Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1961, január 32. Tanácskozott EGY TEHETSÉGES EGYÜTTES ÚTJA az MHS megyei küldöttértekezlete Megjegyzések egy bemutató kapcsán Lapunk tegnapi számában ismertettük az elnökségi be­számolót. A hozzászólók kö­zül sokan kiegészítették és a saját munkaterületükön szerzett tapasztalataikról beszéltek. Kaszab László, a szolnoki repülőklub tagja elmondotta, hogy tavaly 4 ezer társadal­mi munkaórát dolgoztak a repülőtéren és a felszerelés karbantartásánál. A klub nevében köszönetét mondott az országos elnökség kitün­tetéséért és ajándékáért. An­nak ellenére, hogy tavaly or­szágos elsők lettek, elége­detlenek munkájukkal. Töb­bet akarnak tenni a klub­tagok politikai neveléséért. Árvái István elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bi­zottság üdvözletét tolmácsol­ta a küldöttértekezlet rész­vevőinek. A vb. nagy politi­kai fontosságot tulajdonít az MHS munkájának — mon­dotta. — Az itt dolgozó kom­munisták munkáját teljes ér­tékű pártmunkának ismeri el. Ezután a Politikai Bizott­ság határozatából adódó ten­nivalókra hívta fel a küldött- értekezlet figyelmét Haté­konyabbá kell tenni az el­nökségek irányító és ellen­őrző tevékenységét. Keres­sék a jó munkamódszereket és általánosítsák azokat Ez­zel is lehetővé válik, hogy megszűnjön az elnökségek munkája közötti szintkü­lönbség. A mezőgazdaság szocialis­ta átalakulása Szolnok me­gyében új lehetőségeket te­remtett a szocialista haza védelmének tudatosítására. Javasolta, hogy a nagy ter­melőszövetkezetekben, gép­állomásokon és állami gazda­ságokban, továbbá a közép­iskolákban és MTH intéze­tekben az eddigieknél többet foglalkozzanak a honvédel­mi munkával és a lehetőség szerint hozzanak létre MHS alapszervezeteket A beszámoló és a felszóla­lók is nagy jelentőséget tu­lajdonítottak a politikai munkának. Sajnos, a falusi Már a mák vetéshez készülnek Naptár szerint még a tél derekán vagyunk s bizony feltűnő, mikor a határban olyan munkát látunk, amit március végén szoktak vé­r:«;r:r gezni. A vezsenyi Tiszamenti Termelőszövetkezet gazdái szorgalmas emberek. Már az elmúlt napokban előkészítet­ték a talajt száz holdnyi mák vetéséhez. Bő termést szeretnének ez é vben is a mákból. Ezért hol­danként 3 és fél mázsa szup erfoszfátot szór a fagyos föld­re Bús István traktoros. v *vr*Nj Esve kilenc-tiz óráig, míg a hideg engedi forgatja a fris­sen hintett műtrágyát hármas ekével Gál Lajos trakto­ros. Kik jelentkezhetnek ipari-, kereskedelmi- és mezőgazdasági tanulónak Illetékes helyen kapott tájé­koztatás szerint ipari, vagy ke­reskedelmi tanulóknak azok a 14—1» éves (érettségizetteknél 17 —19 éves) fiatalok jelentkezhet­nek. akik legalább az általános iskola f. osztályát eredményesen elvégezték és egészségileg meg­felelnek a választott szakma követelményeinek. Egyes szak­mákra alacsonyabb végzettsé­gűek is felvehetők. Ipari tanulóotthonban elsősor­ban az állami gondozott fiatalo­kat helyezik el. Az érettségizett fiatalok mű­szaki tanulónak jelentkezhet­nek. Részükre minden szakmá­ban rövidebb a tanulóidő, (álta­lában másfél-két év) mint az általános Iskolát végzetteké. A helyiipari (a