Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-18 / 298. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP I960, december 18. 5 Nekik tapsoltunk a héten... Szolnokon, Martfűn már bemutatkozott a BUDAPEST Táncegyüttes, ma este a jász­berényi közönség gyönyör­ködhet színpompás, művészi műsorukban. Amikor kedden Szolnokon jártak a fiatal mű­vészek, a műsor szünetében meglátogattuk őket. Elhang­zott néhány villámkérdés, né­hány rövid, de tartalmas vá­lasz. Most szeretnénk néhá- nyukat bemutatni. VÉGET ÉRT A TURNÉ Az igazgató, Riez Ferenc elmesélte, hogy a tízéves nője. — Legszebb élményeim az olasz emberekkel kapcso­latosak ... Felejthetetlen na­pokat töltöttünk Hollandiá­ban is. Érdekesek az apró há­zacskák, s az emberek na­gyon szeretik a magyarokat. A fiatal táncosnő 1951 óta tagja az együttesnek, egy-egy szerepe egészen a, szívéhez nőtt. Például Vavronyec Bé­la „Szerelmi tánc”-a, s a Ga- lántai tánc, amelyhez éppen akkor készült elő. Kedves mosollyal búcsúzott, s pilla­nat múlva már a színpadon osztogatta a rózsákat... »Befejezte éves tervét a Téglagyári Egyesülés Ér végéig egy kis falu felépítéséhez elegendő túltermelés várható Viszontlátásra! nyok, fiúk levonultak a szín-* pádról. Ismerkedés közben azt öltözőben mosolyogva jelen-t tette be egy magas, barna fiú.t hogy ő bizony ismeri a szol-t nokiakat, meg azok is 6t,% merthogy 6 idevaló. | — Meg a barátom is. F. Be- ' de Ferenc vagyok, a pajtás meg Várhelyi Lajos tanító volt Szolnokon. Szeptemberben kerültek az együttesbe, máris nagyszerű ,tánckészségükről, ügyességről tettek bizonyságot. Nem, nem _ bánták meg, hogy hivatásos j Az EM. Szolnok megyei » Téglagyári Egyesülés dolgozói I mind égetett cserépből, mind • égetett téglából teljesítették > éves tervüket — jelentette ; csütörtöki dátummal mező- “ túri tudósítónk. » Szilveszterig még majd­> nem két hét áll rendelkezés- '■ re. Ez alatt az idő 'alatt évi > tervük túlteljesítéséért dol­> goznak a téglagyáriak. Év vé­géig 3 millió 100 ezer égetett téglát és 440 ezer égetett cse­repet óhajtanak terven felül termelni. Ebből a mennyiség­ből hetvennyolc családi házat — egy kisebb falut — lehetne felépíteni. — CJSZÁSZON ,15 év alatt, többek között, 170 ágyas tüdőszanatórium, két orvosi rendelő lakással, 80 személyes bölcsőde, 100 sze­mélyes szociális otthon, — négytantermes iskola, két pedagóguslakás, egy óvoda és egy sportpálya épült köz- ségfejlestési alapból. Legördült a roló... ítélet a tószegi csodaboltos perében Nyár derekán* rögtön s rendőrségi nyomozás befeje­zése után beszámoltunk ar­ról, hogyan fosztogatta a tó­szegi földművesszövetkezetet az 1. számú vegyesbolt haj­Az együttes szolnoki tagjai együttes valamikor SZOT együttes volt — 1958 óta álla­mi. Műsorukkal bejárják az országot minden évben. — Most véget ért az idei turné, hozzákezdünk az új műsor tanulásához. Közel ti­zennyolc új tánc szerepel programunkban. Április 3-án tartjuk 9 bemutatót az Erkel Színházban. Tervezünk egy önálló ballada-estet, s szeret­nénk égy Liszt—Bartók ösz- szeállítást bemutatni — so­rolja. — Néhány koncert­számmal kiegészítjük a kül­földi repertoárt, mert újabb északeurópai körutat terve­zünk, s el akarunk jutni a kö­vetkező két évben Japánba és Izraelbe is. SZERETIK A MAGYAROKAT A tehetséges, fiatal tánco­sok egyre növelik a magyar művészek, a magyar tánc és a magyar zene hírét. Olasz, finn, francia fellépések, sike­rek emlékei elevenedtek meg a beszélgetés során. — Az olasz közönség na­gyon hálás — emlékezett mo­solyogva Mányai Erzsi, az együttes bájos szólótáncos­táncossá lettek. A nézők tapsa szűnni sem akart. Mosolygó leányok, vi­dám fiúk hajlongtak, köszön­ték az ünneplést, s azzal bú­csúztak: viszontlátásra! J Rónai — Csíkos f t dani vezetője: Oláh András. Tegnap délben a szolnoki já­rásbíróság dr. Mile Imre ta­nácsa előtt számosán megis­merkedhettek Oláh viselt dolgaival; egyben ízelítőt kaphattak arról, mint bünte­tik a közös vagyon dézsmá- lóit ,Szép ajándék és nem drága9 Oláh András mintegy nyolc évig volt boltvezető. Ez alatt az idő alatt nemcsak az áru­cikkek legális forgalmazásá- | ban tett szert tisztes gyakor- ' latra — de kevésbé tisztele­tet érdemlőre a saját zsebére irányuló „profitálásban” is. Jóképű fényképezőgép érke­zett üzletébe; hazavitte, csak éppen fizetni felejtett el. Má­soknak kályha, drótfonat, bá­dogcsatorna, továbbá Simson, Berva és Danúvia motorke­rékpár árát hitelezte jogtala­nul. Az összegek ' egy része | mindmáig mint kintlevőség - szerepel az fmsz nyilvántar­tásaiban. A törlesztgetők fo­rintjait gyakran be sem fi­zette; hanem részben azon­nal elköltötte, részben — házépítésénél használta fel. Egy tanfolyam záróvizsgáján hallgató-társaival kínai vázát % ajándékozott az előadónak. A váza ellenértékét összegyűj­tötte az öregdiákoktól —csak éppen a kasszába nem tette. Az ismertetett módon segí- I tette. Simson motorkerékpár- I hoz Csömör Imre fmsz-üzem- ♦ ágvezetőt, ki csak hónapok ) ♦ múltával tett eleget fizetési kötelezettségének. Csató Istvánná a Vasmű­szaki Nagykereskedelmi Vál- ♦ lalat alkalmazottjaként mun­kahelyéről gyújtófejeket és kilométerórához tartozó spi­rált csent. Ezeket i tárgya­kat az előzékeny Oláhnál ér­tékesítette, Borjúkotél, lószerszám és — ártúllépés Az 1. számú bolt törzsvá­sárlója volt a tószegi Dózsa Tsz. A kialakult üzlet baráti viszonyt Oláh arra használta fel, hogy számos cikket — többek között borjúkötelet, rovarirtót, gabonászsákot, ló­szerszámot — a megengedett árnál drágábban adott el a gazdáknak. így a szövetkeze­tei körülbelül 30 ezer forint­tal károsította meg. Az Oláh okozta kár — amint azt a 1á- rásbíróság a lelkiismeretes nyomozás adataival egyezően megállapította — meghalad­ja a 70 ezer forintot A járásbíróság az enyhíté­sért fellebbező Oláh Andrást társadalmi tulajdon sérel­mére ismételten elkövetett sikkasztás, csalás, hűtlen ke­zelés, ártúllépés, továbbá or­gazdaság és többrendbeli ma­gánokirathamisítás bűntette miatt négyévi börtönre, ötezer forint pénzbüntetésre és egyes jogai gyakorlásától öt évre eltiltásra ítélte. Emel­lett kötelezte az okozott kár megtérítésére. Csömör Imrét a társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett bűnsegéd! bűnrészesség bűntette miatt nyolc hó, három évi próba­időre felfüggesztett börtönre és 400 forint pénzbüntetésre; Csató Istvánnét pedig a tár­sadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntette miatt hat hó, hár . évi pró­baidőre felfüggesztett börtön­büntetésre ítélték. Bakes Györgyöt, a tószegi Dózsa Tsz raktárosát az ellene emelt vád alól felmentette a járás- bíróság. Az Ál'ami Bábszínház 483 vidéki előadást tartott az idén Az Állami Bábszínház be­fejezte ezévi vidéki turnéso­rozatát. A színház túlteljesí­tette tájelőadási tervét: 483 vidéki előadást tartottak és az öt gyermekdarabbal elju­tottak a legtávolabbi Szatmár és Vas megyei falvakba is. A színház vidéki előadásait az idén 170 000-en nézték végig. KISREGÉNY irtó: Pásztor ferekc (13. folytatás) „Asszonyom! Tudatom magával, hogy az a gyerek, akit maguk elcsaltak, az én fiam. Nem akarok maguk­nak kellemetlenséget. Azt sem akarom, hogy a rendőr­ség avatkozzon közbe. Most szépen figyelmeztetem, hogy adják vissza a gyereket. Remélem, hogy van eszük és megteszik. Így kérem magukat, hogy még ma este vigyék oda, ahonnan1 elhozták. Minden feltűnés nélkül. Ha ma estig nem tesznek eleget ennek, az életükkel játszanak. Ha eszükbe jutna, hogy a rendőrséghez forduljanak, nagyon csúnya vége lesz a dolognak. Különben is emlékeztetem magukat arra, hogy a törvény szerint a gyerek anyja én vagyok, én rendelke­zem a sorsa felől. Jól gondolják meg, az életükkel jáU szartak.. — A csavargó szakramentomját a rongyának! Még hogy az életünkkel játszunk. No, majd én ellátom a bajukat. Az öreg akkorát csapott az asztalra, hogy a tányé­rok és kanalak' vad táncba kezdtek. Tóni is rémülten szaladt ki a fürdőszobából. Kezében tartotta a törülkö­zőt és megdöbbenve nézett a papára. Még soha nem látta őt mérgesen, még soha nem látta haragudni. — Ne ijedj meg, fiam. Csak erre a levélre vagyok mérges... — Mondtam én a mamának, hogy a rendőrségről írtak. — Dehogy onnan, fiam. Honnan veszed ezt a cső- csiságot? Csak... — Igen, papa. Azelőtt ínak is. Nekünk Írtak m\r onnan. Nagy káromkodás volt, men verés... De most nem az? Minek Imának, igaz? — Majd írok én a rendőrségnek — nevetett az öreg. — írok én nekik olyan levelet, hogy még az a nepomuki i szent János is csikorgatja a fogát. Az anyja keservit neki, no. Igaz, kisfiam? — Ne beszélj már, papa — csitította az asszony. — Majd beszélek én. Meglátják, hogy Lantos Már­ton nem bohóc. Nem lehet énvelem csak úgy foghegy­ről beszélni. — Mit írnak? — kíváncsiskodott a gyerek. — Mit írnak, mit írnak? Azt írják, hogy.,. hogyis- mondjam, no? Azt írják nekem a rendőrségről, hogy még nem intéztem el a te bejelentődet... Hát nem lusta társaság az? Legalább megnézték volna a papírokat, nem igaz? — Gyereknek nem is kell — okoskodott Tóni, hogy nyugtassa az öreget. Gondolatban persze ő is félt egy kicsit, mert a rendőrségrő1 neki semmi jó nem jutott az eszébe. — Tessék elmondani nekik, hogy valami tévedés lehet. Le kell tagadni az egészet és akkor nincs sem­mi baj... — Mit tagadjak mi? Ne butáskodj már. Nincs mit letagadni. Különben is nem történt semmi különös. Erted-e, Tóni? Nem történt semmi különös. Hiába gondolta l/intos Márton, hogy nem történt semmi különös. Az álom csak incselkedett vele. Sehogy- sem akart a szemére szállni. Ha lecsukódott a pillája, ha csak egy percre szenderegni kezdett, levelek, vigyorgó gonosz arcok tűntek elő, gyengének érezte magát, le­győzött tehetetlennek. Konok töprengés lett úrrá egész agyában. Erdemes-e? övé-e tulajdonképpen, amiért annyira kapaszkodik már? Tényleg — van-e joga hozzá? Töprengett félálmában és még álmában is a kemény akarnokság fonta be. Az a — majd én megmutatom- féle dac... Tóni, szegény, nem örökölhette ezt az erős bátorsá­got. Hiába volt olyan közel az öreg, hiába tudta nagyon erősnek ö félt. Nem ringatta a jószagú paplan. Nem mosolygott azokon az árnyékokon, melyek máskor olyan játékos figurákat rajzolnak a szoba falára. Most egyre- másra rémítő alakokat vélt felfedezni az árnyjátékok­ban. Ha meg behunyta a szemét, egyre azon kapta ma­gát, hogy gázol valamilyen sekélyvizű patakban, valaki kergeti, és ő nem tud szaladni. Csak erőlködik, ellepi a verejték és már-már elkapják a rongyos kabátja szárnyát. Megtapogatta a várnát, kimeresztette a szemét, fü­lelt, hogy szinte a dobhártyájában dobogott a szive is. Ha megpattant az öreg bútor, vagy krikogott a lépcső­házban egy macska, olyat ugrott a szíve, hogy majdnem lihegnie kellett a félsztől. Képzelete percek alatt száz­féle sorsot jelölt ki a maga számára. ... Gondtalan köny- nyűség Foton... Nagy nevetés a magas kerítés mellett mert azt nem tudja keresztül ugrani még Jocó sem Nagy tüskékkel kirakott szögesdrót húzódik a tetején ’ Csak jöjjön... Ha reccsent a szekrény... Önkéntelent feje fölé rántotta könyökét. így szokott védekezni a hir­telen kapott pofonok ellen, amiket, hol az anyja, ho> Jocó, hol más szokott kiutalni. Csakhogy most a rette gett kép felnyitódott, torz lett, olyan, mint a képes könyvekben az ördög. Mind a tíz ujja görcsösen gör­bült és valamennyi feléje kapott, a szemének irányult Vibrálnak a fények a Damjanich utcából. Minthc kifent kések villognának... Mintha valami nagy fekeU szörnyeteg ugrana rá a szekrény tetejéről. A fejére kei’ húzni a takarót... Egyszer látott a zuglói moziban egy filmet. Ott is egy kisfiút kergettek, akinek nem volt édesanyja. Az is szaladt az utcán és sikoltozott, de nem hallotta senki mert aludt az egész város és csak a betörők voltak ébren, csak azok hallották az egészét. Es röhögtek 0 kisfiún. . Pedig annak halott volt a mamája ...És neki? Csak bajt. hoz mindenhova. Hiába megy akármerre. A Sportban senki sem törődött vele. Belerúgtak! Odébb állt és megrántotta a vállát. Csak bajt hoz. magával. Abban a levélben sem lehet semmi jó. Csak titkol­ják előtte. Ismeri ezt. Tudja ő. Az anyja azt szokta mondani. „A gyerek... Pofa be...” És most a mama is azt mondja: „Hallgass már, papa...” Persze, hogy hallgat. Csak rossz lehet, ha nem szabad neki meg­mondani. És most ilyen borzasztóidat lát... Meg a kisfiú, aki folyton csak szalad a csendes, sötét utcán... Keserves sírásra fakadt. Nem tudta nyelni köny- . nyeit. A paplanhuzat már egészen átnedvesedett tőle... Ök meg észre sem veszik. Minek is. Örüljön, hogy ennyit is törődnek vele. Nem az ő gyerekük. Mi közük hozzá. Nem is bánják... Nyugodtan alszanak. Papa már hor­kol is... Mind a ketten alszanak ... Őket nem ijesztgeti semmi... A pincében legalább tök sötét volt... Ha fel­mászott a pinceablakba, legalább annyit látott, hogy vi­lágos van és a kutya jár az egész Grasiban... íFoh/tatiukl FELCSATTANT A TAPS a nézőtéren, összecsapódott a függöny, s a táncoslábú Iá­Mányai Erzsi a Galántai tánc-ban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom