Szolnok Megyei Néplap, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-22 / 19. szám

* 2 SZOLNOK MtíGTW NÉPLAP W*L, &»*** **> Hammarskiö d liiía« maga'artására vetett lényt Kőiül tanácsadu bizottságiak oeníeki ütése KCLPOLÍTIKAI í ,,imiillUlliiHllilllllBllillli|l Tovább a kommunizmus építésének útján New York (MTI) Ham­marskjöld ENSZ-íőtitkár „kongói tanácsadó bizottsá­gáénak péntekre összehívott ülése két óra hosszat tanács­kozott zárt ajtók mögött — jelenti az AP. Az ülés után az egyik résztvevő ismertette a ta­nácskozás részleteit. Mint mondotta, a jelenlévők „egy­hangúlag megdöbbenéssel és utálattal nyilatkoztak arról a bánásmódról, amelyet Lu- mumbának, Kongó törvényes miniszterelnökének kellett elszenvednie” új börtönőrei- töl, Csőmbe áruló bandájá­tól. Közléséből kiderül, Ham­marskjöld kénytelen volt el­ismerni, hogy megfelelnek a valóságnak azok a sajtójelen­tések, amelyek szerint az Eli- sabethvillebe. Csőmbe börtö­nébe hurcolt Lumumbát és rabtársait a repülőtéren a kongói árulók törekvéseit tá­mogató Kaszavubu elnökkel szövetkezett Csőmbe csendő­rei embertelenül bántalmaz­ták. Hammarskjöld azt sem cáfolta, hogy az elisabeth- villei repülőtéren hat svéd ENSZ-katona szemtanúja volt a felháborító durvasá­goknak. de azt állította, hogy az ENSZ rendfenntartó erők tagjai azért nem kísérelhet­ték meg a közbelépést sem, mert „túlságosan távol tar­Moszkva (TASZSZ). — Xyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev az alábbi üdvözlő távi. a tot küldte John F. Kennedynek, a Egyesült Ál­lamok elnökének, hivatalba- lépése alkalmából. „Tisztelt Elnök Űr! Üdvö­zöljük önt hivatalbalépése alkalmából. Megragadjuk az alkalmat és kifejezzük azt a reményünket, hogy közös erőfeszítéssel sikerül gyöke­resen megjavítanunk az or­szágaink közötti viszonyt és egészségesebbé tehetjük az egész nemzetközi helyzetet. Meggyőződésünk, hogy lé­tózkodtak a fölényben lévő” csendőröktől. Hammarskjöld egyébként azzal kívánta eloszlatni a I résztvevők aggodalmait, hogy j közölte, „Lumumba érdeké- ‘ ben” levelet intézett mind Kaszavubuhoz, mind pedig Csombéhoz. Az értesülés szerint India küldötte az ülésen sürgette Hammarskjöldöt, tegyen lé­péseket, hogy az ENSZ vé­delme alá vegye Lumumbát. Hammarskjöld azonban megelégszik azzal, hogy „Lu­mumba érdekében” levelez a rendet és törvényességet lábbal tipró kongói árulók­kal, azzal utasította vissza a javaslatot, hogy annak meg­valósítása Lumumba „rab­tartójává” tenné az ENSZ-et. Az AP jelentése szerint Modibo Keita, Mali Köztár­saság elnöke csütörtökön táviratban kérte Hammars- kjöldtől az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását , a kongói kérdés újabb megvita­tására, mégpedig az afrikai országok január elején Casa­blancában tartott értekezlete résztvevőinek bevonásával. Ismeretes, hogy a casablancai értekezleten az Egyesült Arab Köztársaság, Ghana, Guinea, Libia, Marokkó, Ma­li Köztársaság, valamint Cey­lon küldötte és az algériai szabad kormány képviselője vett részt. pésről-lépésre haladva el le­het távolítani a jelenleg még meglévő gyanakvást és bizalmatlanságot, s fel lehet nevelni