Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-18 / 298. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLA” 1960. december 18. Fjodor Sírt©v? 1/&tl& ntá$> Maradj itt, s válassz: mi tetszik neked? a havas sátor, szurkos csónakom, vagy a part, jeges, vad hullámverés, hol repülő is ritkán jár nagyon. Vagy tábortűz, — dübörgő hóvihar? . Virágok (júniusban nyilának) — s bozontos mammut maradványai pihennek még az örök jég alatt...? Maradj itt, kérlek, rakj fészket velem, kunyhót építek, s óvlak védetek, ha megbetegszel, — el nem mozdulok ágyad mellől. Mindig veled leszek. Nem ígérhetek aranyhegyeket, • s rózsás boldogságot sem. Ez vagyok! De tengerész-szavamra: mindenem megosztom véled! Hallják a habok! Fordította: Antalfy István Kulturális MOZAIK A napokban mutatták be a New York-Í filmszínházakban Rosselini „Roveré tábornok’* és Marino MonicelH „Nagy üzlet a M^Honna utcában” című filmjét. A New York Times film- kritikusa szerint az olasz filmektől várható a New York-i mozik fellendülése és azt remélik, hogy minél több nagysikerű olasz filmet fognak vetíteni New Yorkban. A napokban Zürichben átadták Friedrich Dürrenmatt- nak a 15 000 frankos SchUler- díjak A svájci Schiller-alapít- vány 1905-ben létesült. • Renso Rossellini, Roberto Rossellini testvére operát szerzett Arthur Miller: „Pillantás a hídról” című darabiából. Az ősbemutatóra december folyamán kerül sor Rómában. • A Külföldi Baráti és Kulturális Társaságok Szövetsége, a Szovjet Újságírók Szövetségével karöltve, a nemzetközi fotóművész kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében. 1961 őszén nemzetközi fotóművészeti kiállítást rendez Moszkvában. A kiállításon részt vehet minden szovjet \ és külföldi fotóművész, fotóriporter és amatőr. A kiállítást feketefehér és színes kategóriában rendezik, minden résztvevő kategóriánként 44 munkát küldhet be. Minden kategóriában 1 arany, 2 ezüst, 10 bronz érmet és 40 díszoklevelet ítélnek oda. A szovjet társadalmi szervezetek az alábbi témájú legjobb felvételeket értékes tiszteletdijakkal jutalmazzák: a népek barátsága, a világ ifjúsága, a mai nő és riportfelvétel • A skóciai Saint Andrews egyetem a londoni Times hasábjain rövid idővel ezelőtt hirdetést tett közzé. A hirdetésben jelentős összegű jutalmat helyeznek kilátásba annak, aki megtalálja a „Tet- rastricha” egyik példányát. E elmen írta meg Stuart Mária verseskötetét, állítólag fogsága idején. Hiteles forrásból származó adatok szerint a könyvből s XVI. században több példány forgott közkézen, de mindegyiknek nyoma veszett Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a ritka értékes könyv egy példánya az olasz- országi Frascatiban, vagy annak környékén található. KÖNYVESPOLC Galabárdi Zoltán: KIG1ÖS0 1956 tavaszán kezdődik és az ellenforradalom kirobbanását közvetlenül megelőző napokban ér véget a már ismert nevű, fiatal szatirikusunk új regénye. A főhős: egy szegényparaszti származású. a felszabadulás első éveiben még elvhű, később azonban megingó és lassanként karrieristává züllő figura, aki a regény cselekménye Idején már meglehetős sokoldalúsággal kiépítette magában a „mindenekfelett való humanizmus” elvrendszerét Azokat az elveket amelyekkel a hiúságait az öncsalásait leplezi maga előtt is, és amelyek végül — támogatva a szocializmus céltu; datos ellenségei által is — a párttól egészen elszakítják és züllésbe viszik az ellenforradalom időszakának ezt a jellegzetes figuráját. Szemben a főhős elzüllő figurájával a régi, elvhű munkás-forradalmár, alakja Is fetűnik a regényben; utoljára még ő mutatná meg a helyes utat a karrierizmusába beleszédült főhősnek, akit végül is ő leplez le és bélyegez meg. Ebben a küzdelemben már előre lezajlik és a történelemnek megfelelően eldől a harc. amelyet az osztályukhoz hű kommunisták megvívtak az ellenforradalommal —- így és ezért érhet véget a regény már 1956. október 20-án. (Szépirodalmi könyvkiadó). Az ember9 aki szerette Németországot H etven évvel ezelőtt, 1890. december 21-én született Kurt Tucholsky, a két világháború közti időszak egyik legkiválóbb német publicistája. Tucholsky rövidlélegzetű írásában, apró karcolatokban, tárcákban, humoreszkekben kora Németországát festette meg. Tucholsky pályája mindörökre összefonódott a sajtó , fogalmával. Tizenhét éves | korában jelent meg első irá- ! sa az Ulk című szatirikus lapban — s alig telt bele tizenkét esztendő, már szerkesztője a lapnak. Életútja hiába indult a jómódú polgárok megszokott keréknyomán, hiába végezte el a jogot, s hiába állt be később is egy bankház tisztviselői közé — a sajtó és az irodalom kisértésének nem tudott ellenállni. Huszonkét éves korában már egy sikeres kis kötet állt mögötte. Az első világháború alatt őt is mundérba bujtatták, közvetlen közelből ismerhette meg a porosz-német militarizmus peckesen torz ábrázatát. A két háború közti időben a Die Weltbühne című merész hangú baloldali hetilap szerkesztőségébe lépett be- Onnan lőtte 6 is a szatíra mérges nyilait a nyárspolgári ostobaság. a bürokrácia, a reakció. a militarizmus és a készülő fasizmus bőven kínálkozó céltábláiba. De a Weltbühne egyben iskola Is volt Tucholsky számára, művészi és világnézeti értelemben egyaránt. Nemcsak a szabadon csap an gó próza isSzabó Zoltán: Fák télen Láttad a juhart, láttad a füzet, az akácot, a hársat és a szilt? Asszonnyá érett testüket az ősz, a bosszúálló, gonosz kerítőnő meztelenítve vezette a Tél jégcsillagos palotája felé, s a vén parázna fagy ujjaival csupasz ágaik közt bujálkodott. Csak a fenyő állt szűzen, zöld ruhában, Kecses Diána, szép elérhetetlen; az erőszakos, durva szeleket pofonnal űzte messzire magától s tiszta hűséges drága ékszeréül hódiadéin ragyogott homlokán. így a Révai lexikon 19lS- ös kiadása. Dehát mindehhez nekünk semmi közünk. Azazhogy nem is lenne, ha nem akadna (vagy nem akadt volna) minden faluban egy „utolsó mohikán.” S mert akadt, ezért idéztük hosszan a Révait. így legalább tudjuk, mi fán terem a mohikán. Most pedig azt is megmondjuk: kiről van sző. Laposa László balambérfalvai gazdáról. Lássuk a történetét. Laposa nem volt mindig utolsó mohikán. Ugyanolyan parasztember volt, mint a Kovács, Szabó, Kis, meg a többi Illetve ... majdnem ugyanolyan. Majdnem — hozzá kell tennünk —, mert sokkal önfejűbb, makacsabb volt, mint bármelyikük. — Én akkurátus ember vagyok —■ szokta volt mondogatni — nekem ne dirigáljon jnsn az isten sem. Különösen akkor borult vérbe a szeme, ha a közösről hallott. Jaj volt annak, aki ilyenkor a közelében tartózkodott. Dú It-fúlt, míg hangja el nem akadt nagy mérgében. Éppen ezért egy ideig 6 volt a „maszekok” szószólója. De híveinek számát a legszebb szavaknál hívogatóbb tények addig-addig apasztották, míg Laposa csoportonkívilli csoportja lavogra fogyott: egyedül maradt. Ekkor lett Laposa falujának utolsó mohikánja. 11. Tulaidankémaen a kávoszf UTOLSÓ MOHIÉ T0LTÖTW0« kóláját járhatta benne végig mesterei nyomán, hanem a kemény és okos állásfoglalásét is. A hetilap akkori szerkesztője, Carl von Ossietzky bátorsága miatt már 1932- ben megismerte a fogházat, Hitler uralomra jutása után pedig, időközben kapott No- bel-díja ellenére, a fasizmus első író-áldozatai közé került. T ucholsky elkerülte a fasizmus üldözéseit, a koncentrációs tábort: 1924 óta amúgy is már jobbára külföldön tartózkodott, Párizsban, majd Svédországban, a Weltbühne és más német lapok tudósítójaként. Csak könyveit tudták odahaza máglyára vetni, köztük apró cikkeinek rendkívül népszerű. kötetbe szedett gyűjteményeit és az 1932-ben megjelent Deutschland, Deutschland über allest, legélesebb támadását a német militarlz- mus, a féktelen nacionalizmus és a fasizmus fenyegető veszélye ellen. A száműzött Tucholsky menedéke Svédország lett. De nem sokáig: 1935-ben önkezével vetett véget életének, kétségbeesésében hazája s az emberiség sorsa felett F anyar, szatirikus humora, a megtiport kisember sorsán csüggő meleg humanizmusa, pacifista szenvedélye és politikai éleslátása tette naggyá, mint Írót. A hitleri hordák karmai között vergődő, hazájáért percre sem szűnő aggodalma tette naggyá, mint embert, „Kurt Tucholsky” című, ket- tőskönyvelés-szerűen, két oszlopban írt versében Írja magáról: gyűlöli a katonaságot, az egyesületesdit, a lár- jmát, a zajt és „Németország ! got”, a világuralomra törő j hitleri Vaterlandot, de szere ti a béke minden bátor katonáját, a szépen hegyezett ceruzákat, annak az asszonynak a hajszínét, akit éppé" szeret és az igazi NÉMETORSZÁGOT. Kurt Tucholsky: Az egyoldalú pátriárkák Németországban fölöttébb elterjedt a következő munkaadói trükk: Egy vállalat vezetője szerződést kőt önnel. Közben a következőket mondja: „Tudja, tulajdonképpen egészen fölösleget, hogy mindezeket a pontokat leszögez- zük — hiszen nem olyan viszonyban állunk mi egymás- sall Csak éppen a rend kedvéért tesszük. Ugye megérti? Én csak olyan emberekkel tudok együtt dolgozni, akikkel emberileg" — ennek a szónak itt nem szabad hiányoznia! — „akikkel emberileg is megértjük egymást. Ne legyen ön alkalmazottam — legyen a barátom r No jó. Ezt ő a következőképpen fogja fel: ön a barátja, ön többet szállít, mint amennyire kötelezve van. ön többet dolgozik, mint a portása, hosz- szabban, kitartóbban, intenzívebben, több bizalommal, ön megőrzi titkait, ön igyekszik, ön előbbre viszi a vállalatot — mintha csak az öné vagy atyjáé volna —, röviden: ön úgy viselkedik a vállalat iránt, mintha ön egy középkori céh mesterlegénye lenne, ön meghitt viszony♦ ban áll a céhhel, szorosan ♦ össze van vele nőve... Azaz: j ön a vállalat. I Nem így azonban ő. ö pon„Mohikán (mohegán) az al- gonkin-indlánusok egyik végképp kiveszett törzse, mely a narragauesett és massachusett néppel együtt a mai Massachusetts tartományt, valamint a Hudson és Saco mellékét és a mal New-York környékét lakta, Amerika (elfedezése alkalmával éppen a mohikánok által lakott területet foglalták el leginkább az európaiak, azóta fogyott, pusztult a hajdan hatalmas törzsnek különféle ágaiból ma csak a civilizált oncidák maradtak fenn New- Yorkban. Igen ismeretessé lett a mohikánok neve Cooper regénye révén. (Az utolsó mohikán, 1826.)” to tette Laposát utolsó mohikánná. \ A káposztaürry már évekkel ezelőtt elkezdődött. Még akkor, amikor több volt Ba- Icmbérfalván az egyéni, mint a tsz-tag. — Az emberek szeretik a töltöttkáposztát! — közölte Laposa ellentmondást nem túrón családjával. — Az idén két hold káposztánk lesz. Ám a kisárutermelés gondviselője rosszul szervezte dől gát. Nagyon-nagyon mondták ebben az ugyanezt. S az eredmény a következő évben jelentkezett. Ar.ayi káposzta volt mindenütt, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni vele. — Most meggazdagodunk! — dörzsölgették kezüket egymástól függetlenül a töltött- knmnszta egyik legfontosabb nyersanyagának termelői. Nem gazdagodtak meg. — Annyi káposzta talán az egész megyének sem kellett, nmennvi érmédül Bnlamhér- fatnán kidugta a fejét a földből. — Tönkremennek a jó termésbe — dühöngött Lannsa. — Asszony! — ordított ottrancsolóan. — Mától kezdve ne csinálj töltöttkáposztát! Szl- né\ sl lássam! A csn'ád Hasit morgott, merthogy jó étel a töltöttkáposzta tejfellel nynknnöntve, de ellentmondani nem mertek. Ki bolond Szembeszállni a háborgó viharral? — És többet nem foglalkozunk káposztával! — zárta le az ünyet abban az évben Laposa. Nem is állítottak be egyéni sokan r/etésforgóju-oa káposztát, évben s'jf> diaikor látták, hogy az „Uj Tavasz” nagyobb meny- nyiségben tervezte be a töl- töttkáposzta-termelés előre- gy&rtott elemeit, előre kárör- v endeztek. — Mi mindenesetre nem ismerjük a káposztát — jelentette ki Lavosa. — Számunkra nem létezik, éppenúgy, mint Amerika számára Kína. A közöst meg csak hadd herdálták. De nem herdálták. Mert a közösök, mintha csak országszerte összebeszéltek volna, azokat termelték, amire szükség volt. És nnvfnsan annyit. A káposzta tehát jól fizetett. tosan teljesíti a kötelességét, ahogy minden más alkalmazottjával szemben, ön nem kap egy fillérrel sem többet — egy nappal sem több szabadságot, mint más. Mert a mi emberséges emberünk teljességgel elfelejtette, hogy a középkorban a munkaadó az inasát és a legényét késő éjszakáig kihasználta ugyan — de gondoskodott is róluk, amikor betegek voltak, ellátta őket, amikor megnősültek, gyámkodott felettük, ha nem voltak szüleik. Áh — ebből itt semmi, semmi. A modern pátriárka él a céhmester összes jogaival, anélkül, hogy annak kötelességeit is teljesítené, ön beteg? De hisz Ön a betegse- gélyző tagja! Meg akar nősülni? Ne vegyen el szegény lányt! ön váratlanul, valamilyen sürgős ok miatt szabadságot szeretne? ön, sajnos, ebben a pillanatban nélkülözhetetlen. Ez is mutatja, mennyire megbecsülik önt. • Thomas Mann mesélte egyszer, hogy sírt gyermekkorában a dühtől, mikor kis emberkéket rajzolt, és mindjárt mindenki azt kérdezte: „Kit ábrázol ez?” Senkit sem akart ábrázolni. Az egyoldalú pátriárka sem arckép. Típus. A magsat így szól Rólam gondoskodik mindenki: az egyház, az állam, az orvosok és a bírák. Nőjek és gyarapodjam, kilenc hónapon át szende- regjek, kényeztessem magam — minden- jót kívánnak nekem. Vigyáznak rám. örködnek felettem. Isten ments, hogy a szüleim valami rosszat akarjanak velem! Mindenki résen áll. Aki hozzám nyúl, megbüntetik; anyám a fogházba kerül, apám utána; az orvos, aki csinálta, nem lehet orvos többé, a bábaasszonyt, aki segített, becsukják — én értékes valami vagyok. Rólam gondoskodik mindenki: az egyház, az állam, az orvosok és a bírák. Kilenc hónapig. De amikor ez a kilenc hónap letelt, akkor törhetem a fejemet, hogyan boldoguljak. A tuberkulózis? Semmilyen orvos nem segít rajtam. Nincs mit enni? nincs tej? — az állam nem segít. Kínok és löki szenvedések? 'Az egyház vigasztal ugyan, de ettől nem lakik jól az ember. Nincs betévő falatom — és ha lopok: nyomban ott a bíró és le- csukat. ötven életéven át senki sem törődik velem többé. Magamnak kell segítenem magamon. Kilenc hónapon át megölnék azt, aki életemre tör. Mondjátok: Nem furcsa gondoskodás ez? Elkészült a Szeriózsa című film magyarul beszélő változata Az új év első heteiben mutatják be a szovjet filrhművé- szek Szerjózsa című alkotását, amely a legutóbbi Karlovy- Vary-i fesztiválon elnyerte a zsűri nagydíját. Az újdonság Messzi utca címmel, magyarul beszélő változatban kerül a közönség elé. Szerjózsa, amelynek szinkronizálását a napokban befejezték. nem a háborúról beszél, hanem a béke napjairól, s a pergő képekből egy öt-hat év körüli kisfiú életének történetével bontakozik ki a szovjet emberek mai élete; (MTI) — Jobb a közös! — mond-» ták ekkor a többiek. — Eztt mutatja sok minden más mel-X lett a káposzta is. • És beléptek. De Laposa nem. Ekkor lettJ mohikán. Bálambérfalván az* utolsó. ni. ] Mint már említettük, a töl-1 töttkáposzta jó étel. Nos, hat jó, akkor helyre kellett hoz-1 nia Lajosa alaposan megren-Z dűlt tekintélyét. J — Magas a piacon a ká-J poszta ára — kalkulált Lapo-t sa. — Mégiscsak ismerjük el\ a káposztát. Minden lehetői földbe káposztátI — adta kii az ezévi jelszót a családnak. 2 De a káposztájára — bárt most szükség lett volna rá —2 mégis ráfizetett. Rossz volt az\ időjárás. S miután „mindent lehető földbe" káposzta ke-i rült, „minden lehető föld"* igen keveset hozott a kony-t hára. t — Nem akarok többé töl-; töttkáposztát látni! — hang-' zott az újabb parancs. De erre aztán fellázadt a' család. Úgyis eleget szégyel- • ték már magukat amiatt,; hogy ón az egyedüli kívülál-; lók Balambérfaiva-szerte. < Belénése napján az „Uj Ta-\ visz” ünnr •' vacsorá adott' Laposa tiszteletére. Isteni il-1 latú birkapörk *et — Lapó-1 sa 1 ’’■"'ivenrehb ételét tálal-' iák tel. A borát viszont min- ' flevH s"**t maca fizette. 1 oázis! Él ve felejtsük! La- j posá--tf WíTön főztek. í Töltöttkr- j VARGA LÁSZLÓ