tanácsi válla­latok, szövetkezetek és magán­kisiparosok) a vas- és fémipari, szerelő- és javítóipari, villamos- és műszeripari, nemesfémipari, építőipari, faipari, textilipari. ruházati ipari, boripari, nyom­daipari, szolgáltató ipari, ve­gyesipari és mezőgazdasági szakmákban szerződtetnek ta­nulókat. — Munkahelyet tanácsi vállalatoknál, szövetkezeteknél, magánkisiparosoknál a tanulók­nak, vagy szüleiknek kell ke­resniük. Kereskedelmi tanulónak a ke­reskedelmi tanulóiskolák igaz­gatóinál lehet jelentkezni. Az Élelmezésügyi Minisztérium iskoláiba az alábbi ágakban vesznek fel tanulókat: édesipar, sütőipar, húsipar, konzervipar, söripar és malomipar. A jelent­kezők az élelmiszeripari üze­mekhez, vagy Iskolákhoz fordul­janak. Mezőgazdasági tanulónak az állami kísérleti-, cél- és tangaz­daságokban, valamint termelő- szövetkezetekben lehet jelent­kezni. Részletes felvilágosítást a megvei központi iskolák ad­nak. (MTÖ, MHS szervezetek munkájára bizonyos fokig a politika- mentesség jellemző. Ezért helyes, ha a szakkörök fog­lalkozásainak anyagát ki­egészítik a hazai és nemzet­közi események ismertetésé­vel. Ennek érdekében első­sorban a szakköri vezetők politikai képzését, műveltsé­gét kell növelni. Grósz István, a Tisza Ci­pőgyár igazgatója az üzem MHS szervezetének munká­járól szólott. Három év óta rendszeres sportolási, szóra­kozási lehetőségeket terem­tenek. A tavaszi, nyári hó­napokban élénk a vízi élet, sportolnak, csónakáznak a fiatalok. Ez elsősorban az MHS szervezet jó munkájá­nak tulajdonítható. i Nagy Sándor, a szolnoki lövészklub tagja elért ered­ményeikről beszélt. A szol­noki lövészklub sportolói az első osztályba tartoznak. An­nak ellenére, hogy kevés és rossz minőségű lőfegyverük van, jó eredményeket értek el. Ifj. Nagy Sándor például a másutt kiselejtezett puská­val országos bajnokságot nyert. Bírálta az MHS me­gyei elnökségét, mert elha­nyagolja a lövészkörök mun­káját, továbbá a Néplap sportrovatát. Erdei János, a túrkeveiek küldötte elmondotta, hogy a tartalékos tisztek nagy se­gítséget adnak a sorkötele­sek katonai előképzéséhez. Városuk MHS tagjai tevéke­nyen veszik ki részüket a társadalmi munkából. Nem vártak felsőbb segítségre, maguk hozták rendbe és ala­kították át lőterüket. A vá­ros párt- és tömegszervezeti vezetői, valamint a termelő- szövetkezetek elnökei min­den anyagi és erkölcsi támo-. gatást megadnak a helyi szervezetnek. Polacsik András, a megyei motoros klub versenyzője el­mondotta, hogy a múlt év­ben a vidékiek között orszá­gos harmadik helyezést ér­tek ét Megköszönte az or­szágos elnökség támogatását, azt, hogy 1960-ban új moto­rokkal látták el a szolnoki versenyzőket. A küldöttek nagy érdeklő­déssel hallgatták Szabó Ist­ván altábornagy, az MHS Országos Elnöksége elnöké­nek felszólalását. Szabó elv­társ néhány elvi kérdésről, s ezek gyakorlati alkalmazá­sáról beszélt. Hosszasan ele­mezte a kommunista és mun­káspártok Moszkvai Nyilat­kozatát, a háború és a béke kérdéseit. Az MHS munká­jára vonatkoztatva feltette a kérdést: nem ellentétes-e a béke védelme és a nálunk folyó katonai elő- és utókép­zés. így válaszolt erre: az imperialistákkal csak akkor lehetett a békéről tanács­kozni, és a tárgyalóasztalhoz kényszeríteni őket, amikor a szocialista tábor megerősö­dött. A tárgyalásokon olyan eredmények születnek, ami­lyen mértékben növekednek és erősödnek a szocializmus erői, politikai, gazdasági és katonai téren. A haza védelme — mon­dotta — nemcsak a fegyve­res erők és nem is. csak az MHS feladata, hanem vala­mennyi társadalmi szervé, hazánk minden állampolgá­ráé. Ezért érvényt kell sze­rezni a honvédelmi tömeg­munkának. Segítsük elő azt a szemléletet, hogy a fiata­lok erkölcsi kötelességüknek tartsák a katonai előképzést és a fegyveres erőknél való szolgálatot. A tömegszervezeteknél a főkérdés ne az MHS segíté­se legyen, hanem a hazafias nevelés, a haza védelmének tudatosítása. Hangsúlyozta, hogy a honvédelmi tömeg­munkánál nagyon fontos az emberek személyes meggyő­zése. Szabó István elvtárs után még több hozzászóló mondta el véleményét. — A küldött- értekezlet résztvevői határo­zatot fogadtak el, mely hosz- szabb időre megszabja az MHS szervezetek tevékeny­ségét. Végezetül újjáválasz­tották az MHS Szolnok me­gyei elnökségét és a megyei ellenőrző bizottságot. Megszokott jelenséggé vá­lik, hogy a szolnoki Ifjúsági Irodalmi Színpad előadásain a kétszázötven személyes te­rem megtelik, és húsz, hu­szonöt embert hely hiányá­ban sajnálkozva kénytelenek elküldeni a jegyszedök. Ki­alakult tehát az a kétszáz- negyven, kétszázötven főnyi törzsközönség, amelyre tá­maszkodva az irodalmi szín­pad tovább fejlesztheti ön­magát ezt a sajátos és élet­képes műfajt, amely annyi igaz gyönyörűséget és igazi kultúrát adhat az emberek­nek. A színpad megalakulása sok nehézség közepette tör­tént. Értetlenség, közömbös­ség, anyagi és helyiséggom- dok gátolták a színpad érde­mi munkájának megindulá­sát. Az elmúlt évadban Végre jó kezekbe került a színpad ügye. Gazdája az Ady End­re művelődési ház lett, veze­tői Valkó Mihály tanár és Miszlay István színházi ren­dező. Kezdeti bizonytalanság után ma úgy látszik, a szín­pad mégtalálta helyét és sa­játos kifejezési formáját Ezt bizonyítják a legutóbbi elő­adások, különösen a „Sze­retlek kedvesem” és a leg­utóbbi „Szerelmem Párizs” című összeállítás. Az erények között elsősor­ban is a műsorok összeállí­tását említeném. ízléses, zö­mében közérthető, korukat és koruk eszményeit híven kife­jező költőket, írókat állíta­nak a csatasorba. A stílusos ének és zeneszámok haszno­san egészítik ki a szöveges részeket­Helyesek a formai újítás­ba való törekvések. A „Sze­relmem Párizs” ízléses dísz­lete, a versek hangulatát tük­röző világítási reflektorok, a szavalok elosztása a színpad­térben, a felelgető megoldás Geraldy költeményében és a későbbiekben értékelendő forradalmi befejező jelenet azt bizonyítja, hogy a szín­pad megtalálja a maga for­mai eszközeit a tartalom mi­nél erőteljesebb eláhúzására. Az egyes szereplők — leg­nagyobb részben diákok —, a gondos csiszoló munka eredményeképpen sok helyütt érett előadóművészekkel egyenértékűt is tudnak pro­dukálni. A tiszta szövegkiej­tés a legfőbb erényük. Azon­ban nem mindig sallangmen- íes az előadásmódjuk. Leglé­nyegesebb hiba a túlzottan sejtelmes, modoros, kissé pó­volt csütörtök este Saints Exupery „Kis herceg”-mese- részletének előadása. Hor­váth Judit, akiről már esett szó lapunk hasábjain, ne­mes egyszerűséggel, nagy át éléssel adta elő. Különben az ő előadásmódja a legvon­zóbb és úgy érezzük ez a kö­vetendő stílus, — persze kiki saját egyéniségének hozzá­adásával — a többi szavaló számára. Nemcsak érti, ha­nem éli is amit mond. Egy a szöveggel, minden felesleges tömör drámai sorait megren- dítően érzékeltette. Szépen zárta az előadást Jó gondolat egy-egy hiva­tásos művész szerepeltetése is. Ezúttal a francia sanzon és népdal nagy művésze Zsolnay Hédi bűvölte el kul­túrált irodalmi előadásával, dramatizált francia népdalá­val a közönséget. Valkó Mihály kultu­ráltan, szellemesen cseveg. Jó idegenvezetője volt a pa- • rizsi utazásnak. Azonban, bár ' • . lájÉ ! .A. J *r V ft ' s ‘ /V' ^ ;• ... . - . ( k... > Zsolnay Hédi Párizsról éneket póz és sallang nélkül. A fér­fiak közül Králik István Ge- raldy-ja és Juhász János „A Notre Dame tornya” ihletett előadása volt a legkiemelke­dőbb. Ami az est tartalmi részét illeti: Jól állította elénk a sokarcú Párizst. A bohémek Párizsától a forradalom vá­rosáig sok színben láthattuk a nagy metropolist. Talán ke­véssé kellett volna Carco al­világi Párizsát idealizálni. Ehhez az alvilághoz ma már az egyáltalán nem romanti­kus magyar kasszafúró disz­ebben nagy haladást tapasz­talhattunk nála, még mindég bőbeszédű kissé- Több olyas­mit is megmagyar áz, amit a versnek, vagy a zenének amúgy is el kell mondania. A zárójelenet után például fölösleges volt a külön elbú- csúzás. E hibától eltekintve jól fogta össze a verseket, közvetlenné tette a kapcsola­tot a nézőtér és a színpad között. A jólsikerült est kötelez. Először is arra, hogy a vidék nagyobb városaiba is elvi­gyék a műsort és ezzel az ott Geraldy: Te, meg én. Én: Králik JózseL Én is szeretem Párizst: Takács Izabella. zoló előadásmód, amely le­ronthatja az egyébként jól megtanult és lelkesen elő­adott versek hatását is. A „Szerelmem, Párizs” előadá­sán éppen a színpad egyik legtehetségesebb tagja, Kösz- ler Éva esett hasonló hibába, de nem mentesek tőle mások sem. Szerencsés gondolat a pró­za beiktatása a verses mű­sorrészek közé- Megakadá­lyozza az egyhangúságot és új, nagyobb feladatra serken­ti a fiatalokat. Mintaszerű szidensek is hozzátartoznak. Nagyszerűen sikerült vi­szont a záró forradalmi je­lenet- Kerek egésszé teszi csattanósan zárja a sort a há­rom forradalmi költő megrá­zó vallomása a városról, ar­ról, hogy franciának lenni annyit is jelent: embernek lenni az embertelenségben is. Erről vallott Victor Hugo és különösen Aragon. Vincze Judit pillanatnyi megtorpa­nása után úgy látszik újra magára talált. A Gábriel Pé- ri-i'ől szóló ballada súlyos megalakult vagy alakulóban levő irodalmi színpadoknak nyújtsanak elvi-módszertani segítséget. Másodszor arra, hogy az ezután előadandó műsoroknál küszöböljék ki a meglévő — nem túl súlyos — hibákat. Jő munkájukon is múlik: Sikerül e a megyében meg­szerettetni és elterjeszteni a színjátszó mozgalom jövőjére oly fontos művészi formát: az irodalmi színpadot *— hernádi —

Next

/
Oldalképek
Tartalom