népeink barátságá­nak és hasznos együttműkö­désének hajtásait. A szovjet kormány min­denkor kész támogatni min­den olyan jó kezdeménye­zést, amit ebben az irányban tesznek és kész megtenni minden tőle függőt, hogy lét­rejöjjön a tartós világbéke, s minden nép barátságban és ellenségeskedés nélkül éljen”. (MTI). „Szuperbörtön** Nyugat-Német• országban Hannover (MTI). — A Nyugat-németországi igaz­ságügyi hatóságok német alapossággal kidolgozták egy „szuperbörtön” terveit. A ja­víthatatlan bűnözők részére tervezett „szökésmentes” fegyintézet felépítéséről most folyik a vita a megfelelő szerveknéL Az alsó-szászországi ható­ságok szerint a börtönből tu­lajdonképpen nem lehet megszökni. A fogházat ma­gasfeszültségű árammal telí­tett drótkerítés veszi körül, a kétszázötven magánzárká­ban lehallgató berendezése­ket helyeznek el, az őrök te­levízión keresztül figyelhetik a rabok viselkedését és mindezekhez elektronikus riasztóberendezés járul. Az ablakok vasrácsait olyan anyagból készítik el, amelyeket még különleges fűrészekkel sem lehet átvág­ni. A falak és a vízvezetékek úgy készülnek el, hogy lehe­tetlenné válik a cellából — cellába irányuló kopogtató „börtöntávíró” működése. A börtön költségeit 5—6 millió márkára becsülik. A szolnoki Mal műsor: Könnyűzene. — Egy íalu egy napja: Jásztelek. — Var­ga Viktória és Vágási Kál­mán riportműsora. — Egyve­leg Ábrahám Pál operettjei­ből. Holnapi műsor: Jászkunsági krónika. — Sport. — Szív küldi szívnek szívesen. — Néhány pere tu­domány- — Tánczene. Az elmúlt héten fejező­dött be az SZKP Központi Bizottságának plénuma, amely a szovjet mezőgaz­daság további fejlesztéséről hozott fontos határozatot. A plénum megállapította, hogy a Szovjetunióban még sohasem fejlődött ilyen gyors ütemben a mezőgaz­dasági termelés, mint az utóbbi hét évben. íme néhány adat, amely hűen tükrözi az eredmé­nyeket: három milliárd púddal nőtt a szemestermé­nyek hozama, 3 millió ton­nával több húst termelnek, 1,7-szeresére nőtt a tej ter­melése. A mezőgazdasági termelés ilyen ütemű fej­lesztésével egyetlen ország sem büszkélkedhet Több a szemestermény, a hús, a tej — több jut a szovjet dolgozóknak. Isme­retes, hogy a Szovjetunió népének életszínvonala — nem utolsósorban a mező- gazdasági termelés növelé­sére tett erőfeszítések kö­vetkeztében — az utóbbi években jelentősen emel­kedett. A legutóbbi évben 13 százalékkal több húsfé­lét, 8 százalékkal több tej­terméket, 13 százalékkal több cukrot, 8 százalékkal több zöldségfélét vásárolt a szovjet lakosság — mint egy évvel korábban. Mind­ezek óriási eredmények. Mégis a Központi Bizottság határozata megállapítja, hogy „...a mezőgazdaság s különösen az állattenyész­tési termékek termelésének elért színvonala és növeke­désének üteme nem Jeielé- ‘ gítő”. Nem kielégítő — e meg­állapítás sokféleképpen ér­telmezhető. Ahhoz, hogy az SZKP KB fenti megállapí­tását helyesen értsük, segít­séget nyújt a határozat egy részletének idézése: „Ah kor — 1953-ban — súlyos elmaradás volt tapasztalhat tó a mezőgazdaság vala­mennyi ágában. Ma a hiá­nyosságokat a szocialista gazdaság viharos növekedé­se, a népgazdaság vala­mennyi ágában elért sike­rek közepette bíráljuk”. Ar­ról van tehát szó, hogy a gyorsütemű, sikeres fejlő­dés közben tapasztalható hibákat felszámolva, még gyorsabban fejlődjön a szovjet mezőgazdaság. A Központi Bizottság fel­hívja a figyelmet arra, hogy néhány új tényezőt jobban figyelembe kell venni a mezőgazdaság fej­lesztési ütemének meghatá­rozásánál. A legutóbbi öt év alatt több mint 18 mil­lióval nőtt a Szovjetunió lakossága. A párt és a kor­mány jelentős intézkedése­ket tett az utóbbi években a dolgozók életszínvonalá­nak megjavítására. Ennek következtében 24 milliárd új rubellel nőtt a lakosság pénzbeli jövedelme. Mindez jelentősen fokozta a köz­szükségleti cikkek, főleg a hús, tej, vaj keresletét. A Központi Bizottság bí­rálja azokat a vezetőket, akik mindezt nem vették figyelembe, akik a mező- gazdasági termelési ered­ményeket régi szemüvegen át nézték, akik úgy gon­dolták, hogy már elérték a határt — és megnyugod­tak. A kommunista társada­lom legfőbb célja a mind nagyobb jólét, a gondtalan élet. A nagyobb jólét — a több termelésből fakad. Ezért érthető, hogy a Szov­jetunió, amely a kommu­nizmus alapjait rakja le, lényegesen gyorsítani kí­vánja a mezőgazdasági ter­melés növekedését „ ...a nép jólétének szüntelen növe­lése érdekében” — aho­gyan írja a határozat. A határozat egyes előírá­sai a megvalósítandó kom­munista társadalom célki­tűzéseit hozzák történelmi közelségbe, amikof ki­mondják: az a feladat, hogy a me­zőgazdasági termékek elő­állítása mindig megelőzze a lakosság növekvő szük­ségletét; el kell érni, hogy a me­zőgazdaság ne függjön a természet szeszélyeitől, s a legkülönbözőbb éghajlati viszonyok mellett is bizto­sítsa a szükséges terméke­ket; állami tervet kell kidol­gozni a mezőgazdaság va­lamennyi ágának komplex gépesítésére, s e gépesí­tést 1965-re be kell fejezni. A határozat intézkedése­ket ír elő a fentiek bizto­sítása érdekében: az öntö­zés fejlesztésére, a műtrá­gya ellátásra, vetőmag ter­mesztésre, a szakirányítási szervek munkájának fej­lesztésére, a szakembereit képzésére. S mindezek nem a távoli jövő, hanem ai előttünk álló évek felada­tai. Mi e hatalmas feladatok megoldásának kulcsa? A határozat így ad erre vá­laszt: A mezőgazdaság fej­lesztése a kommunista tár­sadalom felépítésének fon­tos feltétele, az egész né­pet érintő feladat — ezért azt a párt figyelmének kö­zéppontjába kell helyezni. S hogy ez máris mennyire így van, azt bizonyítja a KB ülés lefolyása is. A ha­tározat külön kiemeli, hogy „óriási politikai és népgaz­dasági jelentőségűek Hrus­csov elvtársnak az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségéhez intézett és a mező- gazdaság legfontosabb kér­déseivel foglalkozó feljegy­zései, felszólalásának irány­elvei és a Központi Bizott­ság jelenlegi ülésén el­hangzott megjegyzései Az SZKP KB legutóbbi ülésén hozott határozatok és intézkedések újabb nagy lépést jelentenek az SZKP XXL kongresszusa irány­elveinek megvalósításában, a kommunizmus alapjai lerakásának meggyorsítá­sában. Hruscsov és Brexsnrev távirata Henneáyhex UTAZAS DILIRE I. Vonaton Vajon ki osztja be az uta­sokat, milyen rendező hata­lom? Csak a véletlen szabná meg, ki hová kerül, $ az egyik fülkében némán hallgató uta­sokat, a másikban életüket néhány órára megosztó úti- társakat találunk? Nem tu­dom a pontos választ: két fia­tal lánnyal már a váróterem­ben ismeretséget kötöttem Bécsben. öle a milánói, én a velencei vonatra várva ül­tünk a pádon. Aztán kiderült, hogy a két vonat — egy és ugyanaz. így amikor a szerel­vény begördült, közös meg­egyezéssel kerestünk fülkét. Húszévesek lehettek, egyik szőke, a másik majdnem fe­kete, mosolygósak és mégis komolyak. Levelezők egy mi­lánói cégnél, s korábban itt Bécsben, egy kollégiumban tanultak németül. Most visz- szatéHek egy hétre Bécsbe, „ifjúságuk?’ színhelyére. — Ugyan — mondtam — az ifjúság csak most jön. — Gondolja? — mosolygott kissé kesernyésen a szőke. Most már csak jövő van előt­tünk, munka, kötelesség, hi­vatal, aztán majd egy férj... — Miért? Mehetnek szóra­kozni. a tánc... — Van aki megy, Én nem vagyok „modern”, azt hiszem a sok táncban elvész valami érték. A fekete közbevágott: “ Szerintem ugyan nem. Nekem egészen más a véle­ményem. Nyílott az ajtó és két férfi lépett be. — Permesso? Szabad? Hátizsákkal és bőrönddel hurcolkodtak be. Az egyik so- váuiü keménybe faragott » egy kicsit fáradt arcélü, a másik kedélyes, kövér, jólsza­bott szürke ruhával dagadó termetén. Leültek, fészkelődtek, el­rendeztek mindent, aztán a terjedelmes kérés nélkül is mesélni kezdett. — Tudják, honnan jövünk? No, kitalálják? Nem. Nahát, egyenesen Moszkvából. Há­romhetes társaskirándulást tettünk, többszázan. Nagy él­mény volt, el sem tudják kép­zelni. Voltunk Leningrádban, Kijevben, Moszkvában. Mi­csoda ország, micsoda embe­rek ... — Érdekes ország — így a másik. — Talán, ha nagyon marasztalnak, ott is marad­tam volna... A kövér felhorkant: — Miért, talán itthon nem tetszik? — Nézze, nekem Olaszor­szág mindig a hazám marad — de azt sohasem tudom, hogy holnap meglesz-e még a kenyerem. Tudja, hányszor voltam már munka nélkül? És ott? Látott embert, akinek ne lett volna mit csinálnia? Csendben figyeltük a két világjáró vitáját. Aztán be­jött még valaki, egy fiatal le­gény, s vele lángot vetett az eszmecsere parazsa. — Két éve még földünk volt Calábriában — most már semmink sincs. Ott bizonyára jobban csinálják. Most van munkám Németországban, de a szerződés lejártával a la­kást nem biztosítják tovább, s akkor jöhetek haza végleg. — Na igen — mondta a so­rén?/ társnsvtazó —, erre jó az európai közös piac. Szénen tönt.vftrneay a <rr)f’~Ör*n‘?rl,a*á- gutík, mert erősebb a többi versenytárs. Maga meg mehet trógerolni. — Már pedig én ammondó vagyok, meg kell adni a le­hetőséget az életerősebb hata­lom érvényesülésére — mon­dotta fölényesen a kövér. A fekete kislány éjfél felé elálmosodott, de a szőke köz­beszólt: — No, azért ez nem egé­szen helyes. Elvégre itt a gyengébbek — olaszok, nem? El tudják képzelni, hogy sírt nálunk az az öt levelező kis­lány, akinek nemrég felmond­tak? Persze, mi Ausztriában tanultunk, minket ez nem fe­nyeget ... — Bocsánat, az ön édesap­ja mivel foglalkozik? — kér­dezte a harcias sovány, aki, mint kiderült, autójogvédő és ügyintéző irodával rendelke- kezett Milánóban. Az iroda főnöke és alkalmazottja, va­lamint személyzete — mind 6 volt — Az apám? Miért? Egyéb­ként a tőzsdén van, ott van­nak ügyletei, Nekünk nem szokott erről beszélni. — Csak azért, mert nem mindenki küldheti a lányát Ausztriába. Magában külön­ben, édesapját tekintve, nincs sok osztályöntudat. A szőke zavartan elhallga­tott, de a közben felriadt 4e- kete fojtottan suttogva rátá­madt: — Meg vagy őrülve, Liter? Minek politizálsz? Ha oda­benn a vállalatnál megtud­ják... Kell az neked? Aztán elhallgattak, és mi­közben a fáradt világutazó a? olasz délvidék nyomorát bon- colaatta, lassan én is elálmo- sodtam. Hajnalban érkeztünk meg Velencébe. A vonat végigrö­högött a tengeri folyosón, s ott csillogott előttünk a Ca­nal Grande, a vízen suhanó vaporcttóival. igazi fekete gondolákkal és színes mese­pok széthordták hullámait a világ minden tájára. Minden sokhídú tengerparti várost róla neveznek el: Észak Ve­lencéje, Amerika Velencéje — mert ez a város fogalom­má nőtt utánozhatatlan mi­voltában. Nem először járok Velencé­ben, de hajnalban most ér­keztem először. Talán ezért láttam meg most valami mást. Mert hajnalban lekopik Velencéről az idegenforgalmi máz. Hajnalban az állomás olyan, mint bármely más ál­lomás a világon: a büfében egy kislány le-leragadó szem­mel állítja össze a szendvicse­ket, emberi művé válik az a kis falat is, ha látom ezt a fáradt velencei kislányt. Ne igen, nemcsak az utazástól összetört vendégek kavarog­nak a teremben, vágyva vár­va a hotel puha ágyára, ha­nem a kevés alvástól vörös- szemű lány is itt van: 6 ha i nalban sietett le valamelyi> magas, felvonó nélküli velen cet ház negyedik emeletéről és lehet, hogy nem látja any nyit a lagúnát, mint a turis­ták, akiket kiszolgál. O, et nem az újságíró fantáziája egyszer velencei ismerősöm­mel Firenzében kerestünk szállodát. „Menjünk az Amr mellé, olyan ablakkal, ami n folyóra nyílik" — javasolta „Miért7” — csodálkoztam én. „Tudod — hangzott a vá­lasz —, úgy vágyom egy olyan szobára, ami a vízre néz. Ná­lunk szűk az utca és az ab­lakból sohasem látom a la­gúnát." (Folyt, köv.) Bum Mm palotáival. Amikor a bőrön­dökkel már a megőrzőnél áll­tam, valaki megfogta a kan rom. A kövér utas volt ♦— Ne higgye, hogy minden­ki olyan elégedetlen, mint azok, ott benn — hajolt hoz­zám. — Én például nagyon elégedett vagyok. Banktisztvi­selőként havonta megkeresek 200 ezret is. Ehhez mit szól? Ne nekik, nekem higgyen.., Nagyon jól megy itt minden. Aztán megszorította a ke­zem és elsietett, mert már in­dult a vonat II. A szépség kérdései Az emberi szép — ez Ve­lence őrök bája, mágikus ereje, megválaszolhatatlan kérdése. Miért szép, miért ez a szép, miért így, ennyire, olyan változóan és szeszélye­sen az. Miért a napfény adja meg a leg':sztább ragyogását, miért hallgat komoran és el­lenségesen, de mégis kihunyt fenséggel felhős ég alatt Könyveket írtak Velence kö­veiről és képtárakra való fest­mény örökíti meg, képesla­Fillantán a bi dról Velencém

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom