szere­tem a mai, modem darabo­kat is. Jó lenne kicsit vilá­got látni... Külföldön még sosem voltam •.. valahogy ez mindig elmaradt az életem­ből. Persze. . szezonban le­hetetlen is. Pedig akkor kel­lene. hogy kint is lásson az ember játékot, művészetet. *. Színház... színház..*szín­ház . *. A színész világa... Bolygó­ként kering körötte, s min­den útja oda vezet. Délelőtt próba — este előadás. A nap egyik felében a Királyasz- szony lovagjá-ban próbál, —■ másik felében a Teremtés koronájá-ban lép a színre, új arcot, új jellemet öltve ma­gára él, játszik a deszkákon — S ami időm ezenfelül marad — az a családé... — Sajnos, ez Igen kevés... A háztartás? Bevallom: nem szeretek főzni... Bár: a- fi­am szerint a világon én fő­zök a legjobban. Pedig ő szi­gorú kritikus. Szereti a szín­lenni, azelőtt díszlettervezés­ről álmodott, de legdédelge- tettebb terve — nem is olyan régen még az volt, hogy ko­csis iesz... Szemei meleg fényben ég­nek, mikor gyermekéről be­szél. Az édesanya szerepében legalább annyira tetszik, — akár a színpadon. Pajkos mosoly jelenik meg arcán. — Együtt járunk meccsre, én tanítom őt focizni, mert az apja nem ért a labdához.... Nagyszerűen megértjük egy­mást! .. Mire kíváncsi még? Szeretném elmondani, ha már itt a jó alkalom, hogy valamit nagvon hiánvolok, — Szolnokon kevés lehetőség adódik a versmondásra, amit én szívből sajnálok ... szere­tem a verseket... Aztán ... ritka az olyan alkalom, ami­kor komoly zenét hallgathat az ember: csupa opera-mu­zsikát. koncertmuzsikát... — olyan zenei élet, mint Deb­recenben volt... így aztán marad szórakoz-r-nak a könyv. Rengeteget olvasok és — sokat költünk könyvekre. (A fiamnak külön könyvtára van). Most éppen a Budden- brock ház-at olvasom — Im­már harmadszor... így élünk mi... Előrehajlik a szőke fej — Egyet fájlalok nagyon. házat, s bátran megbírálja az anyját... Egyébként jól tanul, szeret rajzolgatni. Je­lenleg festőművész szeretne Találkozás az ördöggel Tizenkilenc századdal Pom- pei pusztulása után egy francia geológus mérnök. Harounk Tazieff elhatározza, hogy behatol a tűzhányók krátereinek veszélyes mély­ségeibe és kikutatja titkaikat Rettenthetetlen és bátor, a ; vakmerő kíváncsiság megtes- ; tesítője. Ha utazásairól nem 'hozta voina magával ezt a lenyűgözően érdekes doku­mentumfilmet, a világ joggal tartaná aféle modern Háry Jánosnak, mert kevés ember ről tételezhető fel akkora bátorság, hogy meg meré­******* ***********♦*♦♦♦♦♦♦ * M ouee újból sokaimon-j * dóan pillantott rám. „Mi ketten — ezt mondta pil-i lantása —, te meg én, értjük,] hogy miről van szó”. Ügy gondoltam, a tanítónői segítségére kell sietnem. Sze-; gény asszony. — Azt hiszem, a tanitóne-j nid nagyon helyesen cseleke-i dett, drágám. Végül is, őt-j gyerekes anya létére nem en-< gedheti meg magának, hogyj ilyen vitába keveredjék. Er-1 fed, ugye? j — Hogyne érteném, anyu i őt is kidobnák, mint a föb-J bieket. Nagyon Is jól értem. ; És akkor jöttem rá, hngy\ Louee, ha 32 írás-olvasásra' nem is igen figyel az iskolá-1 ban de navjaink történelme ; bői jelesre vizsgázhatna. ; szelje tenni azt, amire ő vál­lalkozott. Mindazt a szépet és fen­ségeset. amit költők, írók az év századok folyamán csak elképzeltek a tűz és a láva rejtélyes világáról, azt ő fel­vevőgépével megörökítette. Járt a 3470 méter magas Ni- ragogo kráterében, salvadori vulkánokon, a kitörni készü- 'ő Etna forrongó pokoltavá­nak szélén. A film az emberi kutatás­vágy, a vakmerőség szép bi­zonyítéka. Kis hírek — A „VILÁGTÖRTÉNE­LEM dióhéjban" című soro­zatban „Az első koronás fő porba hull”, — ”Az 1640—60 .„„o' *'n’tr íri forradalom tör­ténete” címmel január 34-én délután 5 órakor előadás lesz *5zolnok*'n a ^*»**vári R**n-r** Művelődési Iláz emeleti tár­salgójában. — TÁRSASUTAZÁST in­dít február 11-én a Szolnoki IBUSZ Utazási Iroda. A ki­rándulás résztvevői jegyet kapnak a Kisstadion avatá­sára rendezett jégkarneválra. A műsorban a műkorcsolyá­zó válogatott keret tagjai és a Magyar Jégrevü együtte­sének tagjai lépnek lel. Rész­vételi díj utazási költséggel és belépőjeggyel együtt 76,60 forint. Jelentkezni január 28 ig lehet. íme: a kritikus és játszó­társ — a színésznő fia. Azt, nogy nem adatott talen­tum az énekléshez... „ így hát a prózába öntöm a szí­vemet. B. E. KÖNYVESPOLC Krúdy Gyula: A7, ARANYBÄNYA (Magvető). Három kisregény három, különböző oldalról mutatja be Krúdy Gyula sokoldalú elbeszélő-művészetét. „Az aranybánya” jellegzetes kar­rier-regény. Fordulatos, érde­kes cselekménye során egy panamabotrány kulisszatit­kaiba nyerünk bepillantást. A „Régi szélkakasok között” fordulópont Krúdy regényírói oályáján, ebben a bájosan finom kis írásban találja meg először egyéni hangját, sajátos témavilágát és sti- luseszközeit. A „Palotai ál­mok” Krúdy legérettebb írá­sai közül való, az író valóság és álom határán kibomló kü­lönös önvallomásainak egyi­ke­Kossá István: DUNÁTÓL A DONIG (Szépirodalmi) Szubjektív hangú napló e szigorúan tárgyilagos doku mentum ez a könyv. A 401-e „különleges” büntetőszáza pokoli útját írja le a könyv Kossá István a Dunától Donig. Az események, me lyekkel megismerkedünk könyvből, csaknem két év tizede játszódtak le. Ezér van különös jelentősége an nak, hogy ismét kiadásra k' rül ez az eseményeket érzék letesen megjelenítő írás. / könyv több mint újrakiadás A szerző új és igen érdeke fejezetet irt hozzá „Bakom vihar” címmel itthoni parti zánélményeiről és második felszabadulásáról. Bihari Klára: TISZTESSÉGES ASSZONY (Magvető). A népszerű írónő elbeszé­léseiben sok érzéssel és asz- szonyi tapasztalattal ábrázol ia az elmaradt gondolkodás béklyóiból felszabadult nők °evénísépének. emberi maga­tartásának fejlődését mai vi­lágunkban. Novelláinak fő- •jj'erenlői legtöbbször mun kásasszonvok és lánvok. akik -ek emberibb életéről, ú‘ szokásairól ír nagy szeretettel. I — Minden gyerek — vágott vissza azzal a megfellebbez- hetetlensé&gel, melyet csak a gyermekkor súlyos tapaszta­lata nyújthat. — Minden fehér gyerek, ezt akartad mondani, ugye? — I -igen. — De hát ezt ők maguk sem hiszik, Louee — mond­tam határozottan. — Dehogynem — riposzto­zott; és ránc árnyékolta be síma homlokát. — Nem hiszik — ismétel­tem változatlan határozott­sággal — csak úgy mondják. — Hogy-hogy? — kérdezte, és a könyökére támaszkodott. — Hát ha olyan jó dolog fehérnek lenni, akkor miért van az, hogy a te kispajtásaid alig várják a nyarat, hogy fürdőruhába bújhassanak, és kifeküdhessenek a napra? Vajon melyik szín az, amely­re ilyen nagyon sóvárognak, erre felelj7 yt szavak elhaltak ajka- mon. Néhány pillanatig néma csönd volt a szobában. Ablakunk előtt pufók vörös­begy ereszkedett le a faágra, elzengett egy dalt, majd tova- szállt. Lányomra pillantot­tam. Arca fényesebb volt, mint a delelő nap. Szeme vidáman csillogott, szemöldöke ivét magasra húzta. — Hát persze — mondta csaknem kiáltva — barnák akarnak lenni! Végigvetette magát az ágyon, és fölkacagott, előbb teli torokból maid csörgede- zőn. gyönyörűségében. És ettől a naptól kezdve so­hasem kellett többé magya­ráznunk, micsoda szemforga­tás a „fehérek felsőbbrendű­ségének” emlenetése. * Tavaly ősszel Louee ne­gyedik osztályos . lett. Har­mincötén voltak egy osztály­ban, amelyben a legkülönfé­lébb nemzetiségű és fajú gye­rekek gyűltek össze: néger, japán, koreai, kínai és fehér gyerekek vegyesen. Tanítónőjük rokonszenves, csinos asszony, akinek megá­nak is öt gyereke van. Louee azonban rövidesen sok bait okozott neki. Nem figyelt, unatkozott az órákon, jobban szeretett álmodozni, a kék égen szállongó madarakat bá­mulni. Mindig arra törekedtünk, hogy megkedveltessük lá­nyunkkal az iskolát, ráébresz- szük a tanulás fontosságára. Mert érző ember számára a mi társadalmunkban kultúra és tudás nélkül bizony csak­nem elviselhetetlen az élet De manapság nem könnyű dnloo megértetni a gverekek­■ kel. hogy mennyire fontos a ■ tanulás. Kaliforniában, csakúgy, 1 mint hazánkban egyebütt, bi­zonyos, sajnos, túlságosan is befőhet sós körök üldözik és ' eltávolítják azokat a tanító- ' kát. akik liberális politikai nézeteket vallanak, haladó ér­zésről tesznek tanúságot nagy- ttven körökkel tartavak fenn- kavcsolatókat. Minőért olyan érő}? 1jtián haitiét végre, amelyek valamikor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom