Szolnok Megyei Néplap, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-31 / 308. szám
2 I SZOLNOK MEGYEI NÉPI.A! 1960. december St Amiről a házassági anyakönyv beszél Megsárgult, agyonlapozott vaskos kötetek fekszenek a túrkevei városi tanács anya- könyvvezetőjének íróasztalán. Az anyakönyvekbe sok száz ifjú pár nevét jegyezték be, az egykori rangos és a szegény fiatal párok házasságait Az anyakönyv hűen őrzi a régi világot. Az elnyűtt lapok beszédes bizonyítékai a megcsontosodott szokásoknak, a polgári erkölcsöknek. Sokat hallottunk a múltban fecsegni a szeretetről, a megértésről és a kölcsönös vonzalomról. Nyilvánvalóan e szép gondolatok elengedhetetlen tartozékai a boldog házasságnak, a meghitt, békés családi otthonnak. Kétségkívül a több évtizedes anyakönyvi lapok ilyet is takarnak és tegyük hozzá, nem is keveset. A gazdagok és a szegények soraiban szép számmal találhattunk jólsikerült házasságokat. Igaz, hogy ez a boldogság másmás tartalmú volt, mindenekelőtt az anyagi lehetőségek miatt. De ki meri azt állítani, hogy minden házasság a kölcsönös szeretet és a megértés alapján jött létre? Azt, hogy a házasulandók mindenféle külső hatás — anyagi és szülői kényszer — nélkül keltek egybe. Hisz a „kaparj kurta, neked is lesz” világában ez lehetetlen is lett volna. A szülők ugyanis gondosan mérlegelték a vagyoni különbségeket, a holdak számát. Ez pedig inkább több lehetett, mint kevesebb, de legalábbis megközelítő nagyságú. Nem sokat adtak a fiatalok egymás iránti vonzalmára, inkább a „jövőjüket” nézték. Ha nem szeretik egymást, majd később összeszoknak és rendbejön minden — vélekedtek. Én se szerettem apádat, mégis leéltem mellette egy életet — mondogatta az anya a készülő házasság ellen tiltakozó lányának. Csak nem akarsz hozzámenni ahhoz a „kódis- hoz”, vagy nem akarod idehozni a házhoz? Bizony gyakoriak voltak efféle beszélgetések a múltban a falusi családoknál. Ok? A létbizonytalanság, a holnaptól való félelem tette ilyenné az embereket. Minden család a sajátjánál jobb módot akart gyermekének biztosítani, miközben észre sem vette, hogy egész életre szóló tragédiába hajszolta őt a kényszerházassággal. És ha nagyritkán engedett is az egyik család, pokollá tette a fiatalok életét az örökös gyűlapjai. De nézzünk meg közelebbről is egynéhány házasságot, lapozgassuk fel az anyakönyvet. Mindenki ismerte Keviben a többszáz holdas Osváthék portáját. Egyszerű halandó — persze cselédeken kívül — nem egykönnyen léphetett be rája. A súlyos testi fogyatékosságú Osváth Sándort gyakran látták az egész alacsony hintóján a városban pöffeszkedni, vagy a cselédeket hajkurászni a határban. Mégis csinos lányt kapott feleségül — 1940-ben. Minden bizonnyal G. S.-t sem a hitvesi szeretet, hanem a vagyon fűzte Osváth-hoz, hisz jóval szegényebb volt nála. A Csikós Tóth família szintén a város előkelőségei közé tartozott Túrkevén. Mondani sem kell, hogy a kiváltságot a nagybirtokukkal vívták ki maguknak. így azon sem szabad csodálkozni, hogy Cs. Tóthék Klára, Etelka, Erzsébet nevű idegbeteg lányuknak is akadt kérője 1924-ben egy szegény sorsú alkalmazottak személyében. Bodorik József, a mezőtúri városi főmérnök 1926-ban vezette az anyakönyvvezető elé K. E. túrkevei kuláklányt. K. E.-t nem zavarta, hogy 19 évvel fiatalabb volt férjénél, fontos volt számára, hogy sikerült megalapoznia „jövőjét”. Bécsi Ferenc 70 év körüli földbirtokos az 1940-es évek elején kastélyába fogadta cselédnek O. E. 20 év körüli kévéi lányt. Az öreg dzsentri szerencsétlenné tette a fiatal lányt, később azután — nyilván a kényszer hatására — 1946-ban feleségül vette. Az ekkor már csak „volt” földesúr, 72 éves, a lány pedig 25 éves volt. Ki hiszi el, hogy a kölcsönös vonzalom, a szeretet szüleménye volt ez a házasság? Debreczeni István nyugdíjas csendőr törzsőrmester 1926-ban vette feleségül Makra Nagy Rozáliát, az egyik szegényparaszt leányát. Minden bizonnyal itt is a népelnyomóknak kijáró búsás nyugdíj és nem a 16 évvel idősebb férj iránti ragaszkodás késztette a nincstelen lányt a házasságra. Hasonló okok vezethették Sz. Tóth Ilona kuláklányt is, hogy 1942-ben hozzáment a 14 évvel idősebb Molnár András csendőr törzsőrmesterhez. Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg a dzsentrik egymás közötti házasságát. Az már csak természetes, hogy rangon alul ők sem kötöttek házasságot. Dr. D., az egykori városi főjegyző Zavaros Juliannát, Dr. Zavaros Aladár, Rudolfnak, a sikkasztásairól hírhedt székesfehérvári polgármesternek a lányát vette feleségül. Dr. Rácz János, a részeges földbirtokos Tóth Irént, az egyik földbirtokos lányátvette feleségül. Ez a házasság tiszavirág életű volt, nyilvános botrányok, verekedések kísérték, majd négy éves pereskedés után a Kúria bontotta szét. A felszabadulást követő években alapjaiban változtak meg a házasság feltételei. A szocialista rend megszüntette a vagyoni különbségeket, s ezzel új tartalmat adott a házasságnak. Örökre megszűnt a holnaptól való félelem, a kenyérgond, s a holdak arányában mért házasság. A fiatalok most valóban a kölcsönös megértés és a szeretet szálaival fűzve lépnek az anyakönyvvezető elé. Az új anyakönyvekből hiányzik a „vallása” című rovat, mely szintén sok gondot okozott a múltban a különböző felekezetű fiatalok házasságánál. A túrkevei házassági anyakönyv ezekről a változásokról is beszél. A múltban szinte kivételnek számított, ha értelmiségi fiatal munkás, vagy paraszti foglalkozásúval házasodott össze. Napjainkban ez megszokott dologgá válik. Ebben az évben Bornemissza Imre kereskedősegéd Fazekas Margit óvónővel, Nyitrai Mihály bolti dolgozó Czövek Irén tanítónővel, Tóth István zenetanár Kovács Erzsébet háztartásbelivel kötött házasságot. Mindennapos esemény, amikor tsz traktorosok, növény-, vagy állattenyésztővel lépnek az anyakönyvvezető elé. Országos hírű volt az 1958 decemberében a Vörös Csillag Tsz kilenc-páros lakodalma. Mind-mind a megváltozott körülményekről tanúskodik. A házasság most betölti méltó hivatását. A szocializmus emberré tette az embert, hogy megszüntette a vagyoni különbségek nyomasztó béklyóját. A békés családi harmónia nem függvénye többé a holdak számának. Máthé László Bukarest (MTI). Románia lakossága december 30- án ünnepelte a köztársaság kikiáltásának 13. évfordulóját. Az évfordulóról országszerte számos művészeti rendezvényen emlékeztek meg. A pénteki román lapok vezércikkben méltatják a Román Népköztársaság kikiáltásának 13. évfordulóját. Megállapítják, hogy a párt és a kormány politikájának valóraváltásával az ország tizenhárom év alatt számottevő eredményeket ért el. A marxi—lenini tanításhoz hű Román Munkáspárt vezetésével az ország fejlesztésében elért eredmények nagy örömmel töltik el a szocialista tábor országainak dolgozóit — írják a lapok. Hangoztatják, hogy az elért sikerek növelik a szocialista világrendszer nemzetközi tekintélyét. A nemzetközi kapcsolatok terén a Román Nép- köztársaság tevékeny harcosa a béke fenntartásának és megszilárdításának. Következetes békepolitikája folytán egyre több a barátja a világ minden táján. Hesedűs Lajos a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság új főmérnöke Karászi Kálmán elvtársat, a Szolnok megyében közismert vízgazdálkodási dolgozót, a Kö- zéptiszavldéki Vízügyi Igazgatóság vezető főmérnökét Jó munkája elismeréseképpen kinevezték a Székesfehérváron székelő Középdunai Vízügyi Igazgatóság igazgatójává. Karászi elvtárs január 1-el hagyja el Szolnok megyét, eddigi munkálkodásának színhelyét. Helyette Hegedűs Lajos lett a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vezető főmérnöke. MiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiuiiuM A szolnoki Hurrá 1961! A Szolnoki Rádió szilveszteri kabaré műsora. Közreműködnek a megye zeneszerzői, szöveg és dalszövegírói, a Szigligeti Színház művészei, énekesei, a színházi zenekar kisegyüttese. Rendező: Párkány László. A jubileumi Lottósorsolás nyerőszámai A kisorsolt számok a következők: 17, 24, 34, 35, 45 Ugyancsak kisorsolták a jövő heti tárgynyeremény húzáson résztvevő játékhét sorszámát. Tehát január első heti tárgynyeremény sorsolásán az 50-ik játékhét szelvényei vesznek részt. Kísérleti adás lesz a korszerűsített Szolnoki Rádiónál Korszerűsítették a Szolnoki Rádió adóállomását. Az új adóállomás, melynek teljesítménye ötszöröse lesz a réginek, ma délelőtt 10 órától a 223-as középhullámon kísérleti műsort — zenét — sugároz. Ugyancsak ezen a hullámhosszon sugározza a szol- noki lrádió — ma este fél hattól fél hétig — a szilveszteri műsorát is. A Szolnoki Rádió szerkesztősége kéri megyénk rádióhallgatóit, hogy a kísérleti adás vételéről közöfjék véleményüket, észrevételeiket a rádió szerkesztőségével Három szovjet köztársaság legfelső tanácsa befejezte ülésszakát Moszkva (TASZSZ) Csütörtökön végétért a Belorusz, a Moldvai és a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelső Tanácsának ezévi utolsó ülésszaka. Mindhárom köztársaság parlamentje megvitatta és elfogadta az 1961. évi költségvetést és népgazdasági tervet. A képviselők nagy gazdasági és kulturális fejlődésről adtak számot az 1960-as esztendőben végzett munkát ismertető beszédeikben. ■ - ■ ..... Ré szvétlenság a délkoreai kormányzó választásokon Szöul (AP) A most megtartott délkoreai kormányzóválasztásokon — mint a John Csang által vezetett Demokrata Párt pénteken közölte, tíz tartomány k”zül ötben — beleértve Szöult, a tartományi rangú fővárost is — a Demokrata Párt került ki győztesen. Az ellenzéki új Demokrata Párt három tartományban győzött, két tartomány választási eredményeit még nem ismerik. Kössünk seprőcirok termelési szerződést Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőségének egyrésze nem ismeri eléggé a seprőcirok termelésének jövedelmezőségét, népgazdasági fontosságát és így termelési szerződést nem kötött. Pedig a ciroktermelés igen kifizető, jó közepes termés mellett egy kát. holdról 6—7 mázsa kalászt, 14—15 mázsa magot lehet learatni és a szár is hasznos gazdasági kerítés és tüzelőanyag. A rendkívül esős ősz miatt az idei termelési mérleg nem mondható kedvezőnek és mérvadó sem lehet. Tény az, hogy a megelőző tíz év átlagát figyelembe véve, a termelők mindenkor legalább 7 mázsa szakállt adtak át egy kát. holdról és a magtermés egyes években a 20—25 mázsát is elérte. Megfelelő agrotechnikai eljárással, lelkiismeretes, idejében végzett kapálással, kora szeptemberi aratással 7—8000 Ft kát. holdankénti eredmény érhető el, amely felülmúlja sok más szántóföldi termény anyagi hozamát. A munka igényességét erősen csökkenti az, hogy sikerült az aratást gépesíteni kombájnok beállításával. A mag az árpával csaknem azonos tápértékű takarmány és koptatva teljes értékű takarmányul szolgál, ami nagyban megkönnyíti az állattartást. A megvei MÉK-telepek 1981-re most kötik a szerződéseket. Ajánljuk a termelő szektoroknak, ragadják meg ezt az alkalmat és szerződjenek. MÉK, Szolnok. lölködéssel. Bizony rangon aluli volt a kulók és a kisparaszt, vagy a közép- és szegényparaszt fiatalok házassága. Nem is volt ez általános, inkább kivételes. A leggyakoribb az azonos osztály- vagy rétegbeliek házasságkötése. Nem is szólva arról, hogy a lányok ideálja a csendőr, a rendőr, a vasutas és más „nyugdíjas” állású fiatalember volt. Mi más ez, ha nem a holnaptól való félelem, s a tőkés társadalom szülte közerkölcs visszatükröződése az emberek tudatában? A boldogságot hamis úton keresték, a szeretetről hazudtak a nagyobb darab kenyér reményében. Lényegében ezekről beszélnek a túrkevei házassági anyakönyv megfakult 51. sz. AUTÓKÖZLEKEDÉSI vÁllalat azonnali kiképzésre felvesz kalauzi munkára VIII. általános iskolát végzett 18—35 éves életkorban férfiakat és nőket.' Jelentkezés: 1961. január 5-én 8 órakor a Forgalmi Osztályon. Szolnok, József Attila u. 91. sz. Sós Palinak \ új esze támad ős Pali, a jászújfalusi Aranykalász Tsz tagja az ezerkilencszázötvenkilen- ces nagy fejlesztés idején úgy félt a tsz-től, mint az eleven tűztöl. S csak akkor állt rá a közös útra, amikor ' már az egész falu besorakozott. Döntő elhatározásának okát színes, zamatos paraszti nyelven közölte szomszédaival, sűrű sóhajtások közepette sorjázván el, hogy a csordától elmaradozó tehénen örökké a csordás ostora csattog, aki hát jó helyen tartja az eszét, ballagjon szép tempósan a többivel együtt. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy Sós Pali nemcsak ballagott, hanem olyan takaroson haladt minden tekintetben, hogy a sarka is csattogott belé. Végre is kitűnő gazda volt, akinek 17 holdján és széles portáján a sárga irigység is nehezen találhatott hibát. Messze földön híres jószágnevelő volt az apja is, aki azt tartotta, hogyha a parasztembert a kelő nap nem találja a mezőn, ne csodálkozzon, ha hamarosan a naphoz szorul ebédre, az esti fényes csillaghoz meg vacsorára. Pali barátunk tehát igencsak jól tudta, hogy a közösben is sokszor fel kell emelnie a derekát, ha aranyosan akar élni, koptatta is a körmét igaz becsülettel. Csak ott bökdöste a tüske, hogy sehogyse gyökerezett meg benne a közös iránti bizalom. S miközben a keze szorgalmasan járt a munkában, a nyelve rendszerint még gyorsabban forgott és ízesen, színesen, zamatosán ömlöttek ajkáról azok a szómondások, amelyek szüntelenül oda céloztak, hogy a jászújfalusi híresnevezetes állattenyésztők olyan úton indultak el, amelynek a túlsó végét nem látják. És köny- nyen megeshetik, hogy valami irdatlanul mély mocsárba szédelegnek bele, ha ugyan már útközben valami feneketlen kátyúba nem fordul a szekerük. jUi tagadás, a fényes nap LWM talán le se bukott addig a jászújfalusi égboltozat alján, míg Sós Pali valami jó csiklandósat nem mondott a szépen pendülni kezdő Aranykalász Tsz-ről. Amikor 1959 március első napjaiban a tsz a legelső közgyűlést hívta össze, Sós Pali őszülő fejét sűrűn vakargat- va jelentette ki, hogy kár minden tanakodásért, meri a tsz úgysem egyéb, mint egy Veszett nagy kérdőjel. Sőt már azt is tudta, hogy János- hidán, a szomszéd faluban, az egyik felvágott nyelvű menyecske zsákba-macskának nevette a termelőszövetkezetet. A munkaegység rendszerének ismertetésekor pedig kétségbeesve kiáltott fel: — Mit szólnak majd az asszonyok, hogy pénz helyett pontot viszünk haza. Sőt, keservesen tette hozzá: — Vénségemre pontért dolgozom, ha ugyan nem vesz- szőért! Persze, a vénségtől is mesz- sze járt még Sós Pali, mert ötvennégyszer látta már ugyan, hogy milyen szép a tavasz a jászújfalusi határban, de olyan kitűnő erőben volt, hogy akár a bikával is bírókra kelhetett volna. Igen jellemző rá, hogy neki még ez az örvendetes körülmény is csak arra szolgált ürügyül, hogy a maga keserves nótáját imigyen fújhassa: Boldogok az öregek, mert nem kell nekik a tsz-be menni. fe zomszédai, komái, jó- barátai hamar megszokták Pali barátunk örökös nyavalygását. „Ilyen volt az apja is, azt is paprikásnak is, borsosnak is, ecetesnek is sikere szinték a tavynvilág- ban. mert igencsak illendő szóval adta meg a módját mindennek” — mondogatták róla a sorstársak, az Aranykalász Tsz újdonsült gazdái. És legtöbbször jóízű nevetéssel adták tovább Sós Pali újabb, megjújabb, cifrábbnál cifrább megnyilatkozásait, amelyek sorra-rendre a közösbéli emberek bizonytalan sorsát hánytorgatták. No, volt is nekik min derülni, mert Pali esze kifogyhatatlanul termelte a ködös jövendő igéit. Hamarosan már a munkaegységelőleg is szóba került, mert százával adták át a hízókat az Állatforgalmi Vállalatnak. Azt már mindenki természetesnek tartotta, hogy Sós Pali kiáltott fel legelsőnek: „Első szentség a fizetség!" Amikor azonban hónapról hónapra eljött a „megfogom nap", és minden munkaegységre pontosan kifizették a 20 forintos előleget, Sós Pali azzal lármázta fel a nemrégiben létesült Kossuth Lajos utcát, hogy: „Reggeli után lenyeljük az ebédet is, meg a vacsorát is, mint az egyszeri cigány”. „Ha ez így megy tovább, esztendő végén annyi pénzünk lesz, mint a békának tolla.” — „Akárki meglássa, esszük mi még kenyérrel a kenyeret, mert újfent ránk tör az egyinges, fóton- fót világ.” A vezetőséget is örökösen a bizonytalanság miatt szurkálta, piszkálta, csigázta. Egyik nap azzal rontott rájuk, hogy „Ne ám hogy olyan uram irgn^nzz tsz-t csináljatok, mint a szomszéd falu szövetkezete volt tíz esztendővel ezelőtt". Másnap azzal fenyegette meg őket, ha egyetlen szál szalmát elengednek lopni a közösből, szurokkal mázolja ki a tsz irodájára, hogy Szűz Mária, drága kincsem, aki nem lop, annak nincsen! Ismét máskor a jászújfalui Zrínyi Tsz-ről, az Aranykalász egyik szomszédjáról látta ugyan, hogy azoknak jobban megy a soruk, mert: „Ha mégis árokfélre jutnak, legföllebb kirohannak, mint keresztapjuk Zrínyi Miklós, de mi légyen mivélünk, szerencsétlen fló- tásokkal? Tán kiírjuk a kapunk fölé Aranykalász helyett azt, hogy „Üres Kalász”, vagy éppenséggel azt, hogy „öt záptojás?” ÍV éhány hónap múlva az* * tán akadtak — nem is kis számban — olyan szóforgatásban jártas emberek, akik vitába szálltak Sós Palival. A fejére olvasták, jó katonásan: semmi oka arra, hogy az új úton a hideg kirázza hiszen a tsz-ben saját lovait hajthatja továbbra is, mellette még vagy hat pár lovat gondoz, és igencsak takarosén g ■’■Hi a munkaegységet, hiszen minden hónapban 55—60-at írnak bele a kiskönyvbe. Jószerivel mondván, tudja is róla az egész környék, hogy szemlátomást tollasodik, mint a cinege. Hogy egyebet ne mondjunk, apjától örökölt, szalmatetős, ódon tanyáját, amely messze kint a tanyavilágban állt a szél útjában már vagy 65 esztendeje, egy-kettőre eU A Rcmáii népköztársaság kikiáltásának
